PPP nicknevű szerzőnk a címben szereplő első két P betűs szót a katolicizmushoz, az utolsó két P betűst a kálvinizmushoz kapcsolja, és egy Max Weberre támaszkodó nagyívű történetszociológiai elemzéssel bebizonyítja, hogy a négy P valahol a mélyben összefügg egymással: nem lehet tehát a vészharangot megkongatni a katolicizmus fölött anélkül, hogy a kálvinizmust is el ne parentálnánk. – A szerk.
Időközben Johannes eltávolította a poszt szövegét, és arra kért, mi is tegyük meg. Kérésének eleget teszünk, és alább közöljük az indokokat.
Oliver
PPP szövege teljes terjedelmében törölve.
P(anaszi) P(ázmány) P(éter) posztját kénytelenek voltunk eltávolítani, noha nagy sikere volt: már megjelenése napján bekerült a wordpress legjobb 10 magyar posztja közé. A poszt tartalma ugyanis alkalmas arra, hogy szembeállítson felekezeteket, és kijátssza egymás ellen a felekezeti egyetemeket, azaz enyhén provokáció ízű. Ez semmiképp sem célunk. A Károli belső ügyeibe nem szeretnénk bevonni a katolikus egyetemet, mint ahogy lehetőség szerint más egyetemeket sem. Kivételt képez a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkara, amely, sajnos, többszörösen involválódott a károlisbotrányként elhíresült eseményben. Azzal, hogy a csaló Mészáros Márton védetését Pál József magára vállalta, és arra készül, hogy másodszor is eljátssza a “Maechen für alles” Eisemann György szégyenteljes szerepét, a Szegedi Egyetem maga avatkozott bele a Károli belső ügyébe. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának vezetője, Balázs Mihály professzor már Szabó András ún. nagydoktorijának elfogadásában is kompromittálta magát. Ő volt ugyanis az ominózus (szintén nem létező) értekezés egyik opponense. Ha valakinek, Balázs Mihálynak aztán tényleg tudnia kellett volna, hogy Szenci naplóját Dézsi Lajos már kiadta, nemcsak régi magyarosként, hanem mert Dézsi Lajos annakidején maga is a Szegedi Egyetem professzora volt, így nem forráskiadásként, hanem másodkiadásként kellett volna elbírálnia Szabó András “opusát”. A kandidátusi és nagydoktori közötti idő 3 db pár lapos publikációját “jelentős teljesítményként” elfogadni pedig több mint bűn a szakmával szemben. De a Szegedi Egyetem bölcsészettudományi kara kompromittálta magát a legutóbbi OTDK-n is, amikor szemet hunyt afölött, hogy az egyik zsüriben sógorok (a károlis Hermann Zoltán és az ELTÉ-s Szilágyi Márton) osztogatják a díjakat. Így, persze, az ELTÉ-t sem kímélhetjük, amelynek további két oktatója, Eisemann György és Kovács Árpád vastagon benne volt a Mészáros-féle csalásban. De a Pázmányt még akkor sem szeretnénk az ügybe belekeverni, ha a posztból ez az egyetem kerül ki a Károlival szemben előnyösen. (A mai állapotokat tekintve bármely egyetem és főiskola mind szakmailag, mind erkölcsileg előnyösen kerülne ki egy ilyen összehasonlításból.)
És még valami: mi, a szerkesztők, a posztok tartalmáért és a saját egyéni bejegyzéseinkért vagyunk felelősek. Nem szeretnénk a véleményszabadságot korlátozni, ezért ritkán élünk a moderálás eszközével. Minden hozzászólót nyomatékosan kérünk, hogy csak megalapozott véleményt küldjön be, mert a saját bejegyzéséért mindenki maga felel.
(Az eltávolított posztot archiváltuk.)
A szerk.
Montag, 19. Juli 2010
Samstag, 17. Juli 2010
Nix los in Afrika (Afrikában a helyzet változatlan)
No change in Africa
Írta: jhnnsclvn on július 14, 2010
Négy és fél hónappal ezelőtt jelent meg Prudens írása a „mintha-egyetemről”, és azóta NEM TÖRTÉNT SEMMI! Sőt, a BŰNELKÖVETŐK mindent megtesznek, hogy a felelősségüket visszamenőleg is elhomályosítsák. Ősszel nagy profilváltásra készülnek: társadalomtudományivá (?) alakítják a bölcsészettudományi (?) kart (http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/szenatusi_hatarozatok_majus_26.pdf, utolsó bekezdés!). Ez egy jellegzetes POSZTMODERN TRÜKK (feltehetően az akadémikus APÓS fejéből pattant ki): ÚJRADEFINIÁLOM MAGAMAT, méghozzá valami nagyon általános és jól hangzó néven, mondjuk összehasonlító kultúratudomány, esetleg politikai kommunikáció vagy valami hasonló. Szóval olyasmi, aminek nincsen világosan meghatározható köze ahhoz a 62 diszciplínához, melyen jelenleg fokozatot lehet szerezni az MTA-n. Aztán jöhet a “törvényes” bosszúhadjárat tömeges elbocsátásokkal, utána pedig jöhetnek az új csókosok meg ügyfelek. – Így el lehet tussolni a kérdést: kik a FELELŐSÖK az egyetemen elkövetett bűnökért, amelyekkel ez a BLOG egy éve foglalkozik? A válasz kategorikus, mert két személy köré koncentrálódik minden törvénytelenség és csalás, tudományos fokozatokkal való visszaélések, adminisztratív- és közokirathamisítások: KULCSÁR-SZABÓ (HANSÁGI) ÁGNES dékánhelyettes, akit a háttérből valójában APÓSa instruált, de a törvénytelenségeket (két külön néven is!) mégis önmaga követte el; illetve SZABÓ ANDRÁS dékán, aki – kari vezetőként – minden jogtalanságért személy szerint is felelős, mert dékáni aláírásával szentesítette a szakmai, erkölcsi és jogi visszaéléseket. A dékán és gátlástalan helyettese olyan erkölcsi és szakmai válságot idézett elő, amely aláásta az egyetem, az egyház, sőt, az egész hazai felsőoktatás morálját. Ez a KÉT FŐKOLOMPOS az elkövetői szálak és a felelősség elterelése érdekében az utóbbi hónapokban maga mellé állított olyan új személyeket, mint amilyen SEPSI ENIKŐ főtitkár és KOVÁCS BARNABÁS stratégiai igazgató, akik bár újsütetűek ezen az egyetemen, mégsem jártak közvetlenül utána a történteknek, hanem épp a két főbűnöstől, Szabó András dékántól és helyettesétől, a MENYtől kértek és kaptak tanácsot. Sepsi csak idén került – pályázat nélkül – az egyetemre és egyből a főtitkári székbe, a dékánhelyettes asszony APÓSának protezsálására, aki szintén munkáltatója, akárcsak a másik kettős szereposztásban fellépő személynek, a nyugdíjas „rendőr elvtársnak”, Kovács Árpádnak. A főtitkár asszony korábban több intézményben adminisztratív, szervezői és manageri feladatokat látott el, tudományos teljesítménye nulla. Az új irány még a végén azt jelenti, hogy horribile dictu: kinevezik ezt az átlag alatti – mesterségesen felduzzasztott – személyt dékánná, aki Szabó András és bandája befolyása alatt áll! Így aztán minden bűnelkövető marad vezetői beosztásban épületen belül, tanszékek élén, gyakorlatilag változatlanul hatalomban, a csaló rektorunokaöcs, a hírhedt Mészáros pedig továbbra is hatalmas óraszámban oktat, szakdolgozatot vezet, sőt, Kulcsár-Szabó dékánhelyettes asszonnyal párban államvizsgáztat.
Mindezekre tekintettel szerkesztőségünk úgy döntött, hogy újra beidézi az Egy ”mintha” egyetem című poszt legfontosabb megállapításait (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/01/an-as-if-university-egy-mintha-egyetem/), mintegy bevezetésül saját aktuális helyetjelentésünkhöz, amelyet a MAB Látogató Bizottság jelentésére válaszul készítettünk, és hamarosan közlünk. A MAB-jelentés jó két hete megérkezett Balla Péterhez, és erre adekvátan kívánunk reagálni: vagyis be kívánjuk bizonyítani, hogy ez a Károli Gáspár nevét méltatlanul megcsúfoló képződmény SE NEM REFORMÁTUS, SE NEM EGYETEM.
Ezzel a cselekedetünkkel az Írás szellemében kívánunk eljárni, amely ezt mondja: „a törvénytelenséget és az erőszaktételt TÁVOZTASSÁTOK EL, és CSELEKEDJETEK TÖRVÉNY SZERINT ÉS IGAZSÁGOT!” A Duplaszabó banda egyszer és mindenkorra vállalhatatlanná vált mindannyiunk számára! – A szerk.
Szerző: Prudens
Hans Vaihinger (1852–1933) német filozófus A mintha filozófiája (Philosophie des Als Ob) című, 1911-ben megjelent 800 oldalas munkájában ír a „mintha” (als ob) fogalmakról, melyek nem takarnak ontológiai létezőket, de „hasznos fikciókként” (nützliche Fiktionen) segítik a megismerést.
Bebizonyítjuk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem egy ilyen „mintha” létező: nem református és nem egyetem. Vaihinger hasznos fikcióival szemben azonban ez nemcsak haszontalan, de egyenesen kártékony fikció.
Amikor 1993-ban a patinás pesti református teológia egy bölcsészkar megalapításával egyetemmé bővült, alapítói, Benda Kálmán vezetésével azt valódi egyetemként gondolták el. Célként a protestáns művelődés kincseinek kutatását és ápolását, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelését tűzték ki.
