Horváth János szorgalmas bloggerbarátunk kedvéért, aki újonnan talált rá a blogra, és nem ismeri az előzményeket, összefoglaló sorozatban megismételjük a Károli Gáspár Református Egyetem oktatóinak országos hírű csalásait. Új kommentelőnk jóhiszeműségében ugyanis el sem tudja képzelni, hogy igazi súlyos bűnök terhelik egyes károlis oktatók lelkét, továbbá azt sem, hogy az egyetem vezetője, Balla Péter rektorhelyettes mindezek tudatában egy lépést sem tesz azért, hogy feltárja a csalásokat. Ellenkezőleg: azért tesz lépéseket, hogy a csalásokat kifogásolókat távolítsa el villámgyorsan az egyetemről.
A „Csalók egyeteme” című sorozatban időrendben elsőként Pethő Sándornak, a Hittudományi Kar dékánhelyettesének nem mindennapi karriertörténetét adjuk közre. Pethő Sándor a Miskolci Egyetemen lebukott csalóként kért menedékjogot a Károlin, ahol nem csupán tárt karok, hanem a professzorság mellett vezető pozíciók sora várta: tanszékvezetés, dékánhelyettesség, Egyetemi Doktori és Habilitációs tanácstagság. Noha az egyetem vezetője és egyúttal az érintett Hittudományi Kar tanszékvezető professzora, Balla Péter rektorhelyettes kétségtelenül tud a csalásról, hiszen kollégái ezt nem egyszer, hanem szinte folyamatosan jelzik neki, a Miskolci Egyetem vezetőivel ellentétben a Károli Egyetem vezetője nem szándékozik felbontani a munkaviszonyt Pethő Sándorral, hanem tovább folyósítja neki a professzori fizetést és a különböző pótlékokat, mintegy havi nettó 600.000 Ft-ot. Ez egy év alatt 7 millió forint. Pethő Sándor 8 éve bitorolja az egyetemi tanári címet, több tízmillió forinttal károsítva meg ezzel a magyar felsőoktatási intézményeket és az egész társadalmat. Az erről szóló posztot Pató Pál nevű olvasónk küldte be a szerkesztőségnek. – A szerk.
Szerző: Pató Pál
Prof. Dr. Pethő Sándor jelenleg a Károli Gáspár Tudományegyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese.
Egyetemi tanári kinevezését 2002-ben kapta, kinevezésre a Miskolci Egyetem terjesztette fel. A kinevezés elnyeréséért benyújtott pályázatában azonban olyan súlyos szakmai, a MAB eljárásában pedig olyan komoly formai hiányosságok fedezhetők fel, melyek fölött mind a pályázat bírálói, mind a MAB illetékesei elsiklottak. Ha a szabálytalanságokat a benyújtáskor, illetve a pályázat elbírálásakor bárki szóvá tette volna, Pethő Sándor ma nem használhatná az egyetemi tanári címet.
Pethő Sándor pályázata több ponton is súlyosan manipulált annak érdekében, hogy megfeleljen az egyetemi tanári kinevezések MAB által előírt szempontrendszerének:
1. Az egyetemi tanári kinevezés elnyeréséért benyújtott pályázathoz csatolt önéletrajzban megjelölt idegen nyelvű publikációk mindegyike hamis.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.
A cikk nem létezik. A bibliográfiai adat helytelenül van megjelölve: a folyóirat 2001-es számait a 37-es kötet tartalmazza.
http://journals.cambridge.org/action/displayJournal?jid=RES
• 100 Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology, szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o.
A kötet nem létezik – A hivatkozás hiányos, nem tartalmazza sem a kiadó nevét, sem a kiadás helyét. Cf. a Karlsruhe egyesített világkatalógusban
http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html.
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o.
A cikk nem létezik, a bibliográfiai adat helytelenül lett megadva: a folyóirat 2002-es száma a 17-es kötet. http://altegeschichte.univie.ac.at/forschung/publikationen/zeitschriften
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o
Richard Pietschmann egyiptológus 1923-ban meghalt. Folyóirat sem létezik.
http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/goe/galerie.htm.
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o.
Folyóirat sem létezik
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in: Publication of the Research Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o.
Periodika sem létezik. Intézmény „Research Institute of Groningen” elnevezéssel, a tudományág meghatározása nélkül nem létezik.
2. Az önéletrajzban felsorolt külföldi egyetemi oktatói tevékenység egyrészt em dokumentált, másrészt a pályázó akkori életkorát és munkahelyi körülményeit tekintve több, mint valószínűtlen.
Az önéletrajzi bejegyzés így hangzik:
„1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994), Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998), J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di Perugia (1997, 2000).
Ezeket később újabb fiktív meghívásokkal egészítette ki: American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004).”
Pethő Sándor 1997 és 2002 között az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Pályázatok Irodájában dolgozott, dr. Borbély Gábor igazgató alatt, kitűnő, baráti kapcsolatban. Ilyen meghívásokat a szabadságolások illetve fizetés nélküli szabadságok miatt be kellett volna jelentenie. Ilyen engedélyekről dr. Borbély Gábor nem tud, adminisztratív nyoma nincs.
Az adott egyetemek elérhető honlapjai nem tartalmaznak Pethő Sándor neve alatt meghirdetett kurzusokat.
Az önéletrajzban feltüntetett, de nem dokumentálható külföldi előadói meghívásainak nagy részét, ha egyáltalán voltak ilyenek, nem egyetemi oktatói pályafutása alatt kapta, hanem az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársaként.
3. Oktatói tevékenységben tapasztalható anomáliák.
Pethő Sándor a pályázat beadásának idején két nagyobb ciklusban folytatott oktatói tevékenységet különböző hazai egyetemeken.
1986-87 között Miskolci Egyetem Filozófia Tanszékén, 1988-1990 között az ELTE ÁJTK Állam és Jogbölcseleti Tanszékén tanársegéd. 1998 és 2002 között a Miskolci Egyetemen Bölcsészettudomány Karán adjunktus, majd docens. Ez alatt a kétszer négy év alatt kellett tehát szert tennie olyan oktatói kvalitásokra, melyek mind mennyiségileg, mind minőségileg megfelelnek az egyetemi tanári cím eléréséhez szükséges kívánalmaknak. Azaz 4 év alatt jutott el az adjunktusságtól a professzorságig.
Ez több szempontból tűnik problematikusnak. Egyrészt tanársegédként maga is csak tanulta az oktatói tevékenységet, másrészt oktatási tevékenységét nyolc évre megszakította egy teljesen más jellegű munkatevékenységgel. Így komoly kérdést vet fel, hogy a Miskolci Egyetemen eltöltött, a pályázat szempontjából releváns 4 (azaz négy) alatt képes volt-e Pethő a szükséges minőségű és mennyiségű oktatói tevékenység teljesítésére.
Mindebben bele kell érteni a doktori témavezetéseit. Az Országos Doktori Tanács honlapján fellelhető adatlapon Pethő Sándor eddig három doktorandusznak volt témavezetője, ezek közül egy sem szerzett fokozatot. Ez a mai állapotok alapján is kevésnek tűnik az egyik legmagasabb egyetemi cím elnyeréséhez.
Oktatási tevékenysége során a pályázó nem tartott idegen nyelven sem előadást, sem szemináriumot, sem hazai, sem külföldi pályázatokon nem vett részt, együttműködése külföldi szakmai intézményekkel nem bizonyítható, szakmai díjat, kitüntetést, elismerést nem kapott.
4. A MAB jelenleg elérhető 2007/10/II számú határozata szerint (http://www.doktori.hu/cikk_file/071220_ET_kovetelmenyek.doc) a pályázatnak többek között tartalmaznia kell a pályázat szempontjából fontosnak tartott publikációk bibliográfiai adatait, illetve a legfontosabbnak tartott alkotások kellően részletes dokumentációját. A bibliográfiai adatokkal kapcsolatban láttuk, hogy hamisságukban is ellentmondóak, így részletes dokumentációjuk sem lehet. Ez utóbb ki is derült, amikor a Miskolci Egyetemen Pethő Sándor, akkor már egyetemi tanárként újra indult a Klasszika-filológia és Vallástudományi Tanszék vezetői posztjáért. A ME Kari Tanácsának 19/2005 (VI. 15.) számú határozatában többséggel támogatta Pethő tanszékvezetői pályázatát. Ugyanakkor a ME 20/2005 (VI. 15.) számú határozatban a Kari Tanács felszólította, hogy „ egyes, a pályázatok hitelességével kapcsolatos kifogások tisztázása érdekében … legkésőbb 2005. július 15-ig a pályázati anyagukhoz mellékelt publikációs listáikban szereplő szakirodalmi tételeket egy eredeti vagy fénymásolt példányban” mutassa be. (Lásd: http://www.uni-miskolc.hu/~bolcsweb/bolcsweb.php?menu=10&al=29&lang=m)
Pethő Sándor ezt nem tette meg, visszavonta tanszékvezetői pályázatát és közös megegyezéssel kilépett a Miskolci Egyetemről. Vele kapcsolatban álló kollégák különlenyomatokat nem kaptak. Pethő ezt követően azonban nem hagyta el az egyetemi pályát, hanem áttette főállású székhelyét a Károli Gáspár Református Egyetemre, ahol már korábban is harmadállásban (Oktatási Minisztérium és Miskolci Egyetem mögött) működött. Ezt az állást még 2002-ben egyetemi tanári kinevezése idején gründolta magának annak a károlis teológus professzornak a segítségével, aki 2002-ben a MAB Vallástudományi Képzési Ági Bizottságának elnökeként Pethő egyetemi tanári pályázatát keresztülboxolta a MAB-on. Pethő egyetemi tanári kinevezése ilye módon – egy egyébkét jóhiszemű és becsületes – károlis professzor “érdeme”, aki később felismert hibáját megpróbálta jóvá tenni, de Balla Péter rektorhelyettesbe ütközött, és ott el is akadt.
Melléklet: Pethő Sándor 2006-ban még használt önéletrajza
Pethő Sándor
Név: Pethő Sándor
Születési év: 1962.01.06.
Végzettség: Egyetem
Szakképzettség: Filozófia szakos középiskolai tanár, klasszika filológus bölcsész, református
teológus
Jelenlegi munkahely: ME BTK Klasszika-Filológiai és Vallástudományi Tanszék,
tanszékvezető egyetemi tanár, KRE Hittudományi Kar, Filozófia Tanszék
Tudományos fokozat (a tudományág megjelölésével PhD, CSc DLA): Csc (phil.), MA (class.
phil.), MA (theol.)
Oktatás kezdete: 1986. Oktatott tárgyak: vallásfilozófia, összehasonlító vallástörténet,
vallástörténeti szakszöveg olvasás (német/angol/francia), klasszikus nyelvi vallási
szövegolvasás (görög, latin, bibliai héber, 1998-tól perzsa és aveszta és szanszkrit bevezető
kurzusok)
Hazai tudományos társasági tagság:
1989- Magyar Ókortudományi Társaság
1990- Magyar Filozófiai Társaság
Nemzetközi kapcsolatok:
1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994),
Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998),
J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di
Perugia (1997, 2000), American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004).
A kutatáshoz kapcsolódó fontosabb publikációk:
• Démosz vagy Deus? Osiris, Budapest 2001.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.” • 100
Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology,
szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o. • ”Álom,
realizmus, s kiiktatott transzcendencia. A Fejes-mítosz.”in:Tekintet, 4, 2003,12-18.o.
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike
Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike
Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o• „R.Otto, avagy az elrettentő titok
filozófiája”,in:R.Otto, A szent (ford.Bendl Júlia), Osiris, Budapest,1997,221-258.o.
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in:Publication of the Research
Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o.
• ”Az elrendezett világ. A kozmosz szakralizálása a kései hellenizmusban,”in: Ferenczi L.
köszöntése. (szerk. Kovács V.), Miskolc,2003,163-179.o.
Természetesen ezek az idegennyelvű publikációk is fiktívek. A Doktori Tanács honlapján Pethő Sándor neve alatt ma sem szerepel egyetlen külföldi, de még hazai idegen nyelvű publikáció sem: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=1481.
Sonntag, 22. August 2010
Dienstag, 17. August 2010
Der "frisch gebackene" König (A "frissensült" király)
Az alábbi írást Poppét nevű olvasónk küldte el a szerkesztőségnek:
A felsült frissensült
Eddig azt gondoltuk, hogy a Szabó András-féléken kívül van igazi református értelmiség a Károli Gáspárról elnevezett egyetemen. Bár a BTK-n olyanok tenyésznek, mint a neofita Petrőczi Éva és Koncz Judit vagy a pszeudo-katolikus ateista Hansági Ágnes, akiknek a szakmai teljesítménye egyenlő a nullával, de… És akkor most következne a „de”! De legalább – azt reméltük – a másfél évszázados hagyománnyal rendelkező teológiai karon van színvonal is, és vannak reformátusok is, akik ezt ott képviselik. Van itt jó pár professzor, mint pl. Pethő Sándor dékánhelyettes. És egyszercsak kiderül róla, hogy ő közönséges szélhámos és csaló. A sajátjaként feltüntetett publikációk nem léteznek, az egyetemi tanári címet bitorolja. Mit szól ehhez a többi híres professzor? Pl. Németh Dávid? Ő az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnökeként annyira semmit, hogy éppen Pethőt hívja meg az EDHT-ba a teológia képviseletére. De talán a harmadik híres professzor, Balla Péter képes megmenteni a Kar becsületét. Hogy mekkora tudós Balla Péter, az kiderül Jakab Attila vallástörténész Balla Péter könyvéről írt megsemmisítő erejű és meggyőző szakmai bírálatából. Na jó, Balla tényleg gyenge epigon, nem a Bibliára hivatkozik, hanem 200 évvel ezelőtti szaktekintélyekre, és csodálkozik, hogy őt is és angolul írt nevetséges ópuszát is ignorálja a világ. Ám akkor még mindig maradt egy „de”, az utolsó nagyágyú a Hittudományi Karon, a Genfben tanult és ifjúkorában zseni hírében állt Karasszon István. Vagyis legalább a teológián van egy Karasszon, aki nem csak a szakmai színvonalat, hanem a református értemiséget is képviseli a lakájlelkű, folyton tekintélyekhez igazodó Balla Péterekkel szemben. De most nyáron Grüll Tibor ókortörténész Karasszon Istvánt is leleplezte a Buksz nyári számában egy hét oldalas tanulmányban, amelyből kiderül, hogyha Karasszon az ominózus református szellemi magaslat csúcsa, akkor ez nem magasabb egy alföldi homokbuckánál. Valahogy Karasszon sem szeret – Balla Péterhez hasonlóan – sem az eredeti forrásra, a Bibliára hivatkozni, sem mai szerzőkre, ő is megrekedt a 19. században. A leggyakrabban hivatkozott szakirodalom könyvében Julius Wellhausen 1886-ban írt Prolegomenája… Karasszon Svájcból hazatérve Magyarországra egycsapásra elfelejtette, amit odakint tanult, megszűnt zseninek lenni, és beleolvadt abba a szürke átlagba, amelyet az imént idézett társai, Balla, Németh és Pethő képviselnek.
Sajnos, az interneten még nem olvasható Grüll Tibor kritikájának teljes 7 oldalas szövege –
http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/07/10/karasszon_istvan_izrael_tortenete – azonban a BUKSZ nyári számában már igen. Ebből közlünk itt most 2 részletet, az elejét és a végét.
Grüll Tibor: A „frissensült király”
Az ókori Izrael története történetkritikai előadásban
(Karasszon István: Izrael története, A kezdetektől Bar-Kochbáig, Új Mandátum Kiadó, Bp., 2009, 297 old., 2380 Ft)
– részlet a tanulmány bevezetőjéből és a végén található összegzésből –
Forrás: BUKSZ (Budapesti Könyvszemle), 2010, 22. évf., 2. sz., 104-110. old.
A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az ószövetségi tudományok professzora elsősorban történész- és teológushallgatók számára tette közzé tankönyvét, amely az ókori Izrael történetét foglalja össze a patriarchák korától (i. e. II. évezred vége) a Bar Kochba-felkelésig (i. sz. 132-135). Az alcímben jelzett korszakhatárok ugyanakkor kissé megtévesztőek, mert a szisztematikus áttekintés valójában csak Nagy Heródes uralkodásának végéig (i. e. 4) tart, ezután mindössze hét exkurzusban érint bizonyos újszövetségi témákat (az ún. testimonium Flavianum, Jézus születésének és halálának időpontja, a keresztény misszió) és a Iudaea római történetével összefüggő kérdéseket (Nagy Heródes utódai, a zsidó háború, a Bar-Kochba fölkelés [recte: Bar Kochba-fölkelés].
A szerző maga is tisztában van azzal, hogy szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozott, hiszen az ókori Izrael története mára nem csupán könyvtárnyi szakirodalommal rendelkezik, hanem egyidejűleg több diszciplína (sémi filológia; teológia; régészet; héber, görög és latin epigráfia stb.) művelését vagy legalább nyomon követését teszi szükségessé; a téma ráadásul olyan súlyos szellemi-ideológiai örökséggel terhelt, amely mellett szinte bármely modem kori történeti téma feldolgozásának nehézségei eltörpülnek. Éppen ezért akármely „Izrael története” címen megjelent kötet olvasójának nem árt előzetesen tudatosítania, hogy a mű szerzője – metaforikusan szólva – milyen „kilátópontot” választott magának. Izrael történetét nézhetjük ugyanis a jeruzsálemi Templomhegyről, a samáriai Garizimról, az antiókhiai Mons Silpiusról, vagy akár a római Capitolium ormáról is. A döntés a szerzőé – és az olvasóé, hogy elfogadja-e a tetszőlegesen választott nézőpontok valamelyikét. Karasszon mindjárt az előszavában közölt bibliográfiában elárulja, hogy szellemi kilátó pontját az európai történeti bibliakritika (azon belül a dokumentarista hipotézis) hagyománya jelenti. A betűrend helyett valószínűleg fontossági sorrendbe állított lista élén nem véletlenül áll Julius Wellhausen (1844-1918), akinek 1886-ban megjelent Prolegomenája talán a legtöbbször idézett mű az Izrael történetében. De előkelő helyen szerepel a listán Albrecht Alt (1883-1956), Gerhard von Rad (1901-1971), Martin Noth (1902-1968), Roland de Vaux (1903-1971), John Bright (1908-1955), valamint az ún. „minimalista iskola” atyamestere, Gösta Ahlström (1918-1992) is.”
