Új dékánhelyettes a Történettudományi Intézetből
2010.10.14. 09:00
A KRE BTK Kari Tanácsa 2010. október 13-i ülésén Dr. Sepsi Enikő dékán előterjesztésében a személyi ügyek c. pont alatt két Történeti Intézetben dolgozó kolléga megbízatását szavazta meg:
Dr. habil Kurucz György docenst a BTK Kari Tanácsa 26 igen 6 nem szavazattal javasolta a BTK dékánhelyettesi posztjára,
Mészáros Márta tanársegédet a BTK Kari Tanácsa 32 igen 1 nem szavazattal javasolta a Kari Fegyelmi Testület tagjává választani.
Mindkét kolléga munkájához sok sikert kívánunk, segítve munkájukat.
Csoma Zsigmond DSc. mb. intézetvezető
http://kretortenelem.gportal.hu/gindex.php?pg=33441266&nid=5741290
Új nevek a Károli Bölcsészettudományi Karának élén: Sepsi Enikő és Kurucz György
A tegnapelőtti Kari Tanács és a tegnapi összoktatói értekezlet eseményei alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az új dékán harcot hirdetett a korrupció ellen. A Magyar Irodalmi Intézet hírhedt vezetői, Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes, Hermann Zoltán és Kovács Árpád, akik sorozats bűncselekményeikkel, csalásaikkal, okirathamisításaikkal bedöntötték a BTK egyetlen doktori iskoláját és majdnem az egész kart is, végre kikerültek a hatalomból. Ha ezt még a felelősségre vonásuk és áldozataik rehabilitációja is követi, akkor talán elképzelhető, hogy mégis új szelek fújnak a Károlin. Ennek azonban óriási akadálya a korrupt, erkölcstelen, bűnpártoló rektorhelyettes, Balla Péter, aki a Duplaszabó diktatúra legfőbb támogatója volt. Őt nem elég leváltani, hanem büntetőjogilag is felelősségre kell vonni. – A szerkesztőség
Posts mit dem Label Enikő Sepsi werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Posts mit dem Label Enikő Sepsi werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Freitag, 15. Oktober 2010
Samstag, 18. September 2010
Aufgaben einer Hausfrau (Háziasszonyi teendők)
Tarr Zoltán zsinati tanácsos a múlt szerdai összoktatói értekezleten arról beszélt, mennyire fontos, hogy a Kar élén választott dékán álljon. Vajon kinek? Neki biztos nem. Választásról ugyanis szó sincs.
Ma a Kari Tanács rábólint a szerény képességű, ám nagyravágyó hostess, Sepsi Enikő dékáni megbízására. Ez a ceremónia a diktatorikus hagyományoknak megfelelően fog lezajlani. A Károli Gáspár Református Egyetemen demokratikusan választott rektor már másfél éve nincsen, az intézményt a Bölcskei Gusztáv által kijelölt Balla Péter rektorhelyettes vezeti. Az Állam- és Jogtudományi Karnak sincsen demokratikusan választott dékánja, a fenntartó akaratából Domokos Andrea látja el a megbízott dékáni tisztséget. A Bölcsészettudományi Karon épp most zajlik a dékánváltás, pontosabban egyik stróman váltja a másikat. Sem Szabó Andrást, sem Sepsi Enikőt nem demokratikusan választották illetve választják meg, ugyanis megválasztásukkor egyetlen ellenjelölttel sem kell(ett) megmérkőzniük, és megválasztásukat a fenntartó egyház deklaráltan erőltette. Nem nevezhető demokratikusnak az a választás, ahol csak egyetlen jelölt lehet, és más személyre nem is lehet szavazni. A túlreprezentált HÖK is be fog segíteni szokás szerint a fenntartó jelöltjének megszavazásába.
Sepsi Enikőt a Karon alig ismerik. Idén került az egyetemre, mint Bölcskei Gusztáv illetve bizalmasainak kiszemeltje. A nyomulásra eddig elsősorban a Szenátust használta. A szárszói napokat is próbálta a propaganda céljaira kiaknázni, sokan ekkor találkoztak vele először személyesen. Az általános vélemény szerint Sepsi gyakorlatias háziasszony, aki a nagytakarítást seprűvel és felmosóronggyal máris megkezdi. Hogy az oktatást hogyan akarja majd megreformálni és a doktori iskolát talpra állítani, erről még nem lehet semmit se tudni. Egy biztos, hogy a Fenntartó bizalmát, aki ugyanolyan járatlan az egyetemi üzemben, mint bölcsészkari dékánjelöltje, messzemenően élvezi.