Mióta azonban 1997-től kezdve Szabó András és Hansági Ágnes, Kulcsár-Szabó Ernő menye, valamint a Kulcsár-Szabó klán fokozatosan átvette a bölcsészettudományi kar vezetését, az alapítók céltételezése csak ürügyül szolgál egy szűk érdekcsoport önös érdekeinek leplezésére. A bölcsészettudományi kar a protestáns művelődéstől idegen területeket – kremlinológiai, színháztudomány, terminológia – emelt magába. A kálvinista szellemnek elkötelezett oktatókat eltávolították, helyettük attól alkatilag idegen embereket – Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus érdekköréhez tartozó személyeket – alkalmaztak: Mindez a keresztyén szellemű nevelés céljának feladását jelenti.
1. A csak a nevében református egyetem a keresztyén szellemiségnek legfeljebb „mintha” szinten felel meg. Az állítólag református egyetem hallgatóit tanulmányaik során nem ismertetik meg a kálvinizmus alaptételeivel. Legtöbbjüknek fogalma sincs, mi is a Heidelbergi Káté, amelyet a debreceni zsinat 1567-ben, majd a szatmárnémeti zsinat 1646-ban fogadott el a reformátusság hitvallásos könyvéül, s melynek első magyar fordítása 1577-ben jelent meg Pápán Huszár Dávid fordításában. Nem tanulnak felekezetünk történetéről, s idegenek maradnak számukra a református erkölcsiség olyan kimagasló példái, mint a negyven prédikátor története, akiket gályarabságra vetettek hitükhöz való hűségük miatt. A bölcsészettudományi kar végletes züllöttségét jelzi az a tény, hogy az első dékán, Szilágyi Ferenc 2010 február 28-i búcsúztatóján a Szabadság téri templomban a jelenlegi bölcsészettudományi karnak sem egyetlen jelenlegi oktatója (beleértve a Szilágyit megfúró jelenlegi dékánt és helyettesét, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnest), sem egyetlen hallgatója nem jelent meg.
2. Az egyetem a humboldti értelemben a „kutatás és az oktatás” (Forschung und Lehre) terepe. A karon folyó kutatás színvonalát jelzi, hogy Szabó András dékán 2003-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja Szenci Molnár Albert egyszer már egy más szöveggondozó által megjelentetett latin nyelvű naplójának újraközlése. Ezt egészíti ki Szabó a szövegnek az 1970-es években Tolnai Gábor irányításával Uray Piroskával együtt készített fordításának másodközlésével, közismert adatokat tartalmazó jegyzetanyaggal, valamint egy kb. 40 könyvoldal terjedelmű bevezetővel. A bevezető szószátyár közléseket tartalmaz Szabó saját életéről, köszönetet mond még élő pályatársaknak, valamint feleségének, Petrőczi Évának, amiért az buzdította az egyszer már megjelent anyag újrahasznosítására. Az időközben elhunyt Tolnai Gábor, és a fordításban részt vevő Uray Piroska még köszönő szavakat sem kap. A 40 oldalnyi bevezető egy ponyvaregény stílusában tárgyalja Szenci Molnár Albert életének esetleges adatait: mennyit fizetett (és mennyivel maradt adós) a kosztért-kvártélyért, kiket akart feleségül venni és milyen rohamok törtek ki rajta a kényszerű szexuális önmegtartóztatás hatására. Szabó munkásságának periférikus jellegét jól jelzi, hogy a Doktori Iskolák 2010-ben frissített adatbázisában kb. 130 független idézést mutat ki saját munkáiról, 2003-ban, a doktori vita évében viszont még egyetlen hivatkozást sem tüntetett fel téziseiben. A munka színvonaláról mindenki benyomást alkothat az ezen a blogon publikált, mindössze 2 és fél oldalas tézisek alapján, amelyek nem posztulálnak semmit, és nem hivatkoznak semmilyen tudományos módszerre: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/ . Ennek végén található az összesen 3 publikáció (valójában 5, de ebből 2 azonos: magyarul – Sz.M. Sziléziában – ill. németül – Sz.M. in Schlesien -, 1 pedig akkor még meg sem jelent), egyenként 4, 7 ill. 11 oldalasok. Az I. Osztály követelményrendszere 30 fajsúlyos publikációt ír elő: Szabó ennek mennyiségileg csupán a 10%-át, minőségileg pedig 0%-át teljesítette.
3. Hansági (egyes dokumentumokban: Kulcsár-Szabó) Ágnes (Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus menye) a kar tudományos dékánhelyettese. Tudományos munkásságának színvonalára csak egyetlen adalék. A Doktori Iskolák adatbázisában Hansági tíz legfontosabb munkái közé sorolja két publikációját (ugyanannak a szövegnek a magyar és a német változata, tehát valójában 9), mely(ek) Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének elemzését tartalmazzák az identitáskonstrukciók szempontjából.Hansági Ágnes az elemzés során kulcsfogalomként alkalmazza a pragmalingvisztikából ismert beszédaktust. Szól az illokúció beszédaktusáról – ami nonszensz, hiszen minden beszédaktusnak van illokúciós ereje (Austin) –, valamint a perlokúcióról, mint amellyel a beszédaktust alkalmazó személy saját identitását létrehozza. Ez is nonszensz, hiszen a perlokúció csak az interakciós térben értelmezhető, mint a partnerben – a beszédaktus címzettjében – létrejött változás. Hansági „tanulmányainak” bibliográfiájában a beszédaktuskutatás egyetlen klasszikusára (Austin, Searle, Wunderlich stb.) sem utal, felsorolja viszont H. Meadet, aki a beszédaktus fogalmának kidolgozásakor (1950-es évek vége) már több évtizede halott volt. Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnes tudományosnak feltüntetett szövegei ehhez hasonló szakmai blöffök sorozatai, tudománytalan konstrukciók.
4. A bölcsészkaron folyó oktatás színvonala – vezető oktatóinak tudományos felkészültségét tekintve nem is lehet más, mint siralmas. Egyetlen lényeges kivétellel. A Hima Gabriella által 2003-ban alapított Irodalomtudományi Doktori Iskola csakugyan jó színvonalon működött. Hima Gabriella erkölcsileg feddhetetlen, tudományos hírneve kikezdhetetlen. Nem tartozik sem Szabó András, sem a Kulcsár-Szabó klán érdekköréhez. Őt a karon (a Szabó András által megfúrt) Szilágyi Ferenc alkalmazta 1998-ban (a Szabó András által megfúrt) Huszár Ágnes javaslatára. 2009-ben Szabó András dékán megpróbálta maga és érdekköre számára az IDI-t megszerezni. Ennek vezetését feleségének, Petrőczi Évának szánta. Ezt megalapozandó egyetemi tanárságra terjesztette fel a feleségét a MAB-nál. Bár a felterjesztést személyesen maga Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus szorgalmazta, a MAB nem fogadta el. A hatalomátvétel előkészítésére a KRE BTK vezetése Hima Gabriella iskolavezető ellen MAB eljárást kezdeményezett. Ez azonban tisztázta az iskolavezetőt a vádak alól. Viszont számos jogsértést állapított meg: személyi összefonódások a doktori védésekben: Például Szabó és Petrőczi – házastársak – témavezetőként és opponensként szerepelnek egy doktori védésben. Mészáros Márton – Hansági Ágnes tanársegédje – maximális pontszámot kap egy, az előírt terjedelem felét kitevő, részben közös munkában, részben teljesen idegen munka kisajátításával készült disszertáció alapján. (A bizottság vezetője Eisemann György, Kulcsár-Szabó Ernő helyettese az ELTÉ-n, és a többi bizottsági tag is Kulcsár-Szabó Ernő személyes lekötelezettje, kivéve Petrőczit, aki viszont a Szabó dékán felesége.) A MAB 2009. október 2-i határozatában felszólítja a KRE-t a jogsértések megszüntetésére. Ez mind a mai napig nem történt meg. A Doktori Iskolát jelenleg Kovács Árpád orosz szakos nyugdíjas professzor vezeti. (A KRE BTK-n nincs orosz szakos képzés.)
A református egyetemre mind a kutatás, mind az oktatás tekintetében az alibi, a „mintha” létezés jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar Tudomány – a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata – 2010 második, a Kálvin évnek szánt számában egyetlen KRE BTK-s szerző sem szerepel. Sőt, egyetlen lábjegyzet erejéig sem emlékeznek meg a KRE BTK oktatóinak egyetlen írásáról sem. Ők nyilvánvalóan a „tudományos mezőben” (Bourdieu) még kálvinista témában sem számítanak semmit. Ez a látszat-egyetem azonban nagyon is valós pénzt, 2,6 milliárd forintot von el évente az államháztartásból.
Quod erat demonstrandum.