(…)
„Tanulságok helyett
Az Izrael története fő része 179 oldalt tesz ki, a jellemzően 4-6 oldalas fejezetekhez legalább féloldalnyi ajánlott irodalom járul, és mindezt megfejeli hatvanoldalnyi végjegyzet (222-282. old.). Úgy számolom, hogy ezzel nagyjából a kötet felét a „tudományos apparátus” teszi ki, ám ez mégis megtévesztő. Az ajánló bibliográfiából ugyanis sokszor a nemzetközi szakirodalom legalapvetőbb (és főként kurrens) munkái hiányoznak – miközben a Protestáns Szemlében az adott témában megjelent cikkeket a bibliográfia rendre felsorolja. A nagy múltú és nemzetközi hírű magyarországi Judenwissenschaft pedig mintha nem is létezett volna … Bár az egyes részletkérdésekhez tartozó szakirodalom is helyet kap a lábjegyzetekben, azok akárhányszor kisebb exkurzusokká válnak (pl. a hükszószokról: 52 j., Nagy Sándorról: 245. j.) – minden szakirodalmi hivatkozás nélkül, s ráadásul némely alkalommal olyan stílusban, amely semmiképp sem való komoly történeti munkához (például Heródes házasságairól, 270. j.).
A kötetnek nem ártott volna a komoly szerkesztői munka sem. Akkor talán ki lehetett volna küszöbölni a szövegben lépten-nyomon felbukkanó, zavaró hibákat. Ezek között vannak egyszerű helyesírási hibák: a lagidák, ptolemaioszok, szeleukidák nevét például nagybetűvel kellene írni, mint ahogy a Habsburgokat vagy a Tudorokat sem írjuk kicsivel. Nem érthető, miért ír Zeus Olümpioszt: vagyis egyszer miért s, másszor miért sz? (154. old.); a hippodróm pedig rövid o-val írandó (167. old.). Ha az elavult, modoros és a magyarból régestelen rég kikopott grammateüsz írásmódot használja (152. old.), miért nem ír mindjárt Zeüszt is? Az oktroyált (163. old.) írásmódja is szokatlan, ha nem nyomdahibáról van szó. A Pompeius, Scaurus és más hasonló, kiejtett végződésű idegen szavakhoz nem kötőjellel, hanem közvetlenül illesztjük a ragokat (172. old.). Durva stilisztikai hiba a „menekvést kért” (169. old.); vagy „a zsidók jótetszését azzal is meg akarta nyerni” (177. old.) kifejezések használata, az utóbbi nyilván a „tetszését” és a „jóakaratát” szavak kontaminációjával jött létre. Ebben a mondatban: „milyen volt az egyiptomi tartózkodása Izraelnek” (62. old.), rossz a szórend, helyesen: „milyen volt Izrael egyiptomi tartózkodása?” Komoly tudományos műben így nem hivatkozhatunk: „mindenki mondja ma már a tudományos életben” (74. old.). Kedvencem mégis Dávid, a „frissensült király” (167. old.) – nyilván az újdonsült helyett.
Összegezve az eddigieket: jó volna végre tudomásul venni, hogy a Bibliának és Bibliában foglalt történelemnek nem csak a történeti-kritikai alapú tudományos megközelítésmódja létezik. A mainstream akadémiai kutatás nem hajlandó elismerni, hogy a „történeti-kritika kritikájára” éppúgy szükség van, mint az áltudományos handabandázás elleni küzdelemre. A történetírásnak szüntelenül reflektálnia kell önmagára, máskülönben elveszítheti a lába alól a talajt. Az Izrael története című művet ilyennek érzem: egy zárt, belterjes világ kifejeződésének, amely saját őséül nem Ábrahámot, Mózest és Jézust, hanem Julius Wellhausent, Gerhard von Radot és Martin Nothot választotta. Ez a szellemi örökség pedig követelőző és kirekesztő: a „teljességet” akarja megragadni, miközben rendre önellentmondásba kerül a részleteket illetően; és semmi másról nem akar tudomást venni, csak ami őt igazolja. Ez pedig aligha nevezhető klasszikus értelemben vett tudománynak.”
A felsült frissensült
Eddig azt gondoltuk, hogy a Szabó András-féléken kívül van igazi református értelmiség a Károli Gáspárról elnevezett egyetemen. Bár a BTK-n olyanok tenyésznek, mint a neofita Petrőczi Éva és Koncz Judit vagy a pszeudo-katolikus ateista Hansági Ágnes, akiknek a szakmai teljesítménye egyenlő a nullával, de… És akkor most következne a „de”! De legalább – azt reméltük – a másfél évszázados hagyománnyal rendelkező teológiai karon van színvonal is, és vannak reformátusok is, akik ezt ott képviselik. Van itt jó pár professzor, mint pl. Pethő Sándor dékánhelyettes. És egyszercsak kiderül róla, hogy ő közönséges szélhámos és csaló. A sajátjaként feltüntetett publikációk nem léteznek, az egyetemi tanári címet bitorolja. Mit szól ehhez a többi híres professzor? Pl. Németh Dávid? Ő az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnökeként annyira semmit, hogy éppen Pethőt hívja meg az EDHT-ba a teológia képviseletére. De talán a harmadik híres professzor, Balla Péter képes megmenteni a Kar becsületét. Hogy mekkora tudós Balla Péter, az kiderül Jakab Attila vallástörténész Balla Péter könyvéről írt megsemmisítő erejű és meggyőző szakmai bírálatából. Na jó, Balla tényleg gyenge epigon, nem a Bibliára hivatkozik, hanem 200 évvel ezelőtti szaktekintélyekre, és csodálkozik, hogy őt is és angolul írt nevetséges ópuszát is ignorálja a világ. Ám akkor még mindig maradt egy „de”, az utolsó nagyágyú a Hittudományi Karon, a Genfben tanult és ifjúkorában zseni hírében állt Karasszon István. Vagyis legalább a teológián van egy Karasszon, aki nem csak a szakmai színvonalat, hanem a református értemiséget is képviseli a lakájlelkű, folyton tekintélyekhez igazodó Balla Péterekkel szemben. De most nyáron Grüll Tibor ókortörténész Karasszon Istvánt is leleplezte a Buksz nyári számában egy hét oldalas tanulmányban, amelyből kiderül, hogyha Karasszon az ominózus református szellemi magaslat csúcsa, akkor ez nem magasabb egy alföldi homokbuckánál. Valahogy Karasszon sem szeret – Balla Péterhez hasonlóan – sem az eredeti forrásra, a Bibliára hivatkozni, sem mai szerzőkre, ő is megrekedt a 19. században. A leggyakrabban hivatkozott szakirodalom könyvében Julius Wellhausen 1886-ban írt Prolegomenája… Karasszon Svájcból hazatérve Magyarországra egycsapásra elfelejtette, amit odakint tanult, megszűnt zseninek lenni, és beleolvadt abba a szürke átlagba, amelyet az imént idézett társai, Balla, Németh és Pethő képviselnek.
Sajnos, az interneten még nem olvasható Grüll Tibor kritikájának teljes 7 oldalas szövege –
http://bibliairegeszet.blog.hu/2010/07/10/karasszon_istvan_izrael_tortenete – azonban a BUKSZ nyári számában már igen. Ebből közlünk itt most 2 részletet, az elejét és a végét.
Grüll Tibor: A „frissensült király”
Az ókori Izrael története történetkritikai előadásban
(Karasszon István: Izrael története, A kezdetektől Bar-Kochbáig, Új Mandátum Kiadó, Bp., 2009, 297 old., 2380 Ft)
– részlet a tanulmány bevezetőjéből és a végén található összegzésből –
Forrás: BUKSZ (Budapesti Könyvszemle), 2010, 22. évf., 2. sz., 104-110. old.
A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az ószövetségi tudományok professzora elsősorban történész- és teológushallgatók számára tette közzé tankönyvét, amely az ókori Izrael történetét foglalja össze a patriarchák korától (i. e. II. évezred vége) a Bar Kochba-felkelésig (i. sz. 132-135). Az alcímben jelzett korszakhatárok ugyanakkor kissé megtévesztőek, mert a szisztematikus áttekintés valójában csak Nagy Heródes uralkodásának végéig (i. e. 4) tart, ezután mindössze hét exkurzusban érint bizonyos újszövetségi témákat (az ún. testimonium Flavianum, Jézus születésének és halálának időpontja, a keresztény misszió) és a Iudaea római történetével összefüggő kérdéseket (Nagy Heródes utódai, a zsidó háború, a Bar-Kochba fölkelés [recte: Bar Kochba-fölkelés].
A szerző maga is tisztában van azzal, hogy szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozott, hiszen az ókori Izrael története mára nem csupán könyvtárnyi szakirodalommal rendelkezik, hanem egyidejűleg több diszciplína (sémi filológia; teológia; régészet; héber, görög és latin epigráfia stb.) művelését vagy legalább nyomon követését teszi szükségessé; a téma ráadásul olyan súlyos szellemi-ideológiai örökséggel terhelt, amely mellett szinte bármely modem kori történeti téma feldolgozásának nehézségei eltörpülnek. Éppen ezért akármely „Izrael története” címen megjelent kötet olvasójának nem árt előzetesen tudatosítania, hogy a mű szerzője – metaforikusan szólva – milyen „kilátópontot” választott magának. Izrael történetét nézhetjük ugyanis a jeruzsálemi Templomhegyről, a samáriai Garizimról, az antiókhiai Mons Silpiusról, vagy akár a római Capitolium ormáról is. A döntés a szerzőé – és az olvasóé, hogy elfogadja-e a tetszőlegesen választott nézőpontok valamelyikét. Karasszon mindjárt az előszavában közölt bibliográfiában elárulja, hogy szellemi kilátó pontját az európai történeti bibliakritika (azon belül a dokumentarista hipotézis) hagyománya jelenti. A betűrend helyett valószínűleg fontossági sorrendbe állított lista élén nem véletlenül áll Julius Wellhausen (1844-1918), akinek 1886-ban megjelent Prolegomenája talán a legtöbbször idézett mű az Izrael történetében. De előkelő helyen szerepel a listán Albrecht Alt (1883-1956), Gerhard von Rad (1901-1971), Martin Noth (1902-1968), Roland de Vaux (1903-1971), John Bright (1908-1955), valamint az ún. „minimalista iskola” atyamestere, Gösta Ahlström (1918-1992) is.”
(…)
„Tanulságok helyett
Az Izrael története fő része 179 oldalt tesz ki, a jellemzően 4-6 oldalas fejezetekhez legalább féloldalnyi ajánlott irodalom járul, és mindezt megfejeli hatvanoldalnyi végjegyzet (222-282. old.). Úgy számolom, hogy ezzel nagyjából a kötet felét a „tudományos apparátus” teszi ki, ám ez mégis megtévesztő. Az ajánló bibliográfiából ugyanis sokszor a nemzetközi szakirodalom legalapvetőbb (és főként kurrens) munkái hiányoznak – miközben a Protestáns Szemlében az adott témában megjelent cikkeket a bibliográfia rendre felsorolja. A nagy múltú és nemzetközi hírű magyarországi Judenwissenschaft pedig mintha nem is létezett volna … Bár az egyes részletkérdésekhez tartozó szakirodalom is helyet kap a lábjegyzetekben, azok akárhányszor kisebb exkurzusokká válnak (pl. a hükszószokról: 52 j., Nagy Sándorról: 245. j.) – minden szakirodalmi hivatkozás nélkül, s ráadásul némely alkalommal olyan stílusban, amely semmiképp sem való komoly történeti munkához (például Heródes házasságairól, 270. j.).
A kötetnek nem ártott volna a komoly szerkesztői munka sem. Akkor talán ki lehetett volna küszöbölni a szövegben lépten-nyomon felbukkanó, zavaró hibákat. Ezek között vannak egyszerű helyesírási hibák: a lagidák, ptolemaioszok, szeleukidák nevét például nagybetűvel kellene írni, mint ahogy a Habsburgokat vagy a Tudorokat sem írjuk kicsivel. Nem érthető, miért ír Zeus Olümpioszt: vagyis egyszer miért s, másszor miért sz? (154. old.); a hippodróm pedig rövid o-val írandó (167. old.). Ha az elavult, modoros és a magyarból régestelen rég kikopott grammateüsz írásmódot használja (152. old.), miért nem ír mindjárt Zeüszt is? Az oktroyált (163. old.) írásmódja is szokatlan, ha nem nyomdahibáról van szó. A Pompeius, Scaurus és más hasonló, kiejtett végződésű idegen szavakhoz nem kötőjellel, hanem közvetlenül illesztjük a ragokat (172. old.). Durva stilisztikai hiba a „menekvést kért” (169. old.); vagy „a zsidók jótetszését azzal is meg akarta nyerni” (177. old.) kifejezések használata, az utóbbi nyilván a „tetszését” és a „jóakaratát” szavak kontaminációjával jött létre. Ebben a mondatban: „milyen volt az egyiptomi tartózkodása Izraelnek” (62. old.), rossz a szórend, helyesen: „milyen volt Izrael egyiptomi tartózkodása?” Komoly tudományos műben így nem hivatkozhatunk: „mindenki mondja ma már a tudományos életben” (74. old.). Kedvencem mégis Dávid, a „frissensült király” (167. old.) – nyilván az újdonsült helyett.
Összegezve az eddigieket: jó volna végre tudomásul venni, hogy a Bibliának és Bibliában foglalt történelemnek nem csak a történeti-kritikai alapú tudományos megközelítésmódja létezik. A mainstream akadémiai kutatás nem hajlandó elismerni, hogy a „történeti-kritika kritikájára” éppúgy szükség van, mint az áltudományos handabandázás elleni küzdelemre. A történetírásnak szüntelenül reflektálnia kell önmagára, máskülönben elveszítheti a lába alól a talajt. Az Izrael története című művet ilyennek érzem: egy zárt, belterjes világ kifejeződésének, amely saját őséül nem Ábrahámot, Mózest és Jézust, hanem Julius Wellhausent, Gerhard von Radot és Martin Nothot választotta. Ez a szellemi örökség pedig követelőző és kirekesztő: a „teljességet” akarja megragadni, miközben rendre önellentmondásba kerül a részleteket illetően; és semmi másról nem akar tudomást venni, csak ami őt igazolja. Ez pedig aligha nevezhető klasszikus értelemben vett tudománynak.”
Dekane und Kandidaten: von Kulin bis Sepsi (Dékánok és dékánjelöltek: Kulintól Sepsiig)
Az alábbi írást Genfi emlékmű hozzászólásként küldte be. Mondanivalóját azért érezzük annyira fontosnak, hogy posztként közöljük, mert bizonyítja, hogy azt az intézményt, amely a református értelmiség egyeteme kellene hogy legyen, a református eszményektől idegen, egyetemi oktatásra alkalmatlan banda tartja megszállva és védi éppen a református értelmiségtől. Amikor Sepsi Enikő főtitkár és bölcsész dékánjelölt úgy nyilatkozgat újságoknak és internetes fórumoknak, hogy „legyen a református elitnek egyeteme”, és hogy ide kellene vonzani a református értelmiséget, akkor vagy cinikusan és hidegvérűen arcul köpi a református értelmiséget, vagy annyira naiv és tájékozatlan, hogy maga sem tudja, mit beszél.
Kulin Ferenc megítéléséről megoszlanak a vélemények szerkesztőségünkben. Őt tartjuk az utolsó törvényes dékánnak, akit utódja, Szabó András, puccsal fosztott meg a hivatalától. Tény azonban, hogy a habilitációja miatt, amelyet abban a doktori iskolában valósított meg, amelynek elnöke egyik beosztottjának az APÓSa, zsarolhatóvá vált. Azért nem vetett gátat a MENY ámokfutásának, mert előbb a habilitációját féltette, utóbb pedig professzorsága álmát.
Az utolsó szuverén dékán tulajdonképpen Raffay Ernő volt. Ő – történész lévén – nem függött az APÓStól, és nyugodtan ignorálhatta annak a MENYe által közvetített ultimátumait. Nem engedett a zsarolásnak, és lám, igaza lett: a fenyegetések mégsem váltak valóra. A legtöbb szakot és a Doktori Iskolát az ő uralkodása alatt akkreditálták. Az APÓS omnipotenciája tehát eltúlzott legenda, amelyet a MENY nemcsak terjeszt, hanem fegyverként alkalmaz: „Felveszed állásba, akit mondok, vagy nem akkreditál a MAB”, vagy: „Ha nem rúgod ki, akit mondok, akkor nem akkreditál a MAB.” A Kulin személyére szabott zsarolás pedig így hangzott: „Azt csinálod, amit mondok, vagy nem leszel professzor”. Csoda-e ha Kulin, aki 67 évesen még csak docens, engedelmeskedett, és hagyta eluralkodni a MENYt és bandáját.
Most már nincs a MAB-ban Képzési Ági Bizottság, és a társadalomtudományi kollégiumnak sem APÓS úr az elnöke. Viszont ő az elnöke a professzorcsináló bizottságnak. Talán csak nem azért kaparintotta magához ezt a posztot, hogy hivatali ideje alatt FIÁból és MENYéből is professzort csináljon? És ő az elnöke az akadémiai doktorokat gyártó bizottságnak is. Nagyon nem volna szerencsés, ha azon az egyetemen, amelyen a MENYe regnál, a következő dékán irodalmár lenne, mert már eleve beleszületne egy függő pozícióba. Hacsak nem olyanvalaki az illető, akinek már minden rangja és címe megvan, így se félnivalója, se kívánnivalója nincs APÓStól.
Voltaképp akárki tudna fungálni önálló, szuverén dékánként, ha ezt az APÓSával zsaroló és fenyegető személyt eltávolítanák végre a református egyetemről. Lehetőleg mindenféle egyetemről. Mert szellemi képességei nem erre a pályára predesztinálják.
Az egyetlen tőkéje az APÓSa. Ezt azonban jól forgatja.
Szerző: Genfi emlékmű
Nem kell Kulin mellett egy jó szót se szólni. Gyáva volt minden kritikus helyzetben és egyáltalán. Nem fűződik a Károlin semmi lényeges a nevéhez, csak az, hogy nem tanult semmiből és másodszor is maga mellé vette Szabó Andrást, aki ismét hátbadöfte, hogy a dékáni székébe ülhessen. Szabó megvárta Kulin 65. születésnapját és arra a napra szerveztette a Kari Tanács ülését, ahol leváltották (a születése napján! – stílusos nem?). Persze az ilyen tehetetlen ember meg is érdemli!