Az elkövetkező időszak iránya világos: vak vezet világtalant…
Ma a Kari Tanács rábólint a szerény képességű, ám nagyravágyó hostess, Sepsi Enikő dékáni megbízására. Ez a ceremónia a diktatorikus hagyományoknak megfelelően fog lezajlani. A Károli Gáspár Református Egyetemen demokratikusan választott rektor már másfél éve nincsen, az intézményt a Bölcskei Gusztáv által kijelölt Balla Péter rektorhelyettes vezeti. Az Állam- és Jogtudományi Karnak sincsen demokratikusan választott dékánja, a fenntartó akaratából Domokos Andrea látja el a megbízott dékáni tisztséget. A Bölcsészettudományi Karon épp most zajlik a dékánváltás, pontosabban egyik stróman váltja a másikat. Sem Szabó Andrást, sem Sepsi Enikőt nem demokratikusan választották illetve választják meg, ugyanis megválasztásukkor egyetlen ellenjelölttel sem kell(ett) megmérkőzniük, és megválasztásukat a fenntartó egyház deklaráltan erőltette. Nem nevezhető demokratikusnak az a választás, ahol csak egyetlen jelölt lehet, és más személyre nem is lehet szavazni. A túlreprezentált HÖK is be fog segíteni szokás szerint a fenntartó jelöltjének megszavazásába.
Sepsi Enikőt a Karon alig ismerik. Idén került az egyetemre, mint Bölcskei Gusztáv illetve bizalmasainak kiszemeltje. A nyomulásra eddig elsősorban a Szenátust használta. A szárszói napokat is próbálta a propaganda céljaira kiaknázni, sokan ekkor találkoztak vele először személyesen. Az általános vélemény szerint Sepsi gyakorlatias háziasszony, aki a nagytakarítást seprűvel és felmosóronggyal máris megkezdi. Hogy az oktatást hogyan akarja majd megreformálni és a doktori iskolát talpra állítani, erről még nem lehet semmit se tudni. Egy biztos, hogy a Fenntartó bizalmát, aki ugyanolyan járatlan az egyetemi üzemben, mint bölcsészkari dékánjelöltje, messzemenően élvezi.
Az elkövetkező időszak iránya világos: vak vezet világtalant…
Sonntag, 12. September 2010
Bericht 2. (Strómanválasztás a Károlin 2010.09.08)
Úgy tűnik, a legújabb dékánválasztás is a régi bevált recept szerint zajlik. A Zsinat felkéri az egyedüli pályázót, a zsinati tanácsos bekíséri az összértekezletre, és felszólítja a tagságot, hogy válasszák meg a Zsinat választottját. És miután a Zsinat az új dékánt kézi vezérléssel bemanőverezi a dékáni székbe, hangsúlyozza, hogy milyen fontos, hogy a dékánválasztás demokratikusan történjék. Húsz hónappal ezelőtt Szabó András is hasonlóképpen került hatalomra, bár őt nem kísérte be a Kari Tanácsra senki, pláne nem egy összoktatóira. Így Szabó annakidején kénytelen volt kettős szerepben fellépni: mint új dékánjelölt, és mint Bölcskei Gusztáv hangja. Szabó a Kari Tanács előtt kijelentette, hogy a Fenntartó őt akarja dékánnak, ne pályázzon senki más. Aztán egyedüli pályázóként megnyerte a választást. Milyen választás az, ahol csak egy jelölt van? És azt is a Zsinat jelölte ki. Mert Sepsi Enikő már a Károlira érkezésekor azonnal főtitkári kinevezést kapott, és persze nem összoktatói értekezleten választották azzá. Olyan ez, mint a pártállami választások: egy párt – egy jelölt. Hát kb. itt tart az egyetemi autonómia a Károlin.
