Újabb hallgatói levél.
Ezt a Hermann tanár úrnak szóló nyílt levelet egy hallgató küldte be látszólag azért, mert nem akar okirathamisításban a cinkosa lenni. Valójában mondanivalója összetettebb. A címet a szerkesztőség adta, a tartalom egyik irányát igyekezve megragadni, mert a hallgató, levelének másik irányát érezve fontosabbnak, más címet javasolt.
Tisztelt Tanár úr (csak pro forma, valójában sokadmagammal nem tudom tisztelni, láti fogja, miért)!
Hogy Tanár úr hazudik, azt mindenki tudja, legkésőbb a MAB-határozatról való tájékotatója óta. Az ismert magyar közmondás – mely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – Önön is beteljesült. Pár nap múlva megjelent a MAB honlapján, amiről tanár úr azt állította, hogy nem nyilvános, mert titkos levélben érkezett, kizárólag rektor úrnak. Hogy miért akarta annyira eltitkolni, azt csak akkor értettük meg, amikor elolvastuk az eredetit.
Nem az első lebukása Tanár úrnak, de olyan, ami mindnyájunk szemét felnyitotta. A mostani kör-emailjeivel sikerült a hazugsághálójába annyira belebonyolódnia, hogy már bozótvágó késsel sem lehet Önt onnan kiszabadítani. Lássuk sorjában!
11.28-i e-mailjében Ön azt állítja, nincsenek rögzítve a témavezetések, mert az IDI irattára, amelynek átadását az IDI-vezető megtagadta, hiányos volt. Ez úgy hazugság, ahogy van. A témavezetéseket Kriszta, akinek most mindent a nyakába akar varrni, a felvételi jegyzőkönyvekben ill. digitálisan is rögzítette, többen lementettük, kinyomtattuk, szívesen átadjuk Önnek ha az Ön által korábban is maximálisan kontrollált irattárban nem találja. Mert ez a második hazugsága, de erről később. Szívesebben megvárnánk azonban, hogy Ön milyen listát „rekonstruál”, hogy aztán összehasonlíhassuk az eredetivel, amit valószínűleg a MAB is többször lementett, ezért az egyszerű és sima lopást Ön nem meri megkockáztatni. Mert az eredeti, internetről korábban lementett állapot szerint Önnek az idei felvételiig, amikor újsütetű hatalmával visszaélve, alaposan felszerelkezett új hallgatókkal, egyetlen témavezetettje sem volt. Kulcsár-Szabó Ágnesnek is csak az az egy, Mészáros Márton, aki csúfosan megbukott és lebukott, viszont azóta megtanult nekünk nemcsak vissza- hanem előre is köszönni. Az augusztusi körlevél nyilvánvaló célja egy megszervezett témavezetés-rablás legalizálása volt. 3 teljes évet elvégzett, disszertációjuk megírásával előrehaladott állapotban lévő hallgatók lenyúlásáról más egyetemeken tanuló barátaimtól nem hallottam. De már országszerte közismert, hogy a Károlin minden csalás megengedett, sőt felülről támogatott. Ami Szabó Andrásnak, Petrőczi Évának és elsőre Kulcsár-Szabó Ágnesnek nem sikerült, azt Ön megcsinálja profi módon, és Kulcsár-Szabó Ágnes is ismételhet. Ha hiányos az irattár, akkor nem lehet tudni, hogy az adott dokumentum eltűnt vagy sohasem létezett, így egy antedatálással operáló okirathamisítást rekonstrukcióként is el lehet adni.
Explicite hazudik Hermann tanár úr, amikor a MAB-határozatra hivatkozva antedatált nyilatkozatok írására bújt bennünket fel. Tanár úr! Olvastuk mi is a határozatot. Önnek nincs fantáziája. Ugyanazt akarja megcsinálni nagyban, amin Szabó András dékán úr kicsiben lebukott. Reméli, hogy nem jön vissza olyan gyorsan a MAB, másodszor is be lehet próbálkozni. Nem fog menni, mert ha hamis tanúkat felbérel is, a dokumentumok lebuktatják. Az indexeink, amikbe aláírásával talán már bele is rondított, nem fog a lementett listával egyezni, és Önt okirahamisításért felelősségre vonják, és ha mi emiatt elveszítjük a félévünket, kártérítésért bepereljük Önt. Vagy ezért rejtegetteti előlünk az indexeket? Mit tervez, tűzvészt, árvizet,esetleg robbantást, hogy lecseréltethesse őket?
Majd meglátjuk hogy mászik ki abból a veremből, amit másnak ásott. Most térjünk rá inkább a másik hazugságára.
Ön azt állítja, hogy nem adták át Önnek az irattárat. Mikorról beszél? Mikor mit kellett volna Önnek átadni? Ön évek óta állandóan az irattárban volt, majdhogynem ott is lakott, már komolyan aggódtunk a családi életéért, hiszen senki nem töltött annyi időt a Doktori Iskola irodájában, Krisztát leszámítva, mint Ön. Azt hiszi, mi nem tudjuk, nem láttuk, amit mindenki tud?
Mivel ilyen aljas módon bemártotta Krisztát, kénytelenek vagyunk védelmünkbe venni őt, mert Ön – ez legutóbbi e-mailjeiből is látszik, nagyon mocsok módon – mindent az ő nyakába akar varrni. Mintha ő nem dolgozott volna rendesen. Mintha nem is lennének iratok. Mintha minden hiányozna, mintha mindent elölről kellene kezdeni. Ha olyan büszke rá, hogy megcsinálta a szabályzatot, mért nem csnálta meg akkor, hogy Krisztának segítsen. Ideje volt rá. Vagy nem volt elég keze? (Ezt elhisszük, mert mindkét keze tele volt – csak nem munkával.) Nemcsak azért csinálja ezt, hogy a bőrét mentse, hanem azért, hogy Kriszta kárára még emelkedjék is. Azt hiszi, most elérkezett a bosszú ideje? Nem, a leleplezések ideje jött el. Most konkréten az Ön leleplezéséé:
Tanár úr, mindnyájan tudjuk, hogy Ön évekig szerelmes volt Krisztába, áradozott a „szúrós kék szeméről”, csorgott a nyála utána. Még hogy Ön nem volt birtokában az irattárnak? Hát ha valaki, akkor Ön abban volt. Csak Krisztána nemsikerült a birtokába jutnia. Ez a Maga baja. Kriszta kérésére, hogy az Ön szexuális zaklatásai elől megvédjük, felváltva őriztük őt. És többet láttunk, mit akartunk. De Kriszta is panaszkodott eleget. Ha Önnek vannak tanúi, hát nekünk is vannak. Meg dokumentumaink is. Az Ön szerelmes levelei hozzá, amit Kriszta gépéből, amikor ránk bízta a szobát, mert PhD-tanulmányai alatt többször helyettesítettük, lementettünk. Akarja őket újraolvasni a neten? Ha nem, akkor szálljon le róla, és mondja meg az igazat. Miért hiányos az irattár, ha hiányos? Az csakis azért fordulhat elő, mert Ön kilopott belőle iratokat, hogy Krisztát bajba keverje. Látjuk az e-mailekből, hogy ezt meg a volt IDI-vezetőre akarja fogni. Hát ő biztos nem lopott ki onnan semmit, mert azt se tudta, mi van ott. Az iratokkal sajnos keveset (vagy inkább semmit sem) törődött, legfeljebb másodpercekre nyitott be, míg Ön állandóan ott volt. Teljes kontrollban az iroda fölött. Mondhatni, egyik keze az iratokon nyugodott (meg az előlünk elzárt indexeinken), a másik meg Kriszta fenekén, aki félt és – mondjuk ki, őszintén – undorodott Öntől.
Piszkos célzásai az e-mailekben az Ön „korrekt” iratkezelésére és mások rágalmazására végtelenül aljasak. Ezért most azt kapja tőlünk, amire rászolgált. Tudjuk, hogy Ön és Kulcsár-Szabó Ágnes a hamisítások és csalások értelmi szerzője (Önök adták a szerencsétlen még-dékánnak, Szabó Andrásnak is a utasításokat, nyilván, hogyha nem jönnek be a tanácsaik, lebuktassák, és még előbb beüljenek a helyére, mint tervezték és remélni merték). Kettejük céljaiban nagy az átfedés: témavezetés-rablás és az IDI volt vezetőjének kicsinálása, és most már a dékáné is. De van egy különbség, amiben Ön még a dékánhelyettes Asszonynál is rosszabb. A bosszúvágy szerencsétlen Kriszta iránt, mert szexuális zaklatása nem ért célba. Szegény Krisztának most ezért kell szívnia.
Tanár úr, mondjuk ki őszintén, Ön egy mocskos, bosszúálló szatír!
(Ha megpróbálja letiltatni ezt a blogot az őszinte véleményünkért, nyitunk egy másikat, amire felrakjuk a Krisztához írt szerelmes leveleit.)
