Amikor egy diktatúra már minden ízében recseg-ropog, a diktátor és kegyencei elkezdenek reszketni. Érzékelik az ellenállás erősödését, érzékelik a szemvillanásokat, a gúnyos mosolyokat a hátuk mögött. De nem akarják hinni. Épp ellenkezőleg, azt akarják hinni, hogy népszerűek. Már tömegek kívánják a bukásukat, és azért fohászkodnak, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. A diktátor és környezete érzi a veszélyt, de nem akarja hinni, hogy tömeges ellenállás van kibontakozóban. Ilyenkor szokták elővenni a magányos merénylő elméletét. Ez azt jelenti, hogy amúgy minden a legnagyobb rendben, csak egyetlen ember tör a hatalmukra. Ez az ember a magányos merénylő. Nincsenek barátai, szövetségesei, egyesegyedül akarja megdönteni a fennálló hatalmat. Ez az elmélet fölöttébb megnyugató. A duplaszabó vezetés ezzel az elmélettel nemcsak magát nyugtatja, hanem a környezetét is ámítja. Casillas nevű szerzőnk épp ezt az elméletet teszi mérlegre. – A szerk.
Szerző: Casillas
Duplaszabók azt terjesztik a karon, hogy ezt az egész blogot egyetlen személy írja. Ezzel
kapcsolatban többféle lehetőség létezik:
1 . Ők ugyan nem hiszik, de terjesztik ezt az infót/rágalmat, ezáltal totál hülyére véve a
kedves kollégáikat, akiket megpróbálnak beetetni és agymosni ekkora képtelenséggel.
2 . Maguk is elhiszik, és igazuk van. Azaz létezik egy személy, akinek már több mint
egy éve teljes rálátása van a legkülönbözőbb karok legkülönbözőbb belügyeire és
egyáltalán mindenre, ami az egyetemmel kapcsolatos. Ez csak dékánhelyettesi szinttől
felfelé képzelhető el. (Milyen pozícióban is vannak a hír terjesztői??) Ha nevesíteni
akarnák a blogszerzőt, csak az egyetem vezetőjére vagy a fenntartójára gondolhatnak,
vagyis azzal vádolják valamelyiküket, hogy egyfajta torz kamikáze-taktikával teljesíti
titkos romboló küldetését: miközben működteti ezt a szakmai és erkölcsi csődtömeget
(ún. egyetem), semmi mást nem tesz, mint éjt nappallá téve blogolva dokumentál.
3 . Elhiszik, de nincs igazuk. És ebből nagyon súlyos következtetéseket kell levonni rájuk
nézve:
-
Irodalmárként szakmailag teljesen alkalmatlanok. Pl. nem ismerik a detektívirodalmat
(sem a klasszikusat, sem a triviálisat), nem érzékelik, hogy egy történet (az általuk
koholt és megélt) mekkora fordulatot bír ki anélkül, hogy elmenne a groteszk, az
abszurd v. a sci-fi világába. Valamint lehet, hogy ronggyá olvasták a különböző
recepció- és narratíva-elméleteket, de ezeket nem sikerült megérteniük: egyrészt
nem fedezik fel a különböző tematikák és stílusok mögött rejlő számos szerzőt
(ez a szerepjátékokat figyelembe véve sem lehet egyetlen ember), másrészt nem
tudatosult bennük, hogy a szöveg interpretációja mindig az olvasótól függ. Vagyis
saját hátterüktől, fizikai, szellemi, lelki állapotuktól…
-
Matematikai gondolkodásra, alapvető szillogizmusok alkotására (tér, idő, logikai
kapcs.) képtelenek.
-
Emberismeretük (és önismeretük, de ezt most hagyjuk) nulla. Hogyan foglalkozhatnak
így irodalommal és fiatalok oktatásával, nevelésével, fejlesztésével(!)?
-
Pszichiátert kellene megkérdezni, hogy milyen néven diagnosztizálható (paranoia v.
más mániákus betegség?) ez a lelki torzulat, amelynek ismérvei: fiktív ellenségkép,
üldözési mánia, az ellenségkép kozmikussá növelése és kivetítése a valóság minden
elemére stb. Hiszen ha egyetlen valaki képes lenne a blog működtetésére, az
csakis egy hallatlan munkabírású, nulla alvásigényű, hatalmas műveltségű és agyi
kapacitású, rendkívül szellemes, játékos és kreatív lény lehet. – Duplaszabóék
kezdenek hinni Istenben?!
Sonntag, 11. Juli 2010
Sonntag, 27. Juni 2010
Bischöfliches Schachspiel 3. (Püspöki sakkjátszma 3.)
Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek … egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segéljen. | Ámen.
Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:
Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…
Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.
Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:
„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)
A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…
Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.
Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.
Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.
A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)
De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.
Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.
Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.
Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.
A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…
A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.
Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:
Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…
Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.
Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:
„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)
A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…
Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.
Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.
Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.
A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)
De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.
Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.
Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.
Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.
A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…
A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.
Bischöfliches Schachspiel 2. (Püspöki sakkjátszma 2.)
Az alábbi cikket Shadow küldte be válaszul és folytatásként az előző posztra. Ez tovább árnyalja a püspöki sakkjátszmát, amelyben minden egyes húzásnál fejek hullanak a református egyetemen.
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Bischöfliches Schachspiel 1. (Püspöki sakkjátszma 1.)
Az alábbi cikket htk-illetékes hozzászólásként küldte, de mondanivalója olyan fontos, hogy önálló poszttá emeltük ki. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenénk a szerzővel. A Károlinak szerintünk csak egy Fenntartója van, mégpedig Bölcskei. A Dunamelléki püspöknek van bizonyos befolyása az egyetemre, kiváltképp a teológiára, de ezt nem kell túlbecsülni: fontos kérdésekben nem ő dönt, hanem Bölcskei. Így nem hisszük, hogy Szabó Andrást a sógora, Szabó István neveztette volna ki. Csakis Bölcskei tehette, miután Szabó András letette előtte a hűségesküt, és mellesleg bemártotta előtte a sógorát, Szabó Pistát. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a két püspök sakkjátszmát játszik eleven figurákkal, és ebben a sakkjátszmában szürke eminenciások súgják nekik a lépéseket. Olyanok pl. mint Kovács Barnabás stratégiai igazgató, vagy mint a semmiből felbukkant Sepsi Enikő. (Hm, ő is Enikő! Úgy látszik, Bölcskei püspök különleges vonzalmat érez az Enikő nevű nők iránt.) – A szerk.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Freitag, 18. Juni 2010
Heidelbeermarmelade (Áfonyalekvár)
Két elemzést kaptunk Petrőczi Éva “Áfonyahegyi jegyzeteiről”. Az elsőt Prudens küldte be, a másodikat Lakat. Mindketten a http://senkikasenkifoldjen.blog.hu népszerű szerzői.
1. olvasat
Szerző: PRUDENS
Petrőczi Éva Áfonyahegyi jegyzetek
A Sas Kiadó az idei Könyvhétre megjelentette Petrőczi napló-önéletrajzát. A mindössze 134 lapos, kisalakú, nagy betűkkel szedett szöveg fő üzenete (message) nekünk, a „blogsárkányoknak” szól. Ezt a hátoldalról tudhatjuk meg, ahol a szerző felpanaszolja, hogy „minden szavam és lélegzetvételem napról napra ’elektronikus pellengéren’ csúfoltatik meg”. Erre kíván Petrőczi „méltó […] módon válaszolni”.
