Reviczky Gyula írása
Eljöhet az a nap, amikor az egyetem fenntartója segédletével Szabó dékánt – a vezetése alatti időszakban elkövetett sok korrupció miatt – feltálalják, és majd torukat is ülik fölötte éppen azok, akiknek ugyanúgy feltálalt és kibelezett állapotban kellene lenniük, mert teljes mértékig kiszolgálói és bűntársai voltak a karrierjük felé vezető erkölcstelen úton. Ehelyett ők lesznek a kibelezők…
Egyik reggel arra ébredhetünk majd, hogy a dékán Kulcsár Szabó Ágnes lesz, a meny és Hermann Zoltán pedig, aki – szintén a legaljasabb csalásokat eszelte ki leendő főnökével együtt – dékánhelyettessé avanzsálódik. Ők aztán nem keresztyének, nem protestánsok, nincsen se Istenük, se hazájuk. Tehát az általuk kialakított helyzetben ők a legideálisabb vezetők! Beigazolódik Beaumarchais mondása: Médiocre et rampant, et l’on arive á tout = vagyis ha középszerű vagy és csúszol-mászol, mindent elérsz. Nekik nincsenek erkölcsi skrupulusaik.
A végén az derül ki, hogy éppen ilyen emberekre vár a KRE, mert az már a finálé. Ezek ketten a legeltorzultabb és legesztelenebb abszurdumok kitalálói voltak Szabó dékánsága alatt, akik csak aljas ötleteket és megvalósítandó terveket tettek a dékánjuk elé.
Zajlik a harc! Ez belháború a javából, és eljött a két legaljasabb, de végkifejletben mindenre elszánt két ember időszaka. Éppen erre vártak és vágytak! Az események a malmukra hajtotta a vizet. Azonban a céljaik eléréséhez újabb hamisításokat kell elkövetniük, vagyis Hermann és a Kulcsár Szabó kényszerhelyzetbe került, mert nemcsak lélektanilag, de fizikailag is besétáltak az alagútba, ahonnan már nincs visszafordulási lehetőségük, de lépéskényszerük alakult ki, ám a végén nem fény van, hanem hihetetlen sötétség. Ezt érzik is, de nem tehetnek mást, folytatniuk kell a csalásokat, vissza kell dátumoztatni új segédjükkel (Nemeh Dianával – Kőfalusi Krisztina utódjával) a hivatalos okiratokat, hogy érvényt szerezhessenek önmaguknak. Legalizáltatni kell magukat, vagyis törzstagságukat a Doktori Iskolában. Kínos helyzet! Már nincs mit veszíteniük, mert ők is elsüllyednek, ha hazugsággal és csalással nem húzzák ki magukat és egymást a saját hajuknál fogva.
Vissza kell dátumozniuk (2007-ig) témavezetéseket, hogy HormonZavar alias: Hermann Zoltán és a meny, Kulcsár Szabó Ágnes kapjon koncot, mert ez a konc most nagyon-nagyon fontos nekik. Ehhez a manőverhez pár hallgatót is felhasználnak, mert most semmi sem drága. Eljöhet ismét az ideje a sarki rendőrnek is, aki ”csak” belügyes volt, és már rég megbánta, hogy a Károlira jött, de a vén darázs is megdonghatja a gyümölcsöt, a népi mondás szerint, hiszen szabad a préda, ateisták és szdsz-esek tobzódnak a hatalomban. Egyelőre azonban csak pislog, mint miskolci kocsonyában a béka, és fogalma sincs mi zajlik a feje fölött az állítóla általa vezetett doktori iskolában.
Az erkölcstelenség e két személy ámokfutó együttműködésében és összjátékában folytatódik. A bamba rendőr strómanként a háttérkulisszát alkotja – madárijesztőként (stróman = szalmabáb).
Isten legyen irgalmas az egyetemhez és legfőképp a hallgatókhoz, mert aki délig eb, kutya az délután is. Jelenleg még mindig nagyon nagy az ugatás a Reviczky utcában. Ideje volna az ebeket kiseprűzni.
Ajánlom egy mese utolsó mondatát: http://www.vkpaks.hu/egyszer_volt_budan_kutyavasar.doc
Dienstag, 1. Dezember 2009
Donnerstag, 26. November 2009
Ob es einen Ausweg aus der Károli-Krise gibt? Van-e kiút a válságból?
Szerintem egyelőre még van, de ha tovább késlekedik a KRE vezetősége és fenntartója, nemsokára visszafordíthatatlanná válik a KRE BTK hitelvesztése a kari Doktori Iskola körül kialakult botrány miatt.
A MAB döntése világos: még hét hónapja van a BTK-nak arra, hogy BTK egyetlen doktori iskolájának, az Irodalomtörténeti Doktori Iskolának a helyzetét rendbe tegyék. A botrány akkor tört ki, amikor Szabó András dékán, felesége, Ludvig/Petrőczi Éva és Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes közokirat-hamisítással és egyéb törvénytelen cselekedetekkel megfosztotta tisztségétől a DI-t addig szakszerűen működtető Hima Gabriella professzorasszonyt. A tények közismertek a MAB előtt és az eseteket tárgyaló blogokat és cikkeket olvasók egyre szélesebb körében. Annál inkább, mert honlapunk már egy ideje stabilan ott van a Blogs of the Days top-blogjai között.
MI TÖRTÉNIK, ha NEM SIKERÜL a MAB által biztosított hét hónap alatt felállítani egy elfogadható doktori iskolát a szigorú minőségbiztosítási paraméterekkel dolgozó előírásoknak megfelelően?
A BTK-t visszaminősítik főiskolai karrá. Hányan fognak akkor jelentkezni ide – és hozzák magukkal az állam által biztosított fejkvótát –, amikor a Reviczky utcától 300 méternyire van az ELTE a maga akkreditált bölcsészettudományi karával? Számítani lehet rá, hogy a HALLGATÓK SZÁMA DRASZTIKUSAN CSÖKKEN… A kar, sőt az egyetem fennmaradásának záloga tehát a kar egyetlen doktori iskolának fennmaradása.
HOGYAN MENTHETŐ MEG A DOKTORI ISKOLA? Úgy biztosan nem, ahogy eddig: külső, elvtelen segítség megszerzésével, nyugdíjas, máshol kimustrált strómanok beállításával, antedatált iratokkal, közokirat-hamisítással és egyéb trükkökkel. Gondolják meg: gyakorlatilag Magyarország minden egyetemének bölcsészettudományi kara, s főleg annak vezetése ismeri a történetet. Várható-e az, hogy egy, a MAB által is elfogadható tisztes tudós ember elvállalja az egyszer már csúfosan megbukott Doktori Iskola vezetését, kockára téve ezzel saját szakmai hírnevét? Kizárt dolog. A BTK-n pedig nincsen ilyen ember, erről gondoskodott Szabó András dékán a maga kontraszelektív személyzeti politikájával illetve helyettese, Kulcsár-Szabó Ágnes, APÓSának az ELTÉ-n hoppon maradt, többnyire szdsz-es klientúráját károlis állásokkal jutalmazó, expanziós stratégiájával.
A MEGOLDÁS nem az, hogy kivárjuk, hátha a dolgok maguktól jóra fordulnak. A DOLGOK NEM FOGNAK MAGUKTÓL MEGOLDÓDNI! A feladat először is a károk minimalizálása és a helyzet tisztázása.
1. Egyetlen megoldás, hogy felkérik Hima Gabriella professzorasszonyt, vállalja el újra az általa alapított Doktori Iskola vezetését. A MAB határozatából világosan kitűnik, hogy az ő szakmai hozzáértésében nincsen kétségük. Ő talán még mindig meggyőzhető – az iskola hallgatóinak érdekében, azért, hogy befektetett munkája ne vesszen teljesen kárba. Csak reménykedhetünk abban, hogy Hima Gabriella képes lesz elfelejteni az ő emberi integritását és szakmai kompetenciáját érintő nemtelen vádaskodásokat és AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN újra kezébe venni az irányítást.
2. A második szakaszban tisztázni kell a KRE Bölcsészettudományi Karának helyzetét. Nem azon kéne gondolkodni, hogy mi azoknak a valódi neve, akik feltárták a TÉNYEKET Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és segítőinek tevékenységéről, hanem az, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak. TISZTÁZTA MAGÁT Szabó András? Bebizonyította, hogy nem kapott nyolcmillió forint ajándékot Princz Gábor bankjától? Bebizonyította, hogy nincs köze a BKV-s tanácsadó szerződésekhez? Megmagyarázta, hogy gyarapodott ingatlanban, járműben kifejezett vagyona az elmúlt tíz évben 100-150 millió forintnyival? Ugye, nem.