Írta: jhnnsclvn on július 14, 2010
Négy és fél hónappal ezelőtt jelent meg Prudens írása a „mintha-egyetemről”, és azóta NEM TÖRTÉNT SEMMI! Sőt, a BŰNELKÖVETŐK mindent megtesznek, hogy a felelősségüket visszamenőleg is elhomályosítsák. Ősszel nagy profilváltásra készülnek: társadalomtudományivá (?) alakítják a bölcsészettudományi (?) kart (http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/szenatusi_hatarozatok_majus_26.pdf, utolsó bekezdés!). Ez egy jellegzetes POSZTMODERN TRÜKK (feltehetően az akadémikus APÓS fejéből pattant ki): ÚJRADEFINIÁLOM MAGAMAT, méghozzá valami nagyon általános és jól hangzó néven, mondjuk összehasonlító kultúratudomány, esetleg politikai kommunikáció vagy valami hasonló. Szóval olyasmi, aminek nincsen világosan meghatározható köze ahhoz a 62 diszciplínához, melyen jelenleg fokozatot lehet szerezni az MTA-n. Aztán jöhet a “törvényes” bosszúhadjárat tömeges elbocsátásokkal, utána pedig jöhetnek az új csókosok meg ügyfelek. – Így el lehet tussolni a kérdést: kik a FELELŐSÖK az egyetemen elkövetett bűnökért, amelyekkel ez a BLOG egy éve foglalkozik? A válasz kategorikus, mert két személy köré koncentrálódik minden törvénytelenség és csalás, tudományos fokozatokkal való visszaélések, adminisztratív- és közokirathamisítások: KULCSÁR-SZABÓ (HANSÁGI) ÁGNES dékánhelyettes, akit a háttérből valójában APÓSa instruált, de a törvénytelenségeket (két külön néven is!) mégis önmaga követte el; illetve SZABÓ ANDRÁS dékán, aki – kari vezetőként – minden jogtalanságért személy szerint is felelős, mert dékáni aláírásával szentesítette a szakmai, erkölcsi és jogi visszaéléseket. A dékán és gátlástalan helyettese olyan erkölcsi és szakmai válságot idézett elő, amely aláásta az egyetem, az egyház, sőt, az egész hazai felsőoktatás morálját. Ez a KÉT FŐKOLOMPOS az elkövetői szálak és a felelősség elterelése érdekében az utóbbi hónapokban maga mellé állított olyan új személyeket, mint amilyen SEPSI ENIKŐ főtitkár és KOVÁCS BARNABÁS stratégiai igazgató, akik bár újsütetűek ezen az egyetemen, mégsem jártak közvetlenül utána a történteknek, hanem épp a két főbűnöstől, Szabó András dékántól és helyettesétől, a MENYtől kértek és kaptak tanácsot. Sepsi csak idén került – pályázat nélkül – az egyetemre és egyből a főtitkári székbe, a dékánhelyettes asszony APÓSának protezsálására, aki szintén munkáltatója, akárcsak a másik kettős szereposztásban fellépő személynek, a nyugdíjas „rendőr elvtársnak”, Kovács Árpádnak. A főtitkár asszony korábban több intézményben adminisztratív, szervezői és manageri feladatokat látott el, tudományos teljesítménye nulla. Az új irány még a végén azt jelenti, hogy horribile dictu: kinevezik ezt az átlag alatti – mesterségesen felduzzasztott – személyt dékánná, aki Szabó András és bandája befolyása alatt áll! Így aztán minden bűnelkövető marad vezetői beosztásban épületen belül, tanszékek élén, gyakorlatilag változatlanul hatalomban, a csaló rektorunokaöcs, a hírhedt Mészáros pedig továbbra is hatalmas óraszámban oktat, szakdolgozatot vezet, sőt, Kulcsár-Szabó dékánhelyettes asszonnyal párban államvizsgáztat.
Mindezekre tekintettel szerkesztőségünk úgy döntött, hogy újra beidézi az Egy ”mintha” egyetem című poszt legfontosabb megállapításait (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/01/an-as-if-university-egy-mintha-egyetem/), mintegy bevezetésül saját aktuális helyetjelentésünkhöz, amelyet a MAB Látogató Bizottság jelentésére válaszul készítettünk, és hamarosan közlünk. A MAB-jelentés jó két hete megérkezett Balla Péterhez, és erre adekvátan kívánunk reagálni: vagyis be kívánjuk bizonyítani, hogy ez a Károli Gáspár nevét méltatlanul megcsúfoló képződmény SE NEM REFORMÁTUS, SE NEM EGYETEM.
Ezzel a cselekedetünkkel az Írás szellemében kívánunk eljárni, amely ezt mondja: „a törvénytelenséget és az erőszaktételt TÁVOZTASSÁTOK EL, és CSELEKEDJETEK TÖRVÉNY SZERINT ÉS IGAZSÁGOT!” A Duplaszabó banda egyszer és mindenkorra vállalhatatlanná vált mindannyiunk számára! – A szerk.
Szerző: Prudens
Hans Vaihinger (1852–1933) német filozófus A mintha filozófiája (Philosophie des Als Ob) című, 1911-ben megjelent 800 oldalas munkájában ír a „mintha” (als ob) fogalmakról, melyek nem takarnak ontológiai létezőket, de „hasznos fikciókként” (nützliche Fiktionen) segítik a megismerést.
Bebizonyítjuk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem egy ilyen „mintha” létező: nem református és nem egyetem. Vaihinger hasznos fikcióival szemben azonban ez nemcsak haszontalan, de egyenesen kártékony fikció.
Amikor 1993-ban a patinás pesti református teológia egy bölcsészkar megalapításával egyetemmé bővült, alapítói, Benda Kálmán vezetésével azt valódi egyetemként gondolták el. Célként a protestáns művelődés kincseinek kutatását és ápolását, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelését tűzték ki.
Mióta azonban 1997-től kezdve Szabó András és Hansági Ágnes, Kulcsár-Szabó Ernő menye, valamint a Kulcsár-Szabó klán fokozatosan átvette a bölcsészettudományi kar vezetését, az alapítók céltételezése csak ürügyül szolgál egy szűk érdekcsoport önös érdekeinek leplezésére. A bölcsészettudományi kar a protestáns művelődéstől idegen területeket – kremlinológiai, színháztudomány, terminológia – emelt magába. A kálvinista szellemnek elkötelezett oktatókat eltávolították, helyettük attól alkatilag idegen embereket – Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus érdekköréhez tartozó személyeket – alkalmaztak: Mindez a keresztyén szellemű nevelés céljának feladását jelenti.
1. A csak a nevében református egyetem a keresztyén szellemiségnek legfeljebb „mintha” szinten felel meg. Az állítólag református egyetem hallgatóit tanulmányaik során nem ismertetik meg a kálvinizmus alaptételeivel. Legtöbbjüknek fogalma sincs, mi is a Heidelbergi Káté, amelyet a debreceni zsinat 1567-ben, majd a szatmárnémeti zsinat 1646-ban fogadott el a reformátusság hitvallásos könyvéül, s melynek első magyar fordítása 1577-ben jelent meg Pápán Huszár Dávid fordításában. Nem tanulnak felekezetünk történetéről, s idegenek maradnak számukra a református erkölcsiség olyan kimagasló példái, mint a negyven prédikátor története, akiket gályarabságra vetettek hitükhöz való hűségük miatt. A bölcsészettudományi kar végletes züllöttségét jelzi az a tény, hogy az első dékán, Szilágyi Ferenc 2010 február 28-i búcsúztatóján a Szabadság téri templomban a jelenlegi bölcsészettudományi karnak sem egyetlen jelenlegi oktatója (beleértve a Szilágyit megfúró jelenlegi dékánt és helyettesét, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnest), sem egyetlen hallgatója nem jelent meg.
2. Az egyetem a humboldti értelemben a „kutatás és az oktatás” (Forschung und Lehre) terepe. A karon folyó kutatás színvonalát jelzi, hogy Szabó András dékán 2003-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja Szenci Molnár Albert egyszer már egy más szöveggondozó által megjelentetett latin nyelvű naplójának újraközlése. Ezt egészíti ki Szabó a szövegnek az 1970-es években Tolnai Gábor irányításával Uray Piroskával együtt készített fordításának másodközlésével, közismert adatokat tartalmazó jegyzetanyaggal, valamint egy kb. 40 könyvoldal terjedelmű bevezetővel. A bevezető szószátyár közléseket tartalmaz Szabó saját életéről, köszönetet mond még élő pályatársaknak, valamint feleségének, Petrőczi Évának, amiért az buzdította az egyszer már megjelent anyag újrahasznosítására. Az időközben elhunyt Tolnai Gábor, és a fordításban részt vevő Uray Piroska még köszönő szavakat sem kap. A 40 oldalnyi bevezető egy ponyvaregény stílusában tárgyalja Szenci Molnár Albert életének esetleges adatait: mennyit fizetett (és mennyivel maradt adós) a kosztért-kvártélyért, kiket akart feleségül venni és milyen rohamok törtek ki rajta a kényszerű szexuális önmegtartóztatás hatására. Szabó munkásságának periférikus jellegét jól jelzi, hogy a Doktori Iskolák 2010-ben frissített adatbázisában kb. 130 független idézést mutat ki saját munkáiról, 2003-ban, a doktori vita évében viszont még egyetlen hivatkozást sem tüntetett fel téziseiben. A munka színvonaláról mindenki benyomást alkothat az ezen a blogon publikált, mindössze 2 és fél oldalas tézisek alapján, amelyek nem posztulálnak semmit, és nem hivatkoznak semmilyen tudományos módszerre: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/ . Ennek végén található az összesen 3 publikáció (valójában 5, de ebből 2 azonos: magyarul – Sz.M. Sziléziában – ill. németül – Sz.M. in Schlesien -, 1 pedig akkor még meg sem jelent), egyenként 4, 7 ill. 11 oldalasok. Az I. Osztály követelményrendszere 30 fajsúlyos publikációt ír elő: Szabó ennek mennyiségileg csupán a 10%-át, minőségileg pedig 0%-át teljesítette.
3. Hansági (egyes dokumentumokban: Kulcsár-Szabó) Ágnes (Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus menye) a kar tudományos dékánhelyettese. Tudományos munkásságának színvonalára csak egyetlen adalék. A Doktori Iskolák adatbázisában Hansági tíz legfontosabb munkái közé sorolja két publikációját (ugyanannak a szövegnek a magyar és a német változata, tehát valójában 9), mely(ek) Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének elemzését tartalmazzák az identitáskonstrukciók szempontjából.Hansági Ágnes az elemzés során kulcsfogalomként alkalmazza a pragmalingvisztikából ismert beszédaktust. Szól az illokúció beszédaktusáról – ami nonszensz, hiszen minden beszédaktusnak van illokúciós ereje (Austin) –, valamint a perlokúcióról, mint amellyel a beszédaktust alkalmazó személy saját identitását létrehozza. Ez is nonszensz, hiszen a perlokúció csak az interakciós térben értelmezhető, mint a partnerben – a beszédaktus címzettjében – létrejött változás. Hansági „tanulmányainak” bibliográfiájában a beszédaktuskutatás egyetlen klasszikusára (Austin, Searle, Wunderlich stb.) sem utal, felsorolja viszont H. Meadet, aki a beszédaktus fogalmának kidolgozásakor (1950-es évek vége) már több évtizede halott volt. Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnes tudományosnak feltüntetett szövegei ehhez hasonló szakmai blöffök sorozatai, tudománytalan konstrukciók.