Ha már imígyen megszólíttattunk, s blogunkat (fűzfa)poetessza ilyen kedvesen reklámozza könyvében, magunk is filológusi „sűrű olvasásnak” vetettük alá az említett opust, hogy kihüvelyezzük a legkevésbé sem tiszteletreméltó női szerzőhöz illő szófordulattal élve a benne rejlő szubsztanciát.
A könyvet szerzője „maga mentségének” szánja, azt kívánja bizonyítani, hogy milyen nemtelenek, becstelenek, megalapozatlanok azok a megállapítások, amelyek őt érik „tanári-tudósi-költői” mivoltában. Azt kívánja továbbá a szöveggel bizonyítani, milyen nagyszerű tanár, tudós, költő is ő, s milyen szépséges, vonzó nő (60. évében), melegszívű édesanya, nagyszerű feleség, kiváló szakácsnő. Ennek a célnak az érdekében suvickolja „filléres emlékeit” családi ezüstté, sőt, ómama briliáns ékszereivé.
Megjegyzéseinket tematikus csoportosításban közöljük, a végén pedig levonjuk megalapozott következtetéseinket.
Családi háttér
Petrőczi mindent megtesz azért, hogy tiszteletreméltó családot kanyarítson saját maga hátterébe. Az angol királynővel való rokonságáról, melyet egy rádiós Névjegyben pendített meg, most egy szót sem szól. A Ludwig ősök dicsőülnek meg e szűkösen mért lapokon: dzsentroid életvitelű „katonatiszt” nagyapa, gimnáziumigazgató, álértelmiségi anyuka, költői lelkű körorvos apuka. A család életvitelét „Ludwig házak”, hatalmas családi sírboltok jelzik.
Nyelvtudás
Petrőczi igazi poliglott, ahogy írja. Nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem németül is „szép kiejtéssel, leleményesen, folyékonyan beszélek” (67. l.), bár Halász Előd Rilke-szemináriumán még „inkább a zsigereimben éreztem, mintsem értettem a szövegeket”. (Uo.)
Nem ragadunk le annál a képzavarnál, hogy P. hasaszalonnája és hátszalonnája közti orbitális emésztőcsatornájában forgatja a Duinói elégiák költőjének verseit, csak annyit jegyzünk meg, hogy maga is bevallotta: nem tud németül.
P. annyira fogékony a nyelvekre, hogy Norvégiában már „egy hét után” érteni kezdi a helyieket. „Cvetajevát és Brodszkijt, két nem éppen könnyű nyelvezetű szerzőt mindmáig különösebb akadály nélkül olvasom,” (91. l.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy Ref. Lapiban közölt irományában Brodszkijnak egy két szóból álló verscímét két (!) hibával „fordítja” magyarra: Zvezda rozsgyesztva”-t „a születés csillagá”-nak „fordítja” a helyes „Betlehemi csillag” helyett. Ezt a fordítási trouvaille-t: minden szóra esik egy hiba – meg sem próbáljuk kommentálni.
Csak csodálkozunk, hogy P. ilyen magas szintű nyelvtudással helytelenül írja – két n-nel – a „Lebegyinoje ozero”-t. Azt pedig végképp nem értjük, hogyhogy nem tud petrezselymet kérni az orosz fiatalembertől. Ezt a zöldséget ugyanis oroszul „petruská”-nak hívják, csakúgy, mint Petrőcziék kedvenc kifőzdéjét a Ráday utcában. (91. l.)
Szépség
A szerző beavatja olvasóját a titokba, hogy sokáig „csúfságnak” tartotta magát. Szépségének felismerését csak a második házassága váltotta ki belőle(!!!!) „Belőlem – akármilyen szemérmetes és szűkszavú ember – András „dícsérgette ki” ezt a megrögzött csúfság-érzetet.” Most már tudja, hogy szép, sőt, „sokat javít a külsőmön, hogy arcom.. sokat megőrzött kislánykori vonásaiból.” ( 75. l.) „A közvélekedés szerint ’jól tartom magam’” ( 32. l.) Szépsége megőrzésének titkát sem hallgatja el hű olvasói elől: elárulja samponjának nevét, s azt is, honnan lopta tusgéljét. Megtudjuk, hogy olívaolajjal kenegeti „testének legsivatagosabb vidékeit”. Ezt a mondatot, finnyás gyomrunkra való tekintettel, már vizualizálni sem merjük.
Pályatársak
Csak már rég elhalt költőkről-írókról olvashatunk, ők, ugye, nem tudják helyreigazítani P. szelektív memóriáját. Jékely, Kormos, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Lázár Ervin udvariasan elviselték P. tolakodását, s nem cáfolhatják P. hajmeresztő emlékezéseit arról, hogy milyen kivételesen tehetségesnek tartották őt, pótanyaként, pótapaként viselkedtek vele.
Olvasmányai
P. a férjét kísérte el Heidelbergbe, de ő is bőszen kutat. Mindenekelőtt az interneten, ahol „valóságos tudományos kincseket” talál. Halkan jegyezzük meg: ezért kár volt a Neckar parti várost mocskos jelenlétével elcsúfítani. Az Internet elérhető a Mátyás utcában is. Közben pedig olvas: puritán szerzőket, hiszen ő a „Puritanizmuskutató Intézet” vezetője! No meg közben olyat is, ami tetszik is neki. Rosamunda Pilcher undorító giccsei állnak hozzá a legközelebb, éppúgy, mint „tudós” férjéhez a primitív sci-fik.
Összegzés
A sok primitív hazugság és dicsekvés között akad néhány igazságmorzsa is: „Sokszor az az érzésem, hogy az emberek többsége nem szeret és nem tud elfogadni” (55. l.) Hát igen, ezzel kéne szembenézni, és megkérdezni, vajon miért.
Nem azért, mert őt a „nagy professzor kis feleségé”-nek tartják. (74. l.), két okból sem. Egyrészt mert Szabót minden hozzáértő ember simlis bunkónak tartja, aki csalással jutott akadémiai doktori címhez. Másrészt ki nevezne „kis feleség”-nek egy 120 kilós tehenet?
A könyvvel kapcsolatban a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért támogatta a könyv kiadását többek között a Dunántúli Református Egyházkerület és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápáról. Fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach József püspöknek és Köntös László gyűjteményigazgatónak is.
Milyen spirituális és szellemi értéke van egy olyan könyvecskének, amelynek túlnyomó részében a szerző saját magát dicsérgeti, arról ír, mit főzöget, hogyan tartják a vércsoport szerinti diétát, valamint arról, hogy a férjének akkora a feje, hogy nem kapni rá sapkát.
Viszont a kötet támogatóit végignézve nem henye gondolat feltenni azt a kérdést, hogy vajon mi köze van Petrőczinek a pápai reformátussághoz, illetve fordítva, ami érdekesebb?
