"Olyan gyökeres változásokat kell elérni az egyetem irányításában, felügyeletében, amelyek biztosítják fennmaradását, nyugodt, színvonalas munkáját, fejlődését, református szellemiséget. Korrekt és alapos tényfeltárásra, Ige melletti, őszinte lelkiismeretvizsgálatra, körültekintő mérlegelésre s hatékony döntésekre van szükség” – ezek Bölcskei Gusztáv saját szavai 2000-ből. Eljött az idő, hogy püspök úr bebizonyítsa, nem vizet prédikál, és bort iszik.
Olvassuk el együtt az általa (is) szignált két jelentést:
1. Bölcskei-Jelentés
Tények, adalékok, észrevételek a KRE vezetésével kapcsolatban
1. Magyar Akkreditációs Bizottság (a továbbiakban: MAB) 2000 nyarán hozott határozata után a Károli Gáspár Református Egyetem (a továbbiakban: KRE) fenntartója: a Dunamelléki Református Egyházkerület elnöksége (a továbbiakban: Fenntartó) több Ízben nyilvánosan bejelentette, hogy a KRE Bölcsészettudomány karát és annak legtöbb szakját is akkreditálták (jó minőségére tekintettel államilag elismerték). Ezzel szemben a valóság az, hogy a Kart, mint intézményt csak ideiglenesen akkreditálták határozott időre: 2002. Június 30-ig. A bölcsészszakok akkreditációja is ideiglenes, egy kivételével szintén 2002. Június 30-ig érvényes, és hasonlóan ideiglenes a jogászképzés akkreditációja is.
A MAB 2000/6/11./1. Sz. határozatában ez olvasható:
„Az Egyetem vezetése által is elfogadott Intézkedési Tervnek” megfelelően a MAB kijelölt szakértői félévenként ellenőrzik az Intézkedési Tervben foglaltak végrehajtását. Ha az egyetem határidőre nem teljesítette a feltételeket, a MAB javaslatot tesz a Felsőoktatási törvény 81. § (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott jogkövetkezmények érvényesítésére [66/1997. Korm. Rendelet 20 §. (3)]. Az idézett paragrafus így szól: „a MAB javaslatot tesz:
4/a) az adott szakon (szakokon) a záróvizsgáztatási és az oklevél kiadási jog gyakorlásának meghatározott időre történő felfüggesztésére vagy visszavonására, illetve nem állami intézmények esetében az állalmi elismerés visszavonására;
4/b) a felsőoktatási intézmény megszüntetésére vagy az állami elismerés visszavonására.)
(Megjegyzés: az állami elismerés visszavonása azt jelenti, hogy nincs állami támogatás és az adott intézményben szerzett oklevelet az állam nem ismeri el. A sikeres akkreditáció pedig azt jelentené, hogy a szakértőbizottság olyan jónak találta a színvonalat és a feltételeket, hogy 8 éven belül nem tartana újabb vizsgálatot.)”
2. Az Egyetemi Tanács (a továbbiakban: ET) összetétele, működése jogilag kifogásolható, nem alkalmas arra, hogy feladatát maradéktalanul ellássa.
a) Azáltal, hogy egyes személyek kétféle egyetemi vezetői tisztséget is viselnek (a rektor egyben a hittudományi kar dékánja, az egyik rektorhelyettes egyben a tanítóképző főiskolai kar főigazgatója – mind két eset példa nélkül állt hazai és a nemzetközi gyakorlatban) az általuk képviselt karok szavazattöbblethez jutnak. (akkor is, ha nekik 2 szavazatuk van, akkor is, ha helyettük a kar plusz személyt küldhet az ET-ba).
b) Az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz.) szerint az Alapítónak (MRE Zsinat) 2, Fönntartónak (Dunamellék) 3 szavazata van az ET-ben. Indokolatlan az a különbségtétel. Jogilag az is kifogásolható, hogy az ET működését felügyelő két testület (Alapító és Fenntartó) képviselői szavaznak olyan döntésékben, amelyek szükség esetén nekik kell első, illetve másodfokon felülbírálni.
c) Az ET olykor nem tartja be a maga által elfogadott SzMSz-t. Az SzMSz. 50. § előírása szerint tanszékek alapítása és megszüntetése az egyes karok Kari Tanácsának a hatásköre. Az ET. 1999. December 20-i ülésén (a Bölcsészettudományi Kar Tanácsának határozata ellenére) megszüntetett két történelem tanszéket. (Ezeket később a MAB utasítására kénytelenek voltak visszaállítani). Az SzMSz 9. Számú melléklete szerint az ET-t legalább 5 nappal a tanácskozást megelőzően kell összehívni és a tanácskozás írásbeli anyagait egyúttal szétküldeni a tagoknak. Ezzel szemben sok esetben csak az ülésen kapják meg az aznap tárgyalandó anyagot, né hány percet kapva a vaskos paksaméták „elolvasására” is.
3. Az egyetem rektora Tenke Sándor több esetben túllépte a hatáskörét.
- Két év alatt négy dékánjától vált meg (Barkó Endrétől, Kulin Ferenctől és Bagdy Emőkétől a Bölcsész Karon, Tóth Károlytól a jogászképzésben).
- Barkó Endre esetében még mondhatta azt, hogy a lejárt szerződést nem hosszabbította meg.
- Kulin Ferenc szabályszerűen megválasztott, kinevezett dékán volt, az ő felmentése a Kari Tanács megkérdezése hozzájárulása nélkül súlyos jogsértés volt, mint ahogy az is, hogy (mivel a dékán megbízatásának megszűnésével a dékánhelyettesé is megszűnt) 1999. December 17. És 31. Között (vizsgaidőszakban, amikor kü1önösen sok elintézendő ügy lenne) a Bölcsészettudományi Kar gyakorlatilag vezető nélkül volt.
- Bagdy Emőke 2000. Szeptember 1. És 12. Között abban a tudatban dolgozott, készítette elő az új tanévet, hogy az augusztus 31-én lejárt szerződését meg fogják hosszabbítani. A 2000. Szeptember 12-én történt, ugyancsak kellően meg nem indokolt felmentése nem csupán jogilag kifogásolható, hanem etikátlan is.
- Tóth Károly megbízott dékán megbízatásának visszavonására feltételezhetően azért került sor, mert tiltakozott az ellen, hogy a rektor – megsértve a kari szabályzatot – a lejárt határidő után is engedélyezte néhány hallgatónak az utóvizsgát.
- A rektor a Bölcsészettudományi Kar javaslata ellenére nem járult hozzá ahhoz, hogy az ET 1999. December 20-i ülésén igazgatót válasszon a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete élére, kijelentvén, hogy ilyen intézet nincs, holott korábban ő maga hirdette meg az adott intézetre a vezetői pályázatot az Oktatási Közlönyben.
- A rektor túllépett az ET 1999 februári határozatán, amikor (az egyetemnek jelentős anyagi kárt is okozva) felbontotta a szerződést a Rigó utcai nyelvvizsga központtal (Idegen nyelvi Továbbképző Központ).
4. Jogilag kifogásolható, hogy még mindig nincs a KRE-nek olyan módosított alapító okirata, amely eleget tesz mind a módosított (állami) Felsőoktatási Törvénynek, mind a Zsinat határozatainak. A Fenntartó nem hajtotta végre a Zsinat 84/1999. Sz. határozatát. A rektor által féléves késéssel beküldött módosító okiratból az eredeti szöveg 17. § (5) pontja hiányzik, a 18. § (4) pontja mögött pedig nem áll zsinati határozat.
5. Kifogásolható, hogy bár az ET 2000 tavaszán öt egyetemi tanárt választott meg csaknem egyhangúlag, közülük a Fenntartó négy nemzetközi hírű oktatót nem terjesztett tovább (Bod Péter Ákos, Kádár Béla, Lőrincz Lajos és Rácz Attila) az ötödiket (Bagdy Emőke) pedig a Zsinat elnökségének megkerülésével terjesztette fel kinevezésre, megsértve ezzel a Felsőoktatási törvényünk 8. §-át.
6. Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: Ász) 2000 júniusában végzett ellenőrzést a KRE-n. Az a tény, hogy kirívó szabálytalanságot nem találtak, dicséretes, de észrevételeik gondos tanulmányozást és cselekvéssorozatot igényelnek mind a Fenntartótói, mind az Alapítótól.
Néhány megszívlelendő mondat a jelentésükből:
a) A Fenntartó és a felügyeleti jogot gyakorló egyház felkészültsége – tapasztalatok és szakemberek hiányában – elmarad a követelményektől. Tőlük az egyetem kevés útmutatást kap, tevékenysége, gazdálkodásának felügyeleti ellenőrzése elmarad.
b) A Karok könyvelése, nyilvántartási rendszere; bérezési és jutalmazási elvei, és gyakorlata eltér egymástól, aminek következtében az egyetemi szintű tényadatok csak nagy nehézségekkel állapíthatók meg.
c) Gondoskodjanak arról, hogy bizonyos rendszerességgel szakszerű felügyeleti ellenőrzésre kerüljön sor.
d) A Bölcsészettudományi Karon a könyvvezetést nem a kettes könyvvitel előírásai alapján végezték, a kialakított nyilvántartási rendszer nem felel meg a számviteli előírásoknak. Sem az 1998. Évi, sem az 1999. Évi mérleg nem alkalmas a kar hiteles vagyoni helyzetének megítélésére. A kialakított főkönyvi rendszer nem alkalmas az állami támogatások elszámolására, megfelelő analitikával sem rendelkeznek stb. (Ilyen feltételek mellett mennyiben tehető felelőssé egy nem közgazdász-szakember dékán néhány hónapos megbízatása esetén?)
e) Amennyiben a Fenntartó (és az Alapító) továbbra sem tud a KRE rekonstrukciójához és fejlesztéséhez jelentősebb mértékben hozzájárulni, komoly veszélybe kerül zavartalan működése, fejlődése, mert az intézmények saját erőből nem tudják megoldani ezeket a feladatokat.
Budapest, 2000. November 4.
Kálmán Attila Bölcskei Gusztáv
s. k. S. k.
Az Elnökség megbízásából: Merétey Sándor
2. Bölcskei-Jelentés
Tájékoztató a Magyar Református Egyház Zsinatának, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Alapítójának az egyetem helyzetéről
A 2000. május 4-5-i Zsinaton röviden beszámolt valamennyi magyarországi református felsőoktatási intézmény az életéről, eredményeiről. Az ilyenkor szokásos módon mindenki elsősorban a sikerekről szólt, a gondokról, nehézségekről legfeljebb általánosságban tett említést. Csupán dr. Bod Péter Ákos professzor úr jelezte, hogy a KRE-en komoly gondok vannak. Elsősorban a Bölcsészkaron és a jogászképzésben. Ezek a gondok főleg anyagi természetűek, de nem csupán azok. Említette, hogy egy kiépülőben lévő egyetem legalább 15 évig rendszeres és igen jelentős anyagi támogatást igényel az Alapítótól, illetve a Fenntartótól. A Hallgatói Önkormányzat képviselői pedig súlyos sérelmeket jeleztek, de azt mondták, hogy maguktól nem szólnak ezekről, csak ha rákérdeznek. Nem kérdezett Tőlük senki semmit, pedig a jelenlévők közül bizonyára többen hallottak már aggasztó híreket is.
A Zsinat elnöksége sem kívánt akkor érdemi kérdéseket föltenni. Részben azért, mert folyamatban volt az egyetem Állami Számvevő szék általi vizsgálata, valamint egyes szakok akkreditációja és ezekről nem volt kellő információja, részben pedig azért, mert akkor már a Zsinat tagjai nem voltak jelen határozatképes létszámban.
Az elnökség bejelentette, hogy vizsgálni fogja a KRE helyzetét. Ennek első lépéseként tájékoztatót kért az egyetem Fenntartójától, a Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségétől. Az elnökség a tájékoztatást gyakorlatilag megtagadta.
A Zsinat elnöksége levélben és mellékleteiben feltárja a Zsinat tagjai előtt azokat a tényeket, eseményeket, amelyek a valóban jelentős eredmények mellett aggodalomra adnak okot a KRE-mel kapcsolatban, s amelyekért az elnökség egyedül nem tudja vállalni a felelősséget.
A Károli Gáspár Református Egyetem helyzete nem hasonlítható össze a másik három egyházkerület felsőoktatási intézményeivel. A debreceni, pápai, sárospataki egyetemet, illetve főiskolákat az adott egyházkerület alapította és a saját épületeikben, az állami támogatások felhasználásával, önállóan működteti. (Ugyanezt tenné a Dunamellék is a teológiájával és a nagykőrösi főiskolájával, ha nem jött volna létre az egyetem.) A Bölcsészettudományi Kart azonban a Zsinat alapította és zsinati tulajdonú épületben működik, a Jogi Kart is a Zsinat alapítja és önkormányzattól bérelt épületben működik. Mindkét kar működéséhez a Zsinat a két utolsó évben jelentős összeggel járult hozzá. (Tudomásunk szerint az első öt évében az egyetem sem az Alapítótól, sem a Fenntartótól nem kapott jelentős anyagi támogatást.)
Igen nagyra értékeljük a Dunamelléki Egyházkerület püspökének azt a küzdelmét, amelyet a Zsinat akkori elnökeként fejtett ki az egyetem létrehozásáért, de ez a tény nem befolyásolhatja a Fenntartó és az Alapító jogait és kötelezettségeit.
Jelenleg az egyetem sorsát eldöntő fontos kérdésekbe az Alapító Zsinatnak alig van beleszólása a szabályzatok megkötései és a Fenntartó heves tiltakozásai miatt. Ugyanakkor a Fenntartó is és az egyetem is folyamatosan elvárja, hogy a Zsinat jelentős összeggel támogassa az intézményt, és az is nyilvánvaló, hogy az egyetem esetleges csődje miatt is az egész Magyarországi Református Egyháznak kell viselnie a felelősséget.
Kérjük a Zsinat tagjait, hogy szíveskedjenek gondosan áttanulmányozni a dokumentumokat, további információkat beszerezni egymástól lényegesen különböző forrásokból, és felelősségteljes döntésre felkészülni a Zsinat legközelebbi ülésére. Több mint ezer hallgató, több mint száz oktató sorsáról van szó. Az Alapító Okirat értelmében a Zsinatnak joga van egyetemet, egyetemi karokat alapítani, átszervezni, valamint az Alapító Okiratot módosítani. Olyan gyökeres változásokat kell elérni az egyetem irányításában, felügyeletben, amelyek biztosítják fennmaradását, nyugodt, színvonalas munkáját, fejlődését, református szellemiséget.
Korrekt és alapos tényfeltárásra, Ige melletti, őszinte lelkiismeretvizsgálatra, körültekintő mérlegelésre s hatékony döntésekre van szükség.
Isten adjon ehhez mindnyájunknak bölcsességet!
Budapest, 2000. november 04.
dr. Kálmán Attila s. k. dr. Bölcskei Gusztáv s.k.
főgondnok püspök
a Zsinat világi elnöke a Zsinat lelkészi elnöke
Az Elnökség megbízásából: Merétey Sándor
Zsinati tanácsos
Samstag, 5. Juni 2010
Freitag, 4. Juni 2010
Bölcskei contra Bölcskei 1. (Eigentor von Bölcskei 1.)
10 évvel ezelőtt, 2000. november 6-án, Bölcskei Gusztáv zsinati elnök akkreditációs jelentést készíttetett a Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának akkori helyzetéről 9 református akadémikussal ill. professzorral, hogy bizonyítsa az akkori Fenntartó, a volt Dunamelléki püspök, id. Hegedűs Lóránt alkalmatlanságát. Bármilyen lehangoló az akkori helyzetkép, a mostaninál sokkal derűsebb. A Dunamellék élén időközben változás történt, és Bölcskei Gusztáv elődjétől, Szabó István dunamelléki püspöktől egy prosperáló egyetemet vett át, akkreditált Bölcsészkarral, azon belül egy akkreditált, ígéretes doktori iskolával. Ezt a Doktori Iskolát és ezt a Kart sikerült az általa választott vezetőkkel, Balla Péterrel, Györgyiné Koncz Judittal és Szabó Andrással rövid idő alatt csődbe vinnie. Az egyetem és a Kar most is akkreditációs értékelés előtt áll. Úgy tűnik, Bölcskei fegyvere visszafelé sül el: az ő fenntartói működése katasztrofálisabb, mint általa bírált elődjéé volt. Ideje, hogy egy kompetens püspök vegye át (vissza) tőle az egyetem fenntartását. Olvassuk el együtt ezt a 10 évvel ezelőtti jelentést:
Tájékoztató
a Magyarországi Református Egyház Zsinata részére
a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának helyzetéről
A Károli Gáspár Református Egyetem alapításával a magyar reformátusság sok évszázados vágya teljesült. A kegyelmi pillanat megragadásának örömében azonban nem jutott kellő figyelem a körültekintő tervezésnek és a szakszerűségnek. A Bölcsészettudományi Kar alapításakor nem készült számítás arról, hogy mibe kerül egy kar létrehozása, életben tartása, fejlesztése, akkreditációja. Az állami kvóták, a külföldi támogatás, az egyházi hozzájárulás és a hallgatók költségtérítései együttesen sem voltak elégségesek. A kar az indulás indokolt nehézségeit meghaladó mértékben eleve alulfinanszírozott volt.
A nehézségek tervszerű és gyors ütemű leküzdését az is akadályozta, hogy az anyagi szűkösséghez kezdettől vezetési, szervezési, koncepcionális hiányosságok társultak. A feszítő ellentmondás okára az alapító Zsinat s a fenntartó Dunamelléki Egyházkerület sem fordított időben elegendő figyelmet. A gazdasági, szervezési, személyzeti, koncepcionális és a belőlük fakadó színvonalbeli gondok így olyan, nehezen megszakítható hibás körbe kényszerítették a kart, hogy ötévi fönnállás után még minden szak csupán ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett. Az előírt föltételek – főleg kellő számú minősített oktató – hiányában a szakok akkreditációja, állami elismertetése többszöri nekifutásra sem sikerült.
Ebben a helyzetben Tenke Sándor rektor úr kezdő lendülete s Kulin Ferenc dékán úr ügybuzgalma adott okot némi reménykedésre. Az intézményi akkreditáció ideje úgy érkezett el l999-ben, hogy egy szak, a magyar szak akkreditációja már sikerült. (Ez az egy szak rendelkezett tehát végleges szakindítási engedéllyel.) A gondterhes előzményekhez képest jól előkészített intézményi akkreditációs anyag jutott el a felsőoktatás minőségének őrzőjéhez, a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. A kiküldött látogató Bizottság Kulin dékán úr sokféle erőfeszítésének eredményeként 1999-ben olyan körülményeket talált, amelyek jó reménységet adtak arra, hogy az intézményi akkreditáció sikeres lesz.
A biztató eljárás kellős közepén azonban, amikor a látogatás már megtörtént, de a jelentést még nem hagyták jóvá, tragikusnak tekinthető fordulat következett be. Az egyetem vezetése leváltotta Kulin Ferenc dékánt. A szabálysértő lépésnél felelőtlennek nevezett költekezésre hivatkoztak, jóllehet könnyen belátható, hogy a hiány alapvetően az alulfinanszírozottság és az akkreditáció minőségi követelményeinek teljesítési kényszeréből szükségszerűn következett. (Mindez egyébként egybeesett azzal, hogy a rektori hivatalt luxuskivitelben újították fel.)
A rektor, illetve az egyetem vezetése azonban ezen méltánytalanságnál nagyobb hibát is elkövetett. Többek között pl. ugyanazon az ülésen megváltoztatta az akadályt már-már sikeresen vevő történeti tanszékek struktúráját, s más olyan átszervezéseket is végrehajtott, amelyek semmilyen szakmai-tudományos érvvel nem igazolhatóak, gazdasági racionalitásuk pedig legalábbis kétes.
A felelősség kérdését el lehet homályosítani a testületi döntésekre hivatkozva, de valaki vagy valakik mégiscsak felelősek azért a majdnem végzetes fordulatért, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénuma példátlan módon visszaküldte a Látogató Bizottságot a bölcsészkarra, megvizsgálandó a megváltozott helyzetet. A sikeresen induló akkreditáció csaknem teljes hajótörést szenvedett. Csupán az új megbízott dékán, Bagdy Emőke energikus és szakszerű erőfeszítéseinek, kármentő igyekezetének és az újonnan alapított egyházi intézmények nehézségeire tekintettel lévő MAB méltányosságának köszönhetjük, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénuma 2000. június 30-i ülésén a KRE Bölcsészettudományi Karát mint intézményt ideiglenesen meghatározott időre 2002. június 30-ig akkreditálta. Az ideiglenes intézményi akkreditációnak azonban a MAB igen szigorú föltételeket szabott. A karnak két évre szóló Intézkedési Tervet keltett elfogadnia. Ez tartalmazza pl., hogy a magyar szakon meg kell teremteni a PhD iskola indításának föltételeit. Legalább egy doktori-iskola nélkül egyetlen kar sem akkreditálható véglegesen. Az újabb szabályozás szerint egy doktori iskolához szükséges legalább két, a megfelelő szakon alkalmazott főállású, 67 évnél fiatalabb oktató, aki a tudományok doktora fokozattal rendelkezik s legalább két további főállású habilitált tanár.
