A Tudatos csalás című posztban publikált DIT jkv 2009.04.06. 2., 3., 4.pontjából (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/12/public-enquiery-6-calculated-cheating-nyilvanos-nyomozas-6-tudatos-csalas/) nyilvánvaló, hogy Kovács Árpádból egyrészt azért csinált Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és co. Doktori Iskolai elnököt, hogy a tudatosan megtervezett és végrehajtott csalásokat legalizálja, másrészt pedig azért, hogy a Doktori Iskola költségvetése, ami a Bölcsészkar egyik legnagyobb bevétele évi 15-20 millió forinttal, családi zsebben maradjon.
Ki ez a Kovács Árpád?
Nyugdíjas, akit Veszprémből 2009.december 31-vel elbocsátottak, mert ottani 13 éves működése alatt nem volt képes az irodalomtudományi doktori iskolát megszervezni. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy a másvalaki által már megalapított és akkreditáltatott doktori iskola vezetői székébe strómanként beleüljön (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/12/18/the-personality-rights-of-a-strawman-lehetnek-e-egystromannak-szemelyisegi-jogai/), MAB-tagként ígéretet téve a csalások keresztülnyomására az akkreditáción. A kárpátaljai hentescsaládból származó rendőrnek nincs magyar szakos végzettsége, sőt, minimális magyaros műveltsége sincs, mert a középiskolát odaát végezte orosz nyelven, orosz tanterv alapján. Nyugati műveltsége sincs, mert az oroszon kívül más idegen nyelvet nem beszél, és az orosz vasfüggönyön a nyugat-európai bomlasztó ideológia kevésbé hatolt át, mint a magyaron. Ennélfogva ma is összekeveri Heideggert és Wittgensteint, Nietzschét csak oroszos változatban ismeri, azaz jobbára csak Sesztovot és Bergyajevet, bár ezek emigrációs munkásságának kutatásához hiányzik nála a francia nyelvismeret. Oroszul viszont kiválóan tud, ezért ruszistává fejlesztette magát tovább, miután a Rendőrtiszti Főiskoláról a Belügyminisztérium speciális feladatokkal ültette be az ELTE Orosz Tanszékére, ahol már több bajtársa várta. Ezt a belügyes epizódot aztán Kovács evtárs kiretusálta az életrajzából, így maradt néhány év hiátus, 1969-1972, amit a valósággal kitölteni nem akart, mással meg nem tudott: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=77 . Az ELTÉ-re való áthelyezéssel a belügyes kötelékek, persze, nem szakadtak, sőt, nem is lazultak meg. Később másodállásba Pécsre, majd Veszprémbe került, ahol nyugdíjazásáig főállásban volt.
Kovács elvtárs a Duplaszabóktól, a károlis doktori iskolai csalások legalizálásáért az alábbi jutalmakban részesült:
1. Kulcsár-Szabó Ernőtől soronkívüli és rendkívüli MAB-tagság KSzE saját képzési ági bizottságában másfél évig, 2008.07.01-től 2010.01.31-ig, mégpedig úgy, hogy a plénum által 3 évre jóváhagyott MAB-tagot, Hima Gabriellát, a ciklus közepén kitette a bizottságból, hogy helyet csináljon Kovács Árpádnak;
2. Kulcsár-Szabó Ágnestől és Szabó Andrástól: Doktori Iskolai vezetés, ld. DIT jkv 2009.04.06., szintén Hima Gabriella helyére, aki a csalásokat nem vállalta;
3. Kulcsár-Szabó Ágnestől és Szabó Andrástól: Full professzori állás (a fizetésével azonos nagyságú nyugdíja mellé a Károlin);
4. Kulcsár-Szabó Ernőtől Full professzori állás előbbi jutalmak mellé az ELTÉ-n;
5. Kulcsár-Szabó Ágnestől , Szabó Andrástól és Hermann Zoltántól oktatói munka Kiskovácsnak a Károlin, a veszprémi egyetemi állása mellé, ahová Nagykovács tette be.
A korrupt családi tabló így fest:
http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=intezm&sub=oiit
Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék
Tanszékvezető:
Dr. Hansági Ágnes (azaz hivatalosan Kulcsár-Szabó Ágnes) egyetemi docens
Oktatók:
Prof. Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár [e-mail megjelenítése] (privát)
Géher István László egyetemi tanársegéd [e-mail megjelenítése] (privát)
Mészáros Márton egyetemi tanársegéd [e-mail megjelenítése] (privát)
http://www.btk.elte.hu/tanszek.irodalomtorteneti.osszehasonlito.aspx
Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék
Vezetés
Prof. Dr. Kulcsár Szabó Ernő egyetemi tanár, intézetigazgató, tanszékvezető, kutatócsoport-vezető
Oktatók
Dr. Bengi László egyetemi tanársegéd,
Dr. Bónus Tibor egyetemi adjunktus,
Dr. Földényi F. László egyetemi tanár,
Dr. Győrffy Miklós egyetemi tanár,
Dr. Imre Zoltán adjunktus,
Dr. Józan Ildikó adjunktus,
Dr. Kékesi Zoltán megbízott előadó,
Dr. Kiss Irén egyetemi docens,
Prof. Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár,
Dr. Molnár Gábor Tamás egyetemi tanársegéd,
Dr. Peremiczky Szilvia tudományos segédmunkatárs,
Scheibner Tamás egyetemi tanársegéd,
Prof. Dr. Szávai János egyetemi tanár,
Prof. Dr. Szegedy-Maszák Mihály egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető
Tamás Ábel egyetemi tanársegéd,
Dr. Zsadányi Edit egyetemi docens,
http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=intezm&sub=kmit
Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszék
Tanszékvezető:
Dr. Hermann Zoltán egyetemi docens [e-mail megjelenítése] (privát)
Oktatók:
Dr. habil. Kulin Ferenc egyetemi docens [e-mail megjelenítése] (privát)
Dr. habil. Nyilasy Balázs egyetemi docens [e-mail megjelenítése] (privát)
Dr. Török Lajos egyetemi adjunktus [e-mail megjelenítése] (privát)
Kovács Gábor tudományos segédmunkatárs (OTKA)
Azaz: Kovács Árpád egyidejűleg 2 Kulcsár-Szabó-tanszéken kap full professzori fizetést a full nyugdíja mellé. Kulcsár-Szabó Ágnestől a Károlin és Kulcsár-Szabó Ernőtől az ELTÉ-n. Nem együttesen, hanem egyenként. Mit jelent ez?
Magyarán azt, hogy Kovács Árpád egy nagy büdös közös családi ágyban fetreng Kulcsár-Szabó Ágnessel és Kulcsár-Szabó Ernővel.
Ez az ágy persze jóval nagyobb, és vele a korrupció bűze is: Kulcsár-Szabó Ernő intézetvezető beosztottja a saját fia, Kulcsár-Szabó Zoltán (http://legatus123.wordpress.com/), Kulcsár-Szabó Ernő egyik helyettese pedig az a Szilágyi Márton, aki a troll Hermann Zoltán sógora (a sógorok közösen bundázták meg a legutóbbi szegedi OTDK egyik szekcióját, emlékeztetőül: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/28/student-pow-wows-otdk-s-manipulaciok/) . Vagyis ebben a meleg családi fészekben helye van Kiskulcsár-Szabónak, Kiskovácsnak és ráadásul a Szilágyi-Hermann rokonságnak is. És az ágy alatt ott lapul éjjeliedény-felelősként a Maedchen für alles Eisemann, Kulcsár-Szabó Ernő másik helyettese, a Mészáros féle csalás 100%-os kivitelezője. Neki vérrokonság híján már csak ott jutott hely. Alulról szagolhatja…
Felülmúlhatatlan alakulat, de ez nemcsak a Károli sara, hanem az ELTÉ-é is.
Posts mit dem Label Korruption werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Posts mit dem Label Korruption werden angezeigt. Alle Posts anzeigen
Freitag, 19. März 2010
Montag, 1. März 2010
Eine "als ob" Universitaet (Egy “mintha” egyetem)
PRUDENS nevű olvasónktól érkezett az alábbi elemzés (- a szerk.):
Hans Vaihinger (1852–1933) német filozófus A mintha filozófiája (Philosophie des Als Ob) című, 1911-ben megjelent 800 oldalas munkájában ír a „mintha” (als ob) fogalmakról, melyek nem takarnak ontológiai létezőket, de „hasznos fikciókként” (nützliche Fiktionen) segítik a megismerést.
Bebizonyítjuk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem egy ilyen „mintha” létező: nem református és nem egyetem. Vaihinger hasznos fikcióival szemben azonban ez nemcsak haszontalan, de egyenesen kártékony fikció.
Amikor 1993-ban a patinás pesti református teológia egy bölcsészkar megalapításával egyetemmé bővült, alapítói, Benda Kálmán vezetésével azt valódi egyetemként gondolták el. Célként a protestáns művelődés kincseinek kutatását és ápolását, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelését tűzték ki.
Mióta azonban 1997-től kezdve Szabó András és Hansági Ágnes, Kulcsár-Szabó Ernő menye, valamint a Kulcsár-Szabó klán fokozatosan átvette a bölcsészettudományi kar vezetését, az alapítók céltételezése csak ürügyül szolgál egy szűk érdekcsoport önös érdekeinek leplezésére. A bölcsészettudományi kar a protestáns művelődéstől idegen területeket – kremlinológiai, színháztudomány – emelt magába. A kálvinista szellemnek elkötelezett oktatókat eltávolították, helyettük attól alkatilag idegen embereket – Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus érdekköréhez tartozó személyeket – alkalmaztak: Mindez a keresztyén szellemű nevelés céljának feladását jelenti.
1. A csak a nevében református egyetem a keresztyén szellemiségnek legfeljebb „mintha” szinten felel meg. Az állítólag református egyetem hallgatóit tanulmányaik során nem ismertetik meg a kálvinizmus alaptételeivel. Legtöbbjüknek fogalma sincs, mi is a Heidelbergi Káté, amelyet a debreceni zsinat 1567-ben, majd a szatmárnémeti zsinat 1646-ban fogadott el a reformátusság hitvallásos könyvéül, s melynek első magyar fordítása 1577-ben jelent meg Pápán Huszár Dávid fordításában. Nem tanulnak felekezetünk történetéről, s idegenek maradnak számukra a református erkölcsiség olyan kimagasló példái, mint a negyven prédikátor története, akiket gályarabságra vetettek hitükhöz való hűségük miatt. A bölcsészettudományi kar végletes züllöttségét jelzi az a tény, hogy az első dékán, Szilágyi Ferenc 2010 február 28-i búcsúztatóján a Szabadság téri templomban a jelenlegi bölcsészettudományi karnak sem egyetlen jelenlegi oktatója (beleértve a Szilágyit megfúró jelenlegi dékánt és helyettesét, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnest), sem egyetlen hallgatója nem jelent meg.
2. Az egyetem a humboldti értelemben a „kutatás és az oktatás” (Forschung und Lehre) terepe. A karon folyó kutatás színvonalát jelzi, hogy Szabó András dékán 2003-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja Szenci Molnár Albert egyszer már egy más szöveggondozó által megjelentetett latin nyelvű naplójának szövegközlése. Ezt egészíti ki Szabó a szövegnek az 1970-es években Tolnai Gábor irányításával Uray Piroskával együtt készített fordításának másodközlésével, közismert adatokat tartalmazó jegyzetanyaggal, valamint egy kb. 40 könyvoldal terjedelmű bevezetővel. A bevezető szószátyár közléseket tartalmaz Szabó saját életéről, köszönetet mond még élő pályatársaknak, valamint feleségének, Petrőczi Évának, amiért az buzdította az egyszer már megjelent anyag újrahasznosítására. Az időközben elhunyt Tolnai Gábor, és a fordításban részt vevő Uray Piroska még köszönő szavakat sem kap. A 40 oldalnyi bevezető egy ponyvaregény stílusában tárgyalja Szenci Molnár Albert életének esetleges adatait: mennyit fizetett (és mennyivel maradt adós) a kosztért-kvártélyért, kiket akart feleségül venni és milyen rohamok törtek ki rajta a kényszerű szexuális önmegtartóztatás hatására. Szabó munkásságának periférikus jellegét jól jelzi, hogy a Doktori Iskolák 2010-ben frissített adatbázisában kb. 130 független idézést mutat ki saját munkáiról, 2003-ban, a doktori vita évében nyilván még ennyi hivatkozást sem tudott volna.
3. Hansági (egyes dokumentumokban: Kulcsár-Szabó) Ágnes (Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus menye) a kar tudományos dékánhelyettese. Tudományos munkásságának színvonalára csak egyetlen adalék. A Doktori Iskolák adatbázisában Hansági tíz legfontosabb munkái közé sorolja két publikációját (ugyanannak a szövegnek a magyar és a német változata), mely(ek) Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének elemzését tartalmazzák az identitáskonstrukciók szempontjából. Hansági Ágnes az elemzés során kulcsfogalomként alkalmazza a pragmalingvisztikából ismert beszédaktust. Szól az illokúció beszédaktusáról – ami nonszensz, hiszen minden beszédaktusnak van illokúciós ereje (Austin) –, valamint a perlokúcióról, mint amellyel a beszédaktust alkalmazó személy saját identitását létrehozza. Ez is nonszensz, hiszen a perlokúció csak az interakciós térben értelmezhető, mint a partnerben – a beszédaktus címzettjében – létrejött változás. Hansági „tanulmányainak” bibliográfiájában a beszédaktuskutatás egyetlen klasszikusára (Austin, Searle, Wunderlich stb.) sem utal, felsorolja viszont H. Meadet, aki a beszédaktus fogalmának kidolgozásakor (1950-es évek vége) már több évtizede halott volt. Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnes tudományosnak feltüntetett szövegei ehhez hasonló szakmai blöffök sorozatai, tudománytalan konstrukciók.
4. A bölcsészkaron folyó oktatás színvonala – vezető oktatóinak tudományos felkészültségét tekintve nem is lehet más, mint siralmas. Egyetlen lényeges kivétellel. A Hima Gabriella által 2003-ban alapított Irodalomtudományi Doktori Iskola csakugyan jó színvonalon működött. Hima Gabriella erkölcsileg feddhetetlen, tudományos hírneve kikezdhetetlen. Nem tartozik sem Szabó András, sem a Kulcsár-Szabó klán érdekköréhez. Őt a karon (a Szabó András által megfúrt) Szilágyi Ferenc alkalmazta 1998-ban (a Szabó András által megfúrt) Huszár Ágnes javaslatára. 2009-ben Szabó András dékán megpróbálta maga és érdekköre számára az IDI-t megszerezni. Ennek vezetését feleségének, Petrőczi Évának szánta. Ezt megalapozandó egyetemi tanárságra terjesztette fel a feleségét a MAB-nál. Bár a felterjesztést személyesen maga Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus javasolta, a MAB nem fogadta el. A hatalomátvétel előkészítésére a KRE BTK vezetése Hima Gabriella iskolavezető ellen MAB eljárást kezdeményezett. Ez azonban tisztázta az iskolavezetőt a vádak alól. Viszont számos jogsértést állapított meg: személyi összefonódások a doktori védésekben: Például Szabó és Petrőczi – házastársak – témavezetőként és opponensként szerepelnek egy doktori védésben. Mészáros Márton – Hansági Ágnes tanársegédje – maximális pontszámot kap egy, az előírt terjedelem felét kitevő, részben közös munkában készült disszertáció alapján. (A bizottság vezetője Eisemann György, Kulcsár-Szabó Ernő helyettese az ELTÉ-n.) A MAB 2009. október 2-i határozatában felszólítja a KRE-t a jogsértések megszűntetésére. Ez mind a mai napig nem történt meg. A Doktori Iskolát jelenleg Kovács Árpád orosz szakos nyugdíjas professzor vezeti. (A KRE BTK-n nincs orosz szakos képzés.)
A református egyetemre mind a kutatás, mind az oktatás tekintetében az alibi, a „mintha” létezés jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar Tudomány – a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata – 2010 második, a Kálvin évnek szánt számában egyetlen KRE BTK-s szerző sem szerepel. Sőt, egyetlen lábjegyzet erejéig sem emlékeznek meg a KRE BTK oktatóinak egyetlen írásáról sem. Ők nyilvánvalóan a „tudományos mezőben” (Bourdieu) még kálvinista témában sem számítanak semmit.
Mindezekből világos, hogy az 1993-ban a protestáns művelődés kutatására és ápolására, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelésére alapított egyetem bölcsészettudományi kara se nem református, se nem egyetem.
Quod erat demonstrandum.
Hans Vaihinger (1852–1933) német filozófus A mintha filozófiája (Philosophie des Als Ob) című, 1911-ben megjelent 800 oldalas munkájában ír a „mintha” (als ob) fogalmakról, melyek nem takarnak ontológiai létezőket, de „hasznos fikciókként” (nützliche Fiktionen) segítik a megismerést.
Bebizonyítjuk, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem egy ilyen „mintha” létező: nem református és nem egyetem. Vaihinger hasznos fikcióival szemben azonban ez nemcsak haszontalan, de egyenesen kártékony fikció.
Amikor 1993-ban a patinás pesti református teológia egy bölcsészkar megalapításával egyetemmé bővült, alapítói, Benda Kálmán vezetésével azt valódi egyetemként gondolták el. Célként a protestáns művelődés kincseinek kutatását és ápolását, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelését tűzték ki.
Mióta azonban 1997-től kezdve Szabó András és Hansági Ágnes, Kulcsár-Szabó Ernő menye, valamint a Kulcsár-Szabó klán fokozatosan átvette a bölcsészettudományi kar vezetését, az alapítók céltételezése csak ürügyül szolgál egy szűk érdekcsoport önös érdekeinek leplezésére. A bölcsészettudományi kar a protestáns művelődéstől idegen területeket – kremlinológiai, színháztudomány – emelt magába. A kálvinista szellemnek elkötelezett oktatókat eltávolították, helyettük attól alkatilag idegen embereket – Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus érdekköréhez tartozó személyeket – alkalmaztak: Mindez a keresztyén szellemű nevelés céljának feladását jelenti.
1. A csak a nevében református egyetem a keresztyén szellemiségnek legfeljebb „mintha” szinten felel meg. Az állítólag református egyetem hallgatóit tanulmányaik során nem ismertetik meg a kálvinizmus alaptételeivel. Legtöbbjüknek fogalma sincs, mi is a Heidelbergi Káté, amelyet a debreceni zsinat 1567-ben, majd a szatmárnémeti zsinat 1646-ban fogadott el a reformátusság hitvallásos könyvéül, s melynek első magyar fordítása 1577-ben jelent meg Pápán Huszár Dávid fordításában. Nem tanulnak felekezetünk történetéről, s idegenek maradnak számukra a református erkölcsiség olyan kimagasló példái, mint a negyven prédikátor története, akiket gályarabságra vetettek hitükhöz való hűségük miatt. A bölcsészettudományi kar végletes züllöttségét jelzi az a tény, hogy az első dékán, Szilágyi Ferenc 2010 február 28-i búcsúztatóján a Szabadság téri templomban a jelenlegi bölcsészettudományi karnak sem egyetlen jelenlegi oktatója (beleértve a Szilágyit megfúró jelenlegi dékánt és helyettesét, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnest), sem egyetlen hallgatója nem jelent meg.
2. Az egyetem a humboldti értelemben a „kutatás és az oktatás” (Forschung und Lehre) terepe. A karon folyó kutatás színvonalát jelzi, hogy Szabó András dékán 2003-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja Szenci Molnár Albert egyszer már egy más szöveggondozó által megjelentetett latin nyelvű naplójának szövegközlése. Ezt egészíti ki Szabó a szövegnek az 1970-es években Tolnai Gábor irányításával Uray Piroskával együtt készített fordításának másodközlésével, közismert adatokat tartalmazó jegyzetanyaggal, valamint egy kb. 40 könyvoldal terjedelmű bevezetővel. A bevezető szószátyár közléseket tartalmaz Szabó saját életéről, köszönetet mond még élő pályatársaknak, valamint feleségének, Petrőczi Évának, amiért az buzdította az egyszer már megjelent anyag újrahasznosítására. Az időközben elhunyt Tolnai Gábor, és a fordításban részt vevő Uray Piroska még köszönő szavakat sem kap. A 40 oldalnyi bevezető egy ponyvaregény stílusában tárgyalja Szenci Molnár Albert életének esetleges adatait: mennyit fizetett (és mennyivel maradt adós) a kosztért-kvártélyért, kiket akart feleségül venni és milyen rohamok törtek ki rajta a kényszerű szexuális önmegtartóztatás hatására. Szabó munkásságának periférikus jellegét jól jelzi, hogy a Doktori Iskolák 2010-ben frissített adatbázisában kb. 130 független idézést mutat ki saját munkáiról, 2003-ban, a doktori vita évében nyilván még ennyi hivatkozást sem tudott volna.
3. Hansági (egyes dokumentumokban: Kulcsár-Szabó) Ágnes (Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus menye) a kar tudományos dékánhelyettese. Tudományos munkásságának színvonalára csak egyetlen adalék. A Doktori Iskolák adatbázisában Hansági tíz legfontosabb munkái közé sorolja két publikációját (ugyanannak a szövegnek a magyar és a német változata), mely(ek) Márai A gyertyák csonkig égnek című regényének elemzését tartalmazzák az identitáskonstrukciók szempontjából. Hansági Ágnes az elemzés során kulcsfogalomként alkalmazza a pragmalingvisztikából ismert beszédaktust. Szól az illokúció beszédaktusáról – ami nonszensz, hiszen minden beszédaktusnak van illokúciós ereje (Austin) –, valamint a perlokúcióról, mint amellyel a beszédaktust alkalmazó személy saját identitását létrehozza. Ez is nonszensz, hiszen a perlokúció csak az interakciós térben értelmezhető, mint a partnerben – a beszédaktus címzettjében – létrejött változás. Hansági „tanulmányainak” bibliográfiájában a beszédaktuskutatás egyetlen klasszikusára (Austin, Searle, Wunderlich stb.) sem utal, felsorolja viszont H. Meadet, aki a beszédaktus fogalmának kidolgozásakor (1950-es évek vége) már több évtizede halott volt. Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnes tudományosnak feltüntetett szövegei ehhez hasonló szakmai blöffök sorozatai, tudománytalan konstrukciók.
4. A bölcsészkaron folyó oktatás színvonala – vezető oktatóinak tudományos felkészültségét tekintve nem is lehet más, mint siralmas. Egyetlen lényeges kivétellel. A Hima Gabriella által 2003-ban alapított Irodalomtudományi Doktori Iskola csakugyan jó színvonalon működött. Hima Gabriella erkölcsileg feddhetetlen, tudományos hírneve kikezdhetetlen. Nem tartozik sem Szabó András, sem a Kulcsár-Szabó klán érdekköréhez. Őt a karon (a Szabó András által megfúrt) Szilágyi Ferenc alkalmazta 1998-ban (a Szabó András által megfúrt) Huszár Ágnes javaslatára. 2009-ben Szabó András dékán megpróbálta maga és érdekköre számára az IDI-t megszerezni. Ennek vezetését feleségének, Petrőczi Évának szánta. Ezt megalapozandó egyetemi tanárságra terjesztette fel a feleségét a MAB-nál. Bár a felterjesztést személyesen maga Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus javasolta, a MAB nem fogadta el. A hatalomátvétel előkészítésére a KRE BTK vezetése Hima Gabriella iskolavezető ellen MAB eljárást kezdeményezett. Ez azonban tisztázta az iskolavezetőt a vádak alól. Viszont számos jogsértést állapított meg: személyi összefonódások a doktori védésekben: Például Szabó és Petrőczi – házastársak – témavezetőként és opponensként szerepelnek egy doktori védésben. Mészáros Márton – Hansági Ágnes tanársegédje – maximális pontszámot kap egy, az előírt terjedelem felét kitevő, részben közös munkában készült disszertáció alapján. (A bizottság vezetője Eisemann György, Kulcsár-Szabó Ernő helyettese az ELTÉ-n.) A MAB 2009. október 2-i határozatában felszólítja a KRE-t a jogsértések megszűntetésére. Ez mind a mai napig nem történt meg. A Doktori Iskolát jelenleg Kovács Árpád orosz szakos nyugdíjas professzor vezeti. (A KRE BTK-n nincs orosz szakos képzés.)