Amíg ezeket a tényeket hitelt érdemlően nem tisztázta egy FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT, a gyanú megmarad.
Mit gondolnak az EGYETEM FENNTARTÓI, hány jövendőbeli hallgató fog jelentkezni erre a súlyos vádaktól nem tisztázott karra?
A Doktori Iskola és a Bölcsészettudományi Kar körül fennálló sötét gyanú csak korrekt vizsgálattal oszlatható el. Választ kell adni olyan kérdésekre, hogy miért távolított el Szabó a karról református hitben élő, tisztességes oktatókat és miért bízta munkájukat másvallású, felkészületlen személyekre. Hogyan magyarázhatók az olyan jelenségek, hogy a valamikor a karon dolgozó, de Szabó által eltávolított református szakemberek által írott könyvekből tanítanak a Szabó által helyükre felvett, felkészületlen személyek?
Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek meg a korrekt válaszok, a bölcsészettudományi kar bukása nem állítható meg.
Ezeket a gondolatokat a református egyetemhez semmilyen szállal nem kapcsolódó, de a protestáns értékek iránt elkötelezett, egyetemi emberként vetettem papírra. Ha az egyetem FENNTARTÓJÁnak szívügye az egyetem fennmaradása, el kéne gondolkodnia rajtuk.
Szász Konrád
A MAB döntése világos: még hét hónapja van a BTK-nak arra, hogy BTK egyetlen doktori iskolájának, az Irodalomtörténeti Doktori Iskolának a helyzetét rendbe tegyék. A botrány akkor tört ki, amikor Szabó András dékán, felesége, Ludvig/Petrőczi Éva és Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes közokirat-hamisítással és egyéb törvénytelen cselekedetekkel megfosztotta tisztségétől a DI-t addig szakszerűen működtető Hima Gabriella professzorasszonyt. A tények közismertek a MAB előtt és az eseteket tárgyaló blogokat és cikkeket olvasók egyre szélesebb körében. Annál inkább, mert honlapunk már egy ideje stabilan ott van a Blogs of the Days top-blogjai között.
MI TÖRTÉNIK, ha NEM SIKERÜL a MAB által biztosított hét hónap alatt felállítani egy elfogadható doktori iskolát a szigorú minőségbiztosítási paraméterekkel dolgozó előírásoknak megfelelően?
A BTK-t visszaminősítik főiskolai karrá. Hányan fognak akkor jelentkezni ide – és hozzák magukkal az állam által biztosított fejkvótát –, amikor a Reviczky utcától 300 méternyire van az ELTE a maga akkreditált bölcsészettudományi karával? Számítani lehet rá, hogy a HALLGATÓK SZÁMA DRASZTIKUSAN CSÖKKEN… A kar, sőt az egyetem fennmaradásának záloga tehát a kar egyetlen doktori iskolának fennmaradása.
HOGYAN MENTHETŐ MEG A DOKTORI ISKOLA? Úgy biztosan nem, ahogy eddig: külső, elvtelen segítség megszerzésével, nyugdíjas, máshol kimustrált strómanok beállításával, antedatált iratokkal, közokirat-hamisítással és egyéb trükkökkel. Gondolják meg: gyakorlatilag Magyarország minden egyetemének bölcsészettudományi kara, s főleg annak vezetése ismeri a történetet. Várható-e az, hogy egy, a MAB által is elfogadható tisztes tudós ember elvállalja az egyszer már csúfosan megbukott Doktori Iskola vezetését, kockára téve ezzel saját szakmai hírnevét? Kizárt dolog. A BTK-n pedig nincsen ilyen ember, erről gondoskodott Szabó András dékán a maga kontraszelektív személyzeti politikájával illetve helyettese, Kulcsár-Szabó Ágnes, APÓSának az ELTÉ-n hoppon maradt, többnyire szdsz-es klientúráját károlis állásokkal jutalmazó, expanziós stratégiájával.
A MEGOLDÁS nem az, hogy kivárjuk, hátha a dolgok maguktól jóra fordulnak. A DOLGOK NEM FOGNAK MAGUKTÓL MEGOLDÓDNI! A feladat először is a károk minimalizálása és a helyzet tisztázása.
1. Egyetlen megoldás, hogy felkérik Hima Gabriella professzorasszonyt, vállalja el újra az általa alapított Doktori Iskola vezetését. A MAB határozatából világosan kitűnik, hogy az ő szakmai hozzáértésében nincsen kétségük. Ő talán még mindig meggyőzhető – az iskola hallgatóinak érdekében, azért, hogy befektetett munkája ne vesszen teljesen kárba. Csak reménykedhetünk abban, hogy Hima Gabriella képes lesz elfelejteni az ő emberi integritását és szakmai kompetenciáját érintő nemtelen vádaskodásokat és AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN újra kezébe venni az irányítást.
2. A második szakaszban tisztázni kell a KRE Bölcsészettudományi Karának helyzetét. Nem azon kéne gondolkodni, hogy mi azoknak a valódi neve, akik feltárták a TÉNYEKET Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és segítőinek tevékenységéről, hanem az, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak. TISZTÁZTA MAGÁT Szabó András? Bebizonyította, hogy nem kapott nyolcmillió forint ajándékot Princz Gábor bankjától? Bebizonyította, hogy nincs köze a BKV-s tanácsadó szerződésekhez? Megmagyarázta, hogy gyarapodott ingatlanban, járműben kifejezett vagyona az elmúlt tíz évben 100-150 millió forintnyival? Ugye, nem.
Amíg ezeket a tényeket hitelt érdemlően nem tisztázta egy FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT, a gyanú megmarad.
Mit gondolnak az EGYETEM FENNTARTÓI, hány jövendőbeli hallgató fog jelentkezni erre a súlyos vádaktól nem tisztázott karra?
A Doktori Iskola és a Bölcsészettudományi Kar körül fennálló sötét gyanú csak korrekt vizsgálattal oszlatható el. Választ kell adni olyan kérdésekre, hogy miért távolított el Szabó a karról református hitben élő, tisztességes oktatókat és miért bízta munkájukat másvallású, felkészületlen személyekre. Hogyan magyarázhatók az olyan jelenségek, hogy a valamikor a karon dolgozó, de Szabó által eltávolított református szakemberek által írott könyvekből tanítanak a Szabó által helyükre felvett, felkészületlen személyek?
Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek meg a korrekt válaszok, a bölcsészettudományi kar bukása nem állítható meg.
Ezeket a gondolatokat a református egyetemhez semmilyen szállal nem kapcsolódó, de a protestáns értékek iránt elkötelezett, egyetemi emberként vetettem papírra. Ha az egyetem FENNTARTÓJÁnak szívügye az egyetem fennmaradása, el kéne gondolkodnia rajtuk.
Szász Konrád
Sonntag, 22. November 2009
Dienstansage (Szolgálati közlemény)
A posztokhoz sok új komment érkezett a http://jhnnsclvn.wordpress.com oldalra. Nemcsak a legújabbakhoz, hanem a régebbiekhez is. Vita bontakozott ki az "About the missed possiblities" (Az elszalasztott lehetőségekről) c. poszt körül, főleg nyelvészkörökben. Ha kommentelni szeretnél egy posztot vagy mások hozzászólását, javaslom, inkább oda írj, mert ott a kommentelés sokkal aktívabb.
Freitag, 20. November 2009
Bis zum Hals im Dreck (Nyakig a mocsokban a Károli)
Ha végigtekintjük a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán Szabó András dékánsága alatt történteket, mindenekelőtt a következő kérdéseket kell feltennünk:
1. Milyen szándékból történtek a dolgok?
2. Milyen (pénz)forrásból fedezték a cselekményeket?
3. Milyen célokat követtek az egyes kulcsszereplők?
Az első kérdésre egyszerű a válasz: a kulcsszereplő, Szabó András dékánt saját és felesége, Petrőczi-Ludvig Éva egyéni karrierje és pénzszerzése motiválta. Ez sikerült is nekik: 11 évvel ezelőtt egy ócska panellakásban laktak a város szélén, ma a központban birtokolnak egy gyönyörűen berendezett 140 négyzetméteres öröklakást, mindkét közös gyermeküknek vettek egy nívós öröklakást, jól berendezték, állandóan színvonalas kocsival járnak. Ez minimum 100-150 milliónyi vagyongyarapodás. Ekkora befektetést eszközölt a dékánházaspár az elmúlt tizenegy évben. Ki hiszi el, hogy ennyit tettek félre a fizetésükből? Nem: ennyit szereztek a Református Egyház és Egyetem kárára végrehajtott szívességekért cserébe Princz Gábor bankjától, a BKV-tól és egyéb zavaros, sőt még rosszabb, a baloldalhoz köthető forrásból.
