Epilog zur Arschlecker-Karriere (Epilógus a Pál-sagához)

A Pál-sorozat olvasása után többen felhívták figyelmünket, hogy a 2 milliós Mundus-sikkasztást nem követtük nyomon, így nem világos, ki hogyan profitált belőle. Szegedi kolléga ebben a segítségünkre sietett. A kiegészítést itt közöljük. Az azonban továbbra is érthetetlen, hogy 2 millió forint eltűnt, és a NKA nem tett feljelentést, elfogadta az elszámolást nyomtatási és kötési költség nélkül, Ivánfi Jenő panaszát ad acta tették. Míg húszezer forint fölötti értékű lopásokat börtönbüntetéssel sújtanak, a 2 milliós lopás fölött az áldozatot kivéve mindenki napirendre tért, nem lett következménye.

Szerző: Szegedi kolléga

Ivánfi Jenő 2 milliót szerzett a könyvére, amiből összesen 2 példányt nyomtattak ki: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/27/malversazione-a-la-jozsef-pal-a-csalo-es-sikkaszto-mundus-duo/. Viszont megjelent ugyanennél a kiadónál 2009-ben, miután Ivánfi Jenő pénze eltűnt, Wenner Éva Irodalom a határon. Italo Svevo regényeiről szóló monográfiája, amely a már nem fiatal, 50-es éveiben járó szerző PhD-értekezése. A sorozatot Pál József szerkeszti, Wenner Éva pedig az ő felesége. Ez a könyv nem 2 példányban jelent meg. Ha az ember rákattint, megtudja, hogy van belőle bőven a raktáron: http://www.animakonyv.hu/index.php?BODY=BookInfo&OP=details&ID=97616. A Pál József által szerkesztett Olasz irodalomtörténet, kultúra és művészet sorozat tehát virul. A kiadó állítólagos anyagi nehézségei Pál sorozatára nem hatottak. Olyannyira nem, hogy a Mundus kiadói programjában szerepelnek Pál József Összegyűjtött italianisztikai tanulmányai. „Összegyűjtött tanulmányok” általában halott emberektől jelennek meg. Pál halni készül? Vagy csak sutba akarja dobni a szakmát (amihez eddig se volt sok köze), és politikai karriert csinálni, s ezért összegzi életművét még életében? Vagy a semmit akarja életművé feltupírozni?

Wenner Éva amúgy becsületes PhD-értekezését a Szegedi Egyetemen védte meg nemrégiben. Azon az egyetemen, ahol férje 1988 és 1994 között tanszékvezető, 1992-1994 között dékán, 1991-1992-ig rektorhelyettes volt, 1996 óta professzor (holott a DSc-t csak 2000-ben szerezte meg), majd ahol a Római Magyar akadémia tudományos igazgatói székéből visszatérve, 1998-ban, elfoglalta feudális jussát, az örökös tanszékvezetést, és ahol immár rektori babérokra ácsingózik. A feleség ugyanazon az egyetemen van állásban, ahol a férj dékán és rektorhelyettes volt, de nem ugyanazon a tanszéken. Ezzel formálisan nem sértenek törvényt, bár Fried tanár úr, akinek a tanszékén a feleség állást kapott, Páléknál lényegében családtag: Pál József Fried tanár úrral édes „testvéri” szövetségben, mondhatni, intim szimbiózisban létezett és létezik. Őrá bízta tehát a feleségét.

Pál József politikai hovatartozása miatt is fontos a Fried tanár úrral való szoros és intim barátság. Fried tanár úrról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy jobboldali. Az ő érzelmeiről és szimpátiáiról mndent elárul, hogy Wass Albertet a legolvasottabb kulturális hetilapban, az ÉS-ben, rövid úton lefasisztázta. A funtineli boszorkány és több más nagyon erős könyv írójáról azt állítja, hogy csak azért népszerű, mert a szélsőjobbnak szüksége van egy karizmatikus íróra. Ismét emlékeztetnék arra a magyar közmondásra, melyet a „nyalogány”-os poszt elején idéztem: „Madarat tolláról…”