A református egyetemre mind a kutatás, mind az oktatás tekintetében az alibi, a „mintha” létezés jellemző. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar Tudomány – a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata – 2010 második, a Kálvin évnek szánt számában egyetlen KRE BTK-s szerző sem szerepel. Sőt, egyetlen lábjegyzet erejéig sem emlékeznek meg a KRE BTK oktatóinak egyetlen írásáról sem. Ők nyilvánvalóan a „tudományos mezőben” (Bourdieu) még kálvinista témában sem számítanak semmit.
Mindezekből világos, hogy az 1993-ban a protestáns művelődés kutatására és ápolására, a fiatalságnak keresztyén szellemben való nevelésére alapított egyetem bölcsészettudományi kara se nem református, se nem egyetem.
Quod erat demonstrandum.
Montag, 8. Februar 2010
Studentenklage 2. (Hallgatói panasz 2.)
A hallgatói panaszokat 3 levélrészlettel folytatjuk. A tapasztaltak után egyikük sem iratkozott be a Károlira PhD-képzésre.
Két panaszrészlet az ún. Irodalomelméleti bizottság működéséről, melynek tagjai: Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes, szakterülete: irodalomelmélet, 19. századi magyar irodalom, Kovács Árpád szakterülete: 19.sz-i orosz irodalom, csak orosz szakos, a harmadik, meghívott vendéget a felvételizők később sem tudták azonosítani, és a két jelölt szereplése alatt meg sem szólalt.
„… nem tudom, hogy kik voltak a bizottság tagjai, mivel senkit sem ismertem.
Engem az irodalomelméleti bizottság vizsgáztatott, amit nem értek, mert a témám 20. sz.-i német irodalom volt, és senki nem mondta, hogy másból kell felvételiznem, olyan vadiúj anyagból, amit a német szakon (ráadásul egy másik egyetemen – a szerk.) nem tanultunk, és tájékoztató anyagot sem kaptunk a felvételi beszélgetés követelményeiről. (Legfeljebb a felvételiztetők tanítványai kaphattak ilyent – nem hivatalosan.) Kizárólag elméleti kérdésekkel bombáztak, persze, szinte csak olyan szerzők műveiből, amelyeket még nem tanulmányoztam, de azért beszéltem azokról is, akiket ismertem. Szétzúzott önbizalommal jöttem ki. Őszintén megmondom, hogy nem tudom milyen visszajelzésre számítsak. Azért én elmondtam a beszélgetés végén, hogy véleményem szerint azért van a három év kutatási időszak, hogy teljesen el tudjak mélyedni a szakirodalomban. A csatolmányban elküldtem a munkatervemet, amit ott is leadtam, illetve a beszélgetéskor bemutattam, de ez alig került szóba. Amiről tudtam és akartam volna beszélni, a témámról, a munkatervemről, az nem érdekelte őket. Talán azért, mert mint később megtudtam, nem volt köztük német szakos.”
(Egy germanista felvételiző, akinek a témájához – 20. századi német irodalom – senki nem értett a jelenlévők közül, és németül sem tudott senki.)
„Ma lezajlott a felvételi. Kb. 30-an voltunk, de ebből az irodalomelmélet kategóriába 10-en lettünk besorolva. Hogy miért, azt senki nem értette, én sem, mert a témám 20. század eleji magyar irodalom. Kulcsár-Szabó (Hansági) tanárnő és 2 számomra ismeretlen tanár volt bent {utólag egyiküket a Veszprémi Egyetem honlapja alapján Kovács Árpádként azonosította}. Lényegében a tervezetemről és a szakdolgozatomról beszéltem volna, de a tanárnő másra terelte a szót. Szerinte az a gond, hogy én nem beszélek németül, és így nem tudom A kastélyt ill. Az utolsó világot eredetiben olvasni, nem tudtam az ökokritika területéről kutatókat említeni, akiktől olvastam, és szégyen, de nem tudtam Derridát besorolni egy irodalomelméleti irányzatba sem.”
(Az imént a germanista jelölt témájához nem értő és németül nem tudó vizsgáztatók ez esetben viszont a német nyelvtudást kérték számon olyan felvételizőtől, akinek angolból volt felsőfokú nyelvvizsgája, és 20. századi magyar irodalom a témája, tehát az irodalomtörténeti bizottságban lett volna a helye. Kovács Árpádnak oroszból van felsőfokú nyelvvizsgája, a kérdező és ítélkező Kulcsár-Szabó Ágnesnek pedig semmiből.)
Végül egy igazi csemege a Hermann-féle ún. Irodalomtörténeti bizottság (Hermann, Petrőczi, Jankovich) működéséről és az egész eljárás minőségéről.
A felvételiző témája modern magyar irodalom:
„Első éves doktorandusz hallgató vagyok, eddig csak jeles érdemjegyeket szereztem. A két témavezetőm javaslatára, az idén beadtam újra a jelentkezésemet, hogy állami ösztöndíjas helyet szerezhessek. Az elmúlt évben volt hasonló eset, az akkor már egy évet végzett hallgatót a felvételin alkalmasnak találták és megkapta az ösztöndíjat. A felvételiről semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam. Magamnak kellett kiderítenem a pontos időpontot.
A felvételin tapasztaltak:
Amikor megérkeztem, kiderült, hogy három bizottság van, egy irodalomelméleti, egy irodalomtörténeti és egy színháztudományi bizottság a sok jelentkező miatt. Én egyik listán sem szerepeltem. A titkárnővel beszéltem, aki türelmet kért, valamint kérte, hogy – a nyomtató állítólagos hibája miatt – adjak neki a munkatervemből és az önéletrajzomból. De nem volt nálam, mert már korábban elhelyeztem a doktoranduszos fachban, és később rá is kérdeztem, hogy megkapta-e, amire ő igennel válaszolt. Végül az irodalomtörténeti bizottság hallgatott meg, soron kívül. A bizottságban egy régi magyaros tanár, egy angol szakos, 16-17. századdal foglalkozó tanárnő és egy felvilágosodással foglalkozó tanár volt ott. A témám a 20. századi magyar irodalomhoz kapcsolódik, furcsálltam, hogy a Modern Magyar Irodalom Tanszékről senki sincs jelen. A titkárnő azt mondta, hogy minden anyagomat átadott nekik. Előttük nem volt semmi, a témámat sem tudták, a témavezetőimet sem, a publikációkat sem, egyáltalán semmit. Úgy érzetem, mind a szakirodalomra, mind az eddigi munkámra vonatkozó kérdésekre jól válaszoltam. De nem hagyták, hogy mindent részletesen kifejtsek.
Amikor kifelé mentem, elhaladtam a fachok előtt. Akkor láttam meg, hogy ott az anyagom, ugyanúgy, ahogyan hetekkel ezelőtt otthagytam. Az önéletrajz, a munkaterv, az ajánlások, a publikációs igazolások, a felsőfokú igazolása, minden. Bevittem a titkárnőhöz, rezzenéstelen arccal megköszöntem a segítségét és kértem, hogy legalább az anyagomat vigye be utólag a bizottsághoz. Nagy csalódás volt. Sejtem az eredményt is…
Közben megtudtam, hogy az irodalomtörténeti bizottságban a harmadik helyre soroltak, mert a két elsőnek van publikációja és felsőfokúja. Természetesen az el nem olvasott anyagomban szerepelt a felsőfokú írásbelim igazolása, mert a bizonyítvány kiállítására még várni kell, valamint két igazolás, hogy két publikációmat elfogadta az egyik szakmai folyóirat szerkesztője. Ennyit a szempontjaikról. Különben csak az első helyre sorolt kap ösztöndíjat mindegyik bizottságban.
Az egész eljárást törvénytelennek tartom. Úgy gondolom, hogy jelentős versenyhátrány ért. Ezen túl pedig, egy rendkívül megalázó helyzet. Kérem, vizsgálják ki ezt az ügyet.”
(A felvételiző témája 20. sz.-i magyar irodalom, szaklapokba elfogadott publikációval és felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, amiket nem vettek figyelembe, és így ösztöndíjas helytől fosztották meg.)
Az átvert hallgatók levonták a következtetést. Volt aki hivatalosan is panaszt tett, ami aztán Koncz Judit, Domokos Andrea és co. előtt landolt, az ismert végeredménnyel, volt aki nem tett, de fénysebességgel menekült innen. Összesen 30-an vettek részt a felvételi színjátékon. A Doktori Iskolába szeptemberben 17-en iratkoztak be, köztük 4 ösztöndíjas: 1 veszprémi hallgató és három károlis, köztük a HÖK-ös Szabó Andrea. Ha ezek számát levonjuk a 17-ből, marad 13 költségtérítéses hallgató. Közülük 9 veszprémi és egy Pázmányos az augusztusi pótfelvételin került be, mert addigra elfogytak a jelentkezők. A 3 további hallgató közül 1 határon túli, aki csapdába esett: mire értesült a puccsról és a doktori iskola szétveréséről, már nem volt alternatívája, jobb híján megkezdte tanulmányait, és valószínűleg ő az egyetlen aki full összeget fizet – az ideutazás és ittlakás terhei mellett, hogy majd beleszakad.
Végeredményben összesen 2 elsőkörös károlis akadt, aki az ösztöndíjasokon kívül belevágott ebbe a sehol sem akkreditált képzésbe. Az akkreditációt véghezvivők már vagy meghaltak (Szigeti Lajos Sándor), vagy távoztak (Bolyki János, Wéber Antal), vagy kirúgták őket (Hima Gabriella). Azok, akik most tanítanak a Doktori Iskolában, nem szerepelnek az akkreditációs anyagban.
Hacsak nem Szenci Molnárunk és Poetesszánk képviseli az állandóságot.
Két panaszrészlet az ún. Irodalomelméleti bizottság működéséről, melynek tagjai: Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes, szakterülete: irodalomelmélet, 19. századi magyar irodalom, Kovács Árpád szakterülete: 19.sz-i orosz irodalom, csak orosz szakos, a harmadik, meghívott vendéget a felvételizők később sem tudták azonosítani, és a két jelölt szereplése alatt meg sem szólalt.
„… nem tudom, hogy kik voltak a bizottság tagjai, mivel senkit sem ismertem.
Engem az irodalomelméleti bizottság vizsgáztatott, amit nem értek, mert a témám 20. sz.-i német irodalom volt, és senki nem mondta, hogy másból kell felvételiznem, olyan vadiúj anyagból, amit a német szakon (ráadásul egy másik egyetemen – a szerk.) nem tanultunk, és tájékoztató anyagot sem kaptunk a felvételi beszélgetés követelményeiről. (Legfeljebb a felvételiztetők tanítványai kaphattak ilyent – nem hivatalosan.) Kizárólag elméleti kérdésekkel bombáztak, persze, szinte csak olyan szerzők műveiből, amelyeket még nem tanulmányoztam, de azért beszéltem azokról is, akiket ismertem. Szétzúzott önbizalommal jöttem ki. Őszintén megmondom, hogy nem tudom milyen visszajelzésre számítsak. Azért én elmondtam a beszélgetés végén, hogy véleményem szerint azért van a három év kutatási időszak, hogy teljesen el tudjak mélyedni a szakirodalomban. A csatolmányban elküldtem a munkatervemet, amit ott is leadtam, illetve a beszélgetéskor bemutattam, de ez alig került szóba. Amiről tudtam és akartam volna beszélni, a témámról, a munkatervemről, az nem érdekelte őket. Talán azért, mert mint később megtudtam, nem volt köztük német szakos.”
(Egy germanista felvételiző, akinek a témájához – 20. századi német irodalom – senki nem értett a jelenlévők közül, és németül sem tudott senki.)
„Ma lezajlott a felvételi. Kb. 30-an voltunk, de ebből az irodalomelmélet kategóriába 10-en lettünk besorolva. Hogy miért, azt senki nem értette, én sem, mert a témám 20. század eleji magyar irodalom. Kulcsár-Szabó (Hansági) tanárnő és 2 számomra ismeretlen tanár volt bent {utólag egyiküket a Veszprémi Egyetem honlapja alapján Kovács Árpádként azonosította}. Lényegében a tervezetemről és a szakdolgozatomról beszéltem volna, de a tanárnő másra terelte a szót. Szerinte az a gond, hogy én nem beszélek németül, és így nem tudom A kastélyt ill. Az utolsó világot eredetiben olvasni, nem tudtam az ökokritika területéről kutatókat említeni, akiktől olvastam, és szégyen, de nem tudtam Derridát besorolni egy irodalomelméleti irányzatba sem.”
(Az imént a germanista jelölt témájához nem értő és németül nem tudó vizsgáztatók ez esetben viszont a német nyelvtudást kérték számon olyan felvételizőtől, akinek angolból volt felsőfokú nyelvvizsgája, és 20. századi magyar irodalom a témája, tehát az irodalomtörténeti bizottságban lett volna a helye. Kovács Árpádnak oroszból van felsőfokú nyelvvizsgája, a kérdező és ítélkező Kulcsár-Szabó Ágnesnek pedig semmiből.)
Végül egy igazi csemege a Hermann-féle ún. Irodalomtörténeti bizottság (Hermann, Petrőczi, Jankovich) működéséről és az egész eljárás minőségéről.
A felvételiző témája modern magyar irodalom:
„Első éves doktorandusz hallgató vagyok, eddig csak jeles érdemjegyeket szereztem. A két témavezetőm javaslatára, az idén beadtam újra a jelentkezésemet, hogy állami ösztöndíjas helyet szerezhessek. Az elmúlt évben volt hasonló eset, az akkor már egy évet végzett hallgatót a felvételin alkalmasnak találták és megkapta az ösztöndíjat. A felvételiről semmilyen hivatalos értesítést nem kaptam. Magamnak kellett kiderítenem a pontos időpontot.
A felvételin tapasztaltak:
Amikor megérkeztem, kiderült, hogy három bizottság van, egy irodalomelméleti, egy irodalomtörténeti és egy színháztudományi bizottság a sok jelentkező miatt. Én egyik listán sem szerepeltem. A titkárnővel beszéltem, aki türelmet kért, valamint kérte, hogy – a nyomtató állítólagos hibája miatt – adjak neki a munkatervemből és az önéletrajzomból. De nem volt nálam, mert már korábban elhelyeztem a doktoranduszos fachban, és később rá is kérdeztem, hogy megkapta-e, amire ő igennel válaszolt. Végül az irodalomtörténeti bizottság hallgatott meg, soron kívül. A bizottságban egy régi magyaros tanár, egy angol szakos, 16-17. századdal foglalkozó tanárnő és egy felvilágosodással foglalkozó tanár volt ott. A témám a 20. századi magyar irodalomhoz kapcsolódik, furcsálltam, hogy a Modern Magyar Irodalom Tanszékről senki sincs jelen. A titkárnő azt mondta, hogy minden anyagomat átadott nekik. Előttük nem volt semmi, a témámat sem tudták, a témavezetőimet sem, a publikációkat sem, egyáltalán semmit. Úgy érzetem, mind a szakirodalomra, mind az eddigi munkámra vonatkozó kérdésekre jól válaszoltam. De nem hagyták, hogy mindent részletesen kifejtsek.
Amikor kifelé mentem, elhaladtam a fachok előtt. Akkor láttam meg, hogy ott az anyagom, ugyanúgy, ahogyan hetekkel ezelőtt otthagytam. Az önéletrajz, a munkaterv, az ajánlások, a publikációs igazolások, a felsőfokú igazolása, minden. Bevittem a titkárnőhöz, rezzenéstelen arccal megköszöntem a segítségét és kértem, hogy legalább az anyagomat vigye be utólag a bizottsághoz. Nagy csalódás volt. Sejtem az eredményt is…
Közben megtudtam, hogy az irodalomtörténeti bizottságban a harmadik helyre soroltak, mert a két elsőnek van publikációja és felsőfokúja. Természetesen az el nem olvasott anyagomban szerepelt a felsőfokú írásbelim igazolása, mert a bizonyítvány kiállítására még várni kell, valamint két igazolás, hogy két publikációmat elfogadta az egyik szakmai folyóirat szerkesztője. Ennyit a szempontjaikról. Különben csak az első helyre sorolt kap ösztöndíjat mindegyik bizottságban.
Az egész eljárást törvénytelennek tartom. Úgy gondolom, hogy jelentős versenyhátrány ért. Ezen túl pedig, egy rendkívül megalázó helyzet. Kérem, vizsgálják ki ezt az ügyet.”
(A felvételiző témája 20. sz.-i magyar irodalom, szaklapokba elfogadott publikációval és felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, amiket nem vettek figyelembe, és így ösztöndíjas helytől fosztották meg.)
Az átvert hallgatók levonták a következtetést. Volt aki hivatalosan is panaszt tett, ami aztán Koncz Judit, Domokos Andrea és co. előtt landolt, az ismert végeredménnyel, volt aki nem tett, de fénysebességgel menekült innen. Összesen 30-an vettek részt a felvételi színjátékon. A Doktori Iskolába szeptemberben 17-en iratkoztak be, köztük 4 ösztöndíjas: 1 veszprémi hallgató és három károlis, köztük a HÖK-ös Szabó Andrea. Ha ezek számát levonjuk a 17-ből, marad 13 költségtérítéses hallgató. Közülük 9 veszprémi és egy Pázmányos az augusztusi pótfelvételin került be, mert addigra elfogytak a jelentkezők. A 3 további hallgató közül 1 határon túli, aki csapdába esett: mire értesült a puccsról és a doktori iskola szétveréséről, már nem volt alternatívája, jobb híján megkezdte tanulmányait, és valószínűleg ő az egyetlen aki full összeget fizet – az ideutazás és ittlakás terhei mellett, hogy majd beleszakad.
Végeredményben összesen 2 elsőkörös károlis akadt, aki az ösztöndíjasokon kívül belevágott ebbe a sehol sem akkreditált képzésbe. Az akkreditációt véghezvivők már vagy meghaltak (Szigeti Lajos Sándor), vagy távoztak (Bolyki János, Wéber Antal), vagy kirúgták őket (Hima Gabriella). Azok, akik most tanítanak a Doktori Iskolában, nem szerepelnek az akkreditációs anyagban.
Hacsak nem Szenci Molnárunk és Poetesszánk képviseli az állandóságot.
Studentenklage 1. (Hallgatói panasz 1.)
Student’s complaint 1. (Hallgatói panasz 1.)
Írta: jhnnsclvn on február 8, 2010
A becsapott hallgatók panaszaiból kiderül, hogy a Kulcsár-Szabó (Hansági)-féle ún. irodalomelméleti és a Hermann-féle ún irodalomtörténeti bizottságok nemcsak inkompetensek voltak, hanem a bizottságosdi egyetlen elvi alapja az volt, hogy az előre kiválasztott 3 győzteshez, Borbélyhoz, Vadashoz és egy ismeretlen veszprémi színházashoz egyenlő számú „vesztest” rendeljenek hozzá. Vagyis a 30 jelentkezőt egyszerűen matematikailag elosztották az önkényesen felállított bizottságok között.
Az első beszámoló tárgya a Hermann-féle Irodalomtörténeti Bizottság működése. Tagjai: Hermann Zoltán , szakterülete: magyar felvilágosodás kora, Petrőczi Éva, területe: angol puritanizmus, csak angol szakos, Jankovich József, meghívott vendég (vagy inkább „csendes társ”), szakterülete: régi magyar irodalom.
„A következő „furcsaságokat” tapasztaltam a Doktori Iskola felvételi eljárása során (és az azt követő hetekben):
A felvételi jelentkezőket három különböző bizottságba osztották be: irodalomelmélet, irodalomtörténet, színháztudomány. minden bizottságban volt egy külső tag, aki nem az egyetem doktori iskolájának oktatója. senki nem tudta, hogy milyen szempontok alapján osztották az adott bizottságba, sőt, az sem volt mindig egyértelmű, hogy a jelentkező éppen melyik bizottság előtt felvételizett. egyszerűen nem kaptunk semmilyen információt erre vonatkozóan, legtöbbször csak az egymás által átadott tapasztalatokból következtettük ki, hogy melyikünket melyik bizottság felvételizteti egyáltalán. A külsős oktatók kilétét szintén nem tudtuk – én legalábbis a mai napig nem tudom, hogy ki volt az az ember, aki külsősként részt vett a szóbeli felvételin (és meg sem szólalt az eljárás során…). Továbbá a szóbeli elbeszélgetés során nem igazán értettem, hogy Petrőczi Éva (aki tudomásom szerint nem foglalkozik Márai-kutatással, és egyáltalán XX. századi magyar irodalommal) miért érezte fontosnak megkérdezni a választott kutatási téma (Márai történelmi regényeinek vizsgálata) kapcsán, hogy vajon eszembe jutott-e Virginia Woolf tudatfolyam-regényeit összevetni a Márai-regényekben fellelhető kétféle idősík vizsgálatával. Összességében az volt a tapasztalatom a felvételi elbeszélgetésről, hogy egész egyszerűen komolytalan. Összefoglalni két mondatban egy három éves (nem kiforrott, hanem tényleg csak tervszerű kutatási témát) nyilvánvalóan nem jár olyan konkrét információkkal a vizsgabizottság számára, amitől valóban döntésképesek lennének a megítélendő finanszírozási formát illetően. Ehhez talán jó lett volna, ha rákérdeznek egy-két konkrétabb elképzelésre, ötletre, bármire – még ha azzal akár a témával szembeni hiányosságokra is mutatnak rá. Ehhez képest a felvételi bizottság voltaképpen a legnagyobb érdektelenségről tett tanúbizonyságot, próbálva ezt elkendőzni pl. az említett Virginia Woolf-felvetéssel, továbbá olyan, teljességgel oda nem illő (már-már megalázóan komolytalan) kérdésekkel, mint hogy láttam-e az Eszter hagyatéka c. Márai-regényből készült filmet. Mindez nem csekély inkompetenciát sejtetett, még akkor is, ha figyelembe veszem, hogy a hivatalosan felkért témavezetőm – aki szintén jelen volt a felvételin – foglalkozik Márai-regényekkel is (igaz, hogy az egyetemi kurzusokon egészen más korszakok irodalmát oktatja). Talán ő tudta volna komolyabb felvetések irányába terelni a szóbeli felvételi kérdéseit, ám ezt ő sem tette meg – és azt csak találgathatom, hogy viselkedésének mi lehetett az oka.