Az Intézkedési Terv előírja továbbá, hogy minden szakon biztosítani kell megfelelő számú minősített, főállású oktatót a szükséges nemzetközi kapcsolatokkal s tudományos, publikációs teljesítményekkel. Fejleszteni kell a kar könyvtárát, az intézeti könyvtárakat, a pillanatnyilag szegényes számítógép hálózatot, s meg kell oldani az oktatók jobb elhelyezését.
A Magyar Akkreditációs Bizottság határozata szerint: „Az Egyetem vezetése által is elfogadott Intézkedési Tervnek megfelelően a MAB kijelölt szakértői félévenként ellenőrzik az Intézkedési Tervben foglaltak végrehajtását. Ha az Egyetem határidőre nem teljesítette a feltételeket, a MAB javaslatot tesz az Ftv. 81. § (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott jogkövetkezmények érvényesítésére. 66/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 20. § (3).”
Egy autonóm egyetemi kar félévenkénti szigorú ellenőrzése meglehetősen páratlan dolog, ráadásul azzal a lehetséges következménnyel, hogy az Intézkedési Terv nem kellő teljesítése esetén a kar működését, vizsgáztatási, diplomaadási jogát felfüggesztik vagy visszavonják. Ez a rendkívül fenyegető tényező a Kar megszüntetéséhez vezethet.
A karra vonatkozó összefoglaló értékelésben egyébként az egyetem vezetői és fenntartói ezt olvashatták:
„A Bölcsészettudományi Kar a legkevesebb hagyománnyal rendelkező egysége az intézménynek. Erről nem csupán a kevés számú szak tanúskodik, de az a légkör is, amely a Karon folyó oktatás évek óta tartó kísérője. Nagy szükség volna olyan állapot kialakítására, amely biztosítja a nyugodt szervezőmunkát, s amelyben a rendelkezésre álló erők – mind a vezetésben, mint a katedrákon – a karépítésre, a már működő szakokon a képzés, a kutatás és a továbbképzés föltételeinek megteremtésére tudnak összpontosítani, miközben arra is marad erejük, hogy a bölcsészettudományi karnál elengedhetetlen filozófia, pszichológia stb. szakok indítási feltételéit megteremtsék és egyetemi kartól elvárt tudományos tevékenységet folytassanak…A Plénum által megfogalmazott aggodalmak tükröződnek a 2002. június 30-ig javasolt akkreditációban.”
Mindezen aggodalmak ismeretében a kar felelős vezetője, a nemzetközi tekintélyű Bagdy Emőke professzor asszony nagy hozzáértéssel folytatta erőfeszítéseit a 2000. évben a kar konszolidációjáért. Folytatta Kulin Ferenc munkáját, hogy végre megteremtődjön a szervezetszerű rendezett működés. Ő is jól tudta, hogy kiemelkedő tanár és tudós egyéniségek nélkül nincs fejlődés. Fölismerte, hogy nagy növekedési lehetőségek előtt álló új és speciális szakterületek bekapcsolása kitörési pontot jelenthet egy kis méretei miatt gazdaságosan nehezen működtethető intézménynek.
Szeptemberben azonban Tenke Sándor rektor úr visszavonta Bagdy Emőke dékáni megbízatását is. Bár a rektor úr elismerte és megköszönte a professzor asszony erőfeszítéseit, s formailag a megbízás lejártára hivatkozott, országszerte terjed a hírcsatornákba méltánytalanul elhelyezett vád, hogy Bagdy Emőkének is gazdasági okok, felelőtlen költekezés miatt kellett mennie, mint Kulin Ferencnek.
Amikor az Egyetem vezetése és a Fenntartó amellett döntöttek, hogy a nyilvánvaló egyensúlyi problémákat karcsúsítással, sőt rögtönzött amputációval oldják meg, végiggondoltak-e mindent? Tudják-e, hogy a gazdasági krízisek, botrányok menetrendszerűen jönnek majd újra? A rossz légkör, amitől a MAB határozat óvott, állandósulni fog. Stagnálás, vegetálás, sőt reménytelen leépülési folyamat következhet. Az elbocsátások, rögtönzött átszervezések riasztóan hatnak, s tovább nehezítik komoly tudósok, alkalmas tanárok, nagy egyéniségek megnyerését. Ki meri ezután egzisztenciáját kockára tenni egy ilyen kiszámíthatatlan intézményben? A kellő számú minősített oktató hiányában a Magyar Akkreditációs Bizottság valamelyik soron következő félévi ellenőrzése megállapíthatja az Intézkedési Terv nem teljesülését. Bekövetkezhet a kar kilátásba helyezett felfüggesztése a maga beláthatatlan következményeivel. Ne áltassa magát senki! A 2001-től felálló új összetételű MAB is a magyar felsőoktatás színvonala fölött őrködő, azért felelősséget hordozó testület lesz. Itt nem elég egy kis időt nyerni. A rövidtávú és rövidlátó taktikázások nem segítenek. Józanul, halogatás nélkül végig kell gondolnunk, hogy vannak-e lehetőségeink a be nem vallott leépítési stratégiának, a kar megszüntetésének elkerülésére.
– Az ésszerű takarékosság szükséges, de nem elégséges.
– Az már bebizonyosodott, hogy a külföldi támogatás fontos kiegészítő forrás, de folyamatos, üzemszerű működést erre alapozni nem lehet.
– A felsőoktatási világbanki fejlesztési támogatás esélyét elvesztettük rossz teljesítményünk, s ebből következő gyenge besorolásunk miatt.
– Mielőtt a közegyház nagyobb anyagi szerepvállalásáról szólnánk, meg kell fontolni, hogy a kar valóban alternatívát nyújt-e a magyar egyetemista ifjúságnak? Többségében nem egyszerűen a jobb karokról kiszorulók kerülnek-e ide? A kar betölti-e missziós küldetését? Mennyire gyarapítja a korszerű kálvinista életeszmény kiformálására, megélésére, továbbadására képes református értelmiséget? Nem erőforráspazarlás-e a misszió más ágainak rovására olyan, a református tanárképzést célul kitűző intézményre áldozni, ahol gyakran nem református egyetemi oktatók tanítanak többségében nem református hallgatókat? Bárhogyan válaszolunk azonban a fölvetett kérdésekre, nyilvánvaló, hogy a közegyház nem rendelkezik olyan jelentős alapokkal, amelyek önmagukban elégségesek lennének az egyetem forrásainak olyan kiegészítésére, hogy a Bölcsészettudományi Kar minőségi pályára állítása biztosított legyen.
– Rendkívüli és jelentős célzott állami tőkeinjekcióra jelenleg kevés a remény. Ennek ígéretét a fönntartó egyházkerület 1999. végén elszalasztotta. Az esélyt az újabb válságok, botrányok tovább rontották. A Zsinatnak esetleg még lehetne hiteles alapja ilyen rendkívüli támogatás kieszközlésére. Ennek kivihetőségét is kétségessé teszi azonban, hogy a jelenlegi felépítés és működési szabályok mellett semmilyen biztosítékot nem tud adni az esetleges kiegészítő források célszerű felhasználására.
Mindenkinek, akit presztízsszempontoktól függetlenül a református bölcsészkar megmentésének ügye izgat, azon érdemes gondolkoznia, hogy az alapító Zsinat miként vállalhatna szervezetileg is biztosított garanciát a megszerezhető kiegészítő források szakszerű hasznosítására. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy olyan hatalmas problémahalmazt vállalna, aminek rendbetételéhez hathatós eszközökre és valódi rendelkezési lehetőségre volna szüksége.
Azt is tudnia kell a Zsinatnak, hogy bár jelenleg az eszközök döntő módon a Fenntartó kezében vannak, a válságok és botrányok az egész Magyarországi Református Egyházra vetnek árnyékot, s a fenyegető anyagi csőd vagy a lassú agónia, a kar esetleges megszűnésének felelőssége is egész egyházunké.
Ezért szükséges az alapproblémával minden fölösleges rabulisztikát és hisztériát kerülve higgadtan szembenézni. Az alapprobléma pedig az, hogy egyrészt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara a nem csekély egyházi áldozat ellenére forráshiányos, másrészt a kart eddig működtető fenntartó egyházkerület hozzá nem értő, szakszerűtlen, botrányokat keltő válságkezelésével, rögtönzéseivel, átgondolatlan kapkodásával elvesztette a hitelességét arra nézve, hogy bármilyen eredetű és nagyságú kiegészítő, rendkívüli támogatást jól tudna felhasználni.
Budapest, 2000. november 6.
Zwei Berichte über die Theologische Fakultaet der Károli Universitaet (Két jelentés a Károli Egyetem Hittudományi Karáról)
A Balla-recenzió felkeltette végre a teológusok érdeklődését. Shaitana május 25-i bejegyzése figyelmeztetett, hogy a HTK-n is csalások és okirathamisítások folynak: Pethő Sándor HTK-s dékánhelyettes “meghamisította a pályázatát, nem létező publikációkat és külföldi tanulmányutakat írt be. Ez persze idővel kiderült, de sebaj. Lehet, hogy a Károlin bizonyos szint fölött alkalmazási feltétel az okirathamisítás?” Pellinore pedig megszerezte ezt a 2006. évi pályázatot, amivel Pethő egyetemi tanár lett. Közben HTK-illetékes is felhívta a figyelmet a HTK-s anomáliákra. Ezek a hozzászólások szétfeszítik az eredeti posztok kereteit, ezért új posztként tesszük fel őket, annál is inkább, mert HTK-s újabb infókat ígért. (Ezzel persze nem szeretnénk Predator és Kisjogász izgalmas vitáját, ami odaát folyik, berekeszteni, annál kevésbé, mert ez is erősen kapcsolódik egy HTK-s oktató, Balla Péter jogsértéseihez.) - A szerk.
1. Jelentés
Szerző: Pellinore
A birtokomban lévő 2006-ban még használt életrajz annotált változata az erdeklődőknek (azóta azt hiszem már nem meri használni, de a MAB-nál még biztosan ezt adta be a professzori kinevezéshez):
Pethő Sándor
Név: Pethő Sándor
Születési év: 1962.01.06.
Végzettség: Egyetem
Szakképzettség: Filozófia szakos középiskolai tanár, klasszika filológus bölcsész, református teológus
Jelenlegi munkahely: ME BTK Klasszika-Filológiai és Vallástudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár, KRE Hittudományi Kar, Filozófia Tanszék
Tudományos fokozat (a tudományág megjelölésével PhD, CSc DLA): Csc (phil.), MA (class. phil.), MA (theol.)
Oktatás kezdete: 1986. Oktatott tárgyak: vallásfilozófia, összehasonlító vallástörténet, vallástörténeti szakszöveg olvasás (német/angol/francia), klasszikus nyelvi vallási szövegolvasás (görög, latin, bibliai héber, 1998-tól perzsa és aveszta és szanszkrit bevezető kurzusok)
Hazai tudományos társasági tagság:
1989- Magyar Ókortudományi Társaság
1990- Magyar Filozófiai Társaság
Nemzetközi kapcsolatok:
1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994), Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998), J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di Perugia (1997, 2000), American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004). ???????? ?????
Kommentar: PS 1997 és 2002 között az OM FPI-ben dolgozott, dr Borbély Gábor igazgató alatt, kitűnő, baráti kapcsolatban. Ilyen meghívásokat a szabadságolások illetve fizetésnélküli szabadságok miatt be kellett volna jelentenie. Ilyen engedélyekről dr Borbély Gábor nem tud, adminisztratív nyoma nincs. Az adott egyetemek elérhető honlapjai nem tartalmaznak PS neve alatt meghirdetett kurzusokat.
A kutatáshoz kapcsolódó fontosabb publikációk:
• Démosz vagy Deus? Osiris, Budapest 2001.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.” K: a cikk nem létezik
• 100 Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology, szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o. K: a kötet nem létezik – cf. a Karlsruhe egyesitett világkatalógusban http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o. K: A cikk nem létezik.
• ”Álom, realizmus, s kiiktatott transzcendencia. A Fejes-mítosz.”in:Tekintet, 4, 2003,12-18.o.
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o K: Richard Pietschmann egyiptológus 1923-ban meghalt!!!. http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/goe/galerie.htm
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o. K: Folyóirat sem létezik!
• „R.Otto, avagy az elrettentő titok filozófiája”,in:R.Otto, A szent (ford.Bendl Júlia), Osiris, Budapest,1997,221-258.o.
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in:Publication of the Research Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o. K: Periodika sem létezik!
• ”Az elrendezett világ. A kozmosz szakralizálása a kései hellenizmusban,”in: Ferenczi L. köszöntése. (szerk. Kovács V.), Miskolc,2003,163-179.o.
Kommentár: Miskolcon PS nem mutatta be külföldi publikációit. Tanszékvezetői pályázatat visszavonta, majd kilépett. Vele kapcsolatban álló kollégák különlenyomatokat nem kaptak.
Ad notam Pethő még egy megjegyzés: sajnos, nemcsak Bolyki professzor urat tévesztette meg, hanem egy msik, feddhetetlen embert és nagyszerű tudóst is, Ritoók Zsigmondot. Volt érzéke, hogy kiket csaljon lépre. Biztosra mehetett ugyanis, hogy ők majd az úri modor és a bizalom elve alapján hitelt adnak a szavának. Ez a bomlott lélek nem ismert határokat. Nem értettem én sem egy darabig, hogy mi történhetett, de rájöttem, hogy az ő (Bolyki és Ritoók) köreikben és az ő idejükben ilyesmi épeszű tudós részéről egyszerűen elképzelhetetlen volt. Tudósok publikációs listárol ép elmével nem hazudhatnak – gondolhatták. ( (Sajnos, múlt időben, mert azóta a helyzet megváltozott, lásd e listát, no meg Vörös Győzőt stb.) Még a plagizálás is öngyilkosság, nemhogy a publikációt hazudás. Ilyesmire egyszerűen nem lehet vetemedni – gondolhatták. Én ezért mentem fel Bolyki és Ritoók professzor urakat, és tiszteletem irántuk ezért maradt töretlen.
2. Jelentés
Szerző: HTK-illetékes
A HTK-sok nevében mondom, nem igaz, hogy mi nem kapunk herótot a KRE ügyeitől. Csak épp az van, hogy a HTK-t már csak a Szentlélek tartja össze, azt a Szentlelket pedig úgy hívják, hogy a Pápai Teológiai Akadémia (http://www.prta.hu/prta/index.php?site=oktatas_kutatas&page=3), akivel a KRE vadházasságban él: közös az akkreditációjuk.
A helyzet ugyanis az, hogy Pápára már a kutya sem akar jelentkezni, úgy fogdossák lasszóval az embereket, egy átlag felvételi beszélgetés kb. így néz ki:
-Ki volt Petőfi?
-Azt hiszem, valami kisgazda politikus…
-Határeset, elfogadom, fel vagy véve.
Az ott oktató teológusok azonban általánosságban sokkal magasabb színvonalat képviselnek, mint a KRE HTK oktatói, igaz, közülük csak egyetlen egy él lent Pápán, a Hanula gyerek, aki mellesleg a Déri Balázs protezsáltja és kutatótársa az ELTE-n, és Debrecenben doktorált. A többiek közül több is van, aki Pestről jár le, így nekik is kényelmesebb, ha van egy státuszuk itt is, a KRE HTK-n. Mondani sem kell, persze, hogy a pápai akadémia fenntartása komoly költség, így már többször is felmerült, hogy nem éri meg a befektetett energiát, de persze, amelyik egyházmegye nem képes önállóan intézni a lelkészképzését, az nem képes fennmaradni autonóm adminisztrációs egységként sem.
Szóval, miközben a KRE két doktori iskolája romokban hever, a harmadik csak úgy maradhat fenn, hogy egy szintén a szakadék szélén egyensúlyozó vidéki teológia támogatására szorul, mert a saját szakembereik nem elég kvalitásosak. Ha azonban tovább folytatódnak a botrányok, lassan ők is kilépnek a szövetségből, és inkább a Debrecen-Sárospatak tengelybe próbálnak majd beilleszkedni, s akkor a Károlinak befellegzett.
Folyt. köv.
*
*
ancilla said
június 2, 2010 at 7:26 am eHát ez nagyon érdekes infó! Persze, megértem, hogy sokan nem akarnak egy amúgy unalmas kisvárosba menni, amilyen Pápa. Pedig ott van a jelenlegi legszínvonalasabb püspök, Steinbach József. Tiszta erkölcsű, szeretettel teljes ember, nyelveket beszél és komoly tudományos munkásságot (homiletika) fejt ki.
Mellesleg Pápán van a Dunántúl második legnagyobb könyvtára (Pannonhalma után, az Egyházkerületi Gyűjtemény komoly kutatói bázissal és jelentős kiadványokkal. Nem rossz hely az!
Talán éppen a pápai szellem fogja megmenteni a magyar reformátusságot a teljes zülléstől?
Olvasgassátok a Heidelbergi Kátét!
* HTK-illetékes said
* június 2, 2010 at 3:40 pm
* Na, itt vagyok ismét, elnézést, sok a dolgom.
Úgy tűnik, a HTK-s leleplező cikkünk felkeltette az érdeklődést, mert máris megjelent a hírek rovatban pár doktori védés. Ezek közül érdemes kiemelni egyet, mert jól jellemzi a Károli BTK-t övező botrányokat:
http://www.kre.hu/portal/doc/Szabo_Elod.phd.meghivo.pdf
Szabó Előd évekig volt a KRE BTK egyik legszínvonalasabb oktatója. Lelkész, aki szerette a munkáját, tisztelte a hallgatóit, nyaranta együtt táborozott velük, de nem volt elfogult a történelmi igazság iránt sem: egyetemes egyháztörténetet tanított, és például a pápák névsorát, a különféle enciklikákat és szerzetesrendeket ugyanúgy be kellett magolni nála, mint a különféle protestáns irányzatok történetét.
http://kretortenelem.gportal.hu/gindex.php?pg=10231655&nid=1844174
Szóval, történt egyszer, hogy szóvá tette, hogy a tantárgyat 2 kredites óraként lehetne meghirdetni minden érdeklődő számára, ne csak 0 kredites történeti segédtárgy legyen, azaz amolyan fölösleges nyűg a hallgatók vállán. Még abban a félévben kivágták. A felmondólevele olyan képtelenség volt, hogy mindenki előtt felolvasta (Pálóczi és Bíró Mária közösen írták alá), híre is ment hamar: “Ön túl nagy hangsúlyt fektet a protestáns egyháztörténet megtanítására, lehetetlen feladat elé állítva ezzel a hallgatóit, akik nem bírják ezt a sok haszontalan és teljesen öncélú megterhelést.”
* Na, így néz ki az a BTK, ami elvileg a református szellemiség fellegvára.
Folyt. köv.
Egy másik HTK-s said
június 2, 2010 at 1:36 pm e
A miskolci festschriftek léteznek, de ezek nem sokat számítanak tudományosan. “Külföldit” ide nem mert feltenni. Azt hiszem, nagyon gáz lehet ez az ember, mert a Károli honlapjáról levették az anyagát:
http://www.kre.hu/htkcv/PethoSandor.CV.pdf
Error!
Úgy tűnik, az egész jelenlegi vezetés a Károlin egy hatalmas ERROR! – A szerk.
1. Jelentés
Szerző: Pellinore
A birtokomban lévő 2006-ban még használt életrajz annotált változata az erdeklődőknek (azóta azt hiszem már nem meri használni, de a MAB-nál még biztosan ezt adta be a professzori kinevezéshez):
Pethő Sándor
Név: Pethő Sándor
Születési év: 1962.01.06.
Végzettség: Egyetem
Szakképzettség: Filozófia szakos középiskolai tanár, klasszika filológus bölcsész, református teológus
Jelenlegi munkahely: ME BTK Klasszika-Filológiai és Vallástudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár, KRE Hittudományi Kar, Filozófia Tanszék
Tudományos fokozat (a tudományág megjelölésével PhD, CSc DLA): Csc (phil.), MA (class. phil.), MA (theol.)
Oktatás kezdete: 1986. Oktatott tárgyak: vallásfilozófia, összehasonlító vallástörténet, vallástörténeti szakszöveg olvasás (német/angol/francia), klasszikus nyelvi vallási szövegolvasás (görög, latin, bibliai héber, 1998-tól perzsa és aveszta és szanszkrit bevezető kurzusok)
Hazai tudományos társasági tagság:
1989- Magyar Ókortudományi Társaság
1990- Magyar Filozófiai Társaság
Nemzetközi kapcsolatok:
1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994), Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998), J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di Perugia (1997, 2000), American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004). ???????? ?????
Kommentar: PS 1997 és 2002 között az OM FPI-ben dolgozott, dr Borbély Gábor igazgató alatt, kitűnő, baráti kapcsolatban. Ilyen meghívásokat a szabadságolások illetve fizetésnélküli szabadságok miatt be kellett volna jelentenie. Ilyen engedélyekről dr Borbély Gábor nem tud, adminisztratív nyoma nincs. Az adott egyetemek elérhető honlapjai nem tartalmaznak PS neve alatt meghirdetett kurzusokat.