Ezúttal nem rohant a sajtóhoz, mint az első kirúgása idején (a HVG-hez), hanem kivárt és cserébe habilitálhatott. A szerencsétlen 67 évesen azt hiszi, hogy professzor lehet a Károlin, ahol Hansági és Szabó nyírták ki, mert a Kulcsár-Szabó klán útjában állt (nem tartozott az érdekszférájukhoz)! Ennyire naívan hülye csak Eisemann volt, ám ő teheti, mert ő a klán abszolút támogatottja lett idős korára, közel 60 évesen. Kulin erkölcsileg nem züllött olyan mélyre, mint Eisemann vagy Hansági. Csak hallgat, pedig sokat tud. (És hát tudjuk, hogy “vétkesek közt cinkos, aki…”) – Betömték a száját a habilitációval és önként fogja be a száját a professzorságért.
Miért ennyire opportunista Kulin? Mert ő egy – a változást idejében nem értő és – betoji antallista, aki inkább kártékony, mint hasznos. Ezek az antallisták nagyobb károkat okoztak a gyávaságukkal, mint a kommunisták, akiket – személyes kapcsolatrendszerük miatt – tudatosan védtek. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb antallista (maga Antall is 1/4-ben anyai nagyapja révén) “érintett” és származásilag hiába áll közelebb a kereszténységhez, mentalitásban mégis a zsidósághoz tartozik; hasonlóan Kulinhoz, aki “feles”. Népiesnek állítódott be (állította be magát?), aztán “liberális nemzeti jelzőt” kapott az áruló Lengyel Lászlóékkal együtt. A szocilizmusban MSZMP-tagként ellenzéki volt a Mozgó Világnál (belső ellenzék), aztán az antallistákkal csak félig váltottak rendszert – éppen az “érintettségük” miatti megalkuvások okán, pl. direkt elmismásolták a Zétényi-Takács-féle kárpótlási törvényt is (amivel az egykor államosított keresztényeket reális kártérítéshez juttathatták volna). Kulin Antall külügyi felelőse volt. Ezek az antallisták aztán beszivárogtak az egyetemi katedrákra (Bod Péter Ákos, Katona Tamás, Jeszenszky, Andrásfalvy Bertalan, Für Lajos stb.) Ezek között elég sok református volt, mint pl. Bod Péter és Für is, akik nem kerültek a református egyetemre (pedig intellektuálisan toronyként magasodnak a törpe és szürke Szabó András fölé!). Nem került be a református egyetemre a református Szegedy-Maszák Mihály sem. Ez Kulin territóriuma lett (a barátját, a rőt Alexa Károlyt hozta magával az egyetemre, aki ugyanúgy komcsi volt a rendszerváltás előtt, és ő is antallistává lett azután az MTI vezetőjeként. Ilyenekkel vette körül magát Kulin (a hasonló a hasonlónak örül alapon), de nem volt képes karakteres dékán lenni: az Ő bűne és gyengesége, hogy Szabó Andrásék kinőtték magukat! És rajta keresztül rátelepedett az egyetemre a Hansági-féle identitászavaros egykori msz(m)p-s és szdsz-es horda (Hermann Zoltán – egyelőre még szólóban, de már készíti a helyet a feleségének – Kovács Árpád mindjárt fiastól, vagy Kun Miklós feleségestől stb. stb.), akik most már mint nagy demokraták és egyetemi oktatók – különféle címekkel, rangokkal – védik a református egyetemet. De kiktől is? Hát a keresztyénektől és a színvonaltól, mert ha nem védenék és nem csak a sajátjaikat engednék be maguk közé, akkor kiderülne, hogy sem nem keresztyének, sem nem színvonalasak, csak az egyetem cégérére és reklámanyagára (meg “küldetés-nyilatkozatába”) írnak mindenféle kötelező szöveget, “mintha egyetem” volna ez a kóceráj a keresztyénség égisze alatt. Na de ezekkel a személyekkel? És ezeknek a munkásságával?
Ez a bűne a gyáva és nem cselekvő Kulinnak és az antallista-féle “úriemberségnek”. Ezek nagyon nem azok – Sepsistől vagy nélküle.
Kulin Ferenc megítéléséről megoszlanak a vélemények szerkesztőségünkben. Őt tartjuk az utolsó törvényes dékánnak, akit utódja, Szabó András, puccsal fosztott meg a hivatalától. Tény azonban, hogy a habilitációja miatt, amelyet abban a doktori iskolában valósított meg, amelynek elnöke egyik beosztottjának az APÓSa, zsarolhatóvá vált. Azért nem vetett gátat a MENY ámokfutásának, mert előbb a habilitációját féltette, utóbb pedig professzorsága álmát.
Az utolsó szuverén dékán tulajdonképpen Raffay Ernő volt. Ő – történész lévén – nem függött az APÓStól, és nyugodtan ignorálhatta annak a MENYe által közvetített ultimátumait. Nem engedett a zsarolásnak, és lám, igaza lett: a fenyegetések mégsem váltak valóra. A legtöbb szakot és a Doktori Iskolát az ő uralkodása alatt akkreditálták. Az APÓS omnipotenciája tehát eltúlzott legenda, amelyet a MENY nemcsak terjeszt, hanem fegyverként alkalmaz: „Felveszed állásba, akit mondok, vagy nem akkreditál a MAB”, vagy: „Ha nem rúgod ki, akit mondok, akkor nem akkreditál a MAB.” A Kulin személyére szabott zsarolás pedig így hangzott: „Azt csinálod, amit mondok, vagy nem leszel professzor”. Csoda-e ha Kulin, aki 67 évesen még csak docens, engedelmeskedett, és hagyta eluralkodni a MENYt és bandáját.
Most már nincs a MAB-ban Képzési Ági Bizottság, és a társadalomtudományi kollégiumnak sem APÓS úr az elnöke. Viszont ő az elnöke a professzorcsináló bizottságnak. Talán csak nem azért kaparintotta magához ezt a posztot, hogy hivatali ideje alatt FIÁból és MENYéből is professzort csináljon? És ő az elnöke az akadémiai doktorokat gyártó bizottságnak is. Nagyon nem volna szerencsés, ha azon az egyetemen, amelyen a MENYe regnál, a következő dékán irodalmár lenne, mert már eleve beleszületne egy függő pozícióba. Hacsak nem olyanvalaki az illető, akinek már minden rangja és címe megvan, így se félnivalója, se kívánnivalója nincs APÓStól.
Voltaképp akárki tudna fungálni önálló, szuverén dékánként, ha ezt az APÓSával zsaroló és fenyegető személyt eltávolítanák végre a református egyetemről. Lehetőleg mindenféle egyetemről. Mert szellemi képességei nem erre a pályára predesztinálják.
Az egyetlen tőkéje az APÓSa. Ezt azonban jól forgatja.
Szerző: Genfi emlékmű
Nem kell Kulin mellett egy jó szót se szólni. Gyáva volt minden kritikus helyzetben és egyáltalán. Nem fűződik a Károlin semmi lényeges a nevéhez, csak az, hogy nem tanult semmiből és másodszor is maga mellé vette Szabó Andrást, aki ismét hátbadöfte, hogy a dékáni székébe ülhessen. Szabó megvárta Kulin 65. születésnapját és arra a napra szerveztette a Kari Tanács ülését, ahol leváltották (a születése napján! – stílusos nem?). Persze az ilyen tehetetlen ember meg is érdemli!
Ezúttal nem rohant a sajtóhoz, mint az első kirúgása idején (a HVG-hez), hanem kivárt és cserébe habilitálhatott. A szerencsétlen 67 évesen azt hiszi, hogy professzor lehet a Károlin, ahol Hansági és Szabó nyírták ki, mert a Kulcsár-Szabó klán útjában állt (nem tartozott az érdekszférájukhoz)! Ennyire naívan hülye csak Eisemann volt, ám ő teheti, mert ő a klán abszolút támogatottja lett idős korára, közel 60 évesen. Kulin erkölcsileg nem züllött olyan mélyre, mint Eisemann vagy Hansági. Csak hallgat, pedig sokat tud. (És hát tudjuk, hogy “vétkesek közt cinkos, aki…”) – Betömték a száját a habilitációval és önként fogja be a száját a professzorságért.
Miért ennyire opportunista Kulin? Mert ő egy – a változást idejében nem értő és – betoji antallista, aki inkább kártékony, mint hasznos. Ezek az antallisták nagyobb károkat okoztak a gyávaságukkal, mint a kommunisták, akiket – személyes kapcsolatrendszerük miatt – tudatosan védtek. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb antallista (maga Antall is 1/4-ben anyai nagyapja révén) “érintett” és származásilag hiába áll közelebb a kereszténységhez, mentalitásban mégis a zsidósághoz tartozik; hasonlóan Kulinhoz, aki “feles”. Népiesnek állítódott be (állította be magát?), aztán “liberális nemzeti jelzőt” kapott az áruló Lengyel Lászlóékkal együtt. A szocilizmusban MSZMP-tagként ellenzéki volt a Mozgó Világnál (belső ellenzék), aztán az antallistákkal csak félig váltottak rendszert – éppen az “érintettségük” miatti megalkuvások okán, pl. direkt elmismásolták a Zétényi-Takács-féle kárpótlási törvényt is (amivel az egykor államosított keresztényeket reális kártérítéshez juttathatták volna). Kulin Antall külügyi felelőse volt. Ezek az antallisták aztán beszivárogtak az egyetemi katedrákra (Bod Péter Ákos, Katona Tamás, Jeszenszky, Andrásfalvy Bertalan, Für Lajos stb.) Ezek között elég sok református volt, mint pl. Bod Péter és Für is, akik nem kerültek a református egyetemre (pedig intellektuálisan toronyként magasodnak a törpe és szürke Szabó András fölé!). Nem került be a református egyetemre a református Szegedy-Maszák Mihály sem. Ez Kulin territóriuma lett (a barátját, a rőt Alexa Károlyt hozta magával az egyetemre, aki ugyanúgy komcsi volt a rendszerváltás előtt, és ő is antallistává lett azután az MTI vezetőjeként. Ilyenekkel vette körül magát Kulin (a hasonló a hasonlónak örül alapon), de nem volt képes karakteres dékán lenni: az Ő bűne és gyengesége, hogy Szabó Andrásék kinőtték magukat! És rajta keresztül rátelepedett az egyetemre a Hansági-féle identitászavaros egykori msz(m)p-s és szdsz-es horda (Hermann Zoltán – egyelőre még szólóban, de már készíti a helyet a feleségének – Kovács Árpád mindjárt fiastól, vagy Kun Miklós feleségestől stb. stb.), akik most már mint nagy demokraták és egyetemi oktatók – különféle címekkel, rangokkal – védik a református egyetemet. De kiktől is? Hát a keresztyénektől és a színvonaltól, mert ha nem védenék és nem csak a sajátjaikat engednék be maguk közé, akkor kiderülne, hogy sem nem keresztyének, sem nem színvonalasak, csak az egyetem cégérére és reklámanyagára (meg “küldetés-nyilatkozatába”) írnak mindenféle kötelező szöveget, “mintha egyetem” volna ez a kóceráj a keresztyénség égisze alatt. Na de ezekkel a személyekkel? És ezeknek a munkásságával?
Ez a bűne a gyáva és nem cselekvő Kulinnak és az antallista-féle “úriemberségnek”. Ezek nagyon nem azok – Sepsistől vagy nélküle.
Samstag, 7. August 2010
Dekanwahl. Kandidatinnen 2. Die vierbeinige Nixe (Dékánjelöltek: 2. A négylábú sellő)
A képet, amit Anonym Analyst tett fel távollétemben, levettem. A linket fenthagytam, arra kattintva még elérhető, de lehet, hogy onnan is leveszik. Akinek tetszik, mentse el.
JC
Autentikus foto:
http://picasaweb.google.com/konferencia.cief/KonferenciaCIEF#5417307757318221858 125/71. fotó. (Ajánljuk az azonnali letöltést, mert posztjank nyomán a honlapok hamar átalakulnak.)
A Károli Gáspár Egyetem újdonsült főtitkárának, Sepsi Enikőnek a nem hivatalos életrajza abból az interjúból bontakozik ki, amelyet „francia” kitüntetése alkalmából ilyen-olyan fórumoknak adott, pl. a Reformátusok Lapjának, amely a neten is olvasható, továbbá az www.evangelikus.hu és a www.miep.hu oldalaknak. Főtitkár asszony interjúbeli nyilatkozatait ugyanaz a nevetséges nagyotmondás és intelligenciahiány jellemzi, mint manipulált hivatalos életrajzát. Mintha egy libapásztorlány mesélné el, hogy lett belőle királylány. Az alábbiakban ezt az interjút ismertetjük. – AA
„Tősgyökeres tenyeres-talpas ősöktől származom, amit a Szajna vize sem mosott le rólam” – kezdi a történetét Sármelléki Sellő, aki másodikként született a tízgyermekes családba. Hálás ezért, hiszen ebben a mikrofarkascsordában hamar megtanulta a makrotársadalom farkastörvényeit. A mindennapi marakodás a koncért a tucatnyi éhes szájjal – a 10 testvérrel és a vértesaljai ősökkel – felvértezte őt nemcsak a koncért való, hanem a Koncz elleni küzdelemre is. Szüleitől 2 jobbkezet és – mint a képen is jól látható – 4 lábat örökölt, továbbá egyszerű, de józan paraszti észt is. A két jobbkéz ügyességgel, a négy láb rendkívüli állóképességgel, a paraszti ész pedig ravaszsággal ruházta őt fel, amelyeknek most, a Károli Gáspár Egyetemre vetődve, jó hasznát veszi. „Őseim még két lábbal álltak a földön, én már négy lábbal állok rajta. A négy láb nemcsak még szilárdabb kapcsolatot tesz lehetővé az anyafölddel, hanem ügyes forgolódást is” – állapítja meg szerényen a főtitkár asszony. Reformátussága szempontjából édesanyja szerepét hangsúlyozza különösen, mert tőle már a bölcsőben megtanulta a zsoltárokat és dicséreteket. A kis Sellőnek ezek annyira megtetszettek, hogy az óvoda után nyomban el akarta végezni a debreceni kántorképzőt, de a szülei nem engedték el őt olyan messzire. Féltették. Féltek, hogy a gőgös cívisváros nem fogadja be a kis sársellőjüket.
A Sárvíztől a Szajnáig
Párizstól azonban nem féltették, úgy látszik, az közelebb volt. Oda elengedték, miután a sárbogárdi gimnáziumban már tanult annyi franciát, hogy ne lehessen őt eladni a sellőkereskedőknek. A kis sellő végtelenül hálás ezért. Általában hálás lény. Mindenért hálás. A Szajnában azonnal elemében érezte magát. Olyan volt mint a Sárvíz a falujában, csak egy kicsit nagyobb, mélyebb és kevésbé büdös. És Párizs is olyan volt, mint Sárbogárd, csak ez is egy kicsit nagyobb, meg az emberek más nyelven beszéltek. Ezt azonban meg lehetett szokni, később még valamelyest megtanulni is. Párizs összességében sokkal szimpatikusabb volt, mint Debrecen. Párizs nemcsak a sármellékieknek tesz jót. Az Érmellékről származó Ady Endre is Párizsban kupálódott ki, pedig előtte már pár évet lenyomott Debrecenben. Hiába – az nem segített se a modorán, se a költészetén. Párizs annál inkább. A mi kis sellőnk előtt a nagy Ady példája lebegett (http://www.ens.fr/spip.php?article262&lang=fr). Nem is azzal volt most már problémája, hogy Párizs vagy Debrecen, hanem hogy francia szak vagy orvosi egyetem. Még sokáig marcangolta a kétség és a lelkifurdalás, hogy nem az egész testtel foglalkozik, hanem csak egy-egy testrésszel: előbb a végtagjaival, a két kezével és mind a négy lábával, amelyekkel próbálta megértetni magát a franciákkal. Később már a nyelvével is. Csak akkor nyugodott meg igazán, mikor franciázás közben rájött, hogy a nyelv nincs olyan távol más testrészektől, sőt, bizonyos testrészekkel egyesíthető. Ez a holisztikus tapasztalat aztán jó hatással volt további testi és lelki fejlődésére.
Sellő nemcsak Párizsban tanult, hanem Pesten is. Már felvették az egyetemre, de még nem tudta, mi fán terem az. A kollégiumról sem, holott falusi lány lévén laknia kellett valahol. De szerencséje volt, mert ide is felvették. Azért volt szerencséje, mert könnyű kérdést kapott: a sárbogárdi orgonáról kellett beszélnie, nem pedig arról a helyről, ahová be akart jutni, de amiről azt sem tudta, mi fán terem. Ez igazán fair kérdés volt a felvételiztetők részéről. Sellő azonnal szívébe zárta a Collegiumot. Idáig ki se engedte onnan. Csak most. A Collegium nem fért már ott el az új szerelem, a Károli Gáspár Református Egyetem mellett.
A Szajnától a Pocsolyáig
Mielőtt Sellő hazatért volna Párizsból Pestre, forgott egy párat a világban (elvégre azért van annyi lába, hogy forogjon rajtuk). És mikor hazatért, igazgatóhelyettes lett abban a Collegiumban, ahol addig lakott. 10 évig volt helyettes. És még 10 év múlva sem lett igazgató. Meggyűlölte a Collegiumot, és megszerette a Károlit, ahol azon nyomban főtitkár lett. Most meg már dékán is lehet. Sőt, rektor is. Mindkét poszt üres. Lehet, hogy mindkettő őrá vár?
De hát nem mind arany, ami fénylik, vagy ami messziről annak látszik. A Károli semmiképp. És míg Sellő Nyugaton azt tanulta, hogy rendet és átlátható viszonyokat kell teremteni, most úgy tűnik, a Szajnából a legzavarosabb pocsolyába pottyant. Eleinte azt hitte, átlátja a helyzetet. Pontosabban azt látta, hogy nem lát semmit. De a két rektorhelyettes és a bölcsészkar leváltásban lévő dékánja és dékánhelyettese pontosan megmondták neki, mit kell látnia. És azt hitte, látja, amit ezek látnak helyette, látja, amit ráparancsoltak, hogy lásson.