Mittwoch, 2. Dezember 2009
Sklavenmarkt (Rabszolgavásár a Károlin)
Hallgatói levél (e-mail-cím a szerkesztőségben)
E-mail-dömping zúdult ránk az utóbbi napokban. Újabb közokirathamisítás. Durvább és tömegesebb, mint az előzőek. Hallgatók zsarolása, fenyegetése, megvesztegetése. Mi van e mögött?
Augusztus végén kaptunk egy kör-e-mailt egy adatlappal: témavezetőnk neve, akarunk-e ezen vátoztatni, igen /nem. Mi eddig azt hittük, hogy ez tőlünk függ, nem pedig felülről jön. Hamarosan kiderült, hogy tévedtünk. Megfordult a táncrend. Hölgyválasz van. Felkérnek minket egy keringőre vagy inkább kiárusítanak bennünket? Minek néznek minket: kurvának vagy rabszolgának? Ha az előbbinek, akkor legalábbis két esetben igazuk volt…
A Károlin beindult egy elképesztő témaváltási kampány. Két ragadozó, Kulcsár-Szabó Ágnes és Hormon Zavar kínálta magát akcióban a felsőbb évfolyamosok és főként a már végzettek között. Az újonnan felvettek már eleve kétfelé lettek osztva köztük, mást fel se vettek, az ösztöndíjasok száma is ki volt centizve: egy ide, egy oda. De az újaknak alacsony az ázsiójuk, még soká lesz a védés. Most „érettebb” fők kellenek. Ebben a zsibvásárban a frissen végzettek, azaz, akik már elvégezték a 3 évet témavezetőjükkel, egyszerűen piacra lettek dobva. Ők voltak a legkelendőbbek. A szabad préda a visszavonult Bolyki János, a meghalt Szigeti Lajos és az egyetemről kirúgott Hima Gabriella (legalábbis szeptember környékén ez a hír járta róla, és az órarendben sem volt benne) védés előtt álló hallgatóiból tevődött össze. Akik már majdnem készen vannak, csak le kell nyúlni értük (vagy inkább őket). Alternatíva kizárólag: Kulcsár-Szabó vagy Hájas Hermann. Kampányfőnök Nemeh Diana (frissen végzett ösztöndíjasból egyenesen titkárnővé avanzsálva, vazallusi fizetéssel, hogy meglegyen folyamatosan a betevője). Néhányan bátran aláhúzzák a nemet, vagyis nem váltják le a témavezetőt, minden felülről jövő nyomás ellenére, mások zavarban vannak, és aláírva visszaküldik a “Nyilatkozat”-ot Hima Gabriella nevével, nem húzva alá sem az igent, sem a nemet, majd csak lesz valahogy-alapon. Utóbbiak hamarosan értesítést kapnak, mely szerint Kulcsár-Szabó Ágnes vagy Hormon Zavar lett az új témavezetőjük, a KDHT már jóvá is hagyta a váltást – saját kérésükre. Aki nem hiszi, hogy ezt kérte, annak megmutatják saját aláírt nyilatkozatát, amelyen immár alá van húzva az igen, és 2009. október 8-tól az új témavezető: KSzÁ vagy HZ neve is odakerült. Nem mernek tiltakozni, nem szólnak, hogy ők ezt nem akarják. A hallgatás beleegyezés, legalábbis ragadozóék számára, akik ettől vérszemet kapnak. Srófoljuk tovább. Újabb parancs a megfélemlített doktoranduszoknak: írjanak most már s.k. egy témavezetés-váltási kérvényt, 2 évre visszadátumozva, hiszen ők ezt már akkor akarták, csak a hanyag IDI-vezető elhányta a papírokat, pótolják tehát írásban, visszadátumozva, indexükbe az új témavezetők már visszamenőleg be is írták magukat. Hogy utóbbi igaz-e, nem-e, nem tudjuk, indexeink el vannak zárva előlünk, nem férünk hozzá, nem adják ki, hiába kérjük. (Hónapok óta próbáljuk. Talán rektorhelyettes úrnak kellene bekéretni ezeket, és ellenőrizni, hova irkálta be a nevét HormonZavar és Kulcsár-Szabó, bizonyítékot fabrikálandó.)
Végül a keringőre való felkérés bejött. Akadt két prostituált, aki megírta a kérvényt. Borítékolni lehet a személyeket. Az egyik – ki más lehetne? – Nemeh Diana, az alárendelt vazallus, akinek az állása függ Kulcsár-Szabó Ágnes jelenlegi dékánhelyettestől, a dékáni szék várományosától, valamint HormonZavar IDI-titkártól, aki jelenleg két tanszék vezetője és dékánhelyettesi karrierben reménykedik. Egy lépéssel MENY mögött, de szorosan mellette-mögötte. Ezzel a fényes jövővel kampányolnak, hogy hamarosan ateista-atyaistenek, élet-halál urai lesznek a Károlin. Nemeh Diana már régóta prostituálódott (természetesen erkölcsi értelemben). Akkor, amikor Kulcsár-Szabó Ágnes kinevezte őt hallgatói képviselőnek, és nem engedte leváltani, akárcsak korábban csaló barátját, Mészáros Mártont, amíg le nem telik az ösztöndíja. Nemeh tudta a kötelességét. Bennünket nem tájékoztatott semmiről, még akkor sem, amikor a botrányt már nem lehetett eltussolni. Viszont minket szorgalmasan besúgott Kulcsár-Szabónak, aki félreérthetetlenü éreztette velünk, hallotta, mit mondtunk róla. A másik kérvényező Maszárovics Ágnes, aki férjestül prosituálódott. Az ő férje ugyanis Török Lajos tanár úr, akiről hallottuk, hogy két fizetést vesz fel, a másodikat állítólag illegálisan és tök fölöslegesen. Illetve hát nem: befektetés, zsebre van vágva feleségestül. Emellett a feleség is szépen kaszál, mert ő oktatja pénzért az Erasmusosokat; korábban ő is ösztöndíjas volt, mint Nemeh. Már elvégezte, letelt, pótolni kell a kiapadt forrást. Ezért érdemes beáldozni a témavezetőt. Olvastam ezen a blogon, hogy a Károlin még az urambátyámos világ dívik. Ezt egy újabb adalékkal egészítem most ki, a Török-Maszárovics házaspárral, akik szintén párosával a magyar tanszéken vannak, és akiknek minden érdeke azt kívánja, hogy Kulcsár-Szabó Ágnes és HormonZavar szekerét tolják. Hát persze, hogy aláírnak akármit, az ördöggel való szerződést is, nemhogy egy antedatált nyilakozatot. Ez nem Y-szimptóma, hanem Kőfalusi-szimptóma = pénzért akármit: csalás és közokirathamisítás a legkevesebb.
Magyarán ezeknek, vagyis, a prostituálódattaknak vesztegetés.
A többieknek, vagyis a rabszolgák tömegének pedig korbács.
E-mail-dömping zúdult ránk az utóbbi napokban. Újabb közokirathamisítás. Durvább és tömegesebb, mint az előzőek. Hallgatók zsarolása, fenyegetése, megvesztegetése. Mi van e mögött?
Augusztus végén kaptunk egy kör-e-mailt egy adatlappal: témavezetőnk neve, akarunk-e ezen vátoztatni, igen /nem. Mi eddig azt hittük, hogy ez tőlünk függ, nem pedig felülről jön. Hamarosan kiderült, hogy tévedtünk. Megfordult a táncrend. Hölgyválasz van. Felkérnek minket egy keringőre vagy inkább kiárusítanak bennünket? Minek néznek minket: kurvának vagy rabszolgának? Ha az előbbinek, akkor legalábbis két esetben igazuk volt…
A Károlin beindult egy elképesztő témaváltási kampány. Két ragadozó, Kulcsár-Szabó Ágnes és Hormon Zavar kínálta magát akcióban a felsőbb évfolyamosok és főként a már végzettek között. Az újonnan felvettek már eleve kétfelé lettek osztva köztük, mást fel se vettek, az ösztöndíjasok száma is ki volt centizve: egy ide, egy oda. De az újaknak alacsony az ázsiójuk, még soká lesz a védés. Most „érettebb” fők kellenek. Ebben a zsibvásárban a frissen végzettek, azaz, akik már elvégezték a 3 évet témavezetőjükkel, egyszerűen piacra lettek dobva. Ők voltak a legkelendőbbek. A szabad préda a visszavonult Bolyki János, a meghalt Szigeti Lajos és az egyetemről kirúgott Hima Gabriella (legalábbis szeptember környékén ez a hír járta róla, és az órarendben sem volt benne) védés előtt álló hallgatóiból tevődött össze. Akik már majdnem készen vannak, csak le kell nyúlni értük (vagy inkább őket). Alternatíva kizárólag: Kulcsár-Szabó vagy Hájas Hermann. Kampányfőnök Nemeh Diana (frissen végzett ösztöndíjasból egyenesen titkárnővé avanzsálva, vazallusi fizetéssel, hogy meglegyen folyamatosan a betevője). Néhányan bátran aláhúzzák a nemet, vagyis nem váltják le a témavezetőt, minden felülről jövő nyomás ellenére, mások zavarban vannak, és aláírva visszaküldik a “Nyilatkozat”-ot Hima Gabriella nevével, nem húzva alá sem az igent, sem a nemet, majd csak lesz valahogy-alapon. Utóbbiak hamarosan értesítést kapnak, mely szerint Kulcsár-Szabó Ágnes vagy Hormon Zavar lett az új témavezetőjük, a KDHT már jóvá is hagyta a váltást – saját kérésükre. Aki nem hiszi, hogy ezt kérte, annak megmutatják saját aláírt nyilatkozatát, amelyen immár alá van húzva az igen, és 2009. október 8-tól az új témavezető: KSzÁ vagy HZ neve is odakerült. Nem mernek tiltakozni, nem szólnak, hogy ők ezt nem akarják. A hallgatás beleegyezés, legalábbis ragadozóék számára, akik ettől vérszemet kapnak. Srófoljuk tovább. Újabb parancs a megfélemlített doktoranduszoknak: írjanak most már s.k. egy témavezetés-váltási kérvényt, 2 évre visszadátumozva, hiszen ők ezt már akkor akarták, csak a hanyag IDI-vezető elhányta a papírokat, pótolják tehát írásban, visszadátumozva, indexükbe az új témavezetők már visszamenőleg be is írták magukat. Hogy utóbbi igaz-e, nem-e, nem tudjuk, indexeink el vannak zárva előlünk, nem férünk hozzá, nem adják ki, hiába kérjük. (Hónapok óta próbáljuk. Talán rektorhelyettes úrnak kellene bekéretni ezeket, és ellenőrizni, hova irkálta be a nevét HormonZavar és Kulcsár-Szabó, bizonyítékot fabrikálandó.)