De van nyomósabb érv is Pál József baloldali elkötelezettsége mellett. A Magyar-Hiller féle oktatáspolitika két teljes kormánycikluson keresztüli szolgai végrehajtását “örökösen” a MAB-ban ülve említettük már a „nyalogány”-posztban. Ehhez itt most még egy adalékot tennék hozzá: hogy a baloldali kormány kiszolgálója volt Pál, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a baloldali szoclib kormányzás 8 teljes éve alatt Pál József italianisztikai sorozatát a Mundusnál és másutt, agyondotálták. Könyvenkét félmilliót kapott attól a kormánytól, amelytől most olyan demonstratívan elhatárolódik. A Pál által kiadott könyveket egészen konkréten a Hiller vezette Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta, az NKA, a Balassi Intézet, a Reneszánsz Intézet és még annyi más, csak meg kell nézni a sorozat valamelyik darabjának belső címlapján a szponzorokat. És nem azért, mert ezek a könyvek szakmailag jók. Ellenkezőleg. Szakmailag megütközést keltenek. B. Magyari Imre pl. a Magyar Narancsban bebizonyítja a sorozatban megjelent egyik könyvről, hogy rendkívül gondozatlan szöveg, sok hibával. Baldassare Castiglione Az Udvari ember című könyv Vígh Éva-féle fordításáról van szó. 2008-ban jelent meg a Mundusnál, Pál József szerkesztésében, amikor Ivánfi bácsi már megszerezte a pénzt a saját könyvére, de mielőtt még az 2 db példányban megjelent volna. Vígh Éváról sem lehet elmondani, hogy az italianisztikai szakma csúcsa, habár Pálnál kétségkívül jobb. Egy másik, ugyanebben a sorozatban megjelent és erősen dotált könyv, Sárközy Péter: Az olasz negédes kertjében, szintén tele van filológiai hibával. Ez a könyv is véletlenül 2008-ban jelent meg a Mundusnál, Pál József szerkesztésében, amikor Ivánfi bácsi pénze eltűnt. Ez is kapható, akárcsak Vígh Éva könyve, tehát kettőnél biztosan több példányban nyomták ki és kötötték őket. Mellesleg Vígh Évával ellentétben, Sárközyről elmondható, hogy jó viszonyban van Pállal. Szívességcsere-üzletek kötik össze őket. Mostanában inkább Pálon a sor. Nemcsak a csapnivalóan rossz könyv kiadását intézte el neki Pál, hanem még habilitáltatta is a nála jóval idősebb Sárközyt a saját egyetemén. (Ez a titulus még hiányzott Sárközynek, így a barát kisegítette.) Amúgy Pál Józsefet sosem csapta be az a Biernaczky Szilárd, akiről köztudott, hogy csak akkor vállalja egy könyv kiadását, ha az tízszeresen dotált. Ivánfi Jenő esetében ezerszeres felárat kért. Pált nemcsak hogy nem csapta be, hanem a mások átverésével és meglopásával keletkezett nyereséget őrá, családjára, ismerőseire fordította vissza. Hogy finoman érzékeltessük ezzel Pál szerepét a sikkasztó Mundus ügyében!

Pál József italianisztikai sorozatának támogatottságát a fentiek értelmében nem szakmai színvonalasságának köszönheti. Ezeknek a könyveknek a filológiai gondozottsága ugyanis messze nem tükrözi azt a támogatottságot, amelyben részesülnek. Pál József, az örökös MAB-tag, a Magyar-Hiller oktatási koncepció kiszolgálója és ennek a kormányzatnak dédelgetett kegyence, támogatottja, nem tudni, milyen alapon vallja magát fideszesnek, pár nappal a fidesz biztos győzelme előtt. Annál is inkább, mert karrierje nemhogy a Horn-kormány idején, hanem már a rendszerváltás előtt elkezdődött. Már 1988-ban kinevezték tanszékvezetőnek, azaz még az „átkosban”, fiatalon, mindenféle szakmai teljesítmény nélkül. Ennek magyarázata elkötelezett kommunizmusa, amit KISZ-titkári múltja is alátámaszt. A megjátszott katolicizmus a meggyőződéses kommunizmus álcája lett a későbbiekben.