4. A bölcsészkaron folyó oktatás színvonala – vezető oktatóinak tudományos felkészültségét tekintve nem is lehet más, mint siralmas. Egyetlen lényeges kivétellel. A Hima Gabriella által 2003-ban alapított Irodalomtudományi Doktori Iskola csakugyan jó színvonalon működött. Hima Gabriella erkölcsileg feddhetetlen, tudományos hírneve kikezdhetetlen. Nem tartozik sem Szabó András, sem a Kulcsár-Szabó klán érdekköréhez. Őt a karon (a Szabó András által megfúrt) Szilágyi Ferenc alkalmazta 1998-ban (a Szabó András által megfúrt) Huszár Ágnes javaslatára. 2009-ben Szabó András dékán megpróbálta maga és érdekköre számára az IDI-t megszerezni. Ennek vezetését feleségének, Petrőczi Évának szánta. Ezt megalapozandó egyetemi tanárságra terjesztette fel a feleségét a MAB-nál. Bár a felterjesztést személyesen maga Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus szorgalmazta, a MAB nem fogadta el. A hatalomátvétel előkészítésére a KRE BTK vezetése Hima Gabriella iskolavezető ellen MAB eljárást kezdeményezett. Ez azonban tisztázta az iskolavezetőt a vádak alól. Viszont számos jogsértést állapított meg: személyi összefonódások a doktori védésekben: Például Szabó és Petrőczi – házastársak – témavezetőként és opponensként szerepelnek egy doktori védésben. Mészáros Márton – Hansági Ágnes tanársegédje – maximális pontszámot kap egy, az előírt terjedelem felét kitevő, részben közös munkában, részben teljesen idegen munka kisajátításával készült disszertáció alapján. (A bizottság vezetője Eisemann György, Kulcsár-Szabó Ernő helyettese az ELTÉ-n, és a többi bizottsági tag is Kulcsár-Szabó Ernő személyes lekötelezettje, kivéve Petrőczit, aki viszont a Szabó dékán felesége.) A MAB 2009. október 2-i határozatában felszólítja a KRE-t a jogsértések megszüntetésére. Ez mind a mai napig nem történt meg. A Doktori Iskolát jelenleg Kovács Árpád orosz szakos nyugdíjas professzor vezeti. (A KRE BTK-n nincs orosz szakos képzés.)
A református egyetemre mind a kutatás, mind az oktatás tekintetében az alibi, a „mintha” létezés jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar Tudomány – a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata – 2010 második, a Kálvin évnek szánt számában egyetlen KRE BTK-s szerző sem szerepel. Sőt, egyetlen lábjegyzet erejéig sem emlékeznek meg a KRE BTK oktatóinak egyetlen írásáról sem. Ők nyilvánvalóan a „tudományos mezőben” (Bourdieu) még kálvinista témában sem számítanak semmit. Ez a látszat-egyetem azonban nagyon is valós pénzt, 2,6 milliárd forintot von el évente az államháztartásból.
Quod erat demonstrandum.
Sonntag, 11. Juli 2010
Einsamer Attentaeter (Magányos merénylő)
Amikor egy diktatúra már minden ízében recseg-ropog, a diktátor és kegyencei elkezdenek reszketni. Érzékelik az ellenállás erősödését, érzékelik a szemvillanásokat, a gúnyos mosolyokat a hátuk mögött. De nem akarják hinni. Épp ellenkezőleg, azt akarják hinni, hogy népszerűek. Már tömegek kívánják a bukásukat, és azért fohászkodnak, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. A diktátor és környezete érzi a veszélyt, de nem akarja hinni, hogy tömeges ellenállás van kibontakozóban. Ilyenkor szokták elővenni a magányos merénylő elméletét. Ez azt jelenti, hogy amúgy minden a legnagyobb rendben, csak egyetlen ember tör a hatalmukra. Ez az ember a magányos merénylő. Nincsenek barátai, szövetségesei, egyesegyedül akarja megdönteni a fennálló hatalmat. Ez az elmélet fölöttébb megnyugató. A duplaszabó vezetés ezzel az elmélettel nemcsak magát nyugtatja, hanem a környezetét is ámítja. Casillas nevű szerzőnk épp ezt az elméletet teszi mérlegre. – A szerk.
Szerző: Casillas
Duplaszabók azt terjesztik a karon, hogy ezt az egész blogot egyetlen személy írja. Ezzel
kapcsolatban többféle lehetőség létezik:
1 . Ők ugyan nem hiszik, de terjesztik ezt az infót/rágalmat, ezáltal totál hülyére véve a
kedves kollégáikat, akiket megpróbálnak beetetni és agymosni ekkora képtelenséggel.
2 . Maguk is elhiszik, és igazuk van. Azaz létezik egy személy, akinek már több mint
egy éve teljes rálátása van a legkülönbözőbb karok legkülönbözőbb belügyeire és
egyáltalán mindenre, ami az egyetemmel kapcsolatos. Ez csak dékánhelyettesi szinttől
felfelé képzelhető el. (Milyen pozícióban is vannak a hír terjesztői??) Ha nevesíteni
akarnák a blogszerzőt, csak az egyetem vezetőjére vagy a fenntartójára gondolhatnak,
vagyis azzal vádolják valamelyiküket, hogy egyfajta torz kamikáze-taktikával teljesíti
titkos romboló küldetését: miközben működteti ezt a szakmai és erkölcsi csődtömeget
(ún. egyetem), semmi mást nem tesz, mint éjt nappallá téve blogolva dokumentál.
3 . Elhiszik, de nincs igazuk. És ebből nagyon súlyos következtetéseket kell levonni rájuk
nézve:
-
Irodalmárként szakmailag teljesen alkalmatlanok. Pl. nem ismerik a detektívirodalmat
(sem a klasszikusat, sem a triviálisat), nem érzékelik, hogy egy történet (az általuk
koholt és megélt) mekkora fordulatot bír ki anélkül, hogy elmenne a groteszk, az
abszurd v. a sci-fi világába. Valamint lehet, hogy ronggyá olvasták a különböző
recepció- és narratíva-elméleteket, de ezeket nem sikerült megérteniük: egyrészt
nem fedezik fel a különböző tematikák és stílusok mögött rejlő számos szerzőt
(ez a szerepjátékokat figyelembe véve sem lehet egyetlen ember), másrészt nem
tudatosult bennük, hogy a szöveg interpretációja mindig az olvasótól függ. Vagyis
saját hátterüktől, fizikai, szellemi, lelki állapotuktól…
-
Matematikai gondolkodásra, alapvető szillogizmusok alkotására (tér, idő, logikai
kapcs.) képtelenek.
-
Emberismeretük (és önismeretük, de ezt most hagyjuk) nulla. Hogyan foglalkozhatnak
így irodalommal és fiatalok oktatásával, nevelésével, fejlesztésével(!)?
-
Pszichiátert kellene megkérdezni, hogy milyen néven diagnosztizálható (paranoia v.
más mániákus betegség?) ez a lelki torzulat, amelynek ismérvei: fiktív ellenségkép,
üldözési mánia, az ellenségkép kozmikussá növelése és kivetítése a valóság minden
elemére stb. Hiszen ha egyetlen valaki képes lenne a blog működtetésére, az
csakis egy hallatlan munkabírású, nulla alvásigényű, hatalmas műveltségű és agyi
kapacitású, rendkívül szellemes, játékos és kreatív lény lehet. – Duplaszabóék
kezdenek hinni Istenben?!
Szerző: Casillas
Duplaszabók azt terjesztik a karon, hogy ezt az egész blogot egyetlen személy írja. Ezzel
kapcsolatban többféle lehetőség létezik:
1 . Ők ugyan nem hiszik, de terjesztik ezt az infót/rágalmat, ezáltal totál hülyére véve a
kedves kollégáikat, akiket megpróbálnak beetetni és agymosni ekkora képtelenséggel.
2 . Maguk is elhiszik, és igazuk van. Azaz létezik egy személy, akinek már több mint
egy éve teljes rálátása van a legkülönbözőbb karok legkülönbözőbb belügyeire és
egyáltalán mindenre, ami az egyetemmel kapcsolatos. Ez csak dékánhelyettesi szinttől
felfelé képzelhető el. (Milyen pozícióban is vannak a hír terjesztői??) Ha nevesíteni
akarnák a blogszerzőt, csak az egyetem vezetőjére vagy a fenntartójára gondolhatnak,
vagyis azzal vádolják valamelyiküket, hogy egyfajta torz kamikáze-taktikával teljesíti
titkos romboló küldetését: miközben működteti ezt a szakmai és erkölcsi csődtömeget
(ún. egyetem), semmi mást nem tesz, mint éjt nappallá téve blogolva dokumentál.
3 . Elhiszik, de nincs igazuk. És ebből nagyon súlyos következtetéseket kell levonni rájuk
nézve:
-
Irodalmárként szakmailag teljesen alkalmatlanok. Pl. nem ismerik a detektívirodalmat
(sem a klasszikusat, sem a triviálisat), nem érzékelik, hogy egy történet (az általuk
koholt és megélt) mekkora fordulatot bír ki anélkül, hogy elmenne a groteszk, az
abszurd v. a sci-fi világába. Valamint lehet, hogy ronggyá olvasták a különböző
recepció- és narratíva-elméleteket, de ezeket nem sikerült megérteniük: egyrészt
nem fedezik fel a különböző tematikák és stílusok mögött rejlő számos szerzőt
(ez a szerepjátékokat figyelembe véve sem lehet egyetlen ember), másrészt nem
tudatosult bennük, hogy a szöveg interpretációja mindig az olvasótól függ. Vagyis
saját hátterüktől, fizikai, szellemi, lelki állapotuktól…
-
Matematikai gondolkodásra, alapvető szillogizmusok alkotására (tér, idő, logikai
kapcs.) képtelenek.