A kutatáshoz kapcsolódó fontosabb publikációk:
• Démosz vagy Deus? Osiris, Budapest 2001.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.” K: a cikk nem létezik
• 100 Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology, szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o. K: a kötet nem létezik – cf. a Karlsruhe egyesitett világkatalógusban http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o. K: A cikk nem létezik.
• ”Álom, realizmus, s kiiktatott transzcendencia. A Fejes-mítosz.”in:Tekintet, 4, 2003,12-18.o.
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o K: Richard Pietschmann egyiptológus 1923-ban meghalt!!!. http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/goe/galerie.htm
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o. K: Folyóirat sem létezik!
• „R.Otto, avagy az elrettentő titok filozófiája”,in:R.Otto, A szent (ford.Bendl Júlia), Osiris, Budapest,1997,221-258.o.
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in:Publication of the Research Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o. K: Periodika sem létezik!
• ”Az elrendezett világ. A kozmosz szakralizálása a kései hellenizmusban,”in: Ferenczi L. köszöntése. (szerk. Kovács V.), Miskolc,2003,163-179.o.
Kommentár: Miskolcon PS nem mutatta be külföldi publikációit. Tanszékvezetői pályázatat visszavonta, majd kilépett. Vele kapcsolatban álló kollégák különlenyomatokat nem kaptak.
Ad notam Pethő még egy megjegyzés: sajnos, nemcsak Bolyki professzor urat tévesztette meg, hanem egy msik, feddhetetlen embert és nagyszerű tudóst is, Ritoók Zsigmondot. Volt érzéke, hogy kiket csaljon lépre. Biztosra mehetett ugyanis, hogy ők majd az úri modor és a bizalom elve alapján hitelt adnak a szavának. Ez a bomlott lélek nem ismert határokat. Nem értettem én sem egy darabig, hogy mi történhetett, de rájöttem, hogy az ő (Bolyki és Ritoók) köreikben és az ő idejükben ilyesmi épeszű tudós részéről egyszerűen elképzelhetetlen volt. Tudósok publikációs listárol ép elmével nem hazudhatnak – gondolhatták. ( (Sajnos, múlt időben, mert azóta a helyzet megváltozott, lásd e listát, no meg Vörös Győzőt stb.) Még a plagizálás is öngyilkosság, nemhogy a publikációt hazudás. Ilyesmire egyszerűen nem lehet vetemedni – gondolhatták. Én ezért mentem fel Bolyki és Ritoók professzor urakat, és tiszteletem irántuk ezért maradt töretlen.
2. Jelentés
Szerző: HTK-illetékes
A HTK-sok nevében mondom, nem igaz, hogy mi nem kapunk herótot a KRE ügyeitől. Csak épp az van, hogy a HTK-t már csak a Szentlélek tartja össze, azt a Szentlelket pedig úgy hívják, hogy a Pápai Teológiai Akadémia (http://www.prta.hu/prta/index.php?site=oktatas_kutatas&page=3), akivel a KRE vadházasságban él: közös az akkreditációjuk.
A helyzet ugyanis az, hogy Pápára már a kutya sem akar jelentkezni, úgy fogdossák lasszóval az embereket, egy átlag felvételi beszélgetés kb. így néz ki:
-Ki volt Petőfi?
-Azt hiszem, valami kisgazda politikus…
-Határeset, elfogadom, fel vagy véve.
Az ott oktató teológusok azonban általánosságban sokkal magasabb színvonalat képviselnek, mint a KRE HTK oktatói, igaz, közülük csak egyetlen egy él lent Pápán, a Hanula gyerek, aki mellesleg a Déri Balázs protezsáltja és kutatótársa az ELTE-n, és Debrecenben doktorált. A többiek közül több is van, aki Pestről jár le, így nekik is kényelmesebb, ha van egy státuszuk itt is, a KRE HTK-n. Mondani sem kell, persze, hogy a pápai akadémia fenntartása komoly költség, így már többször is felmerült, hogy nem éri meg a befektetett energiát, de persze, amelyik egyházmegye nem képes önállóan intézni a lelkészképzését, az nem képes fennmaradni autonóm adminisztrációs egységként sem.
Szóval, miközben a KRE két doktori iskolája romokban hever, a harmadik csak úgy maradhat fenn, hogy egy szintén a szakadék szélén egyensúlyozó vidéki teológia támogatására szorul, mert a saját szakembereik nem elég kvalitásosak. Ha azonban tovább folytatódnak a botrányok, lassan ők is kilépnek a szövetségből, és inkább a Debrecen-Sárospatak tengelybe próbálnak majd beilleszkedni, s akkor a Károlinak befellegzett.
Folyt. köv.
*
*
ancilla said
június 2, 2010 at 7:26 am eHát ez nagyon érdekes infó! Persze, megértem, hogy sokan nem akarnak egy amúgy unalmas kisvárosba menni, amilyen Pápa. Pedig ott van a jelenlegi legszínvonalasabb püspök, Steinbach József. Tiszta erkölcsű, szeretettel teljes ember, nyelveket beszél és komoly tudományos munkásságot (homiletika) fejt ki.
Mellesleg Pápán van a Dunántúl második legnagyobb könyvtára (Pannonhalma után, az Egyházkerületi Gyűjtemény komoly kutatói bázissal és jelentős kiadványokkal. Nem rossz hely az!
Talán éppen a pápai szellem fogja megmenteni a magyar reformátusságot a teljes zülléstől?
Olvasgassátok a Heidelbergi Kátét!
* HTK-illetékes said
* június 2, 2010 at 3:40 pm
* Na, itt vagyok ismét, elnézést, sok a dolgom.
Úgy tűnik, a HTK-s leleplező cikkünk felkeltette az érdeklődést, mert máris megjelent a hírek rovatban pár doktori védés. Ezek közül érdemes kiemelni egyet, mert jól jellemzi a Károli BTK-t övező botrányokat:
http://www.kre.hu/portal/doc/Szabo_Elod.phd.meghivo.pdf
Szabó Előd évekig volt a KRE BTK egyik legszínvonalasabb oktatója. Lelkész, aki szerette a munkáját, tisztelte a hallgatóit, nyaranta együtt táborozott velük, de nem volt elfogult a történelmi igazság iránt sem: egyetemes egyháztörténetet tanított, és például a pápák névsorát, a különféle enciklikákat és szerzetesrendeket ugyanúgy be kellett magolni nála, mint a különféle protestáns irányzatok történetét.
http://kretortenelem.gportal.hu/gindex.php?pg=10231655&nid=1844174
Szóval, történt egyszer, hogy szóvá tette, hogy a tantárgyat 2 kredites óraként lehetne meghirdetni minden érdeklődő számára, ne csak 0 kredites történeti segédtárgy legyen, azaz amolyan fölösleges nyűg a hallgatók vállán. Még abban a félévben kivágták. A felmondólevele olyan képtelenség volt, hogy mindenki előtt felolvasta (Pálóczi és Bíró Mária közösen írták alá), híre is ment hamar: “Ön túl nagy hangsúlyt fektet a protestáns egyháztörténet megtanítására, lehetetlen feladat elé állítva ezzel a hallgatóit, akik nem bírják ezt a sok haszontalan és teljesen öncélú megterhelést.”
* Na, így néz ki az a BTK, ami elvileg a református szellemiség fellegvára.
Folyt. köv.
Egy másik HTK-s said
június 2, 2010 at 1:36 pm e
A miskolci festschriftek léteznek, de ezek nem sokat számítanak tudományosan. “Külföldit” ide nem mert feltenni. Azt hiszem, nagyon gáz lehet ez az ember, mert a Károli honlapjáról levették az anyagát:
http://www.kre.hu/htkcv/PethoSandor.CV.pdf
Error!
Úgy tűnik, az egész jelenlegi vezetés a Károlin egy hatalmas ERROR! – A szerk.
Chaos und Anarchie (Káosz és anarchia a Károlin)
Balla Péter rektorhelyettes kétségkívül a legnépszerűbb szerzője blogunknak. Már a MAB-nak írt levele is bebizonyította, hogy mennyire ide tudja vonzani az olvasókat http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/04/24/cynical-reply-to-the-accreditation-board-balla-peter-cinikus-valasza-bazsa-gyorgynek/, de a könyvéről ít recenzió még a levél sikerét is felülmúlta, hiszen ezt egy teljes héten át szűnni nem akaró érdeklődéssel olvasták és kommentelték tp://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. Nehezen válunk meg numero 1 sikerszerzőnktől, Balla Pétertől, de ígérjük, hogy ez a megválás csak ideiglenes, amint lehet, visszatérünk hozzá. De hogy addig is fenntartsuk a folytonosságot, az egy hét alatt feltorlódott anyagból először – stílszerűen – Rector nevű olvasónk írását közöljük.
Szerző: Rector
A Károli megint csak a honlapját újította meg a vezetése helyett. Az organogram (http://www.kre.hu/portal/doc/KRE_organogram2010/KRE_organogram2010.htm) szerint legfelül a Fenntartót, alatta a Rektort, az alatt pedig a három rektorhelyettest kellene találnunk. Rektor azonban már több mint egy éve nincs, így a rektort játszó rektorhelyettesnek összesen csak 1 helyettese van az ábrán feltüntetett 3 helyett. Szerepel viszont dr. Horváth Tímea jogi referens, akitől az egyetem az áprilisi hírlevél szerint április 30-án megvált. Vagy tévedésből hagyták fent, vagy visszavették, miután kiderült, hogy nem ő szivárogtatta ki a MAB-nak írt levelet, amelyért elbocsátották, hanem Fabiny.
A struktúra tehát eleve hiányos, és még hiányosabbá teszik a vezető funkciókat betöltő egyének deficitjei. Az alkoholizáló Fenntartónak már értelmi képességei is kívánnivalót hagynak maguk után, amellett, hogy konok. Nem tudja, mi az, hogy egyetem, nem is érdekli más az egész buliból csak a lenyúlható százegynéhány millió, amit skrupulus nélkül le is nyúl.
Így az egyetem irányítása két rektorhelyettesre marad. Na, de milyenekre?
Egyikük, a rektori szerepben tetszelgő Balla Péter, karrierjét kizárólag apósának, id. Hegedűs Lóránt püspök ex-fenntartónak köszönheti. Hegedűs püspök egykori fenntartósága alatt szolgalelkű és jelentéktelen kis vejéből még negyvenéves kora előtt professzort csinált – egyetlen ún. teológiai PhD-ra, amelynek tartalma kb. 150 – 200 évvel ezelőtt érvényes nézeteket tartalmazó idézetmontázs, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. A professzori kinevezéshez elegendő volt anno após véleménye vejéről, amelynek jogosságát a kutya se firtatta. Kevesen kapják meg ilyen könnyen a professzori címet, mint ahogy az a kinevezése idején harmincegynéhány éves kis Hegedűs-epigonnak – tudományos teljesítmény nélkül – az ölébe hullt.
A másik rektorhelyettes, Györgyiné Koncz Judit gépírónőként kezdte karrierjét: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48. Aztán konzervgyári munkás lett Kecskeméten, ahol a gyári kórus jelentette számára a kitörést a proletárlétből. Innen egy vidéki általános iskolába került, ahol furulyaszakkört vezetett; ezt követően avanzsált a Károli nagykőrösi tanítóképző karának oktatójává, majd rektorhelyettesévé. Majd kinőve a tanítóképzőt, áttelepedett a bölcsészkarra – egyetemi végzettség nélkül, de a rektorhelyettesi székkel együtt. Így lett a tanítóképzői diplomájával és 3 éves zenepedagógiai végzettségével a lefizetett HÖK-elnök, László Márton segítségével, egy Kari Tanács-ülésen előbb bölcsészkari tanszékvezető, kiütve a szakmailag kompetens Kopp Erikát a Neveléstudományi Tanszék éléről, majd a Károli egyetem második embere, Balla Péter mögött. De már régóta szeretne első lenni.
Ez a két kiváló tudós irányítja az egész református egyetemet, azaz mind a négy Kart.
Közülük a legnagyobbnak, a Bölcsészkarnak az a Szabó András a dékánja, akinek mindössze 2 és fél oldalnyi nagydoktori téziseit és 3 – egyenként is csak recenziónyi méretű – tételből álló publikációs listáját ezen a blogon olvashatjuk, mint ahogy azt is, hogyan lett 2003-ban valójában az MTA doktora: Dézsi Lajos Szenci Molnár-kiadását a saját nevére átírva, a forráskiadót a sutba lökve és elavultnak nyilvánítva, azaz csalással, más munkájának eltulajdonításával: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/. Habilitációját hízelgéssel és szívességcserével korábban már megszerezte (az akkor még leendő Kulcsár-Szabó menynek biztosított állást a Károlin), így – ugyancsak a MAB megkerülésével, mint Balla Péter – sebtében professzorrá neveztette ki magát, szintén tudományos teljesítmény nélkül: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/stinky-chink-and-art-2-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-2/. Az igazi tudósokat és egyetemi embereket apránként eltakarította – kit így, kit úgy: felmondással (pl. Huszár Ágnes és 9 társa), elüldözte (pl. Kőszeghy), halálba kergette (Györke Ildikó, Szigeti Lajos Sándor, Szilágyi Ferenc: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/), vagy épp most készül halálba kergetni (Szász L.) illetve kirúgatni (Hima), hogy a 4 gráciával – azaz feleségével , Petrőczi-Ludwig Évával valamint az imént bemutatott Koncz Judit rektorhelyettessel, az említett Kulcsár-Szabó-mennyel és a nem említett, de mindenki által ismert Bíró Máriával mint dékánhelyettesekkel – zavartalanul ámokfuthasson a bölcsészkaron.
És akkor még nem beszéltünk a Domokos Andrea (Györgyiné Koncz Judit kebelbarátnője) által vezetett Jogi Karról és arról a HTK-ról, ahol a Jakab-recenzió által alaposan bemutatott Balla a legnagyobb hittudós, és a szélhámos, csaló, szoci és strici Pethő a dékánhelyettes. De róluk is talál elég anyagot ezen a blogon az érdeklődő.
Az egyetem pont olyan, mint amilyen ez a dilettáns és inkompetens vezetés. Ennek megfelelően néz ki a honlap. Már a nyitóoldalon www.kre.hu helyesírási hiba, majd ugyanez a hiba még háromszor fordul elő a http://www.kre.hu/portal/ oldalon: álláshírdetés, így, hosszú „í”-vel.
Az egyetem elvileg oktatási intézmény volna, ám a Károli bölcsészkarának vezetését az oktatás érdekli a legkevésbé, amely így csak ímmel-ámmal folyik. A hallgatók a pinceklubban hajnalig buliznak. Másnap reggel konganak a termek az ürességtől, az oktatók legfeljebb 3-4 főnek tartanak órát. Már ha tartanak. Sok óra elmarad, azt vagy nem pótolják, vagy hallgatókkal tartatják meg. Így jutalmazzák a tanárok azokat a hallgatókat, akikkel órán kívül bratyiznak és buliznak, és így alázzák azokat, akikkel nem. Színvonalról ezek után nem lehet beszélni, persze akkor sem feltétlenül, ha az oktató s.k. végzi el a munkát. A BTK legminőségibb szintjének, a doktori isolának állítólag minden tudományos igényt kielégítő tanrendje van. Ebben az ideális és tökéletes tanrendben az eszement dékánfeleség, Petrőczi, „latin szövegolvasás” (sic!) címén tart órát, amire sem végzettség, sem tudás nem predesztinálja. Egyébként szerencsére nem is vetemedik latin szövegekre, inkább saját házaséletéről mesél a doktori órákon, amiben viszont kétségkívül kompetens, tehát erről jó bőven. Már mindnyájan tudjuk, mit csinál a házaspár olyankor, amikor jóban, és olyankor, amikor rosszban vannak egymással. Fabiny tanár úr nem tart órákat (hogy is tartana az 5 állása mellett? – a szerk.), azokat kiadta albérletbe no-name oktatónak, nevezetesen egy tavaly másjusban épp csak ledoktorált volt pázmányos hallgatójának (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=8911), aki még vizsgáztat is a sok állása miatt agyonhajszolt Fabiny tanár úr helyett. A három színházas „szerzemény”, Jákfalvi, Kékesi, Kiss pedig egyenesen egy volt veszprémi hallgatójukat, Tímár Andrást lökik be az órákra maguk helyett, aki primus inter paresként oktatja saját társait. Mitől doktori és mitől egyetemi színvonal ez? (Az IDI honlapját még hosszasan lehetne elemezni, az inkább külön poszt témája lehetne.)
A Bölcsészkaron mindenki azt csinál, amit akar. A tanár, ha akar, tanít, ha nem akar, nem tanít. A hallgató, ha akar, bejár az órákra, ha nem, akkor csak este jön be a pinceklubba. A dékán intézkedései fejetlenek, de legalábbis következetlenek. Előbb kiad egy rendeletet, aztán – meggondolja magát, vagy lebeszélik róla, és – visszavonja. Előbb megtiltja az alkoholfogyasztást a campus területén, aztán 2 nap múlva kivételt tesz, 1 hét múlva generálisan megengedi. Előbb elrendeli, hogy este 9-ig mindenki hagyja el az épületet, majd kivételt tesz, végül eltűri, hogy hajnalig bulizzanak ott a hallgatók. Aztán gondol egyet, és ő is hajnalig bulizik a bandájával, igaz, nem a pinceklubban, hanem fent, a saját tanszékén. Előbb megtiltja, hogy kocsik parkoljanak az egyetem parányi belső udvarán, majd kivételt tesz, aztán már tele van az udvar kocsival, kiszorítva a hallgatókat.
Anarchia és káosz az egész karon, különösen a magyar és a történelem szakokon, a kari vezetők saját szűkebb háza táján. A hallgatókat becsapják: magas kvalitású oktatók legfeljebb csak papíron fordulnak elő, a gyakorlatban a kontraszelektáltak kontraszelektáltjai oktatnak, akik még a hallgatóknál is kevesebbet tudnak. A legjobb szakembereket már kiszorították, vagy kiszorított állapotban tartják, hogy anyagukat csak az akkredtációhoz használják fel. Ami mára maradt, az egy egykor ígéretes egyetem romja – a szemétdomb tetején kakasként a vezető „elit”: Balla, Koncz, Szabó és co., Pethő, azaz a szakmai selejt.
A bölcsészkar szakmailag és morálisan is szétesett. Ez Szabó András és bandája másfél évi tevékenységének mérlege.
Szabó András szakmailag nulla, erkölcsileg hulla. (Ajánljuk ezt a jól hangzó és egyben találó rímet Poetessza figyelmébe, ha legközelebb férjéről ír verset.)
Valóban jó nekünk, ha ezt a bandát egy akkreditációval megerősítik?
Ami csak törvénytelenül történhet – magyarán valakik valahol valakinél kibulizzák –, mert ez a sötét, korrupt képződmény semmiben sem felel meg az egyetem kritériumainak.
Szerző: Rector
A Károli megint csak a honlapját újította meg a vezetése helyett. Az organogram (http://www.kre.hu/portal/doc/KRE_organogram2010/KRE_organogram2010.htm) szerint legfelül a Fenntartót, alatta a Rektort, az alatt pedig a három rektorhelyettest kellene találnunk. Rektor azonban már több mint egy éve nincs, így a rektort játszó rektorhelyettesnek összesen csak 1 helyettese van az ábrán feltüntetett 3 helyett. Szerepel viszont dr. Horváth Tímea jogi referens, akitől az egyetem az áprilisi hírlevél szerint április 30-án megvált. Vagy tévedésből hagyták fent, vagy visszavették, miután kiderült, hogy nem ő szivárogtatta ki a MAB-nak írt levelet, amelyért elbocsátották, hanem Fabiny.
A struktúra tehát eleve hiányos, és még hiányosabbá teszik a vezető funkciókat betöltő egyének deficitjei. Az alkoholizáló Fenntartónak már értelmi képességei is kívánnivalót hagynak maguk után, amellett, hogy konok. Nem tudja, mi az, hogy egyetem, nem is érdekli más az egész buliból csak a lenyúlható százegynéhány millió, amit skrupulus nélkül le is nyúl.
Így az egyetem irányítása két rektorhelyettesre marad. Na, de milyenekre?
Egyikük, a rektori szerepben tetszelgő Balla Péter, karrierjét kizárólag apósának, id. Hegedűs Lóránt püspök ex-fenntartónak köszönheti. Hegedűs püspök egykori fenntartósága alatt szolgalelkű és jelentéktelen kis vejéből még negyvenéves kora előtt professzort csinált – egyetlen ún. teológiai PhD-ra, amelynek tartalma kb. 150 – 200 évvel ezelőtt érvényes nézeteket tartalmazó idézetmontázs, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. A professzori kinevezéshez elegendő volt anno após véleménye vejéről, amelynek jogosságát a kutya se firtatta. Kevesen kapják meg ilyen könnyen a professzori címet, mint ahogy az a kinevezése idején harmincegynéhány éves kis Hegedűs-epigonnak – tudományos teljesítmény nélkül – az ölébe hullt.