Ami a karriert illeti, látszólag az is jól alakult. A komolyan vehető tudományos világban Szabót ugyan nagyon kevésre tartják, Petrőczit pedig semmire sem, de sikerült szívességcserékért ezt-azt beszerezniük. Szabó ugyan a saját habilitációján olyan rosszul beszélt németül, hogy egy született német nem is értette volna meg, mit akart mondani, a németül tudó magyarok azonban hungarizmusait visszafordítva értelmezték azt a vérszegény locsogást, amit Szabó Szenczi Molnárról el szokott mondani: legutoljára a MTA falai között égette ezzel magát. Petrőczit is habilitálták, bár Kabdebo Lóránt hadakozott ellene, nagyságos asszony azonban kivárta, míg Kabdebo miskolci dékánként nyugdíjba megy, aztán keresztülverekedte magát.
Segítséget kaptak ebben Kulcsár-Szabó akadémikustól: cserébe meredek karriert biztosítanak az akadémikus egyelőre-még menyének, Hansági-Kulcsár-Szabó Ágnesnek. Jól fizető állásokba helyezték el a Károlin az akadémikus másodlagos frissességű rokonait és üzletfeleit. A MENY-et – katolikus létére – kineveztették dékánhelyettessé, sőt, majdnem habilitálták is, az azóta általuk tönkretett doktori iskolában.
Itt ugyanis elkövettek egy hibát: felhasználtak egy vitathatatlan tudományos hírnevű és erkölcsiségű személyt, Hima Gabriella professzort arra, hogy a doktori iskolát megalapítsa, utána magukhoz akarták azt kaparintani. De egy kicsit mohón nyúltak a zsákmány után: egy perccel korábban, mint kellett volna. Na meg „harangszóval mentek nyulászni” – ahogy a közmondás mondja. Petrőczi-Ludvig ugyanis már a Kossuth Rádióba is beerőszakoskodott: ott egyéb hagymázas locsogása, pl. arról, hogy ő az angol királynő rokona, közben azt is elfecsegte, hogy vár rá a doktori iskola vezetésének felelősségteljes feladata. Petrőczi-Ludvig ugyanis annyira ostoba, hogy képtelen a realitás és saját vágyai, intrikái között különbséget tenni.
Közben bejöttek a képbe más szereplők is szívességi alapon. Kun Béla unokájának, Kun Miklósnak külön intézetet hoztak létre: Kremlinológiai Intézetet. Arról most nem is beszélünk, hogy a kremlinológia mint tudomány a kétpólusú világrend összeomlásával tárgyát vesztette, a kremlinológusok a világ minden részén munka nélkül maradtak, távolbalátással, eszcájg-hajlítgatásokkal szerzik meg a betevőt. Szabónak ez nem esett le: ő nem olvas színvonalas könyvet, újságot. Sikerült tehát a protestáns szellemi hagyomány ápolását célul kitűző felekezeti egyetemen elhelyeznie a század egyik legrosszabb hírű, véreskezű magyar bolsevikjének, Kun Bélának az unokáját feleségével, Gereben Ágnessel egyetemben.
Vannak aztán igazi dzsoli dzsókerek, bárhova bevethető, semmihez sem értő, ezért mindenre kapható figurák, mint a rendőrtiszti főiskolán karriert csináló nyugdíjas orosz szakos Kovács Árpád.
A családi érzés szép keresztyéni hagyományát követve mindenki feleségestül jött: Honti László, a magyar nyelvészeti tanszék vezetője nemcsak feleségét, hanem annak barát(nő)i körét is beemelte a protestáns felsőoktatásba.
KI FIZETI MINDEZT? Mik a források?
Hát először is az állami fejkvóta. Mindannyiunk adójából fizetik luxus módon ezeket a tehetségtelen embereket meg a pereputtyukat.
DE EZ NEM LENNE ELÉG most, amikor a fejkvótából élő állami egyetemek fuldokolnak. A Károli Bölcsészkara virul: no nem a lepusztult környezet, a tűzveszélyes épület. Szabóék és barátaik bankszámlája hízik napról napra! A hallgatók a fejkvótáért siralmas színvonalú képzést kapnak – tisztelet a kevés kivételnek, a felkészült, becsületes oktatónak!
Ez csak más forrásokból lehetséges, de ebben a kérdésben még nem látunk egészen tisztán. Vannak persze nyomok: de ezek annyira mocskos irányba mutatnak, hogy egyelőre még azt akarjuk hinni: ennyire mélyre még Szabó sem süllyedhet.
NAIVITÁSUNK NAPRÓL NAPRA FOGY. A leleplezés napja pedig közeledik.
Egy biztos: a Magyar Református Egyház Zsinatának felügyelete alatt működő intézmény hitvány színvonalon működik, zavaros pénzügyeit eddig is nehéz volt takargatni. Kálvin születésének 500. évfordulóján eljutottak a teljes financiális, szellemi és erkölcsi mélypontra.
Csak abban reménykedhetünk, hogy napvilágra kerülnek az ügyek, a KÖZTÖRVÉNYES BŰNCSELEKMÉNYEKET LELEPLEZIK, AZ ELKÖVETŐK PEDIG ELNYERIK MÉLTÓ BÜNTETÉSÜKET.
Ha van jövője a református egyetemnek, csak egy teljes átvilágítás után, a vezetőség tagjainak teljes lecserélésével.
1. Milyen szándékból történtek a dolgok?
2. Milyen (pénz)forrásból fedezték a cselekményeket?
3. Milyen célokat követtek az egyes kulcsszereplők?
Az első kérdésre egyszerű a válasz: a kulcsszereplő, Szabó András dékánt saját és felesége, Petrőczi-Ludvig Éva egyéni karrierje és pénzszerzése motiválta. Ez sikerült is nekik: 11 évvel ezelőtt egy ócska panellakásban laktak a város szélén, ma a központban birtokolnak egy gyönyörűen berendezett 140 négyzetméteres öröklakást, mindkét közös gyermeküknek vettek egy nívós öröklakást, jól berendezték, állandóan színvonalas kocsival járnak. Ez minimum 100-150 milliónyi vagyongyarapodás. Ekkora befektetést eszközölt a dékánházaspár az elmúlt tizenegy évben. Ki hiszi el, hogy ennyit tettek félre a fizetésükből? Nem: ennyit szereztek a Református Egyház és Egyetem kárára végrehajtott szívességekért cserébe Princz Gábor bankjától, a BKV-tól és egyéb zavaros, sőt még rosszabb, a baloldalhoz köthető forrásból.
Ami a karriert illeti, látszólag az is jól alakult. A komolyan vehető tudományos világban Szabót ugyan nagyon kevésre tartják, Petrőczit pedig semmire sem, de sikerült szívességcserékért ezt-azt beszerezniük. Szabó ugyan a saját habilitációján olyan rosszul beszélt németül, hogy egy született német nem is értette volna meg, mit akart mondani, a németül tudó magyarok azonban hungarizmusait visszafordítva értelmezték azt a vérszegény locsogást, amit Szabó Szenczi Molnárról el szokott mondani: legutoljára a MTA falai között égette ezzel magát. Petrőczit is habilitálták, bár Kabdebo Lóránt hadakozott ellene, nagyságos asszony azonban kivárta, míg Kabdebo miskolci dékánként nyugdíjba megy, aztán keresztülverekedte magát.
Segítséget kaptak ebben Kulcsár-Szabó akadémikustól: cserébe meredek karriert biztosítanak az akadémikus egyelőre-még menyének, Hansági-Kulcsár-Szabó Ágnesnek. Jól fizető állásokba helyezték el a Károlin az akadémikus másodlagos frissességű rokonait és üzletfeleit. A MENY-et – katolikus létére – kineveztették dékánhelyettessé, sőt, majdnem habilitálták is, az azóta általuk tönkretett doktori iskolában.