-
Emberismeretük (és önismeretük, de ezt most hagyjuk) nulla. Hogyan foglalkozhatnak
így irodalommal és fiatalok oktatásával, nevelésével, fejlesztésével(!)?
-
Pszichiátert kellene megkérdezni, hogy milyen néven diagnosztizálható (paranoia v.
más mániákus betegség?) ez a lelki torzulat, amelynek ismérvei: fiktív ellenségkép,
üldözési mánia, az ellenségkép kozmikussá növelése és kivetítése a valóság minden
elemére stb. Hiszen ha egyetlen valaki képes lenne a blog működtetésére, az
csakis egy hallatlan munkabírású, nulla alvásigényű, hatalmas műveltségű és agyi
kapacitású, rendkívül szellemes, játékos és kreatív lény lehet. – Duplaszabóék
kezdenek hinni Istenben?!
Sonntag, 27. Juni 2010
Bischöfliches Schachspiel 3. (Püspöki sakkjátszma 3.)
Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek … egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segéljen. | Ámen.
Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:
Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…
Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.
Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:
„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)
A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…
Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.
Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.
Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.
A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)
De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.
Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.
Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.
Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.
A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…
A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.
Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:
Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…
Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.
Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:
„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)
A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…
Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.
Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.
Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.
A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)
De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.
Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.
Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.
Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.
A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…
A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.
Bischöfliches Schachspiel 2. (Püspöki sakkjátszma 2.)
Az alábbi cikket Shadow küldte be válaszul és folytatásként az előző posztra. Ez tovább árnyalja a püspöki sakkjátszmát, amelyben minden egyes húzásnál fejek hullanak a református egyetemen.
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Bischöfliches Schachspiel 1. (Püspöki sakkjátszma 1.)
Az alábbi cikket htk-illetékes hozzászólásként küldte, de mondanivalója olyan fontos, hogy önálló poszttá emeltük ki. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenénk a szerzővel. A Károlinak szerintünk csak egy Fenntartója van, mégpedig Bölcskei. A Dunamelléki püspöknek van bizonyos befolyása az egyetemre, kiváltképp a teológiára, de ezt nem kell túlbecsülni: fontos kérdésekben nem ő dönt, hanem Bölcskei. Így nem hisszük, hogy Szabó Andrást a sógora, Szabó István neveztette volna ki. Csakis Bölcskei tehette, miután Szabó András letette előtte a hűségesküt, és mellesleg bemártotta előtte a sógorát, Szabó Pistát. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a két püspök sakkjátszmát játszik eleven figurákkal, és ebben a sakkjátszmában szürke eminenciások súgják nekik a lépéseket. Olyanok pl. mint Kovács Barnabás stratégiai igazgató, vagy mint a semmiből felbukkant Sepsi Enikő. (Hm, ő is Enikő! Úgy látszik, Bölcskei püspök különleges vonzalmat érez az Enikő nevű nők iránt.) – A szerk.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Freitag, 18. Juni 2010
Heidelbeermarmelade (Áfonyalekvár)
Két elemzést kaptunk Petrőczi Éva “Áfonyahegyi jegyzeteiről”. Az elsőt Prudens küldte be, a másodikat Lakat. Mindketten a http://senkikasenkifoldjen.blog.hu népszerű szerzői.
1. olvasat
Szerző: PRUDENS
Petrőczi Éva Áfonyahegyi jegyzetek
A Sas Kiadó az idei Könyvhétre megjelentette Petrőczi napló-önéletrajzát. A mindössze 134 lapos, kisalakú, nagy betűkkel szedett szöveg fő üzenete (message) nekünk, a „blogsárkányoknak” szól. Ezt a hátoldalról tudhatjuk meg, ahol a szerző felpanaszolja, hogy „minden szavam és lélegzetvételem napról napra ’elektronikus pellengéren’ csúfoltatik meg”. Erre kíván Petrőczi „méltó […] módon válaszolni”.
Ha már imígyen megszólíttattunk, s blogunkat (fűzfa)poetessza ilyen kedvesen reklámozza könyvében, magunk is filológusi „sűrű olvasásnak” vetettük alá az említett opust, hogy kihüvelyezzük a legkevésbé sem tiszteletreméltó női szerzőhöz illő szófordulattal élve a benne rejlő szubsztanciát.
A könyvet szerzője „maga mentségének” szánja, azt kívánja bizonyítani, hogy milyen nemtelenek, becstelenek, megalapozatlanok azok a megállapítások, amelyek őt érik „tanári-tudósi-költői” mivoltában. Azt kívánja továbbá a szöveggel bizonyítani, milyen nagyszerű tanár, tudós, költő is ő, s milyen szépséges, vonzó nő (60. évében), melegszívű édesanya, nagyszerű feleség, kiváló szakácsnő. Ennek a célnak az érdekében suvickolja „filléres emlékeit” családi ezüstté, sőt, ómama briliáns ékszereivé.
Megjegyzéseinket tematikus csoportosításban közöljük, a végén pedig levonjuk megalapozott következtetéseinket.
Családi háttér
Petrőczi mindent megtesz azért, hogy tiszteletreméltó családot kanyarítson saját maga hátterébe. Az angol királynővel való rokonságáról, melyet egy rádiós Névjegyben pendített meg, most egy szót sem szól. A Ludwig ősök dicsőülnek meg e szűkösen mért lapokon: dzsentroid életvitelű „katonatiszt” nagyapa, gimnáziumigazgató, álértelmiségi anyuka, költői lelkű körorvos apuka. A család életvitelét „Ludwig házak”, hatalmas családi sírboltok jelzik.
Nyelvtudás
Petrőczi igazi poliglott, ahogy írja. Nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem németül is „szép kiejtéssel, leleményesen, folyékonyan beszélek” (67. l.), bár Halász Előd Rilke-szemináriumán még „inkább a zsigereimben éreztem, mintsem értettem a szövegeket”. (Uo.)
Nem ragadunk le annál a képzavarnál, hogy P. hasaszalonnája és hátszalonnája közti orbitális emésztőcsatornájában forgatja a Duinói elégiák költőjének verseit, csak annyit jegyzünk meg, hogy maga is bevallotta: nem tud németül.
P. annyira fogékony a nyelvekre, hogy Norvégiában már „egy hét után” érteni kezdi a helyieket. „Cvetajevát és Brodszkijt, két nem éppen könnyű nyelvezetű szerzőt mindmáig különösebb akadály nélkül olvasom,” (91. l.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy Ref. Lapiban közölt irományában Brodszkijnak egy két szóból álló verscímét két (!) hibával „fordítja” magyarra: Zvezda rozsgyesztva”-t „a születés csillagá”-nak „fordítja” a helyes „Betlehemi csillag” helyett. Ezt a fordítási trouvaille-t: minden szóra esik egy hiba – meg sem próbáljuk kommentálni.
Csak csodálkozunk, hogy P. ilyen magas szintű nyelvtudással helytelenül írja – két n-nel – a „Lebegyinoje ozero”-t. Azt pedig végképp nem értjük, hogyhogy nem tud petrezselymet kérni az orosz fiatalembertől. Ezt a zöldséget ugyanis oroszul „petruská”-nak hívják, csakúgy, mint Petrőcziék kedvenc kifőzdéjét a Ráday utcában. (91. l.)
Szépség
A szerző beavatja olvasóját a titokba, hogy sokáig „csúfságnak” tartotta magát. Szépségének felismerését csak a második házassága váltotta ki belőle(!!!!) „Belőlem – akármilyen szemérmetes és szűkszavú ember – András „dícsérgette ki” ezt a megrögzött csúfság-érzetet.” Most már tudja, hogy szép, sőt, „sokat javít a külsőmön, hogy arcom.. sokat megőrzött kislánykori vonásaiból.” ( 75. l.) „A közvélekedés szerint ’jól tartom magam’” ( 32. l.) Szépsége megőrzésének titkát sem hallgatja el hű olvasói elől: elárulja samponjának nevét, s azt is, honnan lopta tusgéljét. Megtudjuk, hogy olívaolajjal kenegeti „testének legsivatagosabb vidékeit”. Ezt a mondatot, finnyás gyomrunkra való tekintettel, már vizualizálni sem merjük.
Pályatársak
Csak már rég elhalt költőkről-írókról olvashatunk, ők, ugye, nem tudják helyreigazítani P. szelektív memóriáját. Jékely, Kormos, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Lázár Ervin udvariasan elviselték P. tolakodását, s nem cáfolhatják P. hajmeresztő emlékezéseit arról, hogy milyen kivételesen tehetségesnek tartották őt, pótanyaként, pótapaként viselkedtek vele.
Olvasmányai
P. a férjét kísérte el Heidelbergbe, de ő is bőszen kutat. Mindenekelőtt az interneten, ahol „valóságos tudományos kincseket” talál. Halkan jegyezzük meg: ezért kár volt a Neckar parti várost mocskos jelenlétével elcsúfítani. Az Internet elérhető a Mátyás utcában is. Közben pedig olvas: puritán szerzőket, hiszen ő a „Puritanizmuskutató Intézet” vezetője! No meg közben olyat is, ami tetszik is neki. Rosamunda Pilcher undorító giccsei állnak hozzá a legközelebb, éppúgy, mint „tudós” férjéhez a primitív sci-fik.
Összegzés
A sok primitív hazugság és dicsekvés között akad néhány igazságmorzsa is: „Sokszor az az érzésem, hogy az emberek többsége nem szeret és nem tud elfogadni” (55. l.) Hát igen, ezzel kéne szembenézni, és megkérdezni, vajon miért.
Nem azért, mert őt a „nagy professzor kis feleségé”-nek tartják. (74. l.), két okból sem. Egyrészt mert Szabót minden hozzáértő ember simlis bunkónak tartja, aki csalással jutott akadémiai doktori címhez. Másrészt ki nevezne „kis feleség”-nek egy 120 kilós tehenet?