Ehhez képest Sepsi egész sikerült beszédet tartott mintegy 70-80 főnyi hallgatóság előtt, legalábbis sikerültebbet, mint a tanácsos, vagy pláne Balla, aki nem átallotta még a MAB-ot is hazugnak nevezni, mert nem akkreditálták a mindössze 5 megfelelt törzstaggal rendelkező jogi doktori iskolát, és felfüggesztették az irodalomtudományból valójában egyetlen megfelelt törzstaggal sem rendelkező IDI-t (emlékeztetőül: Jákfalvi színházas, Fabiny teológiából habilitált, Kovács orosz szakos, ami nincs a Károlin, ráadásul a munkaszerződése érvénytelen; az összes többi nem felelt meg). Azt állította, a MAB “téved” és “rosszindulatú”, ugyanis nem a vezetése alatt álló intézmény a rossz, hanem csak a híre. (Feltehetően nem volt még módja elolvasni Szabó András nagydoktoriját ezen a blogon. Az nem rágalom: az maga az autentikus, döbbenetes valóság :D )
Sepsi beszéde és eddigi teljesítménye alapján igen alkalmas lenne egy emelt szintű titkárnői posztra. Tudósnak nem tudós, de józan paraszti ésszel rendelkezik, és legalább két lábbal áll a földön, ha nem mindjárt néggyel. Biztos sokkal jobb dékáni hivatalvezető lenne, mint a jelenlegi, a hírhedt Demes-Kőfalusi Krisztina (akit egyébként az átalakult honlapon lefokoztak, már csak egyszerűen adminisztrátorként tüntetik fel, „dékáni” jelző nélkül). Sőt, jobb kari igazgató, mint Gál László. És ha már itt tartunk, bár nem dékáni formátum, egyetemi oktatói tapasztalata csekély, csak fantom PhD-ja van, de még ezzel együtt is alkalmasabb Szabó Andrásnál a dékánságra. Ami persze nem jelent alkalmasságot – csak Szabó teljes alkalmatlanságához képest.
A jelenlevők többsége rábólintott a pályázatra, de ez éppúgy szólhatott a jelenlevő zsinati tanácsosnak, mint a jelenlevő elődnek, Szabó Andrásnak, akinek leváltását az oktatók és hallgatók tömege már régóta kívánta. Nem annyira pro, mint inkább proteszt szavazás zajlott, hiszen az idén felbukkant Sepsit itt kevesen ismerik.
Mi szól Sepsi mellett? A gyakorlatiasság, a jó szervezőkészség és a botrányoktól való érintetlenség. Mi szól ellene? Ha eltekintünk attól a teljesen lényegtelen körülménytől, hogy nem egyetemi ember és nincs tudományos munkássága, akkor az, hogy Kovács Barnabás stratégiai igazgató és a jelenlegi BTK-s dékánhelyettes asszony köreinek protezsáltja.
Vagyis a BTK csak félig szabadul fel a Duplaszabó diktatúra lidércnyomása alól. Szabó és felesége megbukott. De Hansági és Hermann Sepsi Enikő megválasztatásával hatalomátmentésre készül.
Ehhez képest Sepsi egész sikerült beszédet tartott mintegy 70-80 főnyi hallgatóság előtt, legalábbis sikerültebbet, mint a tanácsos, vagy pláne Balla, aki nem átallotta még a MAB-ot is hazugnak nevezni, mert nem akkreditálták a mindössze 5 megfelelt törzstaggal rendelkező jogi doktori iskolát, és felfüggesztették az irodalomtudományból valójában egyetlen megfelelt törzstaggal sem rendelkező IDI-t (emlékeztetőül: Jákfalvi színházas, Fabiny teológiából habilitált, Kovács orosz szakos, ami nincs a Károlin, ráadásul a munkaszerződése érvénytelen; az összes többi nem felelt meg). Azt állította, a MAB “téved” és “rosszindulatú”, ugyanis nem a vezetése alatt álló intézmény a rossz, hanem csak a híre. (Feltehetően nem volt még módja elolvasni Szabó András nagydoktoriját ezen a blogon. Az nem rágalom: az maga az autentikus, döbbenetes valóság :D )
Sepsi beszéde és eddigi teljesítménye alapján igen alkalmas lenne egy emelt szintű titkárnői posztra. Tudósnak nem tudós, de józan paraszti ésszel rendelkezik, és legalább két lábbal áll a földön, ha nem mindjárt néggyel. Biztos sokkal jobb dékáni hivatalvezető lenne, mint a jelenlegi, a hírhedt Demes-Kőfalusi Krisztina (akit egyébként az átalakult honlapon lefokoztak, már csak egyszerűen adminisztrátorként tüntetik fel, „dékáni” jelző nélkül). Sőt, jobb kari igazgató, mint Gál László. És ha már itt tartunk, bár nem dékáni formátum, egyetemi oktatói tapasztalata csekély, csak fantom PhD-ja van, de még ezzel együtt is alkalmasabb Szabó Andrásnál a dékánságra. Ami persze nem jelent alkalmasságot – csak Szabó teljes alkalmatlanságához képest.