Sellő lassanként ocsúdott: ez itt nem a Szajna, még csak nem is a Sárvíz. Ez még a sárnál is zavarosabb és bűzlőbb pocsolya. Ez inkább trutyi. Kezd előtte derengeni, hogy túl hamar hagyta magát rábeszélni a Károlira, amikor még egy évtized várakozás után sem ő lett szeretett kollégiumának vezetője. Mindig valaki más, megint valaki más. Ez egy dolog. És ami itt van, az egy másik. Sellőt most újra kétség marcangolja, mint akkor, amikor nem tudta eldönteni, hogy az egész testtel foglalkozzon-e vagy csak a nyelvvel, nevezetesen a franciával. Most másképp vetődik fel a dilemma. Mi a jobb? Másodiknak lenni egy átlátható rendben, vagy elsőnek a trutyiban? Sellő már nem biztos benne, hogy az utóbbi a jobb. De azért akarja. Akar még jobban belemerülni a trutyiba. Reméli, hogy Münchhausen báróként, kontyánál fogva kirántja magát és az egyetemet is belőle. Ehhez azonban tisztán kellene látnia. Azok a szemek azonban, amelyeket jóbarátai, kortársai és Bólyai-ösztöndíjas kollégái, KszÁ és HZ kölcsönöznek neki a magáé helyett, csak még jobban összezavarják a látványt. Sellő minden igyekezete ellenére inkább süllyed a trutymóban, mint emelkedik. Persze, kifelé nem ezt kommunikálja, hanem az ellenkezőjét – ezért a Kommunikáció Tanszék docense: minden rendben, szilárd lábakon állunk, ezt erősítjük tovább.
Sár és Szar
Sellő még a zavaros folyadékban való elmerülése előtt mentő kérdést kap az újságírótól: hogyan tett szert a francia kitüntetésére? Sellő szerényen elmondja, hogy részben ezt is szűkebb pátriájának, a Sármelléknek köszönheti, amiért nagyon hálás a Sárvíznek és a sárvízi ősöknek. Másrészt viszont szép francia kiejtésének. Egy személyes beszélgetés alkalmával olyan szépen ejtette ki a francia államelnök, Nicolas Sarkozy családi nevét, ahogy arra annak honfitársai közül egyik se képes. Ezzel rögtön a francia államfő bizalmába férkőzött, akiről kiderült, hogy nemcsak magyar származású, hanem Sellő közvetlen földije: míg Sellő a Sármellékről, az elnök a Sárközből származik. Ezt a francia államfő nevében máig őrzi. Ha azonban honfitársaitól azt hallja, hogy möszjő Szarkózi, akkor összerezzen, mert azt hiszi, a felmenőit szidják. Sellő szép kiejtése és meséi a Sárvízről olyan meghatóak, olyan szívmelengetőek voltak, hogy a francia államelnök utasította miniszterelnökét, üssék Sellőt a Pálmák lovagjává. Legalábbis így vélekedik szerényen kitüntetésének okáról Sellő. És hogy miért pont Pálma? Biztos azért, mert sárral kapcsolatos érdemrendjük a franciáknak nem volt. (Az elnök szerénységére jellemző, hogy ilyet nem alapított.) A szarban pedig Sellő benne van magától is nyakig – új munkahelyével, a Károli egyetemmel együtt.
Az eredeti interjú olvasható itt:
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/aprilis/16/19.htm
JC
Autentikus foto:
http://picasaweb.google.com/konferencia.cief/KonferenciaCIEF#5417307757318221858 125/71. fotó. (Ajánljuk az azonnali letöltést, mert posztjank nyomán a honlapok hamar átalakulnak.)
A Károli Gáspár Egyetem újdonsült főtitkárának, Sepsi Enikőnek a nem hivatalos életrajza abból az interjúból bontakozik ki, amelyet „francia” kitüntetése alkalmából ilyen-olyan fórumoknak adott, pl. a Reformátusok Lapjának, amely a neten is olvasható, továbbá az www.evangelikus.hu és a www.miep.hu oldalaknak. Főtitkár asszony interjúbeli nyilatkozatait ugyanaz a nevetséges nagyotmondás és intelligenciahiány jellemzi, mint manipulált hivatalos életrajzát. Mintha egy libapásztorlány mesélné el, hogy lett belőle királylány. Az alábbiakban ezt az interjút ismertetjük. – AA
„Tősgyökeres tenyeres-talpas ősöktől származom, amit a Szajna vize sem mosott le rólam” – kezdi a történetét Sármelléki Sellő, aki másodikként született a tízgyermekes családba. Hálás ezért, hiszen ebben a mikrofarkascsordában hamar megtanulta a makrotársadalom farkastörvényeit. A mindennapi marakodás a koncért a tucatnyi éhes szájjal – a 10 testvérrel és a vértesaljai ősökkel – felvértezte őt nemcsak a koncért való, hanem a Koncz elleni küzdelemre is. Szüleitől 2 jobbkezet és – mint a képen is jól látható – 4 lábat örökölt, továbbá egyszerű, de józan paraszti észt is. A két jobbkéz ügyességgel, a négy láb rendkívüli állóképességgel, a paraszti ész pedig ravaszsággal ruházta őt fel, amelyeknek most, a Károli Gáspár Egyetemre vetődve, jó hasznát veszi. „Őseim még két lábbal álltak a földön, én már négy lábbal állok rajta. A négy láb nemcsak még szilárdabb kapcsolatot tesz lehetővé az anyafölddel, hanem ügyes forgolódást is” – állapítja meg szerényen a főtitkár asszony. Reformátussága szempontjából édesanyja szerepét hangsúlyozza különösen, mert tőle már a bölcsőben megtanulta a zsoltárokat és dicséreteket. A kis Sellőnek ezek annyira megtetszettek, hogy az óvoda után nyomban el akarta végezni a debreceni kántorképzőt, de a szülei nem engedték el őt olyan messzire. Féltették. Féltek, hogy a gőgös cívisváros nem fogadja be a kis sársellőjüket.
A Sárvíztől a Szajnáig
Párizstól azonban nem féltették, úgy látszik, az közelebb volt. Oda elengedték, miután a sárbogárdi gimnáziumban már tanult annyi franciát, hogy ne lehessen őt eladni a sellőkereskedőknek. A kis sellő végtelenül hálás ezért. Általában hálás lény. Mindenért hálás. A Szajnában azonnal elemében érezte magát. Olyan volt mint a Sárvíz a falujában, csak egy kicsit nagyobb, mélyebb és kevésbé büdös. És Párizs is olyan volt, mint Sárbogárd, csak ez is egy kicsit nagyobb, meg az emberek más nyelven beszéltek. Ezt azonban meg lehetett szokni, később még valamelyest megtanulni is. Párizs összességében sokkal szimpatikusabb volt, mint Debrecen. Párizs nemcsak a sármellékieknek tesz jót. Az Érmellékről származó Ady Endre is Párizsban kupálódott ki, pedig előtte már pár évet lenyomott Debrecenben. Hiába – az nem segített se a modorán, se a költészetén. Párizs annál inkább. A mi kis sellőnk előtt a nagy Ady példája lebegett (http://www.ens.fr/spip.php?article262&lang=fr). Nem is azzal volt most már problémája, hogy Párizs vagy Debrecen, hanem hogy francia szak vagy orvosi egyetem. Még sokáig marcangolta a kétség és a lelkifurdalás, hogy nem az egész testtel foglalkozik, hanem csak egy-egy testrésszel: előbb a végtagjaival, a két kezével és mind a négy lábával, amelyekkel próbálta megértetni magát a franciákkal. Később már a nyelvével is. Csak akkor nyugodott meg igazán, mikor franciázás közben rájött, hogy a nyelv nincs olyan távol más testrészektől, sőt, bizonyos testrészekkel egyesíthető. Ez a holisztikus tapasztalat aztán jó hatással volt további testi és lelki fejlődésére.
Sellő nemcsak Párizsban tanult, hanem Pesten is. Már felvették az egyetemre, de még nem tudta, mi fán terem az. A kollégiumról sem, holott falusi lány lévén laknia kellett valahol. De szerencséje volt, mert ide is felvették. Azért volt szerencséje, mert könnyű kérdést kapott: a sárbogárdi orgonáról kellett beszélnie, nem pedig arról a helyről, ahová be akart jutni, de amiről azt sem tudta, mi fán terem. Ez igazán fair kérdés volt a felvételiztetők részéről. Sellő azonnal szívébe zárta a Collegiumot. Idáig ki se engedte onnan. Csak most. A Collegium nem fért már ott el az új szerelem, a Károli Gáspár Református Egyetem mellett.
A Szajnától a Pocsolyáig
Mielőtt Sellő hazatért volna Párizsból Pestre, forgott egy párat a világban (elvégre azért van annyi lába, hogy forogjon rajtuk). És mikor hazatért, igazgatóhelyettes lett abban a Collegiumban, ahol addig lakott. 10 évig volt helyettes. És még 10 év múlva sem lett igazgató. Meggyűlölte a Collegiumot, és megszerette a Károlit, ahol azon nyomban főtitkár lett. Most meg már dékán is lehet. Sőt, rektor is. Mindkét poszt üres. Lehet, hogy mindkettő őrá vár?
De hát nem mind arany, ami fénylik, vagy ami messziről annak látszik. A Károli semmiképp. És míg Sellő Nyugaton azt tanulta, hogy rendet és átlátható viszonyokat kell teremteni, most úgy tűnik, a Szajnából a legzavarosabb pocsolyába pottyant. Eleinte azt hitte, átlátja a helyzetet. Pontosabban azt látta, hogy nem lát semmit. De a két rektorhelyettes és a bölcsészkar leváltásban lévő dékánja és dékánhelyettese pontosan megmondták neki, mit kell látnia. És azt hitte, látja, amit ezek látnak helyette, látja, amit ráparancsoltak, hogy lásson.
Sellő lassanként ocsúdott: ez itt nem a Szajna, még csak nem is a Sárvíz. Ez még a sárnál is zavarosabb és bűzlőbb pocsolya. Ez inkább trutyi. Kezd előtte derengeni, hogy túl hamar hagyta magát rábeszélni a Károlira, amikor még egy évtized várakozás után sem ő lett szeretett kollégiumának vezetője. Mindig valaki más, megint valaki más. Ez egy dolog. És ami itt van, az egy másik. Sellőt most újra kétség marcangolja, mint akkor, amikor nem tudta eldönteni, hogy az egész testtel foglalkozzon-e vagy csak a nyelvvel, nevezetesen a franciával. Most másképp vetődik fel a dilemma. Mi a jobb? Másodiknak lenni egy átlátható rendben, vagy elsőnek a trutyiban? Sellő már nem biztos benne, hogy az utóbbi a jobb. De azért akarja. Akar még jobban belemerülni a trutyiba. Reméli, hogy Münchhausen báróként, kontyánál fogva kirántja magát és az egyetemet is belőle. Ehhez azonban tisztán kellene látnia. Azok a szemek azonban, amelyeket jóbarátai, kortársai és Bólyai-ösztöndíjas kollégái, KszÁ és HZ kölcsönöznek neki a magáé helyett, csak még jobban összezavarják a látványt. Sellő minden igyekezete ellenére inkább süllyed a trutymóban, mint emelkedik. Persze, kifelé nem ezt kommunikálja, hanem az ellenkezőjét – ezért a Kommunikáció Tanszék docense: minden rendben, szilárd lábakon állunk, ezt erősítjük tovább.
Sár és Szar
Sellő még a zavaros folyadékban való elmerülése előtt mentő kérdést kap az újságírótól: hogyan tett szert a francia kitüntetésére? Sellő szerényen elmondja, hogy részben ezt is szűkebb pátriájának, a Sármelléknek köszönheti, amiért nagyon hálás a Sárvíznek és a sárvízi ősöknek. Másrészt viszont szép francia kiejtésének. Egy személyes beszélgetés alkalmával olyan szépen ejtette ki a francia államelnök, Nicolas Sarkozy családi nevét, ahogy arra annak honfitársai közül egyik se képes. Ezzel rögtön a francia államfő bizalmába férkőzött, akiről kiderült, hogy nemcsak magyar származású, hanem Sellő közvetlen földije: míg Sellő a Sármellékről, az elnök a Sárközből származik. Ezt a francia államfő nevében máig őrzi. Ha azonban honfitársaitól azt hallja, hogy möszjő Szarkózi, akkor összerezzen, mert azt hiszi, a felmenőit szidják. Sellő szép kiejtése és meséi a Sárvízről olyan meghatóak, olyan szívmelengetőek voltak, hogy a francia államelnök utasította miniszterelnökét, üssék Sellőt a Pálmák lovagjává. Legalábbis így vélekedik szerényen kitüntetésének okáról Sellő. És hogy miért pont Pálma? Biztos azért, mert sárral kapcsolatos érdemrendjük a franciáknak nem volt. (Az elnök szerénységére jellemző, hogy ilyet nem alapított.) A szarban pedig Sellő benne van magától is nyakig – új munkahelyével, a Károli egyetemmel együtt.
Az eredeti interjú olvasható itt:
http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/aprilis/16/19.htm
Samstag, 31. Juli 2010
Dekanwahl. Kandidatinnen: 2. Die French Hostess (Dékánjelöltek: 2. A franciázó hostess)
A másik pályázó, Sepsi Enikő, meteorként zuhant rá a Károlira, egyenesen annak főtitkári székére. Éppoly meglepetésszerűen, mint ahogy Koncz Judit tűnt fel a bölcsész-rektorhelyettesi poszton. A fő különbség, hogy míg Koncz a mélyből tört föl, Sepsi a magasból vágódott le, de nem égi ajándékként, hanem mint a villám. Azt nem lehet mondani, hogy derült égből, mert az ég a Károli fölött akkor már zavaros volt. Sepsi megjelenésével aztán végképp elsötétült.
Míg Konczot a nagykőrösi karról már mindenki ismerte, Sepsit a híre sem előzte meg. Nevét itt-ott lehetett hallani, mint a Balassi Bálint Intézet és az Eötvös Collegium egyik főnyüzsgőjét. A Mindentudás Egyetemén is hasonló minőségben bukkant fel, mindentudó mindenlébenkanálként. A Francia Intézet meghívóin is szerepelni szokott mint konferenciaszervező. Az általa szervezett konferenciákat be is vezeti és moderálja; a kerekasztal-beszélgetéseknek éppoly nélkülözhetetlen kelléke, mint maga a kerekasztal. Szervez, konferál, menedzsel, nyelvet tanít. Buzgalma a franciákat is megindította, vagy inkább azokat a magyarokat, akik őt helyzetbe akarták hozni, „francia” elismerést szerezve neki. Pedagógus, mediátor, nyelvoktató és kultúraközvetítő. Tudományhoz nincs köze: saját gondolatot sem olvasni, sem hallani nem lehet tőle – csak másokét, akiket fordít, szerkeszt, ilyen-olyan módon közvetít.
Főtitkárként is ezt csinálja: közvetít. Közvetíti a mögötte álló erők akaratát, azokét, akik őt a Fenntartó figyelmébe ajánlották, akik belőle dékánt akarnak csinálni, hogy uralkodjanak helyette. Sepsi Enikő dominanciája a Szenátusban, Balla kontrollálása és csicskáztatása, döntései dékánok és a rektor helyett – és mindezt újoncként – arra vallanak, hogy érdeket közvetít. Ezt viszont erőszakosan. Nem asszertív, csak agresszív. A professzorok félnek tőle: Balla, Szabó, Fabiny. Ez még nem volna baj. Inkább az a baj, hogy kik nem: Hansági (Kulcsár-Szabó) és Hermann, mert ők a haverjai.
Sok a közös a két pályázóban: Sepsiben és Konczban. Nemcsak a hirtelen és váratlan felbukkanásuk a Károli bölcsészkarán. De pl. a kollégium mint ugródeszka. Sepsinek az Eötvös Collegium olyan karrierkezdet, mint Koncznak a napközi. Tkp. az EC is egy jobbfajta napközi nagyobbra cseperedett gyermekeknek. Itt korrepetált és mélyített tudást Sepsi mostanáig. Míg Koncz furulyázott és énekelt porontyainak, Sepsi inkább zongorázott és franciázott velük. A zene iránti érdeklődés is közös a két riválisban: énekelnek, hangszeren játszanak, kart vezetnek. Közös bennük a tudomány iránti érdektelenség és a művelésére való alkalmatlanság. De közös a gyakorlatorientáltságuk is, magyarán: mindketten a talpukra estek. Adottságaiknál fogva mindketten sikeres szervezők, ügyintézők, titkárnők – Sepsi ezen belül idegennyelv-tudásával kétségkívül a hierarchia magasabb fokán, mint az anyanyelvén sem túl igényes Koncz.
Sepsi önmagáról adott információi ellentmondásosak. Zenei tanulmányait kiteljesítendő, Sepsi állítólag elvégezte a 4 éves debreceni kántorképzőt. Tényleg? És mikor? Kétféle aktuális önéletrajza van fenn a neten. Hivatalos és tabelláris CV-je szerint, amely olvasható a www.kre.hu oldalon, ez közvetlenül az általános iskola után, 1983-1987 között történt. Ez az időszak azonban egybeesik sárbogárdi gimnáziumi éveivel, és a két helyiség elég messze van egymástól ahhoz, hogy egyidejű elvégzésük lehetséges legyen. A másik aktuális életrajz az interjúkból bontakozik ki. Francia kitüntetése alkalmával Sepsi sűrűn nyilatkozgatott életéről, de minden esetben azt mondta, hogy szülei féltésből nem engedték el őt tizennégy évesen Debrecenbe, mert azt túl távolinak, őt meg túl fiatalnak találták. 1983-ban épp 14 éves volt. Lódított volna Debrecennel? Az a 4 év semmikor sem fért bele sűrű pályájába. Pedig ezzel lopta be magát a zsinati elnök szívébe. Ezzel lett úgyszólván zsinati összekötő a Károlin, noha a Fenntartó figyelmét egy akadémikus hívta fel rá, akinek a Károlin erős érdekeltségei vannak. (Sepsi interjúit saját életéről a következő posztunkban elemezzük.)