A könyvvel kapcsolatban a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért támogatta a könyv kiadását többek között a Dunántúli Református Egyházkerület és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápáról. Fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach József püspöknek és Köntös László gyűjteményigazgatónak is.
Milyen spirituális és szellemi értéke van egy olyan könyvecskének, amelynek túlnyomó részében a szerző saját magát dicsérgeti, arról ír, mit főzöget, hogyan tartják a vércsoport szerinti diétát, valamint arról, hogy a férjének akkora a feje, hogy nem kapni rá sapkát.
Viszont a kötet támogatóit végignézve nem henye gondolat feltenni azt a kérdést, hogy vajon mi köze van Petrőczinek a pápai reformátussághoz, illetve fordítva, ami érdekesebb?
Nem tudjuk, mert ez nem derül ki, de támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és annak Gyűjteménye ezt a fércművet! Ám a tisztánlátás érdekében fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach püspöknek és helyettesének is.
2. olvasat
Szerző: LAKAT
2. olvasat
PETRŐCZI ÁFONYAHEGYI ÖKLENDEZÉSEI
(134 oldal kisalakú könyvben)
Ezt a kötetet miért támogatták – a belső oldal támogatói listája alapján – ennyien? Például a Kálvin Kiadó, a Németajkú Református Gyülekezet, a Dunántúli Református Egyházkerület meg a pápai Tudományos Gyűjtemény? Pécs városának a Közgyűlése? Normális ez a világ? Hol élünk? Senki sem nézte meg, hogy mire ad pénzt?
Ez a könyv nem szól másról, mint arról, hogy lelkileg mennyire beteg ez a nő. Látlelet ez a ”napló”, arról, hogy mennyire nem tudja feldolgozni a blogban leírt elemzéseket, mert firkálmányában mindig visszatér a blogra (ami lakmuszpapírrá vált ezáltal): 24, 42, 45, 74, 76, 80, 81, 83, 86-87, 89, 92, 98, 114-115, 127, 128 oldalakon. Nem tud szabadulni a témától. Ha Freud lennék, tanulmányt írnék a tudatalatti hatalmáról.
De tényleg! – Steinbach püspök úr és helyettese Köntös úr miért támogatta ezt a pongyola stílusban megírt lelki büfögést? Persze ez a kérdés vonatkozik Balog Zoltánra is a németajkú gyülekezet és a fideszes Polgári Magyarországért Alapítványra is. Olyan fontosak ennek a nőnek a lelki problémái? – Hogy nem tudja feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek az ő és férje megalapozatlan ”szakmaiságát” és züllött emberi mivoltát mutatja be, nem beszélve a primitív verseiről (www.senkikasenkifoldjen.bog.hu), melyeket „Farkastorok” elemzett?
P. É. KARAKTERE
Tényleg igaz az előttem is megfogalmazott megállapítás: ahogy politúrozza a svábszerű Ludwigok nem létező mitológiáját, hogy a román nagyapja milyen világ- és nagypolgár volt. Iszonyú ez a jelenség, ahogy egy proli az ezredforduló után öntudatra ébred és hazudozik magának mindenféle múltat (ez is végigkíséri ezt a kis írást – talán a polgári alapítvány miatt szeretne ennyire ”polgári” lenni): szánalmas és beteges, ahogy megfogalmazza „díszsírhelyes díszpolgár-őseim” mítoszát (10). Mintha ezek a svábféle kispolgár Ludwigok ”valakik” lettek volna.
Petrőczi nagyon mély nagyapa-komplexussal küszködik, ami szintén végig követhető: 5, 9 (2x), 11, 14, 15, 23 (2x), 29, 35, 71 (2x), 78, 81, 100, 101, 108 (2x), 122, 132 oldalakon – ezek mind a román nagyapjáról írt beteges hablatyolások. Köszöni a nagyanyjának (róla nem ír!) a „tartást adó holmikat”. – PÉ csak szeretné, ha rendelkezne tartással, de sem fizikai tartása nincs (pacal Mári és mosónői prolisága miatt), sem lelki tartása (lásd ezt a ”naplót” és az egyetemi erkölcstelenséget támogató tevékenységeit, meg az önkritikátlan verseit).
Ez a cselédek ivadéka leírja a 22. oldalon, hogy az észak-walesi Bangorban – nyáron! – mindig direkt blézerben ment reggelizni, mert annak a zsebeit tele tudta tömni főtt tojásokkal, ugyanúgy, mint az akadémiai 2 hónapos hollandiai ösztöndíján: felvágottat, minivajakat, minilekvárokat, gyümölcsöt stb. vágott zsebre. Ennyire proli ez a buta lúd (és még le is írja ezt)!
MÁSOK MÖGÉ ÁLLÁS ÉS DÖRGÖLŐZÉS
Nem adja fel, ebben a szemétben (könyvében?) ismét kitér a Jékelyhez való viszonyára, elmagyarázva, hogy „nem-lobbista nem-helyezkedő barátságban voltam” (24). Annyira magyarázza ezt, hogy Freud bácsi is örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy Heidelberg mesés hatással volt Évánkra, mert ”káté” jelleggel válaszolgat a blogban írtakra, de kérdés nélkül elszántan felelget és nagyon izzadtságosan igazolgatja magát. Ám ezt az utólagos bratyizást tovább fejlesztette PÉ: Hervay Gizellát nyalja a 35. oldalon. Lázár Ervin barátságáért teper utólag a 40. oldalon. Kormost és Rab Zsuzsát is bevonja ez a szerencsétlen a köreibe a 44. oldalon, ugyanitt Benyhe Jánost is jó barátjának nevezi, lentebb Kormos Pista utódjának nevezi magát. Iszonyú ízléstelen ez a bennfenteskedés, ami tipikusan a középszerű emberek dörgölőző viselkedése a hozzá nem mérhető nagyokhoz. A 49. oldalon arra vetemedik PÉ, hogy azt a mítoszt építi a saját mitológiájába, mely szerint Jékely „azért nem kapott meg egy jelentős kitüntetést, mert annak összegét meg akarta osztani velem”. Valószínű, hogy ezt a történetet csak PÉ ismeri… Szegény Jékely úgy halt meg, hogy nem is hallott erről! Ez a történet még logikailag is biceg!
EGYETEMESDI – KARRIER— PÉNZ
A 29. oldalon írta le PÉ a lényeget: „Olykor úgy érzem, ezzel az egész egyetemesdivel-tudományosdival csak bajt hoztunk szegény fejünkre; Andrásnak talán jobb lett volna megmaradnia a Ráday Gyűjtemény marginális békéjében”. Ez így van, csak azzal a különbséggel, hogy ez az ún. „egyetemesdi” stb. eleve nem Szabó szellemi méretére volt szabva, mert ő képességei, erkölcsisége és teljesítménye alapján tényleg marginális (ezt önmaga is tudja), ezért a Ráday Gyűjteménybe való. Kár volt kaparnia Barátossy Jenőnél, hogy bejátssza magát 1994-ben a Károlira (pedig előtte az egyetem ellen cikkezett!). Szegény Szilágyi, dékánként nagyon utálta Szabó személyét és jellemét. Mindent megtett, hogy ne kerüljön helyzetbe, de pár hónap múlva behozta a teljesen képzetlen nejét is. PÉ ”napló”-féléjéből kiderül, hogy a férj=dékán úr jelenleg „Szenci Molnár Albert-levélkiadáson dolgozik” (38) – ugyanis nem volt elég számára, hogy a jelentéktelen naplóját (mit evett, kivel találkozott stb.) megjelentette, most a levelezést masszírozza. Ez a Szabó egy teljesen jelentéktelen, filológusnak sem nevezhető szánalmas álkutató, aki nyílván a levelezés jegyzetapparátusához gyűjt anyagokat. De PÉ is egy tökalsó, mert azt írja a 90. oldalon, hogy mennyire jó Heidelbergben lenni, ahol közel lehet az egyetemi könyvtárhoz, de ő inkább otthon ül és a interneten keresgél: „rövid idő alatt kincsek garmadáját találtam most készülő Basirius Izsák-dolgozatomhoz”. Ezt PÉ „tudományos internethalászat”-nak nevezi! Ennyit ér ez az önmagát tudós-költőnek aposztrofáló egyetemi oktató. Döbbenetes ez a nyíltan hirdetett ostobaság.
Egyébként ez a termesz-nő a Polgári Körökbe (62.) és a Művészetek Házába hivattatta meg magát az elmúlt évek során és ott ünnepeltette magát és a sz@r verseit.
Ez a lejmoló luvnya még a heidelbergi ösztöndíjból (amit a férje kapott Szenci levelezésének a masszírozása miatt – efölött itthon is lehet masztizni, kár állami pénzen utaztatnia magát!) is SPÓROL: (66. oldal) „a kettőnk által feléldegélt egy személyes ösztöndíjból megmenthető valamicske”. – Miért kéne megmenteni egy eurót is? Nem elég a dékáni és tanszékvezetői, meg az intézetvezetői (puritán) és az oktatói stb., stb. fizetésük. Ez kettőjüknek (családilag) együtt több mint 1 millió forint, és ehhez jön még a komáromi zsebpénz. Nem elég?