A jelenlevők többsége rábólintott a pályázatra, de ez éppúgy szólhatott a jelenlevő zsinati tanácsosnak, mint a jelenlevő elődnek, Szabó Andrásnak, akinek leváltását az oktatók és hallgatók tömege már régóta kívánta. Nem annyira pro, mint inkább proteszt szavazás zajlott, hiszen az idén felbukkant Sepsit itt kevesen ismerik.
Mi szól Sepsi mellett? A gyakorlatiasság, a jó szervezőkészség és a botrányoktól való érintetlenség. Mi szól ellene? Ha eltekintünk attól a teljesen lényegtelen körülménytől, hogy nem egyetemi ember és nincs tudományos munkássága, akkor az, hogy Kovács Barnabás stratégiai igazgató és a jelenlegi BTK-s dékánhelyettes asszony köreinek protezsáltja.
Vagyis a BTK csak félig szabadul fel a Duplaszabó diktatúra lidércnyomása alól. Szabó és felesége megbukott. De Hansági és Hermann Sepsi Enikő megválasztatásával hatalomátmentésre készül.
Samstag, 7. August 2010
Dekanwahl. Kandidatinnen 2. Die vierbeinige Nixe (Dékánjelöltek: 2. A négylábú sellő)
A képet, amit Anonym Analyst tett fel távollétemben, levettem. A linket fenthagytam, arra kattintva még elérhető, de lehet, hogy onnan is leveszik. Akinek tetszik, mentse el.
JC
Autentikus foto:
http://picasaweb.google.com/konferencia.cief/KonferenciaCIEF#5417307757318221858 125/71. fotó. (Ajánljuk az azonnali letöltést, mert posztjank nyomán a honlapok hamar átalakulnak.)
A Károli Gáspár Egyetem újdonsült főtitkárának, Sepsi Enikőnek a nem hivatalos életrajza abból az interjúból bontakozik ki, amelyet „francia” kitüntetése alkalmából ilyen-olyan fórumoknak adott, pl. a Reformátusok Lapjának, amely a neten is olvasható, továbbá az www.evangelikus.hu és a www.miep.hu oldalaknak. Főtitkár asszony interjúbeli nyilatkozatait ugyanaz a nevetséges nagyotmondás és intelligenciahiány jellemzi, mint manipulált hivatalos életrajzát. Mintha egy libapásztorlány mesélné el, hogy lett belőle királylány. Az alábbiakban ezt az interjút ismertetjük. – AA
„Tősgyökeres tenyeres-talpas ősöktől származom, amit a Szajna vize sem mosott le rólam” – kezdi a történetét Sármelléki Sellő, aki másodikként született a tízgyermekes családba. Hálás ezért, hiszen ebben a mikrofarkascsordában hamar megtanulta a makrotársadalom farkastörvényeit. A mindennapi marakodás a koncért a tucatnyi éhes szájjal – a 10 testvérrel és a vértesaljai ősökkel – felvértezte őt nemcsak a koncért való, hanem a Koncz elleni küzdelemre is. Szüleitől 2 jobbkezet és – mint a képen is jól látható – 4 lábat örökölt, továbbá egyszerű, de józan paraszti észt is. A két jobbkéz ügyességgel, a négy láb rendkívüli állóképességgel, a paraszti ész pedig ravaszsággal ruházta őt fel, amelyeknek most, a Károli Gáspár Egyetemre vetődve, jó hasznát veszi. „Őseim még két lábbal álltak a földön, én már négy lábbal állok rajta. A négy láb nemcsak még szilárdabb kapcsolatot tesz lehetővé az anyafölddel, hanem ügyes forgolódást is” – állapítja meg szerényen a főtitkár asszony. Reformátussága szempontjából édesanyja szerepét hangsúlyozza különösen, mert tőle már a bölcsőben megtanulta a zsoltárokat és dicséreteket. A kis Sellőnek ezek annyira megtetszettek, hogy az óvoda után nyomban el akarta végezni a debreceni kántorképzőt, de a szülei nem engedték el őt olyan messzire. Féltették. Féltek, hogy a gőgös cívisváros nem fogadja be a kis sársellőjüket.