De nem a kántorképző az egyetlen ellentmodás az életrajzában. Az egyetemi honlapon azt nyilatkozza, hogy 2009. szeptemberétől van a Károlin állásban, a Reformátusok Lapjának, az www.evangelikus.hu oldalnak és a Függetlenség c. lapnak pedig azt, hogy 2010. január 1-től. Az ellentmondás feloldásához a szenátusi határozatok sem visznek közelebb, mert Sepsi alkalmazásáról nincs szenátusi határozat, mint ahogy pályázat sem volt az állás kiírására. Főtitkári kinevezésének viszont van nyoma, 2009 decemberéből: http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/szenatusihatarozat20091209.pdf. Ezek szerint Sepsi egy hónappal előbb lett főtitkár, mint ahogy alkalmazták. A Kom-média-szakos hallgatók chateléséből kiderül, hogy Sepsi november 5-én üzente meg nekik először tömbösített órája időpontját. Vagyis: mikortól van ténylegesen a Károlin?
Összességében főtitkár asszonyról az az első benyomásunk, hogy nem idegen tőle a nagyotmondás, ráadásul nem elég intelligens ahhoz, hogy ezt következetesen tegye.
Sepsi Fejér megyében, Székesfehérvárott született, 1969. szeptember 17-én. Az ELTÉ-n 1993-ban szerzett magyar-francia szakos diplomát. Mint az Eötvös Collegium lakója, végzés után maradhatott az épületben, ott kapott munkát, majd 6 év múlva ugyanitt igazgatóhelyettes lett. Később a Balassi Intézetben szintén. A helyettességig korán felküzdötte magát mindkét helyen, továbblépnie azonban nem sikerült: igazgató nem lett belőle se itt, se ott. Valószínűleg ezért hagyta magát rábeszélni a Károlira. Itt nagyob az esély, hogy végre első legyen. Különösen most.
PhD-ját Párizsban szerezte – Pilinszky költészetéből. Jó téma külföldön: nem ismerik, mert nem olvashatják eredetiben. A franciáknak csak rá kellett legyinteniük. A jelölt elvégre nem marad a nyakukon, hanem fokozatával együtt elhúz a keleti dzsungelbe. Ők meg mossák kezeiket. A legtöbb nyugat-európai országban és az USÁ-ban a PhD-disszertációk publikálása a védés után egy éven belül kötelező. Sepsi disszertációja 7 éve megjelenés alatt áll. Már a 2005. évi Világosság-interjúban is arról van szó (2. bekezdés), hogy ez a könyv még abban az évben megjelenik: http://www.google.hu/#hl=hu&q=sepsi+enik%C5%91+vil%C3%A1goss%C3%A1g&aq=f&aqi=&aql=&oq=sepsi+enik%C5%91+vil%C3%A1goss%C3%A1g&gs_rfai=&fp=6d85789233e4bb95
Aztán 4 évvel később kiderül, hogy még mindig csak megjelenés alatt áll: http://wiki.eotvos.elte.hu/wiki/index.php?title=Publik%C3%A1ci%C3%B3k_jegyz%C3%A9ke_(id%C5%91rendben) . Ha azóta megjelent is, a magyar érdeklődő számára nemcsak nyelvileg, hanem fizikailag is hozzáférhetetlen.
Publikációs listájának első rubrikája kellene hogy tartalmazza önálló könyveit, monográfiáit. Ilyenek azonban Sepsinek nincsenek. Ezért itt a mások által írt, és Sepsi által szerkesztett kötetek állnak. Simlis módszer az álcázásra: „Kötetek (szerkesztett is)”. Ebbe az „is” kötőszócska a megtévesztés szándékával került bele, azt a látszatot keltve, mintha lenne itt más is. Becsületesen ez a kategória így hangzik: CSAK szerkesztett kötetek: http://wiki.eotvos.elte.hu/wiki/index.php?title=Publik%C3%A1ci%C3%B3k_jegyz%C3%A9ke_(id%C5%91rendben)
Oktatási tapasztalatainak hiányát ugyanezzel az összevonásos módszerrel igyekszik elkenni. Most a bőséges tudományszervezési tapasztalat a kamuflázs. Ugyanaz a svindli, mint a könyv és szerkesztett könyv összevonása esetén. Mintha mindegy volna, hogy az ember a szerzője vagy a szerkesztője egy kötetnek, hogy oktat vagy szervez. Dehát az egyik van, a másik meg nincs, összevonva jobb az egész optikája. Sepsi Enikőnek van, persze, valamilyen oktatási tapasztalata, de nem olyan, aminek a Károlin hasznát venné. Külföldiek magyarra oktatása, francia nyelvi tanfolyamok, illetve a Francia Műhely vezetőjeként francia irodalmi kurzus vezetése. Ez utóbbit oktatta ugyan az ELTÉ-n is, de a Károlin épp nincs francia szak. De sebaj, ott a Kommunikáció Tanszék. Az olyan vegyesfelvágott, amibe mindenki belefér: nyelvész, pszichológus, szociológus, belgyógyász, miért épp egy franciatanár ne? Még majdnem Petrőczi is belefért. (Volt olyan terve Szabó Andrásnak rektorhelyettes korában, hogy a feleségéből csinál kommunikációs tanszékvezetőt. Ha az sikerül, most az egyetemnek nem lenne Puritanizmus Intézete. Csakhát Vass Csaba dékánhelyettesként és Kulinnal az oldalán nem állt félre Petrőczi kedvéért. Fél évvel később elsők között esett áldozatul Szabó bosszújának, mikor az magához ragadta a dékáni hatalmat.) A kommunikációval megtaláltatott tehát az arkhimédészi pont, ahonnan fel lehetett ugrani a főtitkári székbe. És talán tovább is…
Ahhoz képest, hogy Sepsit külföldi tanulmányokkal, graduális, posztgraduális és posztdoktori ösztöndíjakkal agyondotálták, az egy szem PhD-ján kívül, ami már 7 éve vár megjelenésre, nincs tudományos munkássága, nincs egyetlen saját könyve sem. Koncz Juditnak ezzel szemben 5 is van! (Hogy milyenek, az más kérdés. Sepsi valószínűleg úgy gondolja, inkább semmit, mint szart.)
Tanulmányútjai csak nyelvileg gazdagították (és anyagilag), szakmailag nem. Franciából diplomája van, angolból pedig egy Cambridge Proficiency nyelvvizsgája, amit különböző életrajzaiban hol felső-, hol középfokúként tünteti fel. Dehát a következetes hazudozás nem tartozik az erényei közé, mint tudjuk, csak a következetlen. „Polyglott”, mint Petrőczi Éva, és talán azért, hogy beelőzze őt, nyelvei közé egyetemi záróvizsgáját is beírja. Fölösleges. Ezen a téren biztosan lekörözi Koncz Juditot.
Tudományos díjai között egy „diák jutalomdíjat” említ a Bolyai János kutatási ösztöndíjon kívül, amit nemzedékéből minden valamirevaló pályatárs megkapott, a nála jóval kevésbé futtatottak is. Több tudományos elismerése nincs.
A szerény intellektuális kéességekhez és teljesítményhez képest rengeteg ösztöndíjat és pályázatot nyert. Ezek alapján meg lehet rajzolni azt a karon belüli szociometriai térképet, ahová főtitkár asszony behelyezhető. Kikkel kapott együtt ösztöndíjat: http://mta.hu/index.php?id=1067 , kikkel szerkesztett együtt folyóiratszámot: http://www.google.hu/#hl=hu&q=sepsi+enik%C5%91+sz%C3%A9pirodalmi+figyel%C5%91&aq=f&aqi=&aql=&oq=sepsi+enik%C5%91+sz%C3%A9pirodalmi+figyel%C5%91&gs_rfai=&fp=6d85789233e4bb95 Ez ugyanaz a kör, amelynek prominens képviselői Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán, valamint APÓS több más, másutt hálózatot építő doktorandusza. A leendő dékánnak ugyanúgy ők fognak súgni, mint ahogy az ő tanácsaik miatt megbukott előzőnek súgtak. Vagy diktáltak. Lehet, hogy még csak nem is ők, hanem egyenesen az …
Hogy ki hívta fel a zsinati elnök figyelmét a bölcsészkari „megoldásra”, ahhoz aligha férhet kétség. De Sepsi nemcsak a befolyásos rokonnak, hanem a Fenntartónak is nagyon fontos. Már az egyik Hozzászóló is felfigyelt rá (Református Szellem, azt hiszem), hogy a kommunikációs felvételi ponthatárokat a Fenntartó a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapjára is rátette – a többit nem. Aztán nagy átszervezéseket tervez, és épp a Kommunikáció Tanszék köré akar intézetet építeni. Továbbá nevetségesen nagy a felhajtás Őjelentéktelensége körül. Ha csak elköhinti magát, az máris felkerül az egyetemi honlapra: Sepsi itt, Sepsi ott, Sepsi amott. Sepsi beszélget, Sepsi bemutat, Sepsi moderál, Sepsi konferenciát szervez (mellesleg ugyanazon a címen, mint a kirúgott Vass Csaba: nem mondtuk még, hogy soha semmi eredeti nem jut az eszébe?). Legközeleb már azt is tudni fogjuk, mit evett Sepsi aznap, és hányszor volt széklete. Érdekes, hogy pl. Bertha Zoltán, aki háromszor ennyit szerepel konferenciákon, bemutatókon stb. mint Sepsi, és nemhogy állítólagos kántorképzőt végzett volna Debrecenben, hanem egyenesen ott is él, egyszer sem került fel nemhogy a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapjára, de még az egyetemére sem.
Koncz kinevezésével közvetlenül Szabó András hatalma mentődne át, Sepsiével viszont Kulcsár-Szabó Ágnesé és a mögötte álló erőké. Fura dolog megállapítani, hogy a kettő közül még mindig Szabó a kisebbik rossz. Az ember, olvasva ezt a blogot, azt gondolná, hogy Szabó Andrásnál nincs rosszabb választás. Pedig van: Kulcsár-Szabó-Hansági Ágnes. Szabó legalább református. A másik meg … (inkább nem írom le)
A két, szakmai szempontból teljesen alkalmatlan, de a megbukott garnitárával szoros érdekszövetségben álló jelölttel a fennartónak és a vezetőségnek egyáltalán nem az a célja, hogy a Károli jó egyetem legyen, hanem, hogy ki-ki megőrizze hatalmi pozícióit. Lényegi változtatást egyikük kinevezése sem jelentene, hacsak nem lényegi rosszabbodást.
És végül idézek egy korábbi hozzászólásból: „miért van az, hogy egy hitéleti intézményben bármit meg lehet csinálni? Miért nem érdeke senkinek, hogy szakmájukhoz értő és emberileg is megfelelő személyek oktassanak? Törvényszerű, hogy így legyen, vagy esetleg lehetne másképpen is?” (Shaitana: Two reports…)
Míg Konczot a nagykőrösi karról már mindenki ismerte, Sepsit a híre sem előzte meg. Nevét itt-ott lehetett hallani, mint a Balassi Bálint Intézet és az Eötvös Collegium egyik főnyüzsgőjét. A Mindentudás Egyetemén is hasonló minőségben bukkant fel, mindentudó mindenlébenkanálként. A Francia Intézet meghívóin is szerepelni szokott mint konferenciaszervező. Az általa szervezett konferenciákat be is vezeti és moderálja; a kerekasztal-beszélgetéseknek éppoly nélkülözhetetlen kelléke, mint maga a kerekasztal. Szervez, konferál, menedzsel, nyelvet tanít. Buzgalma a franciákat is megindította, vagy inkább azokat a magyarokat, akik őt helyzetbe akarták hozni, „francia” elismerést szerezve neki. Pedagógus, mediátor, nyelvoktató és kultúraközvetítő. Tudományhoz nincs köze: saját gondolatot sem olvasni, sem hallani nem lehet tőle – csak másokét, akiket fordít, szerkeszt, ilyen-olyan módon közvetít.
Főtitkárként is ezt csinálja: közvetít. Közvetíti a mögötte álló erők akaratát, azokét, akik őt a Fenntartó figyelmébe ajánlották, akik belőle dékánt akarnak csinálni, hogy uralkodjanak helyette. Sepsi Enikő dominanciája a Szenátusban, Balla kontrollálása és csicskáztatása, döntései dékánok és a rektor helyett – és mindezt újoncként – arra vallanak, hogy érdeket közvetít. Ezt viszont erőszakosan. Nem asszertív, csak agresszív. A professzorok félnek tőle: Balla, Szabó, Fabiny. Ez még nem volna baj. Inkább az a baj, hogy kik nem: Hansági (Kulcsár-Szabó) és Hermann, mert ők a haverjai.
Sok a közös a két pályázóban: Sepsiben és Konczban. Nemcsak a hirtelen és váratlan felbukkanásuk a Károli bölcsészkarán. De pl. a kollégium mint ugródeszka. Sepsinek az Eötvös Collegium olyan karrierkezdet, mint Koncznak a napközi. Tkp. az EC is egy jobbfajta napközi nagyobbra cseperedett gyermekeknek. Itt korrepetált és mélyített tudást Sepsi mostanáig. Míg Koncz furulyázott és énekelt porontyainak, Sepsi inkább zongorázott és franciázott velük. A zene iránti érdeklődés is közös a két riválisban: énekelnek, hangszeren játszanak, kart vezetnek. Közös bennük a tudomány iránti érdektelenség és a művelésére való alkalmatlanság. De közös a gyakorlatorientáltságuk is, magyarán: mindketten a talpukra estek. Adottságaiknál fogva mindketten sikeres szervezők, ügyintézők, titkárnők – Sepsi ezen belül idegennyelv-tudásával kétségkívül a hierarchia magasabb fokán, mint az anyanyelvén sem túl igényes Koncz.
Sepsi önmagáról adott információi ellentmondásosak. Zenei tanulmányait kiteljesítendő, Sepsi állítólag elvégezte a 4 éves debreceni kántorképzőt. Tényleg? És mikor? Kétféle aktuális önéletrajza van fenn a neten. Hivatalos és tabelláris CV-je szerint, amely olvasható a www.kre.hu oldalon, ez közvetlenül az általános iskola után, 1983-1987 között történt. Ez az időszak azonban egybeesik sárbogárdi gimnáziumi éveivel, és a két helyiség elég messze van egymástól ahhoz, hogy egyidejű elvégzésük lehetséges legyen. A másik aktuális életrajz az interjúkból bontakozik ki. Francia kitüntetése alkalmával Sepsi sűrűn nyilatkozgatott életéről, de minden esetben azt mondta, hogy szülei féltésből nem engedték el őt tizennégy évesen Debrecenbe, mert azt túl távolinak, őt meg túl fiatalnak találták. 1983-ban épp 14 éves volt. Lódított volna Debrecennel? Az a 4 év semmikor sem fért bele sűrű pályájába. Pedig ezzel lopta be magát a zsinati elnök szívébe. Ezzel lett úgyszólván zsinati összekötő a Károlin, noha a Fenntartó figyelmét egy akadémikus hívta fel rá, akinek a Károlin erős érdekeltségei vannak. (Sepsi interjúit saját életéről a következő posztunkban elemezzük.)
De nem a kántorképző az egyetlen ellentmodás az életrajzában. Az egyetemi honlapon azt nyilatkozza, hogy 2009. szeptemberétől van a Károlin állásban, a Reformátusok Lapjának, az www.evangelikus.hu oldalnak és a Függetlenség c. lapnak pedig azt, hogy 2010. január 1-től. Az ellentmondás feloldásához a szenátusi határozatok sem visznek közelebb, mert Sepsi alkalmazásáról nincs szenátusi határozat, mint ahogy pályázat sem volt az állás kiírására. Főtitkári kinevezésének viszont van nyoma, 2009 decemberéből: http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/szenatusihatarozat20091209.pdf. Ezek szerint Sepsi egy hónappal előbb lett főtitkár, mint ahogy alkalmazták. A Kom-média-szakos hallgatók chateléséből kiderül, hogy Sepsi november 5-én üzente meg nekik először tömbösített órája időpontját. Vagyis: mikortól van ténylegesen a Károlin?
Összességében főtitkár asszonyról az az első benyomásunk, hogy nem idegen tőle a nagyotmondás, ráadásul nem elég intelligens ahhoz, hogy ezt következetesen tegye.
Sepsi Fejér megyében, Székesfehérvárott született, 1969. szeptember 17-én. Az ELTÉ-n 1993-ban szerzett magyar-francia szakos diplomát. Mint az Eötvös Collegium lakója, végzés után maradhatott az épületben, ott kapott munkát, majd 6 év múlva ugyanitt igazgatóhelyettes lett. Később a Balassi Intézetben szintén. A helyettességig korán felküzdötte magát mindkét helyen, továbblépnie azonban nem sikerült: igazgató nem lett belőle se itt, se ott. Valószínűleg ezért hagyta magát rábeszélni a Károlira. Itt nagyob az esély, hogy végre első legyen. Különösen most.
PhD-ját Párizsban szerezte – Pilinszky költészetéből. Jó téma külföldön: nem ismerik, mert nem olvashatják eredetiben. A franciáknak csak rá kellett legyinteniük. A jelölt elvégre nem marad a nyakukon, hanem fokozatával együtt elhúz a keleti dzsungelbe. Ők meg mossák kezeiket. A legtöbb nyugat-európai országban és az USÁ-ban a PhD-disszertációk publikálása a védés után egy éven belül kötelező. Sepsi disszertációja 7 éve megjelenés alatt áll. Már a 2005. évi Világosság-interjúban is arról van szó (2. bekezdés), hogy ez a könyv még abban az évben megjelenik: http://www.google.hu/#hl=hu&q=sepsi+enik%C5%91+vil%C3%A1goss%C3%A1g&aq=f&aqi=&aql=&oq=sepsi+enik%C5%91+vil%C3%A1goss%C3%A1g&gs_rfai=&fp=6d85789233e4bb95
Aztán 4 évvel később kiderül, hogy még mindig csak megjelenés alatt áll: http://wiki.eotvos.elte.hu/wiki/index.php?title=Publik%C3%A1ci%C3%B3k_jegyz%C3%A9ke_(id%C5%91rendben) . Ha azóta megjelent is, a magyar érdeklődő számára nemcsak nyelvileg, hanem fizikailag is hozzáférhetetlen.