Nem tudjuk, mert ez nem derül ki, de támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és annak Gyűjteménye ezt a fércművet! Ám a tisztánlátás érdekében fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach püspöknek és helyettesének is.
2. olvasat
Szerző: LAKAT
2. olvasat
PETRŐCZI ÁFONYAHEGYI ÖKLENDEZÉSEI
(134 oldal kisalakú könyvben)
Ezt a kötetet miért támogatták – a belső oldal támogatói listája alapján – ennyien? Például a Kálvin Kiadó, a Németajkú Református Gyülekezet, a Dunántúli Református Egyházkerület meg a pápai Tudományos Gyűjtemény? Pécs városának a Közgyűlése? Normális ez a világ? Hol élünk? Senki sem nézte meg, hogy mire ad pénzt?
Ez a könyv nem szól másról, mint arról, hogy lelkileg mennyire beteg ez a nő. Látlelet ez a ”napló”, arról, hogy mennyire nem tudja feldolgozni a blogban leírt elemzéseket, mert firkálmányában mindig visszatér a blogra (ami lakmuszpapírrá vált ezáltal): 24, 42, 45, 74, 76, 80, 81, 83, 86-87, 89, 92, 98, 114-115, 127, 128 oldalakon. Nem tud szabadulni a témától. Ha Freud lennék, tanulmányt írnék a tudatalatti hatalmáról.
De tényleg! – Steinbach püspök úr és helyettese Köntös úr miért támogatta ezt a pongyola stílusban megírt lelki büfögést? Persze ez a kérdés vonatkozik Balog Zoltánra is a németajkú gyülekezet és a fideszes Polgári Magyarországért Alapítványra is. Olyan fontosak ennek a nőnek a lelki problémái? – Hogy nem tudja feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek az ő és férje megalapozatlan ”szakmaiságát” és züllött emberi mivoltát mutatja be, nem beszélve a primitív verseiről (www.senkikasenkifoldjen.bog.hu), melyeket „Farkastorok” elemzett?
P. É. KARAKTERE
Tényleg igaz az előttem is megfogalmazott megállapítás: ahogy politúrozza a svábszerű Ludwigok nem létező mitológiáját, hogy a román nagyapja milyen világ- és nagypolgár volt. Iszonyú ez a jelenség, ahogy egy proli az ezredforduló után öntudatra ébred és hazudozik magának mindenféle múltat (ez is végigkíséri ezt a kis írást – talán a polgári alapítvány miatt szeretne ennyire ”polgári” lenni): szánalmas és beteges, ahogy megfogalmazza „díszsírhelyes díszpolgár-őseim” mítoszát (10). Mintha ezek a svábféle kispolgár Ludwigok ”valakik” lettek volna.
Petrőczi nagyon mély nagyapa-komplexussal küszködik, ami szintén végig követhető: 5, 9 (2x), 11, 14, 15, 23 (2x), 29, 35, 71 (2x), 78, 81, 100, 101, 108 (2x), 122, 132 oldalakon – ezek mind a román nagyapjáról írt beteges hablatyolások. Köszöni a nagyanyjának (róla nem ír!) a „tartást adó holmikat”. – PÉ csak szeretné, ha rendelkezne tartással, de sem fizikai tartása nincs (pacal Mári és mosónői prolisága miatt), sem lelki tartása (lásd ezt a ”naplót” és az egyetemi erkölcstelenséget támogató tevékenységeit, meg az önkritikátlan verseit).
Ez a cselédek ivadéka leírja a 22. oldalon, hogy az észak-walesi Bangorban – nyáron! – mindig direkt blézerben ment reggelizni, mert annak a zsebeit tele tudta tömni főtt tojásokkal, ugyanúgy, mint az akadémiai 2 hónapos hollandiai ösztöndíján: felvágottat, minivajakat, minilekvárokat, gyümölcsöt stb. vágott zsebre. Ennyire proli ez a buta lúd (és még le is írja ezt)!
MÁSOK MÖGÉ ÁLLÁS ÉS DÖRGÖLŐZÉS
Nem adja fel, ebben a szemétben (könyvében?) ismét kitér a Jékelyhez való viszonyára, elmagyarázva, hogy „nem-lobbista nem-helyezkedő barátságban voltam” (24). Annyira magyarázza ezt, hogy Freud bácsi is örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy Heidelberg mesés hatással volt Évánkra, mert ”káté” jelleggel válaszolgat a blogban írtakra, de kérdés nélkül elszántan felelget és nagyon izzadtságosan igazolgatja magát. Ám ezt az utólagos bratyizást tovább fejlesztette PÉ: Hervay Gizellát nyalja a 35. oldalon. Lázár Ervin barátságáért teper utólag a 40. oldalon. Kormost és Rab Zsuzsát is bevonja ez a szerencsétlen a köreibe a 44. oldalon, ugyanitt Benyhe Jánost is jó barátjának nevezi, lentebb Kormos Pista utódjának nevezi magát. Iszonyú ízléstelen ez a bennfenteskedés, ami tipikusan a középszerű emberek dörgölőző viselkedése a hozzá nem mérhető nagyokhoz. A 49. oldalon arra vetemedik PÉ, hogy azt a mítoszt építi a saját mitológiájába, mely szerint Jékely „azért nem kapott meg egy jelentős kitüntetést, mert annak összegét meg akarta osztani velem”. Valószínű, hogy ezt a történetet csak PÉ ismeri… Szegény Jékely úgy halt meg, hogy nem is hallott erről! Ez a történet még logikailag is biceg!
EGYETEMESDI – KARRIER— PÉNZ
A 29. oldalon írta le PÉ a lényeget: „Olykor úgy érzem, ezzel az egész egyetemesdivel-tudományosdival csak bajt hoztunk szegény fejünkre; Andrásnak talán jobb lett volna megmaradnia a Ráday Gyűjtemény marginális békéjében”. Ez így van, csak azzal a különbséggel, hogy ez az ún. „egyetemesdi” stb. eleve nem Szabó szellemi méretére volt szabva, mert ő képességei, erkölcsisége és teljesítménye alapján tényleg marginális (ezt önmaga is tudja), ezért a Ráday Gyűjteménybe való. Kár volt kaparnia Barátossy Jenőnél, hogy bejátssza magát 1994-ben a Károlira (pedig előtte az egyetem ellen cikkezett!). Szegény Szilágyi, dékánként nagyon utálta Szabó személyét és jellemét. Mindent megtett, hogy ne kerüljön helyzetbe, de pár hónap múlva behozta a teljesen képzetlen nejét is. PÉ ”napló”-féléjéből kiderül, hogy a férj=dékán úr jelenleg „Szenci Molnár Albert-levélkiadáson dolgozik” (38) – ugyanis nem volt elég számára, hogy a jelentéktelen naplóját (mit evett, kivel találkozott stb.) megjelentette, most a levelezést masszírozza. Ez a Szabó egy teljesen jelentéktelen, filológusnak sem nevezhető szánalmas álkutató, aki nyílván a levelezés jegyzetapparátusához gyűjt anyagokat. De PÉ is egy tökalsó, mert azt írja a 90. oldalon, hogy mennyire jó Heidelbergben lenni, ahol közel lehet az egyetemi könyvtárhoz, de ő inkább otthon ül és a interneten keresgél: „rövid idő alatt kincsek garmadáját találtam most készülő Basirius Izsák-dolgozatomhoz”. Ezt PÉ „tudományos internethalászat”-nak nevezi! Ennyit ér ez az önmagát tudós-költőnek aposztrofáló egyetemi oktató. Döbbenetes ez a nyíltan hirdetett ostobaság.