Végül a keringőre való felkérés bejött. Akadt két prostituált, aki megírta a kérvényt. Borítékolni lehet a személyeket. Az egyik – ki más lehetne? – Nemeh Diana, az alárendelt vazallus, akinek az állása függ Kulcsár-Szabó Ágnes jelenlegi dékánhelyettestől, a dékáni szék várományosától, valamint HormonZavar IDI-titkártól, aki jelenleg két tanszék vezetője és dékánhelyettesi karrierben reménykedik. Egy lépéssel MENY mögött, de szorosan mellette-mögötte. Ezzel a fényes jövővel kampányolnak, hogy hamarosan ateista-atyaistenek, élet-halál urai lesznek a Károlin. Nemeh Diana már régóta prostituálódott (természetesen erkölcsi értelemben). Akkor, amikor Kulcsár-Szabó Ágnes kinevezte őt hallgatói képviselőnek, és nem engedte leváltani, akárcsak korábban csaló barátját, Mészáros Mártont, amíg le nem telik az ösztöndíja. Nemeh tudta a kötelességét. Bennünket nem tájékoztatott semmiről, még akkor sem, amikor a botrányt már nem lehetett eltussolni. Viszont minket szorgalmasan besúgott Kulcsár-Szabónak, aki félreérthetetlenü éreztette velünk, hallotta, mit mondtunk róla. A másik kérvényező Maszárovics Ágnes, aki férjestül prosituálódott. Az ő férje ugyanis Török Lajos tanár úr, akiről hallottuk, hogy két fizetést vesz fel, a másodikat állítólag illegálisan és tök fölöslegesen. Illetve hát nem: befektetés, zsebre van vágva feleségestül. Emellett a feleség is szépen kaszál, mert ő oktatja pénzért az Erasmusosokat; korábban ő is ösztöndíjas volt, mint Nemeh. Már elvégezte, letelt, pótolni kell a kiapadt forrást. Ezért érdemes beáldozni a témavezetőt. Olvastam ezen a blogon, hogy a Károlin még az urambátyámos világ dívik. Ezt egy újabb adalékkal egészítem most ki, a Török-Maszárovics házaspárral, akik szintén párosával a magyar tanszéken vannak, és akiknek minden érdeke azt kívánja, hogy Kulcsár-Szabó Ágnes és HormonZavar szekerét tolják. Hát persze, hogy aláírnak akármit, az ördöggel való szerződést is, nemhogy egy antedatált nyilakozatot. Ez nem Y-szimptóma, hanem Kőfalusi-szimptóma = pénzért akármit: csalás és közokirathamisítás a legkevesebb.
Magyarán ezeknek, vagyis, a prostituálódattaknak vesztegetés.
A többieknek, vagyis a rabszolgák tömegének pedig korbács.
Dienstag, 1. Dezember 2009
Diktatur der Schwiegertochter ("Eb fél, kutya fél, míg a ipam-napam él")
“Eb fél, kutya fél, míg az ipam-napam él”
Egy közkedvelt magyar népdal pragmatikai tanulságai
Az IPSZILON-szimptóma szerzője (vagyis Hansági Ágnes, Kulcsár Szabó Ernő szakmai kiteljesedésre képtelen menye) olyan lúzer, aki győztes akar lenni, bár kétségtelenül nem született annak. Csak beházasodott egy győztes családba. A lúzer definíciója a wikipediából: „önmegvalósításra, sikerek elérésére lényegileg alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy”. Ez a velős meghatározás teljes mértékig illik a MENYre.
Ez az asszony nem méri fel ép ésszel, hol a helye, mit cselekszik, nem rendelkezik erkölcsi érzékkel sem. APÓSa révén benyomták őt a reformátusok egyetemére jó tíz esztendővel ezelőtt, akkor, amikor még az APÓS csillaga a zeniten volt. Azóta kisebb-nagyobb ütések érték a MENY hátterében álló akadémikus urat. Nemrég megsemmisítő kritika született Bezeczky Gábor tollából, 155 oldalon: Irodalomtörténet a senkiföldjén címmel, melyben a szerző ízekre szedi az eleinte MENYe (=Senki) és a befogadó egyeteme (Károli = Senkiföldje) mellett és mögött kiálló apóst. Bezeczky szakmailag és emberileg is bemutatja a tudóst, akire már egy jó ideje nem vet jó fényt a magasabb szellemi repülésre alkalmatlan, törpe képességű, de kivételesen erőszakos, minden szempontból terméketlen menye. Teher mindenki számára ez az akarnok-gépezet, akinek semmi sem drága, hogy egyéni karrierjét a reformátusok között elérje, akiket eszdéeszesként mélységesen lenéz és megvet. Alig várja, hogy Szabó András helyett dékán lehessen, és baráti kezet, azaz inkább lekezelést nyújthasson korábbi szövetségesének, akinek a hátán fölmászott és akit a bukás után tanszékvezetőként az egyetemen akar tartani. Az ugyanis tudományos szinten (még így is!) fölötte áll, és az egyházi rokonsága is támogatja, így jól jöhet még neki további karrierje egyengetésében. De már rég a MENY rángatja őt dróton. Azért tartja kezében Szabó Andrást ez a középszerű bárdolatlanság, mert évekig szüksége volt rá. Eszközemberré silányította ezt a tulajdonképpen szerencsétlen, gyenge és jellemtelen, bár von Haus aus aligha jószándékú embert, hogy dühöngő karriervágyát kiélhesse. Ezáltal nagynevű apósa és szépreményű férje előtt végre szakmailag bizonyíthat, hogy ne csak a megtűrt beházasodott lehessen, hanem professzorként és dékánként ülhessen a szűk családi összejöveteleken.
A MENY megalázza diákjait (kivéve a kegyencek szűk körét, akiket sztároltat a többiekkel és a kollégákkal), terrorizálja a kollégáit, agresszív szdsz-es módra lebunkózza, akik nem paríroznak neki, és a szocializmusból még lánykorából vele maradt mentalitása is erősen észlelhető, mert aki nincs vele egy pártban, vagyis Mellette, az ellene van. Ő egy jellegzetesen szoclib nyomoronc, aki kusza nagyzolásban szenved. Nem sikerült annyi éves tanulás után, sőt majd tízévnyi egyetemi tanárkodás után sem a helyes, szabatos és színvonalas magyar nyelven való önkifejezést elsajátítania. Eredeti gondolatokat nem tartalmaznak szószaporító tanulmányai, melyekből az is kiderül, hogy nem követi nyomon – sem belföldön, sem nemzetközileg – az elmúlt évek, évtizedek kutatási eredményeit. Leállt a fejlődése és mélyebb tájékozódása is kb. 15-20 évvel ezelőtt, még egyetemista korában. Hiába nyalta be Gadamer, Lindemann, Jauss stb. másodkézből, kizárólag családi közvetítéssel agyáig jutott nézeteit, eredeti gondolatokra nem igazán futotta eddig, 42. életévéig. Ugyanis ő nemcsak nem eredeti gondolkodó, hanem még átlagos gondolatok összegzésére is képtelen. Hiába fordít le felületesen gondolatokat, valójában ez a minden nyugati sznobságot beépíteni akaró ’kattogó írógép’ nem ismer igazán egyetlen idegen nyelvet sem. Valaha orosz szakosként indult, de annyira képtelen volt elsajátítani a nyelvet, holott az általános és középiskolában korábban már 10 évig tanulta, hogy kibukott a szakról. Felvetődik a jogos kérdés, hogyan működhet megfelelő szintű nyelvtudás nélkül a szellemi életünkben ez a bárdolatlanság? Korábban nyilván az após irányította rá a német szellemi ösvényre, melyen meg is rekedt. Ezt a nyelvet sem sikerült elsajátítania. Úgy látszik, nem ez egyes nyelvekben van a hiba. De hát hogyan sajátíthatna el olyan valaki idegen nyelvet, aki az anyanyelvével is hadilábon áll? Hiába akarja teljes erővel plebejus gondolatait urbánussá tenni, csak még inkább elködösíteni tudja, hemzsegő idegen kifejezésekkel, állítólagos magyar nyelven írt szövegeit, mintha nemzetközi, naprakész és modern volna. Éppen ettől tekinti minden szakmai beavatott kívülállónak, hiszen amiket kritikátlanul átvesz a szakma rosszabbik részétől, azokat ellenhülyeségekkel, vagy hamis értékrendjével próbálja ”korrigálni”. Ilyenkor árulja el magát, ami oly sokszor bekövetkezik írás közben.