A Sárvíztől a Szajnáig
Párizstól azonban nem féltették, úgy látszik, az közelebb volt. Oda elengedték, miután a sárbogárdi gimnáziumban már tanult annyi franciát, hogy ne lehessen őt eladni a sellőkereskedőknek. A kis sellő végtelenül hálás ezért. Általában hálás lény. Mindenért hálás. A Szajnában azonnal elemében érezte magát. Olyan volt mint a Sárvíz a falujában, csak egy kicsit nagyobb, mélyebb és kevésbé büdös. És Párizs is olyan volt, mint Sárbogárd, csak ez is egy kicsit nagyobb, meg az emberek más nyelven beszéltek. Ezt azonban meg lehetett szokni, később még valamelyest megtanulni is. Párizs összességében sokkal szimpatikusabb volt, mint Debrecen. Párizs nemcsak a sármellékieknek tesz jót. Az Érmellékről származó Ady Endre is Párizsban kupálódott ki, pedig előtte már pár évet lenyomott Debrecenben. Hiába – az nem segített se a modorán, se a költészetén. Párizs annál inkább. A mi kis sellőnk előtt a nagy Ady példája lebegett (http://www.ens.fr/spip.php?article262&lang=fr). Nem is azzal volt most már problémája, hogy Párizs vagy Debrecen, hanem hogy francia szak vagy orvosi egyetem. Még sokáig marcangolta a kétség és a lelkifurdalás, hogy nem az egész testtel foglalkozik, hanem csak egy-egy testrésszel: előbb a végtagjaival, a két kezével és mind a négy lábával, amelyekkel próbálta megértetni magát a franciákkal. Később már a nyelvével is. Csak akkor nyugodott meg igazán, mikor franciázás közben rájött, hogy a nyelv nincs olyan távol más testrészektől, sőt, bizonyos testrészekkel egyesíthető. Ez a holisztikus tapasztalat aztán jó hatással volt további testi és lelki fejlődésére.
Sellő nemcsak Párizsban tanult, hanem Pesten is. Már felvették az egyetemre, de még nem tudta, mi fán terem az. A kollégiumról sem, holott falusi lány lévén laknia kellett valahol. De szerencséje volt, mert ide is felvették. Azért volt szerencséje, mert könnyű kérdést kapott: a sárbogárdi orgonáról kellett beszélnie, nem pedig arról a helyről, ahová be akart jutni, de amiről azt sem tudta, mi fán terem. Ez igazán fair kérdés volt a felvételiztetők részéről. Sellő azonnal szívébe zárta a Collegiumot. Idáig ki se engedte onnan. Csak most. A Collegium nem fért már ott el az új szerelem, a Károli Gáspár Református Egyetem mellett.
A Szajnától a Pocsolyáig
Mielőtt Sellő hazatért volna Párizsból Pestre, forgott egy párat a világban (elvégre azért van annyi lába, hogy forogjon rajtuk). És mikor hazatért, igazgatóhelyettes lett abban a Collegiumban, ahol addig lakott. 10 évig volt helyettes. És még 10 év múlva sem lett igazgató. Meggyűlölte a Collegiumot, és megszerette a Károlit, ahol azon nyomban főtitkár lett. Most meg már dékán is lehet. Sőt, rektor is. Mindkét poszt üres. Lehet, hogy mindkettő őrá vár?
De hát nem mind arany, ami fénylik, vagy ami messziről annak látszik. A Károli semmiképp. És míg Sellő Nyugaton azt tanulta, hogy rendet és átlátható viszonyokat kell teremteni, most úgy tűnik, a Szajnából a legzavarosabb pocsolyába pottyant. Eleinte azt hitte, átlátja a helyzetet. Pontosabban azt látta, hogy nem lát semmit. De a két rektorhelyettes és a bölcsészkar leváltásban lévő dékánja és dékánhelyettese pontosan megmondták neki, mit kell látnia. És azt hitte, látja, amit ezek látnak helyette, látja, amit ráparancsoltak, hogy lásson.