Egyébként ez a termesz-nő a Polgári Körökbe (62.) és a Művészetek Házába hivattatta meg magát az elmúlt évek során és ott ünnepeltette magát és a sz@r verseit.
Ez a lejmoló luvnya még a heidelbergi ösztöndíjból (amit a férje kapott Szenci levelezésének a masszírozása miatt – efölött itthon is lehet masztizni, kár állami pénzen utaztatnia magát!) is SPÓROL: (66. oldal) „a kettőnk által feléldegélt egy személyes ösztöndíjból megmenthető valamicske”. – Miért kéne megmenteni egy eurót is? Nem elég a dékáni és tanszékvezetői, meg az intézetvezetői (puritán) és az oktatói stb., stb. fizetésük. Ez kettőjüknek (családilag) együtt több mint 1 millió forint, és ehhez jön még a komáromi zsebpénz. Nem elég?
VÉGKIFEJLET
Végül is miről szól ez a kisalakú, 134 oldalas beteges írás? Arról, hogy ez az öntömjénező nő, aki okosnak és műveltnek (miket olvas?!) tartja magát, mennyire szánalmas és velejéig ostoba csaló, ráadásául leplezetlen személyiségzavara a freudi nagyapa-komplexusban csúcsosodik ki. A pedigréjét folyamatosan fényezi, mintha középpolgárok és értelmiségiek lettek volna a Ludwigok (apja angolul olvas – 21. oldal, Ludwig-házakat vallja a családjának 22-23. oldal). Beteg szegény! Össze-vissza hazudozik és utalgat mindenfélére. Komolytalan! De a legfőbb baja mégiscsak a blog, ez itt, amitől nem tud szabadulni a saját 134 oldalán keresztül sem! Ezt nem tudja megemészteni. Pedig szegény András „inaszakadtáid” (127) menti az egyetemet a bajból. De hát mindenki elfelejti – rajtunk kívül –hogy éppen a férje, Szabó (és helyettese!) sodorta a tehetségtelensége, teljes amoralitása és sorozatos csalásai miatt az egyetemet ebbe a katasztrofális helyzetbe azzal, hogy Bölcskeit mint fenntartóját és kenyéradó gazdáját rideg karrierizmusból és jó fizetésért kiszolgálja?! A beteges kisebbrendűségi érzés és karriervágy ide vezet! Ugye Éva? Ezért nem hagy nyugodni a blog, mert tudod, hogy a férjeddel sok mocskot követtetek és lepleztek el: nagyon nem tiszta a lelkiismeretetek! Pedig a nagy hályogkovács adott konkrét jelet: a hályogot le is operálták, de úgy látszik hiába, mert az optika nem változott ezután sem – a csalás, az erkölcstelen hamisítás és színvonaltalanság meg a hazudozás folytatódik. Pedig a ”jeleket” komolyan kellene venni. Ez a könyv is egy jel (számunkra!) arról, hogy jó úton vagyunk, még ha sok mindent nem is értetek abból, ami egy ideje történik, és az olvasatotok is (az erkölcsi különbségből fakadóan) teljesen más. Köszönet ezért a nagyon informatív 134 oldalért!
1. olvasat
Szerző: PRUDENS
Petrőczi Éva Áfonyahegyi jegyzetek
A Sas Kiadó az idei Könyvhétre megjelentette Petrőczi napló-önéletrajzát. A mindössze 134 lapos, kisalakú, nagy betűkkel szedett szöveg fő üzenete (message) nekünk, a „blogsárkányoknak” szól. Ezt a hátoldalról tudhatjuk meg, ahol a szerző felpanaszolja, hogy „minden szavam és lélegzetvételem napról napra ’elektronikus pellengéren’ csúfoltatik meg”. Erre kíván Petrőczi „méltó […] módon válaszolni”.
Ha már imígyen megszólíttattunk, s blogunkat (fűzfa)poetessza ilyen kedvesen reklámozza könyvében, magunk is filológusi „sűrű olvasásnak” vetettük alá az említett opust, hogy kihüvelyezzük a legkevésbé sem tiszteletreméltó női szerzőhöz illő szófordulattal élve a benne rejlő szubsztanciát.
A könyvet szerzője „maga mentségének” szánja, azt kívánja bizonyítani, hogy milyen nemtelenek, becstelenek, megalapozatlanok azok a megállapítások, amelyek őt érik „tanári-tudósi-költői” mivoltában. Azt kívánja továbbá a szöveggel bizonyítani, milyen nagyszerű tanár, tudós, költő is ő, s milyen szépséges, vonzó nő (60. évében), melegszívű édesanya, nagyszerű feleség, kiváló szakácsnő. Ennek a célnak az érdekében suvickolja „filléres emlékeit” családi ezüstté, sőt, ómama briliáns ékszereivé.
Megjegyzéseinket tematikus csoportosításban közöljük, a végén pedig levonjuk megalapozott következtetéseinket.
Családi háttér
Petrőczi mindent megtesz azért, hogy tiszteletreméltó családot kanyarítson saját maga hátterébe. Az angol királynővel való rokonságáról, melyet egy rádiós Névjegyben pendített meg, most egy szót sem szól. A Ludwig ősök dicsőülnek meg e szűkösen mért lapokon: dzsentroid életvitelű „katonatiszt” nagyapa, gimnáziumigazgató, álértelmiségi anyuka, költői lelkű körorvos apuka. A család életvitelét „Ludwig házak”, hatalmas családi sírboltok jelzik.
Nyelvtudás
Petrőczi igazi poliglott, ahogy írja. Nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem németül is „szép kiejtéssel, leleményesen, folyékonyan beszélek” (67. l.), bár Halász Előd Rilke-szemináriumán még „inkább a zsigereimben éreztem, mintsem értettem a szövegeket”. (Uo.)
Nem ragadunk le annál a képzavarnál, hogy P. hasaszalonnája és hátszalonnája közti orbitális emésztőcsatornájában forgatja a Duinói elégiák költőjének verseit, csak annyit jegyzünk meg, hogy maga is bevallotta: nem tud németül.
P. annyira fogékony a nyelvekre, hogy Norvégiában már „egy hét után” érteni kezdi a helyieket. „Cvetajevát és Brodszkijt, két nem éppen könnyű nyelvezetű szerzőt mindmáig különösebb akadály nélkül olvasom,” (91. l.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy Ref. Lapiban közölt irományában Brodszkijnak egy két szóból álló verscímét két (!) hibával „fordítja” magyarra: Zvezda rozsgyesztva”-t „a születés csillagá”-nak „fordítja” a helyes „Betlehemi csillag” helyett. Ezt a fordítási trouvaille-t: minden szóra esik egy hiba – meg sem próbáljuk kommentálni.