A felvételi lezajlása után az eredményekről való értesítés szintén hagy kívánnivalókat maga után. A hivatalos felvételi értesítő (kelt 2009. jún. 25-én) csak szept. 19-én jutott a birtokomba, mert az állandó lakcímemre küldték ki, ahonnan (mivel nem lakom ott és egyéb más körülmények miatt, amiket nekem nem kötelességem a DI titkárságával megosztani) korábban nem juthattam hozzá. Ehhez képest a beiratkozási tájékoztatót és vele együtt a csekket az első félév tandíjáról nem okozott problémát a titkárságnak a megadott levelezési címemre küldeni (ahol valójában tartózkodom, nyilván ezért kellett külön feltüntetni a jelentkezési lapon)… Egyáltalán a felvételi eredményét is nekem magamnak kellett kinyomoznom, amikor is éppen külföldi tartózkodásom során kaptam egy e-mailt a DI titkárságáról, hogy a mellékelt témavezetői nyilatkozatot kitöltve postázzam postafordultával, de max. 10 napon belül. Ezek után írtam egy mailt a témavezetőmnek, amelyben kértem a magyarázatot a témavezetői nyilatkozat szükségességének a miértjéről, továbbá megemlítettem, hogy mivel még a felvételi eredményt sem tudom, így nem tölthetem ki, ameddig az eredményről nem értesít valaki… Csak ezután tudtam meg a válaszlevélből, hogy a két ösztöndíjas helyet más kapta – később máshonnan kiderült számomra, hogy hárman kaptak ösztöndíjat (ergo, én költségtérítésre iratkozhatok be), de konkrétan senki nem írta le azt a mondatot, hogy költségtérítéses képzésre nyertem felvételt – ezt először leírva aznap (szept. 19-én) láttam, amikor végre hozzájutottam a felvételi értesítőhöz – amiről még a témavezetőm sem tett említést, hogy ti. azt a DI titkársága már kiküldte, tehát ha addig nem jutott a kezembe, járjak utána, hogy hol lehet. Egyébiránt az értesítőben a pontszámok is csak úgy szerepelnek, hogy a költségtérítéses képzés ponthatára 60 pont, én 68 pontot szereztem a felvételi során, tehát ezt a határt elértem. Szerettem volna részletesen látni, hogy mire hány pontot lehetett szerezni, és ezek közül én mire mennyit kaptam. Az ösztöndíjas helyek megítélésének logikája számomra egyébként a mai napig rejtély, elvégre is elég érdekesnek tűnik, hogy már májusban lehetett tudni, hogy a három, de max. 4 ösztöndíjas helyből egyet mindenképpen egy színháztudománnyal foglalkozó jelentkezőnek fognak kiosztani – mert hát ugye ha már frissen indul a színháztudományi mesterszak, akkor egyértelmű, hogy egy irodalomtudományi doktori iskolában mindenképp szükséges, hogy a színháztudomány számára is jusson egy ösztöndíj. Kíváncsi lennék, vajon hány színháztudománnyal foglalkozó jelentkező volt. Számottevő arányban pályáztak, netán csak egyedül egy felvételiző? Nem tudni. A lényeg, hogy a témavezetőm már nagyjából április-május táján értésemre adta, hogy a leendő ösztöndíjas helyek közül talán a harmadikat-negyediket lehet még megszerezni. Vagyis ezek szerint egy hely már előre ki volt osztva egy színháztudományos hallgatónak, egy másik pedig valaki másnak. Rendkívül sok értelme volt tehát hivatalos eljárás keretein belül felvételizni. Mert ezek után igen valószínűnek tűnik, hogy a szóbeli felvételin megjelent hallgatók közül ketten már talán a biztos nyerés tudatában, tehát pusztán csak a törvényesség látszatának megőrzése céljából jelentek meg, a többi kb. 28 hallgató pedig, versenyezhetett egyetlen ösztöndíjas helyért – már ha egyáltalán versenyezhettünk. Mert az ugye szintén valószínűsíthető, hogy annak az egy fennmaradó helynek a nyertese is addigra már eldöntött kérdés volt. Tehát ezek szerint odamentünk, és játszottunk a felvételit. Nekik, a Károli Gáspár Református Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola oktatóinak. Köszönjük a lehetőséget! Szintén kíváncsi lennék pl. arra is, hogyan alakult volna a felvételi, ha esetleg jelen van a DI akkor még hivatalban levő vezetője, akit a hírek szerint – ki gondolta volna – éppen egy nappal a felvételi lezajlása után le is váltottak…
Miután elkezdtem nyomozni a saját felvételi eredményem után, és a témavezetőm végül is értésemre adta, hogy ösztöndíjas helyre nem nyertem felvételt, annyi engedményt kaptunk, hogy a tandíj mindössze 10%-ának befizetésével évet halaszthassanak azok a hallgatók, akik jelezték, hogy nem tudják a költségtérítéses képzést vállalni, a fennmaradó 90%-ot pedig majd a tényleges beiratkozáskor elég lesz kifizetni. Személyes problémám ezzel kapcsolatban annyi, hogy én már az eredmény kiderülésekor megmondtam a témavezetőmnek, hogy semmi esetre sem tudok, és nem is áll szándékomban az idei tanévben beiratkozni, mert jövőre is szeretném újra megpróbálni a felvételit. Ha pedig évet halasztok, azzal nyilván kötelezem magam arra, hogy mindenképp a Károlin és mindenképp költségtérítéses képzésben kezdjem meg doktori iskolai tanulmányaimat. Erre azt a választ kaptam, hogy nem érdemes a következő felvételire taktikázni, mert egyáltalán nem biztos, hogy jövőre is lesz ösztöndíjas hely. Majd később küldött egy e-mailt azon hallgatóknak, akik már jelezték a költségtérítéssel kapcsolatos problémáikat, amelyben az állt, hogy megpróbálják elintézni, hogy beiratkozás nélkül (=az első tandíj befizetése nélkül) lehessen évet halasztani, mert csak így lehet elkerülni egy újabb felvételit. Azt gondolom, a korábbi leveleimből egyértelműen ki kellett derülnie számára, hogy ez nekem nem áll szándékomban, ellenkezőleg, újra szeretnék felvételizni, hogy egy év múlva is lehessen esélyem ösztöndíjas helyre. Elvégre is, akinek egyszer nem sikerült, azt már biztos, hogy sosem veszik fel ösztöndíjjal, vagy hogy működik ez? Vagy talán annyira égetően szüksége van a DI-nak minél több költségtérítéses doktorandusz tandíjára, hogy inkább egyenesen eltanácsolják egy újabb próbálkozástól (aminek okán inkább csak elmegy a kedvünk a Károli DI-jától, és legközelebb már szívesebben próbálkozunk – neadj’Isten fizetünk – máshol)…?”
A felvételiző ezek után nem iratkozott be a Károlira.
Írta: jhnnsclvn on február 8, 2010
A becsapott hallgatók panaszaiból kiderül, hogy a Kulcsár-Szabó (Hansági)-féle ún. irodalomelméleti és a Hermann-féle ún irodalomtörténeti bizottságok nemcsak inkompetensek voltak, hanem a bizottságosdi egyetlen elvi alapja az volt, hogy az előre kiválasztott 3 győzteshez, Borbélyhoz, Vadashoz és egy ismeretlen veszprémi színházashoz egyenlő számú „vesztest” rendeljenek hozzá. Vagyis a 30 jelentkezőt egyszerűen matematikailag elosztották az önkényesen felállított bizottságok között.
Az első beszámoló tárgya a Hermann-féle Irodalomtörténeti Bizottság működése. Tagjai: Hermann Zoltán , szakterülete: magyar felvilágosodás kora, Petrőczi Éva, területe: angol puritanizmus, csak angol szakos, Jankovich József, meghívott vendég (vagy inkább „csendes társ”), szakterülete: régi magyar irodalom.
„A következő „furcsaságokat” tapasztaltam a Doktori Iskola felvételi eljárása során (és az azt követő hetekben):
A felvételi jelentkezőket három különböző bizottságba osztották be: irodalomelmélet, irodalomtörténet, színháztudomány. minden bizottságban volt egy külső tag, aki nem az egyetem doktori iskolájának oktatója. senki nem tudta, hogy milyen szempontok alapján osztották az adott bizottságba, sőt, az sem volt mindig egyértelmű, hogy a jelentkező éppen melyik bizottság előtt felvételizett. egyszerűen nem kaptunk semmilyen információt erre vonatkozóan, legtöbbször csak az egymás által átadott tapasztalatokból következtettük ki, hogy melyikünket melyik bizottság felvételizteti egyáltalán. A külsős oktatók kilétét szintén nem tudtuk – én legalábbis a mai napig nem tudom, hogy ki volt az az ember, aki külsősként részt vett a szóbeli felvételin (és meg sem szólalt az eljárás során…). Továbbá a szóbeli elbeszélgetés során nem igazán értettem, hogy Petrőczi Éva (aki tudomásom szerint nem foglalkozik Márai-kutatással, és egyáltalán XX. századi magyar irodalommal) miért érezte fontosnak megkérdezni a választott kutatási téma (Márai történelmi regényeinek vizsgálata) kapcsán, hogy vajon eszembe jutott-e Virginia Woolf tudatfolyam-regényeit összevetni a Márai-regényekben fellelhető kétféle idősík vizsgálatával. Összességében az volt a tapasztalatom a felvételi elbeszélgetésről, hogy egész egyszerűen komolytalan. Összefoglalni két mondatban egy három éves (nem kiforrott, hanem tényleg csak tervszerű kutatási témát) nyilvánvalóan nem jár olyan konkrét információkkal a vizsgabizottság számára, amitől valóban döntésképesek lennének a megítélendő finanszírozási formát illetően. Ehhez talán jó lett volna, ha rákérdeznek egy-két konkrétabb elképzelésre, ötletre, bármire – még ha azzal akár a témával szembeni hiányosságokra is mutatnak rá. Ehhez képest a felvételi bizottság voltaképpen a legnagyobb érdektelenségről tett tanúbizonyságot, próbálva ezt elkendőzni pl. az említett Virginia Woolf-felvetéssel, továbbá olyan, teljességgel oda nem illő (már-már megalázóan komolytalan) kérdésekkel, mint hogy láttam-e az Eszter hagyatéka c. Márai-regényből készült filmet. Mindez nem csekély inkompetenciát sejtetett, még akkor is, ha figyelembe veszem, hogy a hivatalosan felkért témavezetőm – aki szintén jelen volt a felvételin – foglalkozik Márai-regényekkel is (igaz, hogy az egyetemi kurzusokon egészen más korszakok irodalmát oktatja). Talán ő tudta volna komolyabb felvetések irányába terelni a szóbeli felvételi kérdéseit, ám ezt ő sem tette meg – és azt csak találgathatom, hogy viselkedésének mi lehetett az oka.
A felvételi lezajlása után az eredményekről való értesítés szintén hagy kívánnivalókat maga után. A hivatalos felvételi értesítő (kelt 2009. jún. 25-én) csak szept. 19-én jutott a birtokomba, mert az állandó lakcímemre küldték ki, ahonnan (mivel nem lakom ott és egyéb más körülmények miatt, amiket nekem nem kötelességem a DI titkárságával megosztani) korábban nem juthattam hozzá. Ehhez képest a beiratkozási tájékoztatót és vele együtt a csekket az első félév tandíjáról nem okozott problémát a titkárságnak a megadott levelezési címemre küldeni (ahol valójában tartózkodom, nyilván ezért kellett külön feltüntetni a jelentkezési lapon)… Egyáltalán a felvételi eredményét is nekem magamnak kellett kinyomoznom, amikor is éppen külföldi tartózkodásom során kaptam egy e-mailt a DI titkárságáról, hogy a mellékelt témavezetői nyilatkozatot kitöltve postázzam postafordultával, de max. 10 napon belül. Ezek után írtam egy mailt a témavezetőmnek, amelyben kértem a magyarázatot a témavezetői nyilatkozat szükségességének a miértjéről, továbbá megemlítettem, hogy mivel még a felvételi eredményt sem tudom, így nem tölthetem ki, ameddig az eredményről nem értesít valaki… Csak ezután tudtam meg a válaszlevélből, hogy a két ösztöndíjas helyet más kapta – később máshonnan kiderült számomra, hogy hárman kaptak ösztöndíjat (ergo, én költségtérítésre iratkozhatok be), de konkrétan senki nem írta le azt a mondatot, hogy költségtérítéses képzésre nyertem felvételt – ezt először leírva aznap (szept. 19-én) láttam, amikor végre hozzájutottam a felvételi értesítőhöz – amiről még a témavezetőm sem tett említést, hogy ti. azt a DI titkársága már kiküldte, tehát ha addig nem jutott a kezembe, járjak utána, hogy hol lehet. Egyébiránt az értesítőben a pontszámok is csak úgy szerepelnek, hogy a költségtérítéses képzés ponthatára 60 pont, én 68 pontot szereztem a felvételi során, tehát ezt a határt elértem. Szerettem volna részletesen látni, hogy mire hány pontot lehetett szerezni, és ezek közül én mire mennyit kaptam. Az ösztöndíjas helyek megítélésének logikája számomra egyébként a mai napig rejtély, elvégre is elég érdekesnek tűnik, hogy már májusban lehetett tudni, hogy a három, de max. 4 ösztöndíjas helyből egyet mindenképpen egy színháztudománnyal foglalkozó jelentkezőnek fognak kiosztani – mert hát ugye ha már frissen indul a színháztudományi mesterszak, akkor egyértelmű, hogy egy irodalomtudományi doktori iskolában mindenképp szükséges, hogy a színháztudomány számára is jusson egy ösztöndíj. Kíváncsi lennék, vajon hány színháztudománnyal foglalkozó jelentkező volt. Számottevő arányban pályáztak, netán csak egyedül egy felvételiző? Nem tudni. A lényeg, hogy a témavezetőm már nagyjából április-május táján értésemre adta, hogy a leendő ösztöndíjas helyek közül talán a harmadikat-negyediket lehet még megszerezni. Vagyis ezek szerint egy hely már előre ki volt osztva egy színháztudományos hallgatónak, egy másik pedig valaki másnak. Rendkívül sok értelme volt tehát hivatalos eljárás keretein belül felvételizni. Mert ezek után igen valószínűnek tűnik, hogy a szóbeli felvételin megjelent hallgatók közül ketten már talán a biztos nyerés tudatában, tehát pusztán csak a törvényesség látszatának megőrzése céljából jelentek meg, a többi kb. 28 hallgató pedig, versenyezhetett egyetlen ösztöndíjas helyért – már ha egyáltalán versenyezhettünk. Mert az ugye szintén valószínűsíthető, hogy annak az egy fennmaradó helynek a nyertese is addigra már eldöntött kérdés volt. Tehát ezek szerint odamentünk, és játszottunk a felvételit. Nekik, a Károli Gáspár Református Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola oktatóinak. Köszönjük a lehetőséget! Szintén kíváncsi lennék pl. arra is, hogyan alakult volna a felvételi, ha esetleg jelen van a DI akkor még hivatalban levő vezetője, akit a hírek szerint – ki gondolta volna – éppen egy nappal a felvételi lezajlása után le is váltottak…
Miután elkezdtem nyomozni a saját felvételi eredményem után, és a témavezetőm végül is értésemre adta, hogy ösztöndíjas helyre nem nyertem felvételt, annyi engedményt kaptunk, hogy a tandíj mindössze 10%-ának befizetésével évet halaszthassanak azok a hallgatók, akik jelezték, hogy nem tudják a költségtérítéses képzést vállalni, a fennmaradó 90%-ot pedig majd a tényleges beiratkozáskor elég lesz kifizetni. Személyes problémám ezzel kapcsolatban annyi, hogy én már az eredmény kiderülésekor megmondtam a témavezetőmnek, hogy semmi esetre sem tudok, és nem is áll szándékomban az idei tanévben beiratkozni, mert jövőre is szeretném újra megpróbálni a felvételit. Ha pedig évet halasztok, azzal nyilván kötelezem magam arra, hogy mindenképp a Károlin és mindenképp költségtérítéses képzésben kezdjem meg doktori iskolai tanulmányaimat. Erre azt a választ kaptam, hogy nem érdemes a következő felvételire taktikázni, mert egyáltalán nem biztos, hogy jövőre is lesz ösztöndíjas hely. Majd később küldött egy e-mailt azon hallgatóknak, akik már jelezték a költségtérítéssel kapcsolatos problémáikat, amelyben az állt, hogy megpróbálják elintézni, hogy beiratkozás nélkül (=az első tandíj befizetése nélkül) lehessen évet halasztani, mert csak így lehet elkerülni egy újabb felvételit. Azt gondolom, a korábbi leveleimből egyértelműen ki kellett derülnie számára, hogy ez nekem nem áll szándékomban, ellenkezőleg, újra szeretnék felvételizni, hogy egy év múlva is lehessen esélyem ösztöndíjas helyre. Elvégre is, akinek egyszer nem sikerült, azt már biztos, hogy sosem veszik fel ösztöndíjjal, vagy hogy működik ez? Vagy talán annyira égetően szüksége van a DI-nak minél több költségtérítéses doktorandusz tandíjára, hogy inkább egyenesen eltanácsolják egy újabb próbálkozástól (aminek okán inkább csak elmegy a kedvünk a Károli DI-jától, és legközelebb már szívesebben próbálkozunk – neadj’Isten fizetünk – máshol)…?”
A felvételiző ezek után nem iratkozott be a Károlira.
Freitag, 5. Februar 2010
Verarschte Studenten (Átvert hallgatók)
Az egyetemi „üzem” legfontosabb szereplői a hallgatók. Elvégre az egyetem értük van, és nem fordítva. Az OTDK-n sérelmet szenvedett hallgatók ügyét ezért kiemelt fontosságúnak érezzük. Akárcsak azokét a becsapott hallgatókét, akik 2009-ben a Károli Doktori Iskolájába irodalomtudományi ösztöndíjra pályáztak. Ez a poszt a Ravasz László Baráti Kör kollektív válasza Anderle professzor naiv levelére, aki, úgy látszik, őszintén hiszi, hogy a 2009. évi szegedi OTDK becsületes verseny volt. Az alábbi írás talán meggyőzi őt arról, hogy ahol Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán fellépnek, becsület nincs, csak manipuláció van – előre kiszemelt győztesekkel, s melléjük toborzott gyanútlan vesztesekkel. A legnagyobb bűn, amit Kulcsár-Szabó Ágnes (és cinkosai) elkövetnek, a hallgatók manipulálása és korrumpálása. OTDK-n olyanok győznek és a Károlin is csak olyanok kaphatnak doktori ösztöndíjat, akik hozzájuk hasonulnak, Duplaszabó-erkölcsűvé válnak, elmészárosodnak (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/).
A 2009. június 18-i Károlis BTK-s doktori felvételin ugyanaz zajlott, mint 2 hónappal korábban az OTDK-n. Ugyanazokkal a szervezőkkel, Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnessel és Hermann Zoltánnal, akiknek a Károlin semmilyen jogcímük nem volt még a felvételi lebonyolítására sem, nemhogy az ösztöndíjas helyek elosztására. 2009. június 18-án, a felvételi napján, Hima Gabriella volt a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetője, és még jó sokáig, hónapokig az volt hivatalosan, mert az ő vezetői funkciójának megszűnése törzstagságról való lemondásának napja (vagyis valamikor szeptember) – olvasható a MAB-határozat 11. pontjában: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&id=70 . Hima Gabriellának, az IDI hivatalban lévő vezetőjének azonban tudomása sem volt arról, hogy Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes és Hermann Zoltán , Petrőczi Éva és Kovács Árpád asszisztenciájával az ő háta mögött, az ő tudta nélkül IDI-felvételit rendez.
A 2009. június 18-i Irodalomtudományi Doktori Iskolai felvételijén harminc jelentkező közül huszonhétnek esélye sem volt ösztöndíjas helyre. A hallgatók már akkor érezték, hogy a bolondját járatják velük: a szakszerűtlenül összeállított bizottságok, a Modern Magyar Irodalmi tanszék komplett mellőzése (miközben a pályázók többségének ez volt a témája), a besorolás véletlenszerűsége, a komolytalan kérdések, a kérdezők feltűnő hozzá nem értése azt bizonyítja, amit a később írásban panaszt tevők meg is fogalmaztak – itt felvételi helyett színjáték folyt, az ösztöndíjas helyek már korábban le lettek osztva. A felvételi két szervezője, Kulcsár-Szabó-Hansági és Hermann, olyan magabiztosak voltak, hogy még a látszatra sem ügyeltek: két olyan „öreg” tekintélyt vettek maguk mellé saját külön-külön bizottságaikba, akiknek magyarból diplomájuk sincs, a medievista és csak angol szakos Petrőczit (angol középkorból egy pályázó sem volt) és a 19. századi orosz irodalomban utazó Kovácsot (abból sem pályázott senki). Hermann Zoltán szakterülete a 18-19. századi magyar irodalom, Kulcsár-Szabó H. Ágnesé pedig a 19. századi. A pályázók többségének témája modern magyar (és német) irodalom. Már a felvételi bizottság összetételéből látszott, hogy a szakmai rátermettség nem fog számítani, csak a Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán iránti elkötelezettség. A Hansági ill. a Hermann-féle bizottságok meghívott külső tagjainak egyike a régi magyaros Jankovich József volt (régi magyarból sem volt pályázó). A másik kilétére később sem derült fény (talán valamelyik Kulcsár-Szabó Ágnes által dróton rángatott APÓS-szolga lehetett, mondjuk, a károli BTK doktori habilitációs bizottságába külső tagként beültett valamelyik díszpinty, a hírhedt ELTÉ-s Eisemann, vagy a debreceni Dobos). Végül is mindegy ki volt, mert egész idő alatt meg sem szólalt. Bólogatni jött, nem beleszólni – erre szól a pauschal-szerződése.
A két bizottságba külön-külön helyezték be saját favoritjaikat, a Kulcsár-Szabó (Hansági)-félébe a MENY favoritját, a „mindenes”, de kétségkívül szorgalmas Borbély Andrást (ő is régóta állandó szereplője a családi konferenciáknak), Hermannéba, vagyis a Szilágyi-VŐébe pedig Borbély haverját, a nagyon buta Vadas Jánost. Hozzájuk sorolták be – vagy inkább sorsolták ki – a 10-10 eleve vesztest. Nem csoda, hogy a felvételizők nem jöttek rá, ki miért került egyik vagy másik bizottságba. Az elv nem szakmai, hanem prózai: hogy a kiszemelt győztesek ne üssék ki, hanem elkerüljék egymást, mint a nagy futballtornákon.
A harmadik bizottságot a három újonnan Veszprémből átigazolt oktató szervezte a saját veszprémi hallgatóinak – a károlis ösztöndíjak kontójára. Hogy milyen jogcímen? Akkreditált színháztudományi doktori program nincs a Károlin, csak irodalomtudományi. A 3 oktatónak Veszprémben vagy egy évtized alatt sem sikerült színháztudományi doktori iskolát alapítania. Ezért lenyúlták a Károliét, kirúgva onnan Hima Gabriellát, hogy helyet csináljanak a Veszprémben lapátra tett nyugdíjas rendőrkollégájuknak, Kovács Árpádnak – támogatva ezzel a Duplaszabó-vezetés bölcsészkari puccsát. Ezzel érdemelték ki a 3. ösztöndíjas helyet.
Ezzel a veszprémi különalkuval a 29 fennmaradt hallgató már eleve csak 2 helyre pályázhatott – volna. De a másik 2 hely is előre ki volt osztva Borbély és Vadas között. A túlnyomó többségben lévő, modern magyar irodalomból pályázó Hima- és Bertha-tanítványokat megalázták, meghallgatni sem akarták, a pályázati anyagukat tartalmazó borítékot fel sem bontották. A nagy átverésért a hallgatókat még fizettették is, fejenként tízezer forintot – azaz 300 ezres kaszálás. Duplaszabóéknak duplahaszon.
A „felvételi” szakszerűtlensége és tisztességtelensége miatt néhányan hivatalosan is panaszt tettek. A hallgatói panaszokat olyan felülvizsgálati bizottság bírálta el, amelynek semmi köze nem volt a szakmához. Egyetlen irodalmár tag sem került bele, holott a modern magyar irodalomból felvételizők pont azért tettek panaszt, hogy senki sem értett a témájukhoz, sőt, egyetlen bölcsész sem. A felülvizsgálati bizottság tagjai: Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes (az egyetlen bölcsészkari oktató, aki, tanítóképzőt és 3 éves zenepedagógiát végzett, de semmilyen bölcsészszakot), Gál László kari igazgató (hogy mit igazgat, nem tudni, jogi végzettsége nincs, minden eljárás törvénysértő, amelyben közreműködik, a Duplaszabó diktatúra talpnyalása a feladata), Ravasz Levente (azóta kirúgott) egyetemi főtitkár, László Márton HÖK-elnök (az a konditermes „izmi” a luxus sportkocsival, akit a Kari Tanácsban a dékánnak folyamatosan biztosított 15 HÖKös szavazatért a 2009. évi szeptemberi évnyitón a Kálvin téri templomban kitüntettek), Cziczka Katalin PhD-hallgató (Szabó András kedvence, ösztöndíjat kapott pusztán azért, mert Szabó Andrást választotta témavezetőnek – nulla tudományos előélettel) és egy jogász: Domokos Andrea!
És itt megáll bennünk az ütő. Hogy Duplaszabóék emberei korruptak, azt az egész ország tudja. De hogy minősíthet egy jogász jogszerűnek olyan eljárást, amely a jog többszörös megcsúfolása – mind a hallgatók, mind az oktatók jogaié, nemcsak a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetőjéé, akit mind az eljárásból, mind a döntésből kihagytak, hanem az egész Modern Magyar tanszék oktatóié, amely témából a legtöbben pályáztak? Ki ez a Domokos Andrea, akit a kompetens és tisztességes Kapa Mátyás helyett neveztek ki a Jogi kar élére? Ha jogász, akkor a jogász-szakma szégyene, ha tanár, akkor a pedagógus társadalomé is. Szakmailag és erkölcsileg is leszerepelt. Az ÁJK Domokos Andrea személyében a BTK-s Duplaszabóékkal ekvivalens vezetőt kapott. Kapa Mátyás tényleg nem illett ebbe a sorba … amelynek Balla Péter a csúcsa. Így lett az egyetemi vezetés homogén.