Fölösleges bemutatni bármely tanulmányának mondatait, hiszen mindegyik azonos nyelvi-logikai klisére készült, amit nem érthetetlenség és nem is csupán magyartalanság, hanem kimondott gondolattalanság jellemez. Az érthetetlenség ugyanis még lehetne a mi hibánk, azaz az olvasóké, de a gondolati üresség a szerző “érdeme”. Még az sem mondható el halandzsa (handabanda) nyelvéről: hogy őrült beszéd, de van benne rendszer, mert éppen az nincs benne! Ám ha ránk jön a fordíthatnék, akkor azt inkább valamely létező idegen nyelvből tennénk, legyen az svéd, dán vagy akár hottentotta. De hogy éppen magyarról magyarra kelljen fordítani egy éppen bölcsészkari magyar szakon tanító tanszékvezető dékán-helyettes mondatait? Na azt már nem! Az már több, mint nevetséges, leginkább szánalmas mindannyiunk számára. És főleg, nem éri meg a fáradságot, mert nem nyerünk vele semmit, egyetlen épkézláb gondolatot sem. Pedig erre kényszeríti hallgatóit, ami arcátlaság és bűn az emberi életidő ellen. Főleg akkor látjuk ennek az arcátlanságnak a teljes súlyát, ha tudjuk, hogy ez a személy bitorolja az Összehasonlító és Irodalomelméleti Tanszék vezetését, akit szerény képességinek határa fölé helyeztek akadémikus apósa miatt, ám szellemileg nem tudott felnőni és tovább fejlődni. Már az “irodalomelmélet” is egy “Anmassung”, hogy egy találó német szót kölcsönözzünk erre a jelenségre, hiszen elmélethez semmi köze ennek a halandzsának, az irodalomhoz pedig még annyi sem. Ez a nő utálja az irodalmat, utál olvasni, semmi mást nem forgat, csak APÓSt és FÉRJet, azt is csak akkor, amikor nem intrikával és hatalomépítéssel foglalkozik, melyek úgyszólván minden idejét lefoglalják. Méghogy világirodalom vagy összehasonítás! Mit mivel hasonlít össze az, aki semmilyen nyelven nem tud, még az anyanyelvén sem?
Lehet, hogy az APÓS hatalma elég még arra, hogy mindezek ellenére, mindazon intrika és bűn ellenére megtartsa a MENYt azon az egyetemen, amely ellen ezeket elkövette, és aki a dékánt ezekbe a bűncselekményekbe belahajszolta. Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes Szabó András dékán rossz szelleme, legerősebb irányítója, aki minden felelősséget az ő nyakába akar varrni, hogy a végén dékáni székének elfoglalója legyen. Szolgájával, a Hájas Hermann-nal nemzedékváltásra készül: a Doktori Iskola vezetője után egy perccel a dékánt is kinyírják.
Így kerek ez az elrettentő erejű történet…
Egy közkedvelt magyar népdal pragmatikai tanulságai
Az IPSZILON-szimptóma szerzője (vagyis Hansági Ágnes, Kulcsár Szabó Ernő szakmai kiteljesedésre képtelen menye) olyan lúzer, aki győztes akar lenni, bár kétségtelenül nem született annak. Csak beházasodott egy győztes családba. A lúzer definíciója a wikipediából: „önmegvalósításra, sikerek elérésére lényegileg alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy”. Ez a velős meghatározás teljes mértékig illik a MENYre.
Ez az asszony nem méri fel ép ésszel, hol a helye, mit cselekszik, nem rendelkezik erkölcsi érzékkel sem. APÓSa révén benyomták őt a reformátusok egyetemére jó tíz esztendővel ezelőtt, akkor, amikor még az APÓS csillaga a zeniten volt. Azóta kisebb-nagyobb ütések érték a MENY hátterében álló akadémikus urat. Nemrég megsemmisítő kritika született Bezeczky Gábor tollából, 155 oldalon: Irodalomtörténet a senkiföldjén címmel, melyben a szerző ízekre szedi az eleinte MENYe (=Senki) és a befogadó egyeteme (Károli = Senkiföldje) mellett és mögött kiálló apóst. Bezeczky szakmailag és emberileg is bemutatja a tudóst, akire már egy jó ideje nem vet jó fényt a magasabb szellemi repülésre alkalmatlan, törpe képességű, de kivételesen erőszakos, minden szempontból terméketlen menye. Teher mindenki számára ez az akarnok-gépezet, akinek semmi sem drága, hogy egyéni karrierjét a reformátusok között elérje, akiket eszdéeszesként mélységesen lenéz és megvet. Alig várja, hogy Szabó András helyett dékán lehessen, és baráti kezet, azaz inkább lekezelést nyújthasson korábbi szövetségesének, akinek a hátán fölmászott és akit a bukás után tanszékvezetőként az egyetemen akar tartani. Az ugyanis tudományos szinten (még így is!) fölötte áll, és az egyházi rokonsága is támogatja, így jól jöhet még neki további karrierje egyengetésében. De már rég a MENY rángatja őt dróton. Azért tartja kezében Szabó Andrást ez a középszerű bárdolatlanság, mert évekig szüksége volt rá. Eszközemberré silányította ezt a tulajdonképpen szerencsétlen, gyenge és jellemtelen, bár von Haus aus aligha jószándékú embert, hogy dühöngő karriervágyát kiélhesse. Ezáltal nagynevű apósa és szépreményű férje előtt végre szakmailag bizonyíthat, hogy ne csak a megtűrt beházasodott lehessen, hanem professzorként és dékánként ülhessen a szűk családi összejöveteleken.
A MENY megalázza diákjait (kivéve a kegyencek szűk körét, akiket sztároltat a többiekkel és a kollégákkal), terrorizálja a kollégáit, agresszív szdsz-es módra lebunkózza, akik nem paríroznak neki, és a szocializmusból még lánykorából vele maradt mentalitása is erősen észlelhető, mert aki nincs vele egy pártban, vagyis Mellette, az ellene van. Ő egy jellegzetesen szoclib nyomoronc, aki kusza nagyzolásban szenved. Nem sikerült annyi éves tanulás után, sőt majd tízévnyi egyetemi tanárkodás után sem a helyes, szabatos és színvonalas magyar nyelven való önkifejezést elsajátítania. Eredeti gondolatokat nem tartalmaznak szószaporító tanulmányai, melyekből az is kiderül, hogy nem követi nyomon – sem belföldön, sem nemzetközileg – az elmúlt évek, évtizedek kutatási eredményeit. Leállt a fejlődése és mélyebb tájékozódása is kb. 15-20 évvel ezelőtt, még egyetemista korában. Hiába nyalta be Gadamer, Lindemann, Jauss stb. másodkézből, kizárólag családi közvetítéssel agyáig jutott nézeteit, eredeti gondolatokra nem igazán futotta eddig, 42. életévéig. Ugyanis ő nemcsak nem eredeti gondolkodó, hanem még átlagos gondolatok összegzésére is képtelen. Hiába fordít le felületesen gondolatokat, valójában ez a minden nyugati sznobságot beépíteni akaró ’kattogó írógép’ nem ismer igazán egyetlen idegen nyelvet sem. Valaha orosz szakosként indult, de annyira képtelen volt elsajátítani a nyelvet, holott az általános és középiskolában korábban már 10 évig tanulta, hogy kibukott a szakról. Felvetődik a jogos kérdés, hogyan működhet megfelelő szintű nyelvtudás nélkül a szellemi életünkben ez a bárdolatlanság? Korábban nyilván az após irányította rá a német szellemi ösvényre, melyen meg is rekedt. Ezt a nyelvet sem sikerült elsajátítania. Úgy látszik, nem ez egyes nyelvekben van a hiba. De hát hogyan sajátíthatna el olyan valaki idegen nyelvet, aki az anyanyelvével is hadilábon áll? Hiába akarja teljes erővel plebejus gondolatait urbánussá tenni, csak még inkább elködösíteni tudja, hemzsegő idegen kifejezésekkel, állítólagos magyar nyelven írt szövegeit, mintha nemzetközi, naprakész és modern volna. Éppen ettől tekinti minden szakmai beavatott kívülállónak, hiszen amiket kritikátlanul átvesz a szakma rosszabbik részétől, azokat ellenhülyeségekkel, vagy hamis értékrendjével próbálja ”korrigálni”. Ilyenkor árulja el magát, ami oly sokszor bekövetkezik írás közben.