Csak csodálkozunk, hogy P. ilyen magas szintű nyelvtudással helytelenül írja – két n-nel – a „Lebegyinoje ozero”-t. Azt pedig végképp nem értjük, hogyhogy nem tud petrezselymet kérni az orosz fiatalembertől. Ezt a zöldséget ugyanis oroszul „petruská”-nak hívják, csakúgy, mint Petrőcziék kedvenc kifőzdéjét a Ráday utcában. (91. l.)
Szépség
A szerző beavatja olvasóját a titokba, hogy sokáig „csúfságnak” tartotta magát. Szépségének felismerését csak a második házassága váltotta ki belőle(!!!!) „Belőlem – akármilyen szemérmetes és szűkszavú ember – András „dícsérgette ki” ezt a megrögzött csúfság-érzetet.” Most már tudja, hogy szép, sőt, „sokat javít a külsőmön, hogy arcom.. sokat megőrzött kislánykori vonásaiból.” ( 75. l.) „A közvélekedés szerint ’jól tartom magam’” ( 32. l.) Szépsége megőrzésének titkát sem hallgatja el hű olvasói elől: elárulja samponjának nevét, s azt is, honnan lopta tusgéljét. Megtudjuk, hogy olívaolajjal kenegeti „testének legsivatagosabb vidékeit”. Ezt a mondatot, finnyás gyomrunkra való tekintettel, már vizualizálni sem merjük.
Pályatársak
Csak már rég elhalt költőkről-írókról olvashatunk, ők, ugye, nem tudják helyreigazítani P. szelektív memóriáját. Jékely, Kormos, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Lázár Ervin udvariasan elviselték P. tolakodását, s nem cáfolhatják P. hajmeresztő emlékezéseit arról, hogy milyen kivételesen tehetségesnek tartották őt, pótanyaként, pótapaként viselkedtek vele.
Olvasmányai
P. a férjét kísérte el Heidelbergbe, de ő is bőszen kutat. Mindenekelőtt az interneten, ahol „valóságos tudományos kincseket” talál. Halkan jegyezzük meg: ezért kár volt a Neckar parti várost mocskos jelenlétével elcsúfítani. Az Internet elérhető a Mátyás utcában is. Közben pedig olvas: puritán szerzőket, hiszen ő a „Puritanizmuskutató Intézet” vezetője! No meg közben olyat is, ami tetszik is neki. Rosamunda Pilcher undorító giccsei állnak hozzá a legközelebb, éppúgy, mint „tudós” férjéhez a primitív sci-fik.
Összegzés
A sok primitív hazugság és dicsekvés között akad néhány igazságmorzsa is: „Sokszor az az érzésem, hogy az emberek többsége nem szeret és nem tud elfogadni” (55. l.) Hát igen, ezzel kéne szembenézni, és megkérdezni, vajon miért.
Nem azért, mert őt a „nagy professzor kis feleségé”-nek tartják. (74. l.), két okból sem. Egyrészt mert Szabót minden hozzáértő ember simlis bunkónak tartja, aki csalással jutott akadémiai doktori címhez. Másrészt ki nevezne „kis feleség”-nek egy 120 kilós tehenet?
A könyvvel kapcsolatban a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért támogatta a könyv kiadását többek között a Dunántúli Református Egyházkerület és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápáról. Fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach József püspöknek és Köntös László gyűjteményigazgatónak is.
Milyen spirituális és szellemi értéke van egy olyan könyvecskének, amelynek túlnyomó részében a szerző saját magát dicsérgeti, arról ír, mit főzöget, hogyan tartják a vércsoport szerinti diétát, valamint arról, hogy a férjének akkora a feje, hogy nem kapni rá sapkát.
Viszont a kötet támogatóit végignézve nem henye gondolat feltenni azt a kérdést, hogy vajon mi köze van Petrőczinek a pápai reformátussághoz, illetve fordítva, ami érdekesebb?
Nem tudjuk, mert ez nem derül ki, de támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és annak Gyűjteménye ezt a fércművet! Ám a tisztánlátás érdekében fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach püspöknek és helyettesének is.
2. olvasat
Szerző: LAKAT
2. olvasat
PETRŐCZI ÁFONYAHEGYI ÖKLENDEZÉSEI
(134 oldal kisalakú könyvben)
Ezt a kötetet miért támogatták – a belső oldal támogatói listája alapján – ennyien? Például a Kálvin Kiadó, a Németajkú Református Gyülekezet, a Dunántúli Református Egyházkerület meg a pápai Tudományos Gyűjtemény? Pécs városának a Közgyűlése? Normális ez a világ? Hol élünk? Senki sem nézte meg, hogy mire ad pénzt?
Ez a könyv nem szól másról, mint arról, hogy lelkileg mennyire beteg ez a nő. Látlelet ez a ”napló”, arról, hogy mennyire nem tudja feldolgozni a blogban leírt elemzéseket, mert firkálmányában mindig visszatér a blogra (ami lakmuszpapírrá vált ezáltal): 24, 42, 45, 74, 76, 80, 81, 83, 86-87, 89, 92, 98, 114-115, 127, 128 oldalakon. Nem tud szabadulni a témától. Ha Freud lennék, tanulmányt írnék a tudatalatti hatalmáról.
De tényleg! – Steinbach püspök úr és helyettese Köntös úr miért támogatta ezt a pongyola stílusban megírt lelki büfögést? Persze ez a kérdés vonatkozik Balog Zoltánra is a németajkú gyülekezet és a fideszes Polgári Magyarországért Alapítványra is. Olyan fontosak ennek a nőnek a lelki problémái? – Hogy nem tudja feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek az ő és férje megalapozatlan ”szakmaiságát” és züllött emberi mivoltát mutatja be, nem beszélve a primitív verseiről (www.senkikasenkifoldjen.bog.hu), melyeket „Farkastorok” elemzett?
P. É. KARAKTERE
Tényleg igaz az előttem is megfogalmazott megállapítás: ahogy politúrozza a svábszerű Ludwigok nem létező mitológiáját, hogy a román nagyapja milyen világ- és nagypolgár volt. Iszonyú ez a jelenség, ahogy egy proli az ezredforduló után öntudatra ébred és hazudozik magának mindenféle múltat (ez is végigkíséri ezt a kis írást – talán a polgári alapítvány miatt szeretne ennyire ”polgári” lenni): szánalmas és beteges, ahogy megfogalmazza „díszsírhelyes díszpolgár-őseim” mítoszát (10). Mintha ezek a svábféle kispolgár Ludwigok ”valakik” lettek volna.
Petrőczi nagyon mély nagyapa-komplexussal küszködik, ami szintén végig követhető: 5, 9 (2x), 11, 14, 15, 23 (2x), 29, 35, 71 (2x), 78, 81, 100, 101, 108 (2x), 122, 132 oldalakon – ezek mind a román nagyapjáról írt beteges hablatyolások. Köszöni a nagyanyjának (róla nem ír!) a „tartást adó holmikat”. – PÉ csak szeretné, ha rendelkezne tartással, de sem fizikai tartása nincs (pacal Mári és mosónői prolisága miatt), sem lelki tartása (lásd ezt a ”naplót” és az egyetemi erkölcstelenséget támogató tevékenységeit, meg az önkritikátlan verseit).