- folytatjuk a hallgatók s.k. panaszaival -
A 2009. június 18-i Károlis BTK-s doktori felvételin ugyanaz zajlott, mint 2 hónappal korábban az OTDK-n. Ugyanazokkal a szervezőkkel, Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnessel és Hermann Zoltánnal, akiknek a Károlin semmilyen jogcímük nem volt még a felvételi lebonyolítására sem, nemhogy az ösztöndíjas helyek elosztására. 2009. június 18-án, a felvételi napján, Hima Gabriella volt a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetője, és még jó sokáig, hónapokig az volt hivatalosan, mert az ő vezetői funkciójának megszűnése törzstagságról való lemondásának napja (vagyis valamikor szeptember) – olvasható a MAB-határozat 11. pontjában: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&id=70 . Hima Gabriellának, az IDI hivatalban lévő vezetőjének azonban tudomása sem volt arról, hogy Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes és Hermann Zoltán , Petrőczi Éva és Kovács Árpád asszisztenciájával az ő háta mögött, az ő tudta nélkül IDI-felvételit rendez.
A 2009. június 18-i Irodalomtudományi Doktori Iskolai felvételijén harminc jelentkező közül huszonhétnek esélye sem volt ösztöndíjas helyre. A hallgatók már akkor érezték, hogy a bolondját járatják velük: a szakszerűtlenül összeállított bizottságok, a Modern Magyar Irodalmi tanszék komplett mellőzése (miközben a pályázók többségének ez volt a témája), a besorolás véletlenszerűsége, a komolytalan kérdések, a kérdezők feltűnő hozzá nem értése azt bizonyítja, amit a később írásban panaszt tevők meg is fogalmaztak – itt felvételi helyett színjáték folyt, az ösztöndíjas helyek már korábban le lettek osztva. A felvételi két szervezője, Kulcsár-Szabó-Hansági és Hermann, olyan magabiztosak voltak, hogy még a látszatra sem ügyeltek: két olyan „öreg” tekintélyt vettek maguk mellé saját külön-külön bizottságaikba, akiknek magyarból diplomájuk sincs, a medievista és csak angol szakos Petrőczit (angol középkorból egy pályázó sem volt) és a 19. századi orosz irodalomban utazó Kovácsot (abból sem pályázott senki). Hermann Zoltán szakterülete a 18-19. századi magyar irodalom, Kulcsár-Szabó H. Ágnesé pedig a 19. századi. A pályázók többségének témája modern magyar (és német) irodalom. Már a felvételi bizottság összetételéből látszott, hogy a szakmai rátermettség nem fog számítani, csak a Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán iránti elkötelezettség. A Hansági ill. a Hermann-féle bizottságok meghívott külső tagjainak egyike a régi magyaros Jankovich József volt (régi magyarból sem volt pályázó). A másik kilétére később sem derült fény (talán valamelyik Kulcsár-Szabó Ágnes által dróton rángatott APÓS-szolga lehetett, mondjuk, a károli BTK doktori habilitációs bizottságába külső tagként beültett valamelyik díszpinty, a hírhedt ELTÉ-s Eisemann, vagy a debreceni Dobos). Végül is mindegy ki volt, mert egész idő alatt meg sem szólalt. Bólogatni jött, nem beleszólni – erre szól a pauschal-szerződése.
A két bizottságba külön-külön helyezték be saját favoritjaikat, a Kulcsár-Szabó (Hansági)-félébe a MENY favoritját, a „mindenes”, de kétségkívül szorgalmas Borbély Andrást (ő is régóta állandó szereplője a családi konferenciáknak), Hermannéba, vagyis a Szilágyi-VŐébe pedig Borbély haverját, a nagyon buta Vadas Jánost. Hozzájuk sorolták be – vagy inkább sorsolták ki – a 10-10 eleve vesztest. Nem csoda, hogy a felvételizők nem jöttek rá, ki miért került egyik vagy másik bizottságba. Az elv nem szakmai, hanem prózai: hogy a kiszemelt győztesek ne üssék ki, hanem elkerüljék egymást, mint a nagy futballtornákon.
A harmadik bizottságot a három újonnan Veszprémből átigazolt oktató szervezte a saját veszprémi hallgatóinak – a károlis ösztöndíjak kontójára. Hogy milyen jogcímen? Akkreditált színháztudományi doktori program nincs a Károlin, csak irodalomtudományi. A 3 oktatónak Veszprémben vagy egy évtized alatt sem sikerült színháztudományi doktori iskolát alapítania. Ezért lenyúlták a Károliét, kirúgva onnan Hima Gabriellát, hogy helyet csináljanak a Veszprémben lapátra tett nyugdíjas rendőrkollégájuknak, Kovács Árpádnak – támogatva ezzel a Duplaszabó-vezetés bölcsészkari puccsát. Ezzel érdemelték ki a 3. ösztöndíjas helyet.
Ezzel a veszprémi különalkuval a 29 fennmaradt hallgató már eleve csak 2 helyre pályázhatott – volna. De a másik 2 hely is előre ki volt osztva Borbély és Vadas között. A túlnyomó többségben lévő, modern magyar irodalomból pályázó Hima- és Bertha-tanítványokat megalázták, meghallgatni sem akarták, a pályázati anyagukat tartalmazó borítékot fel sem bontották. A nagy átverésért a hallgatókat még fizettették is, fejenként tízezer forintot – azaz 300 ezres kaszálás. Duplaszabóéknak duplahaszon.
A „felvételi” szakszerűtlensége és tisztességtelensége miatt néhányan hivatalosan is panaszt tettek. A hallgatói panaszokat olyan felülvizsgálati bizottság bírálta el, amelynek semmi köze nem volt a szakmához. Egyetlen irodalmár tag sem került bele, holott a modern magyar irodalomból felvételizők pont azért tettek panaszt, hogy senki sem értett a témájukhoz, sőt, egyetlen bölcsész sem. A felülvizsgálati bizottság tagjai: Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes (az egyetlen bölcsészkari oktató, aki, tanítóképzőt és 3 éves zenepedagógiát végzett, de semmilyen bölcsészszakot), Gál László kari igazgató (hogy mit igazgat, nem tudni, jogi végzettsége nincs, minden eljárás törvénysértő, amelyben közreműködik, a Duplaszabó diktatúra talpnyalása a feladata), Ravasz Levente (azóta kirúgott) egyetemi főtitkár, László Márton HÖK-elnök (az a konditermes „izmi” a luxus sportkocsival, akit a Kari Tanácsban a dékánnak folyamatosan biztosított 15 HÖKös szavazatért a 2009. évi szeptemberi évnyitón a Kálvin téri templomban kitüntettek), Cziczka Katalin PhD-hallgató (Szabó András kedvence, ösztöndíjat kapott pusztán azért, mert Szabó Andrást választotta témavezetőnek – nulla tudományos előélettel) és egy jogász: Domokos Andrea!
És itt megáll bennünk az ütő. Hogy Duplaszabóék emberei korruptak, azt az egész ország tudja. De hogy minősíthet egy jogász jogszerűnek olyan eljárást, amely a jog többszörös megcsúfolása – mind a hallgatók, mind az oktatók jogaié, nemcsak a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetőjéé, akit mind az eljárásból, mind a döntésből kihagytak, hanem az egész Modern Magyar tanszék oktatóié, amely témából a legtöbben pályáztak? Ki ez a Domokos Andrea, akit a kompetens és tisztességes Kapa Mátyás helyett neveztek ki a Jogi kar élére? Ha jogász, akkor a jogász-szakma szégyene, ha tanár, akkor a pedagógus társadalomé is. Szakmailag és erkölcsileg is leszerepelt. Az ÁJK Domokos Andrea személyében a BTK-s Duplaszabóékkal ekvivalens vezetőt kapott. Kapa Mátyás tényleg nem illett ebbe a sorba … amelynek Balla Péter a csúcsa. Így lett az egyetemi vezetés homogén.
- folytatjuk a hallgatók s.k. panaszaival -
Donnerstag, 28. Januar 2010
Studentenkonferenz (OTDK-csalások)
Az új honlapra vonatkozó hozzászólások jelentős része az állítólagos „keresztyén mentalitásra“, „értéktudatosságra“ és „magas-színvonalú tudományos-oktatási tevékenységre“ (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=felvetel) reflektál. Általános megütközést kelt, hogy a sok leleplezett csalás, közokirathamisítás, sikkasztás, lopás, gátlástalan nepotizmus, korrupció és egyéb törvényszegések után az új honlap készítői még az 1993.évi Alapító Okirat sárba tiport elveire és eszményeire mernek hivatkozni.
OTDK nicknevű hozzászólónk felhívja a figyelmet, hogy a csalások nem az idei doktori védésparódiákkal kezdődtek, ez már csak a jéghegy csúcsa. Az a banda, amelyik kezébe kaparintotta a Károlit, már jóval előbb praktizálta a védéseknél alkalmazott módszert: a jólszervezett csalással produkált látszatteljesítményt – elsősorban az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon megkaparintott helyezéseket.- A szerk.
A továbbiakban OTDK nevű kommentelőnk hozzászólását idézzük.
A dicsekvést a pályázatokkal és az OTDK-s helyezésekkel az új honlapon jobb lenne mellőzni. Még utánanéz valaki, kik ültek ezekben a bizottságokban. Pl. kik diszponáltak a pályázati milliók fölött, amelyeket véletlenül éppen akkor kapnak meg a volt veszprémi színházasok, amikor Kulcsár-Szabó Ernő és Kulcsár-Szabó (alias Hansági) Ágnes együttes erővel átlopták őket a veszprémi egyetemről a Károlira (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=hirek&id=10) . Vagy kik ülnek az OTDK-s bizottságokban, amikor Nyuszi (=KSzE) rokonainak és üzletfeleinek tanítványai a sokkal jobb, sokkal tehetségesebb hallgatók elől hazaviszik a díjakat? Természetesen Nyuszi rokonai és üzletfelei. Csak néhány példa. 2003-ban a Fried István – Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes féle bizottságban kizárólag Fried- és Kulcsár-Szabó Zoltán-tanítványok bírtak nyerni. Más egyetemekről maximális írásbeli pontszámmal érkező kiváló hallgatók üres kézzel mentek haza. Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes 2 évvel később, 2005-ben már az egyik szekció elnökeként Nyuszi lekötelezettjeivel az oldalán – többek között éppen a Mészáros-opponens Bednaniccsal – nem tudta fékezni mohóságát: a 7 lehetséges 1. díjból 3-at, továbbá még egy 2. díjat osztott ki saját és Hermann Zoltán hallgatóinak (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=otdk&sub=otdk_oeredm) – joggal magára haragítva a többi egyetem és főiskola oktatóit és hallgatóit. Ezek közül a díjazott hallgatók közül ma már Korner Veronika kívülről, Maszárovics Ágnes pedig belülről (a magyar tanszékről, feleségként is) támogatja a károlis Duplaszabó Diktatúrát.
Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes a sok manipulációval „mestertanári” oklevelet szerzett, majd ezzel és APÓSa kapcsolataival elérte, hogy 2009-re az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnökévé nevezzék ki. Ezzel megnyílt az út a még gátlástalanabb manipuláció előtt. Most már az írásbeli bírálók célirányos felkérésével az előzetes pontszámokat is befolyásolni tudja, a bizottságok összetételéhez pedig szabad kezet kap. Ezt a pozíciót pedig tanítványai nyeretésére használja.
Egészen konkréten 2009-ben olyan bizottságot szervezett, melyben csicskása és legfőbb vazallusa, a troll Hermann Zoltán saját sógorával, Szilágyi Mártonnal ült együtt (aki mellesleg Kulcsár-Szabó Ágnes apósának, Kulcsár-Szabó Ernő intézetigazgatónak a másik helyettese a hírhedt „Maedchen für alles”-Eisemann mellett), és családi körben zavartalanul osztották el a díjakat. Egyikük sem jelezte az összeférhetetlenséget az OTDK szervezőinek, és nem tette ezt az OTDT alelnökeként Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes sem. Ez aztán ismét szép eredményeket hozott neki (egy II. és egy III. díj http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=otdk&sub=otdk_oeredm). Vagyis, amíg a Károli bölcsészkara az ország egyetemi bölcsészkarai közül csak a 9., addig az OTDK-k ezt a gyatra tudományos és oktatói színvonalat nem tükrözik, mert a károlis bölcsészhallgatókat Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes és csatlósa, a troll Hermann Zoltán 2005-ben és 2009-ben az OTDK-kon gátlástalanul nyerették. Ezek a hallgatók a doktori iskolai ösztöndíjak várományosai. Egy OTDK-helyezés olyan tromf, amit nem lehet überolni.
Az ország különböző egyetemeire és főiskoláira járó tehetséges hallgatóknak így aztán az OTDK kellemes emlék helyett életük első nagy csalódása lesz a szakmában. Szegények, nem tudják, hogy eleve nem volt esélyük.
A Károlisok szép családi érzése és rokoni szeretete tehát nemcsak a Károli egyetemet hálózza be, hanem az ország „humán” tudományos életét. Hogy eközben a szakma tönkremegy, kit érdekel. A Duplaszabó-családot biztosan nem. Belterjes vállalkozásuk szépen prosperál, a hálózat lefedi a hatalmi apparátust minden szinten – titulusok, akkreditációk, pályázati pénzek és diákköri elismerések országos elosztását is beleértve.
Ágnes asszony a hatalom kiépítését megtanulta APÓSától. A szakmát még nem.
OTDK nicknevű hozzászólónk felhívja a figyelmet, hogy a csalások nem az idei doktori védésparódiákkal kezdődtek, ez már csak a jéghegy csúcsa. Az a banda, amelyik kezébe kaparintotta a Károlit, már jóval előbb praktizálta a védéseknél alkalmazott módszert: a jólszervezett csalással produkált látszatteljesítményt – elsősorban az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon megkaparintott helyezéseket.- A szerk.
A továbbiakban OTDK nevű kommentelőnk hozzászólását idézzük.
A dicsekvést a pályázatokkal és az OTDK-s helyezésekkel az új honlapon jobb lenne mellőzni. Még utánanéz valaki, kik ültek ezekben a bizottságokban. Pl. kik diszponáltak a pályázati milliók fölött, amelyeket véletlenül éppen akkor kapnak meg a volt veszprémi színházasok, amikor Kulcsár-Szabó Ernő és Kulcsár-Szabó (alias Hansági) Ágnes együttes erővel átlopták őket a veszprémi egyetemről a Károlira (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=hirek&id=10) . Vagy kik ülnek az OTDK-s bizottságokban, amikor Nyuszi (=KSzE) rokonainak és üzletfeleinek tanítványai a sokkal jobb, sokkal tehetségesebb hallgatók elől hazaviszik a díjakat? Természetesen Nyuszi rokonai és üzletfelei. Csak néhány példa. 2003-ban a Fried István – Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes féle bizottságban kizárólag Fried- és Kulcsár-Szabó Zoltán-tanítványok bírtak nyerni. Más egyetemekről maximális írásbeli pontszámmal érkező kiváló hallgatók üres kézzel mentek haza. Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes 2 évvel később, 2005-ben már az egyik szekció elnökeként Nyuszi lekötelezettjeivel az oldalán – többek között éppen a Mészáros-opponens Bednaniccsal – nem tudta fékezni mohóságát: a 7 lehetséges 1. díjból 3-at, továbbá még egy 2. díjat osztott ki saját és Hermann Zoltán hallgatóinak (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=otdk&sub=otdk_oeredm) – joggal magára haragítva a többi egyetem és főiskola oktatóit és hallgatóit. Ezek közül a díjazott hallgatók közül ma már Korner Veronika kívülről, Maszárovics Ágnes pedig belülről (a magyar tanszékről, feleségként is) támogatja a károlis Duplaszabó Diktatúrát.
Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes a sok manipulációval „mestertanári” oklevelet szerzett, majd ezzel és APÓSa kapcsolataival elérte, hogy 2009-re az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnökévé nevezzék ki. Ezzel megnyílt az út a még gátlástalanabb manipuláció előtt. Most már az írásbeli bírálók célirányos felkérésével az előzetes pontszámokat is befolyásolni tudja, a bizottságok összetételéhez pedig szabad kezet kap. Ezt a pozíciót pedig tanítványai nyeretésére használja.
Egészen konkréten 2009-ben olyan bizottságot szervezett, melyben csicskása és legfőbb vazallusa, a troll Hermann Zoltán saját sógorával, Szilágyi Mártonnal ült együtt (aki mellesleg Kulcsár-Szabó Ágnes apósának, Kulcsár-Szabó Ernő intézetigazgatónak a másik helyettese a hírhedt „Maedchen für alles”-Eisemann mellett), és családi körben zavartalanul osztották el a díjakat. Egyikük sem jelezte az összeférhetetlenséget az OTDK szervezőinek, és nem tette ezt az OTDT alelnökeként Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes sem. Ez aztán ismét szép eredményeket hozott neki (egy II. és egy III. díj http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=otdk&sub=otdk_oeredm). Vagyis, amíg a Károli bölcsészkara az ország egyetemi bölcsészkarai közül csak a 9., addig az OTDK-k ezt a gyatra tudományos és oktatói színvonalat nem tükrözik, mert a károlis bölcsészhallgatókat Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes és csatlósa, a troll Hermann Zoltán 2005-ben és 2009-ben az OTDK-kon gátlástalanul nyerették. Ezek a hallgatók a doktori iskolai ösztöndíjak várományosai. Egy OTDK-helyezés olyan tromf, amit nem lehet überolni.
Az ország különböző egyetemeire és főiskoláira járó tehetséges hallgatóknak így aztán az OTDK kellemes emlék helyett életük első nagy csalódása lesz a szakmában. Szegények, nem tudják, hogy eleve nem volt esélyük.
A Károlisok szép családi érzése és rokoni szeretete tehát nemcsak a Károli egyetemet hálózza be, hanem az ország „humán” tudományos életét. Hogy eközben a szakma tönkremegy, kit érdekel. A Duplaszabó-családot biztosan nem. Belterjes vállalkozásuk szépen prosperál, a hálózat lefedi a hatalmi apparátust minden szinten – titulusok, akkreditációk, pályázati pénzek és diákköri elismerések országos elosztását is beleértve.
Ágnes asszony a hatalom kiépítését megtanulta APÓSától. A szakmát még nem.
Freitag, 22. Januar 2010
Öffentliche Ermittlung 3 (Arpad Kovacs und Attila Simon (Nyilvanos nyomozas 3. Csalo MAB-tagok)
A két kitérő (MENY feltöltés alatt ill. A lesből hátbatámadó Szabó) után folytatjuk a Mészáros-féle bűnügy dokumentációját. Eddig közreadtuk Mészáros Márton 2 db 2009. március 9-i nyilatkozatát, melyek feketén-fehéren bizonyítják a közokirathamisítás elkövetését, továbbá a Doktori Iskola vezetője távollétében történt leváltásának valódi okát (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-nyilvanos-nyomozas-2/, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/) . A “Veto and Revenge”-ben publikált jegyzőkönyv 2. pontja bizonyítja, hogy a törzstagok tudatában voltak a csalásoknak, hamisításoknak és egyéb szabálytalanságoknak, megvolt a lehetőségük, hogy javítsanak, de nem tették. Nemcsak nem tették, hanem kollektíve megbüntették azt, aki ezt kérte tőlük. Mészáros Márton, Szabó András és Kulcsár-Szabó Ágnes bűnössége a dokumentumok alapján egyértelmű. Mindhárman gazdasági-társadalmi előnyt akartak elérni csalással és hamisított közokirattal: MM teljesítmény nélkül fokozatot, a dékánpáros teljesítmény nélkül törzstagságot. A bűncselekménynek tevékeny részese volt Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő, amit a két MM nyilatkozat bizonyít. Mindezt nem az egyetem érdekében követték el, hanem saját egyéni érdekükben. Az akkreditációt szabályosan is el lehetett volna érni – becsületes munkával. Ezt bizonyítja Váradi Ferenc védése, valamint Hima Gabriella témavezetése, amit nem kifogásolt a MAB. De az összes többit igen…
Most a MAB szerepét szeretnénk közelebből megvizsgálni. Ugyanis a MAB 2 tagja, Kovács Árpád és Simon Attila aktívan részt vettek a Mészáros-féle csalásban.
Kovács Árpád és Simon Attila a MAB Irodalomtudományi Képzési Ági Bizottságának tagjai. Egyikük sem volt eredetileg MAB-tag, mindketten a ciklus közepén váltak azzá. Kulcsár-Szabó Ernő, az adott bizottság vezetője hívta meg őket 2008 szeptemberében Hima Gabriella és Korompay János helyére, akiket a nyári ülésszünet alatt – nem tudni, miért, talán, hogy helyet csináljon két bizalmi emberének – kitett a bizottságból. Erre az ügyre vonatkozhat Szabó András előterjesztésében az egyik Hima Gabriella elleni vád: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/ DIT-jegyzőkönyv, 3. pont. Erről az ügyről közelebbit nem tudunk, csak annyit, hogy mind Korompay, mind Hima MAB-mandátuma a Kulcsár-Szabó-féle bizottságban 2007. januárjától 2010. januárjáig szólt. Hogy nem békés megegyezéssel szűnt meg, az kiolvasható Szabó András szavaiból. Korompay János és Hima Gabriella lecserélése Kovács Árpádra és Simon Attilára talán a Károli szabálytalan doktori akkreditációját volt hivatva előkészíteni. Ezt nem tudjuk pontosan, ez csak feltételezés. Ezt a feltételezést mindenesetre alátámasztja, hogy Kulcsár-Szabó Ernőnek ez a két bizalmi embere alig tette be a lábát az általa vezetett bizottságba, néhány hónap múlva mindketten állásért jelentkeztek a Károli Bölcsészkarán, amelynek dékánhelyettese véletlenül ugyanazt a családnevet viseli, mint a MAB KÁB elnöke: Kulcsár-Szabó Ágnes. Úgy tűnik, mintha a Kulcsár-Szabó Ernő vezette KÁB ugródeszka lett volna a Károlira. Kovács Árpád váratlan és rendkívüli MAB-tagságát követően 4 hónappal, 2009. január 21-én került állásba a Károlin: http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/Szenatusi_hatarozatok_20090121_m.pdf, 25./2009. Ráadásul nyugdíjasként és csak orosz szakosként, holott a Károlin nincs orosz szak. Ebből is látszik, hogy más küldetése volt, mint az oktatás. Simon Attila márciusban pályázott, és simán végigment mind a Kari Tanácsi, mind a szenátusi szavazáson, docensként és tanszékvezetőként is, csak a Zsinat mondott nemet az utolsó pillanatban (hogy miért, ez külön poszt tárgya). A kommunikációra beáramoltatott tömeges felvételnek nincs nyoma a honlapra felvitt Szenátusi határozatokban: http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&view=category&id=38&Itemid=127 ! Ez újabb közokirathamisítás és az SzMSz megsértése.
A Kulcsár-Szabó Ernő-féle MAB-bizottsági karrierjüket követően mindketten részt vettek Mészáros Márton nem létező doktori disszertációjának megvédésében. Simon Attila valahogy bekerült a Mészáros-féle bizottságba tagként, és mint ismeretes, maximális pontszámot adott a csalásra (mint mindenki: 100%). Tudomásunk szerint DIT-határozat nélkül ült be, ugyanis a DIT más összetételű bizottságot javasolt. Szakmailag nem volt ott semmi keresnivalója. Nem Luther-szakértő, még csak nem is irodalmár, a Debreceni Egyetem Jogi Karán dolgozik. Ez azonban nem jogtudományi védés volt. Vajon ki hívta meg a bizottságba, ha nem a DIT?
A MAB-tag Kovács Árpád pedig, amint az a 2009. április 9-i DIT-jegyzőkönyvből kiderül, a Mészáros-féle védést megvétózó felülvizsgálati kérelem ellen szavazott, a meg sem írt dolgozat 100%-os minősítését szabályosnak fogadta el, leváltotta a felülvizsgálatot kérő DI-elnököt, hogy saját maga ülhessen a helyébe: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/, DIT-jkv. 2., 3. és 4. pont.
Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a MAB Kulcsár-Szabó Ernő által vezetett szakbizottságának két tagja részt vett a bűncselekményben, bűnpártolást követett el, ezen kívül korrupcióban is vétkesek. Mindketten MAB-tagságukat értékesítették egy csalás és közokirathamisítás legalizálására, és mellesleg a szakma elárulására, vagyis az ellenkezőjét tették annak, amire MAB-tagként felesküdtek – magyarán áruba bocsátottak egy társadalmi és szakmai mandátumot. Kovács Árpád konkréten professzori állásra váltotta át MAB-tagságát. Simon Attila is megpróbálta, nem rajta és nem a BTK vezetésén múlt, hogy ez most nem jött be. Ő csak aprópénzt kapott – bizottsági tagként. Ezen kívül viszontszívességet tettek az őket meghívó KÁB-elnök családtagjának, Kulcsár-Szabó Ágnesnek (nepotizmus).