Sellő lassanként ocsúdott: ez itt nem a Szajna, még csak nem is a Sárvíz. Ez még a sárnál is zavarosabb és bűzlőbb pocsolya. Ez inkább trutyi. Kezd előtte derengeni, hogy túl hamar hagyta magát rábeszélni a Károlira, amikor még egy évtized várakozás után sem ő lett szeretett kollégiumának vezetője. Mindig valaki más, megint valaki más. Ez egy dolog. És ami itt van, az egy másik. Sellőt most újra kétség marcangolja, mint akkor, amikor nem tudta eldönteni, hogy az egész testtel foglalkozzon-e vagy csak a nyelvvel, nevezetesen a franciával. Most másképp vetődik fel a dilemma. Mi a jobb? Másodiknak lenni egy átlátható rendben, vagy elsőnek a trutyiban? Sellő már nem biztos benne, hogy az utóbbi a jobb. De azért akarja. Akar még jobban belemerülni a trutyiba. Reméli, hogy Münchhausen báróként, kontyánál fogva kirántja magát és az egyetemet is belőle. Ehhez azonban tisztán kellene látnia. Azok a szemek azonban, amelyeket jóbarátai, kortársai és Bólyai-ösztöndíjas kollégái, KszÁ és HZ kölcsönöznek neki a magáé helyett, csak még jobban összezavarják a látványt. Sellő minden igyekezete ellenére inkább süllyed a trutymóban, mint emelkedik. Persze, kifelé nem ezt kommunikálja, hanem az ellenkezőjét – ezért a Kommunikáció Tanszék docense: minden rendben, szilárd lábakon állunk, ezt erősítjük tovább.
Sár és Szar
Sellő még a zavaros folyadékban való elmerülése előtt mentő kérdést kap az újságírótól: hogyan tett szert a francia kitüntetésére? Sellő szerényen elmondja, hogy részben ezt is szűkebb pátriájának, a Sármelléknek köszönheti, amiért nagyon hálás a Sárvíznek és a sárvízi ősöknek. Másrészt viszont szép francia kiejtésének. Egy személyes beszélgetés alkalmával olyan szépen ejtette ki a francia államelnök, Nicolas Sarkozy családi nevét, ahogy arra annak honfitársai közül egyik se képes. Ezzel rögtön a francia államfő bizalmába férkőzött, akiről kiderült, hogy nemcsak magyar származású, hanem Sellő közvetlen földije: míg Sellő a Sármellékről, az elnök a Sárközből származik. Ezt a francia államfő nevében máig őrzi. Ha azonban honfitársaitól azt hallja, hogy möszjő Szarkózi, akkor összerezzen, mert azt hiszi, a felmenőit szidják. Sellő szép kiejtése és meséi a Sárvízről olyan meghatóak, olyan szívmelengetőek voltak, hogy a francia államelnök utasította miniszterelnökét, üssék Sellőt a Pálmák lovagjává. Legalábbis így vélekedik szerényen kitüntetésének okáról Sellő. És hogy miért pont Pálma? Biztos azért, mert sárral kapcsolatos érdemrendjük a franciáknak nem volt. (Az elnök szerénységére jellemző, hogy ilyet nem alapított.) A szarban pedig Sellő benne van magától is nyakig – új munkahelyével, a Károli egyetemmel együtt.
Az eredeti interjú olvasható itt:
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/aprilis/16/19.htm
JC
Autentikus foto:
http://picasaweb.google.com/konferencia.cief/KonferenciaCIEF#5417307757318221858 125/71. fotó. (Ajánljuk az azonnali letöltést, mert posztjank nyomán a honlapok hamar átalakulnak.)