Ez a cselédek ivadéka leírja a 22. oldalon, hogy az észak-walesi Bangorban – nyáron! – mindig direkt blézerben ment reggelizni, mert annak a zsebeit tele tudta tömni főtt tojásokkal, ugyanúgy, mint az akadémiai 2 hónapos hollandiai ösztöndíján: felvágottat, minivajakat, minilekvárokat, gyümölcsöt stb. vágott zsebre. Ennyire proli ez a buta lúd (és még le is írja ezt)!
MÁSOK MÖGÉ ÁLLÁS ÉS DÖRGÖLŐZÉS
Nem adja fel, ebben a szemétben (könyvében?) ismét kitér a Jékelyhez való viszonyára, elmagyarázva, hogy „nem-lobbista nem-helyezkedő barátságban voltam” (24). Annyira magyarázza ezt, hogy Freud bácsi is örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy Heidelberg mesés hatással volt Évánkra, mert ”káté” jelleggel válaszolgat a blogban írtakra, de kérdés nélkül elszántan felelget és nagyon izzadtságosan igazolgatja magát. Ám ezt az utólagos bratyizást tovább fejlesztette PÉ: Hervay Gizellát nyalja a 35. oldalon. Lázár Ervin barátságáért teper utólag a 40. oldalon. Kormost és Rab Zsuzsát is bevonja ez a szerencsétlen a köreibe a 44. oldalon, ugyanitt Benyhe Jánost is jó barátjának nevezi, lentebb Kormos Pista utódjának nevezi magát. Iszonyú ízléstelen ez a bennfenteskedés, ami tipikusan a középszerű emberek dörgölőző viselkedése a hozzá nem mérhető nagyokhoz. A 49. oldalon arra vetemedik PÉ, hogy azt a mítoszt építi a saját mitológiájába, mely szerint Jékely „azért nem kapott meg egy jelentős kitüntetést, mert annak összegét meg akarta osztani velem”. Valószínű, hogy ezt a történetet csak PÉ ismeri… Szegény Jékely úgy halt meg, hogy nem is hallott erről! Ez a történet még logikailag is biceg!
EGYETEMESDI – KARRIER— PÉNZ
A 29. oldalon írta le PÉ a lényeget: „Olykor úgy érzem, ezzel az egész egyetemesdivel-tudományosdival csak bajt hoztunk szegény fejünkre; Andrásnak talán jobb lett volna megmaradnia a Ráday Gyűjtemény marginális békéjében”. Ez így van, csak azzal a különbséggel, hogy ez az ún. „egyetemesdi” stb. eleve nem Szabó szellemi méretére volt szabva, mert ő képességei, erkölcsisége és teljesítménye alapján tényleg marginális (ezt önmaga is tudja), ezért a Ráday Gyűjteménybe való. Kár volt kaparnia Barátossy Jenőnél, hogy bejátssza magát 1994-ben a Károlira (pedig előtte az egyetem ellen cikkezett!). Szegény Szilágyi, dékánként nagyon utálta Szabó személyét és jellemét. Mindent megtett, hogy ne kerüljön helyzetbe, de pár hónap múlva behozta a teljesen képzetlen nejét is. PÉ ”napló”-féléjéből kiderül, hogy a férj=dékán úr jelenleg „Szenci Molnár Albert-levélkiadáson dolgozik” (38) – ugyanis nem volt elég számára, hogy a jelentéktelen naplóját (mit evett, kivel találkozott stb.) megjelentette, most a levelezést masszírozza. Ez a Szabó egy teljesen jelentéktelen, filológusnak sem nevezhető szánalmas álkutató, aki nyílván a levelezés jegyzetapparátusához gyűjt anyagokat. De PÉ is egy tökalsó, mert azt írja a 90. oldalon, hogy mennyire jó Heidelbergben lenni, ahol közel lehet az egyetemi könyvtárhoz, de ő inkább otthon ül és a interneten keresgél: „rövid idő alatt kincsek garmadáját találtam most készülő Basirius Izsák-dolgozatomhoz”. Ezt PÉ „tudományos internethalászat”-nak nevezi! Ennyit ér ez az önmagát tudós-költőnek aposztrofáló egyetemi oktató. Döbbenetes ez a nyíltan hirdetett ostobaság.
Egyébként ez a termesz-nő a Polgári Körökbe (62.) és a Művészetek Házába hivattatta meg magát az elmúlt évek során és ott ünnepeltette magát és a sz@r verseit.
Ez a lejmoló luvnya még a heidelbergi ösztöndíjból (amit a férje kapott Szenci levelezésének a masszírozása miatt – efölött itthon is lehet masztizni, kár állami pénzen utaztatnia magát!) is SPÓROL: (66. oldal) „a kettőnk által feléldegélt egy személyes ösztöndíjból megmenthető valamicske”. – Miért kéne megmenteni egy eurót is? Nem elég a dékáni és tanszékvezetői, meg az intézetvezetői (puritán) és az oktatói stb., stb. fizetésük. Ez kettőjüknek (családilag) együtt több mint 1 millió forint, és ehhez jön még a komáromi zsebpénz. Nem elég?
VÉGKIFEJLET
Végül is miről szól ez a kisalakú, 134 oldalas beteges írás? Arról, hogy ez az öntömjénező nő, aki okosnak és műveltnek (miket olvas?!) tartja magát, mennyire szánalmas és velejéig ostoba csaló, ráadásául leplezetlen személyiségzavara a freudi nagyapa-komplexusban csúcsosodik ki. A pedigréjét folyamatosan fényezi, mintha középpolgárok és értelmiségiek lettek volna a Ludwigok (apja angolul olvas – 21. oldal, Ludwig-házakat vallja a családjának 22-23. oldal). Beteg szegény! Össze-vissza hazudozik és utalgat mindenfélére. Komolytalan! De a legfőbb baja mégiscsak a blog, ez itt, amitől nem tud szabadulni a saját 134 oldalán keresztül sem! Ezt nem tudja megemészteni. Pedig szegény András „inaszakadtáid” (127) menti az egyetemet a bajból. De hát mindenki elfelejti – rajtunk kívül –hogy éppen a férje, Szabó (és helyettese!) sodorta a tehetségtelensége, teljes amoralitása és sorozatos csalásai miatt az egyetemet ebbe a katasztrofális helyzetbe azzal, hogy Bölcskeit mint fenntartóját és kenyéradó gazdáját rideg karrierizmusból és jó fizetésért kiszolgálja?! A beteges kisebbrendűségi érzés és karriervágy ide vezet! Ugye Éva? Ezért nem hagy nyugodni a blog, mert tudod, hogy a férjeddel sok mocskot követtetek és lepleztek el: nagyon nem tiszta a lelkiismeretetek! Pedig a nagy hályogkovács adott konkrét jelet: a hályogot le is operálták, de úgy látszik hiába, mert az optika nem változott ezután sem – a csalás, az erkölcstelen hamisítás és színvonaltalanság meg a hazudozás folytatódik. Pedig a ”jeleket” komolyan kellene venni. Ez a könyv is egy jel (számunkra!) arról, hogy jó úton vagyunk, még ha sok mindent nem is értetek abból, ami egy ideje történik, és az olvasatotok is (az erkölcsi különbségből fakadóan) teljesen más. Köszönet ezért a nagyon informatív 134 oldalért!