Hogyan fér össze saját etikájukkal és a MAB etikájával az a szerep, amit a Mészáros-féle csalás legitimálásával játszottak?
A kérdés első felére egyszerűnek tűnik a válasz: ebből az esetből világos, hogy erkölcsi értelemben gátlástalan, amorális lényekről van szó.
A kérdés második felére azonban a MAB-tól várnánk választ.
Ezeket a kérdéseket ideje volna feltenni a MAB KÁB elnökének, Kulcsár-Szabó Ernőnek, tekintettel arra a további körülményre, hogy a Mészáros-féle bizottság majdnem kizárólag az ő embereiből állt össze (az egyetlen kivétel a dékánfeleség, Petrőczi Éva volt, de Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettessége óta már ő is tiszteletbeli családtag): Simon mellett KSzE doktorandusza, Bednanics Gábor, KSzE jobbkeze és egyik helyettese, a ”Mädchen für alles” Eisemann György, de Hermann Zoltán is ide sorolható – mint KSzE doktorandusza és mint KSzE másik helyettesének, Szilágyi Mártonnak a sógora. A témavezető MENYről, Kulcsár Szabó Ágnesről nem is beszélve… – a szerk.
Most a MAB szerepét szeretnénk közelebből megvizsgálni. Ugyanis a MAB 2 tagja, Kovács Árpád és Simon Attila aktívan részt vettek a Mészáros-féle csalásban.
Kovács Árpád és Simon Attila a MAB Irodalomtudományi Képzési Ági Bizottságának tagjai. Egyikük sem volt eredetileg MAB-tag, mindketten a ciklus közepén váltak azzá. Kulcsár-Szabó Ernő, az adott bizottság vezetője hívta meg őket 2008 szeptemberében Hima Gabriella és Korompay János helyére, akiket a nyári ülésszünet alatt – nem tudni, miért, talán, hogy helyet csináljon két bizalmi emberének – kitett a bizottságból. Erre az ügyre vonatkozhat Szabó András előterjesztésében az egyik Hima Gabriella elleni vád: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/ DIT-jegyzőkönyv, 3. pont. Erről az ügyről közelebbit nem tudunk, csak annyit, hogy mind Korompay, mind Hima MAB-mandátuma a Kulcsár-Szabó-féle bizottságban 2007. januárjától 2010. januárjáig szólt. Hogy nem békés megegyezéssel szűnt meg, az kiolvasható Szabó András szavaiból. Korompay János és Hima Gabriella lecserélése Kovács Árpádra és Simon Attilára talán a Károli szabálytalan doktori akkreditációját volt hivatva előkészíteni. Ezt nem tudjuk pontosan, ez csak feltételezés. Ezt a feltételezést mindenesetre alátámasztja, hogy Kulcsár-Szabó Ernőnek ez a két bizalmi embere alig tette be a lábát az általa vezetett bizottságba, néhány hónap múlva mindketten állásért jelentkeztek a Károli Bölcsészkarán, amelynek dékánhelyettese véletlenül ugyanazt a családnevet viseli, mint a MAB KÁB elnöke: Kulcsár-Szabó Ágnes. Úgy tűnik, mintha a Kulcsár-Szabó Ernő vezette KÁB ugródeszka lett volna a Károlira. Kovács Árpád váratlan és rendkívüli MAB-tagságát követően 4 hónappal, 2009. január 21-én került állásba a Károlin: http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/Szenatusi_hatarozatok_20090121_m.pdf, 25./2009. Ráadásul nyugdíjasként és csak orosz szakosként, holott a Károlin nincs orosz szak. Ebből is látszik, hogy más küldetése volt, mint az oktatás. Simon Attila márciusban pályázott, és simán végigment mind a Kari Tanácsi, mind a szenátusi szavazáson, docensként és tanszékvezetőként is, csak a Zsinat mondott nemet az utolsó pillanatban (hogy miért, ez külön poszt tárgya). A kommunikációra beáramoltatott tömeges felvételnek nincs nyoma a honlapra felvitt Szenátusi határozatokban: http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&view=category&id=38&Itemid=127 ! Ez újabb közokirathamisítás és az SzMSz megsértése.
A Kulcsár-Szabó Ernő-féle MAB-bizottsági karrierjüket követően mindketten részt vettek Mészáros Márton nem létező doktori disszertációjának megvédésében. Simon Attila valahogy bekerült a Mészáros-féle bizottságba tagként, és mint ismeretes, maximális pontszámot adott a csalásra (mint mindenki: 100%). Tudomásunk szerint DIT-határozat nélkül ült be, ugyanis a DIT más összetételű bizottságot javasolt. Szakmailag nem volt ott semmi keresnivalója. Nem Luther-szakértő, még csak nem is irodalmár, a Debreceni Egyetem Jogi Karán dolgozik. Ez azonban nem jogtudományi védés volt. Vajon ki hívta meg a bizottságba, ha nem a DIT?
A MAB-tag Kovács Árpád pedig, amint az a 2009. április 9-i DIT-jegyzőkönyvből kiderül, a Mészáros-féle védést megvétózó felülvizsgálati kérelem ellen szavazott, a meg sem írt dolgozat 100%-os minősítését szabályosnak fogadta el, leváltotta a felülvizsgálatot kérő DI-elnököt, hogy saját maga ülhessen a helyébe: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/, DIT-jkv. 2., 3. és 4. pont.
Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a MAB Kulcsár-Szabó Ernő által vezetett szakbizottságának két tagja részt vett a bűncselekményben, bűnpártolást követett el, ezen kívül korrupcióban is vétkesek. Mindketten MAB-tagságukat értékesítették egy csalás és közokirathamisítás legalizálására, és mellesleg a szakma elárulására, vagyis az ellenkezőjét tették annak, amire MAB-tagként felesküdtek – magyarán áruba bocsátottak egy társadalmi és szakmai mandátumot. Kovács Árpád konkréten professzori állásra váltotta át MAB-tagságát. Simon Attila is megpróbálta, nem rajta és nem a BTK vezetésén múlt, hogy ez most nem jött be. Ő csak aprópénzt kapott – bizottsági tagként. Ezen kívül viszontszívességet tettek az őket meghívó KÁB-elnök családtagjának, Kulcsár-Szabó Ágnesnek (nepotizmus).
Hogyan fér össze saját etikájukkal és a MAB etikájával az a szerep, amit a Mészáros-féle csalás legitimálásával játszottak?
A kérdés első felére egyszerűnek tűnik a válasz: ebből az esetből világos, hogy erkölcsi értelemben gátlástalan, amorális lényekről van szó.
A kérdés második felére azonban a MAB-tól várnánk választ.
Ezeket a kérdéseket ideje volna feltenni a MAB KÁB elnökének, Kulcsár-Szabó Ernőnek, tekintettel arra a további körülményre, hogy a Mészáros-féle bizottság majdnem kizárólag az ő embereiből állt össze (az egyetlen kivétel a dékánfeleség, Petrőczi Éva volt, de Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettessége óta már ő is tiszteletbeli családtag): Simon mellett KSzE doktorandusza, Bednanics Gábor, KSzE jobbkeze és egyik helyettese, a ”Mädchen für alles” Eisemann György, de Hermann Zoltán is ide sorolható – mint KSzE doktorandusza és mint KSzE másik helyettesének, Szilágyi Mártonnak a sógora. A témavezető MENYről, Kulcsár Szabó Ágnesről nem is beszélve… – a szerk.
Sonntag, 10. Januar 2010
Family business. Nur für Verwandte (Családi vállalkozás. Csak rokonoknak)
Három hónappal ezelőtt, amikor az indexről letiltották az első blogjainkat, az újraindítást a Károlin dívó “Uram-bátyámos világ” elemzésével kezdtük:
“Szinte már vicc az a “rokoni” képződmény, ami itt létrejött – írtuk akkor. – A rektori teendőket ellátó rektorhelyettes (Balla Péter) egy püspök (Hegedűs Loránt) veje. Az egyetem legnagyobb karának, a bölcsészkarnak a dékánja (Szabó András), egy püspök (Szabó István) sógora. Ugyanezen kar dékánhelyettese – valójában a bölcsészkar diktátora (Kulcsár-Szabó? vagy Hansági? Ágnes) – pedig egy befolyásos akadémikus (Kulcsár-Szabó Ernő), az akkreditációs döntéseket befolyásoló képzési ági bizottság elnökének a menye.” (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/10/15/nepotism-at-a-hungarian-university-vetternwirtschaft-an-einer-ungarischer-universitat-uram-batyamos-vilag-egy-magyar-egyetemen/, http://karolibotrany.blogspot.com/2009/10/karolisbotranybloghu-betiltasanak.html)
Amikor ezt írtuk, még nem gondoltuk, hogy nem ez a vicc. Az igazi poén, hogy a botrányt kirobbantó csaló és közokirathamisító doktorandusz-tanársegéd, Mészáros Márton, Balla Péter rektor rokona.
A Károli Gáspár Református Egyetem abszurd képződmény, abszurdabb Móricz Rokonok című regényének világánál is. Itt hemzsegnek a rokonok, akik háromféle kategóriába sorolhatók: 1. Befolyásos családok selejtes tagjai, 2. Egymás rokonai, 3. Ennek a két kategóriának a kereszteződései, mint például a dékánházaspár, aki egymásnak is rokona, meg a Dunamelléki püspöknek is.
Néhány rokont említünk csupán a bölcsészkarról, bár bizonyára a többi karon is találnánk példát, ha nem is ilyen koncentrátumban.
A dupla tanszékvezető (Angol, Hermeneutika), Fabiny Tibor, a miskolci püspök, Fabiny Tamás édestestvére. Géher István ELTÉ-s professzor fia-lánya szét van osztva az Angol és a Magyar Tanszék között. Ugyanígy a Szabó András – Petrőczi Éva püspöksógor-házaspár is elvileg a Magyar és az Angol tanszékekre regisztrálta magát, gyakorlatilag azonban mindketten a Magyar Irodalmi stb. Intézetben dolgoznak és azon belül is mindketten ugyanazon kis létszámú, mindössze 4 fős Régi Magyar irodalmi tanszéken – Petrőczi, persze, diploma nélkül! – ahol ezzel máris többséget alkotnak, hiszen szavazategyenlőség esetén a tanszékvezető szava dönt. Ugyanez a helyzet a nevetséges Puritanizmuskutató Intézetben, amely voltaképpen a Régi Magyar Irodalmi tanszék megduplázása, ugyanazokkal a személyekkel, azzal az egyetlen különbséggel, hogy ebben a változatosság kedvéért Petrőczi Éva vezeti férjét, és annak régi magyaros beosztottjait, Bene Sándor docenst és Pénzes Szabolcs óraadót (de hova). A humor fokozása a Kremlinológiai Intézet, amelynek vezetője, Kun Miklós, Kun Béla unokája, beosztottja pedig saját felesége, Gereben Ágnes. Ez annál viccesebb, mert az egyetemen nincs orosz szak, ezért ez a kutatás nem kapcsolódik intézményen belül semmihez. Az egyetem alapító okiratában lefektetett célhoz, a protestáns művelődés kutatásához biztosan nem.
Ha lehet fokozni még a nepotizmus torzszüleményét, akkor ez a Magyar Intézetnek sikerült. Ez nem oktatási egység, hanem nagy családok selejtes sarjainak és beházasodottjainak gyűjtőhelye. Géher professzor fiát, ifj. Géher István tanársegédet, aki itt tanít, míg nővére, Kállay Géher Kata docens az Angolon, már említettük. Szabó András dékánt és magyar irodalmi intézetigazgatót, feleségével, a Puritanizmus stb. intézet igazgatónőjével, Petrőczi Éváva szintén, akik nemcsak egymás beosztottjai, hanem mindketten Szabó István Dunamelléki püspök rokonai. Kulcsár-Szabó (vagy Hansági?) Ágnes docens, az egyetlen egy szem magyar szakjával, nulla nyelvtudásával, az Összehasonlító Irodalmi tanszék vezetője, akárcsak apósa, Kulcsár-Szabó Ernő az ELTÉ-n. Hermann Zoltán docens, duplatanszékvezető (Klasszikus és Modern Magyar), Kulcsár-Szabó (tényleg? nem inkább Hansági?) Ágnes dékánhelyettes szövetségese és csicskása, a néprajzos professzor, Szilágyi Miklós veje, Kovács Árpád rendőrtiszt egykori beosztottjának, Szilágyi Zsófia veszprémi egyetemi oktatónak a férje és Szilágyi Márton, Kulcsár-Szabó Ernő intézetigazgató helyettesének (csicskásának) sógora. Horváth Csaba adjunktus Szávai János ELTÉ-s professzornak, Kulcsár Szabó Ernő beosztottjának a veje. Török Lajos adjunktus feleségestül (Maszárovics Ágnes) oktat a magyar irodalmi intézetben, mint ahogy ezt a „Rabszolgavásár” című posztunkban megírtuk, és mivel nagyon szeretik egymást, Szabó András dékántól és Kulcsár-Szabó (vagy Hansági?) dékánhelyettes asszonytól külön jutalmat kapnak: Török Lajos tanszéki rendszergazdaként még egy fizetést, Maszárovics Ágnes ösztöndíjas doktorandusz pedig Erasmusos pénzt. (Csak úgy zárójelben megjegyezzük: Szabó dékán és K.Szabó dékánhelyettes ezt a két utóbbi, „házastársi pótlékot” kioszthatná olyan doktoranduszoknak is az azzal járó munkával együtt, akik nem kaphatnak ösztöndíjat, noha jobban megérdemelnék, mint ilyen formában jutalmazott kegyenceik.) Mészáros Márton Hegedűs püspök népes családjának tagja, Balla rektor sógora. A rokonok kétszer annyian vannak, mint a nem-rokonok, név szerint Bánki Éva, Bertha Zoltán, Hima Gabriella, Nyilasy Balázs és Szász László. A nem-rokonok egyike professzor, ketten habilitált docensek, a negyedik és ötödik sima docens: egyikük sem tanszékvezető. Tanszékvezetés a Szabó András által vezetett intézetben csak rokonnak jár.
Ezt a pikáns családi tablót egészíti ki a Magyar Nyelvtdományi Tanszék, amelynek korábbi vezetője, Tolcsvai Nagy Gábor, az ELTÉ-s nyelvészprofesszor, Szatmári István veje. Azóta már átvette tőle a tanszéket Honti László akadémikus, akinek a felesége is ugyanazon a kis tanszéken oktat, sőt, két barátnőjét is felvetette oda, hogy a nej ne unatkozzék, bár egyiküknek nincs szakos diplomája.
Idézzük az 1992. évi XXXIII. törvény 41. § (2) bekezdését, amely kimondja, hogy a „magasabb vezető, vezető, továbbá a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult közalkalmazott munkakörével, vezető megbízásával összeférhetetlen [...], ha közeli hozzátartozójával [...] irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne”.
Szabó András dékán, intézetigazgató, tanszékvezető és felesége négyszeresen sérti meg a fenti törvényt, Honti László egyszer. A többi rokon egyszerűen csak használja rokoni kapcsolatait.
A legdurvábban Kulcsár-Szabó Ágnes, aki MAB-tag és KÁB (Képzési Ági Bizottság)-elnök apósa nevében vetet fel és rúgat ki embereket. Mondhatni, hogy a Károlin ő még ELTÉs és akadémikus APÓSánál is nagyobb ember:
Ő a Károlin a különbejáratú, egyszemélyes MAB.
“Szinte már vicc az a “rokoni” képződmény, ami itt létrejött – írtuk akkor. – A rektori teendőket ellátó rektorhelyettes (Balla Péter) egy püspök (Hegedűs Loránt) veje. Az egyetem legnagyobb karának, a bölcsészkarnak a dékánja (Szabó András), egy püspök (Szabó István) sógora. Ugyanezen kar dékánhelyettese – valójában a bölcsészkar diktátora (Kulcsár-Szabó? vagy Hansági? Ágnes) – pedig egy befolyásos akadémikus (Kulcsár-Szabó Ernő), az akkreditációs döntéseket befolyásoló képzési ági bizottság elnökének a menye.” (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/10/15/nepotism-at-a-hungarian-university-vetternwirtschaft-an-einer-ungarischer-universitat-uram-batyamos-vilag-egy-magyar-egyetemen/, http://karolibotrany.blogspot.com/2009/10/karolisbotranybloghu-betiltasanak.html)
Amikor ezt írtuk, még nem gondoltuk, hogy nem ez a vicc. Az igazi poén, hogy a botrányt kirobbantó csaló és közokirathamisító doktorandusz-tanársegéd, Mészáros Márton, Balla Péter rektor rokona.
A Károli Gáspár Református Egyetem abszurd képződmény, abszurdabb Móricz Rokonok című regényének világánál is. Itt hemzsegnek a rokonok, akik háromféle kategóriába sorolhatók: 1. Befolyásos családok selejtes tagjai, 2. Egymás rokonai, 3. Ennek a két kategóriának a kereszteződései, mint például a dékánházaspár, aki egymásnak is rokona, meg a Dunamelléki püspöknek is.
Néhány rokont említünk csupán a bölcsészkarról, bár bizonyára a többi karon is találnánk példát, ha nem is ilyen koncentrátumban.
A dupla tanszékvezető (Angol, Hermeneutika), Fabiny Tibor, a miskolci püspök, Fabiny Tamás édestestvére. Géher István ELTÉ-s professzor fia-lánya szét van osztva az Angol és a Magyar Tanszék között. Ugyanígy a Szabó András – Petrőczi Éva püspöksógor-házaspár is elvileg a Magyar és az Angol tanszékekre regisztrálta magát, gyakorlatilag azonban mindketten a Magyar Irodalmi stb. Intézetben dolgoznak és azon belül is mindketten ugyanazon kis létszámú, mindössze 4 fős Régi Magyar irodalmi tanszéken – Petrőczi, persze, diploma nélkül! – ahol ezzel máris többséget alkotnak, hiszen szavazategyenlőség esetén a tanszékvezető szava dönt. Ugyanez a helyzet a nevetséges Puritanizmuskutató Intézetben, amely voltaképpen a Régi Magyar Irodalmi tanszék megduplázása, ugyanazokkal a személyekkel, azzal az egyetlen különbséggel, hogy ebben a változatosság kedvéért Petrőczi Éva vezeti férjét, és annak régi magyaros beosztottjait, Bene Sándor docenst és Pénzes Szabolcs óraadót (de hova). A humor fokozása a Kremlinológiai Intézet, amelynek vezetője, Kun Miklós, Kun Béla unokája, beosztottja pedig saját felesége, Gereben Ágnes. Ez annál viccesebb, mert az egyetemen nincs orosz szak, ezért ez a kutatás nem kapcsolódik intézményen belül semmihez. Az egyetem alapító okiratában lefektetett célhoz, a protestáns művelődés kutatásához biztosan nem.
Ha lehet fokozni még a nepotizmus torzszüleményét, akkor ez a Magyar Intézetnek sikerült. Ez nem oktatási egység, hanem nagy családok selejtes sarjainak és beházasodottjainak gyűjtőhelye. Géher professzor fiát, ifj. Géher István tanársegédet, aki itt tanít, míg nővére, Kállay Géher Kata docens az Angolon, már említettük. Szabó András dékánt és magyar irodalmi intézetigazgatót, feleségével, a Puritanizmus stb. intézet igazgatónőjével, Petrőczi Éváva szintén, akik nemcsak egymás beosztottjai, hanem mindketten Szabó István Dunamelléki püspök rokonai. Kulcsár-Szabó (vagy Hansági?) Ágnes docens, az egyetlen egy szem magyar szakjával, nulla nyelvtudásával, az Összehasonlító Irodalmi tanszék vezetője, akárcsak apósa, Kulcsár-Szabó Ernő az ELTÉ-n. Hermann Zoltán docens, duplatanszékvezető (Klasszikus és Modern Magyar), Kulcsár-Szabó (tényleg? nem inkább Hansági?) Ágnes dékánhelyettes szövetségese és csicskása, a néprajzos professzor, Szilágyi Miklós veje, Kovács Árpád rendőrtiszt egykori beosztottjának, Szilágyi Zsófia veszprémi egyetemi oktatónak a férje és Szilágyi Márton, Kulcsár-Szabó Ernő intézetigazgató helyettesének (csicskásának) sógora. Horváth Csaba adjunktus Szávai János ELTÉ-s professzornak, Kulcsár Szabó Ernő beosztottjának a veje. Török Lajos adjunktus feleségestül (Maszárovics Ágnes) oktat a magyar irodalmi intézetben, mint ahogy ezt a „Rabszolgavásár” című posztunkban megírtuk, és mivel nagyon szeretik egymást, Szabó András dékántól és Kulcsár-Szabó (vagy Hansági?) dékánhelyettes asszonytól külön jutalmat kapnak: Török Lajos tanszéki rendszergazdaként még egy fizetést, Maszárovics Ágnes ösztöndíjas doktorandusz pedig Erasmusos pénzt. (Csak úgy zárójelben megjegyezzük: Szabó dékán és K.Szabó dékánhelyettes ezt a két utóbbi, „házastársi pótlékot” kioszthatná olyan doktoranduszoknak is az azzal járó munkával együtt, akik nem kaphatnak ösztöndíjat, noha jobban megérdemelnék, mint ilyen formában jutalmazott kegyenceik.) Mészáros Márton Hegedűs püspök népes családjának tagja, Balla rektor sógora. A rokonok kétszer annyian vannak, mint a nem-rokonok, név szerint Bánki Éva, Bertha Zoltán, Hima Gabriella, Nyilasy Balázs és Szász László. A nem-rokonok egyike professzor, ketten habilitált docensek, a negyedik és ötödik sima docens: egyikük sem tanszékvezető. Tanszékvezetés a Szabó András által vezetett intézetben csak rokonnak jár.
Ezt a pikáns családi tablót egészíti ki a Magyar Nyelvtdományi Tanszék, amelynek korábbi vezetője, Tolcsvai Nagy Gábor, az ELTÉ-s nyelvészprofesszor, Szatmári István veje. Azóta már átvette tőle a tanszéket Honti László akadémikus, akinek a felesége is ugyanazon a kis tanszéken oktat, sőt, két barátnőjét is felvetette oda, hogy a nej ne unatkozzék, bár egyiküknek nincs szakos diplomája.
Idézzük az 1992. évi XXXIII. törvény 41. § (2) bekezdését, amely kimondja, hogy a „magasabb vezető, vezető, továbbá a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult közalkalmazott munkakörével, vezető megbízásával összeférhetetlen [...], ha közeli hozzátartozójával [...] irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne”.
Szabó András dékán, intézetigazgató, tanszékvezető és felesége négyszeresen sérti meg a fenti törvényt, Honti László egyszer. A többi rokon egyszerűen csak használja rokoni kapcsolatait.
A legdurvábban Kulcsár-Szabó Ágnes, aki MAB-tag és KÁB (Képzési Ági Bizottság)-elnök apósa nevében vetet fel és rúgat ki embereket. Mondhatni, hogy a Károlin ő még ELTÉs és akadémikus APÓSánál is nagyobb ember:
Ő a Károlin a különbejáratú, egyszemélyes MAB.
Sonntag, 3. Januar 2010
Wieviel Stimmen hat der Dekan? (Hány szavazata van Szabó András dékánnak a Kari Tanácson?)
A Kari Tanács (továbbiakban KT) minden tagja elvileg 1 szavazattal rendelkezik. A dékán is. Eddig legalábbis így volt. Ezért a korábbi dékánokat néha le is szavazták.
A Szabó András által vezetett KT egyhangú vagy közel egyhangú döntéseket hoz, ami korántsem az egyetértés jele, hanem inkább a demokrácia megszűnéséé, a diktatúra kiépüléséé.
A Károli SzMSz-e (http://www.kre.hu/portal/images/data/kreszmszegys.pdf) szerint a Jogi Kar Tanácsában a HÖK-öt annak elnöke és négy választott tagja, azaz összesen öten képviselik (§41), a Hittudományi Kar tanácsában (§43) és a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Kar tanácsában (§44) pedig 1-1 hallgató. A BTK Tanácsában az egyetemi SzMSz §42. szerint nincs meghatározva a hallgatói képviselet számszerű aránya, a hallgatókat csupán egy határozatlan többes szám jelzi – nem véletlenül. Ez a szám ugyanis 15 fő, tizenötszöröse mind a nagykőrösi TFK-nak, mind a HTK-nak, és háromszorosa az ÁJK-nak.