Itt ugyanis elkövettek egy hibát: felhasználtak egy vitathatatlan tudományos hírnevű és erkölcsiségű személyt, Hima Gabriella professzort arra, hogy a doktori iskolát megalapítsa, utána magukhoz akarták azt kaparintani. De egy kicsit mohón nyúltak a zsákmány után: egy perccel korábban, mint kellett volna. Na meg „harangszóval mentek nyulászni” – ahogy a közmondás mondja. Petrőczi-Ludvig ugyanis már a Kossuth Rádióba is beerőszakoskodott: ott egyéb hagymázas locsogása, pl. arról, hogy ő az angol királynő rokona, közben azt is elfecsegte, hogy vár rá a doktori iskola vezetésének felelősségteljes feladata. Petrőczi-Ludvig ugyanis annyira ostoba, hogy képtelen a realitás és saját vágyai, intrikái között különbséget tenni.
Közben bejöttek a képbe más szereplők is szívességi alapon. Kun Béla unokájának, Kun Miklósnak külön intézetet hoztak létre: Kremlinológiai Intézetet. Arról most nem is beszélünk, hogy a kremlinológia mint tudomány a kétpólusú világrend összeomlásával tárgyát vesztette, a kremlinológusok a világ minden részén munka nélkül maradtak, távolbalátással, eszcájg-hajlítgatásokkal szerzik meg a betevőt. Szabónak ez nem esett le: ő nem olvas színvonalas könyvet, újságot. Sikerült tehát a protestáns szellemi hagyomány ápolását célul kitűző felekezeti egyetemen elhelyeznie a század egyik legrosszabb hírű, véreskezű magyar bolsevikjének, Kun Bélának az unokáját feleségével, Gereben Ágnessel egyetemben.
Vannak aztán igazi dzsoli dzsókerek, bárhova bevethető, semmihez sem értő, ezért mindenre kapható figurák, mint a rendőrtiszti főiskolán karriert csináló nyugdíjas orosz szakos Kovács Árpád.
A családi érzés szép keresztyéni hagyományát követve mindenki feleségestül jött: Honti László, a magyar nyelvészeti tanszék vezetője nemcsak feleségét, hanem annak barát(nő)i körét is beemelte a protestáns felsőoktatásba.
KI FIZETI MINDEZT? Mik a források?
Hát először is az állami fejkvóta. Mindannyiunk adójából fizetik luxus módon ezeket a tehetségtelen embereket meg a pereputtyukat.
DE EZ NEM LENNE ELÉG most, amikor a fejkvótából élő állami egyetemek fuldokolnak. A Károli Bölcsészkara virul: no nem a lepusztult környezet, a tűzveszélyes épület. Szabóék és barátaik bankszámlája hízik napról napra! A hallgatók a fejkvótáért siralmas színvonalú képzést kapnak – tisztelet a kevés kivételnek, a felkészült, becsületes oktatónak!
Ez csak más forrásokból lehetséges, de ebben a kérdésben még nem látunk egészen tisztán. Vannak persze nyomok: de ezek annyira mocskos irányba mutatnak, hogy egyelőre még azt akarjuk hinni: ennyire mélyre még Szabó sem süllyedhet.
NAIVITÁSUNK NAPRÓL NAPRA FOGY. A leleplezés napja pedig közeledik.
Egy biztos: a Magyar Református Egyház Zsinatának felügyelete alatt működő intézmény hitvány színvonalon működik, zavaros pénzügyeit eddig is nehéz volt takargatni. Kálvin születésének 500. évfordulóján eljutottak a teljes financiális, szellemi és erkölcsi mélypontra.
Csak abban reménykedhetünk, hogy napvilágra kerülnek az ügyek, a KÖZTÖRVÉNYES BŰNCSELEKMÉNYEKET LELEPLEZIK, AZ ELKÖVETŐK PEDIG ELNYERIK MÉLTÓ BÜNTETÉSÜKET.
Ha van jövője a református egyetemnek, csak egy teljes átvilágítás után, a vezetőség tagjainak teljes lecserélésével.
Dienstag, 17. November 2009
Gusztáv Bölcskei sieht den Waldbrand vor lauter Baeumen nicht (Bölcskei Gusztáv nem látja a fától az erdőtüzet)
Epilogue to the very unimportant conference
Bölcskei Gusztávban a hívő reformátusoknak, akik vezetőjüket erkölcsi példaképnek is szeretnék tekinteni, mélységesen csalódniuk kellett. Püspök úr látszólag indokolatlanul megjelent azon a konferencián, amelyen nem csak látszólag, hanem nagyon is valóságosan – szellemi és fizikai jelenlétével – kiállt a csalás, a törvénytelenség és az erkölcsi züllés mellett. Az MTA székházában kezdődő, majd a Kossuth Klubban folytatódó kétnapos (nov. 10-11.) konferencia a „Protestantizmus és medialitás. A reformáció mediális forradalma” sokatmondó, de valójában képzavaros és a helyszínen semmit sem kifejtő címet kapta a szervezőktől.
Ha Bölcskei Gusztávnak lenne helyzetérzéke, akkor hamar rájöhetett volna arra, hogy az MTA elnöke miért nem tartotta meg a megnyitó beszédét kedden délelőtt 10 órakor, ami pedig a meghívók programjában is szerepelt, hanem inkább jó távol tartotta magát ettől a rendezvénytől. Távolmaradásának oka volt, ha más nem, akkor az, hogy nem kíván a felsőoktatásunk e mélyrepülését előidéző személyek által szervezett konferenciához asszisztálni, egy olyan egyetem, a Károli égisze alatt, ahol tombol a jogtalanság és erkölcstelenség. Az MTA főtitkára testben ugyan egy rövid megnyitó beszéd erejéig jelen volt, de szellemi és erkölcsi távolságtartását beszéde mindennél nyilvánvalóbban kifejezte: volt ebben szó földről, vízről, levegőről, MTA-tagságról, erkölcsi válságról, csak egyről nem - magáról a megnyitandó konferenciáról. Nem véletlenül. Főtitkár úr beszédével jelezte az Akadémia részéről, hogy nincs közük ehhez az obskurus társulathoz. Csak a termet bocsátották rendelkezésükre, és ennyi. (Ez elől nyilván nehéz lett volna kitérni.) Nem így Bölcskei Gusztáv, aki erőteljesen kompromittálódott.
Jelenleg a bölcsészkaron tehetségtelen és rosszakaratú emberek vezényletével legnyersebb torát üli a protestáns oktatók fölött egy a Kulcsár-Szabó család által beszivárogtatott liberális eszdéeszes különítmény. Ehhez nyújtott támogató és megerősítő kezet Bölcskei Gusztáv, aki csak 220 km-re van Budapesttől, de úgy viselkedik, mintha egy másik földrész szigetvilágának lenne a lakója. Ez a 220 km nem mentesíti Bölcskei Gusztávot attól, hogy naprakész legyen és ne az amerikai animációs filmekről beszéljen (szakavatottan – mert ez érdekli Bölcskei Gusztávot, ez az a szint, ahol otthon van és amit képvisel!), hanem ennél jelentősebb témáról, arról, ami a voltaképpeni feladata lenne, és amit az általa fenntartott egyetemmel való ritka találkozásai alkalmával elvárnának tőle. Például, hogy mitől református az az egyetem, amelyik a Kálvin-év alkalmából szervezett konferencián úgy tesz, mintha minden szép és jó lenne. Ahol recsegnek és ropognak a csontvázaktól tömött szekrények, mert Szabó András dékánként tobzódik az erkölcstelenségben és jogtalanságban, szabadon garázdálkodik a református egyetemen, akárcsak helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes, aki a rossz szelleme az erkölcsileg amúgy is ingatag lábakon álló dékán-főnökének. Bölcskei Gusztáv egy szóval sem érinti a botrányokat, nem nyilatkozik, nem cselekszik és nem is utal semmire, ami az elmúlt időben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán zajlik. Neki nincs véleménye a hosszú ideje zajló kirúgásokról és a vezetők eltávolításáról. (Most éppen a főtitkárt, Ravasz Leventét menesztették, akit szeptemberben neveztek ki, nem sokkal előbb Vass Csabát a Kommunikáció Tanszék éléről és a dékánhelyettesi székből, hogy abba a MENY beleülhessen, és még nem szóltunk a Pedagógia tanszéken a legnagyobb titokban lezajlott durva tisztogatásokról, ahol jobbnál jobb szakembereket távolítottak el, hogy helyet csináljanak a szakmailag elképesztően műveletlen és felkészületlen, de intrikában fölöttébb jártas tanítónőnek, Györgyiné Koncz Juditnak.) Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye a BKV és az egyetem alapítványának hivatalos kapcsolatáról, holott a BKV az egyik legkorruptabb állami intézmény. Bölcskei Gusztávnak nincs egy hangnyi véleménye a BTK Doktori Iskolájában történt csalásokról, amiről már a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) is határozatot hozott: négy disszertáció és védés közül hármat megsemmisített. Nagyon súlyos törvénysértésekre derült fény. Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye arról, hogy püspöktársának a sógora súlyosan és sorozatosan visszaélt a hatalmával, és jogtiprásával s törvénysértéseivel már nem csak a református egyetemnek árt, hanem magának az egyháznak is. Helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes mindenben hibás tanácsokat ad, jogi és erkölcsi tekintetben egyaránt.