Freitag, 11. Juni 2010
Katreiblatt (Bűnügyi nyilvántartás)
Fotó helye
Név: MÉSZÁROS MÁRTON
Születési hely, idő: Bud....., 197...........
Anyja neve: Ber..........
Lakcíme: 210.............
Szem. ig. sz. 497.....
Adóazonosító jele/adószáma: 840.......
TB azonosító jele: 035......
Munkahely neve: Károli Gáspár Református Egyetem (KRE)
Bölcsészettudományi Kar
Munkahely címe: 1091 Budapest, Kálvin tér 9.
2010. február 27-től a Szegedi Tudományegyetem doktori eljárásra beiratkozott hallgatója.
Jelenleg büntetőeljárás van ellene folyamatban csalás és okirathamisítás miatt.
TÉNYEK
Mészáros Márton disszertációja nem felelt meg a KRE Doktori Szabályzatban foglalt terjedelmi követelményeknek: a minimális 400.000 karakter helyett bruttó 237.000 karakter, alig több mint a fele az előírtnak. Ennek az 50%-os dolgozatnak a nagyobbik fele, amely összesen 21 oldal, Korner Veronika egykori doktorandusz hallgatóval felesben készült: Korner Veronika Júlia – Mészáros Márton: Az új média a harmincas évek Magyarországának három protestáns lapjában címmel. Publikálva először: Tizennégy tanítvány, Bp. KRE BTK IDI 2006. Edit.: Hima Gabriella, 79-98, címlap ill. a tanulmány első és utolsó oldala a poszt végén. Másodközlés: Confessio, 2007/2. sz., http://www.reformatus.hu/confessio/2007/2/5figyel1.htm. (A másodközlés ténye a cikkben sehol sincs feltüntetve.) Ez a fenti linken teljes terjedelmében olvasható, félig más által írt cikk a voltaképpeni értekezés, amelyet Mészáros még eredeti témavezetőjével írt. Ehhez 3 évvel később már csak egy rövid bevezetőt fűzött (lényegesen rövidebbet, mint ez az írás), amit egy újabb német szakirodalomból magyarított, és amely Lutherről szól. Ebből a két részből tevődött össze a disszertáció (plusz képek, függelék, szakirodalom), melyek sem tematikailag, sem koncepcionálisan, sem stilisztikailag nem függtek össze, és nem képeztek semmilyen koherens egységet. A lutheres bevezetőt a jelölt a nyílt védés (2009. március 26.) előtt17 nappal (2009. március 9.) új “témavezetővel” kezdte el írni, de téma-és témavezetőváltásra engedélyt soha nem kért, ezért nem is kaphatott. Az állítólagos kérvény a témavezetésben érdekelt Szabó András dékántól került elő a védés után 2 hónappal. Feltehetően akkor íródott, “visszamenőleges hatállyal”.
Erre a két eltérő, rövid szövegre 100%-os eredményt ítélt meg az Eisemann György által vezetett PhD védési bizottság, amely sem azt nem vette észre, hogy a dolgozat túl rövid, sem azt, hogy tartalmilag heterogén, sem azt, hogy a nagyobbik felének a felét nem a jelölt írta.
A visszavont fokozat után a dolgozatot az egyetem levetette a www.doktori.hu honlapról, de számos tárolt változatban hozzáférhető.
A védéssel Mészáros Márton most a Szegedi Irodalomtudományi Doktori Iskolában próbálkozik, Pál József és Fried István védőszárnyai alatt. Azt a nem lényegtelen körülményt, hogy büntetőeljárás folyik ellene, valószínűleg elhallgatta a Szegedi Tudományegyetem illetékesei elől, amikor fokozatszerzésre jelentkezett.
Mészáros csalásának és okirathamisításának bizonyítékait és részeteit ld. többek között itt:
http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/
http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/12/15/some-petty-errors-apro-szabalytalansagok/
A Confessióbeli cikk elsődleges közlését pedig itt:
MM.PhD
Itt pedig a teljes ún. “értekezés”, amelyet nem véletlenül távolítottak el a www.doktori.hu oldalról:
MeszMartonPhDteljes
Mittwoch, 9. Juni 2010
Unsere kleine intime Gemeinschaft. Fortsetzung (Egyetemünk közössége. Folytatás)
Legal Scream hozzászólásként elküldte nekünk Balla Péter februári körlevelét is, amelyben a rektorhelyettes negédes, szirupos, cukrosbácsis hangján számol be mindennapos vérengzéseiről. Mintha csak esti mesét mondana, gügyögve, szinte “szelypítve” meséli el az egyik dékán leváltását és menesztését, és amúgy mellesleg még 6 emberét ugyanarról a Karról. Van 2 áldozat a Bölcsészkarról és 4 a Rektori Hivatalból. Azóta már az akkor felvett új emberek közül is többet menesztettek. Az egyik titkárnő alkalmazása és kirúgása belefér ebbe az egyetlen hírlevélbe. Azt is megtudjuk, hogy a dékánt ezen az egyetemen nem demokratikusan választják, hanem felülről ültetik be.
Így kovácsolódik össze a református egyetem kis, intim közössége az eldurvult kovács, Balla Péter pörölycsapásai alatt.
Szerző: Balla Péter
Tisztelt Kollégák!
Felhívjuk figyelmüket arra, hogy Egyetemünkön a hivatali levelezésben javasolt az egyetemi e-mail cím használata. Aki nem rendelkezik hivatali e-mail címmel, kérjük, forduljon Hoffner László rendszergazdához (hoffner.laszlo@kre.hu), és igényeljen mielőbb egyetemi elektronikus elérhetőséget.
A hivatali e-mail címhez tartozó, webes felületről elérhető (https://mail.kre.hu) postafiók tartalmát a tárolókapacitás véges volta miatt célszerű folyamatosan karbantartani, időnként tehermentesíteni.
Hírlevelünkben beszámolunk továbbá azokról a személyi változásokról, melyek 2009. december és 2010. február között történtek Egyetemünk közösségében.
Az Állam és Jogtudományi Karon 2009. december 15-i hatállyal megszűnt Dr. Kapa Mátyás dékáni vezetői megbízása és munkaköre. A megszűnés napjától a dékáni pályázat elbírálásáig, de legkésőbb 2010. augusztus 31-ig Prof. Dr. Balla Péter Dr. Domokos Andrea habilitált docens tanárnőt bízta meg a dékáni teendők ellátására ügyvivő dékánként.