Fölösleges bemutatni bármely tanulmányának mondatait, hiszen mindegyik azonos nyelvi-logikai klisére készült, amit nem érthetetlenség és nem is csupán magyartalanság, hanem kimondott gondolattalanság jellemez. Az érthetetlenség ugyanis még lehetne a mi hibánk, azaz az olvasóké, de a gondolati üresség a szerző “érdeme”. Még az sem mondható el halandzsa (handabanda) nyelvéről: hogy őrült beszéd, de van benne rendszer, mert éppen az nincs benne! Ám ha ránk jön a fordíthatnék, akkor azt inkább valamely létező idegen nyelvből tennénk, legyen az svéd, dán vagy akár hottentotta. De hogy éppen magyarról magyarra kelljen fordítani egy éppen bölcsészkari magyar szakon tanító tanszékvezető dékán-helyettes mondatait? Na azt már nem! Az már több, mint nevetséges, leginkább szánalmas mindannyiunk számára. És főleg, nem éri meg a fáradságot, mert nem nyerünk vele semmit, egyetlen épkézláb gondolatot sem. Pedig erre kényszeríti hallgatóit, ami arcátlaság és bűn az emberi életidő ellen. Főleg akkor látjuk ennek az arcátlanságnak a teljes súlyát, ha tudjuk, hogy ez a személy bitorolja az Összehasonlító és Irodalomelméleti Tanszék vezetését, akit szerény képességinek határa fölé helyeztek akadémikus apósa miatt, ám szellemileg nem tudott felnőni és tovább fejlődni. Már az “irodalomelmélet” is egy “Anmassung”, hogy egy találó német szót kölcsönözzünk erre a jelenségre, hiszen elmélethez semmi köze ennek a halandzsának, az irodalomhoz pedig még annyi sem. Ez a nő utálja az irodalmat, utál olvasni, semmi mást nem forgat, csak APÓSt és FÉRJet, azt is csak akkor, amikor nem intrikával és hatalomépítéssel foglalkozik, melyek úgyszólván minden idejét lefoglalják. Méghogy világirodalom vagy összehasonítás! Mit mivel hasonlít össze az, aki semmilyen nyelven nem tud, még az anyanyelvén sem?
Lehet, hogy az APÓS hatalma elég még arra, hogy mindezek ellenére, mindazon intrika és bűn ellenére megtartsa a MENYt azon az egyetemen, amely ellen ezeket elkövette, és aki a dékánt ezekbe a bűncselekményekbe belahajszolta. Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes Szabó András dékán rossz szelleme, legerősebb irányítója, aki minden felelősséget az ő nyakába akar varrni, hogy a végén dékáni székének elfoglalója legyen. Szolgájával, a Hájas Hermann-nal nemzedékváltásra készül: a Doktori Iskola vezetője után egy perccel a dékánt is kinyírják.
Így kerek ez az elrettentő erejű történet…
Ein Hund in der Früh ist auch am Nachmittag noch ein Hund (Aki délig eb, kutya az délután is)
Reviczky Gyula írása
Eljöhet az a nap, amikor az egyetem fenntartója segédletével Szabó dékánt – a vezetése alatti időszakban elkövetett sok korrupció miatt – feltálalják, és majd torukat is ülik fölötte éppen azok, akiknek ugyanúgy feltálalt és kibelezett állapotban kellene lenniük, mert teljes mértékig kiszolgálói és bűntársai voltak a karrierjük felé vezető erkölcstelen úton. Ehelyett ők lesznek a kibelezők…
Egyik reggel arra ébredhetünk majd, hogy a dékán Kulcsár Szabó Ágnes lesz, a meny és Hermann Zoltán pedig, aki – szintén a legaljasabb csalásokat eszelte ki leendő főnökével együtt – dékánhelyettessé avanzsálódik. Ők aztán nem keresztyének, nem protestánsok, nincsen se Istenük, se hazájuk. Tehát az általuk kialakított helyzetben ők a legideálisabb vezetők! Beigazolódik Beaumarchais mondása: Médiocre et rampant, et l’on arive á tout = vagyis ha középszerű vagy és csúszol-mászol, mindent elérsz. Nekik nincsenek erkölcsi skrupulusaik.
A végén az derül ki, hogy éppen ilyen emberekre vár a KRE, mert az már a finálé. Ezek ketten a legeltorzultabb és legesztelenebb abszurdumok kitalálói voltak Szabó dékánsága alatt, akik csak aljas ötleteket és megvalósítandó terveket tettek a dékánjuk elé.
Zajlik a harc! Ez belháború a javából, és eljött a két legaljasabb, de végkifejletben mindenre elszánt két ember időszaka. Éppen erre vártak és vágytak! Az események a malmukra hajtotta a vizet. Azonban a céljaik eléréséhez újabb hamisításokat kell elkövetniük, vagyis Hermann és a Kulcsár Szabó kényszerhelyzetbe került, mert nemcsak lélektanilag, de fizikailag is besétáltak az alagútba, ahonnan már nincs visszafordulási lehetőségük, de lépéskényszerük alakult ki, ám a végén nem fény van, hanem hihetetlen sötétség. Ezt érzik is, de nem tehetnek mást, folytatniuk kell a csalásokat, vissza kell dátumoztatni új segédjükkel (Nemeh Dianával – Kőfalusi Krisztina utódjával) a hivatalos okiratokat, hogy érvényt szerezhessenek önmaguknak. Legalizáltatni kell magukat, vagyis törzstagságukat a Doktori Iskolában. Kínos helyzet! Már nincs mit veszíteniük, mert ők is elsüllyednek, ha hazugsággal és csalással nem húzzák ki magukat és egymást a saját hajuknál fogva.
Vissza kell dátumozniuk (2007-ig) témavezetéseket, hogy HormonZavar alias: Hermann Zoltán és a meny, Kulcsár Szabó Ágnes kapjon koncot, mert ez a konc most nagyon-nagyon fontos nekik. Ehhez a manőverhez pár hallgatót is felhasználnak, mert most semmi sem drága. Eljöhet ismét az ideje a sarki rendőrnek is, aki ”csak” belügyes volt, és már rég megbánta, hogy a Károlira jött, de a vén darázs is megdonghatja a gyümölcsöt, a népi mondás szerint, hiszen szabad a préda, ateisták és szdsz-esek tobzódnak a hatalomban. Egyelőre azonban csak pislog, mint miskolci kocsonyában a béka, és fogalma sincs mi zajlik a feje fölött az állítóla általa vezetett doktori iskolában.
Az erkölcstelenség e két személy ámokfutó együttműködésében és összjátékában folytatódik. A bamba rendőr strómanként a háttérkulisszát alkotja – madárijesztőként (stróman = szalmabáb).
Isten legyen irgalmas az egyetemhez és legfőképp a hallgatókhoz, mert aki délig eb, kutya az délután is. Jelenleg még mindig nagyon nagy az ugatás a Reviczky utcában. Ideje volna az ebeket kiseprűzni.
Ajánlom egy mese utolsó mondatát: http://www.vkpaks.hu/egyszer_volt_budan_kutyavasar.doc
Eljöhet az a nap, amikor az egyetem fenntartója segédletével Szabó dékánt – a vezetése alatti időszakban elkövetett sok korrupció miatt – feltálalják, és majd torukat is ülik fölötte éppen azok, akiknek ugyanúgy feltálalt és kibelezett állapotban kellene lenniük, mert teljes mértékig kiszolgálói és bűntársai voltak a karrierjük felé vezető erkölcstelen úton. Ehelyett ők lesznek a kibelezők…
Egyik reggel arra ébredhetünk majd, hogy a dékán Kulcsár Szabó Ágnes lesz, a meny és Hermann Zoltán pedig, aki – szintén a legaljasabb csalásokat eszelte ki leendő főnökével együtt – dékánhelyettessé avanzsálódik. Ők aztán nem keresztyének, nem protestánsok, nincsen se Istenük, se hazájuk. Tehát az általuk kialakított helyzetben ők a legideálisabb vezetők! Beigazolódik Beaumarchais mondása: Médiocre et rampant, et l’on arive á tout = vagyis ha középszerű vagy és csúszol-mászol, mindent elérsz. Nekik nincsenek erkölcsi skrupulusaik.
A végén az derül ki, hogy éppen ilyen emberekre vár a KRE, mert az már a finálé. Ezek ketten a legeltorzultabb és legesztelenebb abszurdumok kitalálói voltak Szabó dékánsága alatt, akik csak aljas ötleteket és megvalósítandó terveket tettek a dékánjuk elé.