A másik rektorhelyettes, Györgyiné Koncz Judit gépírónőként kezdte karrierjét: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48. Aztán konzervgyári munkás lett Kecskeméten, ahol a gyári kórus jelentette számára a kitörést a proletárlétből. Innen egy vidéki általános iskolába került, ahol furulyaszakkört vezetett; ezt követően avanzsált a Károli nagykőrösi tanítóképző karának oktatójává, majd rektorhelyettesévé. Majd kinőve a tanítóképzőt, áttelepedett a bölcsészkarra – egyetemi végzettség nélkül, de a rektorhelyettesi székkel együtt. Így lett a tanítóképzői diplomájával és 3 éves zenepedagógiai végzettségével a lefizetett HÖK-elnök, László Márton segítségével, egy Kari Tanács-ülésen előbb bölcsészkari tanszékvezető, kiütve a szakmailag kompetens Kopp Erikát a Neveléstudományi Tanszék éléről, majd a Károli egyetem második embere, Balla Péter mögött. De már régóta szeretne első lenni.
Ez a két kiváló tudós irányítja az egész református egyetemet, azaz mind a négy Kart.
Közülük a legnagyobbnak, a Bölcsészkarnak az a Szabó András a dékánja, akinek mindössze 2 és fél oldalnyi nagydoktori téziseit és 3 – egyenként is csak recenziónyi méretű – tételből álló publikációs listáját ezen a blogon olvashatjuk, mint ahogy azt is, hogyan lett 2003-ban valójában az MTA doktora: Dézsi Lajos Szenci Molnár-kiadását a saját nevére átírva, a forráskiadót a sutba lökve és elavultnak nyilvánítva, azaz csalással, más munkájának eltulajdonításával: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/. Habilitációját hízelgéssel és szívességcserével korábban már megszerezte (az akkor még leendő Kulcsár-Szabó menynek biztosított állást a Károlin), így – ugyancsak a MAB megkerülésével, mint Balla Péter – sebtében professzorrá neveztette ki magát, szintén tudományos teljesítmény nélkül: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/stinky-chink-and-art-2-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-2/. Az igazi tudósokat és egyetemi embereket apránként eltakarította – kit így, kit úgy: felmondással (pl. Huszár Ágnes és 9 társa), elüldözte (pl. Kőszeghy), halálba kergette (Györke Ildikó, Szigeti Lajos Sándor, Szilágyi Ferenc: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/), vagy épp most készül halálba kergetni (Szász L.) illetve kirúgatni (Hima), hogy a 4 gráciával – azaz feleségével , Petrőczi-Ludwig Évával valamint az imént bemutatott Koncz Judit rektorhelyettessel, az említett Kulcsár-Szabó-mennyel és a nem említett, de mindenki által ismert Bíró Máriával mint dékánhelyettesekkel – zavartalanul ámokfuthasson a bölcsészkaron.
És akkor még nem beszéltünk a Domokos Andrea (Györgyiné Koncz Judit kebelbarátnője) által vezetett Jogi Karról és arról a HTK-ról, ahol a Jakab-recenzió által alaposan bemutatott Balla a legnagyobb hittudós, és a szélhámos, csaló, szoci és strici Pethő a dékánhelyettes. De róluk is talál elég anyagot ezen a blogon az érdeklődő.
Az egyetem pont olyan, mint amilyen ez a dilettáns és inkompetens vezetés. Ennek megfelelően néz ki a honlap. Már a nyitóoldalon www.kre.hu helyesírási hiba, majd ugyanez a hiba még háromszor fordul elő a http://www.kre.hu/portal/ oldalon: álláshírdetés, így, hosszú „í”-vel.
Az egyetem elvileg oktatási intézmény volna, ám a Károli bölcsészkarának vezetését az oktatás érdekli a legkevésbé, amely így csak ímmel-ámmal folyik. A hallgatók a pinceklubban hajnalig buliznak. Másnap reggel konganak a termek az ürességtől, az oktatók legfeljebb 3-4 főnek tartanak órát. Már ha tartanak. Sok óra elmarad, azt vagy nem pótolják, vagy hallgatókkal tartatják meg. Így jutalmazzák a tanárok azokat a hallgatókat, akikkel órán kívül bratyiznak és buliznak, és így alázzák azokat, akikkel nem. Színvonalról ezek után nem lehet beszélni, persze akkor sem feltétlenül, ha az oktató s.k. végzi el a munkát. A BTK legminőségibb szintjének, a doktori isolának állítólag minden tudományos igényt kielégítő tanrendje van. Ebben az ideális és tökéletes tanrendben az eszement dékánfeleség, Petrőczi, „latin szövegolvasás” (sic!) címén tart órát, amire sem végzettség, sem tudás nem predesztinálja. Egyébként szerencsére nem is vetemedik latin szövegekre, inkább saját házaséletéről mesél a doktori órákon, amiben viszont kétségkívül kompetens, tehát erről jó bőven. Már mindnyájan tudjuk, mit csinál a házaspár olyankor, amikor jóban, és olyankor, amikor rosszban vannak egymással. Fabiny tanár úr nem tart órákat (hogy is tartana az 5 állása mellett? – a szerk.), azokat kiadta albérletbe no-name oktatónak, nevezetesen egy tavaly másjusban épp csak ledoktorált volt pázmányos hallgatójának (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=8911), aki még vizsgáztat is a sok állása miatt agyonhajszolt Fabiny tanár úr helyett. A három színházas „szerzemény”, Jákfalvi, Kékesi, Kiss pedig egyenesen egy volt veszprémi hallgatójukat, Tímár Andrást lökik be az órákra maguk helyett, aki primus inter paresként oktatja saját társait. Mitől doktori és mitől egyetemi színvonal ez? (Az IDI honlapját még hosszasan lehetne elemezni, az inkább külön poszt témája lehetne.)
A Bölcsészkaron mindenki azt csinál, amit akar. A tanár, ha akar, tanít, ha nem akar, nem tanít. A hallgató, ha akar, bejár az órákra, ha nem, akkor csak este jön be a pinceklubba. A dékán intézkedései fejetlenek, de legalábbis következetlenek. Előbb kiad egy rendeletet, aztán – meggondolja magát, vagy lebeszélik róla, és – visszavonja. Előbb megtiltja az alkoholfogyasztást a campus területén, aztán 2 nap múlva kivételt tesz, 1 hét múlva generálisan megengedi. Előbb elrendeli, hogy este 9-ig mindenki hagyja el az épületet, majd kivételt tesz, végül eltűri, hogy hajnalig bulizzanak ott a hallgatók. Aztán gondol egyet, és ő is hajnalig bulizik a bandájával, igaz, nem a pinceklubban, hanem fent, a saját tanszékén. Előbb megtiltja, hogy kocsik parkoljanak az egyetem parányi belső udvarán, majd kivételt tesz, aztán már tele van az udvar kocsival, kiszorítva a hallgatókat.
Anarchia és káosz az egész karon, különösen a magyar és a történelem szakokon, a kari vezetők saját szűkebb háza táján. A hallgatókat becsapják: magas kvalitású oktatók legfeljebb csak papíron fordulnak elő, a gyakorlatban a kontraszelektáltak kontraszelektáltjai oktatnak, akik még a hallgatóknál is kevesebbet tudnak. A legjobb szakembereket már kiszorították, vagy kiszorított állapotban tartják, hogy anyagukat csak az akkredtációhoz használják fel. Ami mára maradt, az egy egykor ígéretes egyetem romja – a szemétdomb tetején kakasként a vezető „elit”: Balla, Koncz, Szabó és co., Pethő, azaz a szakmai selejt.
A bölcsészkar szakmailag és morálisan is szétesett. Ez Szabó András és bandája másfél évi tevékenységének mérlege.
Szabó András szakmailag nulla, erkölcsileg hulla. (Ajánljuk ezt a jól hangzó és egyben találó rímet Poetessza figyelmébe, ha legközelebb férjéről ír verset.)
Valóban jó nekünk, ha ezt a bandát egy akkreditációval megerősítik?
Ami csak törvénytelenül történhet – magyarán valakik valahol valakinél kibulizzák –, mert ez a sötét, korrupt képződmény semmiben sem felel meg az egyetem kritériumainak.
Freitag, 21. Mai 2010
Peter Ballas Obskure "wissenschaftliche" Leistung (Balla Péter "tudománya")
Szabó András MTA doktori disszertációja után most Balla Péter rektorhelyettes PhD-értekezésének szakmai kvalitásait szeretnénk bemutatni. Az alábbi írás egy magas színvonalú, de a laikusok számára is élvezhető, szellemesen megírt tanulmányértékű recenzió erről az opusról. A recenzióból az is kiderül, hogy tett szert Balla Péter arra a skóciai ösztöndíjra, amelynek kétes értékű terméke ez a mű; kibontakozik belőle továbbá Balla Péter legfőbbjellemvonása, a feltétlen tekintélytisztelet. Valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy Ballának nincs egyetlen saját, önálló gondolata sem… (A tanulmány publikálásához előzetesen kikértük a szerző engedélyét – a szerk.)
Megjelent: Vallástudományi Szemle 5 (2009/3) 226-233.
BALLA PÉTER: Az újszövetségi teológiát ért kihívások. Kísérlet a tudományág igazolására (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2008, XXXI+342. old.)
Amikor kézbe vesszük a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Újszövetség professzorának magyarra fordított, kibővített és átdolgozott doktori disszertációját[1], akaratlanul is megfogalmazódik a kérdés: miért nem a Kálvin Kiadónál jelent meg? Ellenben ha elolvassuk az amerikai fundamentalista protestantizmust Magyarországon megjelenítő kiadó szervezet (személy szerint Michael A. Braun lelkész, a Project Hungary[2] floridai igazgatója) előszavát, akkor minden világossá válik. Balla Péter ideológiai tézise ugyanis az „hogy az Újszövetséget alkotó különböző iratok mögött egy világos és következetes üzenet húzódik meg”. Ezért értelemszerűen szembehelyezkedik azokkal „a mai modernista nézetek”-kel, „melyek az Újszövetség történelmileg hagyományos keresztyén értelmezését kritikával illetik” (XIII). Ennek köszönhetően műve nagyszerűen beleillik azon „evangelikál” kiadványok sorába, melyek elsődleges célja, hogy hazai viszonylatban is megerősítsék a Biblia szöveghű (szószerinti és történetiként felfogott) olvasatát, és az erre alapozott igehirdetést.[3]
Maga a mű születése is érdekes. A szerző előszavából megtudjuk, hogy a témát végeredményben a közismerten konzervatív John O’Neill edinburghi professzor (1985-tól 1996-ig) ajánlotta, még Balla Péter első skóciai ösztöndíjas tanulmányútja alkalmával (1987-1988-ban). Mivel Heikki Räisänen finn professzor, 1990-ben, felvetette az újszövetségi teológia feladásának megfontolását,[4] Balla Péter lényegében erre a kihívásra válaszol, és egész műve tulajdonképpen a kollégáját igyekszik cáfolni egy, a XIX. századot megidéző apológiában (a mi kiemelésünk – J.C.). A szerző azon kijelentése, „hogy egyes részletek nincsenek a kellő mélységig kidolgozva benne” (XVII), tulajdonképpen eufemizmus, amely messze nem tükrözi a valóságot: az ideologikusan szelektív forrás- és szakirodalom értelmezést, használatot (pl. teljesen átsiklik a két-forrás elmélet felett, XX; illetve figyelmen kívül hagyja a Septuaginta kérdését, 119).[5] Ebben a vonatkozásban a felsorakoztatott (hiányos, szinte kizárólag angol és német nyelvű) bibliográfia (307-327) megtévesztő. Balla Péter csupán a töredékét hasznosítja (de nem is volt célja a szakirodalom feldolgozása; 2). Teljesen érthető, hogy nem sikerült H. Räisänent meggyőznie. Az lett volna az igazán meglepő, ha mégis! (kiem. – J.C.)
Balla Péter a művét egy olyan „előtanulmány”-nak tekinti, „mely megalapozza, megvédi, ‘igazolja’ magát a tudományágat, tehát azt, hogy lehet és kell is újszövetségi teológiát írni, mert meg lehet védeni a kánont és az Újszövetségben található teológiai tartalom (legalább alapjaiban) egységes voltát” (XVIII). Ez alapvetően azt jelenti, hogy az újszövetségi írásokban, Balla szerint, nincsenek ellentmondások, nincs sokféleség, sem pedig eltérő perspektívák. Harmónia van, amelyet ő csupán megtalál vagy felismer, a hitbeli bizonyságtétel érdekében. Ezzel lényegében véve meg is történik a műfajok összemosása: a tudományos kutatás és a hitvalló tanúságtétel szétválaszthatatlanul összefolyik. Világos tehát, „hogy az újszövetségi teológiának meg kell fogalmaznia – olvassuk –, hogy mit higgyen az egyház” (XXIV). Ezért Balla Péter „egy korán elkezdődő kánonfejlődési folyamat mellett” érvel; sőt mi több: az őskeresztények (I. sz.) vonatkozásában egyfajta „kánoni tudat”-ról beszél (XXV). Ennek tükrében egyértelmű, hogy a magyar református szerző teológiája fényévekre van (lemaradva) ahhoz képest, amit ma Kálvin városában, Genfben, tanítanak.[6] (a mi kiemelésünk – J.C.)
Balla Péter 300 oldalt szentel annak, hogy meggyőződését – H. Räisänen ellenében – megpróbálja bebizonyítani. Módszerét – megtévesztő módon – „történeti vizsgálat”-nak nevezi, jóllehet nem egészen világos, hogy mi benne a „történeti”. Vélelmezhetően az, hogy folyton valamelyik tudós nézetét, illetve annak mások általi elfogadását vagy cáfolatát tolmácsolja; (a mi kiemelésünk – J.C.) és esetenként egyik vagy másik véleményhez csatlakozik (pl. B. S. Childs-hoz az Ószövetség kanonizációja vonatkozásában, 125-128), olykor érdemi indoklás nélkül.
Műve első fejezetében a történeti és a teológiai magyarázatok közötti kapcsolatról ír, az újszövetségi tudományokban. Olyan szerzőkkel foglalkozik, mint J. P. Gabler, D. F. Strauss (1808-1874) és W. Wrede (1859-1906), mert, megítélése szerint, finn kollégája lényegében az ő nézeteiket képviseli. Azt képzeli: ha ezeket cáfolja, akkor áttételesen finn kollégáját is megcáfolta; tehát érdemben nem is kell vele foglakoznia. Döbbenetes logika! (a mi kiemelésünk – J.C.)Ellenben csakis ebbe a logikába illeszthető be az a módszer, amelynek keretében a korai keresztyén irodalom (=Újszövetség) történetét olyan szerzőkön keresztül közelíti meg, mint E. Troeltsch (1865-1923), R. G. Collingwood (1889-1943) és V. A. Harvey, mert szerinte az ő történelem-felfogásuk „nagy hatással volt a 20. század kutatóira” (16). Balla Péter koncepciójába kétségtelenül nem fér bele sem M. Weber, sem pedig a francia Annales-iskola. De szó esik még F. C. Baur-ról (1792-1860) és F. C. Overbeck-ről (1837-1905) is. Vagyis Balla gyakorlatilag visszavezeti az olvasót a XIX. századba (a német protestáns liberális teológia időszakába), mintha azóta semmiféle előrelépés nem történt volna a teológiatörténetben. (a mi kiemelésünk – J.C.)
Ezt a megközelítést folytatja és erősíti a második fejezet is, amely a korai kereszténységgel és annak irataival (kizárólag az Újszövetséggel) foglalkozik, mintegy nagyszerűen érzékeltetve Balla módszerét. Kiválasztott szerzői W. Bauer (1934) és H. Koester (1957 és 1971). Az ő – mintegy illusztrációként használt – nézeteik cáfolatán keresztül[7] ugyanis bizonyítottnak tekinti a saját előfeltevéseit, jóllehet eszmefuttatásának alig van relevanciája.[8]
A harmadik fejezetben Balla arra a kérdésre keresi a választ, hogy „igazolható-e a kánon vizsgálata?” E mögött valójában az a meggyőződése húzódik meg, hogy az újszövetségi kánon – gyakorlatilag már az első időktől – az „ortodox” keresztények Szentírása volt (139-140), szemben az „eretnekek”-kel, akik szintén összállították a maguk iratgyűjteményét (természetesen Markion a klasszikus példa[9]). Kedvenc szerzője Th. Zahn (1838-1933) és H. F. von Campenhausen. Ugyancsak itt tárgyalja „az Ószövetség szerepe az Újszövetség kialakulásában” kérdését. Ezzel kapcsolatban kijelenti, „hogy voltak olyan zsidó iratok, amelyeket az őskeresztyének Szentírásnak tartottak” (118). Ez elsősorban azért figyelemre méltó, mert Balla Péter, miközben nagy hangsúlyt fektet a qumráni iratokra, teljesen mellőzi a kialakuló Jézus-mozgalomnak a korabeli zsidóságba való beágyazódottságát[10]; óvatosan kerülve pl. a zsidókeresztények[11] fogalmat, akik történetesen az újszövetségi iratok döntő többségét megalkották. Ugyanakkor pedig azzal a képtelen (semmiféle formában nem bizonyított!) kijelentéssel áll elő, hogy „az Újszövetség írói az Ószövetség mellé egy új kánont kívántak állítani”, s ezért már (pl. Pál, Márk, Máté, Lukács és János) „kánonalkotási szándékkal írtak” (121).[12] Érthető tehát, hogy mind a vitatott „kanonikus” iratok (Zsidókhoz írt levél, Jakab levele, Péter második levele), mind pedig a műfajok tárgyalását főképpen a XIX. századi német szakirodalomra támaszkodva teszi. Ebben a vonatkozásban azonban több mint sokatmondó, hogy Balla Péter egyszerűen kihagyja az Apokalipszist. Az az irat ugyanis, amelynek a III. század közepén Keleten erőteljesen megkérdőjelezték a jánosi eredetét és a kánoni jellegét semmiképpen nem illik bele a szépen felépített ideológiai konstrukcióba (170-172)[13]; mint ahogy teljes mértékben kimarad az apokrif irodalomra való bárminemű hivatkozás is. (kiem. – J.C.)
A negyedik fejezet az Újszövetség teológiai sokszínűségét taglalja, hiszen Balla Péter számára „egy történész teljes joggal dönthet úgy, hogy figyelmét kizárólag arra a csoportra összpontosítja, amelyet a későbbiekben ‘ortodoxnak’ neveztek el” (175). Ez egyben azt is jelenti, hogy teljes mértékben figyelmen kívül lehet hagyni a társadalmi és kulturális kontextust – illetve az erre vonatkozó XX. századi szakirodalmat (néhány kiválasztott teológust leszámítva, mint pl. F. C. Baur, R. Bultmann, E. Jüngel, H. Conzelmann, E. Käsemann, L. Goppelt, H. Braun)! Mivel azonban, Balla megítélése szerint, a kutatóknak nem sikerült „az egyetlen középpont”-ot megtalálni az Újszövetségben (238), ezért figyelme az őskeresztények „hitvallása” felé fordul: egyáltalán volt-e ilyen? A szokásos módszerét követve – vagyis válogatott szerzők (H. Lietzmann, O. Cullmann, C. H. Roberts[14]) kiválogatott nézeteit összeszerkesztve (kiem. – J.C.)– jut el arra a következtetésre, „hogy az őskeresztyénség teológiáját az Újszövetség ‘hitvallási elemeiben’ lelhetjük föl” (247); amely nézettel természetesen szemben állnak mindazok, akik a teológiában végbement egyfajta fejlődést vallják.[15]
Könyve ötödik, és egyben utolsó, fejezetét Balla Péter „az újszövetségi teológia főbb jellemzői”-nek szenteli. Ő, akinek művében nyoma sincs elemzésnek – mivel teljes mértékben a tekintélyelvűségre épít (kiem. – J.C.) – abból a megfontolásból utasítja el az újszövetségi teológia tudománya megkérdőjelezőinek érveit, hogy azok „olyan forráselemzésen alapulnak, amelyek nem kellőképpen kidolgozottak” (251)! Megszokott módszeréhez híven azonban most sem a saját nézeteinek strukturált kifejtésére törekszik, hanem más szerzők (B. S. Childs, R. Morgan, H. Hübner) bemutatásán keresztül vázolja álláspontját (kiem. – J.C.). Ennek sarkköve, hogy az újszövetségi iratokban található teológia tulajdonképpen „az őskeresztyénség teológiáját jelenti (és nem a mai kutatónak az Újszövetség alapján írt teológiáját)” (252). Szerinte ennek „a tudománynak történeti jellegűnek kell lennie; azaz azt a teológiát kell leírnia, amelyet az Újszövetség tartalmaz” (257). Ha műveléséhez valójában nem feltétel a hit birtoklása, azért mégis szükséges egyfajta nyitottság, vagyis „a vallási kijelentések iránti beleérző képesség” (259). Ebből kifolyólag az akár az egyházi környezeten kívül is művelhető (262); természetesen azzal a feltétellel, hogy a ‘kutató’ kizárólag az Újszövetség szövegére fókuszál, és azt történetinek tekinti a maga szószerintiségében.
Összegzésképpen elmondható, hogy „ha a kihívásokra válaszok adhatók, valamint ha az újszövetségi teológiai kutatás létjogosultsága igazolható, akkor bizton számíthatunk arra – írja Balla Péter –, hogy a tudósok hivatást fognak érezni arra (…), hogy igenis írjanak újszövetségi teológiai műveket. Így egyre szélesebb körben ismertté válhat az Újszövetség teológiai tartalma, Istenről szóló üzenete” (306).