Publikációs listájának első rubrikája kellene hogy tartalmazza önálló könyveit, monográfiáit. Ilyenek azonban Sepsinek nincsenek. Ezért itt a mások által írt, és Sepsi által szerkesztett kötetek állnak. Simlis módszer az álcázásra: „Kötetek (szerkesztett is)”. Ebbe az „is” kötőszócska a megtévesztés szándékával került bele, azt a látszatot keltve, mintha lenne itt más is. Becsületesen ez a kategória így hangzik: CSAK szerkesztett kötetek: http://wiki.eotvos.elte.hu/wiki/index.php?title=Publik%C3%A1ci%C3%B3k_jegyz%C3%A9ke_(id%C5%91rendben)
Oktatási tapasztalatainak hiányát ugyanezzel az összevonásos módszerrel igyekszik elkenni. Most a bőséges tudományszervezési tapasztalat a kamuflázs. Ugyanaz a svindli, mint a könyv és szerkesztett könyv összevonása esetén. Mintha mindegy volna, hogy az ember a szerzője vagy a szerkesztője egy kötetnek, hogy oktat vagy szervez. Dehát az egyik van, a másik meg nincs, összevonva jobb az egész optikája. Sepsi Enikőnek van, persze, valamilyen oktatási tapasztalata, de nem olyan, aminek a Károlin hasznát venné. Külföldiek magyarra oktatása, francia nyelvi tanfolyamok, illetve a Francia Műhely vezetőjeként francia irodalmi kurzus vezetése. Ez utóbbit oktatta ugyan az ELTÉ-n is, de a Károlin épp nincs francia szak. De sebaj, ott a Kommunikáció Tanszék. Az olyan vegyesfelvágott, amibe mindenki belefér: nyelvész, pszichológus, szociológus, belgyógyász, miért épp egy franciatanár ne? Még majdnem Petrőczi is belefért. (Volt olyan terve Szabó Andrásnak rektorhelyettes korában, hogy a feleségéből csinál kommunikációs tanszékvezetőt. Ha az sikerül, most az egyetemnek nem lenne Puritanizmus Intézete. Csakhát Vass Csaba dékánhelyettesként és Kulinnal az oldalán nem állt félre Petrőczi kedvéért. Fél évvel később elsők között esett áldozatul Szabó bosszújának, mikor az magához ragadta a dékáni hatalmat.) A kommunikációval megtaláltatott tehát az arkhimédészi pont, ahonnan fel lehetett ugrani a főtitkári székbe. És talán tovább is…
Ahhoz képest, hogy Sepsit külföldi tanulmányokkal, graduális, posztgraduális és posztdoktori ösztöndíjakkal agyondotálták, az egy szem PhD-ján kívül, ami már 7 éve vár megjelenésre, nincs tudományos munkássága, nincs egyetlen saját könyve sem. Koncz Juditnak ezzel szemben 5 is van! (Hogy milyenek, az más kérdés. Sepsi valószínűleg úgy gondolja, inkább semmit, mint szart.)
Tanulmányútjai csak nyelvileg gazdagították (és anyagilag), szakmailag nem. Franciából diplomája van, angolból pedig egy Cambridge Proficiency nyelvvizsgája, amit különböző életrajzaiban hol felső-, hol középfokúként tünteti fel. Dehát a következetes hazudozás nem tartozik az erényei közé, mint tudjuk, csak a következetlen. „Polyglott”, mint Petrőczi Éva, és talán azért, hogy beelőzze őt, nyelvei közé egyetemi záróvizsgáját is beírja. Fölösleges. Ezen a téren biztosan lekörözi Koncz Juditot.
Tudományos díjai között egy „diák jutalomdíjat” említ a Bolyai János kutatási ösztöndíjon kívül, amit nemzedékéből minden valamirevaló pályatárs megkapott, a nála jóval kevésbé futtatottak is. Több tudományos elismerése nincs.
A szerény intellektuális kéességekhez és teljesítményhez képest rengeteg ösztöndíjat és pályázatot nyert. Ezek alapján meg lehet rajzolni azt a karon belüli szociometriai térképet, ahová főtitkár asszony behelyezhető. Kikkel kapott együtt ösztöndíjat: http://mta.hu/index.php?id=1067 , kikkel szerkesztett együtt folyóiratszámot: http://www.google.hu/#hl=hu&q=sepsi+enik%C5%91+sz%C3%A9pirodalmi+figyel%C5%91&aq=f&aqi=&aql=&oq=sepsi+enik%C5%91+sz%C3%A9pirodalmi+figyel%C5%91&gs_rfai=&fp=6d85789233e4bb95 Ez ugyanaz a kör, amelynek prominens képviselői Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán, valamint APÓS több más, másutt hálózatot építő doktorandusza. A leendő dékánnak ugyanúgy ők fognak súgni, mint ahogy az ő tanácsaik miatt megbukott előzőnek súgtak. Vagy diktáltak. Lehet, hogy még csak nem is ők, hanem egyenesen az …
Hogy ki hívta fel a zsinati elnök figyelmét a bölcsészkari „megoldásra”, ahhoz aligha férhet kétség. De Sepsi nemcsak a befolyásos rokonnak, hanem a Fenntartónak is nagyon fontos. Már az egyik Hozzászóló is felfigyelt rá (Református Szellem, azt hiszem), hogy a kommunikációs felvételi ponthatárokat a Fenntartó a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapjára is rátette – a többit nem. Aztán nagy átszervezéseket tervez, és épp a Kommunikáció Tanszék köré akar intézetet építeni. Továbbá nevetségesen nagy a felhajtás Őjelentéktelensége körül. Ha csak elköhinti magát, az máris felkerül az egyetemi honlapra: Sepsi itt, Sepsi ott, Sepsi amott. Sepsi beszélget, Sepsi bemutat, Sepsi moderál, Sepsi konferenciát szervez (mellesleg ugyanazon a címen, mint a kirúgott Vass Csaba: nem mondtuk még, hogy soha semmi eredeti nem jut az eszébe?). Legközeleb már azt is tudni fogjuk, mit evett Sepsi aznap, és hányszor volt széklete. Érdekes, hogy pl. Bertha Zoltán, aki háromszor ennyit szerepel konferenciákon, bemutatókon stb. mint Sepsi, és nemhogy állítólagos kántorképzőt végzett volna Debrecenben, hanem egyenesen ott is él, egyszer sem került fel nemhogy a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapjára, de még az egyetemére sem.
Koncz kinevezésével közvetlenül Szabó András hatalma mentődne át, Sepsiével viszont Kulcsár-Szabó Ágnesé és a mögötte álló erőké. Fura dolog megállapítani, hogy a kettő közül még mindig Szabó a kisebbik rossz. Az ember, olvasva ezt a blogot, azt gondolná, hogy Szabó Andrásnál nincs rosszabb választás. Pedig van: Kulcsár-Szabó-Hansági Ágnes. Szabó legalább református. A másik meg … (inkább nem írom le)
A két, szakmai szempontból teljesen alkalmatlan, de a megbukott garnitárával szoros érdekszövetségben álló jelölttel a fennartónak és a vezetőségnek egyáltalán nem az a célja, hogy a Károli jó egyetem legyen, hanem, hogy ki-ki megőrizze hatalmi pozícióit. Lényegi változtatást egyikük kinevezése sem jelentene, hacsak nem lényegi rosszabbodást.
És végül idézek egy korábbi hozzászólásból: „miért van az, hogy egy hitéleti intézményben bármit meg lehet csinálni? Miért nem érdeke senkinek, hogy szakmájukhoz értő és emberileg is megfelelő személyek oktassanak? Törvényszerű, hogy így legyen, vagy esetleg lehetne másképpen is?” (Shaitana: Two reports…)
Dekanwahl. Kandidatinnen: 1. Kindermaedchen mit Flöte (Dékánjelöltek: 1. A furulyázó dadus)
A dékáni pályázat közzététele után bemutatjuk a pályázókat: elsőként a mélyből geyzírként feltörő Györgyiné Koncz Judit (önelnevezése: Betty) szédületes karrierjét.
Györgyiné Konz Judit a Károli Református Egyetem bölcsész-rektorhelyettese, ami képesítése alapján nem lehetne. Saját ambícióján kívül, amely szemmel láthatóan fordított arányban áll képességeivel, semmi sem jogosítja fel őt a bölcsészkaron való oktatásra sem, nemhogy annak vezetésére: sem képzettségének szintje, sem annak iránya. Ráadásul ő a most megbukott csapat szerves tagja, minden törvénytelenségben részt vett, eggyé forrt a Duplaszabó Diktatúrával. Kinevezése semmilyen változást nem jelentene, sőt, rontana a helyzeten.
Koncz pályafutását egy vidéki gépipari iskola tanszéki ügyintézőjeként kezdte. Bölcsészismereteket itt még titkárnőként sem szívhatott magába. Torka és nyelve innen tovább vitte őt, először csak az értelmiségi létforma pereméig, a napközis dadusságig, ahol a felügyelet mellett énekelgetett és furulyázgatott is az apróságoknak. Nem azonnal sikerült bekerülnie az alsófokú oktatásba (sem). Pedagógusi tehetségét először a kecskeméti konzervgyári munkásokon próbálhatta ki: egy lévén közülük, énekből korrepetálta őket, míg megszerezte a tanítónői képesítést. Ezt kiretusálta az életrajzából, oda mindjárt a későbbi rangosabb „diplomát” írta be, ami azonban így sem egyetemi, csak főiskolai, annak is csak vidéki, és abból is a leglájtosabb: ének-zene általános iskolai tanári. A vidéki alsófokú tanítói papírral sokáig vándorolt egyik vidéki általános iskolából a másikba, lényegében mindenütt ugyanazt csinálva: felügyelt a napköziben, népdalkört és furulyaszakkört vezetett. Végül ezzel a szerény képesítéssel és előélettel sikerült egy budapesti egyetem rektorhelyettesi székében landolnia, először a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai karának oktatójaként. Ott földolgozta magát a rektorhelyettességig, mint a főiskolai Kar képviselője az egyetemi Szenátusban, majd konfliktusba került a főigazgatóval, mert a helyét akarta megszerezni. Koncz asszony ezért áttelepült a bölcsészkarra, a rektorhelyettesi székkel együtt. Sokáig a rektorság álmát is dédelgette, de most a dékánság került számára karnyújtásni közelségbe. Ezt neki már tavaly megígérte legfőbb szövetségese, Szabó András jelenlegi dékán (akivel termékeny együttműködésük alatt sok közös skalpot gyűjtöttek be: 1 rektort, 1 gazdasági igazgatót, 2 dékánt, 2 rektorhelyettest és 2 doktori iskolai vezetőt fúrtak meg közös erővel röpke másfél év alatt). Szabó tavaly ilyenkor beadta rektori pályázatát, amit a Zsinat visszavonatott vele. Ezzel Betty asszony dékánsága is kútba esett. Most viszont újra megcsillant a nagy lehetőség.
Önéletrajzát, amely olvasható a kre honlapján, http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48, rendkívül ügyesen szerkeszti, hogy elleplezze egyetemi végzettségének voltaképpeni hiányát.
A tanítói képesítést kihagyja, majd a szegedi Juhász Gyula Főiskolát, ahol általános iskolai énektanárrá képeztette magát tovább, szendvicsként beilleszti két „ELTE” közé. Az első ELTE egy hároméves zenepedagógiai levelező kurzus, ahol havonta egy szombaton az összegyűlt vidéki tanítók fejébe töltötték, hogyan kell az éneket középiskolában oktatni. Mivel azonban a Károli bölcsészkarán nincs énekóra, nem tudjuk, hogy vehették őt fel ezzel a papírral a BTK-ra. A második ELTE pedig egy neveléstudományi doktori iskolai képzésről szól (megint a DI-k leglájtosabb változatából), ahová nem annyira járni kellett, mint inkább fizetni, de ez nem volt probléma az egyetem zsebéből.
Koncz Judit mindenből a lájtosat szereti: énektanári diploma, pedagógiai levelezőkurzus, pedagógiai doktori iskola. Még véletlenül sem szorul ezek közé valami egzaktabb, akárcsak halvány intellektust is követelő szakma. De lájtos módon is meg lehet szerezni a formális papírokat. Ez meg is történt. Közel 50 évesen megvan a pedagógiai PhD, majd 4 év múlva a pedagógiai habilitáció. Mindez az ország első számú állami egyetemén, az ELTÉ-n. Hogy miért állt szóba az ELTE egy Koncz Judit formátumú jelenséggel? Nem akarunk összefüggést találni, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Györgyiné Koncz Judit a Duplaszabó Diktatúra oszlopos tagjaként szoros szimbiózusban működött a két Szabóval, nemcsak az Andrással, hanem az Ágnessel is, aki sok vezetéknevet használ, így a Szabó mellett néha a Kulcsárt, néha a Hanságit. Apósa pedig az ELTE és a MAB egyik fő megmondó embere. Hogy megmondta-e vagy sem, hogy Koncz Juditnak minden lehetséges papírt ki kell adni, azt nem tudjuk. Ezekben a lájtos tudományokban elvileg önállóan is előrejuthatott.
Koncz Juditnak az ének mellett néha rajzóra is jutott az általános iskolában, és a doktori iskolában már a sporttudományok is érdekelték. Vagyis a kevésbé intellektuális tanulók kedvenc tárgyait oktatva – ének, rajz, esetleg testnevelés – nem volt alkalma munkája során igazi bölcsésszé mélyedni.
Továbbképzései sem a bölcsészet irányába terelték: karvezetői továbbképzés, 1985-1989 a Bács-Kiskun megyei Pedagógiai Intézetben, majd gregorián és egyházzenei továbbképzések következtek. Bölcsészetről ezekben sincs szó. Munkahelyeinek sem volt köze a bölcsészettudományokhoz: Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, Kecskemét, ahol tanszéki ügyintéző, Kecskeméti Konzervgyár Kórusa, ahol korrepetitor, Kerekegyházi Általános Iskola, ahol napközis tanító, ének-zene, kórusvezetés, furulya szakkör, honismereti szakkör, a Halasi úti általános iskolában ezen kívül a rajzot is rábízzák, a Ladánybenei Művelődési Házban népdalkört vezet, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában, Kecskeméten ének-zenét oktat, kórust vezet, felügyel a napköziben és „szervezi a szabadidőt”. A Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában, Kecskeméten kórust vezet, a Bányai Júlia Gimnáziumban, Kecskeméten ének-zenét oktat kórust és furulya szakkört vezet.
Ezzel az előélettel kerül Nagykőrösre, a KRE Tanítóképző Főiskolai Karára, ahonnan átjön a bölcsészkarra tanszékvezetőnek és rektorhelyettesnek. Mivel itt a kiszemelt pozíciók foglaltak, ezeket ki kell üríteni, vagyis 2 alkalmas szakembert megfúrni egy miatt. Ezt az apróságot Szabó András dékán és helyettesei, Kulcsár-Szabó Ágnes és Bíró Mária, az általuk irányított HÖK-ös szavazógépezettel simán végrehajtják. Kopp Erikát leváltják és elüldözik a Neveléstudományi Tanszék éléről, amit pedig kiválóan működtetett, és Vargha András rektorhelyettesi székét is felszabadítják neki. Az akcióért László Márton HÖK-elnököt, aki a Kari Tanács koreográfiájában főszerepet játszott, a sikeres puccsok után, a reformátusok kultuszhelyén, a Kálvin téri templomban kitüntetik. Betty asszony pedig a Kari Tanács tagja lesz, és így Szabó Andrással, Kulcsár-Szabó Ágnessel és Bíró Máriával egyenlő mértékben felelős a Kari Tanács diktatorikus átalakításáért, törvénytelen működtetéséért.
Koncz Judit korábbi oktatói tapasztalatait (ének-zene, furulya, népdal, néptánc, rajz, sport) a Károli bölcsészkarán nem tudta hasznosítani, részben előrehaladott kora, részben veleszületett szerény intellektuális képességei miatt pedig színvonalas pályaváltásra nem volt képes.
Kutatási területei sem éppen a bölcsészet fő irányát képviselik, már amennyiben a szó valódi értelmében nála kutatásról lehet beszélni: pedagógiai kutatások, pedagógus életutak, tantervi dokumentumok, zene és nevelés kapcsolata, egyházi oktatás-nevelés (ez utóbbit nem tudjuk, milyen háttérrel, hiszen élete nagy részében katolikus volt, a kálvinizmusra fordított navarrai Henrikként tért át, hasonló motivációval).
Közéleti munkássága sem kifejezetten a bölcsészet területére irányul: Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének tagja, Református Egyházzenészek Munkaközösségének tagja, óvodapedagógus, tanító, művelődésszervező és pedagógia szakokon záróvizsga elnök, tag. A MAB Tanárképzési Bizottságába rektorhelyettesként az intézmény részéről saját maga helyezte bele magát. A Studia Caroliensia folyóirat szerkesztője: ez az egyetem folyóirata, amely fölött egyedül diszponál, azaz egyedül dönt arról, mi jelenhet meg. Ez ennélfogva saját publikáció számára kritikátlanul teret nyit.
Nemzetközi kapcsolata van állítólag néhány kisebb jelentőségű holland főiskolával (Utrecht, Ede, Gouda), de főként általános iskolákkal, ezekben a városokban: Amersfoort, Amsterdam, Arnhem, Ede, Emmen, Gouda, Groningen, Leeuwarden, Leiden, Rotterdam. Hogy milyen intézményekkel és milyen minőségű kapcsolat, létezik-e egyáltalán, az nem derül ki a CV-ből (a Pethő-Sándor-szindróma a nemlétező külföldi utakkal és publikációkkal pedig károlis kontextusban mindenkit óvatossá tesz). Az a tény, hogy egy koreai ifjúsági csoport részére tartott valamiféle kurzust is felsorol itt, arra a gyanúra ad okot, hogy Koncz Judit nincs tisztában azzal, mit jelent a nemzetközi kapcsolat fogalma.
Publikációinak száma 55 évesen 23. Ez ilyen lájtos területen különösen alacsony. A 10 legfontosabbnak ítélt publikciója olvasható a Doktori Tanács honlapján:
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=7714
Mindjárt az első egy alternatív iskolai folyóiratban jelent meg, és mindössze 2 oldal (ez a 10 legfontosabb közül az 1.!). „Szakkönyvei” kivétel nélkül a saját kompetenciában lévő Károli Egyetemi Kiadónál jelentek meg, ahol a színvonalat gyakorlatilag ő maga szabja meg, azaz elintézi magának a megjelenést. 2 másik cikke pedig az egyenesen általa szerkesztett „Studia Carolensiá”-ban jelent meg, egy további pedig az általa megfúrt Kopp Erika kötetében. Angol nyelvű tanulmányának fordítója nincs feltüntetve. Egyetlen komoly szakmai fórum sincs a publikációs listán. Témái nem kifejezetten egyetemi bölcsésztémák: pl. Tanítójelöltek és kezdõ tanítók hivatástudatának alakulása vagy Reflektív gondolkodásra nevelés a tanítóképzésben, stb.