Bölcskei Gusztáv elérkezett odáig, hogy ha nem szól, és nem tesz semmit, akkor mindannyian úgy vehetjük, hogy egyetért a történtekkel, és emiatt nemsokára expüspökké válik. És nem Szabó András dékán és társai ülik a legnyersebb torukat az egyetem kirúgott protestáns értelmiségiei fölött, hanem Bölcskei Gusztáv nem kevés ellensége is lassan és határozottan készül a maga torára, amelyen a megbuktatott püspök süvegéből issza a bort és a püspökről lerántott paláston lakomázik.
Bölcskei Gusztávban a hívő reformátusoknak, akik vezetőjüket erkölcsi példaképnek is szeretnék tekinteni, mélységesen csalódniuk kellett. Püspök úr látszólag indokolatlanul megjelent azon a konferencián, amelyen nem csak látszólag, hanem nagyon is valóságosan – szellemi és fizikai jelenlétével – kiállt a csalás, a törvénytelenség és az erkölcsi züllés mellett. Az MTA székházában kezdődő, majd a Kossuth Klubban folytatódó kétnapos (nov. 10-11.) konferencia a „Protestantizmus és medialitás. A reformáció mediális forradalma” sokatmondó, de valójában képzavaros és a helyszínen semmit sem kifejtő címet kapta a szervezőktől.
Ha Bölcskei Gusztávnak lenne helyzetérzéke, akkor hamar rájöhetett volna arra, hogy az MTA elnöke miért nem tartotta meg a megnyitó beszédét kedden délelőtt 10 órakor, ami pedig a meghívók programjában is szerepelt, hanem inkább jó távol tartotta magát ettől a rendezvénytől. Távolmaradásának oka volt, ha más nem, akkor az, hogy nem kíván a felsőoktatásunk e mélyrepülését előidéző személyek által szervezett konferenciához asszisztálni, egy olyan egyetem, a Károli égisze alatt, ahol tombol a jogtalanság és erkölcstelenség. Az MTA főtitkára testben ugyan egy rövid megnyitó beszéd erejéig jelen volt, de szellemi és erkölcsi távolságtartását beszéde mindennél nyilvánvalóbban kifejezte: volt ebben szó földről, vízről, levegőről, MTA-tagságról, erkölcsi válságról, csak egyről nem - magáról a megnyitandó konferenciáról. Nem véletlenül. Főtitkár úr beszédével jelezte az Akadémia részéről, hogy nincs közük ehhez az obskurus társulathoz. Csak a termet bocsátották rendelkezésükre, és ennyi. (Ez elől nyilván nehéz lett volna kitérni.) Nem így Bölcskei Gusztáv, aki erőteljesen kompromittálódott.
Jelenleg a bölcsészkaron tehetségtelen és rosszakaratú emberek vezényletével legnyersebb torát üli a protestáns oktatók fölött egy a Kulcsár-Szabó család által beszivárogtatott liberális eszdéeszes különítmény. Ehhez nyújtott támogató és megerősítő kezet Bölcskei Gusztáv, aki csak 220 km-re van Budapesttől, de úgy viselkedik, mintha egy másik földrész szigetvilágának lenne a lakója. Ez a 220 km nem mentesíti Bölcskei Gusztávot attól, hogy naprakész legyen és ne az amerikai animációs filmekről beszéljen (szakavatottan – mert ez érdekli Bölcskei Gusztávot, ez az a szint, ahol otthon van és amit képvisel!), hanem ennél jelentősebb témáról, arról, ami a voltaképpeni feladata lenne, és amit az általa fenntartott egyetemmel való ritka találkozásai alkalmával elvárnának tőle. Például, hogy mitől református az az egyetem, amelyik a Kálvin-év alkalmából szervezett konferencián úgy tesz, mintha minden szép és jó lenne. Ahol recsegnek és ropognak a csontvázaktól tömött szekrények, mert Szabó András dékánként tobzódik az erkölcstelenségben és jogtalanságban, szabadon garázdálkodik a református egyetemen, akárcsak helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes, aki a rossz szelleme az erkölcsileg amúgy is ingatag lábakon álló dékán-főnökének. Bölcskei Gusztáv egy szóval sem érinti a botrányokat, nem nyilatkozik, nem cselekszik és nem is utal semmire, ami az elmúlt időben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán zajlik. Neki nincs véleménye a hosszú ideje zajló kirúgásokról és a vezetők eltávolításáról. (Most éppen a főtitkárt, Ravasz Leventét menesztették, akit szeptemberben neveztek ki, nem sokkal előbb Vass Csabát a Kommunikáció Tanszék éléről és a dékánhelyettesi székből, hogy abba a MENY beleülhessen, és még nem szóltunk a Pedagógia tanszéken a legnagyobb titokban lezajlott durva tisztogatásokról, ahol jobbnál jobb szakembereket távolítottak el, hogy helyet csináljanak a szakmailag elképesztően műveletlen és felkészületlen, de intrikában fölöttébb jártas tanítónőnek, Györgyiné Koncz Juditnak.) Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye a BKV és az egyetem alapítványának hivatalos kapcsolatáról, holott a BKV az egyik legkorruptabb állami intézmény. Bölcskei Gusztávnak nincs egy hangnyi véleménye a BTK Doktori Iskolájában történt csalásokról, amiről már a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) is határozatot hozott: négy disszertáció és védés közül hármat megsemmisített. Nagyon súlyos törvénysértésekre derült fény. Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye arról, hogy püspöktársának a sógora súlyosan és sorozatosan visszaélt a hatalmával, és jogtiprásával s törvénysértéseivel már nem csak a református egyetemnek árt, hanem magának az egyháznak is. Helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes mindenben hibás tanácsokat ad, jogi és erkölcsi tekintetben egyaránt.
Bölcskei Gusztáv elérkezett odáig, hogy ha nem szól, és nem tesz semmit, akkor mindannyian úgy vehetjük, hogy egyetért a történtekkel, és emiatt nemsokára expüspökké válik. És nem Szabó András dékán és társai ülik a legnyersebb torukat az egyetem kirúgott protestáns értelmiségiei fölött, hanem Bölcskei Gusztáv nem kevés ellensége is lassan és határozottan készül a maga torára, amelyen a megbuktatott püspök süvegéből issza a bort és a püspökről lerántott paláston lakomázik.
Samstag, 14. November 2009
Blog und Verleumdung (Blog és rágalmazás)
Azok, akik mindent megtesznek a Református Egyetemen elkövetett bűncselekmények elkenéséért, eltorzításáért, letagadásáért, mások nyakába varrásáért (ld. HormonZavar doktoranduszokhoz írt hazug körlevele), azzal próbáltak eddig kibújni a felelősség alól, hogy a blogunkon publikált posztok becsületsértők és rágalmazók. Miután megjelent a neten a MAB-határozat, ezzel már nem érvelhetnek (aki saját szemével akar erről meggyőződni, az először nyissa meg a www.doktori.hu-t, majd keresse meg a Károli Gáspár Református Egyetemet, azon belül az Irodalomtudományi Doktori Iskolát, majd kattintson a pirossal jelölt "nem felel meg" minősítésre). Próbálkoztak és próbálkoznak a blogok betiltásával, a Református Élet forgalmazásának megtiltásával, a szabad véleménynyilvánítás minden formájának elfojtásával. Bitorlói ezek az egyetemi vezetők Luther és Kálvin nevének, de bizonyosan nem az örökösei. Mintha rendőrállamban élnénk, mintha meg sem történt volna a rendszerváltás, diktatorikus módszereket alkalmaznak, s mert érveik nincsenek, s mert önkritikára képtelenek, rendőrséggel, bírósággal fenyegetőznek. Mintha az lenne a bűnös, aki beszél róla, nem pedig az, aki elköveti. Mi a bűn? A bűncselekmény elkövetése, vagy annak leleplezése? Az egyetem és az egyház vezetői szerint nyilvánvalóan az utóbbi. Csakhogy ezzel a véleményükkel még a Rákosi-diktatúrában ragadtak le. A világ ma már nem itt tart. Egy darab anakronizmus ez az egyetem a mai Európában, nem beszélve a Földgolyó többi kontinenséről.