Zajlik a harc! Ez belháború a javából, és eljött a két legaljasabb, de végkifejletben mindenre elszánt két ember időszaka. Éppen erre vártak és vágytak! Az események a malmukra hajtotta a vizet. Azonban a céljaik eléréséhez újabb hamisításokat kell elkövetniük, vagyis Hermann és a Kulcsár Szabó kényszerhelyzetbe került, mert nemcsak lélektanilag, de fizikailag is besétáltak az alagútba, ahonnan már nincs visszafordulási lehetőségük, de lépéskényszerük alakult ki, ám a végén nem fény van, hanem hihetetlen sötétség. Ezt érzik is, de nem tehetnek mást, folytatniuk kell a csalásokat, vissza kell dátumoztatni új segédjükkel (Nemeh Dianával – Kőfalusi Krisztina utódjával) a hivatalos okiratokat, hogy érvényt szerezhessenek önmaguknak. Legalizáltatni kell magukat, vagyis törzstagságukat a Doktori Iskolában. Kínos helyzet! Már nincs mit veszíteniük, mert ők is elsüllyednek, ha hazugsággal és csalással nem húzzák ki magukat és egymást a saját hajuknál fogva.
Vissza kell dátumozniuk (2007-ig) témavezetéseket, hogy HormonZavar alias: Hermann Zoltán és a meny, Kulcsár Szabó Ágnes kapjon koncot, mert ez a konc most nagyon-nagyon fontos nekik. Ehhez a manőverhez pár hallgatót is felhasználnak, mert most semmi sem drága. Eljöhet ismét az ideje a sarki rendőrnek is, aki ”csak” belügyes volt, és már rég megbánta, hogy a Károlira jött, de a vén darázs is megdonghatja a gyümölcsöt, a népi mondás szerint, hiszen szabad a préda, ateisták és szdsz-esek tobzódnak a hatalomban. Egyelőre azonban csak pislog, mint miskolci kocsonyában a béka, és fogalma sincs mi zajlik a feje fölött az állítóla általa vezetett doktori iskolában.
Az erkölcstelenség e két személy ámokfutó együttműködésében és összjátékában folytatódik. A bamba rendőr strómanként a háttérkulisszát alkotja – madárijesztőként (stróman = szalmabáb).
Isten legyen irgalmas az egyetemhez és legfőképp a hallgatókhoz, mert aki délig eb, kutya az délután is. Jelenleg még mindig nagyon nagy az ugatás a Reviczky utcában. Ideje volna az ebeket kiseprűzni.
Ajánlom egy mese utolsó mondatát: http://www.vkpaks.hu/egyszer_volt_budan_kutyavasar.doc
Donnerstag, 26. November 2009
Ob es einen Ausweg aus der Károli-Krise gibt? Van-e kiút a válságból?
Szerintem egyelőre még van, de ha tovább késlekedik a KRE vezetősége és fenntartója, nemsokára visszafordíthatatlanná válik a KRE BTK hitelvesztése a kari Doktori Iskola körül kialakult botrány miatt.
A MAB döntése világos: még hét hónapja van a BTK-nak arra, hogy BTK egyetlen doktori iskolájának, az Irodalomtörténeti Doktori Iskolának a helyzetét rendbe tegyék. A botrány akkor tört ki, amikor Szabó András dékán, felesége, Ludvig/Petrőczi Éva és Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes közokirat-hamisítással és egyéb törvénytelen cselekedetekkel megfosztotta tisztségétől a DI-t addig szakszerűen működtető Hima Gabriella professzorasszonyt. A tények közismertek a MAB előtt és az eseteket tárgyaló blogokat és cikkeket olvasók egyre szélesebb körében. Annál inkább, mert honlapunk már egy ideje stabilan ott van a Blogs of the Days top-blogjai között.
MI TÖRTÉNIK, ha NEM SIKERÜL a MAB által biztosított hét hónap alatt felállítani egy elfogadható doktori iskolát a szigorú minőségbiztosítási paraméterekkel dolgozó előírásoknak megfelelően?
A BTK-t visszaminősítik főiskolai karrá. Hányan fognak akkor jelentkezni ide – és hozzák magukkal az állam által biztosított fejkvótát –, amikor a Reviczky utcától 300 méternyire van az ELTE a maga akkreditált bölcsészettudományi karával? Számítani lehet rá, hogy a HALLGATÓK SZÁMA DRASZTIKUSAN CSÖKKEN… A kar, sőt az egyetem fennmaradásának záloga tehát a kar egyetlen doktori iskolának fennmaradása.
HOGYAN MENTHETŐ MEG A DOKTORI ISKOLA? Úgy biztosan nem, ahogy eddig: külső, elvtelen segítség megszerzésével, nyugdíjas, máshol kimustrált strómanok beállításával, antedatált iratokkal, közokirat-hamisítással és egyéb trükkökkel. Gondolják meg: gyakorlatilag Magyarország minden egyetemének bölcsészettudományi kara, s főleg annak vezetése ismeri a történetet. Várható-e az, hogy egy, a MAB által is elfogadható tisztes tudós ember elvállalja az egyszer már csúfosan megbukott Doktori Iskola vezetését, kockára téve ezzel saját szakmai hírnevét? Kizárt dolog. A BTK-n pedig nincsen ilyen ember, erről gondoskodott Szabó András dékán a maga kontraszelektív személyzeti politikájával illetve helyettese, Kulcsár-Szabó Ágnes, APÓSának az ELTÉ-n hoppon maradt, többnyire szdsz-es klientúráját károlis állásokkal jutalmazó, expanziós stratégiájával.
A MEGOLDÁS nem az, hogy kivárjuk, hátha a dolgok maguktól jóra fordulnak. A DOLGOK NEM FOGNAK MAGUKTÓL MEGOLDÓDNI! A feladat először is a károk minimalizálása és a helyzet tisztázása.
1. Egyetlen megoldás, hogy felkérik Hima Gabriella professzorasszonyt, vállalja el újra az általa alapított Doktori Iskola vezetését. A MAB határozatából világosan kitűnik, hogy az ő szakmai hozzáértésében nincsen kétségük. Ő talán még mindig meggyőzhető – az iskola hallgatóinak érdekében, azért, hogy befektetett munkája ne vesszen teljesen kárba. Csak reménykedhetünk abban, hogy Hima Gabriella képes lesz elfelejteni az ő emberi integritását és szakmai kompetenciáját érintő nemtelen vádaskodásokat és AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN újra kezébe venni az irányítást.
2. A második szakaszban tisztázni kell a KRE Bölcsészettudományi Karának helyzetét. Nem azon kéne gondolkodni, hogy mi azoknak a valódi neve, akik feltárták a TÉNYEKET Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és segítőinek tevékenységéről, hanem az, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak. TISZTÁZTA MAGÁT Szabó András? Bebizonyította, hogy nem kapott nyolcmillió forint ajándékot Princz Gábor bankjától? Bebizonyította, hogy nincs köze a BKV-s tanácsadó szerződésekhez? Megmagyarázta, hogy gyarapodott ingatlanban, járműben kifejezett vagyona az elmúlt tíz évben 100-150 millió forintnyival? Ugye, nem.
Amíg ezeket a tényeket hitelt érdemlően nem tisztázta egy FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT, a gyanú megmarad.
Mit gondolnak az EGYETEM FENNTARTÓI, hány jövendőbeli hallgató fog jelentkezni erre a súlyos vádaktól nem tisztázott karra?
A Doktori Iskola és a Bölcsészettudományi Kar körül fennálló sötét gyanú csak korrekt vizsgálattal oszlatható el. Választ kell adni olyan kérdésekre, hogy miért távolított el Szabó a karról református hitben élő, tisztességes oktatókat és miért bízta munkájukat másvallású, felkészületlen személyekre. Hogyan magyarázhatók az olyan jelenségek, hogy a valamikor a karon dolgozó, de Szabó által eltávolított református szakemberek által írott könyvekből tanítanak a Szabó által helyükre felvett, felkészületlen személyek?
Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek meg a korrekt válaszok, a bölcsészettudományi kar bukása nem állítható meg.
Ezeket a gondolatokat a református egyetemhez semmilyen szállal nem kapcsolódó, de a protestáns értékek iránt elkötelezett, egyetemi emberként vetettem papírra. Ha az egyetem FENNTARTÓJÁnak szívügye az egyetem fennmaradása, el kéne gondolkodnia rajtuk.
Szász Konrád
A MAB döntése világos: még hét hónapja van a BTK-nak arra, hogy BTK egyetlen doktori iskolájának, az Irodalomtörténeti Doktori Iskolának a helyzetét rendbe tegyék. A botrány akkor tört ki, amikor Szabó András dékán, felesége, Ludvig/Petrőczi Éva és Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes közokirat-hamisítással és egyéb törvénytelen cselekedetekkel megfosztotta tisztségétől a DI-t addig szakszerűen működtető Hima Gabriella professzorasszonyt. A tények közismertek a MAB előtt és az eseteket tárgyaló blogokat és cikkeket olvasók egyre szélesebb körében. Annál inkább, mert honlapunk már egy ideje stabilan ott van a Blogs of the Days top-blogjai között.
MI TÖRTÉNIK, ha NEM SIKERÜL a MAB által biztosított hét hónap alatt felállítani egy elfogadható doktori iskolát a szigorú minőségbiztosítási paraméterekkel dolgozó előírásoknak megfelelően?