Mivel Balla Péter a jelen munkájával ehhez a célhoz igyekezett hozzájárulni érdeklődéssel várjuk azt az elsődleges forráselemzésekre alapozott művét, amely strukturált formában mutatja majd be az Újszövetség ‘egységes’ teológiáját (a páli levelektől az Apokalipszisig)! (kiem. – J.C.)
Végezetül tegyük fel a kérdést: lehet-e egységes szemléletű újszövetségi teológiát művelni? Természetesen lehet. Ellenben azoknak az ismereteknek a fényében, amelyekkel ma az őskereszténységről és a korabeli zsidóságról, illetve az Újszövetség (mint hosszas folyamatban kanonizált iratgyűjtemény) kialakulásáról rendelkezünk, az ilyen jellegű újszövetségi teológia nem annyira a tudomány, hanem sokkal inkább a bizonyságtevő lelkiségi, vagy még inkább az identitásmegerősítő missziós irodalom műfajába tartozik. Ezért minden olyan kísérlet, amely az ideológiát tudománynak igyekszik beállítani óhatatlanul szenved a csúsztatásoktól, a félre- és belemagyarázásoktól, illetve a rendkívül szelektív forráshasználattól. Balla Péter műve mintegy iskolapéldája az ilyen jellegű próbálkozásnak. Ezért érdemes szeminárium keretében tanítani, mint elrettentő példát. (kiem. – J.C.)
Művének azonban van egy aktuálpolitikai jelentősége is. Magyarországon ma lényegében véve teljesen érdektelen és mellékes a tudományos teljesítmény, hiszen mindent az érdek és a kölcsönös szívesség-tevés határoz meg; és egy olyan szűk körű társadalmi közegben, mint a hazai, minden mindennel összefügg.[16] Ezt a (személyes dimenziókkal is rendelkező) politikai, akadémiai/egyetemi és egyházi érdek- és hatalmi összefonódást bizonyítja egyébként az a tény is, hogy Balla Péter két ízben nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját (2001-2004; 2005-2008), amire az alkotói tevékenysége nem igazán predestinálta.[17] Ennek fényében már nem is meglepő, hanem szinte mondhatni törvényszerű, hogy a katolikus bíboros-érsek előzetes ideológiai normakontrolt gyakorol az előadókat illetően a Magyar Tudományos Akadémia vallási témájú tudományos rendezvényei esetében.[18] Így ugyanis már eleve elejét lehet venni annak, hogy egyházi előadók esetleg kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Hiszen ma Magyarországon a vallással kapcsolatos mindennemű szellemi és kutatói tevékenység „mérvadó” tudományos fokmérője a pártállami időket idéző „helyes” (vagyis jelenleg a felekezetileg elkötelezett) világnézet,[19] még akkor is, ha az nagymértékű intellektuális igénytelenséggel társul.[20] (J.A. kiemelése)
JAKAB ATTILA
Az utolsó duplán kiemelt (bold, italic) bekezdés a jelenleg kapható számban nem szerepel. A kereskedelmi forgalomból ugyanis visszahívták a folyóiratot és kifehérítették ezt a részt. Emiatt ez a szám a „demokratikus” Magyarországon mindenképpen kuriózumnak számít, hiszen van egy cenzúrázatlan és egy cenzúrázott változata is.
[1] Az Edinburgh-i Egyetemen, 1994-ben, megvédett disszertáció eredetileg angolul jelent meg: Challenges to New Testament Theology. An Attempt to Justify the Enterprise, (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament 2/95) Tübingen 1997. A magyar kiadás semmiféle magyar nyelvű szakirodalmat nem tartalmaz. A helyzet érdekessége, hogy Balla Pétert, 1991 és 1994 között, a saját apósa (és egyben elöljárója), Dr. id. Hegedűs Loránt püspök, engedte ki Skóciába PhD fokozatot szerezni (XXVII). (kiem. – J.C.)
[2] A Project Hungary elsődleges célja az amerikai evangelikál fundamentalista teológiai ‘szak’irodalom magyar kiadása és hazai terjesztése.
[3] A protestáns fundamentalizmussal és annak Biblia-értelmezésével kapcsolatban lásd Zimmer, S., Árt-e a hitnek a bibliatudomány? Egy konfliktus tisztázása, Budapest 2009.
[4] Räisänen, H., Beyond New Testament Theology. A story and a programme, London – Philadelphia 1990 (22000).
[5] Ezt jól tükrözi az a tény, hogy Balla Péter gyakorlatilag szót sem ejt az újszövetségi szövegek (materiális) áthagyományozásának kérdéséről. Erre vonatkozóan lásd pl. Amphoux, Ch.-B. – Elliott, J. K. (szerk.), The New Testament Text in Early Christianity – Le texte du Nouveau Testament au début du christianisme. Proceedings of the Lille colloquium. July 2000 – Actes du colloque de Lille, juillet 2000, Lausanne 2003; Kraus, Th. J. – Nicklas, T., New Testament Manuscripts. Their Texts and Their World, (Texts and Editions for New Testament Study 2) Leiden – Boston 2006; Hurtado, L. W., The Earliest Christian Artifacts. Manuscripts and Christian Origins, Grand Rapids 2006. Magyarul lásd Metzger, B. M. – Ehrman, B. D., Az Újszövetség szövege. Hagyományozás, szövegromlás, helyreállítás, Budapest 2008. Ez a könyv nem is szerepel Balla Péter bibliográfiájában.
[6] Lásd pl. Aragione, G. – Junod, E. – Norelli, E. (szerk.), Le canon du Nouveau Testament. Regards nouveaux sur l’histoire de sa formation, (Le Monde de la Bible 54) Genève 2005; Marguerat, D. (szerk.), Introduction au Nouveau Testament. Son histoire, son écriture, sa théologie, (Le Monde de la Bible 41) Genève 42008 (rec. Jakab A. In: Vallástudományi Szemle 5 (2009/2), 197-199). Ez utóbbi újszövetségi bevezetőben egyetlen tanulmány sem foglalkozik külön a teológiával, mert a teológiai kérdéseket a szerzők az egyes iratok kapcsán tárgyalják. Ez az elmaradottság egyébként az Ószövetség vonatkozásában is igaz. Lásd Karasszon Istvánnak az elavult tárgyi tudást kínáló legújabb könyvét: Izrael története. A kezdetektől Bar-Kochbáig, (Kréné. Ókori források – Ókortörténeti tanulmányok 10) Budapest, 2009; összehasonlítva pl. a következő oktatási kézikönyvekkel: Römer, Th. – Macchi, J.-D. – Nihan, Ch. (szerk.), Introduction à l’Ancien Testament, (Le Monde de la Bible 49) Genève 2004; Bauks, M., – Nihan, Ch. (szerk.), Manuel d’exégèse de l’Ancien Testament, (Le Monde de la Bible 61) Genève 2008 (rec. Jakab A. In: Vallástudományi Szemle 5 (2009/2), 189-192). Amennyiben valaki azt képzeli, hogy egy ilyen fundamentalista szellemi környezetben tényleg nemzetközi színvonalú, ideológia-mentes (a vallásfilozófián és a néprajzon, esetleg a jól körülhatált felekezeti egyháztörténeten túlmutató) vallástudományt lehet művelni a KGRE-en (vagy akár a PPKE-en), az lényegében önmagát ámítja. Különösen, ha azt is szem előtt tartja, hogy a KGRE Hermeneutikai Kutatóközpontja szintén a Biblia fundamentalista megközelítésének fellegvára. (kiem. – J.C.) Egyébként az Apor Vilmos Katolikus Főiskola megbuktatott vallástudományi képzése a legjobb bizonyíték arra, hogy felekezeti környezetben kizárólag egyházilag ellenőrzőtt (és nemzetközi mércével mérve évtizedekkel elmaradott) teológiát lehet csak művelni. Az, hogy ezzel a magatartással a magyar felsőoktatás bezárkózik egy periferikus provincializmusba kit érdekel? Erre vonatkozóan lásd Willaime, J.-P., Le retour du religieux dans la sphère publique. Vers une laïcité de reconnaissance et de dialogue, (Convictions & société) Lyon 2008.
[7] W. Bauer esetében Balla Péter csupán megismétli Thomas A. Robinson kifogásait (The Bauer Thesis Examined, Lewiston – Queenstown 1988), természetesen mellőzve a széleskörű tudományos vita ismertetését. Lásd pl. Harrington, D. J., „The Reception of Walter Bauer’s ‘Orthodoxy and Heresy in Earliest Christianity’ during the last decade.” In: The Harvard Theological Review 73 (1980), 289-298. Ugyanakkor számomra teljesen megfejthetetlen, hogy miért siklik át Turner, H. E. W., The Pattern of Christian Truth. A Study of the Relations between Orthodoxy and Heresy in the Early Church (London 1954) c. műve felett. De nem tárgyalja Balla magának a ‘tévtanítás’-nak a kérdését sem. Azt mintegy adottnak tekinti. Ezzel szemben lásd Le Boulluec, A., La notion d’hérésie dans la littérature grecque. IIe-IIIe siècles. T. I: De Justin à Irénée. T. II: Clément d’Alexandrie et Origène, Paris 1985. A kérdésre vonatkozó legújabb nemzetközi szakirodalomból lásd Perrotta, R., Hairéseis: gruppi, movimenti e fazioni del giudaismo antico e del cristianesimo (da Filone Alessandrino a Egesippo), (Pubblicazioni dell’Istituto di scienze religiose in Trento. Series maior 11) Bologna 2008.
[8] Mivel Balla szerint Efezus a legjobb példa arra, hogy Bauer elmélete nem alkalmazható (98-100), íme néhány újabb mű, amely segíthet a kérdés tudományos szempontból időszerűbb megközelítésében: Günther, M., Die Frühgeschichte des Christentums in Ephesus, (Arbeiten zur Religion und Geschichte des Urchristentums 1) Frankfurt a. M. – Berlin – Bern 1995 & 21998; Trebilco, P., The Early Christians in Ephesus from Paul to Ignatius, (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament 2/166) Tübingen 2004; Murphy-O’Connor, J., St. Paul’s Ephesus. Texts and Archaeology, Collegeville (Minn.) 2007.
[9] Markionra vonatkozóan lásd pl. May, G. – Greschat, K. (szerk.), Marcion und seine kirchengeschichtliche Wirkung. Vorträge der Internationalen Fachkonferenz zu Marcion, gehalten vom 15.-18. August 2001 in Mainz, (Texte und Untersuchungen zur Geschichte der altchristlichen Literatur 150) Berlin – New York 2002.
[10] Lásd pl. Theissen, G., Az első keresztyének vallása. Az őskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása, Budapest 2001; Uő., A Jézus-mozgalom. Az értékek forradalmának társadalomtörténete, Budapest 2006. Balla művében egyébként nincs nyoma annak, hogy merített volna Theissen munkásságából.
[11] Lásd pl. Skarsaune, O. – Hvalvik, R. (szerk.) Jewish Believers in Jesus. The Early Centuries, Peabody (Mass.), 2007. Rec. Jakab A., „Jézus-hívő zsidók az ókorban.” In: Klió. Történelmi szemléző folyóirat 16 (2008/2), 53-62.
[12] Nyilvánvaló, hogy Balla Péter elutasítja a modern kánontörténeti megközelítéseket, mert azokat semmiképpen sem tudja összeegyeztetni ideológiai előfeltevéseivel. Lásd pl. Auwers, J.-M. – De Jonge, H. J.(szerk.), The Biblical Canons. (Bibliotheca Ephemeridum Theologicarum Lovaniensium 163) Leuven 2003.
[13] Lásd Jakab A., „Réception et canonisation des textes chrétiens: le cas de l’Apocalypse de Jean.” In: Norelli, E. (szerk.), Recueils normatifs et canons dans l’Antiquité. Perspectives nouvelles sur la formation des canons juif et chrétien dans leur contexte culturel. Actes du colloque organisé dans le cadre du programme plurifacultaire La Bible à la croisée des savoirs de l’Université de Genève, 11-12 avril 2002, (Publications de l’Institut Romand des Sciences Bibliques, 3) Prahins 2004, 133-145.
[14] C. H. Roberts esetében azt hiszem nyugodt szívvel lehet tudatos csúsztatásról beszélni (kiem. – J.C.). Az angol papirológus ugyanis művében (Manuscript, Society and Belief in Early Christian Egypt, London 1979) nem annyira az őskeresztények „egységes”(-nek vélt) teológiáját kutatja, hanem az egyiptomi papiruszok zsidó, illetve keresztény jellegét igyekszik megállapítani. Arról nem is beszélve, hogy az idézet magyar fordítása (246) komoly kételyeket vet fel. Kétséges, hogy C. H. Roberts az angol eredetiben a jeruzsálemi gyülekezet zsidó „szárnyá”-ról írt volna, hiszen számára evidencia volt, hogy maga az egész Krisztus-hívő gyülekezet hagyomány- és törvénytisztelő zsidókból állt – markánsan szembehelyezkedve a páli irányzattal –, különösen attól a pillanattól kezdve amikor Jakab, az Úr testvére, vette át az irányítást (kb. Kr. u. 43-tól). Balla itt vélelmezhetően arra játszik, hogy a tudás alapú magyar társadalom nyomorú valósága közepette egyáltalán nem egyszerű leellenőrizni a hivatkozásokat. (kiem. – J.C.)Az egyiptomi keresztény papiruszokra vonatkozóan lásd még Bagnall, R. S., Early Christian Books in Egypt, Princeton – Oxford 2009. A Balla által tárgyalt nomina sacra vonatkozásában pedig íme néhány alapmű melyeket a református teológiai professzor vagy nem ismer, vagy pedig tudatosan mellőzött (kiem. – J.C.): Traube, L., Nomina Sacra. Versuch einer Geschichte der christlichen Kurzung, München 1907; Paap, A. H. R. E., Nomina Sacra in the Greek Papyri of the First Five Centuries A. D. The Sources and Some Deductions, Leiden 1959; Comfort, Ph., Encountering the Manuscripts. An Introduction to New Testament Paleography and Textual Criticism, Nashville 2005, 199-254; Hurtado, L., Earliest Christian Artefacts. Manuscripts and Christian Origins, Grand Rapids 2006, 95-134. Balla ideológiai előfeltevései akkor válnak ténylegesen nyilvánvalóvá, ha szem előtt tartjuk, hogy tudatosan átsiklik azon a tényen, hogy később C. H. Roberts modósított az álláspontján és a nomina sacra használatának gyakorlatát már Antiókhiából eredeztette. Lásd Roberts, C. H. – Skeat, T. C., The Birth of the Codex, London 1983, 60-61. Balla ezt a művet vélelmezhetően ismeri, mert szerepel a bibliográfiai jegyzékében.
[15] Balla nem ismeri a következő alapműveket (kiem. – J.C.): Kelly, J. N. D., Early Christian Creeds, London 21960; Neufeld, V., The earliest Christiab Confessions, Leiden 1963; De Halleux, A., „Le Symbole de la foi.” In: Patrologie et Œcuménisme, Leuven 1990, 1-100. Egy másfajta megközelítésért lásd Sesboüé, B., „L’histoire des professions de foi (IIe-IIIe siècles).” In: Pietri, L. (szerk.), Le nouveau peuple (des origines à 250), (Histoire du christianisme 1) Paris 2000, 759-776. Újabban pedig Westra, L. H., The Apostles’ Creed. Origin, History and Some Early Commentaries, (Instrumenta Patristica et Mediaevalia. Research on the Inheritance of Early and Medieval Christianity 43) Turnhout 2002. Magyar nyelven a kérdésben haszonnal olvasható Hurtado, L. W., Hogyan lett Jézus Istenné a Földön? A Jézus-tisztelet történeti gyökerei, (Napjaink Teológiája 9) Pannonhalma 2008.
[16] A Hegedűs – Balla család esetében pl. szervesen egymásba ötvöződik a nemzeti radikalizmus és a vallási fundamentalizmus; hiszen valójában ugyanarról a mentális attitűdről van szó. (kiem. – J.C.)
[17] Nemzetközi mércével mérve a Balla Péter most megjelent műve mind módszertani, mind pedig tartalmi szempontból középszerűnek mondható. Egy olyan tekintélyelvű érvrendszerre alapozott apologetikus munka, amely alig tartalmaz egyéni elemzéseket (még a szentírási idézetek esetében is mindig másokra hivatkozik), és mellőzi a forrásszövegek használatát (pl. 111. old.). Ettől függetlenül azonban Magyarországon, minden kétséget kizáróan, Balla Péter a mértékadó tudományos mérce! Hazai viszonylatban tehát kb. így épül a tudás alapú társadalom.
[18] Minden bizonnyal ez tekinthető az intellektuális diktatúra irányába mutató „erkölcsi, szellemi és lelki megújulás” első lépésének.
[19] Lásd pl. Frenyó Zoltán, „Patrisztika és világnézet. Válasz Jakab Attilának.” In: Egyházfórum 19 [6. új] évf. (2004/6), 30-32.
[20] Lásd pl. Kránitz Mihály, Videte Paulum – Nézzétek Pált. A kereszténység csodálatos kezdete. A Szent Pál-évben a Népek Apostolának missziós útjain, Budapest 2009.
Megjelent: Vallástudományi Szemle 5 (2009/3) 226-233.
BALLA PÉTER: Az újszövetségi teológiát ért kihívások. Kísérlet a tudományág igazolására (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2008, XXXI+342. old.)
Amikor kézbe vesszük a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Újszövetség professzorának magyarra fordított, kibővített és átdolgozott doktori disszertációját[1], akaratlanul is megfogalmazódik a kérdés: miért nem a Kálvin Kiadónál jelent meg? Ellenben ha elolvassuk az amerikai fundamentalista protestantizmust Magyarországon megjelenítő kiadó szervezet (személy szerint Michael A. Braun lelkész, a Project Hungary[2] floridai igazgatója) előszavát, akkor minden világossá válik. Balla Péter ideológiai tézise ugyanis az „hogy az Újszövetséget alkotó különböző iratok mögött egy világos és következetes üzenet húzódik meg”. Ezért értelemszerűen szembehelyezkedik azokkal „a mai modernista nézetek”-kel, „melyek az Újszövetség történelmileg hagyományos keresztyén értelmezését kritikával illetik” (XIII). Ennek köszönhetően műve nagyszerűen beleillik azon „evangelikál” kiadványok sorába, melyek elsődleges célja, hogy hazai viszonylatban is megerősítsék a Biblia szöveghű (szószerinti és történetiként felfogott) olvasatát, és az erre alapozott igehirdetést.[3]
Maga a mű születése is érdekes. A szerző előszavából megtudjuk, hogy a témát végeredményben a közismerten konzervatív John O’Neill edinburghi professzor (1985-tól 1996-ig) ajánlotta, még Balla Péter első skóciai ösztöndíjas tanulmányútja alkalmával (1987-1988-ban). Mivel Heikki Räisänen finn professzor, 1990-ben, felvetette az újszövetségi teológia feladásának megfontolását,[4] Balla Péter lényegében erre a kihívásra válaszol, és egész műve tulajdonképpen a kollégáját igyekszik cáfolni egy, a XIX. századot megidéző apológiában (a mi kiemelésünk – J.C.). A szerző azon kijelentése, „hogy egyes részletek nincsenek a kellő mélységig kidolgozva benne” (XVII), tulajdonképpen eufemizmus, amely messze nem tükrözi a valóságot: az ideologikusan szelektív forrás- és szakirodalom értelmezést, használatot (pl. teljesen átsiklik a két-forrás elmélet felett, XX; illetve figyelmen kívül hagyja a Septuaginta kérdését, 119).[5] Ebben a vonatkozásban a felsorakoztatott (hiányos, szinte kizárólag angol és német nyelvű) bibliográfia (307-327) megtévesztő. Balla Péter csupán a töredékét hasznosítja (de nem is volt célja a szakirodalom feldolgozása; 2). Teljesen érthető, hogy nem sikerült H. Räisänent meggyőznie. Az lett volna az igazán meglepő, ha mégis! (kiem. – J.C.)
Balla Péter a művét egy olyan „előtanulmány”-nak tekinti, „mely megalapozza, megvédi, ‘igazolja’ magát a tudományágat, tehát azt, hogy lehet és kell is újszövetségi teológiát írni, mert meg lehet védeni a kánont és az Újszövetségben található teológiai tartalom (legalább alapjaiban) egységes voltát” (XVIII). Ez alapvetően azt jelenti, hogy az újszövetségi írásokban, Balla szerint, nincsenek ellentmondások, nincs sokféleség, sem pedig eltérő perspektívák. Harmónia van, amelyet ő csupán megtalál vagy felismer, a hitbeli bizonyságtétel érdekében. Ezzel lényegében véve meg is történik a műfajok összemosása: a tudományos kutatás és a hitvalló tanúságtétel szétválaszthatatlanul összefolyik. Világos tehát, „hogy az újszövetségi teológiának meg kell fogalmaznia – olvassuk –, hogy mit higgyen az egyház” (XXIV). Ezért Balla Péter „egy korán elkezdődő kánonfejlődési folyamat mellett” érvel; sőt mi több: az őskeresztények (I. sz.) vonatkozásában egyfajta „kánoni tudat”-ról beszél (XXV). Ennek tükrében egyértelmű, hogy a magyar református szerző teológiája fényévekre van (lemaradva) ahhoz képest, amit ma Kálvin városában, Genfben, tanítanak.[6] (a mi kiemelésünk – J.C.)