Az alábbi cikket egy Judge nevű olvasó küldte be AnonymAnalystnak, mi tőle vesszük át.
Defamation suit is dismissed (Becsületsértési kereset elutasítva)
A New York Law Journal októberi számában olvastam egy precedens értékű ítéletet, amely egy becsületsértési és hitelrontási perben született. A Manhattani Legfelsőbb Bíróság ítéletének szövege a 2009. október 7-i Law Journal 26. oldalán olvasható, továbbá a neten: http://www.law.com/jsp/nylj/PubArticleNY.jsp?id=12024340376&src=EMC-Email&et=editor&slreturn=1&hbxlogin=1 (csak regisztrált előfizetők számára hozzáférhető!)
A cikkben arról van szó, hogy egy oktatási intézmény, a Swiss Finance Academy jogsértő intézkedéseket alkalmazott egy vele szerződésben álló klienssel, Mr. Mathew Milewskivel szemben, aki erre az intézményt bíráló posztokat helyezett el 2008 júliusában a ripoffreport.com oldalán, amely site kifejezetten arra szolgál, hogy a jogsérelmet szenvedettek kiengedjék a szelepet, és őszintén megírják véleményüket az adott intézményről és a kifogásolt eljárásról. Milewski úr posztjai arról szóltak, hogy az intézmény vezetői inkompetensek, és a hallgatók a tandíjuknak nem kapják meg az ellenértékét. Mindezt nem a saját nevén tette, hanem "Lilly" álnéven. A posztok olyan hatásosak voltak, hogy 2009-ben a Swiss Finance Academybe jelentkezők száma 70%-kal visszaesett.
A Swiss Finance Academy becsületsértésért pert indított mind Milewski úr, mind a ripoffreport.com oldalt működtető arizonai illetőségű Xcentric Venture LLC szolgáltató ellen. Milewski úr a perben saját magát képviselte. Azzal érvelt, hogy egyrészt nem ő a posztok szerzője, másrészt azok tartalma személyes vélemény és mint ilyen, a törvény védelme alatt áll. Judith Gische bírósága Milewskivel szemben elutasította a keresetet, mert a személyes vélemény Milewski úr oktatási intézménnyel kapcsolatos tapasztalatain alapul, és függetlenül attól, hogy állításai objektíve igazak-e vagy sem, mint vélemény nem képezheti per tárgyát. A bíróság a szolgáltatóval szembeni keresetet is elutasította a Communication Decency Act, 47 USC & 230 (c) (1) cikkelyére hivatkozva, mely szerint "egyetlen interaktív computer szolgáltatás providere vagy usere sem esik ugyanazon kategória alá, mint más információs fórumok publikálói vagy gazdái". Magyarán ez annyit jelent, hogy újság, rádió, tv-csatornák működtetői felelősek a tartalomért, az internetszolgáltatók viszont nem, mert ezeknek éppen az a funkciója, hogy egy harmadik fél véleményének adjanak fórumot. A véleménynyilvánítás pedig szabad, épp ezért - legalábbis demokráciákban - törvény által védett beszéd.
Az angolszász és különösen az amerikai jog összességében támogatja a blogolók véleménynyilvánítási szabadságát, mert sokszor csak a nyilvánosság vezethet el jogsértések és bűncselekmények leleplezéséhez, és egy demokratikusabb és igazságosabb társadalomhoz. Ezért a ripoffreport.com jelmondata a blogolók és általában az igazságtalanság és jogsértések ellen protestálók logója kell, hogy legyen:
Don't let them get away with it... let the truth be known!
Vagyis:
Ne hagyd őket futni... hadd derüljön ki az igazság!
Az alábbi cikket egy Judge nevű olvasó küldte be AnonymAnalystnak, mi tőle vesszük át.
Defamation suit is dismissed (Becsületsértési kereset elutasítva)
A New York Law Journal októberi számában olvastam egy precedens értékű ítéletet, amely egy becsületsértési és hitelrontási perben született. A Manhattani Legfelsőbb Bíróság ítéletének szövege a 2009. október 7-i Law Journal 26. oldalán olvasható, továbbá a neten: http://www.law.com/jsp/nylj/PubArticleNY.jsp?id=12024340376&src=EMC-Email&et=editor&slreturn=1&hbxlogin=1 (csak regisztrált előfizetők számára hozzáférhető!)
A cikkben arról van szó, hogy egy oktatási intézmény, a Swiss Finance Academy jogsértő intézkedéseket alkalmazott egy vele szerződésben álló klienssel, Mr. Mathew Milewskivel szemben, aki erre az intézményt bíráló posztokat helyezett el 2008 júliusában a ripoffreport.com oldalán, amely site kifejezetten arra szolgál, hogy a jogsérelmet szenvedettek kiengedjék a szelepet, és őszintén megírják véleményüket az adott intézményről és a kifogásolt eljárásról. Milewski úr posztjai arról szóltak, hogy az intézmény vezetői inkompetensek, és a hallgatók a tandíjuknak nem kapják meg az ellenértékét. Mindezt nem a saját nevén tette, hanem "Lilly" álnéven. A posztok olyan hatásosak voltak, hogy 2009-ben a Swiss Finance Academybe jelentkezők száma 70%-kal visszaesett.
A Swiss Finance Academy becsületsértésért pert indított mind Milewski úr, mind a ripoffreport.com oldalt működtető arizonai illetőségű Xcentric Venture LLC szolgáltató ellen. Milewski úr a perben saját magát képviselte. Azzal érvelt, hogy egyrészt nem ő a posztok szerzője, másrészt azok tartalma személyes vélemény és mint ilyen, a törvény védelme alatt áll. Judith Gische bírósága Milewskivel szemben elutasította a keresetet, mert a személyes vélemény Milewski úr oktatási intézménnyel kapcsolatos tapasztalatain alapul, és függetlenül attól, hogy állításai objektíve igazak-e vagy sem, mint vélemény nem képezheti per tárgyát. A bíróság a szolgáltatóval szembeni keresetet is elutasította a Communication Decency Act, 47 USC & 230 (c) (1) cikkelyére hivatkozva, mely szerint "egyetlen interaktív computer szolgáltatás providere vagy usere sem esik ugyanazon kategória alá, mint más információs fórumok publikálói vagy gazdái". Magyarán ez annyit jelent, hogy újság, rádió, tv-csatornák működtetői felelősek a tartalomért, az internetszolgáltatók viszont nem, mert ezeknek éppen az a funkciója, hogy egy harmadik fél véleményének adjanak fórumot. A véleménynyilvánítás pedig szabad, épp ezért - legalábbis demokráciákban - törvény által védett beszéd.
Az angolszász és különösen az amerikai jog összességében támogatja a blogolók véleménynyilvánítási szabadságát, mert sokszor csak a nyilvánosság vezethet el jogsértések és bűncselekmények leleplezéséhez, és egy demokratikusabb és igazságosabb társadalomhoz. Ezért a ripoffreport.com jelmondata a blogolók és általában az igazságtalanság és jogsértések ellen protestálók logója kell, hogy legyen:
Don't let them get away with it... let the truth be known!
Vagyis:
Ne hagyd őket futni... hadd derüljön ki az igazság!
Donnerstag, 12. November 2009
Eine völlig unbedeutende calvinistische Konferenz (Egy teljesen jelentéktelen kálvinista konferencia)
Kedves Olvasóink!Beszámoló helyett álljon itt néhány hozzászólás a Magyar Református Egyház hivatalos honlapjának fórumáról (www.református.hu), amelyekben a jelenlévők reflektálnak a Senkiföldje szervezésében a Senkik által megtartott előadásokra.2009.11.11. 09:37 - gergely:
Hogy sikerült a Kálvin-konferencia? Nem tudok elmenni, innen a végekről nehéz figyelemmel követni a dolgokat. De az nagy büszkeséggel töltött el, hogy maga Pálinkás professzor, a MTA elnöke nyitja meg a konferenciát. Aki ott volt, írja meg, mit mondott! És milyenek voltak az előadások? Remélem, méltóak a magyar reformátusság kulturális hagyományaihoz! Várom a híreket!!!!
Áldás, békesség!
Válasz:
2009.11.11. 22:15 - Marci:Áldás, békesség Gergely barátom!