Mindezzel együtt a Károli Egyetem második embere Balla Péter után. Szenátustag, egyetemi alapítványi kuratóriumtag, a minőségbiztsítási bizottság (!) tagja, és a Felülbírálati Bizottság tagja. Ez utóbbinál szeretnénk felhívni a figyelmet a tavalyi törvénytelen doktori iskolai felvételire és az az ellen panaszt tevő hallgatók kérelmének lesöprésére, amelyben Koncz Judit játszotta a főszerepet. Kérjük, hogy aki nem ismeri, olvassa el a hallgatói panaszokat itt a blogon (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/09/students-complaint-2-hallgatoi-panasz-2/ (különösen a 3. eset) és http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/08/students-complaint-1-hallgatoi-panasz-1/), mert az ő érdekeik súlyos sérelmet szenvedtek, és éppen az által, akinek ezek képviselete hivatali feladata lett volna.
Összefoglalva: Györgyiné Koncz Judit nem rendelkezik sem szakirányú egyetemi végzettséggel, sem bölcsészettudományi oktatói tapasztalattal. Szamailag nics semmi keresnivalója egy egyetem bölcsészkarán. Nemhogy dékánként, tanársegédként sem. Erkölcsileg súlyosan kifogásolható, ahogy a hallgatók érdekeit képviseli. Végül pedig ugyanannak a csapatnak a szerves, domináns részét alkotja, amelyik a Szűcs Ferenc rektorsága és Kulin Ferenc dékánsága alatt kiválóan működő bölcsészkart szakmailag és erkölcsileg tönkretette. Az ő megválasztása teljesen értelmetlen: erkölcsileg ugyanazt a minőséget képviseli, mint a leköszönő dékán és helyettesei, szakmailag pedig még annál is rosszabbat. Egészen pontosan: szakmailag nincs semmi köze a bölcsészkarhoz. Hitbeli kötődése – áttérés katolikusból reformátusra szakmai karrierjét elősegítendő – pedig nem látszik igaz(olt)nak.
Györgyiné Konz Judit a Károli Református Egyetem bölcsész-rektorhelyettese, ami képesítése alapján nem lehetne. Saját ambícióján kívül, amely szemmel láthatóan fordított arányban áll képességeivel, semmi sem jogosítja fel őt a bölcsészkaron való oktatásra sem, nemhogy annak vezetésére: sem képzettségének szintje, sem annak iránya. Ráadásul ő a most megbukott csapat szerves tagja, minden törvénytelenségben részt vett, eggyé forrt a Duplaszabó Diktatúrával. Kinevezése semmilyen változást nem jelentene, sőt, rontana a helyzeten.
Koncz pályafutását egy vidéki gépipari iskola tanszéki ügyintézőjeként kezdte. Bölcsészismereteket itt még titkárnőként sem szívhatott magába. Torka és nyelve innen tovább vitte őt, először csak az értelmiségi létforma pereméig, a napközis dadusságig, ahol a felügyelet mellett énekelgetett és furulyázgatott is az apróságoknak. Nem azonnal sikerült bekerülnie az alsófokú oktatásba (sem). Pedagógusi tehetségét először a kecskeméti konzervgyári munkásokon próbálhatta ki: egy lévén közülük, énekből korrepetálta őket, míg megszerezte a tanítónői képesítést. Ezt kiretusálta az életrajzából, oda mindjárt a későbbi rangosabb „diplomát” írta be, ami azonban így sem egyetemi, csak főiskolai, annak is csak vidéki, és abból is a leglájtosabb: ének-zene általános iskolai tanári. A vidéki alsófokú tanítói papírral sokáig vándorolt egyik vidéki általános iskolából a másikba, lényegében mindenütt ugyanazt csinálva: felügyelt a napköziben, népdalkört és furulyaszakkört vezetett. Végül ezzel a szerény képesítéssel és előélettel sikerült egy budapesti egyetem rektorhelyettesi székében landolnia, először a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai karának oktatójaként. Ott földolgozta magát a rektorhelyettességig, mint a főiskolai Kar képviselője az egyetemi Szenátusban, majd konfliktusba került a főigazgatóval, mert a helyét akarta megszerezni. Koncz asszony ezért áttelepült a bölcsészkarra, a rektorhelyettesi székkel együtt. Sokáig a rektorság álmát is dédelgette, de most a dékánság került számára karnyújtásni közelségbe. Ezt neki már tavaly megígérte legfőbb szövetségese, Szabó András jelenlegi dékán (akivel termékeny együttműködésük alatt sok közös skalpot gyűjtöttek be: 1 rektort, 1 gazdasági igazgatót, 2 dékánt, 2 rektorhelyettest és 2 doktori iskolai vezetőt fúrtak meg közös erővel röpke másfél év alatt). Szabó tavaly ilyenkor beadta rektori pályázatát, amit a Zsinat visszavonatott vele. Ezzel Betty asszony dékánsága is kútba esett. Most viszont újra megcsillant a nagy lehetőség.
Önéletrajzát, amely olvasható a kre honlapján, http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48, rendkívül ügyesen szerkeszti, hogy elleplezze egyetemi végzettségének voltaképpeni hiányát.
A tanítói képesítést kihagyja, majd a szegedi Juhász Gyula Főiskolát, ahol általános iskolai énektanárrá képeztette magát tovább, szendvicsként beilleszti két „ELTE” közé. Az első ELTE egy hároméves zenepedagógiai levelező kurzus, ahol havonta egy szombaton az összegyűlt vidéki tanítók fejébe töltötték, hogyan kell az éneket középiskolában oktatni. Mivel azonban a Károli bölcsészkarán nincs énekóra, nem tudjuk, hogy vehették őt fel ezzel a papírral a BTK-ra. A második ELTE pedig egy neveléstudományi doktori iskolai képzésről szól (megint a DI-k leglájtosabb változatából), ahová nem annyira járni kellett, mint inkább fizetni, de ez nem volt probléma az egyetem zsebéből.
Koncz Judit mindenből a lájtosat szereti: énektanári diploma, pedagógiai levelezőkurzus, pedagógiai doktori iskola. Még véletlenül sem szorul ezek közé valami egzaktabb, akárcsak halvány intellektust is követelő szakma. De lájtos módon is meg lehet szerezni a formális papírokat. Ez meg is történt. Közel 50 évesen megvan a pedagógiai PhD, majd 4 év múlva a pedagógiai habilitáció. Mindez az ország első számú állami egyetemén, az ELTÉ-n. Hogy miért állt szóba az ELTE egy Koncz Judit formátumú jelenséggel? Nem akarunk összefüggést találni, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Györgyiné Koncz Judit a Duplaszabó Diktatúra oszlopos tagjaként szoros szimbiózusban működött a két Szabóval, nemcsak az Andrással, hanem az Ágnessel is, aki sok vezetéknevet használ, így a Szabó mellett néha a Kulcsárt, néha a Hanságit. Apósa pedig az ELTE és a MAB egyik fő megmondó embere. Hogy megmondta-e vagy sem, hogy Koncz Juditnak minden lehetséges papírt ki kell adni, azt nem tudjuk. Ezekben a lájtos tudományokban elvileg önállóan is előrejuthatott.
Koncz Juditnak az ének mellett néha rajzóra is jutott az általános iskolában, és a doktori iskolában már a sporttudományok is érdekelték. Vagyis a kevésbé intellektuális tanulók kedvenc tárgyait oktatva – ének, rajz, esetleg testnevelés – nem volt alkalma munkája során igazi bölcsésszé mélyedni.
Továbbképzései sem a bölcsészet irányába terelték: karvezetői továbbképzés, 1985-1989 a Bács-Kiskun megyei Pedagógiai Intézetben, majd gregorián és egyházzenei továbbképzések következtek. Bölcsészetről ezekben sincs szó. Munkahelyeinek sem volt köze a bölcsészettudományokhoz: Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, Kecskemét, ahol tanszéki ügyintéző, Kecskeméti Konzervgyár Kórusa, ahol korrepetitor, Kerekegyházi Általános Iskola, ahol napközis tanító, ének-zene, kórusvezetés, furulya szakkör, honismereti szakkör, a Halasi úti általános iskolában ezen kívül a rajzot is rábízzák, a Ladánybenei Művelődési Házban népdalkört vezet, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában, Kecskeméten ének-zenét oktat, kórust vezet, felügyel a napköziben és „szervezi a szabadidőt”. A Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolában, Kecskeméten kórust vezet, a Bányai Júlia Gimnáziumban, Kecskeméten ének-zenét oktat kórust és furulya szakkört vezet.
Ezzel az előélettel kerül Nagykőrösre, a KRE Tanítóképző Főiskolai Karára, ahonnan átjön a bölcsészkarra tanszékvezetőnek és rektorhelyettesnek. Mivel itt a kiszemelt pozíciók foglaltak, ezeket ki kell üríteni, vagyis 2 alkalmas szakembert megfúrni egy miatt. Ezt az apróságot Szabó András dékán és helyettesei, Kulcsár-Szabó Ágnes és Bíró Mária, az általuk irányított HÖK-ös szavazógépezettel simán végrehajtják. Kopp Erikát leváltják és elüldözik a Neveléstudományi Tanszék éléről, amit pedig kiválóan működtetett, és Vargha András rektorhelyettesi székét is felszabadítják neki. Az akcióért László Márton HÖK-elnököt, aki a Kari Tanács koreográfiájában főszerepet játszott, a sikeres puccsok után, a reformátusok kultuszhelyén, a Kálvin téri templomban kitüntetik. Betty asszony pedig a Kari Tanács tagja lesz, és így Szabó Andrással, Kulcsár-Szabó Ágnessel és Bíró Máriával egyenlő mértékben felelős a Kari Tanács diktatorikus átalakításáért, törvénytelen működtetéséért.
Koncz Judit korábbi oktatói tapasztalatait (ének-zene, furulya, népdal, néptánc, rajz, sport) a Károli bölcsészkarán nem tudta hasznosítani, részben előrehaladott kora, részben veleszületett szerény intellektuális képességei miatt pedig színvonalas pályaváltásra nem volt képes.
Kutatási területei sem éppen a bölcsészet fő irányát képviselik, már amennyiben a szó valódi értelmében nála kutatásról lehet beszélni: pedagógiai kutatások, pedagógus életutak, tantervi dokumentumok, zene és nevelés kapcsolata, egyházi oktatás-nevelés (ez utóbbit nem tudjuk, milyen háttérrel, hiszen élete nagy részében katolikus volt, a kálvinizmusra fordított navarrai Henrikként tért át, hasonló motivációval).
Közéleti munkássága sem kifejezetten a bölcsészet területére irányul: Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének tagja, Református Egyházzenészek Munkaközösségének tagja, óvodapedagógus, tanító, művelődésszervező és pedagógia szakokon záróvizsga elnök, tag. A MAB Tanárképzési Bizottságába rektorhelyettesként az intézmény részéről saját maga helyezte bele magát. A Studia Caroliensia folyóirat szerkesztője: ez az egyetem folyóirata, amely fölött egyedül diszponál, azaz egyedül dönt arról, mi jelenhet meg. Ez ennélfogva saját publikáció számára kritikátlanul teret nyit.
Nemzetközi kapcsolata van állítólag néhány kisebb jelentőségű holland főiskolával (Utrecht, Ede, Gouda), de főként általános iskolákkal, ezekben a városokban: Amersfoort, Amsterdam, Arnhem, Ede, Emmen, Gouda, Groningen, Leeuwarden, Leiden, Rotterdam. Hogy milyen intézményekkel és milyen minőségű kapcsolat, létezik-e egyáltalán, az nem derül ki a CV-ből (a Pethő-Sándor-szindróma a nemlétező külföldi utakkal és publikációkkal pedig károlis kontextusban mindenkit óvatossá tesz). Az a tény, hogy egy koreai ifjúsági csoport részére tartott valamiféle kurzust is felsorol itt, arra a gyanúra ad okot, hogy Koncz Judit nincs tisztában azzal, mit jelent a nemzetközi kapcsolat fogalma.
Publikációinak száma 55 évesen 23. Ez ilyen lájtos területen különösen alacsony. A 10 legfontosabbnak ítélt publikciója olvasható a Doktori Tanács honlapján:
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=7714
Mindjárt az első egy alternatív iskolai folyóiratban jelent meg, és mindössze 2 oldal (ez a 10 legfontosabb közül az 1.!). „Szakkönyvei” kivétel nélkül a saját kompetenciában lévő Károli Egyetemi Kiadónál jelentek meg, ahol a színvonalat gyakorlatilag ő maga szabja meg, azaz elintézi magának a megjelenést. 2 másik cikke pedig az egyenesen általa szerkesztett „Studia Carolensiá”-ban jelent meg, egy további pedig az általa megfúrt Kopp Erika kötetében. Angol nyelvű tanulmányának fordítója nincs feltüntetve. Egyetlen komoly szakmai fórum sincs a publikációs listán. Témái nem kifejezetten egyetemi bölcsésztémák: pl. Tanítójelöltek és kezdõ tanítók hivatástudatának alakulása vagy Reflektív gondolkodásra nevelés a tanítóképzésben, stb.
Mindezzel együtt a Károli Egyetem második embere Balla Péter után. Szenátustag, egyetemi alapítványi kuratóriumtag, a minőségbiztsítási bizottság (!) tagja, és a Felülbírálati Bizottság tagja. Ez utóbbinál szeretnénk felhívni a figyelmet a tavalyi törvénytelen doktori iskolai felvételire és az az ellen panaszt tevő hallgatók kérelmének lesöprésére, amelyben Koncz Judit játszotta a főszerepet. Kérjük, hogy aki nem ismeri, olvassa el a hallgatói panaszokat itt a blogon (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/09/students-complaint-2-hallgatoi-panasz-2/ (különösen a 3. eset) és http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/08/students-complaint-1-hallgatoi-panasz-1/), mert az ő érdekeik súlyos sérelmet szenvedtek, és éppen az által, akinek ezek képviselete hivatali feladata lett volna.
Összefoglalva: Györgyiné Koncz Judit nem rendelkezik sem szakirányú egyetemi végzettséggel, sem bölcsészettudományi oktatói tapasztalattal. Szamailag nics semmi keresnivalója egy egyetem bölcsészkarán. Nemhogy dékánként, tanársegédként sem. Erkölcsileg súlyosan kifogásolható, ahogy a hallgatók érdekeit képviseli. Végül pedig ugyanannak a csapatnak a szerves, domináns részét alkotja, amelyik a Szűcs Ferenc rektorsága és Kulin Ferenc dékánsága alatt kiválóan működő bölcsészkart szakmailag és erkölcsileg tönkretette. Az ő megválasztása teljesen értelmetlen: erkölcsileg ugyanazt a minőséget képviseli, mint a leköszönő dékán és helyettesei, szakmailag pedig még annál is rosszabbat. Egészen pontosan: szakmailag nincs semmi köze a bölcsészkarhoz. Hitbeli kötődése – áttérés katolikusból reformátusra szakmai karrierjét elősegítendő – pedig nem látszik igaz(olt)nak.
Freitag, 30. Juli 2010
Offene Stelle (Dékán kerestetik)
A magyar cím retorikai fordulat. Ez a dékán nem kerestetik, hanem már megtaláltatott. Kiolvasható a pályázati kiírás szövegéből. Néha azonban történnek meglepetések. Mint pl. tavaly, amikor a rektori pályázatot kiírták, mégsincs rektora a Károlinak. Pedig már egy évvel azelőtt sem volt. Azaz lassan 2 éve nincs. Úgy is néz ki az egyetem…
Most azonban a jelenlegi vezetés által teljesen lezüllesztett BTK dékáni széke cserél – legalábbis látszólag – gazdát. Örömteli esemény – lenne, ha valódi dékánválasztásról lenne szó. A Károli böcsészkarán azonban Kulin Ferenc dékánsága óta nem volt törvényes, demokratikus szavazás. A pályázati anyagok azóta el sem jutnak a Kari Tanács tagjaihoz, mert a dékán és szűk köre ezeket egy teljesen törvénytelenül fölállított, a KT fölé emelt csúcsszervezet által „előzsürizteti”, majd már az „előzsüri” előterjesztéséről szavaztat, nem a pályázatról – a KT struktúrájából következően egyetértőleg. A KT jelenlegi összetétele mellett ugyanis a javaslatnak csúfolt előzetes döntéseket leszavazni nem lehet. A jelenlegi kari vezetésnek – az előre instruált és „motivált” 15 fős HÖK-kel és a lecserélt tanszékvezetőkkel – a KT-ba eleve beépített többsége van. Az új dékánt is a régi csapat választatja meg és irányítja majd, miután a Fenntartóval már egyeztetett a megválasztandó báb személyéről.
Az esemény fontosságára tekintettel a továbbiakban kicsit részletesebben foglalkozunk a pályázati kiírás szövegével és a kiszemelt jelöltekkel.
Kezdjük a 2010. július 15-i pályázati kiírás szövegével.
„A KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM
pályázatot hirdet a
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
dékáni tisztségének betöltésére
A dékán feladata:
(röviden összefoglalva: a kar képviselete, irányítása, ellenőrzése, gazdálkodása, munkáltatói jogkör gyakorlása, különböző továbbfejlesztések, pályázatok felügyelete, egyéb feladatok)
A megbízás feltételei, a pályázóval szemben támasztott követelmények (rövidítve):
- szakirányú egyetemi végzettség
- ismertség hazai és nemzetközi szakmai fórumokon
- felsővezetői gyakorlat
- alkalmasság irányításra
- koncepciózusság a fejlesztésben és korszerűsítésben
- egyetemmel létesített teljes idejű munkaviszoy vállalása
- az egyetem küldetésnyilatkozatában megfogalmazott szellemiség elfogadása
A dékáni megbízásra pályázhatnak tudományos fokozattal rendelkező egyetemi tanárok, egyetemi docensek és főiskolai tanárok.
A benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell:
- a pályázó jelenlegi munkahelyének megnevezését, beosztását, munkaköri besorolását
- eddigi szakmai, oktatói, tudományos munkásságának, vezetői tevékenységének részletes ismertetését
- a kar vezetésével és fejlesztésével kapcsolatos terveit, azokra vonatkozó elképzeléseit
- szakmai kapcsolatait és fontosabb tanulmányútjait
- egyházi kötődésének bemutatását
A pályázathoz mellékelni kell (rövidítve):
- részletes szakmai CV
- végzettség, tudományos fokozat, nyelvvizsgabizonyítvány
- hozzájárulás az anyag megtekintéséhez
- erkölcsi bizonyítvány
……….