Balla Péter 300 oldalt szentel annak, hogy meggyőződését – H. Räisänen ellenében – megpróbálja bebizonyítani. Módszerét – megtévesztő módon – „történeti vizsgálat”-nak nevezi, jóllehet nem egészen világos, hogy mi benne a „történeti”. Vélelmezhetően az, hogy folyton valamelyik tudós nézetét, illetve annak mások általi elfogadását vagy cáfolatát tolmácsolja; (a mi kiemelésünk – J.C.) és esetenként egyik vagy másik véleményhez csatlakozik (pl. B. S. Childs-hoz az Ószövetség kanonizációja vonatkozásában, 125-128), olykor érdemi indoklás nélkül.
Műve első fejezetében a történeti és a teológiai magyarázatok közötti kapcsolatról ír, az újszövetségi tudományokban. Olyan szerzőkkel foglalkozik, mint J. P. Gabler, D. F. Strauss (1808-1874) és W. Wrede (1859-1906), mert, megítélése szerint, finn kollégája lényegében az ő nézeteiket képviseli. Azt képzeli: ha ezeket cáfolja, akkor áttételesen finn kollégáját is megcáfolta; tehát érdemben nem is kell vele foglakoznia. Döbbenetes logika! (a mi kiemelésünk – J.C.)Ellenben csakis ebbe a logikába illeszthető be az a módszer, amelynek keretében a korai keresztyén irodalom (=Újszövetség) történetét olyan szerzőkön keresztül közelíti meg, mint E. Troeltsch (1865-1923), R. G. Collingwood (1889-1943) és V. A. Harvey, mert szerinte az ő történelem-felfogásuk „nagy hatással volt a 20. század kutatóira” (16). Balla Péter koncepciójába kétségtelenül nem fér bele sem M. Weber, sem pedig a francia Annales-iskola. De szó esik még F. C. Baur-ról (1792-1860) és F. C. Overbeck-ről (1837-1905) is. Vagyis Balla gyakorlatilag visszavezeti az olvasót a XIX. századba (a német protestáns liberális teológia időszakába), mintha azóta semmiféle előrelépés nem történt volna a teológiatörténetben. (a mi kiemelésünk – J.C.)
Ezt a megközelítést folytatja és erősíti a második fejezet is, amely a korai kereszténységgel és annak irataival (kizárólag az Újszövetséggel) foglalkozik, mintegy nagyszerűen érzékeltetve Balla módszerét. Kiválasztott szerzői W. Bauer (1934) és H. Koester (1957 és 1971). Az ő – mintegy illusztrációként használt – nézeteik cáfolatán keresztül[7] ugyanis bizonyítottnak tekinti a saját előfeltevéseit, jóllehet eszmefuttatásának alig van relevanciája.[8]
A harmadik fejezetben Balla arra a kérdésre keresi a választ, hogy „igazolható-e a kánon vizsgálata?” E mögött valójában az a meggyőződése húzódik meg, hogy az újszövetségi kánon – gyakorlatilag már az első időktől – az „ortodox” keresztények Szentírása volt (139-140), szemben az „eretnekek”-kel, akik szintén összállították a maguk iratgyűjteményét (természetesen Markion a klasszikus példa[9]). Kedvenc szerzője Th. Zahn (1838-1933) és H. F. von Campenhausen. Ugyancsak itt tárgyalja „az Ószövetség szerepe az Újszövetség kialakulásában” kérdését. Ezzel kapcsolatban kijelenti, „hogy voltak olyan zsidó iratok, amelyeket az őskeresztyének Szentírásnak tartottak” (118). Ez elsősorban azért figyelemre méltó, mert Balla Péter, miközben nagy hangsúlyt fektet a qumráni iratokra, teljesen mellőzi a kialakuló Jézus-mozgalomnak a korabeli zsidóságba való beágyazódottságát[10]; óvatosan kerülve pl. a zsidókeresztények[11] fogalmat, akik történetesen az újszövetségi iratok döntő többségét megalkották. Ugyanakkor pedig azzal a képtelen (semmiféle formában nem bizonyított!) kijelentéssel áll elő, hogy „az Újszövetség írói az Ószövetség mellé egy új kánont kívántak állítani”, s ezért már (pl. Pál, Márk, Máté, Lukács és János) „kánonalkotási szándékkal írtak” (121).[12] Érthető tehát, hogy mind a vitatott „kanonikus” iratok (Zsidókhoz írt levél, Jakab levele, Péter második levele), mind pedig a műfajok tárgyalását főképpen a XIX. századi német szakirodalomra támaszkodva teszi. Ebben a vonatkozásban azonban több mint sokatmondó, hogy Balla Péter egyszerűen kihagyja az Apokalipszist. Az az irat ugyanis, amelynek a III. század közepén Keleten erőteljesen megkérdőjelezték a jánosi eredetét és a kánoni jellegét semmiképpen nem illik bele a szépen felépített ideológiai konstrukcióba (170-172)[13]; mint ahogy teljes mértékben kimarad az apokrif irodalomra való bárminemű hivatkozás is. (kiem. – J.C.)
A negyedik fejezet az Újszövetség teológiai sokszínűségét taglalja, hiszen Balla Péter számára „egy történész teljes joggal dönthet úgy, hogy figyelmét kizárólag arra a csoportra összpontosítja, amelyet a későbbiekben ‘ortodoxnak’ neveztek el” (175). Ez egyben azt is jelenti, hogy teljes mértékben figyelmen kívül lehet hagyni a társadalmi és kulturális kontextust – illetve az erre vonatkozó XX. századi szakirodalmat (néhány kiválasztott teológust leszámítva, mint pl. F. C. Baur, R. Bultmann, E. Jüngel, H. Conzelmann, E. Käsemann, L. Goppelt, H. Braun)! Mivel azonban, Balla megítélése szerint, a kutatóknak nem sikerült „az egyetlen középpont”-ot megtalálni az Újszövetségben (238), ezért figyelme az őskeresztények „hitvallása” felé fordul: egyáltalán volt-e ilyen? A szokásos módszerét követve – vagyis válogatott szerzők (H. Lietzmann, O. Cullmann, C. H. Roberts[14]) kiválogatott nézeteit összeszerkesztve (kiem. – J.C.)– jut el arra a következtetésre, „hogy az őskeresztyénség teológiáját az Újszövetség ‘hitvallási elemeiben’ lelhetjük föl” (247); amely nézettel természetesen szemben állnak mindazok, akik a teológiában végbement egyfajta fejlődést vallják.[15]
Könyve ötödik, és egyben utolsó, fejezetét Balla Péter „az újszövetségi teológia főbb jellemzői”-nek szenteli. Ő, akinek művében nyoma sincs elemzésnek – mivel teljes mértékben a tekintélyelvűségre épít (kiem. – J.C.) – abból a megfontolásból utasítja el az újszövetségi teológia tudománya megkérdőjelezőinek érveit, hogy azok „olyan forráselemzésen alapulnak, amelyek nem kellőképpen kidolgozottak” (251)! Megszokott módszeréhez híven azonban most sem a saját nézeteinek strukturált kifejtésére törekszik, hanem más szerzők (B. S. Childs, R. Morgan, H. Hübner) bemutatásán keresztül vázolja álláspontját (kiem. – J.C.). Ennek sarkköve, hogy az újszövetségi iratokban található teológia tulajdonképpen „az őskeresztyénség teológiáját jelenti (és nem a mai kutatónak az Újszövetség alapján írt teológiáját)” (252). Szerinte ennek „a tudománynak történeti jellegűnek kell lennie; azaz azt a teológiát kell leírnia, amelyet az Újszövetség tartalmaz” (257). Ha műveléséhez valójában nem feltétel a hit birtoklása, azért mégis szükséges egyfajta nyitottság, vagyis „a vallási kijelentések iránti beleérző képesség” (259). Ebből kifolyólag az akár az egyházi környezeten kívül is művelhető (262); természetesen azzal a feltétellel, hogy a ‘kutató’ kizárólag az Újszövetség szövegére fókuszál, és azt történetinek tekinti a maga szószerintiségében.
Összegzésképpen elmondható, hogy „ha a kihívásokra válaszok adhatók, valamint ha az újszövetségi teológiai kutatás létjogosultsága igazolható, akkor bizton számíthatunk arra – írja Balla Péter –, hogy a tudósok hivatást fognak érezni arra (…), hogy igenis írjanak újszövetségi teológiai műveket. Így egyre szélesebb körben ismertté válhat az Újszövetség teológiai tartalma, Istenről szóló üzenete” (306).
Mivel Balla Péter a jelen munkájával ehhez a célhoz igyekezett hozzájárulni érdeklődéssel várjuk azt az elsődleges forráselemzésekre alapozott művét, amely strukturált formában mutatja majd be az Újszövetség ‘egységes’ teológiáját (a páli levelektől az Apokalipszisig)! (kiem. – J.C.)
Végezetül tegyük fel a kérdést: lehet-e egységes szemléletű újszövetségi teológiát művelni? Természetesen lehet. Ellenben azoknak az ismereteknek a fényében, amelyekkel ma az őskereszténységről és a korabeli zsidóságról, illetve az Újszövetség (mint hosszas folyamatban kanonizált iratgyűjtemény) kialakulásáról rendelkezünk, az ilyen jellegű újszövetségi teológia nem annyira a tudomány, hanem sokkal inkább a bizonyságtevő lelkiségi, vagy még inkább az identitásmegerősítő missziós irodalom műfajába tartozik. Ezért minden olyan kísérlet, amely az ideológiát tudománynak igyekszik beállítani óhatatlanul szenved a csúsztatásoktól, a félre- és belemagyarázásoktól, illetve a rendkívül szelektív forráshasználattól. Balla Péter műve mintegy iskolapéldája az ilyen jellegű próbálkozásnak. Ezért érdemes szeminárium keretében tanítani, mint elrettentő példát. (kiem. – J.C.)
Művének azonban van egy aktuálpolitikai jelentősége is. Magyarországon ma lényegében véve teljesen érdektelen és mellékes a tudományos teljesítmény, hiszen mindent az érdek és a kölcsönös szívesség-tevés határoz meg; és egy olyan szűk körű társadalmi közegben, mint a hazai, minden mindennel összefügg.[16] Ezt a (személyes dimenziókkal is rendelkező) politikai, akadémiai/egyetemi és egyházi érdek- és hatalmi összefonódást bizonyítja egyébként az a tény is, hogy Balla Péter két ízben nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját (2001-2004; 2005-2008), amire az alkotói tevékenysége nem igazán predestinálta.[17] Ennek fényében már nem is meglepő, hanem szinte mondhatni törvényszerű, hogy a katolikus bíboros-érsek előzetes ideológiai normakontrolt gyakorol az előadókat illetően a Magyar Tudományos Akadémia vallási témájú tudományos rendezvényei esetében.[18] Így ugyanis már eleve elejét lehet venni annak, hogy egyházi előadók esetleg kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Hiszen ma Magyarországon a vallással kapcsolatos mindennemű szellemi és kutatói tevékenység „mérvadó” tudományos fokmérője a pártállami időket idéző „helyes” (vagyis jelenleg a felekezetileg elkötelezett) világnézet,[19] még akkor is, ha az nagymértékű intellektuális igénytelenséggel társul.[20] (J.A. kiemelése)
JAKAB ATTILA
Az utolsó duplán kiemelt (bold, italic) bekezdés a jelenleg kapható számban nem szerepel. A kereskedelmi forgalomból ugyanis visszahívták a folyóiratot és kifehérítették ezt a részt. Emiatt ez a szám a „demokratikus” Magyarországon mindenképpen kuriózumnak számít, hiszen van egy cenzúrázatlan és egy cenzúrázott változata is.
[1] Az Edinburgh-i Egyetemen, 1994-ben, megvédett disszertáció eredetileg angolul jelent meg: Challenges to New Testament Theology. An Attempt to Justify the Enterprise, (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament 2/95) Tübingen 1997. A magyar kiadás semmiféle magyar nyelvű szakirodalmat nem tartalmaz. A helyzet érdekessége, hogy Balla Pétert, 1991 és 1994 között, a saját apósa (és egyben elöljárója), Dr. id. Hegedűs Loránt püspök, engedte ki Skóciába PhD fokozatot szerezni (XXVII). (kiem. – J.C.)
[2] A Project Hungary elsődleges célja az amerikai evangelikál fundamentalista teológiai ‘szak’irodalom magyar kiadása és hazai terjesztése.
[3] A protestáns fundamentalizmussal és annak Biblia-értelmezésével kapcsolatban lásd Zimmer, S., Árt-e a hitnek a bibliatudomány? Egy konfliktus tisztázása, Budapest 2009.
[4] Räisänen, H., Beyond New Testament Theology. A story and a programme, London – Philadelphia 1990 (22000).
[5] Ezt jól tükrözi az a tény, hogy Balla Péter gyakorlatilag szót sem ejt az újszövetségi szövegek (materiális) áthagyományozásának kérdéséről. Erre vonatkozóan lásd pl. Amphoux, Ch.-B. – Elliott, J. K. (szerk.), The New Testament Text in Early Christianity – Le texte du Nouveau Testament au début du christianisme. Proceedings of the Lille colloquium. July 2000 – Actes du colloque de Lille, juillet 2000, Lausanne 2003; Kraus, Th. J. – Nicklas, T., New Testament Manuscripts. Their Texts and Their World, (Texts and Editions for New Testament Study 2) Leiden – Boston 2006; Hurtado, L. W., The Earliest Christian Artifacts. Manuscripts and Christian Origins, Grand Rapids 2006. Magyarul lásd Metzger, B. M. – Ehrman, B. D., Az Újszövetség szövege. Hagyományozás, szövegromlás, helyreállítás, Budapest 2008. Ez a könyv nem is szerepel Balla Péter bibliográfiájában.
[6] Lásd pl. Aragione, G. – Junod, E. – Norelli, E. (szerk.), Le canon du Nouveau Testament. Regards nouveaux sur l’histoire de sa formation, (Le Monde de la Bible 54) Genève 2005; Marguerat, D. (szerk.), Introduction au Nouveau Testament. Son histoire, son écriture, sa théologie, (Le Monde de la Bible 41) Genève 42008 (rec. Jakab A. In: Vallástudományi Szemle 5 (2009/2), 197-199). Ez utóbbi újszövetségi bevezetőben egyetlen tanulmány sem foglalkozik külön a teológiával, mert a teológiai kérdéseket a szerzők az egyes iratok kapcsán tárgyalják. Ez az elmaradottság egyébként az Ószövetség vonatkozásában is igaz. Lásd Karasszon Istvánnak az elavult tárgyi tudást kínáló legújabb könyvét: Izrael története. A kezdetektől Bar-Kochbáig, (Kréné. Ókori források – Ókortörténeti tanulmányok 10) Budapest, 2009; összehasonlítva pl. a következő oktatási kézikönyvekkel: Römer, Th. – Macchi, J.-D. – Nihan, Ch. (szerk.), Introduction à l’Ancien Testament, (Le Monde de la Bible 49) Genève 2004; Bauks, M., – Nihan, Ch. (szerk.), Manuel d’exégèse de l’Ancien Testament, (Le Monde de la Bible 61) Genève 2008 (rec. Jakab A. In: Vallástudományi Szemle 5 (2009/2), 189-192). Amennyiben valaki azt képzeli, hogy egy ilyen fundamentalista szellemi környezetben tényleg nemzetközi színvonalú, ideológia-mentes (a vallásfilozófián és a néprajzon, esetleg a jól körülhatált felekezeti egyháztörténeten túlmutató) vallástudományt lehet művelni a KGRE-en (vagy akár a PPKE-en), az lényegében önmagát ámítja. Különösen, ha azt is szem előtt tartja, hogy a KGRE Hermeneutikai Kutatóközpontja szintén a Biblia fundamentalista megközelítésének fellegvára. (kiem. – J.C.) Egyébként az Apor Vilmos Katolikus Főiskola megbuktatott vallástudományi képzése a legjobb bizonyíték arra, hogy felekezeti környezetben kizárólag egyházilag ellenőrzőtt (és nemzetközi mércével mérve évtizedekkel elmaradott) teológiát lehet csak művelni. Az, hogy ezzel a magatartással a magyar felsőoktatás bezárkózik egy periferikus provincializmusba kit érdekel? Erre vonatkozóan lásd Willaime, J.-P., Le retour du religieux dans la sphère publique. Vers une laïcité de reconnaissance et de dialogue, (Convictions & société) Lyon 2008.
[7] W. Bauer esetében Balla Péter csupán megismétli Thomas A. Robinson kifogásait (The Bauer Thesis Examined, Lewiston – Queenstown 1988), természetesen mellőzve a széleskörű tudományos vita ismertetését. Lásd pl. Harrington, D. J., „The Reception of Walter Bauer’s ‘Orthodoxy and Heresy in Earliest Christianity’ during the last decade.” In: The Harvard Theological Review 73 (1980), 289-298. Ugyanakkor számomra teljesen megfejthetetlen, hogy miért siklik át Turner, H. E. W., The Pattern of Christian Truth. A Study of the Relations between Orthodoxy and Heresy in the Early Church (London 1954) c. műve felett. De nem tárgyalja Balla magának a ‘tévtanítás’-nak a kérdését sem. Azt mintegy adottnak tekinti. Ezzel szemben lásd Le Boulluec, A., La notion d’hérésie dans la littérature grecque. IIe-IIIe siècles. T. I: De Justin à Irénée. T. II: Clément d’Alexandrie et Origène, Paris 1985. A kérdésre vonatkozó legújabb nemzetközi szakirodalomból lásd Perrotta, R., Hairéseis: gruppi, movimenti e fazioni del giudaismo antico e del cristianesimo (da Filone Alessandrino a Egesippo), (Pubblicazioni dell’Istituto di scienze religiose in Trento. Series maior 11) Bologna 2008.
[8] Mivel Balla szerint Efezus a legjobb példa arra, hogy Bauer elmélete nem alkalmazható (98-100), íme néhány újabb mű, amely segíthet a kérdés tudományos szempontból időszerűbb megközelítésében: Günther, M., Die Frühgeschichte des Christentums in Ephesus, (Arbeiten zur Religion und Geschichte des Urchristentums 1) Frankfurt a. M. – Berlin – Bern 1995 & 21998; Trebilco, P., The Early Christians in Ephesus from Paul to Ignatius, (Wissenschaftliche Untersuchungen zum Neuen Testament 2/166) Tübingen 2004; Murphy-O’Connor, J., St. Paul’s Ephesus. Texts and Archaeology, Collegeville (Minn.) 2007.
[9] Markionra vonatkozóan lásd pl. May, G. – Greschat, K. (szerk.), Marcion und seine kirchengeschichtliche Wirkung. Vorträge der Internationalen Fachkonferenz zu Marcion, gehalten vom 15.-18. August 2001 in Mainz, (Texte und Untersuchungen zur Geschichte der altchristlichen Literatur 150) Berlin – New York 2002.
[10] Lásd pl. Theissen, G., Az első keresztyének vallása. Az őskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása, Budapest 2001; Uő., A Jézus-mozgalom. Az értékek forradalmának társadalomtörténete, Budapest 2006. Balla művében egyébként nincs nyoma annak, hogy merített volna Theissen munkásságából.
[11] Lásd pl. Skarsaune, O. – Hvalvik, R. (szerk.) Jewish Believers in Jesus. The Early Centuries, Peabody (Mass.), 2007. Rec. Jakab A., „Jézus-hívő zsidók az ókorban.” In: Klió. Történelmi szemléző folyóirat 16 (2008/2), 53-62.
[12] Nyilvánvaló, hogy Balla Péter elutasítja a modern kánontörténeti megközelítéseket, mert azokat semmiképpen sem tudja összeegyeztetni ideológiai előfeltevéseivel. Lásd pl. Auwers, J.-M. – De Jonge, H. J.(szerk.), The Biblical Canons. (Bibliotheca Ephemeridum Theologicarum Lovaniensium 163) Leuven 2003.
[13] Lásd Jakab A., „Réception et canonisation des textes chrétiens: le cas de l’Apocalypse de Jean.” In: Norelli, E. (szerk.), Recueils normatifs et canons dans l’Antiquité. Perspectives nouvelles sur la formation des canons juif et chrétien dans leur contexte culturel. Actes du colloque organisé dans le cadre du programme plurifacultaire La Bible à la croisée des savoirs de l’Université de Genève, 11-12 avril 2002, (Publications de l’Institut Romand des Sciences Bibliques, 3) Prahins 2004, 133-145.