A törvény szerint a hallgatók aránya az oktatókénak maximum egyharmada lehet. A Szabó András féle KT nemcsak kimeríti ezt a maximumot, hanem gyakorlatilag messze meghaladja. Tévedés volna azt képzelni, hogy ez a hallgatók fontosságát jelzi. Nem: a BTK-s HÖK = szavazógépezet. A tizenöt hallgatói szavazat hozzáadódik a dékáni szavazathoz, így Szabó Andrásnak nekifutásból 16 szavazata van.
Ez azonban még távolról sem az összes. A két dékánhelyettesi szavazat, Kulcsár-Szabó Ágnesé és Bíró Máriáé, továbbá a rektorhelyettes Györgyiné Koncz Judité, aki a 3 éves zenepedagógiai végzettségével másképp nem is lehetne a BTK-n, ahol semmi keresnivalója, szintén a dékán szavazatát erősíti.
Ezzel eddig Szabó Andrásnak 19 szavazata van. De lássuk tovább.
A nem tanszékvezető, sőt alkalmas szak nélkül semmilyen tanszékhez sem tartozó, orosz szakos nyugdíjas, Kovács Árpád szintén bent van a KT-ban, 1 további szavazatot hozva a dékánnak, vagyis már 20 dékáni szavazatnál tartunk. (Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, arra még visszatérünk.) Szabó András másik trollja, Hermann Zoltán egyedül 2 szavazattal rendelkezik, hiszen a BTK-n két tanszéket ül meg egyetlen – igaz, óriási – fenékkel (emlékeztetőül: a Klasszikus Magyart a nála szakmailag kvalifikáltabb Nyilasy Balázs habilitált docens elől foglalja el, a Modern Magyart pedig, azon kívül, hogy ehhez a területhez szakmailag semmi köze, egy professzor – Hima Gabriella -, egy habilitált docens – Bertha Zoltán – és egy szakmailag rangosabb docens – Szász László – elől). Velük együtt már 22 szavazata van a dékánnak a KT-ban.
Ehhez a 22-höz hozzáadódik az újonnan létesített Színháztudományi Tanszék szavazata, akik tesületileg lojálisak Szabó Andráshoz, miután nem Veszprémbe kell lejárniuk haknizni második fizetésükért; a Károli csak egy buszmegállónyira van fő munkahelyüktől, a Színháztudományi Egyetemtől. Velük együtt már 23 a dékáni szavazatok száma.
De még ez sem minden. Azokat a tanszékvezetőket, akiknek esetleg ellenszavazatuk lehetne a KT-ban, szép csöndesen lecserélik, és trollokat ültetnek helyükre: a már említett Hima Gabriellán kívül ilyen sorsra jutott Kopp Erika, Gergely András, Vass Csaba, Komlósi Piroska stb. Utódaik további 3 szavazattal gyarapítják Szabó András dékán szavazatainak számát (eddig 26).
A Kar oktatói állományába nem tartozó alkalmazotti képviselőre is a dékán tesz javaslatot (1), mint ahogy a szakalkalmazottra (1) is. Ez további két szavazatot jelent, azaz 28 biztos szavazata van a dékánnak, hiszen hogyan lehetne ilyen mechanizmus mellett a dékáni javaslatot leszavazni?
A szavazatjavítási trükkök mellett vannak hangulatjavító trükkök is. Ha egy tanszékvezetőt távollétében olyan munkatársa képvisel, aki kényelmetlen kérdéseket tesz fel, az a következőn már nincs ott. Így került a KT-ba pl. a magyar nyelvészet képviselőjeként Fóris Ágota, akinek nincs magyar szakja – N.Császi Ildikó helyett, akinek nemcsak magyar szakja van, hanem logikus, a kari vezetést zavarba ejtő kérdései is.
A szavazók gerincét azonban a 15 fős HÖK alkotja, amely mindig teljes létszámban ott van, szemben az oktatókkal, akiknek legtöbször a fele sem jelenik meg az üléseken, így a HÖK gyakorlatilag mindig többségben van. A HÖK-nek megvan ugyanis az a másik előnye, hogy sokan vannak, és a kutya se veszi észre, ha a regisztrált tagok helyett netán mások szavaznak. A lényeg a 15-ös szám, ami mindig megvan.
Éles helyzetben a koreográfia is a HÖK-re épül. Pl. Kopp Erika kiszavaztatása László Márton HÖK-elnök segítségével, aki szavazás előtt közvetlenül bejelenti Györgyiné rektorhelyettes asszony friss, előző napi habilitációját, amivel az kiüti a szakmailag összehasonlíthatatlanul jobb Kopp Erikát (tegyük hozzá, Györgyiné habilitációja önmagában botrány, hiszen összesen 13 publikációra történt, amelyek többségét ő maga helyezte el rektorhelyettesként – pozícióját használva – az általa szerkesztett károlis egyetemi lapban, a Studia Caroliensisben). Néhány hónappal később László Márton HÖK-elnök ezért a KT-alakításáért Szabó András dékántól a Kálvin téri templomban kitüntetést kap.
A HÖK nem a hallgatók érdekvédelmi szervezete tehát, hanem a kari vezetés zsoldos hadserege. Világosan bizonyítják ezt a HÖK-ösöknek ilyen-olyan formában juttatott összegek, többek között az ösztöndíjak elosztása a Karon: HÖK-ösök 2-es-3-as átlagra is kapnak, míg kitűnő és jeles nem HÖK-tagok nem. A HÖK szakmai kérdésben nem illetékes, mégis ő dönti el, kit nevezzenek ki tanszékvezetőnek, kit alkalmazzon az egyetem, ki kerüljön be a Kari Doktori és Habilitációs Tanácsba. A jelölteket / pályázókat sokszor nem is ismerik. Mégis pontosan tudják, mikor kell az igent és a nemet aláhúzni. Csak két példa. A teljesen ismeretlen debreceni Simon Attila és az ELTÉ-s Eisemann György megválasztása. Mindketten részt vettek abban a bizottságban (utóbbi elnökként), amely Mészáros Márton meg nem írt disszertációjára 100%-ot adott. Honnan tudták, hogy igennel kell szavazni rájuk? A KT jegyzőkönyvei szerint nem a KT-ülésen szerezték be az információt: a pályázati anyagok ugyanis el sem jutnak a KT elé, azokat az ún. Kari Tudományos Tanács már előre értékeli és véleményezi.
Itt térünk vissza Kovács Árpád KT-tagságára. Hogy kerül egy nyugdíjas, orosz szakos, semmilyen tanszékhez nem tartozó oktató a KT-ba? Úgy, hogy ő a Szabó András és Kulcsár-Szabó Ágnes által kreált Kari Tudományos Tanács elnöke, titkára pedig – mily meglepő! – az ezt a testületet kiagyaló Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes. Tudományos Tanács az SzMSz szerint csak egyetemi szinten állítható fel (http://www.kre.hu/portal/images/data/kreszmszegys.pdf, §26.), és nem kari szinten, de még ott sincs olyan jogköre, amilyent a kari vezetés vindikál neki. Ez a szerv ugyanis előzsűrizés címén már eleve eldönti az állás- ill. különböző funkciók betöltésére kiírt pályázatok sorsát. Vagyis a döntéshozatal személyi kérdésekben már a színfalak mögött megtörténik. A HÖK-nek a kari vezetés még a KT előtt megsúgja, hogyan szavazzon. Ez a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem történhet másként.
Hány szavazata van tehát Szabó András dékánnak?
Legszerényebb számításunk szerint eddig 28, de akkor még nem említettük a Szabó dékánhoz kutyamód hűséges Fabiny Tibort, aki szintén 2 tanszék (Angol és Hermeneutika) nevében, tehát 2x szavaz, vagy Bíró Mária dékánhelyettes tántoríthatatlan hívét, a már 72 éves, és éppen ezért még tanszékvezető Pálóczi Horváth Andrást. Ezzel már 30 felett jár Szabó András szavazatainak száma.
Egy-egy KT-on 25-30 fő van ténylegesen jelen (a többi hiányzó). A KT fenti összetétele alapján a dékáni többséget a HÖK egyedül is képes biztosítani. Azaz Szabó András és bandájának többségi szavazata eleve be van építve a KT jelenlegi struktúrájába.
Ami a Kari Tanácson zajlik, az semmi esetre sem tanácskozás, és végképp nem törvényes szavazás.
KT = KK: KutyaKomédia.
A Szabó András által vezetett KT egyhangú vagy közel egyhangú döntéseket hoz, ami korántsem az egyetértés jele, hanem inkább a demokrácia megszűnéséé, a diktatúra kiépüléséé.
A Károli SzMSz-e (http://www.kre.hu/portal/images/data/kreszmszegys.pdf) szerint a Jogi Kar Tanácsában a HÖK-öt annak elnöke és négy választott tagja, azaz összesen öten képviselik (§41), a Hittudományi Kar tanácsában (§43) és a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Kar tanácsában (§44) pedig 1-1 hallgató. A BTK Tanácsában az egyetemi SzMSz §42. szerint nincs meghatározva a hallgatói képviselet számszerű aránya, a hallgatókat csupán egy határozatlan többes szám jelzi – nem véletlenül. Ez a szám ugyanis 15 fő, tizenötszöröse mind a nagykőrösi TFK-nak, mind a HTK-nak, és háromszorosa az ÁJK-nak.
A törvény szerint a hallgatók aránya az oktatókénak maximum egyharmada lehet. A Szabó András féle KT nemcsak kimeríti ezt a maximumot, hanem gyakorlatilag messze meghaladja. Tévedés volna azt képzelni, hogy ez a hallgatók fontosságát jelzi. Nem: a BTK-s HÖK = szavazógépezet. A tizenöt hallgatói szavazat hozzáadódik a dékáni szavazathoz, így Szabó Andrásnak nekifutásból 16 szavazata van.
Ez azonban még távolról sem az összes. A két dékánhelyettesi szavazat, Kulcsár-Szabó Ágnesé és Bíró Máriáé, továbbá a rektorhelyettes Györgyiné Koncz Judité, aki a 3 éves zenepedagógiai végzettségével másképp nem is lehetne a BTK-n, ahol semmi keresnivalója, szintén a dékán szavazatát erősíti.
Ezzel eddig Szabó Andrásnak 19 szavazata van. De lássuk tovább.
A nem tanszékvezető, sőt alkalmas szak nélkül semmilyen tanszékhez sem tartozó, orosz szakos nyugdíjas, Kovács Árpád szintén bent van a KT-ban, 1 további szavazatot hozva a dékánnak, vagyis már 20 dékáni szavazatnál tartunk. (Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra, arra még visszatérünk.) Szabó András másik trollja, Hermann Zoltán egyedül 2 szavazattal rendelkezik, hiszen a BTK-n két tanszéket ül meg egyetlen – igaz, óriási – fenékkel (emlékeztetőül: a Klasszikus Magyart a nála szakmailag kvalifikáltabb Nyilasy Balázs habilitált docens elől foglalja el, a Modern Magyart pedig, azon kívül, hogy ehhez a területhez szakmailag semmi köze, egy professzor – Hima Gabriella -, egy habilitált docens – Bertha Zoltán – és egy szakmailag rangosabb docens – Szász László – elől). Velük együtt már 22 szavazata van a dékánnak a KT-ban.
Ehhez a 22-höz hozzáadódik az újonnan létesített Színháztudományi Tanszék szavazata, akik tesületileg lojálisak Szabó Andráshoz, miután nem Veszprémbe kell lejárniuk haknizni második fizetésükért; a Károli csak egy buszmegállónyira van fő munkahelyüktől, a Színháztudományi Egyetemtől. Velük együtt már 23 a dékáni szavazatok száma.
De még ez sem minden. Azokat a tanszékvezetőket, akiknek esetleg ellenszavazatuk lehetne a KT-ban, szép csöndesen lecserélik, és trollokat ültetnek helyükre: a már említett Hima Gabriellán kívül ilyen sorsra jutott Kopp Erika, Gergely András, Vass Csaba, Komlósi Piroska stb. Utódaik további 3 szavazattal gyarapítják Szabó András dékán szavazatainak számát (eddig 26).
A Kar oktatói állományába nem tartozó alkalmazotti képviselőre is a dékán tesz javaslatot (1), mint ahogy a szakalkalmazottra (1) is. Ez további két szavazatot jelent, azaz 28 biztos szavazata van a dékánnak, hiszen hogyan lehetne ilyen mechanizmus mellett a dékáni javaslatot leszavazni?
A szavazatjavítási trükkök mellett vannak hangulatjavító trükkök is. Ha egy tanszékvezetőt távollétében olyan munkatársa képvisel, aki kényelmetlen kérdéseket tesz fel, az a következőn már nincs ott. Így került a KT-ba pl. a magyar nyelvészet képviselőjeként Fóris Ágota, akinek nincs magyar szakja – N.Császi Ildikó helyett, akinek nemcsak magyar szakja van, hanem logikus, a kari vezetést zavarba ejtő kérdései is.
A szavazók gerincét azonban a 15 fős HÖK alkotja, amely mindig teljes létszámban ott van, szemben az oktatókkal, akiknek legtöbször a fele sem jelenik meg az üléseken, így a HÖK gyakorlatilag mindig többségben van. A HÖK-nek megvan ugyanis az a másik előnye, hogy sokan vannak, és a kutya se veszi észre, ha a regisztrált tagok helyett netán mások szavaznak. A lényeg a 15-ös szám, ami mindig megvan.
Éles helyzetben a koreográfia is a HÖK-re épül. Pl. Kopp Erika kiszavaztatása László Márton HÖK-elnök segítségével, aki szavazás előtt közvetlenül bejelenti Györgyiné rektorhelyettes asszony friss, előző napi habilitációját, amivel az kiüti a szakmailag összehasonlíthatatlanul jobb Kopp Erikát (tegyük hozzá, Györgyiné habilitációja önmagában botrány, hiszen összesen 13 publikációra történt, amelyek többségét ő maga helyezte el rektorhelyettesként – pozícióját használva – az általa szerkesztett károlis egyetemi lapban, a Studia Caroliensisben). Néhány hónappal később László Márton HÖK-elnök ezért a KT-alakításáért Szabó András dékántól a Kálvin téri templomban kitüntetést kap.
A HÖK nem a hallgatók érdekvédelmi szervezete tehát, hanem a kari vezetés zsoldos hadserege. Világosan bizonyítják ezt a HÖK-ösöknek ilyen-olyan formában juttatott összegek, többek között az ösztöndíjak elosztása a Karon: HÖK-ösök 2-es-3-as átlagra is kapnak, míg kitűnő és jeles nem HÖK-tagok nem. A HÖK szakmai kérdésben nem illetékes, mégis ő dönti el, kit nevezzenek ki tanszékvezetőnek, kit alkalmazzon az egyetem, ki kerüljön be a Kari Doktori és Habilitációs Tanácsba. A jelölteket / pályázókat sokszor nem is ismerik. Mégis pontosan tudják, mikor kell az igent és a nemet aláhúzni. Csak két példa. A teljesen ismeretlen debreceni Simon Attila és az ELTÉ-s Eisemann György megválasztása. Mindketten részt vettek abban a bizottságban (utóbbi elnökként), amely Mészáros Márton meg nem írt disszertációjára 100%-ot adott. Honnan tudták, hogy igennel kell szavazni rájuk? A KT jegyzőkönyvei szerint nem a KT-ülésen szerezték be az információt: a pályázati anyagok ugyanis el sem jutnak a KT elé, azokat az ún. Kari Tudományos Tanács már előre értékeli és véleményezi.
Itt térünk vissza Kovács Árpád KT-tagságára. Hogy kerül egy nyugdíjas, orosz szakos, semmilyen tanszékhez nem tartozó oktató a KT-ba? Úgy, hogy ő a Szabó András és Kulcsár-Szabó Ágnes által kreált Kari Tudományos Tanács elnöke, titkára pedig – mily meglepő! – az ezt a testületet kiagyaló Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes. Tudományos Tanács az SzMSz szerint csak egyetemi szinten állítható fel (http://www.kre.hu/portal/images/data/kreszmszegys.pdf, §26.), és nem kari szinten, de még ott sincs olyan jogköre, amilyent a kari vezetés vindikál neki. Ez a szerv ugyanis előzsűrizés címén már eleve eldönti az állás- ill. különböző funkciók betöltésére kiírt pályázatok sorsát. Vagyis a döntéshozatal személyi kérdésekben már a színfalak mögött megtörténik. A HÖK-nek a kari vezetés még a KT előtt megsúgja, hogyan szavazzon. Ez a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem történhet másként.
Hány szavazata van tehát Szabó András dékánnak?
Legszerényebb számításunk szerint eddig 28, de akkor még nem említettük a Szabó dékánhoz kutyamód hűséges Fabiny Tibort, aki szintén 2 tanszék (Angol és Hermeneutika) nevében, tehát 2x szavaz, vagy Bíró Mária dékánhelyettes tántoríthatatlan hívét, a már 72 éves, és éppen ezért még tanszékvezető Pálóczi Horváth Andrást. Ezzel már 30 felett jár Szabó András szavazatainak száma.
Egy-egy KT-on 25-30 fő van ténylegesen jelen (a többi hiányzó). A KT fenti összetétele alapján a dékáni többséget a HÖK egyedül is képes biztosítani. Azaz Szabó András és bandájának többségi szavazata eleve be van építve a KT jelenlegi struktúrájába.
Ami a Kari Tanácson zajlik, az semmi esetre sem tanácskozás, és végképp nem törvényes szavazás.
KT = KK: KutyaKomédia.
Samstag, 26. Dezember 2009
György Eisemann, ein Mädchen für alles
Az egyik hozzászóló szerint a blogunkból az derül ki, hogy a Károli „maga a pokol”, míg az ELTE tisztán kerül ki a botrányból. A kommentelőnek igaza van. Most ezt a hiányosságot pótoljuk (a szerk.).
A 17. század táján jött divatba a factotum (latin: fac totum = csinálj meg mindent) szó olyan személy jellemzésére, akire minden feladat rábízható. Később német nyelvterületen a “Mädchen für alles” kiszorította ezt. A “Mädchen für alles” magyarán a mindenes, a cselédlány, de az ilyen bevállalósokra nálunk is inkább a német eredetit használják. Az angol “maid-of-all-work” ennek tükörfordítása.
Eisemann György, az ELTE professzora, ilyen “Mädchen für alles”. A Mészáros-féle csalás csakis azért volt lehetséges, mert vannak Eisemannok, akik minden piszkos munkát bevállalnak – pénzért, karrierért, veleszületett csúszásmászásból, gyógyíthatatlan talpnyalásból (hogy finoman fogalmazzak).
A szálak az APÓS, Kulcsár-Szabó Ernő tanszékére vezetnek. Az ő beosztottja Eisemann György, akinek fő kutatási területe a 19.századi magyar próza. Se Mészáros Márton eredeti témájához (20. századi magyar protestáns media), sem annak védés előtt két héttel módosított változatáshoz (Luther) Eisemann Györgynek nincs köze. A bizottság többi tagjának sem. Az egyik opponens, Bednanics Gábor, Kulcsár-Szabó Ernő 2007-ben védett doktorandusza, a 19. századi magyar líra szakembere. Hermann Zoltán bizottsági tag (KSzE másik volt doktorandusza és a MENY, KSzÁ csicskása a Károlin) fő kutatási területe a magyar felvilágosodás; Simon Attilának, a Kulcsár-Szabó-féle MAB-bizottság új tagjának meg annyira nincs köze Lutherhez, hogy ő egyenesen a Debreceni Egyetem Jogi Karáról került ebbe fura bizottságba. Egyetlen germanista, egyetlen mediavista sem volt ott „Luther”-ügyben, hacsak a dékánfeleséget, a kizárólag angol szakos Petrőczi Évát nem tekintjük középkorkutatónak, de ő legfeljebb főfoglalkozású bohócként ülhetett ott (hogy csak a legvállalhatóbb funkcióját említsem a sok vállalhatatlan közül), tőle tehát senki nem is várt igazi szakvéleményt. Az ő feladata egyrészt a Kulcsár-Szabó Ágnesnek Baranyai-ügyben nyújtott szívesség viszonzása volt, a másik pedig inkább költői, mintsem tudományos: panegyricus írása az újsütetű, mindössze a védés előtt két héttel felkért férj-témavezető védencének nemlétező disszertációjáról. Vagyis fikció gyártása, semmint valódi elemzésé. (Hogy is lehetne elemezni a nem-létezőt?)
A bizottság elnökét sem a saját, sem a bizottság többi tagjának inkompetenciája nem zavarta. De még az az aprócska hiányosság sem, hogy nincs disszertáció. Átsiklott afölött, hogy mindössze egy kb. 30 oldalnyi „recenzió” van csak Luther német szakirodalmáról, szellősen, nagy margókkal gépelve, duplányi terjedelemnek látszatva, mint ahogy afölött is, hogy a második rész teljesen más tárgyról szól, mint az első, továbbá, hogy azt bevallottan nem a jelölt írta, hanem az csapatmunka. Megszavazta és megszavaztatta a bizottsággal a maximális 100%-ot. Nem mintha a bizottság tagjait emiatt meg kellett volna erőszakolnia. A szakértelem nem volt szempont, csak az, hogy mindnyájan a Kulcsár-Szabó-család lekötelezettjei legyenek.
Itt azonban még nem ért véget Eisemann György “Mädchen für alles”-szerepe. Még ugyanaznap, azaz Mészáros Márton védésének napján, 2009. március 26-án, alighogy 100%-kal átvitte a meg nem írt disszertációt, a csalást ünneplő koccintgatások közepette, azon nyomban elvállalt egy másik „átvitelt” is: Kulcsár-Szabó Ágnes meg nem írt monográfiájának habilitációjáét.
Egy héttel később pedig már újból megjelent a Károlin, hogy elkezdje KszÁ habilitációjának konkrét szervezését.
Nem egészen 2 hónappal később egy puccshoz adta a nevét: egy májusi Kari Tanácson vállalta jelölését a Károli aznap megalapítandó Kari Doktori és Habilitációs Tanácsába, amelyet a célból hoztak létre, hogy a Kari Tanácson a Doktori Iskola alapítóját és vezetőjét, Hima Gabriellát a HÖK-kel kiszavaztassák a megalakítandó testületből.
Eisemann Györgynek erre sikerült két héttel később még személyesen is ráerősítenie. Leküzdötte azt a 200 métert, ami az ELTÉ-t a Károlitól térben elválasztja, hogy a puccsal létrehozott testület alapító ülésén most egy másik puccs tevékeny részese lehessen, azaz, leválthassa Hima Gabriellát a Doktori Iskola vezetéséről is, és másodszor is Kovács Árpádot, a Kulcsár-Szabó féle MAB-bizottság tagját válassza meg helyette. Hogy a Doktori Iskola vezetője miért nem volt meghíva arra az ülésre, amelyen őt Eisemann György - Szabó Andrással és Kovács Árpáddal közösen - leváltotta, azt Eisemann Györgynek eszébe sem jutott megkérdezni. Természetesnek vette, hogy teljesítse a Szabó András által kért szívességet, a Doktori Iskola vezetőjének leszavazását – a körülmények ismerete és a távollétében megvádolt vezető meghallgatása nélkül.
Ugyanúgy, mint ahogy a Kulcsár-Szabó Ágnes által kért szívességeket is skrupulus nélkül teljesítette: Mészáros Márton 100%-os doktori fokozatának megszavaztatását – megírt dolgozat nélkül, és, persze Kulcsár-Szabó Ágnes gyors habilitáltatásának ügyét is, amelynek szervezését azonnal megkezdte.
Ha nincs károlisbotrány, a 42.életévében járó MENY – nulla vagy inkább neatív szakmai teljesítményével – ma már egyetemre kinevezett professzor lenne, ami mindössze 2 gyors lépést igényelt: az Eisemann általi habilitáltatást még a 2008/2009.tanév tavaszi félévében, magától értetőden 100%-kal, majd a jelenlegi MAB-os szakbizottság igenlő szavazatát a MENY professzori felterjesztéséről, még az APÓS elnöki mandátumának lejárta, azaz 2009.december 31. előtt. Ez nem lett volna 100%, elkerülhetetlen lett volna néhány NEM szavazat, de APÓS valahogy ezt is keresztülboxolta volna.