A Károli Gáspár Egyetem újdonsült főtitkárának, Sepsi Enikőnek a nem hivatalos életrajza abból az interjúból bontakozik ki, amelyet „francia” kitüntetése alkalmából ilyen-olyan fórumoknak adott, pl. a Reformátusok Lapjának, amely a neten is olvasható, továbbá az www.evangelikus.hu és a www.miep.hu oldalaknak. Főtitkár asszony interjúbeli nyilatkozatait ugyanaz a nevetséges nagyotmondás és intelligenciahiány jellemzi, mint manipulált hivatalos életrajzát. Mintha egy libapásztorlány mesélné el, hogy lett belőle királylány. Az alábbiakban ezt az interjút ismertetjük. – AA
„Tősgyökeres tenyeres-talpas ősöktől származom, amit a Szajna vize sem mosott le rólam” – kezdi a történetét Sármelléki Sellő, aki másodikként született a tízgyermekes családba. Hálás ezért, hiszen ebben a mikrofarkascsordában hamar megtanulta a makrotársadalom farkastörvényeit. A mindennapi marakodás a koncért a tucatnyi éhes szájjal – a 10 testvérrel és a vértesaljai ősökkel – felvértezte őt nemcsak a koncért való, hanem a Koncz elleni küzdelemre is. Szüleitől 2 jobbkezet és – mint a képen is jól látható – 4 lábat örökölt, továbbá egyszerű, de józan paraszti észt is. A két jobbkéz ügyességgel, a négy láb rendkívüli állóképességgel, a paraszti ész pedig ravaszsággal ruházta őt fel, amelyeknek most, a Károli Gáspár Egyetemre vetődve, jó hasznát veszi. „Őseim még két lábbal álltak a földön, én már négy lábbal állok rajta. A négy láb nemcsak még szilárdabb kapcsolatot tesz lehetővé az anyafölddel, hanem ügyes forgolódást is” – állapítja meg szerényen a főtitkár asszony. Reformátussága szempontjából édesanyja szerepét hangsúlyozza különösen, mert tőle már a bölcsőben megtanulta a zsoltárokat és dicséreteket. A kis Sellőnek ezek annyira megtetszettek, hogy az óvoda után nyomban el akarta végezni a debreceni kántorképzőt, de a szülei nem engedték el őt olyan messzire. Féltették. Féltek, hogy a gőgös cívisváros nem fogadja be a kis sársellőjüket.
A Sárvíztől a Szajnáig
Párizstól azonban nem féltették, úgy látszik, az közelebb volt. Oda elengedték, miután a sárbogárdi gimnáziumban már tanult annyi franciát, hogy ne lehessen őt eladni a sellőkereskedőknek. A kis sellő végtelenül hálás ezért. Általában hálás lény. Mindenért hálás. A Szajnában azonnal elemében érezte magát. Olyan volt mint a Sárvíz a falujában, csak egy kicsit nagyobb, mélyebb és kevésbé büdös. És Párizs is olyan volt, mint Sárbogárd, csak ez is egy kicsit nagyobb, meg az emberek más nyelven beszéltek. Ezt azonban meg lehetett szokni, később még valamelyest megtanulni is. Párizs összességében sokkal szimpatikusabb volt, mint Debrecen. Párizs nemcsak a sármellékieknek tesz jót. Az Érmellékről származó Ady Endre is Párizsban kupálódott ki, pedig előtte már pár évet lenyomott Debrecenben. Hiába – az nem segített se a modorán, se a költészetén. Párizs annál inkább. A mi kis sellőnk előtt a nagy Ady példája lebegett (http://www.ens.fr/spip.php?article262&lang=fr). Nem is azzal volt most már problémája, hogy Párizs vagy Debrecen, hanem hogy francia szak vagy orvosi egyetem. Még sokáig marcangolta a kétség és a lelkifurdalás, hogy nem az egész testtel foglalkozik, hanem csak egy-egy testrésszel: előbb a végtagjaival, a két kezével és mind a négy lábával, amelyekkel próbálta megértetni magát a franciákkal. Később már a nyelvével is. Csak akkor nyugodott meg igazán, mikor franciázás közben rájött, hogy a nyelv nincs olyan távol más testrészektől, sőt, bizonyos testrészekkel egyesíthető. Ez a holisztikus tapasztalat aztán jó hatással volt további testi és lelki fejlődésére.
Sellő nemcsak Párizsban tanult, hanem Pesten is. Már felvették az egyetemre, de még nem tudta, mi fán terem az. A kollégiumról sem, holott falusi lány lévén laknia kellett valahol. De szerencséje volt, mert ide is felvették. Azért volt szerencséje, mert könnyű kérdést kapott: a sárbogárdi orgonáról kellett beszélnie, nem pedig arról a helyről, ahová be akart jutni, de amiről azt sem tudta, mi fán terem. Ez igazán fair kérdés volt a felvételiztetők részéről. Sellő azonnal szívébe zárta a Collegiumot. Idáig ki se engedte onnan. Csak most. A Collegium nem fért már ott el az új szerelem, a Károli Gáspár Református Egyetem mellett.
A Szajnától a Pocsolyáig
Mielőtt Sellő hazatért volna Párizsból Pestre, forgott egy párat a világban (elvégre azért van annyi lába, hogy forogjon rajtuk). És mikor hazatért, igazgatóhelyettes lett abban a Collegiumban, ahol addig lakott. 10 évig volt helyettes. És még 10 év múlva sem lett igazgató. Meggyűlölte a Collegiumot, és megszerette a Károlit, ahol azon nyomban főtitkár lett. Most meg már dékán is lehet. Sőt, rektor is. Mindkét poszt üres. Lehet, hogy mindkettő őrá vár?