VÉGKIFEJLET
Végül is miről szól ez a kisalakú, 134 oldalas beteges írás? Arról, hogy ez az öntömjénező nő, aki okosnak és műveltnek (miket olvas?!) tartja magát, mennyire szánalmas és velejéig ostoba csaló, ráadásául leplezetlen személyiségzavara a freudi nagyapa-komplexusban csúcsosodik ki. A pedigréjét folyamatosan fényezi, mintha középpolgárok és értelmiségiek lettek volna a Ludwigok (apja angolul olvas – 21. oldal, Ludwig-házakat vallja a családjának 22-23. oldal). Beteg szegény! Össze-vissza hazudozik és utalgat mindenfélére. Komolytalan! De a legfőbb baja mégiscsak a blog, ez itt, amitől nem tud szabadulni a saját 134 oldalán keresztül sem! Ezt nem tudja megemészteni. Pedig szegény András „inaszakadtáid” (127) menti az egyetemet a bajból. De hát mindenki elfelejti – rajtunk kívül –hogy éppen a férje, Szabó (és helyettese!) sodorta a tehetségtelensége, teljes amoralitása és sorozatos csalásai miatt az egyetemet ebbe a katasztrofális helyzetbe azzal, hogy Bölcskeit mint fenntartóját és kenyéradó gazdáját rideg karrierizmusból és jó fizetésért kiszolgálja?! A beteges kisebbrendűségi érzés és karriervágy ide vezet! Ugye Éva? Ezért nem hagy nyugodni a blog, mert tudod, hogy a férjeddel sok mocskot követtetek és lepleztek el: nagyon nem tiszta a lelkiismeretetek! Pedig a nagy hályogkovács adott konkrét jelet: a hályogot le is operálták, de úgy látszik hiába, mert az optika nem változott ezután sem – a csalás, az erkölcstelen hamisítás és színvonaltalanság meg a hazudozás folytatódik. Pedig a ”jeleket” komolyan kellene venni. Ez a könyv is egy jel (számunkra!) arról, hogy jó úton vagyunk, még ha sok mindent nem is értetek abból, ami egy ideje történik, és az olvasatotok is (az erkölcsi különbségből fakadóan) teljesen más. Köszönet ezért a nagyon informatív 134 oldalért!
1. olvasat
Szerző: PRUDENS
Petrőczi Éva Áfonyahegyi jegyzetek
A Sas Kiadó az idei Könyvhétre megjelentette Petrőczi napló-önéletrajzát. A mindössze 134 lapos, kisalakú, nagy betűkkel szedett szöveg fő üzenete (message) nekünk, a „blogsárkányoknak” szól. Ezt a hátoldalról tudhatjuk meg, ahol a szerző felpanaszolja, hogy „minden szavam és lélegzetvételem napról napra ’elektronikus pellengéren’ csúfoltatik meg”. Erre kíván Petrőczi „méltó […] módon válaszolni”.
Ha már imígyen megszólíttattunk, s blogunkat (fűzfa)poetessza ilyen kedvesen reklámozza könyvében, magunk is filológusi „sűrű olvasásnak” vetettük alá az említett opust, hogy kihüvelyezzük a legkevésbé sem tiszteletreméltó női szerzőhöz illő szófordulattal élve a benne rejlő szubsztanciát.
A könyvet szerzője „maga mentségének” szánja, azt kívánja bizonyítani, hogy milyen nemtelenek, becstelenek, megalapozatlanok azok a megállapítások, amelyek őt érik „tanári-tudósi-költői” mivoltában. Azt kívánja továbbá a szöveggel bizonyítani, milyen nagyszerű tanár, tudós, költő is ő, s milyen szépséges, vonzó nő (60. évében), melegszívű édesanya, nagyszerű feleség, kiváló szakácsnő. Ennek a célnak az érdekében suvickolja „filléres emlékeit” családi ezüstté, sőt, ómama briliáns ékszereivé.
Megjegyzéseinket tematikus csoportosításban közöljük, a végén pedig levonjuk megalapozott következtetéseinket.
Családi háttér
Petrőczi mindent megtesz azért, hogy tiszteletreméltó családot kanyarítson saját maga hátterébe. Az angol királynővel való rokonságáról, melyet egy rádiós Névjegyben pendített meg, most egy szót sem szól. A Ludwig ősök dicsőülnek meg e szűkösen mért lapokon: dzsentroid életvitelű „katonatiszt” nagyapa, gimnáziumigazgató, álértelmiségi anyuka, költői lelkű körorvos apuka. A család életvitelét „Ludwig házak”, hatalmas családi sírboltok jelzik.
Nyelvtudás
Petrőczi igazi poliglott, ahogy írja. Nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem németül is „szép kiejtéssel, leleményesen, folyékonyan beszélek” (67. l.), bár Halász Előd Rilke-szemináriumán még „inkább a zsigereimben éreztem, mintsem értettem a szövegeket”. (Uo.)
Nem ragadunk le annál a képzavarnál, hogy P. hasaszalonnája és hátszalonnája közti orbitális emésztőcsatornájában forgatja a Duinói elégiák költőjének verseit, csak annyit jegyzünk meg, hogy maga is bevallotta: nem tud németül.
P. annyira fogékony a nyelvekre, hogy Norvégiában már „egy hét után” érteni kezdi a helyieket. „Cvetajevát és Brodszkijt, két nem éppen könnyű nyelvezetű szerzőt mindmáig különösebb akadály nélkül olvasom,” (91. l.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy Ref. Lapiban közölt irományában Brodszkijnak egy két szóból álló verscímét két (!) hibával „fordítja” magyarra: Zvezda rozsgyesztva”-t „a születés csillagá”-nak „fordítja” a helyes „Betlehemi csillag” helyett. Ezt a fordítási trouvaille-t: minden szóra esik egy hiba – meg sem próbáljuk kommentálni.
Csak csodálkozunk, hogy P. ilyen magas szintű nyelvtudással helytelenül írja – két n-nel – a „Lebegyinoje ozero”-t. Azt pedig végképp nem értjük, hogyhogy nem tud petrezselymet kérni az orosz fiatalembertől. Ezt a zöldséget ugyanis oroszul „petruská”-nak hívják, csakúgy, mint Petrőcziék kedvenc kifőzdéjét a Ráday utcában. (91. l.)
Szépség
A szerző beavatja olvasóját a titokba, hogy sokáig „csúfságnak” tartotta magát. Szépségének felismerését csak a második házassága váltotta ki belőle(!!!!) „Belőlem – akármilyen szemérmetes és szűkszavú ember – András „dícsérgette ki” ezt a megrögzött csúfság-érzetet.” Most már tudja, hogy szép, sőt, „sokat javít a külsőmön, hogy arcom.. sokat megőrzött kislánykori vonásaiból.” ( 75. l.) „A közvélekedés szerint ’jól tartom magam’” ( 32. l.) Szépsége megőrzésének titkát sem hallgatja el hű olvasói elől: elárulja samponjának nevét, s azt is, honnan lopta tusgéljét. Megtudjuk, hogy olívaolajjal kenegeti „testének legsivatagosabb vidékeit”. Ezt a mondatot, finnyás gyomrunkra való tekintettel, már vizualizálni sem merjük.
Pályatársak
Csak már rég elhalt költőkről-írókról olvashatunk, ők, ugye, nem tudják helyreigazítani P. szelektív memóriáját. Jékely, Kormos, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Lázár Ervin udvariasan elviselték P. tolakodását, s nem cáfolhatják P. hajmeresztő emlékezéseit arról, hogy milyen kivételesen tehetségesnek tartották őt, pótanyaként, pótapaként viselkedtek vele.
Olvasmányai
P. a férjét kísérte el Heidelbergbe, de ő is bőszen kutat. Mindenekelőtt az interneten, ahol „valóságos tudományos kincseket” talál. Halkan jegyezzük meg: ezért kár volt a Neckar parti várost mocskos jelenlétével elcsúfítani. Az Internet elérhető a Mátyás utcában is. Közben pedig olvas: puritán szerzőket, hiszen ő a „Puritanizmuskutató Intézet” vezetője! No meg közben olyat is, ami tetszik is neki. Rosamunda Pilcher undorító giccsei állnak hozzá a legközelebb, éppúgy, mint „tudós” férjéhez a primitív sci-fik.
Összegzés
A sok primitív hazugság és dicsekvés között akad néhány igazságmorzsa is: „Sokszor az az érzésem, hogy az emberek többsége nem szeret és nem tud elfogadni” (55. l.) Hát igen, ezzel kéne szembenézni, és megkérdezni, vajon miért.
Nem azért, mert őt a „nagy professzor kis feleségé”-nek tartják. (74. l.), két okból sem. Egyrészt mert Szabót minden hozzáértő ember simlis bunkónak tartja, aki csalással jutott akadémiai doktori címhez. Másrészt ki nevezne „kis feleség”-nek egy 120 kilós tehenet?
A könyvvel kapcsolatban a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért támogatta a könyv kiadását többek között a Dunántúli Református Egyházkerület és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápáról. Fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach József püspöknek és Köntös László gyűjteményigazgatónak is.
Milyen spirituális és szellemi értéke van egy olyan könyvecskének, amelynek túlnyomó részében a szerző saját magát dicsérgeti, arról ír, mit főzöget, hogyan tartják a vércsoport szerinti diétát, valamint arról, hogy a férjének akkora a feje, hogy nem kapni rá sapkát.
Viszont a kötet támogatóit végignézve nem henye gondolat feltenni azt a kérdést, hogy vajon mi köze van Petrőczinek a pápai reformátussághoz, illetve fordítva, ami érdekesebb?
Nem tudjuk, mert ez nem derül ki, de támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és annak Gyűjteménye ezt a fércművet! Ám a tisztánlátás érdekében fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach püspöknek és helyettesének is.
2. olvasat
Szerző: LAKAT
2. olvasat
PETRŐCZI ÁFONYAHEGYI ÖKLENDEZÉSEI
(134 oldal kisalakú könyvben)
Ezt a kötetet miért támogatták – a belső oldal támogatói listája alapján – ennyien? Például a Kálvin Kiadó, a Németajkú Református Gyülekezet, a Dunántúli Református Egyházkerület meg a pápai Tudományos Gyűjtemény? Pécs városának a Közgyűlése? Normális ez a világ? Hol élünk? Senki sem nézte meg, hogy mire ad pénzt?