Fentiekből látható, hogy míg a “Mädchen für alles”-ek az élet sok területén hasznosak, egyetemi terepen kimondottan kártékonyak. Parancsot teljesítenek, vagy szívességet viszonoznak, egyremegy. Szakmailag és társadalmilag is felelőtlenül, hatalmat adnak buta, tehetségtelen, becstelen személyeknek, mint ahogy Eisemann György tette volna Mészáros Mártonnal, a Dunapatajon és Gödöllőn is sikertelen gimnazistával, aki egyetemi karriert Kulcsár-Szabó Ágnes jóvoltából csinált, és ma már megírt dolgozat nélkül 100%-os doktor lenne, ha a MAB azt nem mondja, hogy mindennek van határa.
És az ostoba, rosszindulatú, sötét rágalmazó, emberek fölött seperc alatt pálcát törő kis diktátor-MENY, Kulcsár-Szabó Ágnes pedig professzorként köszöntené az Újévet – szintén Eisemann Györy, a felelőtlen, gyáva, urai kívánságait leső és túllihegve teljesítő “Mädchen für alles” jóvoltából.
A 17. század táján jött divatba a factotum (latin: fac totum = csinálj meg mindent) szó olyan személy jellemzésére, akire minden feladat rábízható. Később német nyelvterületen a “Mädchen für alles” kiszorította ezt. A “Mädchen für alles” magyarán a mindenes, a cselédlány, de az ilyen bevállalósokra nálunk is inkább a német eredetit használják. Az angol “maid-of-all-work” ennek tükörfordítása.
Eisemann György, az ELTE professzora, ilyen “Mädchen für alles”. A Mészáros-féle csalás csakis azért volt lehetséges, mert vannak Eisemannok, akik minden piszkos munkát bevállalnak – pénzért, karrierért, veleszületett csúszásmászásból, gyógyíthatatlan talpnyalásból (hogy finoman fogalmazzak).
A szálak az APÓS, Kulcsár-Szabó Ernő tanszékére vezetnek. Az ő beosztottja Eisemann György, akinek fő kutatási területe a 19.századi magyar próza. Se Mészáros Márton eredeti témájához (20. századi magyar protestáns media), sem annak védés előtt két héttel módosított változatáshoz (Luther) Eisemann Györgynek nincs köze. A bizottság többi tagjának sem. Az egyik opponens, Bednanics Gábor, Kulcsár-Szabó Ernő 2007-ben védett doktorandusza, a 19. századi magyar líra szakembere. Hermann Zoltán bizottsági tag (KSzE másik volt doktorandusza és a MENY, KSzÁ csicskása a Károlin) fő kutatási területe a magyar felvilágosodás; Simon Attilának, a Kulcsár-Szabó-féle MAB-bizottság új tagjának meg annyira nincs köze Lutherhez, hogy ő egyenesen a Debreceni Egyetem Jogi Karáról került ebbe fura bizottságba. Egyetlen germanista, egyetlen mediavista sem volt ott „Luther”-ügyben, hacsak a dékánfeleséget, a kizárólag angol szakos Petrőczi Évát nem tekintjük középkorkutatónak, de ő legfeljebb főfoglalkozású bohócként ülhetett ott (hogy csak a legvállalhatóbb funkcióját említsem a sok vállalhatatlan közül), tőle tehát senki nem is várt igazi szakvéleményt. Az ő feladata egyrészt a Kulcsár-Szabó Ágnesnek Baranyai-ügyben nyújtott szívesség viszonzása volt, a másik pedig inkább költői, mintsem tudományos: panegyricus írása az újsütetű, mindössze a védés előtt két héttel felkért férj-témavezető védencének nemlétező disszertációjáról. Vagyis fikció gyártása, semmint valódi elemzésé. (Hogy is lehetne elemezni a nem-létezőt?)
A bizottság elnökét sem a saját, sem a bizottság többi tagjának inkompetenciája nem zavarta. De még az az aprócska hiányosság sem, hogy nincs disszertáció. Átsiklott afölött, hogy mindössze egy kb. 30 oldalnyi „recenzió” van csak Luther német szakirodalmáról, szellősen, nagy margókkal gépelve, duplányi terjedelemnek látszatva, mint ahogy afölött is, hogy a második rész teljesen más tárgyról szól, mint az első, továbbá, hogy azt bevallottan nem a jelölt írta, hanem az csapatmunka. Megszavazta és megszavaztatta a bizottsággal a maximális 100%-ot. Nem mintha a bizottság tagjait emiatt meg kellett volna erőszakolnia. A szakértelem nem volt szempont, csak az, hogy mindnyájan a Kulcsár-Szabó-család lekötelezettjei legyenek.
Itt azonban még nem ért véget Eisemann György “Mädchen für alles”-szerepe. Még ugyanaznap, azaz Mészáros Márton védésének napján, 2009. március 26-án, alighogy 100%-kal átvitte a meg nem írt disszertációt, a csalást ünneplő koccintgatások közepette, azon nyomban elvállalt egy másik „átvitelt” is: Kulcsár-Szabó Ágnes meg nem írt monográfiájának habilitációjáét.
Egy héttel később pedig már újból megjelent a Károlin, hogy elkezdje KszÁ habilitációjának konkrét szervezését.
Nem egészen 2 hónappal később egy puccshoz adta a nevét: egy májusi Kari Tanácson vállalta jelölését a Károli aznap megalapítandó Kari Doktori és Habilitációs Tanácsába, amelyet a célból hoztak létre, hogy a Kari Tanácson a Doktori Iskola alapítóját és vezetőjét, Hima Gabriellát a HÖK-kel kiszavaztassák a megalakítandó testületből.
Eisemann Györgynek erre sikerült két héttel később még személyesen is ráerősítenie. Leküzdötte azt a 200 métert, ami az ELTÉ-t a Károlitól térben elválasztja, hogy a puccsal létrehozott testület alapító ülésén most egy másik puccs tevékeny részese lehessen, azaz, leválthassa Hima Gabriellát a Doktori Iskola vezetéséről is, és másodszor is Kovács Árpádot, a Kulcsár-Szabó féle MAB-bizottság tagját válassza meg helyette. Hogy a Doktori Iskola vezetője miért nem volt meghíva arra az ülésre, amelyen őt Eisemann György - Szabó Andrással és Kovács Árpáddal közösen - leváltotta, azt Eisemann Györgynek eszébe sem jutott megkérdezni. Természetesnek vette, hogy teljesítse a Szabó András által kért szívességet, a Doktori Iskola vezetőjének leszavazását – a körülmények ismerete és a távollétében megvádolt vezető meghallgatása nélkül.
Ugyanúgy, mint ahogy a Kulcsár-Szabó Ágnes által kért szívességeket is skrupulus nélkül teljesítette: Mészáros Márton 100%-os doktori fokozatának megszavaztatását – megírt dolgozat nélkül, és, persze Kulcsár-Szabó Ágnes gyors habilitáltatásának ügyét is, amelynek szervezését azonnal megkezdte.
Ha nincs károlisbotrány, a 42.életévében járó MENY – nulla vagy inkább neatív szakmai teljesítményével – ma már egyetemre kinevezett professzor lenne, ami mindössze 2 gyors lépést igényelt: az Eisemann általi habilitáltatást még a 2008/2009.tanév tavaszi félévében, magától értetőden 100%-kal, majd a jelenlegi MAB-os szakbizottság igenlő szavazatát a MENY professzori felterjesztéséről, még az APÓS elnöki mandátumának lejárta, azaz 2009.december 31. előtt. Ez nem lett volna 100%, elkerülhetetlen lett volna néhány NEM szavazat, de APÓS valahogy ezt is keresztülboxolta volna.
Fentiekből látható, hogy míg a “Mädchen für alles”-ek az élet sok területén hasznosak, egyetemi terepen kimondottan kártékonyak. Parancsot teljesítenek, vagy szívességet viszonoznak, egyremegy. Szakmailag és társadalmilag is felelőtlenül, hatalmat adnak buta, tehetségtelen, becstelen személyeknek, mint ahogy Eisemann György tette volna Mészáros Mártonnal, a Dunapatajon és Gödöllőn is sikertelen gimnazistával, aki egyetemi karriert Kulcsár-Szabó Ágnes jóvoltából csinált, és ma már megírt dolgozat nélkül 100%-os doktor lenne, ha a MAB azt nem mondja, hogy mindennek van határa.
És az ostoba, rosszindulatú, sötét rágalmazó, emberek fölött seperc alatt pálcát törő kis diktátor-MENY, Kulcsár-Szabó Ágnes pedig professzorként köszöntené az Újévet – szintén Eisemann Györy, a felelőtlen, gyáva, urai kívánságait leső és túllihegve teljesítő “Mädchen für alles” jóvoltából.
Dienstag, 3. November 2009
Die offizielle Version über das PhD-Programm (MAB-hatarozat a Doktori Iskola felfüggeszteseröl)
Néhány nappal ezelőtt az Egyetem egyik oktatója, nevezzük úgy, ahogy a hallgatók, H(ormon)Z(avaros hájtömeg), ún. tájékoztatót küldött szét a Doktori Iskola hallgatóinak, azt hazudva, hogy az eredeti szöveget nem továbbíthatja, mert az kifejezetten Balla Péter rektorhelyettesnek szól. Ezzel az ürüggyel a MAB-határozat tartalmát erősen redukálva, a kényelmetlen tényeket elhallgatva, dezinformáló szöveget szerkesztett, elhallgatva az okirathamisításokat, az ebből adódó szükségszerű szankciókat, továbbá a vezető törvénytelen és etikátlan leváltásának elítélését. A MAB reméli, hogy ez a példátlan eljárás egyetlen Doktori Iskolában sem fordulhat elő többé. Ha egy Doktori Iskola-vezetőt azonnali hatállyal, hamis vádakra alapozva a távollétében le lehetne váltani, akkor nem lenne olyan szakmailag komolyan vehető tudós, aki ezt a funkciót válllalná. Csak olyan Kovács Árpád-féle, aki amoralitását egész eddigi pályafutásával bizonyította, és mostani szereplésével életművére feltette a pontot. A MAB-határozat egyébként etikátlannak nevezi mind Jákvalvi Magdolna, mind Kovács Árpád magatartását, akik ahelyett, hogy elhatárolódtak volna a törvénytelenségektől, szó nélkül elfogadták, sőt, utóbbi szó szerint “meglovagolta” azt, és saját egyéni céljaira használta azt ki. A MAB-határozat szövege itt olvasható:
#200 HATÁROZAT
a MAB 2009/7/XIII/2/200. sz. határozata
a
Károli Gáspár Református Egyetem
161
azonosítószámú
irodalomtudományok
besorolással kért doktori iskolájáról:
A MAB a doktori iskola akkreditációját
felfüggeszti
indoklás:
1. A MAB köszönettel vette Balla Péter mb. rektor levelét és intézkedéseit, valamint az átdolgozott dokumentumokat.
2. A MAB három személy esetén (dr. Baranyi Katalin, Mészáros Márton és Riskó Enikő ) a PhD fokozat visszavonását és új eljárás kezdeményezését egyetértéssel fogadta. Ezzel a doktoranduszok viselik a szabályzatnak nem megfelelő értekezés benyújtásának következményeit, de egyúttal lehetőséget kapnak az érvényes fokozat megszerzésére. Ez tanulság számukra is, miként a doktori iskola minden doktorandusza és oktatója, valamint az eljárásokban közreműködők számára is.
3. A MAB szükségesnek tartja, hogy a három fokozat ügyében tapasztalt hibák, jogsértések, szabálytalanságok elkövetőinek (fiktív és valós témavezetőknek, DI tagjainak, az iratokat kiállító, átdátumozó és kezelő adminisztratív munkatársaknak, a felsorolt cselekményekre utasítást adóknak) a felelősségét is állapítsa meg az Egyetem, és cselekményeiknek megfelelő következményei legyenek. Ezek sokkal komolyabb súlyúak, mint a doktoranduszok vétsége.
4. A MAB kéri, hogy az Egyetem tájékoztassa a három eljárásban részt vevő valamennyi szakembert (bírálókat, szigorlati bizottsági tagokat) a fokozatok visszavonásáról és annak indokairól.
5. A jövőbeli eljárásoknál az Egyetem fokozatszerzéssel kapcsolatos (pl. publikációs) követelményeit, valamint a MAB-nak a (társ)témavezetéssel kapcsolatos állásfoglalását is figyelembe kell venni.
6. A három visszavont fokozat következtében a DI-ben nincs hét olyan törzstag, akiknek végzettje van, ezért a DI akkreditációját a MAB 2009. október 6-i hatállyal 2010. június 30-ig felfüggeszti.
7. A felfüggesztés azt jelenti, hogy ennek idején (már most 2009. október 6-tól) a DI-ben semmilyen, a PhD fokozatszerzéssel és habilitációval kapcsolatos eljárási cselekményre (jelentkezés képzésre, doktori vagy habilitációs értekezés benyújtása, elfogadása, felkérés bírálatra, szigorlat letétele, munkahelyi és nyilvános vita, PhD fokozat, ill. habilitációs cím odaítélése stb.) nem kerülhet sor.
8. A DI keressen kapcsolatot más irodalomtudományi doktori iskolákkal, akik vállalják, hogy a 3 fent nevezett jelöltet fokozatszerzésre fogadják, új disszertációjuk védését lebonyolítják, és sikeres védés esetén a fokozatot kiadják. A témavezetők természetesen a KRE IDI témavezetői maradnak.
9. Annak feltételezésével, hogy a DI újbóli akkreditálására belátható időn belül sor kerül, elsősorban a doktoranduszok érdekeit alapul véve, a doktori képzés a jelen tanév befejezéséig ideiglenesen folytatható.
10. A MAB sajnálattal tudomásul veszi dr. Hima Gabriella professzor asszony lemondását a DI törzstagságáról. Sajnálattal azért, mert Hima Gabriella a doktori iskola alapító vezetője volt, azt sikeresen megszervezte és igényes következetességgel szakmailag irányította, bár a működési zavarok kialakulásáért őt is terheli felelősség. A DI honlapja szerint a legtöbb témát ő hirdette meg, a legtöbb témavezetést ő vállalta. Törzstagságának megszűnte jelentős szakmai veszteség a DI számára.
11. A MAB etikailag nem tartja elfogadhatónak és elítéli a DI vezetőváltásának azt a módját, amikor az érintett nem lehetett jelen, mert az ülést olyan időpontra szervezték, amikor ő semmiképpen nem tudott részt venni. Erre minden körülmények között módot és időt kellett volna, és kell találni. A MAB emiatt Hima Gabriella törzstagságról történt lemondását és nem leváltását tekinti a vezetői megbízás megszűnése okának. A MAB nagyon reméli, hogy a magyar doktori iskolák körében ilyen eljárásra máshol nem volt, és nem is lesz példa.
12. Etikailag és jogilag is megengedhetetlen, hogy közeli hozzátartozók (a jelen DI esetében házastársak) egyazon doktori eljárásban bármilyen minőségben együtt vegyenek részt. Ez az összeférhetetlenség elemi és mindig betartandó kritériuma.
13. A MAB megnyugvással vette tudomásul az Egyetem másik két doktori iskolájának és megbízott rektorának elhatárolódását az irodalomtudományi doktori iskolában történtektől. Ezt az irodalomtudományi DI új törzstagjaitól is elképzelhetőnek tartotta volna, de a vezetőváltás módja következtében ez a lehetőség már nem áll fenn.
14. A MAB legkésőbb 2010. április 30-ig várja az Egyetem vezetésének tájékoztatását vagy kezdeményezését a doktori iskola újbóli akkreditációja ügyében. A doktori iskola ennek függvényében folytathatja munkáját és hirdethet meg újabb felvételt 2010-ben.
Budapest, 2009. október 02.
Az idézett szöveg lelőhelye:
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=191&di_ID=70
(Ha még valaki kételkedne abban, hogy a Református Életben a református egyetemről megjelent cikkek az igazat tartalmazzák, az itt meggyőződhet róla.)
#200 HATÁROZAT
a MAB 2009/7/XIII/2/200. sz. határozata
a
Károli Gáspár Református Egyetem
161
azonosítószámú
irodalomtudományok
besorolással kért doktori iskolájáról:
A MAB a doktori iskola akkreditációját
felfüggeszti
indoklás:
1. A MAB köszönettel vette Balla Péter mb. rektor levelét és intézkedéseit, valamint az átdolgozott dokumentumokat.
2. A MAB három személy esetén (dr. Baranyi Katalin, Mészáros Márton és Riskó Enikő ) a PhD fokozat visszavonását és új eljárás kezdeményezését egyetértéssel fogadta. Ezzel a doktoranduszok viselik a szabályzatnak nem megfelelő értekezés benyújtásának következményeit, de egyúttal lehetőséget kapnak az érvényes fokozat megszerzésére. Ez tanulság számukra is, miként a doktori iskola minden doktorandusza és oktatója, valamint az eljárásokban közreműködők számára is.
3. A MAB szükségesnek tartja, hogy a három fokozat ügyében tapasztalt hibák, jogsértések, szabálytalanságok elkövetőinek (fiktív és valós témavezetőknek, DI tagjainak, az iratokat kiállító, átdátumozó és kezelő adminisztratív munkatársaknak, a felsorolt cselekményekre utasítást adóknak) a felelősségét is állapítsa meg az Egyetem, és cselekményeiknek megfelelő következményei legyenek. Ezek sokkal komolyabb súlyúak, mint a doktoranduszok vétsége.
4. A MAB kéri, hogy az Egyetem tájékoztassa a három eljárásban részt vevő valamennyi szakembert (bírálókat, szigorlati bizottsági tagokat) a fokozatok visszavonásáról és annak indokairól.
5. A jövőbeli eljárásoknál az Egyetem fokozatszerzéssel kapcsolatos (pl. publikációs) követelményeit, valamint a MAB-nak a (társ)témavezetéssel kapcsolatos állásfoglalását is figyelembe kell venni.
6. A három visszavont fokozat következtében a DI-ben nincs hét olyan törzstag, akiknek végzettje van, ezért a DI akkreditációját a MAB 2009. október 6-i hatállyal 2010. június 30-ig felfüggeszti.
7. A felfüggesztés azt jelenti, hogy ennek idején (már most 2009. október 6-tól) a DI-ben semmilyen, a PhD fokozatszerzéssel és habilitációval kapcsolatos eljárási cselekményre (jelentkezés képzésre, doktori vagy habilitációs értekezés benyújtása, elfogadása, felkérés bírálatra, szigorlat letétele, munkahelyi és nyilvános vita, PhD fokozat, ill. habilitációs cím odaítélése stb.) nem kerülhet sor.
8. A DI keressen kapcsolatot más irodalomtudományi doktori iskolákkal, akik vállalják, hogy a 3 fent nevezett jelöltet fokozatszerzésre fogadják, új disszertációjuk védését lebonyolítják, és sikeres védés esetén a fokozatot kiadják. A témavezetők természetesen a KRE IDI témavezetői maradnak.
9. Annak feltételezésével, hogy a DI újbóli akkreditálására belátható időn belül sor kerül, elsősorban a doktoranduszok érdekeit alapul véve, a doktori képzés a jelen tanév befejezéséig ideiglenesen folytatható.
10. A MAB sajnálattal tudomásul veszi dr. Hima Gabriella professzor asszony lemondását a DI törzstagságáról. Sajnálattal azért, mert Hima Gabriella a doktori iskola alapító vezetője volt, azt sikeresen megszervezte és igényes következetességgel szakmailag irányította, bár a működési zavarok kialakulásáért őt is terheli felelősség. A DI honlapja szerint a legtöbb témát ő hirdette meg, a legtöbb témavezetést ő vállalta. Törzstagságának megszűnte jelentős szakmai veszteség a DI számára.
11. A MAB etikailag nem tartja elfogadhatónak és elítéli a DI vezetőváltásának azt a módját, amikor az érintett nem lehetett jelen, mert az ülést olyan időpontra szervezték, amikor ő semmiképpen nem tudott részt venni. Erre minden körülmények között módot és időt kellett volna, és kell találni. A MAB emiatt Hima Gabriella törzstagságról történt lemondását és nem leváltását tekinti a vezetői megbízás megszűnése okának. A MAB nagyon reméli, hogy a magyar doktori iskolák körében ilyen eljárásra máshol nem volt, és nem is lesz példa.
12. Etikailag és jogilag is megengedhetetlen, hogy közeli hozzátartozók (a jelen DI esetében házastársak) egyazon doktori eljárásban bármilyen minőségben együtt vegyenek részt. Ez az összeférhetetlenség elemi és mindig betartandó kritériuma.
13. A MAB megnyugvással vette tudomásul az Egyetem másik két doktori iskolájának és megbízott rektorának elhatárolódását az irodalomtudományi doktori iskolában történtektől. Ezt az irodalomtudományi DI új törzstagjaitól is elképzelhetőnek tartotta volna, de a vezetőváltás módja következtében ez a lehetőség már nem áll fenn.
14. A MAB legkésőbb 2010. április 30-ig várja az Egyetem vezetésének tájékoztatását vagy kezdeményezését a doktori iskola újbóli akkreditációja ügyében. A doktori iskola ennek függvényében folytathatja munkáját és hirdethet meg újabb felvételt 2010-ben.
Budapest, 2009. október 02.
Az idézett szöveg lelőhelye:
http://www.doktori.hu/index.php?menuid=191&di_ID=70
(Ha még valaki kételkedne abban, hogy a Református Életben a református egyetemről megjelent cikkek az igazat tartalmazzák, az itt meggyőződhet róla.)
Samstag, 24. Oktober 2009
Goldgraeber an der ungarischen calvinistischen Uni Károli Gáspár (Aranyásók a Károli Református Egyetemen) 2. Die Schwiegertochter
Szerző: FarkasTorok
Minden ember jelleme felelős a sorsáért. Kevés szó esik mostanában a szánalmasan középszerű MENYről, aki boldogtalan leánykori nevéről áttért – szegény apósa tragédiájára – a jó csengésű KULCSÁR-SZABÓ-változatra (a férje után, ezáltal már nem szabadon).
Szóval föltehetjük a kérdést: honnan jött ez a szerény tehetségű 42. életévében járó asszony?
(Ezt már megírtam abban a blogban, amelyet ’ők’ betiltottak a szabad Magyarországon, ahol ugyan már rendszerváltás történt, de a nyugdíjas ex-belügyes orosz szakos professzor komcsi barátai ügyködnek és beavatkoznak, ha kell.)
Szóval KULCSÁR-SZABÓ (HANSÁGI) ÁGNES a Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskolából landolt a reformátusok egyetemére, ahol, mint nem református, de nem is protestáns, sőt nem keresztyén oktatgatni kezdett. Messziről érkezett, Angyalföldről, a Váci út 100-ból. Olyan helyről, ahol például a könyvesbolti eladókat képezik gyorstalpalón. És lám, a reformátusoknál 9-10 év elég ahhoz, hogy messziről jőve habilitálhasson minimális publikációval (lsd. kreirodalom.gportal.hu/gindex.php?pg=14911465) és professzor lehessen. Mert nem elég a dékán-helyettessége és tanszékvezetősége…
De hát nézzük meg és emeljük ki a lényeget, hogy mi is az oktatási tevékenysége ennek az asszonynak, aki nem jó házból való, de jó házba ment (feleségül) és jó házban is dolgozik.
Részlet (csak ízelítőül) a hölgyemény oktatási tevékenységéből:
- doktori kurzusok a hermeneutika, az irodalomtudomány kultúratudományi fordulata köréből
- kanonizációs stratégiák
- műhelyszeminárium a Kontextus Műhely keretei között
És miket kutat? Az se LUFI ám :)
- szerialitás szerepe Jókainál
- korszak-konstrukció ás a periodizáció alakzata
- a regény funkcióváltása a mediális multiplikálódás korában
- a romantikus regény médiuma
Hát ilyenekkel és mégilyenebbekkel foglalkozik ez a nagy tudású és megalapozott MENY.
Lassan professzor lesz két középfokú nyelvvizsgával: oroszból (1988-ban szerezte) és német nyelvből (1994-ben). (Nehezen szerezte mindkettőt. Orosz szakon kezdte egyetemi tanulmányait, de onnan hamar kibukott. Németül sem tanult meg, pedig a férje mellett évekig lebzselt német nyelvterületen. Az ehhez képest csak középfokú nyelvvizsgán épp csak átcsúszott. Ez nem jelent használható nyelvtudást, amit bizonyít a német nagykövet fogadásán elmondott köszöntője: már a második mondatba belesült, itt aztán véget is ért az ún. beszéd).