[14] C. H. Roberts esetében azt hiszem nyugodt szívvel lehet tudatos csúsztatásról beszélni (kiem. – J.C.). Az angol papirológus ugyanis művében (Manuscript, Society and Belief in Early Christian Egypt, London 1979) nem annyira az őskeresztények „egységes”(-nek vélt) teológiáját kutatja, hanem az egyiptomi papiruszok zsidó, illetve keresztény jellegét igyekszik megállapítani. Arról nem is beszélve, hogy az idézet magyar fordítása (246) komoly kételyeket vet fel. Kétséges, hogy C. H. Roberts az angol eredetiben a jeruzsálemi gyülekezet zsidó „szárnyá”-ról írt volna, hiszen számára evidencia volt, hogy maga az egész Krisztus-hívő gyülekezet hagyomány- és törvénytisztelő zsidókból állt – markánsan szembehelyezkedve a páli irányzattal –, különösen attól a pillanattól kezdve amikor Jakab, az Úr testvére, vette át az irányítást (kb. Kr. u. 43-tól). Balla itt vélelmezhetően arra játszik, hogy a tudás alapú magyar társadalom nyomorú valósága közepette egyáltalán nem egyszerű leellenőrizni a hivatkozásokat. (kiem. – J.C.)Az egyiptomi keresztény papiruszokra vonatkozóan lásd még Bagnall, R. S., Early Christian Books in Egypt, Princeton – Oxford 2009. A Balla által tárgyalt nomina sacra vonatkozásában pedig íme néhány alapmű melyeket a református teológiai professzor vagy nem ismer, vagy pedig tudatosan mellőzött (kiem. – J.C.): Traube, L., Nomina Sacra. Versuch einer Geschichte der christlichen Kurzung, München 1907; Paap, A. H. R. E., Nomina Sacra in the Greek Papyri of the First Five Centuries A. D. The Sources and Some Deductions, Leiden 1959; Comfort, Ph., Encountering the Manuscripts. An Introduction to New Testament Paleography and Textual Criticism, Nashville 2005, 199-254; Hurtado, L., Earliest Christian Artefacts. Manuscripts and Christian Origins, Grand Rapids 2006, 95-134. Balla ideológiai előfeltevései akkor válnak ténylegesen nyilvánvalóvá, ha szem előtt tartjuk, hogy tudatosan átsiklik azon a tényen, hogy később C. H. Roberts modósított az álláspontján és a nomina sacra használatának gyakorlatát már Antiókhiából eredeztette. Lásd Roberts, C. H. – Skeat, T. C., The Birth of the Codex, London 1983, 60-61. Balla ezt a művet vélelmezhetően ismeri, mert szerepel a bibliográfiai jegyzékében.
[15] Balla nem ismeri a következő alapműveket (kiem. – J.C.): Kelly, J. N. D., Early Christian Creeds, London 21960; Neufeld, V., The earliest Christiab Confessions, Leiden 1963; De Halleux, A., „Le Symbole de la foi.” In: Patrologie et Œcuménisme, Leuven 1990, 1-100. Egy másfajta megközelítésért lásd Sesboüé, B., „L’histoire des professions de foi (IIe-IIIe siècles).” In: Pietri, L. (szerk.), Le nouveau peuple (des origines à 250), (Histoire du christianisme 1) Paris 2000, 759-776. Újabban pedig Westra, L. H., The Apostles’ Creed. Origin, History and Some Early Commentaries, (Instrumenta Patristica et Mediaevalia. Research on the Inheritance of Early and Medieval Christianity 43) Turnhout 2002. Magyar nyelven a kérdésben haszonnal olvasható Hurtado, L. W., Hogyan lett Jézus Istenné a Földön? A Jézus-tisztelet történeti gyökerei, (Napjaink Teológiája 9) Pannonhalma 2008.
[16] A Hegedűs – Balla család esetében pl. szervesen egymásba ötvöződik a nemzeti radikalizmus és a vallási fundamentalizmus; hiszen valójában ugyanarról a mentális attitűdről van szó. (kiem. – J.C.)
[17] Nemzetközi mércével mérve a Balla Péter most megjelent műve mind módszertani, mind pedig tartalmi szempontból középszerűnek mondható. Egy olyan tekintélyelvű érvrendszerre alapozott apologetikus munka, amely alig tartalmaz egyéni elemzéseket (még a szentírási idézetek esetében is mindig másokra hivatkozik), és mellőzi a forrásszövegek használatát (pl. 111. old.). Ettől függetlenül azonban Magyarországon, minden kétséget kizáróan, Balla Péter a mértékadó tudományos mérce! Hazai viszonylatban tehát kb. így épül a tudás alapú társadalom.
[18] Minden bizonnyal ez tekinthető az intellektuális diktatúra irányába mutató „erkölcsi, szellemi és lelki megújulás” első lépésének.
[19] Lásd pl. Frenyó Zoltán, „Patrisztika és világnézet. Válasz Jakab Attilának.” In: Egyházfórum 19 [6. új] évf. (2004/6), 30-32.
[20] Lásd pl. Kránitz Mihály, Videte Paulum – Nézzétek Pált. A kereszténység csodálatos kezdete. A Szent Pál-évben a Népek Apostolának missziós útjain, Budapest 2009.
Freitag, 14. Mai 2010
Bischofs Trinkgeld (Bölcskei borravalója)
A Károli Református Egyetem 2008 szeptemberében Szűcs Ferenc rektor, majd 2008 októberében Kulin Ferenc bölcsészkari dékán menesztésével a törvénytelenség útjára lépett. Az egyetemnek azóta már aligha nevezhető intézményt Bölcskei Gusztáv püspök, Balla Péter megbízott rektor és Szabó András bölcsészkari dékán kézi vezérléssel irányítja. Az intézmény mintegy 2 és fél milliárdos költségvetéssel működik, mely 100%-ban állami forrás, leszámítva a költségtérítéses hallgatók befizetéseit. Bölcskei Gusztáv püspök, az egyetem ún. fenntartója ugyanis egy fillérrel sem járul hozzá a költségekhez, viszont annyit vesz ki belőle, amennyit nem szégyell. Azaz nem fenntartja az egyetemet, hanem inkább kitartatja magát vele. Az összköltségvetés mintegy 15%-a az egyház játszópénze, amelyből a püspök nagyvonalúan juttat szolgai végrehajtójának, Balla Péternek. A Jogi kartól elvont 247 millió forintból és a Bölcsészkartól elvont 142 millió forintból finanszírozhatta Balla Péter saját családja jobbikos kampányát, és juttathatta be a Parlamentbe sógornőjét, ifj. Hegedűs Lórántné Kovács Enikőt, akinek testvére, dr. Kovács Zsolt Csaba a Református Egyetem gazdasági igazgatója. Az oktatásra vissza nem fordított 15% másik része pedig a közismerten alkoholista püspök ivópénze, azaz szó szerint borravalója.
Az alábbi, frissen kapott poszt megmutatja, hogy Bölcskei Gusztáv püspök és végrehajtója, Balla Péter mb. rektor lábbal tiporják az egyetemi autonómiát s mellesleg a Magyar Köztársaság törvényeit.
Szerző: Legal Gentleman
A Felsőoktatási törvény az alábbiak szerint határozza meg az egyetemi autonómiát:
1. § (3) A felsőoktatási intézmény – oktatási, kutatási, szervezeti és működési, gazdálkodási – autonómiája
a) jelenti az intézményre és személyekre bízott szellemi és anyagi javakkal való gazdálkodás lehetőségét és felelősségét,
(A felelős gazdálkodás az anyagi javakkal a Károlin úgy néz ki, hogy a 2 és fél milliárdos összpénz ifj. Hegedűs Lóránd két sógora, Balla Péter és dr. Kovács Zsolt kezében landol. A családszerető rokonok agyba-főbe alkalmaznak további rokonokat, alá-fölérendeltségi viszonyban is, megsértve ezzel az 1992. évi XXXIII. (közalkalmazotti) törvény 41. § (2) bekezdését, érvénytelen szerződést kötnek, megsértve az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 15. §-át, ráadásul erre az érvénytelen szerződésre egyszerre alkalmazzák apát és fiát (ld. Nagykovács és Kiskovács esetét ), ezen kívül az alig egy tucat főt foglalkoztató Rektori Hivatalnak több száz milliós költségvetést biztosítanak, több mint 160 milliós bérkifizetéssel, hogy csak néhány példát említsünk.)
b) magában foglalja azt a jogot, hogy a felsőoktatási intézmény meghatározza képzési rendszerét, kialakítsa szervezetét, továbbá megalkossa szabályzatait, valamint döntsön a hallgatói ügyekben, a foglalkoztatás kérdéseiben és a feladatai ellátásához kapcsolódó gazdasági kérdésekben,
(Az autonómiát gazdasági kérdésekben Bölcskei Gusztáv püspök egészen konkréten úgy érti, hogy megmondja az egyetemnek, mennyit kell neki letejelni, a többi pénz elköltéséről pedig ifjabb Hegedűs Lóránd két sógora, Balla Péter mb. rektor és dr. Kovács Zsolt Csaba gazdasági igazgató gondoskodnak.)
f) kiterjed az intézmény vezetőinek pályázati rendszerben történő kiválasztására, demokratikus megválasztására,
(Autonómia a rektor és a dékán megválasztásában a Károlin: Bölcskei előre kijelöli, hogy Ballát kell megválasztani rektornak, Szabót meg dékánnak. Szabó András demokratizmusa Kulin Ferenc kiiktatása után konkréten megfogalmazódott általa a Kari tanácson: „Más ne pályázzon, mert a fenntartó csak engem akar dékánnak.” A pszichotikus Domokos Andreát is Bölcskei jelölte ki dékánnak a jogi karra. A demokratikus választás a túlreprezentált HÖK segítségével történik, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/03/how-many-votes-has-got-the-dean-hany-szavazata-van-szabo-andras-dekannak-a-kari-tanacsban/. A különösen megbízható HÖK-tagok két grémiumban is részt vesznek, a Kari Tanácsban és a Szenátusban, de ha olyan használhatók, mint pl. Szénási Károly, akkor háromban is, mert egyszerre két karra is beíratják őket, a BTK-ra és az ÁJK-ra, és természetesen mindkét Kari Tanácsban és a Szenátusban is szavaznak. László Márton pedig olyannyira nélkülözhetetlen, hogy miután végzett, beíratták szabadbölcsészetre, így már 7 éve HÖK-vezető és KT-tag.
A pályázati rendszer sem érvényesül a Károlin. Balla Péter az akkreditációs követelmények teljesítése ürügyén legújabban azt a törvénytelen gyakorlatot alakította ki, hogy a tanszékvezető előzetes javaslata nélkül, a kari tanácsot kész helyzet elé állítva, a törvényben előírt nyilvános és ellenőrizhető pályázat kiírása nélkül tölt be egyetemi státuszokat. Balla Péter és Bölcskei Gusztáv azt képzeli, hogy joga van túltenni magát a felsőoktatási törvény rendelkezésein, amelyek nyilvános pályázat kiírását írják elő, és amelyek ugyanúgy vonatkoznak egy egyházi egyetemre, mint bármely más állami egyetemre. Balla és Bölcskei úgy gondolják, hogy majd ők előre kijelölik a felveendő személyt, és a kari tanácsnak csak az a dolga, hogy utólag megszavazza, a tanszékvezető meg egyenesen be is foghatja a száját. Ezzel súlyosan megsértik a felsőoktatási törvényt: 2005. évi CXXXIX. tv. 1. §.(3) bek. d) pontja szerint az egyetemi autonómia “magában foglalja az intézményben alkalmazottak szabad megválasztását, munkaköri feladatainak meghatározását az intézményi követelményrendszer, a teljesítmény és minőségelv alapján.” És ajánlatos csöndben maradni és meglapulni, mert Balla és Bölcskei úgy gondolják, hogy a felsőoktatási törvényt megsértve bármikor kirúghatnak professzorokat is, ha nem tetszik nekik az ő törvénysértő gyakorlatuk.)
g) biztosítja az önálló gazdálkodás lehetőségét a fenntartó által rendelkezésre bocsátott és saját tevékenység révén szerzett forrásokkal, eszközökkel és vagyonnal,
(A fenntartó nulla forinttal támogatja az egyetemet, viszont a jogi kartól 247 milliót, a bölcsészkartól 124 milliót elvonnak. Bölcskei és Balla látványosan lábbal tiporja a törvényben biztosított gazdasági autonómiát, szabad prédának tekinti az állam által oktatás céljárból rendelkezésre bocsátott összeget.)
h) garantálja a hallgatói egyéni és közösségi jogok érvényesülését.
(A hallgatóknak a Károli Bölcsészkarán nincsenek jogaik. A HÖK-tagok visszatartják előlük az információkat, nem tájékoztatják őket arról, hogy milyen feltételek mellett kaphatnak pl. ösztöndíjat. Így előfordul, hogy jeles rendű tanulók nem kapnak ösztöndíjat, míg bukdácsoló HÖK-tagok igen, mert több kreditértékű tárgyat vesznek fel, mint a tájékozatlanok. A BTK-s HÖK-tagok kimutatható gazdasági előnyöket élveznek. A HÖK tanulmányi elnöke pl. nappali doktori ösztöndíjban részesül, amelyet nem a doktori iskolának a felvételi napján érvényes vezetése szavazott meg neki, hanem a kar vezetése – nyilvánvaló ellenszolgáltatásként a Kari Tanácsban nyújtott szolgálataiért. A valóban tehetséges hallgatók szakmailag és gazdaságilag is rosszul járnak épp a HÖK-képviselőkkel szemben.)
Egyetemi autonómiáról a Károli esetében nem lehet beszélni. Bölcskei püspök titkára, Tarr Zoltán közvetítésével szinte hetente beleszól az egyetem ügyeibe, Balla pedig engedelmesen végrehajtja Bölcskei utasításait. A költségvetést Bölcskei óhajtásának megfelelően kell elkészíteni, noha a törvény szerint a fenntartó nem szólhat bele az egyetem költségvetésébe. Az egyetem nem gazdálkodhat szabadon a vagyonával, mert ahhoz Bölcskei engedélye kell. Az egyetem senkit sem vehet fel oktatói állásba Bölcskei jóváhagyása nélkül. És azt is Bölcskei mondja meg, kit kell kirúgni, legyen az professzor, dékán vagy rektorhelyettes. Kapa Mátyás ÁJK-s dékán nemcsak amiatt „vesztette el a fenntartó bizalmát”, mert rákérdezett a Kartól elvont 247 millió forintra, hanem azért is, mert 2 professzori státust kért az akkreditációs követelmények teljesítésére. Bölcskei viszont úgy ítélte meg, hogy neki most nagyobb szüksége van arra a 20-30 millió forintra, mint az akkreditációs követelmények teljesítésére. Nem véletlenül van az ÁJK-nak csak 19 főállású oktatója a MAB által megkövetelt minimális 40 helyett. A követelémény teljesítése pénzbe kerül. Az állam által oktatásra adott pénzt oktatásra kellene visszafordítani. Ez azonban Bölcskeinek esze ágában sincs. Nem azért nem teljesíti a MAB követelményeit, mert azok teljesíthetetlenek, hanem mert nem akarja, mert meg akarja spórolni magának a pénzt.
Bölcskei megteheti, hogy kénye-kedve szerint rendelkezzék az egyetem vagyonával, és végtelenbe halasztott ígéretekkel csak a mézesmadzagot húzza el a MAB előtt, anélkül, hogy a teljesítést egyáltalán komolyan fontolóra venné. Jól szemlélteti ezt a kiszivárgott MAB-levél a doktori iskola ügyében, ami tele van az „előreláthatólag” szóval. Az előreláthatólag jelentései: 1. nagyon soká, 2. nem tudni, mikor, 3. soha. Színleljük, hogy együt működünk, de igazából tehettek nekünk egy szívességet.
Mert egy történelmi egyház egyetemét semmilyen kormány nem tudja bezáratni: se egy MSZP-SZDSZ, se egy Fidesz-kormány.
Az alábbi, frissen kapott poszt megmutatja, hogy Bölcskei Gusztáv püspök és végrehajtója, Balla Péter mb. rektor lábbal tiporják az egyetemi autonómiát s mellesleg a Magyar Köztársaság törvényeit.
Szerző: Legal Gentleman
A Felsőoktatási törvény az alábbiak szerint határozza meg az egyetemi autonómiát:
1. § (3) A felsőoktatási intézmény – oktatási, kutatási, szervezeti és működési, gazdálkodási – autonómiája
a) jelenti az intézményre és személyekre bízott szellemi és anyagi javakkal való gazdálkodás lehetőségét és felelősségét,
(A felelős gazdálkodás az anyagi javakkal a Károlin úgy néz ki, hogy a 2 és fél milliárdos összpénz ifj. Hegedűs Lóránd két sógora, Balla Péter és dr. Kovács Zsolt kezében landol. A családszerető rokonok agyba-főbe alkalmaznak további rokonokat, alá-fölérendeltségi viszonyban is, megsértve ezzel az 1992. évi XXXIII. (közalkalmazotti) törvény 41. § (2) bekezdését, érvénytelen szerződést kötnek, megsértve az 53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet 15. §-át, ráadásul erre az érvénytelen szerződésre egyszerre alkalmazzák apát és fiát (ld. Nagykovács és Kiskovács esetét ), ezen kívül az alig egy tucat főt foglalkoztató Rektori Hivatalnak több száz milliós költségvetést biztosítanak, több mint 160 milliós bérkifizetéssel, hogy csak néhány példát említsünk.)
b) magában foglalja azt a jogot, hogy a felsőoktatási intézmény meghatározza képzési rendszerét, kialakítsa szervezetét, továbbá megalkossa szabályzatait, valamint döntsön a hallgatói ügyekben, a foglalkoztatás kérdéseiben és a feladatai ellátásához kapcsolódó gazdasági kérdésekben,
(Az autonómiát gazdasági kérdésekben Bölcskei Gusztáv püspök egészen konkréten úgy érti, hogy megmondja az egyetemnek, mennyit kell neki letejelni, a többi pénz elköltéséről pedig ifjabb Hegedűs Lóránd két sógora, Balla Péter mb. rektor és dr. Kovács Zsolt Csaba gazdasági igazgató gondoskodnak.)
f) kiterjed az intézmény vezetőinek pályázati rendszerben történő kiválasztására, demokratikus megválasztására,
(Autonómia a rektor és a dékán megválasztásában a Károlin: Bölcskei előre kijelöli, hogy Ballát kell megválasztani rektornak, Szabót meg dékánnak. Szabó András demokratizmusa Kulin Ferenc kiiktatása után konkréten megfogalmazódott általa a Kari tanácson: „Más ne pályázzon, mert a fenntartó csak engem akar dékánnak.” A pszichotikus Domokos Andreát is Bölcskei jelölte ki dékánnak a jogi karra. A demokratikus választás a túlreprezentált HÖK segítségével történik, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/03/how-many-votes-has-got-the-dean-hany-szavazata-van-szabo-andras-dekannak-a-kari-tanacsban/. A különösen megbízható HÖK-tagok két grémiumban is részt vesznek, a Kari Tanácsban és a Szenátusban, de ha olyan használhatók, mint pl. Szénási Károly, akkor háromban is, mert egyszerre két karra is beíratják őket, a BTK-ra és az ÁJK-ra, és természetesen mindkét Kari Tanácsban és a Szenátusban is szavaznak. László Márton pedig olyannyira nélkülözhetetlen, hogy miután végzett, beíratták szabadbölcsészetre, így már 7 éve HÖK-vezető és KT-tag.
A pályázati rendszer sem érvényesül a Károlin. Balla Péter az akkreditációs követelmények teljesítése ürügyén legújabban azt a törvénytelen gyakorlatot alakította ki, hogy a tanszékvezető előzetes javaslata nélkül, a kari tanácsot kész helyzet elé állítva, a törvényben előírt nyilvános és ellenőrizhető pályázat kiírása nélkül tölt be egyetemi státuszokat. Balla Péter és Bölcskei Gusztáv azt képzeli, hogy joga van túltenni magát a felsőoktatási törvény rendelkezésein, amelyek nyilvános pályázat kiírását írják elő, és amelyek ugyanúgy vonatkoznak egy egyházi egyetemre, mint bármely más állami egyetemre. Balla és Bölcskei úgy gondolják, hogy majd ők előre kijelölik a felveendő személyt, és a kari tanácsnak csak az a dolga, hogy utólag megszavazza, a tanszékvezető meg egyenesen be is foghatja a száját. Ezzel súlyosan megsértik a felsőoktatási törvényt: 2005. évi CXXXIX. tv. 1. §.(3) bek. d) pontja szerint az egyetemi autonómia “magában foglalja az intézményben alkalmazottak szabad megválasztását, munkaköri feladatainak meghatározását az intézményi követelményrendszer, a teljesítmény és minőségelv alapján.” És ajánlatos csöndben maradni és meglapulni, mert Balla és Bölcskei úgy gondolják, hogy a felsőoktatási törvényt megsértve bármikor kirúghatnak professzorokat is, ha nem tetszik nekik az ő törvénysértő gyakorlatuk.)
g) biztosítja az önálló gazdálkodás lehetőségét a fenntartó által rendelkezésre bocsátott és saját tevékenység révén szerzett forrásokkal, eszközökkel és vagyonnal,
(A fenntartó nulla forinttal támogatja az egyetemet, viszont a jogi kartól 247 milliót, a bölcsészkartól 124 milliót elvonnak. Bölcskei és Balla látványosan lábbal tiporja a törvényben biztosított gazdasági autonómiát, szabad prédának tekinti az állam által oktatás céljárból rendelkezésre bocsátott összeget.)
h) garantálja a hallgatói egyéni és közösségi jogok érvényesülését.