Ne sajnáld, hogy nem tudtál eljönni, ennél jelentéktelenebb konferenciát nehéz elképzelni. Az Akadémia elnöke – mint várható volt – kimentette magát, nyilvávalóan nem akart egy bűnbandával kompromittálódni. A dékán előadása ugyanolyan dögunalmas, mint az egyetemi órái. Ha lexikont olvas fel, legalább ne kezdő kisiskolás hangon, intonációs és lélegzéstechnikai hibákkal tegye, mint aki most tanul olvasni. Akkor már a feleségéé érdekesebb volt. Abba legalább az őrület eredetisége színt vitt. Érdemleges közönség nem jött el. A dékánon és sleppjén kívül más nem volt. A hallgatóságot a diákok érdektelen tömege tette ki, akiket odakényszerítették “vattának”. Vatta-szerepüket látványosan demonstrálták. Ültek a földön, sms-eztek, olvastak, dumáltak, malmoztak. Csak testben voltak jelen, lélekben nem. De igazuk volt. Nem volt egyetlen érdemleges új gondolat ezen a két napon. Monoton, lélektelen statisztikai előadások, minden spiritusz nélkül. Az igazi mélypont dékánhelyettes asszony fellépése, akinek nemcsak kattogó írógéphangja monoton, hanem szikkadt tapló agyának sablonos szüleményei is. Mellesleg illettek természetellenes hajszínéhez, amely azonban méltó volt ehhez a TESCO-pénztáros fejhez. Ez a fej sokkal érdekesebb volt, amikor hallgatott. Akkor már nem is TESCO-pénztároshoz hasonlított, hanem egy ELEMES JÁTÉKKUTYÁhoz. A közönség soraiban ülve feszült figyelemmel csüngött a hierarchiában fölötte álló dékán, és főleg a püspök szavain, akit megjátszott odaadással próbált hipnotizálni. Fejébe mintha duracell elem lett volna építve, eközben egyfolytában le-föl járt, olyan intenzíven bólogatott, hogy teljesen elterelte a figyelmet a beszélőről. A hallgatóság szeme jojóként járt le-föl, ennek a fejnek a mozgását követve. A szónokról közben mindenki elfeledkezett. A hipnózis sikerült, csak nem a célszemély esett transzba, hanem a közönség. Ahogy véget ért a beszéd, a fej is hirtelen megállt valahol mozgása közben. Az előadások végén mindenkit jobban foglalkoztatott dékánhelyettes-asszony ide-oda billegő feje, mint az érdektelen előadás esetleges – nehezen fellelhető – tartalma. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi mozgatja ezt a borzalmas Gorgó-fejet: tartós-elem vagy esetleg egy kezdődő Parkinson-kór? Szegény, öregedő kreatúra. Egyre neurotikusabb lesz, hangja egyre rikácsolóbb, hajszíne egyre rikítóbb. (A mostani festés határozottan még kevésbé sikerült, mint az eddigiek, talán jobb lenne szürkén hagyni, mint ahogy poetessza teszi, az legalább természetes.) És még mindg kaparnia kell. Még mindig nem érezheti magát biztonságban. Sőt: egyre kevésbé.Az egész borzalmas volt. Az egyetlen tanulság, hogy mindkét dékánhelyettes asszony (a cserépkutyafejű, vakondszőrű MENYen kívül az erősen nyugdíjkorú, hollófeketére mázolt, fejtetőn hófehérhajú, amit mindenki lát, mert nettó magassága 140 cm, gonosz törpe dékánhelyettes) mechanikus tömegeket tud mozgósítani a semmire is. Ám csak testben mozgolódtak az odaparancsoltak. Amint a bűnbanda megbukik egyszer, eltűnnek mögülük ezek a lélektelen tömegek is. Nemcsak kiállnak mögülük, hanem átállnak.
Gergely barátom! Ne sajnáld, hogy nem voltál ott: időpocsékolás lett volna részedről. Részükről viszont ez az egész a reformáció eszméjének megcsúfolása volt. Egy felsült, elbukott bűnszövetkezet szájára merte venni a nagy reformátorok nevét. És nem omlottak rájuk a falak, nem szakadt rájuk az ég. Még nem…
2009.11.11. 22:40 - Mr. Andrew Tailor:
Nekem az jutott eszembe a Kálvin konferenciáról és annak előadóinak egy részéről (akik a dékán morálisan lezüllött és erkölcstelen szűk köréhez tartoznak), ami Ézsaiás Próéfa könyvében olvasható (5:20): “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak”. Nagyon igaza volt az MTA Főtitkár urának, aki pedig azt mondta: „Az erkölcsi válság lényegesen nagyobb, mint a gazdasági válság”. És a megállapítás nagyon ráillik a KGRE BTK dékánjának és helyetteseinek, főleg az idegbeteg MENYnek az egész eddigi jellemtelen és amorális tevékenységére.2009.11.11. 23:29 - neme h :
Gergely, megírom, hogy milyen volt, nem fogod sajnálni a távolmaradásodat…
A téma iránti elkötelezettségem miatt részt vettem a kétnapos rendezvényen. Megosztom a tapasztalataimat, mert abszolút abszurd, amit láttam és hallottam.
A Protestantizmus és medialitás, a Reformáció mediális forradalma címeket kapott konferencia megdöbbentő tanulságokkal szolgált. Már a címben szereplő alapkifejezés is hibás, a mediális szó félreértelmezésének eredménye, ami elég durva szaknyelvi problémát is jelent az illető részéről, aki erre építette egész tudományos légvárát. De ki lehet ez a légvárépítő malteros(véres)kezű asszonyka? Ez a nem semleges szerepet vállaló és vivő kis teremtés, aki egy hírös ember menye, aki teljes (kis)mell szélességével támogatja elbukott és csaló exdoktoranduszát, aki tanársegédje is egyben, hogy nyíltan tagadja Luther téziseinek a vártemplom kapujára való kiszögelési tényét, és ezáltal magát, a reformáció tényét. Hát kérdem, mint egy földi halandó, hogy honnan veszi magának a bátorságot a református egyetemen (és egyáltalán!) ez a rokonán keresztül bereptetett szarka, hogy ilyeneket csipogjon tanítványai fülébe? Még ha ateista is!
Elnök úr távol maradása, nagyon stílusos és üzenetértékű volt (ezek előtt és ezek után szemlélve is). A Főtitkár úr megnyitó beszéde, s annak semlegessége is illik a jelen helyzet edészéhez, ami jelenleg a Károli Egyetem Btk-ján kialakult az utóbbi időben. Az akadémia főtitkára annyit hangsúlyozott, ami e helyzetben útmutató is lehetne, mely szerint az erkölcsi válság sokkal hatalmasabb, mint a gazdasági válság. Ezt ugyan országosan gondolta és általánosan fogalmazta meg Főtitkár úr, de ”kicsiben”, egy egyetem karának az életében is kísértetiesen hasonló a helyzet.
A balsikerű és korrupt dékán, szinte kisiskolás stílusban felolvasta szerény előadását, amire senki sem volt kíváncsi. A mesterséges módon, körlevélben tudatosan kivezényelt (szemináriumokról és előadásokról igazoltan jelen lévő) hallgatók sms-ezgettek, olvasgattak, laptopon e-maileztek az álmosító felolvasáson, ami elég megalázó. De nem rá nézve, hanem az MTA sokat megélt falaira való tekintettel. Szegény hallgatók, akik nem önszántukból jöttek el, a hátuk közepébe kívánták a makogva olvasó dékán gépezet, aki semmi újat nem tudott mondani, de még gondolatokat összegezni sem volt képes.
A Kossuth Klubban se folytatódott méltóbban és érdekesebben a program. Becserkészték a debreceni püspök urat, akit felhasználtak a szervezők, hogy legalizálják egyházilag is önmagukat. Mindenki fölvonult a két napon: kicsik és nagyok, előadók, professzorok, tanársegédek, csaló doktorandusz, püspök, dékán, helyettesek, hormonzavaros és nőimitátor poetessza személyek is. Istenem, ez egy maskabál volt. Reformátusként szégyelltem magam, de a Kossuth Klubban már ezt nem kellett sok ember miatt éreznem, mert jó, ha 40-en voltak jelen. Hát így zajlott e nagy eseményen Pesten.
Hogy sikerült a Kálvin-konferencia? Nem tudok elmenni, innen a végekről nehéz figyelemmel követni a dolgokat. De az nagy büszkeséggel töltött el, hogy maga Pálinkás professzor, a MTA elnöke nyitja meg a konferenciát. Aki ott volt, írja meg, mit mondott! És milyenek voltak az előadások? Remélem, méltóak a magyar reformátusság kulturális hagyományaihoz! Várom a híreket!!!!