És még egy utolsó szót a szakmaiságról. Pál József MTA doktori védése kimondottan necces volt. Egyik opponense, Kelemen János nemcsak a szakmailag gyatra volta miatt bírálta keményen, hanem etikátlansága miatt is. Pál József, hogy behízelegje magát Kelemennél, igazi „nyalogány”-hoz méltóan, ráírta annak nevét, mint lektorét, a gyenge Dante-könyvére, amit nagydoktori értekezésként benyújtott. Kelemen János, nagyon enyhén szóla, nem vette jónéven a hízelgésnek ezt az otromba módját. Amellett, hogy nem volt igaz, egyáltalán nem tartotta magára nézve hízelgőnek, hogy egy rossz könyv belső borítóján fiktív szakmai lektorként szerepeljen. A védés botrányba fulladt volna, ha Pál két hatalmas pártfogója, Fried István és Kulcsár-Szabó Ernő meg nem szervezték volna jóelőre a sikeres védést.

Összefogalva elmondható, hogy Pál Józsefről A nyalogány nyalognyaként nemhogy dehonesztáló, hanem a valósnál még kedvezőbb portrét is rajzoltunk. Volnának még epizódok, amelyek ezen ronthatnának. De ezeket itt most nem említjük. Pál József végeredményben se nem jobboldali, se nem baloldali, hanem örökös kormánypárti, aki nyalogánysággal csúszott-mászott el odáig, ahová eljutott, egyáltalán nem válogatva az eszközökben.

Missbrauch á la József Pál (A csaló és sikkasztó Mundus-duó)

Pál József korrupt voltát nemcsak a Károli akkreditációjában és Mészáros tervezett szegedi védetésében játszott szerepe bizonyítja. Az alábbi hozzászólást „Mundus” küldte be. Mivel kapcsolódik több előző írásunkhoz, legalábbis annyiban, hogy Pál József szegedi egyetemi tanár ebben is érintve van, önálló posztként közöljük. A szerk.

Szerző: Mundus

Ha az ember rákattint a google-ban a „Pál József Mundus” keresőkifejezésre, akkor 19.700 találat ugrik be, amelynek a fele Pál József és a Mundus Egyetemi Kiadó szoros kapcsolatára utal. Már az első oldalon 10 találatból 5.

Pál József felelős szekesztője, sorozatszerkesztője, első embere a Mundus Kiadó vezetőjének, Biernaczky Szilárdnak. Ennek a kiadónak sikerült az a trükk, hogy kétmillió forint pályázati támogatásból mindössze két (2 darab!) könyvet állított elő. Nyilván darabját 1-1 millióért. Egyet a kiadó részére mintának, ha kérik mutatóba, vagy elszámolásra, egyet pedig a szerzőnek, a nyolcvanéves Ivánfi Jenőnek, szemfényvesztésre, hátha nem veszi észre, hogy a könyvéből nem is létezik több példány. Elvégre 80 éves. Örüljön a szép könyvenk, lapozgassa, és ne futkosson könyvesboltokba. A szerzőnek – aki nyugdíjas vegyészmérnök – szívügye volt ez a honismereti könyv. Nemcsak fotózott, gyűjtött, írt, szerkesztett, digitalizált, mindent nyomdakészre csinált, hanem egymaga szedett össze 70 vásárlói nyilatkozatot, amivel a Mundus Egyetemi Kiadó pályázhatott. “Az NKA (Nemzeti Kulturális Alap – a szerk.) építőművészeti szakkollégiuma 2007-ben megítélte a kétmilliós támogatást. (Ez kiemelkedően magas összeg, más kollégiumoknál a támogatások az egymilliót sem érik el.)” – írja Varsányi Gyula, a Fantomkönyv, ne keresd! című cikk szerzője. A szerződés 1000 darabra szólt, amelyeknek 2008 júniusára kellett volna megjelenniük. A könyv csak egy évvel később jelent meg. Vajon mi indokol ekkora késést egy 80 éves szerző esetében, amikor már 2007-ben minden rendelkezésre állt: pénz, paripa, fegyver – digitalizált, nyomdakész kézirat, vásárlói előjegyzés, 2 milliós NKA-támogatás? Csak nem a remény, hogy a szerző esetleg közben meghal, és akkor egyetlen példányt sem kell, még mutatóba sem, kinyomtatni, és be lehet az egész támogatást zsebelni? De a szerző még egy év múlva sem halt meg. Meg kellett jelenteti a könyvet. A szerző megkapta a tiszteletpéldányát. Csakhogy Ivánfi bácsi azzal nem érte be, elkezdett érdeklődni a könyvesboltokban, amit Biernaczky és Páljóska nem várt egy 80 éves szerzőtől. A szerző kereste tehát a könyvét, amit a kezében tartott, a könyvesboltokban is. A terjesztők azonban még csak nem is hallottak róla. Kiderült, hogy nem is fognak. Páljóskáéknak ekkor, ezen a pontosn, le kellett volna bukni.