Ez a könyv nem szól másról, mint arról, hogy lelkileg mennyire beteg ez a nő. Látlelet ez a ”napló”, arról, hogy mennyire nem tudja feldolgozni a blogban leírt elemzéseket, mert firkálmányában mindig visszatér a blogra (ami lakmuszpapírrá vált ezáltal): 24, 42, 45, 74, 76, 80, 81, 83, 86-87, 89, 92, 98, 114-115, 127, 128 oldalakon. Nem tud szabadulni a témától. Ha Freud lennék, tanulmányt írnék a tudatalatti hatalmáról.
De tényleg! – Steinbach püspök úr és helyettese Köntös úr miért támogatta ezt a pongyola stílusban megírt lelki büfögést? Persze ez a kérdés vonatkozik Balog Zoltánra is a németajkú gyülekezet és a fideszes Polgári Magyarországért Alapítványra is. Olyan fontosak ennek a nőnek a lelki problémái? – Hogy nem tudja feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek az ő és férje megalapozatlan ”szakmaiságát” és züllött emberi mivoltát mutatja be, nem beszélve a primitív verseiről (www.senkikasenkifoldjen.bog.hu), melyeket „Farkastorok” elemzett?
P. É. KARAKTERE
Tényleg igaz az előttem is megfogalmazott megállapítás: ahogy politúrozza a svábszerű Ludwigok nem létező mitológiáját, hogy a román nagyapja milyen világ- és nagypolgár volt. Iszonyú ez a jelenség, ahogy egy proli az ezredforduló után öntudatra ébred és hazudozik magának mindenféle múltat (ez is végigkíséri ezt a kis írást – talán a polgári alapítvány miatt szeretne ennyire ”polgári” lenni): szánalmas és beteges, ahogy megfogalmazza „díszsírhelyes díszpolgár-őseim” mítoszát (10). Mintha ezek a svábféle kispolgár Ludwigok ”valakik” lettek volna.
Petrőczi nagyon mély nagyapa-komplexussal küszködik, ami szintén végig követhető: 5, 9 (2x), 11, 14, 15, 23 (2x), 29, 35, 71 (2x), 78, 81, 100, 101, 108 (2x), 122, 132 oldalakon – ezek mind a román nagyapjáról írt beteges hablatyolások. Köszöni a nagyanyjának (róla nem ír!) a „tartást adó holmikat”. – PÉ csak szeretné, ha rendelkezne tartással, de sem fizikai tartása nincs (pacal Mári és mosónői prolisága miatt), sem lelki tartása (lásd ezt a ”naplót” és az egyetemi erkölcstelenséget támogató tevékenységeit, meg az önkritikátlan verseit).
Ez a cselédek ivadéka leírja a 22. oldalon, hogy az észak-walesi Bangorban – nyáron! – mindig direkt blézerben ment reggelizni, mert annak a zsebeit tele tudta tömni főtt tojásokkal, ugyanúgy, mint az akadémiai 2 hónapos hollandiai ösztöndíján: felvágottat, minivajakat, minilekvárokat, gyümölcsöt stb. vágott zsebre. Ennyire proli ez a buta lúd (és még le is írja ezt)!
MÁSOK MÖGÉ ÁLLÁS ÉS DÖRGÖLŐZÉS
Nem adja fel, ebben a szemétben (könyvében?) ismét kitér a Jékelyhez való viszonyára, elmagyarázva, hogy „nem-lobbista nem-helyezkedő barátságban voltam” (24). Annyira magyarázza ezt, hogy Freud bácsi is örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy Heidelberg mesés hatással volt Évánkra, mert ”káté” jelleggel válaszolgat a blogban írtakra, de kérdés nélkül elszántan felelget és nagyon izzadtságosan igazolgatja magát. Ám ezt az utólagos bratyizást tovább fejlesztette PÉ: Hervay Gizellát nyalja a 35. oldalon. Lázár Ervin barátságáért teper utólag a 40. oldalon. Kormost és Rab Zsuzsát is bevonja ez a szerencsétlen a köreibe a 44. oldalon, ugyanitt Benyhe Jánost is jó barátjának nevezi, lentebb Kormos Pista utódjának nevezi magát. Iszonyú ízléstelen ez a bennfenteskedés, ami tipikusan a középszerű emberek dörgölőző viselkedése a hozzá nem mérhető nagyokhoz. A 49. oldalon arra vetemedik PÉ, hogy azt a mítoszt építi a saját mitológiájába, mely szerint Jékely „azért nem kapott meg egy jelentős kitüntetést, mert annak összegét meg akarta osztani velem”. Valószínű, hogy ezt a történetet csak PÉ ismeri… Szegény Jékely úgy halt meg, hogy nem is hallott erről! Ez a történet még logikailag is biceg!
EGYETEMESDI – KARRIER— PÉNZ
A 29. oldalon írta le PÉ a lényeget: „Olykor úgy érzem, ezzel az egész egyetemesdivel-tudományosdival csak bajt hoztunk szegény fejünkre; Andrásnak talán jobb lett volna megmaradnia a Ráday Gyűjtemény marginális békéjében”. Ez így van, csak azzal a különbséggel, hogy ez az ún. „egyetemesdi” stb. eleve nem Szabó szellemi méretére volt szabva, mert ő képességei, erkölcsisége és teljesítménye alapján tényleg marginális (ezt önmaga is tudja), ezért a Ráday Gyűjteménybe való. Kár volt kaparnia Barátossy Jenőnél, hogy bejátssza magát 1994-ben a Károlira (pedig előtte az egyetem ellen cikkezett!). Szegény Szilágyi, dékánként nagyon utálta Szabó személyét és jellemét. Mindent megtett, hogy ne kerüljön helyzetbe, de pár hónap múlva behozta a teljesen képzetlen nejét is. PÉ ”napló”-féléjéből kiderül, hogy a férj=dékán úr jelenleg „Szenci Molnár Albert-levélkiadáson dolgozik” (38) – ugyanis nem volt elég számára, hogy a jelentéktelen naplóját (mit evett, kivel találkozott stb.) megjelentette, most a levelezést masszírozza. Ez a Szabó egy teljesen jelentéktelen, filológusnak sem nevezhető szánalmas álkutató, aki nyílván a levelezés jegyzetapparátusához gyűjt anyagokat. De PÉ is egy tökalsó, mert azt írja a 90. oldalon, hogy mennyire jó Heidelbergben lenni, ahol közel lehet az egyetemi könyvtárhoz, de ő inkább otthon ül és a interneten keresgél: „rövid idő alatt kincsek garmadáját találtam most készülő Basirius Izsák-dolgozatomhoz”. Ezt PÉ „tudományos internethalászat”-nak nevezi! Ennyit ér ez az önmagát tudós-költőnek aposztrofáló egyetemi oktató. Döbbenetes ez a nyíltan hirdetett ostobaság.
Egyébként ez a termesz-nő a Polgári Körökbe (62.) és a Művészetek Házába hivattatta meg magát az elmúlt évek során és ott ünnepeltette magát és a sz@r verseit.
Ez a lejmoló luvnya még a heidelbergi ösztöndíjból (amit a férje kapott Szenci levelezésének a masszírozása miatt – efölött itthon is lehet masztizni, kár állami pénzen utaztatnia magát!) is SPÓROL: (66. oldal) „a kettőnk által feléldegélt egy személyes ösztöndíjból megmenthető valamicske”. – Miért kéne megmenteni egy eurót is? Nem elég a dékáni és tanszékvezetői, meg az intézetvezetői (puritán) és az oktatói stb., stb. fizetésük. Ez kettőjüknek (családilag) együtt több mint 1 millió forint, és ehhez jön még a komáromi zsebpénz. Nem elég?
VÉGKIFEJLET
Végül is miről szól ez a kisalakú, 134 oldalas beteges írás? Arról, hogy ez az öntömjénező nő, aki okosnak és műveltnek (miket olvas?!) tartja magát, mennyire szánalmas és velejéig ostoba csaló, ráadásául leplezetlen személyiségzavara a freudi nagyapa-komplexusban csúcsosodik ki. A pedigréjét folyamatosan fényezi, mintha középpolgárok és értelmiségiek lettek volna a Ludwigok (apja angolul olvas – 21. oldal, Ludwig-házakat vallja a családjának 22-23. oldal). Beteg szegény! Össze-vissza hazudozik és utalgat mindenfélére. Komolytalan! De a legfőbb baja mégiscsak a blog, ez itt, amitől nem tud szabadulni a saját 134 oldalán keresztül sem! Ezt nem tudja megemészteni. Pedig szegény András „inaszakadtáid” (127) menti az egyetemet a bajból. De hát mindenki elfelejti – rajtunk kívül –hogy éppen a férje, Szabó (és helyettese!) sodorta a tehetségtelensége, teljes amoralitása és sorozatos csalásai miatt az egyetemet ebbe a katasztrofális helyzetbe azzal, hogy Bölcskeit mint fenntartóját és kenyéradó gazdáját rideg karrierizmusból és jó fizetésért kiszolgálja?! A beteges kisebbrendűségi érzés és karriervágy ide vezet! Ugye Éva? Ezért nem hagy nyugodni a blog, mert tudod, hogy a férjeddel sok mocskot követtetek és lepleztek el: nagyon nem tiszta a lelkiismeretetek! Pedig a nagy hályogkovács adott konkrét jelet: a hályogot le is operálták, de úgy látszik hiába, mert az optika nem változott ezután sem – a csalás, az erkölcstelen hamisítás és színvonaltalanság meg a hazudozás folytatódik. Pedig a ”jeleket” komolyan kellene venni. Ez a könyv is egy jel (számunkra!) arról, hogy jó úton vagyunk, még ha sok mindent nem is értetek abból, ami egy ideje történik, és az olvasatotok is (az erkölcsi különbségből fakadóan) teljesen más. Köszönet ezért a nagyon informatív 134 oldalért!
Abonnieren
Posts (Atom)