Nagy erénye viszont e tanárnőnek, hogy szépen ír és magyarosan fogalmaz. Hogy ezt szemléltethessem, idézek egy tanulmányából (In: Identitás és identitásprezentáció): “Az identitás – posztkoloniális identitás példájának elemzésén keresztül – azok között a koncepcionális és strukturális keretek között rajzolódik ki, amely kereteket és strukturális sajátságokat Plessner és Mead teóriájából már ismerünk.”
Ezért és így érdemes írni, kutatni és főleg ezt oktatni is. Így! Hajrá! Éljen! Jó, hogy van egy hely (a reformátusok egyeteme, ahol erre szükség van.) Azért ez annyira gáz.
Van egy népi mondás, amely tökéletesen illik erre a jelenségre: “Fenn az ernyő, nincsen kas” – vagyis nincs, ami ezt a ’semmit’ tartsa. Elszáll, mint a lufi, ha valaki elengedi a madzagot, amivel oda van kötözve az Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszékhez. Végérvényesen el kellene vágnia valakinek ezt a madzagot, hogy elszállhasson máshova. Senki sem venné észre, hogy eltűnt.
Minden ember jelleme felelős a sorsáért. Kevés szó esik mostanában a szánalmasan középszerű MENYről, aki boldogtalan leánykori nevéről áttért – szegény apósa tragédiájára – a jó csengésű KULCSÁR-SZABÓ-változatra (a férje után, ezáltal már nem szabadon).
Szóval föltehetjük a kérdést: honnan jött ez a szerény tehetségű 42. életévében járó asszony?
(Ezt már megírtam abban a blogban, amelyet ’ők’ betiltottak a szabad Magyarországon, ahol ugyan már rendszerváltás történt, de a nyugdíjas ex-belügyes orosz szakos professzor komcsi barátai ügyködnek és beavatkoznak, ha kell.)
Szóval KULCSÁR-SZABÓ (HANSÁGI) ÁGNES a Gutenberg János Könyvkereskedelmi Szakközépiskolából landolt a reformátusok egyetemére, ahol, mint nem református, de nem is protestáns, sőt nem keresztyén oktatgatni kezdett. Messziről érkezett, Angyalföldről, a Váci út 100-ból. Olyan helyről, ahol például a könyvesbolti eladókat képezik gyorstalpalón. És lám, a reformátusoknál 9-10 év elég ahhoz, hogy messziről jőve habilitálhasson minimális publikációval (lsd. kreirodalom.gportal.hu/gindex.php?pg=14911465) és professzor lehessen. Mert nem elég a dékán-helyettessége és tanszékvezetősége…
De hát nézzük meg és emeljük ki a lényeget, hogy mi is az oktatási tevékenysége ennek az asszonynak, aki nem jó házból való, de jó házba ment (feleségül) és jó házban is dolgozik.
Részlet (csak ízelítőül) a hölgyemény oktatási tevékenységéből:
- doktori kurzusok a hermeneutika, az irodalomtudomány kultúratudományi fordulata köréből
- kanonizációs stratégiák
- műhelyszeminárium a Kontextus Műhely keretei között
És miket kutat? Az se LUFI ám :)
- szerialitás szerepe Jókainál
- korszak-konstrukció ás a periodizáció alakzata
- a regény funkcióváltása a mediális multiplikálódás korában
- a romantikus regény médiuma
Hát ilyenekkel és mégilyenebbekkel foglalkozik ez a nagy tudású és megalapozott MENY.
Lassan professzor lesz két középfokú nyelvvizsgával: oroszból (1988-ban szerezte) és német nyelvből (1994-ben). (Nehezen szerezte mindkettőt. Orosz szakon kezdte egyetemi tanulmányait, de onnan hamar kibukott. Németül sem tanult meg, pedig a férje mellett évekig lebzselt német nyelvterületen. Az ehhez képest csak középfokú nyelvvizsgán épp csak átcsúszott. Ez nem jelent használható nyelvtudást, amit bizonyít a német nagykövet fogadásán elmondott köszöntője: már a második mondatba belesült, itt aztán véget is ért az ún. beszéd).
Nagy erénye viszont e tanárnőnek, hogy szépen ír és magyarosan fogalmaz. Hogy ezt szemléltethessem, idézek egy tanulmányából (In: Identitás és identitásprezentáció): “Az identitás – posztkoloniális identitás példájának elemzésén keresztül – azok között a koncepcionális és strukturális keretek között rajzolódik ki, amely kereteket és strukturális sajátságokat Plessner és Mead teóriájából már ismerünk.”
Ezért és így érdemes írni, kutatni és főleg ezt oktatni is. Így! Hajrá! Éljen! Jó, hogy van egy hely (a reformátusok egyeteme, ahol erre szükség van.) Azért ez annyira gáz.
Van egy népi mondás, amely tökéletesen illik erre a jelenségre: “Fenn az ernyő, nincsen kas” – vagyis nincs, ami ezt a ’semmit’ tartsa. Elszáll, mint a lufi, ha valaki elengedi a madzagot, amivel oda van kötözve az Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszékhez. Végérvényesen el kellene vágnia valakinek ezt a madzagot, hogy elszállhasson máshova. Senki sem venné észre, hogy eltűnt.
Goldgraeber an der ungarischen calvinistischen Uni Károli Gáspár (Aranyásók a Károli Református Egyetemen) 1.
Szerző: FarkasTorok
A rendszerváltás után azt reméltük, hogy a szellemi életünk fontosnak tartja majd, hogy olyan emberek kerüljenek vezetői beosztásba (akár az egyházban, akár egyetemen belül), akik erkölcsileg feddhetetlenek és szellemi teljesítményük példaértékű mindannyiunk számára. Nem ez történt és nem ez történik! Az uram-bátyám ország maradni látszik, az exkommunisták beáramoltak az egyházakba is (vagy már bent voltak!), és az egyházi intézményekbe. Így kerülhetett sor arra, hogy Veszprémből átmasírozzon a reformátusok egyetemére egy tokás – magát régi ellenállónak bemutató – belügyi kreatúra. Orosz szakával és nyugdíjával a magyar szakosokhoz landoltatták. Ott segíti a dékánt: hírszerzésben, lehallgatásban, régi kapcsolataival, és nem utolsó sorban módszereivel, amitől bemocskolódott a bölcsészek Reviczky utcai részlege. Persze ez nem változtat azon a tényen, hogy meztelen a király, vagyis a dékán. Mert ha megnézi valaki a legjelentősebbnek tartott tíz közleményét, akkor elalél. Ezt önmaga adta meg Hazánk híres Szenci Molnár-kutatója (Forrás: www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=1342)
Pl.:
- Álmok, előjelek, jóslatok és betegségek Szenci Molnár Albert naplójában
- Egri Lukács "megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet-Magyarországon 1565-1574,
- Johann Jakob Grynaeus magyar kapcsolatai
Ilyen fontos munkái vannak a jelenlegi dékánnak. Szenci Molnárt vesézi ki és betegségeit taglalja, jóslatait kutatja és álmait fejtegeti, mindezt a szegény jó református előd naplóján kérődzve. Ennél köldöknézőbb kutatási munkát el sem lehetne képzelni! De Egri Lukács ”megtérése” az igazi téma, amely nélkül a magyar irodalomtörténet nem tud tovább mozdulni. Valószínűleg ez a kiherélt témák rangsorában az első lehetne, amit kutatni teljességgel fölösleges. Ám az igazi ködevést mégiscsak Johann Jakon Grynaeus magyar kapcsolatainak a feltárása jelenti. Ezért aztán igazán kár még megszületni is, annyira eunuch ez a műsorszám. És Szabó András, mint professzor ezeket a legfontosabb publikációi és munkái közé valónak tartja! Bölcsessége, felkészültsége, előadói stílusa, orgánuma, artikulációja, emberi hozzáállása, vezetői erényei nem ismernek határokat! Tán ezért lehetséges, hogy a határon túli protestáns és nem protestáns egyetemek hívják őt, hogy ott is a szórja az igét: Szenci Molnár álmairól, betegségéről, jóslatairól, Egri Lukács ”megtéréséről” stb. Felesége is hasonló kaliberű témákkal koptatja a „szent lépcsőket”.
Apropó feleség, vagyis alias poetessza anno az alábbi dicséretet zsebelhette be, mint költő, mely a Szabó Ervin Könyvtárban, 2006. október 14-én, szombaton a költő jelenlétében hangzott el. Ez olvasható a könyvtár honlapján is (www.fszek.hu/konyvtaraink/del-pesti_regio/borzsony_u__13_/fotoalbum/?article_hid=17773), ahol felmagasztalják e rangos országos eseményt „az októberi Petrőczi-est egyik szívmelengető pillanata –…..(név a honlapon olvasható!) felolvassa Petrőczi Éva verseiről írt "dolgozatát". Ez az illető sajnos nem rendelkezett ízléssel és értékítélettel, vagy cinikusan mondta, amit mondott. Ezt adta elő: „Petrőczi Éva versei tömörek, már-már szűkszavúak, de kevés szóból verskatedrálisokat épít, veretes szép magyar nyelven. Ízig-vérig mai költő, korszerű a kor szennye nélkül. (..) Verseiben próféták, zsoltárosok, evangélisták szava zeng téren és időn át. Igazából az ember nem is tudja eldönteni, hogy amit olvas az a költészet, vagy a magyar nyelv csodája.”
Szerintem a magyar nyelv csodája, hiszen egyértelműen ez nem lehet más. Arany elmehet a sunyiba! A poetessza versei „verskatedrálisok” – állítja az előadó. Reméljük azért, harangot nem akarnak majd kongatni a katedrálisban minden fellelhető rímnél, mert akkor a harang nyelve teljesen mozdulatlan marad, és a harang erre az időre elnémul…
A rendszerváltás után azt reméltük, hogy a szellemi életünk fontosnak tartja majd, hogy olyan emberek kerüljenek vezetői beosztásba (akár az egyházban, akár egyetemen belül), akik erkölcsileg feddhetetlenek és szellemi teljesítményük példaértékű mindannyiunk számára. Nem ez történt és nem ez történik! Az uram-bátyám ország maradni látszik, az exkommunisták beáramoltak az egyházakba is (vagy már bent voltak!), és az egyházi intézményekbe. Így kerülhetett sor arra, hogy Veszprémből átmasírozzon a reformátusok egyetemére egy tokás – magát régi ellenállónak bemutató – belügyi kreatúra. Orosz szakával és nyugdíjával a magyar szakosokhoz landoltatták. Ott segíti a dékánt: hírszerzésben, lehallgatásban, régi kapcsolataival, és nem utolsó sorban módszereivel, amitől bemocskolódott a bölcsészek Reviczky utcai részlege. Persze ez nem változtat azon a tényen, hogy meztelen a király, vagyis a dékán. Mert ha megnézi valaki a legjelentősebbnek tartott tíz közleményét, akkor elalél. Ezt önmaga adta meg Hazánk híres Szenci Molnár-kutatója (Forrás: www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=1342)
Pl.:
- Álmok, előjelek, jóslatok és betegségek Szenci Molnár Albert naplójában
- Egri Lukács "megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet-Magyarországon 1565-1574,
- Johann Jakob Grynaeus magyar kapcsolatai
Ilyen fontos munkái vannak a jelenlegi dékánnak. Szenci Molnárt vesézi ki és betegségeit taglalja, jóslatait kutatja és álmait fejtegeti, mindezt a szegény jó református előd naplóján kérődzve. Ennél köldöknézőbb kutatási munkát el sem lehetne képzelni! De Egri Lukács ”megtérése” az igazi téma, amely nélkül a magyar irodalomtörténet nem tud tovább mozdulni. Valószínűleg ez a kiherélt témák rangsorában az első lehetne, amit kutatni teljességgel fölösleges. Ám az igazi ködevést mégiscsak Johann Jakon Grynaeus magyar kapcsolatainak a feltárása jelenti. Ezért aztán igazán kár még megszületni is, annyira eunuch ez a műsorszám. És Szabó András, mint professzor ezeket a legfontosabb publikációi és munkái közé valónak tartja! Bölcsessége, felkészültsége, előadói stílusa, orgánuma, artikulációja, emberi hozzáállása, vezetői erényei nem ismernek határokat! Tán ezért lehetséges, hogy a határon túli protestáns és nem protestáns egyetemek hívják őt, hogy ott is a szórja az igét: Szenci Molnár álmairól, betegségéről, jóslatairól, Egri Lukács ”megtéréséről” stb. Felesége is hasonló kaliberű témákkal koptatja a „szent lépcsőket”.
Apropó feleség, vagyis alias poetessza anno az alábbi dicséretet zsebelhette be, mint költő, mely a Szabó Ervin Könyvtárban, 2006. október 14-én, szombaton a költő jelenlétében hangzott el. Ez olvasható a könyvtár honlapján is (www.fszek.hu/konyvtaraink/del-pesti_regio/borzsony_u__13_/fotoalbum/?article_hid=17773), ahol felmagasztalják e rangos országos eseményt „az októberi Petrőczi-est egyik szívmelengető pillanata –…..(név a honlapon olvasható!) felolvassa Petrőczi Éva verseiről írt "dolgozatát". Ez az illető sajnos nem rendelkezett ízléssel és értékítélettel, vagy cinikusan mondta, amit mondott. Ezt adta elő: „Petrőczi Éva versei tömörek, már-már szűkszavúak, de kevés szóból verskatedrálisokat épít, veretes szép magyar nyelven. Ízig-vérig mai költő, korszerű a kor szennye nélkül. (..) Verseiben próféták, zsoltárosok, evangélisták szava zeng téren és időn át. Igazából az ember nem is tudja eldönteni, hogy amit olvas az a költészet, vagy a magyar nyelv csodája.”
Szerintem a magyar nyelv csodája, hiszen egyértelműen ez nem lehet más. Arany elmehet a sunyiba! A poetessza versei „verskatedrálisok” – állítja az előadó. Reméljük azért, harangot nem akarnak majd kongatni a katedrálisban minden fellelhető rímnél, mert akkor a harang nyelve teljesen mozdulatlan marad, és a harang erre az időre elnémul…
Donnerstag, 8. Oktober 2009
Vetternwirtschaft an einer ungarischer Universität (Uram-batyamos vilag egy magyar egyetemen)
A karolisbotrany.blog.hu betiltásának háttere
A cenzúra még egy teljes napra sem volt képes megakasztani tevékenységünket. Már aznap menedékjogot kínált nekünk Bátori Gusztáv lelkész úr saját blogján: http://protestans.blog.hu/, amiért hálásak vagyunk neki.A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen durva megsértése, ami alig 38 napi fennállásunk után, 13.800 látogató mellett, a betiltással ért bennünket, csak a legsötétebb diktatúrákban fordul elő. Bátori lelkipásztor bölcsességére jellemző, hogy ő ezt a fenyegetést már júniusban előrelátta (ld. Invitáció c. poszt fenti blogban).
Nem állítjuk, hogy a diktatorikus állapotok a mai Magyarország egészére érvényesek, és a demokrácia elemei teljesen hiányoznának. Hiszen lehet nyugodtan becsmérelni hivatalban lévő politikusokat, akár a mindenkori miniszterelnököt is a szabad vélemyénynyilvánítás jegyében. Lehet szidni rendőröket, bírákat, akár anyázni is a hatalom képviselőit és más közismert, akár köztiszteletben álló személyeket. Sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc nem állította le ügyvéddel az ellenük folyó gyalázkodást. De mi még csak nem is gyalázkodtunk. A posztokban biztosan nem. (A kommentek minden blogban keményebbek és szókimondóbbak, így nálunk is azok voltak.) Mi tényeket közöltünk a Károli Gáspár Református Egyetem dékánjáról, aki a 2009. márciusi PhD-védésekkel kapcsolatban, hogy magának és feleségének témavezetéseket biztosítson, többrendbeli csalást és okirathamisítást követett el. Ez dokumentálható tény. Az is dokumentálható tény, hogy tizenkét évvel ezelőtt belekeveredett a Postabank botrányba, amikor is 8 millió forintot kapott Princz Gábortól, és abból vette a Mátyás utcai lakását. Az is tény, hogy dékánhelyettesként részese volt az 1998. évi egyetemi sikkasztási ügynek, amely miatt Kulin Ferenc dékánt menesztették - ártatlanul. Fentiek bizonyítják, hogy nemcsak alkalmatlan arra a vezetői pozícióra, amelyet betölt, hanem büntetőjogilag is felelősségre vonható.
Az Index csapata hagyta magát megfélemlíteni, és bezárta a karolisbotrany.blug.hu blogunkat. Pedig ilyen bűncselekményekkel a háttérben aligha kockáztatott volna meg az egyetem egy pert. Az Index győztesen került volna ki belőle, és így talán arra is esély lett volna, hogy a bűnösök rács mögé kerüljenek.
A karolisbotrany csapata a Károli Gáspár Református Egyetem református szellemiségének helyreállításán fáradozik. Nem az Egyetem ellen, hanem az Egyetemért jött létre. És addig fog működni, ameddig ez a református szellemiség olyan erős lesz, hogy kiveti magából a református eszméket megcsúfoló, az egyetemet lejárató jelenlegi vezetőket, akik csak azért lehetnek vezetők, mert Móricz Rokonok c. regényének uram-bátyámos feudális világa tartja őket felszínen.
Vicclapba illik az a "rokoni" képződmény, ami itt létrejött: A rektori teendőket ellátó rektorhelyettes egy püspök, a Református Egyház Zsinata volt lelkészi elnökének a veje. Az egyetem legnagyobb karának, a bölcsészkarnak a dékánja, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének sógora. Ugyanezen kar dékánhelyettese - valójában a bölcsészkar diktátora - pedig egy befolyásos akadémikus, az akkreditációs döntéseket befolyásoló képzési ági bizottság elnökének a menye.
A Károli Gáspár Református Egyetemnek jelenleg semmi köze egy felsőoktatási intézményhez. Ez az intézmény kóklerség, a nepotizmus vadhajtása: a tehetségtelen beházasodottak - mégcsak nem is vérszerinti rokonok - szerencsétlen gyülekezete, sőt, aranybányája, akik csak saját szellemi és erkölcsi nívójuk alatti szintről választanak maguk mellé munkatársakat. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a bölcsészkari rektorhelyettes egy volt tanítóképzős énektanár.
Blogunk célja, hogy véget vessen a tehetségtelen vők, menyek, sógorok és sógornők és mamelukjaik uralmának, a házaspárok karokon, sőt, tanszékeken belüli terrorjának, ami sehol másutt a világon nem fordulhatna elő, csakis Magyarországon, és ott is főként a Református Egyetemen.
És hiába lepleződnek le a korrupciós összefonódások és a még sokkal súlyosabb bűncselekmények, ezeknek nincs semmilyen következményük.
Egy banánköztársaság az Európai Unió közepén. Csakhogy a banánköztársaságok derűje nélkül.
Egy sötét ország egyik legsötétebb foltja, sőt, a magyar felsőoktatás szégyenfoltja, botrányköve a Károli Gáspár Református Egyetem.
Nem véletlenül: egy Vő és egy Sógor juttatták ide (hogy cinkosaikat, a fűzfapoéta Sógornőt és az akadémikus Menyét már ne is említsük).
A cenzúra még egy teljes napra sem volt képes megakasztani tevékenységünket. Már aznap menedékjogot kínált nekünk Bátori Gusztáv lelkész úr saját blogján: http://protestans.blog.hu/, amiért hálásak vagyunk neki.A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen durva megsértése, ami alig 38 napi fennállásunk után, 13.800 látogató mellett, a betiltással ért bennünket, csak a legsötétebb diktatúrákban fordul elő. Bátori lelkipásztor bölcsességére jellemző, hogy ő ezt a fenyegetést már júniusban előrelátta (ld. Invitáció c. poszt fenti blogban).
Nem állítjuk, hogy a diktatorikus állapotok a mai Magyarország egészére érvényesek, és a demokrácia elemei teljesen hiányoznának. Hiszen lehet nyugodtan becsmérelni hivatalban lévő politikusokat, akár a mindenkori miniszterelnököt is a szabad vélemyénynyilvánítás jegyében. Lehet szidni rendőröket, bírákat, akár anyázni is a hatalom képviselőit és más közismert, akár köztiszteletben álló személyeket. Sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc nem állította le ügyvéddel az ellenük folyó gyalázkodást. De mi még csak nem is gyalázkodtunk. A posztokban biztosan nem. (A kommentek minden blogban keményebbek és szókimondóbbak, így nálunk is azok voltak.) Mi tényeket közöltünk a Károli Gáspár Református Egyetem dékánjáról, aki a 2009. márciusi PhD-védésekkel kapcsolatban, hogy magának és feleségének témavezetéseket biztosítson, többrendbeli csalást és okirathamisítást követett el. Ez dokumentálható tény. Az is dokumentálható tény, hogy tizenkét évvel ezelőtt belekeveredett a Postabank botrányba, amikor is 8 millió forintot kapott Princz Gábortól, és abból vette a Mátyás utcai lakását. Az is tény, hogy dékánhelyettesként részese volt az 1998. évi egyetemi sikkasztási ügynek, amely miatt Kulin Ferenc dékánt menesztették - ártatlanul. Fentiek bizonyítják, hogy nemcsak alkalmatlan arra a vezetői pozícióra, amelyet betölt, hanem büntetőjogilag is felelősségre vonható.
Az Index csapata hagyta magát megfélemlíteni, és bezárta a karolisbotrany.blug.hu blogunkat. Pedig ilyen bűncselekményekkel a háttérben aligha kockáztatott volna meg az egyetem egy pert. Az Index győztesen került volna ki belőle, és így talán arra is esély lett volna, hogy a bűnösök rács mögé kerüljenek.
A karolisbotrany csapata a Károli Gáspár Református Egyetem református szellemiségének helyreállításán fáradozik. Nem az Egyetem ellen, hanem az Egyetemért jött létre. És addig fog működni, ameddig ez a református szellemiség olyan erős lesz, hogy kiveti magából a református eszméket megcsúfoló, az egyetemet lejárató jelenlegi vezetőket, akik csak azért lehetnek vezetők, mert Móricz Rokonok c. regényének uram-bátyámos feudális világa tartja őket felszínen.
Vicclapba illik az a "rokoni" képződmény, ami itt létrejött: A rektori teendőket ellátó rektorhelyettes egy püspök, a Református Egyház Zsinata volt lelkészi elnökének a veje. Az egyetem legnagyobb karának, a bölcsészkarnak a dékánja, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének sógora. Ugyanezen kar dékánhelyettese - valójában a bölcsészkar diktátora - pedig egy befolyásos akadémikus, az akkreditációs döntéseket befolyásoló képzési ági bizottság elnökének a menye.
A Károli Gáspár Református Egyetemnek jelenleg semmi köze egy felsőoktatási intézményhez. Ez az intézmény kóklerség, a nepotizmus vadhajtása: a tehetségtelen beházasodottak - mégcsak nem is vérszerinti rokonok - szerencsétlen gyülekezete, sőt, aranybányája, akik csak saját szellemi és erkölcsi nívójuk alatti szintről választanak maguk mellé munkatársakat. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a bölcsészkari rektorhelyettes egy volt tanítóképzős énektanár.
Blogunk célja, hogy véget vessen a tehetségtelen vők, menyek, sógorok és sógornők és mamelukjaik uralmának, a házaspárok karokon, sőt, tanszékeken belüli terrorjának, ami sehol másutt a világon nem fordulhatna elő, csakis Magyarországon, és ott is főként a Református Egyetemen.
És hiába lepleződnek le a korrupciós összefonódások és a még sokkal súlyosabb bűncselekmények, ezeknek nincs semmilyen következményük.
Egy banánköztársaság az Európai Unió közepén. Csakhogy a banánköztársaságok derűje nélkül.
Egy sötét ország egyik legsötétebb foltja, sőt, a magyar felsőoktatás szégyenfoltja, botrányköve a Károli Gáspár Református Egyetem.
Nem véletlenül: egy Vő és egy Sógor juttatták ide (hogy cinkosaikat, a fűzfapoéta Sógornőt és az akadémikus Menyét már ne is említsük).
Abonnieren
Posts (Atom)