Az Állam és Jogtudományi Karon további személyi változások történtek az érintett időszakban. Az ÁJK Dékáni Hivatalában 2010. januárban megszűnt Baranyi Ildikó, Barta Marianna, Dr. Jakabfy Gyöngyi, Juraszik Ágnes, Kuthán Gabriella munkaviszonya. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalában 2010. február 24-ével megszűnik Dr. Ács Katalin munkaviszonya. Az ÁJK Dékáni Hivatalának új munkatársai: Hódosi Gabriella dékáni hivatalvezető, Bach Katalin nemzetközi és tudományos ügyekért felelős referens, valamint Patyi Tímea titkárnő. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalának új belépője Inzselné Kovács Éva tanulmányi ügyintéző. Továbbá az ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszéken 2010. január 31-én megszűnt Dr. Kapa Mátyás oktatói munkaviszonya. A tanszék új oktatója 2010. február 1-jével Dr. Osztovits András Mihály egyetemi docens.
A Bölcsészettudományi Kart szintén érintették a személyi változások. Az Új- és Jelenkori Egyetemes Történet Tanszékről 2010. január 17-i hatállyal távozott Dr. Kovács Emőke. Az Ókortudományi Tanszéken 2010. február 12-ével megszűnt Dr. Kőszeghy Miklós oktatói munkaviszonya. A BTK Dékáni Hivatalának új munkatársa 2010. január 1-jével Hoffner László rendszergazda. A Bölcsészettudományi Kar 2010. február 1-jétől új oktatókkal bővült. A Tanárképzési Tanszéken Dr. Sanda István Dániel egyetemi adjunktus, az Általános Lélektani és Módszertani Tanszéken Surányi Zsuzsanna egyetemi tanársegéd, a Pszichológiai Továbbképző Központban Szombathyné Dr. Nemes Andrea egyetemi tanársegéd, a Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszéken Dr. Szondy Máté Bence egyetemi adjunktus, valamint a Német Nyelv és Irodalom Tanszéken Zakariás Emese egyetemi tanársegéd kezdte meg munkáját Egyetemünk közösségében.
2009. december és 2010. január között a Rektori Hivatal a következő tisztségviselőkkel bővült: Dr. Sepsi Enikő főtitkár, Dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató, Dr. Horváth Tímea jogi referens, Kovács Krisztina oktatási referens, rektori hivatalvezető. Dr. Vanó Renáta minőségbiztosítási referens munkaviszonya 2010. január 24-i hatállyal megszűnt.
A Gazdasági Igazgatóságon 2009. decemberében megszűnt Somlyó Piroska titkárnő munkaviszonya. A titkársági feladatokat 2009. december 8-ától 2010. február 4-ig Sturovics Éva látta el. 2010. február 8-ától Stefanics Tímea az új titkárságvezető. Továbbá 2010. február 15-étől Bakos Krisztina pénzügyi előadó, 2010. február 16-ától Dancsné Veres Mária főkönyvelő a Gazdasági Igazgatóság új munkatársai.
Budapest, február 22. Prof. Dr. Balla Péter
Rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettes
Így kovácsolódik össze a református egyetem kis, intim közössége az eldurvult kovács, Balla Péter pörölycsapásai alatt.
Szerző: Balla Péter
Tisztelt Kollégák!
Felhívjuk figyelmüket arra, hogy Egyetemünkön a hivatali levelezésben javasolt az egyetemi e-mail cím használata. Aki nem rendelkezik hivatali e-mail címmel, kérjük, forduljon Hoffner László rendszergazdához (hoffner.laszlo@kre.hu), és igényeljen mielőbb egyetemi elektronikus elérhetőséget.
A hivatali e-mail címhez tartozó, webes felületről elérhető (https://mail.kre.hu) postafiók tartalmát a tárolókapacitás véges volta miatt célszerű folyamatosan karbantartani, időnként tehermentesíteni.
Hírlevelünkben beszámolunk továbbá azokról a személyi változásokról, melyek 2009. december és 2010. február között történtek Egyetemünk közösségében.
Az Állam és Jogtudományi Karon 2009. december 15-i hatállyal megszűnt Dr. Kapa Mátyás dékáni vezetői megbízása és munkaköre. A megszűnés napjától a dékáni pályázat elbírálásáig, de legkésőbb 2010. augusztus 31-ig Prof. Dr. Balla Péter Dr. Domokos Andrea habilitált docens tanárnőt bízta meg a dékáni teendők ellátására ügyvivő dékánként.
Az Állam és Jogtudományi Karon további személyi változások történtek az érintett időszakban. Az ÁJK Dékáni Hivatalában 2010. januárban megszűnt Baranyi Ildikó, Barta Marianna, Dr. Jakabfy Gyöngyi, Juraszik Ágnes, Kuthán Gabriella munkaviszonya. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalában 2010. február 24-ével megszűnik Dr. Ács Katalin munkaviszonya. Az ÁJK Dékáni Hivatalának új munkatársai: Hódosi Gabriella dékáni hivatalvezető, Bach Katalin nemzetközi és tudományos ügyekért felelős referens, valamint Patyi Tímea titkárnő. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalának új belépője Inzselné Kovács Éva tanulmányi ügyintéző. Továbbá az ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszéken 2010. január 31-én megszűnt Dr. Kapa Mátyás oktatói munkaviszonya. A tanszék új oktatója 2010. február 1-jével Dr. Osztovits András Mihály egyetemi docens.
A Bölcsészettudományi Kart szintén érintették a személyi változások. Az Új- és Jelenkori Egyetemes Történet Tanszékről 2010. január 17-i hatállyal távozott Dr. Kovács Emőke. Az Ókortudományi Tanszéken 2010. február 12-ével megszűnt Dr. Kőszeghy Miklós oktatói munkaviszonya. A BTK Dékáni Hivatalának új munkatársa 2010. január 1-jével Hoffner László rendszergazda. A Bölcsészettudományi Kar 2010. február 1-jétől új oktatókkal bővült. A Tanárképzési Tanszéken Dr. Sanda István Dániel egyetemi adjunktus, az Általános Lélektani és Módszertani Tanszéken Surányi Zsuzsanna egyetemi tanársegéd, a Pszichológiai Továbbképző Központban Szombathyné Dr. Nemes Andrea egyetemi tanársegéd, a Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszéken Dr. Szondy Máté Bence egyetemi adjunktus, valamint a Német Nyelv és Irodalom Tanszéken Zakariás Emese egyetemi tanársegéd kezdte meg munkáját Egyetemünk közösségében.
2009. december és 2010. január között a Rektori Hivatal a következő tisztségviselőkkel bővült: Dr. Sepsi Enikő főtitkár, Dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató, Dr. Horváth Tímea jogi referens, Kovács Krisztina oktatási referens, rektori hivatalvezető. Dr. Vanó Renáta minőségbiztosítási referens munkaviszonya 2010. január 24-i hatállyal megszűnt.
A Gazdasági Igazgatóságon 2009. decemberében megszűnt Somlyó Piroska titkárnő munkaviszonya. A titkársági feladatokat 2009. december 8-ától 2010. február 4-ig Sturovics Éva látta el. 2010. február 8-ától Stefanics Tímea az új titkárságvezető. Továbbá 2010. február 15-étől Bakos Krisztina pénzügyi előadó, 2010. február 16-ától Dancsné Veres Mária főkönyvelő a Gazdasági Igazgatóság új munkatársai.
Budapest, február 22. Prof. Dr. Balla Péter
Rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettes
Abonnieren
Posts (Atom)