A BTK-t visszaminősítik főiskolai karrá. Hányan fognak akkor jelentkezni ide – és hozzák magukkal az állam által biztosított fejkvótát –, amikor a Reviczky utcától 300 méternyire van az ELTE a maga akkreditált bölcsészettudományi karával? Számítani lehet rá, hogy a HALLGATÓK SZÁMA DRASZTIKUSAN CSÖKKEN… A kar, sőt az egyetem fennmaradásának záloga tehát a kar egyetlen doktori iskolának fennmaradása.
HOGYAN MENTHETŐ MEG A DOKTORI ISKOLA? Úgy biztosan nem, ahogy eddig: külső, elvtelen segítség megszerzésével, nyugdíjas, máshol kimustrált strómanok beállításával, antedatált iratokkal, közokirat-hamisítással és egyéb trükkökkel. Gondolják meg: gyakorlatilag Magyarország minden egyetemének bölcsészettudományi kara, s főleg annak vezetése ismeri a történetet. Várható-e az, hogy egy, a MAB által is elfogadható tisztes tudós ember elvállalja az egyszer már csúfosan megbukott Doktori Iskola vezetését, kockára téve ezzel saját szakmai hírnevét? Kizárt dolog. A BTK-n pedig nincsen ilyen ember, erről gondoskodott Szabó András dékán a maga kontraszelektív személyzeti politikájával illetve helyettese, Kulcsár-Szabó Ágnes, APÓSának az ELTÉ-n hoppon maradt, többnyire szdsz-es klientúráját károlis állásokkal jutalmazó, expanziós stratégiájával.
A MEGOLDÁS nem az, hogy kivárjuk, hátha a dolgok maguktól jóra fordulnak. A DOLGOK NEM FOGNAK MAGUKTÓL MEGOLDÓDNI! A feladat először is a károk minimalizálása és a helyzet tisztázása.
1. Egyetlen megoldás, hogy felkérik Hima Gabriella professzorasszonyt, vállalja el újra az általa alapított Doktori Iskola vezetését. A MAB határozatából világosan kitűnik, hogy az ő szakmai hozzáértésében nincsen kétségük. Ő talán még mindig meggyőzhető – az iskola hallgatóinak érdekében, azért, hogy befektetett munkája ne vesszen teljesen kárba. Csak reménykedhetünk abban, hogy Hima Gabriella képes lesz elfelejteni az ő emberi integritását és szakmai kompetenciáját érintő nemtelen vádaskodásokat és AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN újra kezébe venni az irányítást.
2. A második szakaszban tisztázni kell a KRE Bölcsészettudományi Karának helyzetét. Nem azon kéne gondolkodni, hogy mi azoknak a valódi neve, akik feltárták a TÉNYEKET Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és segítőinek tevékenységéről, hanem az, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak. TISZTÁZTA MAGÁT Szabó András? Bebizonyította, hogy nem kapott nyolcmillió forint ajándékot Princz Gábor bankjától? Bebizonyította, hogy nincs köze a BKV-s tanácsadó szerződésekhez? Megmagyarázta, hogy gyarapodott ingatlanban, járműben kifejezett vagyona az elmúlt tíz évben 100-150 millió forintnyival? Ugye, nem.
Amíg ezeket a tényeket hitelt érdemlően nem tisztázta egy FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT, a gyanú megmarad.
Mit gondolnak az EGYETEM FENNTARTÓI, hány jövendőbeli hallgató fog jelentkezni erre a súlyos vádaktól nem tisztázott karra?
A Doktori Iskola és a Bölcsészettudományi Kar körül fennálló sötét gyanú csak korrekt vizsgálattal oszlatható el. Választ kell adni olyan kérdésekre, hogy miért távolított el Szabó a karról református hitben élő, tisztességes oktatókat és miért bízta munkájukat másvallású, felkészületlen személyekre. Hogyan magyarázhatók az olyan jelenségek, hogy a valamikor a karon dolgozó, de Szabó által eltávolított református szakemberek által írott könyvekből tanítanak a Szabó által helyükre felvett, felkészületlen személyek?
Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek meg a korrekt válaszok, a bölcsészettudományi kar bukása nem állítható meg.
Ezeket a gondolatokat a református egyetemhez semmilyen szállal nem kapcsolódó, de a protestáns értékek iránt elkötelezett, egyetemi emberként vetettem papírra. Ha az egyetem FENNTARTÓJÁnak szívügye az egyetem fennmaradása, el kéne gondolkodnia rajtuk.
Szász Konrád
Sonntag, 22. November 2009
Dienstansage (Szolgálati közlemény)
A posztokhoz sok új komment érkezett a http://jhnnsclvn.wordpress.com oldalra. Nemcsak a legújabbakhoz, hanem a régebbiekhez is. Vita bontakozott ki az "About the missed possiblities" (Az elszalasztott lehetőségekről) c. poszt körül, főleg nyelvészkörökben. Ha kommentelni szeretnél egy posztot vagy mások hozzászólását, javaslom, inkább oda írj, mert ott a kommentelés sokkal aktívabb.
Freitag, 20. November 2009
Bis zum Hals im Dreck (Nyakig a mocsokban a Károli)
Ha végigtekintjük a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán Szabó András dékánsága alatt történteket, mindenekelőtt a következő kérdéseket kell feltennünk:
1. Milyen szándékból történtek a dolgok?
2. Milyen (pénz)forrásból fedezték a cselekményeket?
3. Milyen célokat követtek az egyes kulcsszereplők?
Az első kérdésre egyszerű a válasz: a kulcsszereplő, Szabó András dékánt saját és felesége, Petrőczi-Ludvig Éva egyéni karrierje és pénzszerzése motiválta. Ez sikerült is nekik: 11 évvel ezelőtt egy ócska panellakásban laktak a város szélén, ma a központban birtokolnak egy gyönyörűen berendezett 140 négyzetméteres öröklakást, mindkét közös gyermeküknek vettek egy nívós öröklakást, jól berendezték, állandóan színvonalas kocsival járnak. Ez minimum 100-150 milliónyi vagyongyarapodás. Ekkora befektetést eszközölt a dékánházaspár az elmúlt tizenegy évben. Ki hiszi el, hogy ennyit tettek félre a fizetésükből? Nem: ennyit szereztek a Református Egyház és Egyetem kárára végrehajtott szívességekért cserébe Princz Gábor bankjától, a BKV-tól és egyéb zavaros, sőt még rosszabb, a baloldalhoz köthető forrásból.
Ami a karriert illeti, látszólag az is jól alakult. A komolyan vehető tudományos világban Szabót ugyan nagyon kevésre tartják, Petrőczit pedig semmire sem, de sikerült szívességcserékért ezt-azt beszerezniük. Szabó ugyan a saját habilitációján olyan rosszul beszélt németül, hogy egy született német nem is értette volna meg, mit akart mondani, a németül tudó magyarok azonban hungarizmusait visszafordítva értelmezték azt a vérszegény locsogást, amit Szabó Szenczi Molnárról el szokott mondani: legutoljára a MTA falai között égette ezzel magát. Petrőczit is habilitálták, bár Kabdebo Lóránt hadakozott ellene, nagyságos asszony azonban kivárta, míg Kabdebo miskolci dékánként nyugdíjba megy, aztán keresztülverekedte magát.
Segítséget kaptak ebben Kulcsár-Szabó akadémikustól: cserébe meredek karriert biztosítanak az akadémikus egyelőre-még menyének, Hansági-Kulcsár-Szabó Ágnesnek. Jól fizető állásokba helyezték el a Károlin az akadémikus másodlagos frissességű rokonait és üzletfeleit. A MENY-et – katolikus létére – kineveztették dékánhelyettessé, sőt, majdnem habilitálták is, az azóta általuk tönkretett doktori iskolában.
Itt ugyanis elkövettek egy hibát: felhasználtak egy vitathatatlan tudományos hírnevű és erkölcsiségű személyt, Hima Gabriella professzort arra, hogy a doktori iskolát megalapítsa, utána magukhoz akarták azt kaparintani. De egy kicsit mohón nyúltak a zsákmány után: egy perccel korábban, mint kellett volna. Na meg „harangszóval mentek nyulászni” – ahogy a közmondás mondja. Petrőczi-Ludvig ugyanis már a Kossuth Rádióba is beerőszakoskodott: ott egyéb hagymázas locsogása, pl. arról, hogy ő az angol királynő rokona, közben azt is elfecsegte, hogy vár rá a doktori iskola vezetésének felelősségteljes feladata. Petrőczi-Ludvig ugyanis annyira ostoba, hogy képtelen a realitás és saját vágyai, intrikái között különbséget tenni.
Közben bejöttek a képbe más szereplők is szívességi alapon. Kun Béla unokájának, Kun Miklósnak külön intézetet hoztak létre: Kremlinológiai Intézetet. Arról most nem is beszélünk, hogy a kremlinológia mint tudomány a kétpólusú világrend összeomlásával tárgyát vesztette, a kremlinológusok a világ minden részén munka nélkül maradtak, távolbalátással, eszcájg-hajlítgatásokkal szerzik meg a betevőt. Szabónak ez nem esett le: ő nem olvas színvonalas könyvet, újságot. Sikerült tehát a protestáns szellemi hagyomány ápolását célul kitűző felekezeti egyetemen elhelyeznie a század egyik legrosszabb hírű, véreskezű magyar bolsevikjének, Kun Bélának az unokáját feleségével, Gereben Ágnessel egyetemben.