Áldás, békesség!
Válasz:
2009.11.11. 22:15 - Marci:Áldás, békesség Gergely barátom!
Ne sajnáld, hogy nem tudtál eljönni, ennél jelentéktelenebb konferenciát nehéz elképzelni. Az Akadémia elnöke – mint várható volt – kimentette magát, nyilvávalóan nem akart egy bűnbandával kompromittálódni. A dékán előadása ugyanolyan dögunalmas, mint az egyetemi órái. Ha lexikont olvas fel, legalább ne kezdő kisiskolás hangon, intonációs és lélegzéstechnikai hibákkal tegye, mint aki most tanul olvasni. Akkor már a feleségéé érdekesebb volt. Abba legalább az őrület eredetisége színt vitt. Érdemleges közönség nem jött el. A dékánon és sleppjén kívül más nem volt. A hallgatóságot a diákok érdektelen tömege tette ki, akiket odakényszerítették “vattának”. Vatta-szerepüket látványosan demonstrálták. Ültek a földön, sms-eztek, olvastak, dumáltak, malmoztak. Csak testben voltak jelen, lélekben nem. De igazuk volt. Nem volt egyetlen érdemleges új gondolat ezen a két napon. Monoton, lélektelen statisztikai előadások, minden spiritusz nélkül. Az igazi mélypont dékánhelyettes asszony fellépése, akinek nemcsak kattogó írógéphangja monoton, hanem szikkadt tapló agyának sablonos szüleményei is. Mellesleg illettek természetellenes hajszínéhez, amely azonban méltó volt ehhez a TESCO-pénztáros fejhez. Ez a fej sokkal érdekesebb volt, amikor hallgatott. Akkor már nem is TESCO-pénztároshoz hasonlított, hanem egy ELEMES JÁTÉKKUTYÁhoz. A közönség soraiban ülve feszült figyelemmel csüngött a hierarchiában fölötte álló dékán, és főleg a püspök szavain, akit megjátszott odaadással próbált hipnotizálni. Fejébe mintha duracell elem lett volna építve, eközben egyfolytában le-föl járt, olyan intenzíven bólogatott, hogy teljesen elterelte a figyelmet a beszélőről. A hallgatóság szeme jojóként járt le-föl, ennek a fejnek a mozgását követve. A szónokról közben mindenki elfeledkezett. A hipnózis sikerült, csak nem a célszemély esett transzba, hanem a közönség. Ahogy véget ért a beszéd, a fej is hirtelen megállt valahol mozgása közben. Az előadások végén mindenkit jobban foglalkoztatott dékánhelyettes-asszony ide-oda billegő feje, mint az érdektelen előadás esetleges – nehezen fellelhető – tartalma. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi mozgatja ezt a borzalmas Gorgó-fejet: tartós-elem vagy esetleg egy kezdődő Parkinson-kór? Szegény, öregedő kreatúra. Egyre neurotikusabb lesz, hangja egyre rikácsolóbb, hajszíne egyre rikítóbb. (A mostani festés határozottan még kevésbé sikerült, mint az eddigiek, talán jobb lenne szürkén hagyni, mint ahogy poetessza teszi, az legalább természetes.) És még mindg kaparnia kell. Még mindig nem érezheti magát biztonságban. Sőt: egyre kevésbé.Az egész borzalmas volt. Az egyetlen tanulság, hogy mindkét dékánhelyettes asszony (a cserépkutyafejű, vakondszőrű MENYen kívül az erősen nyugdíjkorú, hollófeketére mázolt, fejtetőn hófehérhajú, amit mindenki lát, mert nettó magassága 140 cm, gonosz törpe dékánhelyettes) mechanikus tömegeket tud mozgósítani a semmire is. Ám csak testben mozgolódtak az odaparancsoltak. Amint a bűnbanda megbukik egyszer, eltűnnek mögülük ezek a lélektelen tömegek is. Nemcsak kiállnak mögülük, hanem átállnak.
Gergely barátom! Ne sajnáld, hogy nem voltál ott: időpocsékolás lett volna részedről. Részükről viszont ez az egész a reformáció eszméjének megcsúfolása volt. Egy felsült, elbukott bűnszövetkezet szájára merte venni a nagy reformátorok nevét. És nem omlottak rájuk a falak, nem szakadt rájuk az ég. Még nem…
2009.11.11. 22:40 - Mr. Andrew Tailor:
Nekem az jutott eszembe a Kálvin konferenciáról és annak előadóinak egy részéről (akik a dékán morálisan lezüllött és erkölcstelen szűk köréhez tartoznak), ami Ézsaiás Próéfa könyvében olvasható (5:20): “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak”. Nagyon igaza volt az MTA Főtitkár urának, aki pedig azt mondta: „Az erkölcsi válság lényegesen nagyobb, mint a gazdasági válság”. És a megállapítás nagyon ráillik a KGRE BTK dékánjának és helyetteseinek, főleg az idegbeteg MENYnek az egész eddigi jellemtelen és amorális tevékenységére.2009.11.11. 23:29 - neme h :
Gergely, megírom, hogy milyen volt, nem fogod sajnálni a távolmaradásodat…
A téma iránti elkötelezettségem miatt részt vettem a kétnapos rendezvényen. Megosztom a tapasztalataimat, mert abszolút abszurd, amit láttam és hallottam.
A Protestantizmus és medialitás, a Reformáció mediális forradalma címeket kapott konferencia megdöbbentő tanulságokkal szolgált. Már a címben szereplő alapkifejezés is hibás, a mediális szó félreértelmezésének eredménye, ami elég durva szaknyelvi problémát is jelent az illető részéről, aki erre építette egész tudományos légvárát. De ki lehet ez a légvárépítő malteros(véres)kezű asszonyka? Ez a nem semleges szerepet vállaló és vivő kis teremtés, aki egy hírös ember menye, aki teljes (kis)mell szélességével támogatja elbukott és csaló exdoktoranduszát, aki tanársegédje is egyben, hogy nyíltan tagadja Luther téziseinek a vártemplom kapujára való kiszögelési tényét, és ezáltal magát, a reformáció tényét. Hát kérdem, mint egy földi halandó, hogy honnan veszi magának a bátorságot a református egyetemen (és egyáltalán!) ez a rokonán keresztül bereptetett szarka, hogy ilyeneket csipogjon tanítványai fülébe? Még ha ateista is!
Elnök úr távol maradása, nagyon stílusos és üzenetértékű volt (ezek előtt és ezek után szemlélve is). A Főtitkár úr megnyitó beszéde, s annak semlegessége is illik a jelen helyzet edészéhez, ami jelenleg a Károli Egyetem Btk-ján kialakult az utóbbi időben. Az akadémia főtitkára annyit hangsúlyozott, ami e helyzetben útmutató is lehetne, mely szerint az erkölcsi válság sokkal hatalmasabb, mint a gazdasági válság. Ezt ugyan országosan gondolta és általánosan fogalmazta meg Főtitkár úr, de ”kicsiben”, egy egyetem karának az életében is kísértetiesen hasonló a helyzet.
A balsikerű és korrupt dékán, szinte kisiskolás stílusban felolvasta szerény előadását, amire senki sem volt kíváncsi. A mesterséges módon, körlevélben tudatosan kivezényelt (szemináriumokról és előadásokról igazoltan jelen lévő) hallgatók sms-ezgettek, olvasgattak, laptopon e-maileztek az álmosító felolvasáson, ami elég megalázó. De nem rá nézve, hanem az MTA sokat megélt falaira való tekintettel. Szegény hallgatók, akik nem önszántukból jöttek el, a hátuk közepébe kívánták a makogva olvasó dékán gépezet, aki semmi újat nem tudott mondani, de még gondolatokat összegezni sem volt képes.
A Kossuth Klubban se folytatódott méltóbban és érdekesebben a program. Becserkészték a debreceni püspök urat, akit felhasználtak a szervezők, hogy legalizálják egyházilag is önmagukat. Mindenki fölvonult a két napon: kicsik és nagyok, előadók, professzorok, tanársegédek, csaló doktorandusz, püspök, dékán, helyettesek, hormonzavaros és nőimitátor poetessza személyek is. Istenem, ez egy maskabál volt. Reformátusként szégyelltem magam, de a Kossuth Klubban már ezt nem kellett sok ember miatt éreznem, mert jó, ha 40-en voltak jelen. Hát így zajlott e nagy eseményen Pesten.
Abonnieren
Posts (Atom)