Csakhogy ebben a “szétzilált, értékválság és korrupció sújtotta országban” a Páljóska-féléknek csalásért és sikkasztásért nem lehet lebukniuk. Nem, mert minden pénzelosztó bizottságban Pájóska vagy a közös pénzelosztó brancs valamely más tagja ül. A hálózat nagyjából lefedi a kultúra intézményeit. Nincs tehát kockázat. A 2 millióból áldozni kellett valamennyit 2 db könyvre, de a maradékon szépen meg lehetett osztozni – és jót röhögni a markukba, Ivánfi Jenő bácsin, akinek nemcsak élete munkája fekszik a könyvben, hanem még a vásárlókat is ő hajtotta fel, és a pénzt is ő szerezte meg. Nem magának. Másoknak: Pálnak és Biernaczkynak. Egyébiránt pedig minden más munkát elvégzett egyedül.

A 80 éves szerző panaszt tett az NKA-nál. Szinte hihetetlen, hogy erre milyen választ kapott. A Mundus már elszámolt a könyvkiadásról az NKA-val, és az NKA az elszámolást a nemlétező könyvre kapott 2 millió forintról elfogadta! Idézem szó szerint Varsányi Gyula cikkét:

„A mecénás szervezetnél lapunk munkatársa megnézte a nyilvános pályázati dossziét. Kiderült, a könyv megjelentetéséről a Mundus már elszámolt. Mellékelt egy jó minőségű, habár digitális példányt is. Az NKA elfogadta az elszámolást. Nekünk viszont föltűnt, hogy a nyomás és kötés költségei nem szerepelnek a számlákban. Érdeklődésünkre Biernaczky Szilárd elismerte: a művet – a ’mutatványpéldányoktól’ eltekintve – nem nyomtatta ki.”

Működésbe lépett a pénzelosztó gépezet kockázatelhárítása. Az elszámolást egy ordító csalásról az NKA elfogadta – „a nyomás és kötés költségei” nélkül, az igen jó minőségű „digitális példányra”, ami a szerző érdeme. Nyomtatott példány pedig szó szerint csak „mutatóban” létezett. Vagyis az NKA meg sem kérdezte, mit csinált Biernaczky és Páljóska a kétmillióval.

Vajon miért?

Csak nem azért, mert az NKA-ban is „Nyuszi rokonai és üzletfelei ülnek”? Ugyanaz a brancs, amelyik ezt a szürke bürokratát, ezt a parancsot vakon teljesítő, tehetségtelen karrierista Páljóskát több turnuson át az OTKA, a MAB és az MTA bizottságaiban tartja. Biernaczkyval osztoztak a Mundusnak juttatott NKA-pénzen, és sajátos módon osztoztak a „felelősségen” is. Biernaczky tartotta a hátát ezért a köztörvényes bűncselekményért. Kockázat nélkül tehette, mert Páljóska mozgósította kapcsolatait, és „a hálózaton” keresztül gondoskodott arról, hogy elsimítsa ezt a sikkasztást. És ugyan, ki figyel oda, mit mond egy 80 éves öregember? Nyilván már szenilis.

A Mundusos sikkasztás fél évvel ezelőtt jelent meg a Népszabadságban. Varsányi Gyula cikke olvasható a neten:

http://www.nol.hu/archivum/20090905-fantomkonyv__ne_keresd