De hát nem mind arany, ami fénylik, vagy ami messziről annak látszik. A Károli semmiképp. És míg Sellő Nyugaton azt tanulta, hogy rendet és átlátható viszonyokat kell teremteni, most úgy tűnik, a Szajnából a legzavarosabb pocsolyába pottyant. Eleinte azt hitte, átlátja a helyzetet. Pontosabban azt látta, hogy nem lát semmit. De a két rektorhelyettes és a bölcsészkar leváltásban lévő dékánja és dékánhelyettese pontosan megmondták neki, mit kell látnia. És azt hitte, látja, amit ezek látnak helyette, látja, amit ráparancsoltak, hogy lásson.
Sellő lassanként ocsúdott: ez itt nem a Szajna, még csak nem is a Sárvíz. Ez még a sárnál is zavarosabb és bűzlőbb pocsolya. Ez inkább trutyi. Kezd előtte derengeni, hogy túl hamar hagyta magát rábeszélni a Károlira, amikor még egy évtized várakozás után sem ő lett szeretett kollégiumának vezetője. Mindig valaki más, megint valaki más. Ez egy dolog. És ami itt van, az egy másik. Sellőt most újra kétség marcangolja, mint akkor, amikor nem tudta eldönteni, hogy az egész testtel foglalkozzon-e vagy csak a nyelvvel, nevezetesen a franciával. Most másképp vetődik fel a dilemma. Mi a jobb? Másodiknak lenni egy átlátható rendben, vagy elsőnek a trutyiban? Sellő már nem biztos benne, hogy az utóbbi a jobb. De azért akarja. Akar még jobban belemerülni a trutyiba. Reméli, hogy Münchhausen báróként, kontyánál fogva kirántja magát és az egyetemet is belőle. Ehhez azonban tisztán kellene látnia. Azok a szemek azonban, amelyeket jóbarátai, kortársai és Bólyai-ösztöndíjas kollégái, KszÁ és HZ kölcsönöznek neki a magáé helyett, csak még jobban összezavarják a látványt. Sellő minden igyekezete ellenére inkább süllyed a trutymóban, mint emelkedik. Persze, kifelé nem ezt kommunikálja, hanem az ellenkezőjét – ezért a Kommunikáció Tanszék docense: minden rendben, szilárd lábakon állunk, ezt erősítjük tovább.
Sár és Szar
Sellő még a zavaros folyadékban való elmerülése előtt mentő kérdést kap az újságírótól: hogyan tett szert a francia kitüntetésére? Sellő szerényen elmondja, hogy részben ezt is szűkebb pátriájának, a Sármelléknek köszönheti, amiért nagyon hálás a Sárvíznek és a sárvízi ősöknek. Másrészt viszont szép francia kiejtésének. Egy személyes beszélgetés alkalmával olyan szépen ejtette ki a francia államelnök, Nicolas Sarkozy családi nevét, ahogy arra annak honfitársai közül egyik se képes. Ezzel rögtön a francia államfő bizalmába férkőzött, akiről kiderült, hogy nemcsak magyar származású, hanem Sellő közvetlen földije: míg Sellő a Sármellékről, az elnök a Sárközből származik. Ezt a francia államfő nevében máig őrzi. Ha azonban honfitársaitól azt hallja, hogy möszjő Szarkózi, akkor összerezzen, mert azt hiszi, a felmenőit szidják. Sellő szép kiejtése és meséi a Sárvízről olyan meghatóak, olyan szívmelengetőek voltak, hogy a francia államelnök utasította miniszterelnökét, üssék Sellőt a Pálmák lovagjává. Legalábbis így vélekedik szerényen kitüntetésének okáról Sellő. És hogy miért pont Pálma? Biztos azért, mert sárral kapcsolatos érdemrendjük a franciáknak nem volt. (Az elnök szerénységére jellemző, hogy ilyet nem alapított.) A szarban pedig Sellő benne van magától is nyakig – új munkahelyével, a Károli egyetemmel együtt.
Az eredeti interjú olvasható itt:
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/aprilis/16/19.htm
Abonnieren
Posts (Atom)