Vannak aztán igazi dzsoli dzsókerek, bárhova bevethető, semmihez sem értő, ezért mindenre kapható figurák, mint a rendőrtiszti főiskolán karriert csináló nyugdíjas orosz szakos Kovács Árpád.
A családi érzés szép keresztyéni hagyományát követve mindenki feleségestül jött: Honti László, a magyar nyelvészeti tanszék vezetője nemcsak feleségét, hanem annak barát(nő)i körét is beemelte a protestáns felsőoktatásba.
KI FIZETI MINDEZT? Mik a források?
Hát először is az állami fejkvóta. Mindannyiunk adójából fizetik luxus módon ezeket a tehetségtelen embereket meg a pereputtyukat.
DE EZ NEM LENNE ELÉG most, amikor a fejkvótából élő állami egyetemek fuldokolnak. A Károli Bölcsészkara virul: no nem a lepusztult környezet, a tűzveszélyes épület. Szabóék és barátaik bankszámlája hízik napról napra! A hallgatók a fejkvótáért siralmas színvonalú képzést kapnak – tisztelet a kevés kivételnek, a felkészült, becsületes oktatónak!
Ez csak más forrásokból lehetséges, de ebben a kérdésben még nem látunk egészen tisztán. Vannak persze nyomok: de ezek annyira mocskos irányba mutatnak, hogy egyelőre még azt akarjuk hinni: ennyire mélyre még Szabó sem süllyedhet.
NAIVITÁSUNK NAPRÓL NAPRA FOGY. A leleplezés napja pedig közeledik.
Egy biztos: a Magyar Református Egyház Zsinatának felügyelete alatt működő intézmény hitvány színvonalon működik, zavaros pénzügyeit eddig is nehéz volt takargatni. Kálvin születésének 500. évfordulóján eljutottak a teljes financiális, szellemi és erkölcsi mélypontra.
Csak abban reménykedhetünk, hogy napvilágra kerülnek az ügyek, a KÖZTÖRVÉNYES BŰNCSELEKMÉNYEKET LELEPLEZIK, AZ ELKÖVETŐK PEDIG ELNYERIK MÉLTÓ BÜNTETÉSÜKET.
Ha van jövője a református egyetemnek, csak egy teljes átvilágítás után, a vezetőség tagjainak teljes lecserélésével.
1. Milyen szándékból történtek a dolgok?
2. Milyen (pénz)forrásból fedezték a cselekményeket?
3. Milyen célokat követtek az egyes kulcsszereplők?
Az első kérdésre egyszerű a válasz: a kulcsszereplő, Szabó András dékánt saját és felesége, Petrőczi-Ludvig Éva egyéni karrierje és pénzszerzése motiválta. Ez sikerült is nekik: 11 évvel ezelőtt egy ócska panellakásban laktak a város szélén, ma a központban birtokolnak egy gyönyörűen berendezett 140 négyzetméteres öröklakást, mindkét közös gyermeküknek vettek egy nívós öröklakást, jól berendezték, állandóan színvonalas kocsival járnak. Ez minimum 100-150 milliónyi vagyongyarapodás. Ekkora befektetést eszközölt a dékánházaspár az elmúlt tizenegy évben. Ki hiszi el, hogy ennyit tettek félre a fizetésükből? Nem: ennyit szereztek a Református Egyház és Egyetem kárára végrehajtott szívességekért cserébe Princz Gábor bankjától, a BKV-tól és egyéb zavaros, sőt még rosszabb, a baloldalhoz köthető forrásból.
Ami a karriert illeti, látszólag az is jól alakult. A komolyan vehető tudományos világban Szabót ugyan nagyon kevésre tartják, Petrőczit pedig semmire sem, de sikerült szívességcserékért ezt-azt beszerezniük. Szabó ugyan a saját habilitációján olyan rosszul beszélt németül, hogy egy született német nem is értette volna meg, mit akart mondani, a németül tudó magyarok azonban hungarizmusait visszafordítva értelmezték azt a vérszegény locsogást, amit Szabó Szenczi Molnárról el szokott mondani: legutoljára a MTA falai között égette ezzel magát. Petrőczit is habilitálták, bár Kabdebo Lóránt hadakozott ellene, nagyságos asszony azonban kivárta, míg Kabdebo miskolci dékánként nyugdíjba megy, aztán keresztülverekedte magát.
Segítséget kaptak ebben Kulcsár-Szabó akadémikustól: cserébe meredek karriert biztosítanak az akadémikus egyelőre-még menyének, Hansági-Kulcsár-Szabó Ágnesnek. Jól fizető állásokba helyezték el a Károlin az akadémikus másodlagos frissességű rokonait és üzletfeleit. A MENY-et – katolikus létére – kineveztették dékánhelyettessé, sőt, majdnem habilitálták is, az azóta általuk tönkretett doktori iskolában.
Itt ugyanis elkövettek egy hibát: felhasználtak egy vitathatatlan tudományos hírnevű és erkölcsiségű személyt, Hima Gabriella professzort arra, hogy a doktori iskolát megalapítsa, utána magukhoz akarták azt kaparintani. De egy kicsit mohón nyúltak a zsákmány után: egy perccel korábban, mint kellett volna. Na meg „harangszóval mentek nyulászni” – ahogy a közmondás mondja. Petrőczi-Ludvig ugyanis már a Kossuth Rádióba is beerőszakoskodott: ott egyéb hagymázas locsogása, pl. arról, hogy ő az angol királynő rokona, közben azt is elfecsegte, hogy vár rá a doktori iskola vezetésének felelősségteljes feladata. Petrőczi-Ludvig ugyanis annyira ostoba, hogy képtelen a realitás és saját vágyai, intrikái között különbséget tenni.
Közben bejöttek a képbe más szereplők is szívességi alapon. Kun Béla unokájának, Kun Miklósnak külön intézetet hoztak létre: Kremlinológiai Intézetet. Arról most nem is beszélünk, hogy a kremlinológia mint tudomány a kétpólusú világrend összeomlásával tárgyát vesztette, a kremlinológusok a világ minden részén munka nélkül maradtak, távolbalátással, eszcájg-hajlítgatásokkal szerzik meg a betevőt. Szabónak ez nem esett le: ő nem olvas színvonalas könyvet, újságot. Sikerült tehát a protestáns szellemi hagyomány ápolását célul kitűző felekezeti egyetemen elhelyeznie a század egyik legrosszabb hírű, véreskezű magyar bolsevikjének, Kun Bélának az unokáját feleségével, Gereben Ágnessel egyetemben.
Vannak aztán igazi dzsoli dzsókerek, bárhova bevethető, semmihez sem értő, ezért mindenre kapható figurák, mint a rendőrtiszti főiskolán karriert csináló nyugdíjas orosz szakos Kovács Árpád.
A családi érzés szép keresztyéni hagyományát követve mindenki feleségestül jött: Honti László, a magyar nyelvészeti tanszék vezetője nemcsak feleségét, hanem annak barát(nő)i körét is beemelte a protestáns felsőoktatásba.
KI FIZETI MINDEZT? Mik a források?
Hát először is az állami fejkvóta. Mindannyiunk adójából fizetik luxus módon ezeket a tehetségtelen embereket meg a pereputtyukat.
DE EZ NEM LENNE ELÉG most, amikor a fejkvótából élő állami egyetemek fuldokolnak. A Károli Bölcsészkara virul: no nem a lepusztult környezet, a tűzveszélyes épület. Szabóék és barátaik bankszámlája hízik napról napra! A hallgatók a fejkvótáért siralmas színvonalú képzést kapnak – tisztelet a kevés kivételnek, a felkészült, becsületes oktatónak!
Ez csak más forrásokból lehetséges, de ebben a kérdésben még nem látunk egészen tisztán. Vannak persze nyomok: de ezek annyira mocskos irányba mutatnak, hogy egyelőre még azt akarjuk hinni: ennyire mélyre még Szabó sem süllyedhet.
NAIVITÁSUNK NAPRÓL NAPRA FOGY. A leleplezés napja pedig közeledik.
Egy biztos: a Magyar Református Egyház Zsinatának felügyelete alatt működő intézmény hitvány színvonalon működik, zavaros pénzügyeit eddig is nehéz volt takargatni. Kálvin születésének 500. évfordulóján eljutottak a teljes financiális, szellemi és erkölcsi mélypontra.
Csak abban reménykedhetünk, hogy napvilágra kerülnek az ügyek, a KÖZTÖRVÉNYES BŰNCSELEKMÉNYEKET LELEPLEZIK, AZ ELKÖVETŐK PEDIG ELNYERIK MÉLTÓ BÜNTETÉSÜKET.
Ha van jövője a református egyetemnek, csak egy teljes átvilágítás után, a vezetőség tagjainak teljes lecserélésével.
Abonnieren
Posts (Atom)