(A hallgatóknak a Károli Bölcsészkarán nincsenek jogaik. A HÖK-tagok visszatartják előlük az információkat, nem tájékoztatják őket arról, hogy milyen feltételek mellett kaphatnak pl. ösztöndíjat. Így előfordul, hogy jeles rendű tanulók nem kapnak ösztöndíjat, míg bukdácsoló HÖK-tagok igen, mert több kreditértékű tárgyat vesznek fel, mint a tájékozatlanok. A BTK-s HÖK-tagok kimutatható gazdasági előnyöket élveznek. A HÖK tanulmányi elnöke pl. nappali doktori ösztöndíjban részesül, amelyet nem a doktori iskolának a felvételi napján érvényes vezetése szavazott meg neki, hanem a kar vezetése – nyilvánvaló ellenszolgáltatásként a Kari Tanácsban nyújtott szolgálataiért. A valóban tehetséges hallgatók szakmailag és gazdaságilag is rosszul járnak épp a HÖK-képviselőkkel szemben.)
Egyetemi autonómiáról a Károli esetében nem lehet beszélni. Bölcskei püspök titkára, Tarr Zoltán közvetítésével szinte hetente beleszól az egyetem ügyeibe, Balla pedig engedelmesen végrehajtja Bölcskei utasításait. A költségvetést Bölcskei óhajtásának megfelelően kell elkészíteni, noha a törvény szerint a fenntartó nem szólhat bele az egyetem költségvetésébe. Az egyetem nem gazdálkodhat szabadon a vagyonával, mert ahhoz Bölcskei engedélye kell. Az egyetem senkit sem vehet fel oktatói állásba Bölcskei jóváhagyása nélkül. És azt is Bölcskei mondja meg, kit kell kirúgni, legyen az professzor, dékán vagy rektorhelyettes. Kapa Mátyás ÁJK-s dékán nemcsak amiatt „vesztette el a fenntartó bizalmát”, mert rákérdezett a Kartól elvont 247 millió forintra, hanem azért is, mert 2 professzori státust kért az akkreditációs követelmények teljesítésére. Bölcskei viszont úgy ítélte meg, hogy neki most nagyobb szüksége van arra a 20-30 millió forintra, mint az akkreditációs követelmények teljesítésére. Nem véletlenül van az ÁJK-nak csak 19 főállású oktatója a MAB által megkövetelt minimális 40 helyett. A követelémény teljesítése pénzbe kerül. Az állam által oktatásra adott pénzt oktatásra kellene visszafordítani. Ez azonban Bölcskeinek esze ágában sincs. Nem azért nem teljesíti a MAB követelményeit, mert azok teljesíthetetlenek, hanem mert nem akarja, mert meg akarja spórolni magának a pénzt.
Bölcskei megteheti, hogy kénye-kedve szerint rendelkezzék az egyetem vagyonával, és végtelenbe halasztott ígéretekkel csak a mézesmadzagot húzza el a MAB előtt, anélkül, hogy a teljesítést egyáltalán komolyan fontolóra venné. Jól szemlélteti ezt a kiszivárgott MAB-levél a doktori iskola ügyében, ami tele van az „előreláthatólag” szóval. Az előreláthatólag jelentései: 1. nagyon soká, 2. nem tudni, mikor, 3. soha. Színleljük, hogy együt működünk, de igazából tehettek nekünk egy szívességet.
Mert egy történelmi egyház egyetemét semmilyen kormány nem tudja bezáratni: se egy MSZP-SZDSZ, se egy Fidesz-kormány.
András Szabó’s degree 2. Forderung und Leistung (Szabó András nagydoktorija 2. Követelmény és teljesítmény)
I. Doktori követelményrendszer az irodalomtudomány szakterületén
1. A kérelmező formátum-vizsgálata
Akadémiai doktori cím elnyeréséért pályázó munkáját akkor lehet nyilvános vitára bocsátani, ha a pályázó szakterületén kiemelkedő színvonalú, közismert, a kutatásban és felsőoktatásban széles körben használt tudományos eredményeket ért el. A pályázó legyen a tematikája megszabta körben országosan is elismert, egyúttal pedig, szakirányának keretei között, egyenrangú résztvevője a nemzetközi tudományos életnek, akinek eredményeit határainkon túl is ismerik és értékelik. Vállaljon jelentős szerepet a tudományos kutatói utánpótlás képzésében. A formátum értékelésében figyelembe kell venni az irodalomtudomány specifikumait, egyrészt nemzeti jellegét, másrészt az irodalommal, az irodalmi beszédmóddal való megszüntethetetlen módszertani kapcsolatát.
2. A pályázat beadásának minimális feltételei
(a) Követelményeknek megfelelő disszertáció vagy megjelent könyv vagy doktori tézises összefoglaló.
(b) Két, jelentős eredményeket hozó, könyvesbolti terjesztésbe került szaktudományos könyv (egy kérdéskör monografikus feldolgozása vagy olyan tanulmánykötet, amelynek darabjai szerves egészet alkotnak, illetve olyan szövegkritikai kiadási munka, amely a kiadásra kerülő szerzői szövegen túl könyvnyi terjedelmű, jelentős szakmai hatású, kutatási tartalmú apparátussal rendelkezik).
(c) Rendszeres, magas szintű szakirodalmi tevékenység:
i) A PhD (kandidátusi) fokozat megszerzése óta tekintélyes folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben megjelent legalább 30 nagyobb tanulmány, melyek közül legalább 15 nemzetközileg is értékelhető, azaz tematikájában, módszertanában elfogadható lenne más nemzeti irodalmak irodalomtudományában is. A tudományos közlemények számának megítélésekor súlyozottan lehet figyelembe venni a nemzeti tudományosságban alapvető és/vagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó kézikönyvek elkészítésében való érdemi szerzői vagy szerkesztői részvételt.
ii) Ezek közül mintegy 15 tanulmány idegen nyelven jelent meg, és
iii) Az idegen nyelvű munkáknak mintegy fele külföldön került publikálásra.
(d) Nemzetközi tudományos kongresszusokon meghívott előadóként való szereplés, konferenciákon üléselnöki, szekcióvezetői felkérés, rangos külföldi egyetemeken tartott előadás vagy vendégprofesszori tevékenység. Magyar és/vagy nemzetközi konferencia szervezése. Részvétel magyar és/vagy nemzetközi folyóiratok szerkesztőségében, tudományos tanácsadó testületében.
(e) A kutatási területnek megfelelő hazai és külföldi idézettség, elfogadottság:
– recenziók a megjelent munkákról;
– a jelenlét adatai a nemzetközi bibliográfiai adatbázisokban …;
– idézettségi adatok …
f) Egyetemi doktori programokban alapító belső tagként, külső tagként való részvétel; doktori dolgozatok konzulensi, témavezetői feladatai, OTDK-n résztvevő hallgató témavezetője…
A 2. (a) pontosítása: Követelmények a doktori műre és a tézisekre vonatkozóan
1) Doktori műként olyan munka fogadható el, amely egy kérdéskört új szempontok szerint, eredeti meglátásokkal, monografikus igénnyel dolgoz fel. Doktori műként a fenti ismérveknek megfelelő, a megelőző három évben megjelent önálló könyv is benyújtható. Szintén beadható rövid értekezés, amely a kérelmező önálló tudományos tételeit foglalja össze, továbbá olyan forráskiadás (szótár), amelyben a kérelmező általa feltárt vagy ki nem adott eredeti forrást (elsőként készített vagy gyökeresen átdolgozott szótárt) tesz közzé igényes bevezető tanulmány, kritikai apparátus és értelmező jegyzetek kíséretében. A doktori mű terjedelme jegyzetekkel együtt (de egyéb apparátus nélkül) legalább 200 oldal legyen (másfeles sortávolsággal).
A követelményrendszer olvasható itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=3728
Mi teljesül ebből Szabó András esetében?
1. A formátumvizsgálatból semmi. Szabó András kutatási területe szűk: Szenci Molnár Albert nem tartozik a magyar irodalom élvonalába, még ha a feldolgozás alacsony színvonalától és tudománytalanságától el is tekintenénk. Ezek az eredmények azért sem hasznosíthatók, mert Szenci önmagában nem tananyag, régi magyar irodalomból a Károlin nincs MA, doktorandusz pedig csak akkor jelenkezik régi magyar irodalomból, ha állást (Pénzes Tiborc Szabolcs) vagy ösztöndíjat kap érte cserébe (Venásch Eszter az ELTÉ-ről, Ciczka Katalin, ő károlis volt), tehetségesebb hallgatóktól véve el a helyet – hatalmi szóval, magától értetődik, vagy a munkahelye fizeti a képzést, ő pedig csak a hallgatói kedvezményeket veszi fel, nem csinálva a témájával semmit (Faragó Ildikó, egyébként Patrőczi Éva témavezetettje, akinek nincs magyar szakja, Faragó Ildikó pedig nem tud angolul és nem ért a puritanizmushoz, ezért rejtély, mit alkotnak immár 7 éve együtt „tudományosan”).
2. A pályázat beadásának minimális feltételei
(a) Nincs disszertáció.
(b) Egyetlen jelentős szakkönyve sincs, nemhogy kettő. Ami könyve forgalomba került, az nem a PhD-ja óta íródott, hanem felbővítve is csak 133 oldalnyi (fedlappal, belső borítókkal együtt) kandidáttusi értekezése, azaz nem számítható be a szabályok szerint, azonkívül, hogy teljesen jelentéktelen, önálló eredményt nem tartalmaz. A szövegkritikai kiadási munka – idézett követelményrendszer szerint – a két előfeltétel egyike kellene hogy legyen, nem maga a disszertáció, de ez sem teljesül. Szenci Molnár Albert naplóját nem Szabó András adta ki először, hanem Dézsy Lajos, Szabó András pedig – ezt a kiadást felhasználva – újrakiadta. Sehol sem szerepel a követelményrendszerben, hogy újrakiadásra, a PhD megszerzése óta publikált új monográfia nélkül MTA doktori címet lehetne szerezni. A műre vonatkozó speciális követelmény pedig egyértelműen leszögezi, hogy annak „ki nem adott eredeti forrás”-nak kell lennie, „igényes bevezető tanulmány”-nyal. Érdemes elsétálni az MTA könyvtárába, és átlapozni ezt a bevezető tanulmányt (rövid, negyvenegynéhány oldal), hogy kiderüljön, mit ért igényességen Szabó András és a három opponens.
(c) A publikációs követelmény egyértelműen 30 nagyobb tanulmányt ír elő a PhD megszerzése óta, ezzel szemben Szabó Andrásnak 3 aprócska tanulmánya volt; a felének, azaz 15-nek idegen nyelvűnek kell lennie, mely utóbbi felének külföldön kellett volna megjelennie. Eltekintve attól, hogy szigorú értelemben egyetlen publikáció sem felel meg a követelményeknek, továbbá attól, hogy az idegen nyelvű nem önálló tanulmány, hanem az egyik magyar szöveg fordítása, egy sem jelent meg külföldön, hanem az az egy fordítás is Budapesten, Szabó András kiadásában 1999-ben, amikor dékánhelyettesként éppen átvette Tenke Sándor rektorral együtt Orbán Viktor 2 milliárd forintos állami támogatását és eltakarította az útból Kulin Ferenc dékánt (első alkalommal, mert volt még egy második is). A 11 oldalnyi szöveg lefordíttatása és publikáklása előtt nem volt tehát pénzügyi akadály. A 3 tanulmány közül csak 1 jelent meg szakfolyóiratban, a legrövidebb, a 7 oldalas, ami „nagyobbnak” jóindulattal sem nevezhető. A 11 és 14 oldalas pedig ún. „Festschrift”-kiadvány (azaz alkalmi, születésnapi köszöntőféle vegyes minőségű kötetekről van szó). A 2 (c) követelménynek Szabó András nem tudott megfelelni – még úgy sem, hogy dékánhelyettesként pénzügyi eszközöket is igénybe vehetett (fordíttatás, kiadás).
(d), (e), (f) Erről semmilyen információt nem tudunk meg a „tézisfüzetből”. Talán azért, mert ezekben a rovatokban Szabó Andrásnak nem volt mit feltüntetnie.
Összefoglalva: Szabó András nem felelt meg az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály minimális feltételeinek sem, hiszen a speciális követelményrendszer csak a minimumot tartalmazza (ld. 2. pont). A fokozatot ennek ellenére megkapta. Csak a fokozat után járó pótlék, amit azóta erre felvett, több mint 4 millió forint. Nem beszélve a hatalomról, amire ez a cím feljogosította.
1. A kérelmező formátum-vizsgálata
Akadémiai doktori cím elnyeréséért pályázó munkáját akkor lehet nyilvános vitára bocsátani, ha a pályázó szakterületén kiemelkedő színvonalú, közismert, a kutatásban és felsőoktatásban széles körben használt tudományos eredményeket ért el. A pályázó legyen a tematikája megszabta körben országosan is elismert, egyúttal pedig, szakirányának keretei között, egyenrangú résztvevője a nemzetközi tudományos életnek, akinek eredményeit határainkon túl is ismerik és értékelik. Vállaljon jelentős szerepet a tudományos kutatói utánpótlás képzésében. A formátum értékelésében figyelembe kell venni az irodalomtudomány specifikumait, egyrészt nemzeti jellegét, másrészt az irodalommal, az irodalmi beszédmóddal való megszüntethetetlen módszertani kapcsolatát.
2. A pályázat beadásának minimális feltételei
(a) Követelményeknek megfelelő disszertáció vagy megjelent könyv vagy doktori tézises összefoglaló.
(b) Két, jelentős eredményeket hozó, könyvesbolti terjesztésbe került szaktudományos könyv (egy kérdéskör monografikus feldolgozása vagy olyan tanulmánykötet, amelynek darabjai szerves egészet alkotnak, illetve olyan szövegkritikai kiadási munka, amely a kiadásra kerülő szerzői szövegen túl könyvnyi terjedelmű, jelentős szakmai hatású, kutatási tartalmú apparátussal rendelkezik).
(c) Rendszeres, magas szintű szakirodalmi tevékenység:
i) A PhD (kandidátusi) fokozat megszerzése óta tekintélyes folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben megjelent legalább 30 nagyobb tanulmány, melyek közül legalább 15 nemzetközileg is értékelhető, azaz tematikájában, módszertanában elfogadható lenne más nemzeti irodalmak irodalomtudományában is. A tudományos közlemények számának megítélésekor súlyozottan lehet figyelembe venni a nemzeti tudományosságban alapvető és/vagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó kézikönyvek elkészítésében való érdemi szerzői vagy szerkesztői részvételt.
ii) Ezek közül mintegy 15 tanulmány idegen nyelven jelent meg, és
iii) Az idegen nyelvű munkáknak mintegy fele külföldön került publikálásra.
(d) Nemzetközi tudományos kongresszusokon meghívott előadóként való szereplés, konferenciákon üléselnöki, szekcióvezetői felkérés, rangos külföldi egyetemeken tartott előadás vagy vendégprofesszori tevékenység. Magyar és/vagy nemzetközi konferencia szervezése. Részvétel magyar és/vagy nemzetközi folyóiratok szerkesztőségében, tudományos tanácsadó testületében.
(e) A kutatási területnek megfelelő hazai és külföldi idézettség, elfogadottság:
– recenziók a megjelent munkákról;
– a jelenlét adatai a nemzetközi bibliográfiai adatbázisokban …;
– idézettségi adatok …
f) Egyetemi doktori programokban alapító belső tagként, külső tagként való részvétel; doktori dolgozatok konzulensi, témavezetői feladatai, OTDK-n résztvevő hallgató témavezetője…
A 2. (a) pontosítása: Követelmények a doktori műre és a tézisekre vonatkozóan
1) Doktori műként olyan munka fogadható el, amely egy kérdéskört új szempontok szerint, eredeti meglátásokkal, monografikus igénnyel dolgoz fel. Doktori műként a fenti ismérveknek megfelelő, a megelőző három évben megjelent önálló könyv is benyújtható. Szintén beadható rövid értekezés, amely a kérelmező önálló tudományos tételeit foglalja össze, továbbá olyan forráskiadás (szótár), amelyben a kérelmező általa feltárt vagy ki nem adott eredeti forrást (elsőként készített vagy gyökeresen átdolgozott szótárt) tesz közzé igényes bevezető tanulmány, kritikai apparátus és értelmező jegyzetek kíséretében. A doktori mű terjedelme jegyzetekkel együtt (de egyéb apparátus nélkül) legalább 200 oldal legyen (másfeles sortávolsággal).
A követelményrendszer olvasható itt:
http://www.mta.hu/index.php?id=3728
Mi teljesül ebből Szabó András esetében?
1. A formátumvizsgálatból semmi. Szabó András kutatási területe szűk: Szenci Molnár Albert nem tartozik a magyar irodalom élvonalába, még ha a feldolgozás alacsony színvonalától és tudománytalanságától el is tekintenénk. Ezek az eredmények azért sem hasznosíthatók, mert Szenci önmagában nem tananyag, régi magyar irodalomból a Károlin nincs MA, doktorandusz pedig csak akkor jelenkezik régi magyar irodalomból, ha állást (Pénzes Tiborc Szabolcs) vagy ösztöndíjat kap érte cserébe (Venásch Eszter az ELTÉ-ről, Ciczka Katalin, ő károlis volt), tehetségesebb hallgatóktól véve el a helyet – hatalmi szóval, magától értetődik, vagy a munkahelye fizeti a képzést, ő pedig csak a hallgatói kedvezményeket veszi fel, nem csinálva a témájával semmit (Faragó Ildikó, egyébként Patrőczi Éva témavezetettje, akinek nincs magyar szakja, Faragó Ildikó pedig nem tud angolul és nem ért a puritanizmushoz, ezért rejtély, mit alkotnak immár 7 éve együtt „tudományosan”).
2. A pályázat beadásának minimális feltételei
(a) Nincs disszertáció.
(b) Egyetlen jelentős szakkönyve sincs, nemhogy kettő. Ami könyve forgalomba került, az nem a PhD-ja óta íródott, hanem felbővítve is csak 133 oldalnyi (fedlappal, belső borítókkal együtt) kandidáttusi értekezése, azaz nem számítható be a szabályok szerint, azonkívül, hogy teljesen jelentéktelen, önálló eredményt nem tartalmaz. A szövegkritikai kiadási munka – idézett követelményrendszer szerint – a két előfeltétel egyike kellene hogy legyen, nem maga a disszertáció, de ez sem teljesül. Szenci Molnár Albert naplóját nem Szabó András adta ki először, hanem Dézsy Lajos, Szabó András pedig – ezt a kiadást felhasználva – újrakiadta. Sehol sem szerepel a követelményrendszerben, hogy újrakiadásra, a PhD megszerzése óta publikált új monográfia nélkül MTA doktori címet lehetne szerezni. A műre vonatkozó speciális követelmény pedig egyértelműen leszögezi, hogy annak „ki nem adott eredeti forrás”-nak kell lennie, „igényes bevezető tanulmány”-nyal. Érdemes elsétálni az MTA könyvtárába, és átlapozni ezt a bevezető tanulmányt (rövid, negyvenegynéhány oldal), hogy kiderüljön, mit ért igényességen Szabó András és a három opponens.
(c) A publikációs követelmény egyértelműen 30 nagyobb tanulmányt ír elő a PhD megszerzése óta, ezzel szemben Szabó Andrásnak 3 aprócska tanulmánya volt; a felének, azaz 15-nek idegen nyelvűnek kell lennie, mely utóbbi felének külföldön kellett volna megjelennie. Eltekintve attól, hogy szigorú értelemben egyetlen publikáció sem felel meg a követelményeknek, továbbá attól, hogy az idegen nyelvű nem önálló tanulmány, hanem az egyik magyar szöveg fordítása, egy sem jelent meg külföldön, hanem az az egy fordítás is Budapesten, Szabó András kiadásában 1999-ben, amikor dékánhelyettesként éppen átvette Tenke Sándor rektorral együtt Orbán Viktor 2 milliárd forintos állami támogatását és eltakarította az útból Kulin Ferenc dékánt (első alkalommal, mert volt még egy második is). A 11 oldalnyi szöveg lefordíttatása és publikáklása előtt nem volt tehát pénzügyi akadály. A 3 tanulmány közül csak 1 jelent meg szakfolyóiratban, a legrövidebb, a 7 oldalas, ami „nagyobbnak” jóindulattal sem nevezhető. A 11 és 14 oldalas pedig ún. „Festschrift”-kiadvány (azaz alkalmi, születésnapi köszöntőféle vegyes minőségű kötetekről van szó). A 2 (c) követelménynek Szabó András nem tudott megfelelni – még úgy sem, hogy dékánhelyettesként pénzügyi eszközöket is igénybe vehetett (fordíttatás, kiadás).
(d), (e), (f) Erről semmilyen információt nem tudunk meg a „tézisfüzetből”. Talán azért, mert ezekben a rovatokban Szabó Andrásnak nem volt mit feltüntetnie.
Összefoglalva: Szabó András nem felelt meg az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály minimális feltételeinek sem, hiszen a speciális követelményrendszer csak a minimumot tartalmazza (ld. 2. pont). A fokozatot ennek ellenére megkapta. Csak a fokozat után járó pótlék, amit azóta erre felvett, több mint 4 millió forint. Nem beszélve a hatalomról, amire ez a cím feljogosította.
Abonnieren
Posts (Atom)