A pályázatot 3 pld-ban kell benyújtani a KRE Rektori Hivatalába, 1091 Bp. Kálvin tér 9.
A pályázat benyújtásának határideje: OKK-ban való megjelenéstől számított 15 nap.
A pályázat elbírálása a benyújtástól számított 60 napon belül.
A dékáni megbízás határozott időre, de legfeljeb 4 évre szól, és várható kezdete 2010. szeptember 1.
Dr. Sepsi Enikő s.k.
Főtitkár”
A pályázat eredeti, teljes szövege megtekinthető itt:
http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/32/PDF/2010/19.pdf 2231. oldal
A pályázat szövegéből kiolvasható, hogy a dékáni posztra nem egyetemi tanárt akar a Fenntartó. Egy egyetemi tanár esetleg autonóm (na nem Szabó Andrásra gondolunk, aki természetesen úgy táncol, ahogy a Fenntartó fütyül, de ő már ad acta szerencsére). Sokkal könnyebben kezelhető egy egyetemi docens, plána ha nő, mint Sepsi Enikő, vagy egy főiskolai tanár, pláne ha ő is nő, mint Györgyiné Koncz Judit. Az előbbi a Károli egyetem főtitkára, a pályázat ki- és aláírója, a másik a Károli rektorhelyettese. Mindkettejüknek a bölcsészkar a vadászterülete. A dékáni pályázat az ő profiljukra van szabva. Úgy tűnik, kettejük közül választ majd a Fenntartó, bár a szöveg megfogalmazása elvileg külső pályázót sem zár ki. A feltétel mindössze annyi, hogy vállalja a teljes munkaidejű jogviszonyt az egyetemmel. Hogy ezt a múltban tette meg avagy a jövőben teszi meg, azt a pályázat szövege nyitva hagyja.
Az elkövetkező napokban-hetekben részletesen be fogjuk mutatni a két aspiráns szakmai pályafutását. A pályázati szöveg egyes általunk kiemelt részletei alapján azonban már most esélylatolgatásokba bocsátkozhatunk.
A dékáni feladatokra nem érdemes szót vesztegetni, ezek a szokásos formaságok. A követelményekből viszont kiemeltünk néhány mozzanatot, amelyik az egyik vagy a másik jelölt felé billenthetik a mérleget.
1. Szakirányú egyetemi végzettség. Naiv lelkek azt gondolnák, hogy ez egy egyetemi dékánnal szemben evidens. Ez nem így van. Az egyik pályázó nem végzett egyetemet. A tanítóképzői oklevelét egy gyorstalpaló kurzuson szerzett zenepedagógiai oklevéllel tupírozta fel, amire kétségkívül az ELTE tette rá a pecsétet, de ez nem nevezhető szisztematikus egyetemi tanulmánynak. Ez a pályázó se oktatóként, se hallgatóként nem látott még belülről igazi egyetemet. De nem azért, mert túl fiatal. Nem az, sőt, a másik jelöltnél jóval idősebb. (1:0)
2. Koncepció. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy koncepciója egyik hölgynek sincs. A kérdés nem is ez, hanem hogy a mögöttük álló férfiaknak van-e. Robert Musilnak van egy komédiája: Vinzenz és jelentős férfiak barátnője. Az egyik pályázó, nevetséges dicsekvései és még nevetségesebb fotói, illetve kétségtelen ösztöndíjai és kitüntetései alapján, úgy tűnik, ebbe a musili kategóriába tartozik. A másik pedig abba, amelyiknek nincs jelentékeny barátja, csak egy jelentéktelen férje. (2:0)
3. Az egyetem küldetésnyilatkozatában megfogalmazott szellemiség elfogadása. Meglehetős cinizmus ezt követelni, amikor a Károli jelenlegi vezetői nemhogy a küldetésnyilatkozat szellemiségéhez, de egy átlagembertől elvárható átlagmorálhoz sem tartják magukat. Úgy gondoljuk, ehhez a szellemiséghez mindkét kiszemelt különösebb nehézség nélkül hű tud lenni, tehát itt egyiküknek sem jár pont.
4. Egyházi kötődésének bemutatása. Mindketten reformátusok. De míg egyiküknek már a bölcsőben zsoltárokat énekelt az édesanyja, a másikuk még felnőttként is katolikus misékre járt, és csak a karrierje érdekében váltott felekezetet. (Ismert szindróma a történelemből: „Párizs megér egy misét”, csak fordítva.) Ezt a kötődést a bölcsős kálvinista kétségtelenül jobban be tudja majd pályázatában mutatni. (3:0)
5. Végzettség, tudományos fokozat, nyelvvizsga. Egyetemi végzettség az egyiknél nincs, ezt nála már az első pontban levontuk. Habilitációja viszont van (fantasztikus: valódi egyetemi végzettség nélkül?!), (3:1). Nyelvvizsga: nyelvben mindketten erősek. Az egyik furulyázik a nyelvével, a másik franciázik. De nyelvvizsgabizonyítványt csak az utóbbira adnak. Végeredmény: 4:1
Nagyon úgy tűnik, hogy főtitkár asszoy kiütéssel győz. Kiírta magának a pályázatot, amit majd megnyer. Rektorhelyettes asszony csak az optikához kell, hogy legyen vesztes is. Úgy nem illik versenyezni, ahogy Szabó András: előre elteszi láb alól a lehetséges riválisokat, hogy egyedül legyen a ringben.
Végül foglalkoznunk kell még a 4 éves dékáni ciklussal. Lehet, hogy Sepsi Enikőnek van humorérzéke, és a vicc kedvéért írta be? Eddig még egyetlen dékán sem töltötte ki az idejét. Persze, midegyikük szilárdan hitte, hogy ki fogja. Szilágyi Ferenc arra tért haza egy külföldi konferenciáról, hogy már nem dékán. (Míg kint járt, idehaza Szabó András elnyírta, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/ .) Barkó Endre is csak egy évig ült a dékáni székben, mint ahogy Bagdy Emőke és Györke ldikó is. Az előző kettőt Szabó András fúrta meg, a harmadikat csak fúrta, míg meg nem halt,mindenesetre egy szög volt a koporsójában. Közben Kulin Ferenc is volt dékán, akit Szabó András helyettesként hátba döfött, majd ugyanezt 8 évvel később, Kulin újbóli dékáni visszatérése alkalmából megismételte. Raffay Ernő is ült a dékáni székben, ő szerényen csak 3 évre választatta meg magát, de ezt az időt sem sikerült kitöltenie. Közben jutott még Kesselheim Isabellának dékánhelyettesként kétszer is dékáni szerep, egyszer Györke halála, másodszor Raffay kiiktatása után, olyasmi mint most Ballának rektorhelyettesként. Aztán jött Szabó: ő joggal gondolhatta, hogy kitölti a 4 évet, legalább dékánként, de talán rektorként is, aztán még 4-et stb., hiszen nincs, aki megfúrja, ő pedig már mindenkit megfúrt. Ő, a világbajnok fúrógép került végre hatalomra. Mindig erre vágyott, azért nyirkálta el mániákusan a riválisokat (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/11/06/the-unseccessefull-takeover-a-meghiusult-puccs/ ). Őt nem is nyírta el senki: lebukott magától, lefeketedett, lelepleződött.
És most jön Sepsi (vagy esetleg Koncz?). Ő lesz (gyakorlatilag) a 11. (hivatalosan a 9.) dékán a bölcsészkar 17 éves fennállása alatt. Ezt az anomáliát Bölcskei Gusztáv püspök elődjénél még szenvedélyesen bírálta http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/06/05/bolcskei-contra-bolcskei-2-bolcskei-ongolja-2/ . De míg más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem látja.
Most azonban a jelenlegi vezetés által teljesen lezüllesztett BTK dékáni széke cserél – legalábbis látszólag – gazdát. Örömteli esemény – lenne, ha valódi dékánválasztásról lenne szó. A Károli böcsészkarán azonban Kulin Ferenc dékánsága óta nem volt törvényes, demokratikus szavazás. A pályázati anyagok azóta el sem jutnak a Kari Tanács tagjaihoz, mert a dékán és szűk köre ezeket egy teljesen törvénytelenül fölállított, a KT fölé emelt csúcsszervezet által „előzsürizteti”, majd már az „előzsüri” előterjesztéséről szavaztat, nem a pályázatról – a KT struktúrájából következően egyetértőleg. A KT jelenlegi összetétele mellett ugyanis a javaslatnak csúfolt előzetes döntéseket leszavazni nem lehet. A jelenlegi kari vezetésnek – az előre instruált és „motivált” 15 fős HÖK-kel és a lecserélt tanszékvezetőkkel – a KT-ba eleve beépített többsége van. Az új dékánt is a régi csapat választatja meg és irányítja majd, miután a Fenntartóval már egyeztetett a megválasztandó báb személyéről.
Az esemény fontosságára tekintettel a továbbiakban kicsit részletesebben foglalkozunk a pályázati kiírás szövegével és a kiszemelt jelöltekkel.
Kezdjük a 2010. július 15-i pályázati kiírás szövegével.
„A KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM
pályázatot hirdet a
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
dékáni tisztségének betöltésére
A dékán feladata:
(röviden összefoglalva: a kar képviselete, irányítása, ellenőrzése, gazdálkodása, munkáltatói jogkör gyakorlása, különböző továbbfejlesztések, pályázatok felügyelete, egyéb feladatok)
A megbízás feltételei, a pályázóval szemben támasztott követelmények (rövidítve):
- szakirányú egyetemi végzettség
- ismertség hazai és nemzetközi szakmai fórumokon
- felsővezetői gyakorlat
- alkalmasság irányításra
- koncepciózusság a fejlesztésben és korszerűsítésben
- egyetemmel létesített teljes idejű munkaviszoy vállalása
- az egyetem küldetésnyilatkozatában megfogalmazott szellemiség elfogadása
A dékáni megbízásra pályázhatnak tudományos fokozattal rendelkező egyetemi tanárok, egyetemi docensek és főiskolai tanárok.
A benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell:
- a pályázó jelenlegi munkahelyének megnevezését, beosztását, munkaköri besorolását
- eddigi szakmai, oktatói, tudományos munkásságának, vezetői tevékenységének részletes ismertetését
- a kar vezetésével és fejlesztésével kapcsolatos terveit, azokra vonatkozó elképzeléseit
- szakmai kapcsolatait és fontosabb tanulmányútjait
- egyházi kötődésének bemutatását
A pályázathoz mellékelni kell (rövidítve):
- részletes szakmai CV
- végzettség, tudományos fokozat, nyelvvizsgabizonyítvány
- hozzájárulás az anyag megtekintéséhez
- erkölcsi bizonyítvány
……….
A pályázatot 3 pld-ban kell benyújtani a KRE Rektori Hivatalába, 1091 Bp. Kálvin tér 9.
A pályázat benyújtásának határideje: OKK-ban való megjelenéstől számított 15 nap.
A pályázat elbírálása a benyújtástól számított 60 napon belül.
A dékáni megbízás határozott időre, de legfeljeb 4 évre szól, és várható kezdete 2010. szeptember 1.
Dr. Sepsi Enikő s.k.
Főtitkár”
A pályázat eredeti, teljes szövege megtekinthető itt:
http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/32/PDF/2010/19.pdf 2231. oldal
A pályázat szövegéből kiolvasható, hogy a dékáni posztra nem egyetemi tanárt akar a Fenntartó. Egy egyetemi tanár esetleg autonóm (na nem Szabó Andrásra gondolunk, aki természetesen úgy táncol, ahogy a Fenntartó fütyül, de ő már ad acta szerencsére). Sokkal könnyebben kezelhető egy egyetemi docens, plána ha nő, mint Sepsi Enikő, vagy egy főiskolai tanár, pláne ha ő is nő, mint Györgyiné Koncz Judit. Az előbbi a Károli egyetem főtitkára, a pályázat ki- és aláírója, a másik a Károli rektorhelyettese. Mindkettejüknek a bölcsészkar a vadászterülete. A dékáni pályázat az ő profiljukra van szabva. Úgy tűnik, kettejük közül választ majd a Fenntartó, bár a szöveg megfogalmazása elvileg külső pályázót sem zár ki. A feltétel mindössze annyi, hogy vállalja a teljes munkaidejű jogviszonyt az egyetemmel. Hogy ezt a múltban tette meg avagy a jövőben teszi meg, azt a pályázat szövege nyitva hagyja.
Az elkövetkező napokban-hetekben részletesen be fogjuk mutatni a két aspiráns szakmai pályafutását. A pályázati szöveg egyes általunk kiemelt részletei alapján azonban már most esélylatolgatásokba bocsátkozhatunk.
A dékáni feladatokra nem érdemes szót vesztegetni, ezek a szokásos formaságok. A követelményekből viszont kiemeltünk néhány mozzanatot, amelyik az egyik vagy a másik jelölt felé billenthetik a mérleget.
1. Szakirányú egyetemi végzettség. Naiv lelkek azt gondolnák, hogy ez egy egyetemi dékánnal szemben evidens. Ez nem így van. Az egyik pályázó nem végzett egyetemet. A tanítóképzői oklevelét egy gyorstalpaló kurzuson szerzett zenepedagógiai oklevéllel tupírozta fel, amire kétségkívül az ELTE tette rá a pecsétet, de ez nem nevezhető szisztematikus egyetemi tanulmánynak. Ez a pályázó se oktatóként, se hallgatóként nem látott még belülről igazi egyetemet. De nem azért, mert túl fiatal. Nem az, sőt, a másik jelöltnél jóval idősebb. (1:0)
2. Koncepció. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy koncepciója egyik hölgynek sincs. A kérdés nem is ez, hanem hogy a mögöttük álló férfiaknak van-e. Robert Musilnak van egy komédiája: Vinzenz és jelentős férfiak barátnője. Az egyik pályázó, nevetséges dicsekvései és még nevetségesebb fotói, illetve kétségtelen ösztöndíjai és kitüntetései alapján, úgy tűnik, ebbe a musili kategóriába tartozik. A másik pedig abba, amelyiknek nincs jelentékeny barátja, csak egy jelentéktelen férje. (2:0)
3. Az egyetem küldetésnyilatkozatában megfogalmazott szellemiség elfogadása. Meglehetős cinizmus ezt követelni, amikor a Károli jelenlegi vezetői nemhogy a küldetésnyilatkozat szellemiségéhez, de egy átlagembertől elvárható átlagmorálhoz sem tartják magukat. Úgy gondoljuk, ehhez a szellemiséghez mindkét kiszemelt különösebb nehézség nélkül hű tud lenni, tehát itt egyiküknek sem jár pont.
4. Egyházi kötődésének bemutatása. Mindketten reformátusok. De míg egyiküknek már a bölcsőben zsoltárokat énekelt az édesanyja, a másikuk még felnőttként is katolikus misékre járt, és csak a karrierje érdekében váltott felekezetet. (Ismert szindróma a történelemből: „Párizs megér egy misét”, csak fordítva.) Ezt a kötődést a bölcsős kálvinista kétségtelenül jobban be tudja majd pályázatában mutatni. (3:0)
5. Végzettség, tudományos fokozat, nyelvvizsga. Egyetemi végzettség az egyiknél nincs, ezt nála már az első pontban levontuk. Habilitációja viszont van (fantasztikus: valódi egyetemi végzettség nélkül?!), (3:1). Nyelvvizsga: nyelvben mindketten erősek. Az egyik furulyázik a nyelvével, a másik franciázik. De nyelvvizsgabizonyítványt csak az utóbbira adnak. Végeredmény: 4:1
Nagyon úgy tűnik, hogy főtitkár asszoy kiütéssel győz. Kiírta magának a pályázatot, amit majd megnyer. Rektorhelyettes asszony csak az optikához kell, hogy legyen vesztes is. Úgy nem illik versenyezni, ahogy Szabó András: előre elteszi láb alól a lehetséges riválisokat, hogy egyedül legyen a ringben.
Végül foglalkoznunk kell még a 4 éves dékáni ciklussal. Lehet, hogy Sepsi Enikőnek van humorérzéke, és a vicc kedvéért írta be? Eddig még egyetlen dékán sem töltötte ki az idejét. Persze, midegyikük szilárdan hitte, hogy ki fogja. Szilágyi Ferenc arra tért haza egy külföldi konferenciáról, hogy már nem dékán. (Míg kint járt, idehaza Szabó András elnyírta, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/ .) Barkó Endre is csak egy évig ült a dékáni székben, mint ahogy Bagdy Emőke és Györke ldikó is. Az előző kettőt Szabó András fúrta meg, a harmadikat csak fúrta, míg meg nem halt,mindenesetre egy szög volt a koporsójában. Közben Kulin Ferenc is volt dékán, akit Szabó András helyettesként hátba döfött, majd ugyanezt 8 évvel később, Kulin újbóli dékáni visszatérése alkalmából megismételte. Raffay Ernő is ült a dékáni székben, ő szerényen csak 3 évre választatta meg magát, de ezt az időt sem sikerült kitöltenie. Közben jutott még Kesselheim Isabellának dékánhelyettesként kétszer is dékáni szerep, egyszer Györke halála, másodszor Raffay kiiktatása után, olyasmi mint most Ballának rektorhelyettesként. Aztán jött Szabó: ő joggal gondolhatta, hogy kitölti a 4 évet, legalább dékánként, de talán rektorként is, aztán még 4-et stb., hiszen nincs, aki megfúrja, ő pedig már mindenkit megfúrt. Ő, a világbajnok fúrógép került végre hatalomra. Mindig erre vágyott, azért nyirkálta el mániákusan a riválisokat (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/11/06/the-unseccessefull-takeover-a-meghiusult-puccs/ ). Őt nem is nyírta el senki: lebukott magától, lefeketedett, lelepleződött.
És most jön Sepsi (vagy esetleg Koncz?). Ő lesz (gyakorlatilag) a 11. (hivatalosan a 9.) dékán a bölcsészkar 17 éves fennállása alatt. Ezt az anomáliát Bölcskei Gusztáv püspök elődjénél még szenvedélyesen bírálta http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/06/05/bolcskei-contra-bolcskei-2-bolcskei-ongolja-2/ . De míg más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem látja.
Abonnieren
Posts (Atom)
