„Jelentős egyetemi erőfeszítések és az új bölcsészkari vezetés kezdeményező lépéseinek hatására az Irodalomtudományi Doktori Iskola az utóbbi félévben reményteljes megújuláson ment keresztül mind a törzstagság, mind a képzési programok és formák terén” – olvassuk az „Aktuális” című (félre)tájékoztató levélben a Doktori Iskola honlapján. Aláírás Prof. Dr. Kovács Árpád. Kétségtelenül vannak benne olyan elemek, amelyek akár tőle is származhatnak, pl. a „reményteljes megújulás”, ”gáncsoskodás ellenére sikerrel kecsegtető”, sőt “sikerrel biztató folyamatok” autentikus marxista lexikáról és retorikáról tanúskodnak, ezt követően azonban elveszítjük a fonalat. Biztatni akar bennünket professzor úr vagy a kudarcra felkészíteni? Az első bekezdés szerint az utóbbiról van szó: kecsegtetés ide, biztatás oda, a folyamat „elakadt”. Bűnösök: a gáncsoskodók. A szerző azonban, először belegabalyodva saját retorikai labirintusába, a végén Marx-Engels-Lenin Ariadné-fonalával nemcsak kitalál belőle, hanem az utolsó bekezdésben már töretlenül folytatja útját. Ez a végére biggyesztett vörös farok kommunista iakolázottságra vall. Mintha csak a szovjet himnusz KRE IDI-re adaptált változatát olvasnánk: Ariadné fonala a vörös zászló, mely győzelemről győzelemre vezeeeeet…
Eddigre már megfeledkezett a szerző az elakadásról. Nem véletlenül. A középső részt ugyanis nem a nyugdíjas marxista professzor fogalmazta (írni, konkréten semmit nem írt, azt abból lehet tudni, hogy nincs benne helyesírási hiba), hanem Hermann tanár úr.
Ez a középső rész a nagy mesélő újabb nekifutása, hogy megbirkózzék az október 2-i MAB-határozat kellemetlen megállapításaival. Faltörő kosként ront a nyitott kapunak, hiszen a határozat teljes szövege már másfél hónapja olvasható a neten. Az interpretáció felénk fölösleges – de az önigazolás tanár úrnak, úgy látszik, szükséges. Azonban megint nem sikerül beismernie, hogy az összeforrt kis csapat nem megújítója, hanem szétverője a Doktori Iskolának, hogy nemcsak közokirathamisítások és csalások történtek, hanem olyan módon váltották le Hima Gabriellát, a Doktori Iskola vezetőjét, amit a MAB elítél, és elhatárolódást vár Kovács Árpádtól, nem pedig azt, hogy a helyébe üljön. Azt is hallottuk, hogy Szabó András dékán és Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes asszony még áprilisban feljelentették a DI-t, és ez váltotta ki a MAB-vizsgálatot. Ez igaz? Határozatot olvasni mi is tudunk, szerintem jobban, mint a tanár úr, minket inkább a mögöttes info érdekelne. Ezekről mért nincs szó az „Aktuálisban”? Homályos az „iratátadás meghiúsulására” vonatkozó rész. Ezt hogy érti Tanár Úr? Nem sikerült egyik kezéből a másikba áttennie az iratokat? Ebben ki vagy mi „gáncsolta”? Eleget gyakorolta az iratokkal való zsonglőrködést, hiszen évekig téblábolt és matatott az irodában, valósággal beköltözött oda.
A szabályok hangsúlyozása is Hermann tanár úrra vall. Értelmükről és betartásukról már van némi fogalmunk az ominózus augusztusi témavezetés-váltási kampány óta. A szabályok arról szólnak, hogy a 3. félév után már nem válthatunk témavezetőt, csak ha meghal vagy ilyesmi, tanár úr Kovács álnéven írt egyidejű körlevele pedig arról, hogy váltsunk akkor is, ha már elvégeztük a képzést, de csak a személyt, a témát ne, és írjunk Önnel disszertációt Elfriede Jelinekről, vagy Kulcsár Szabó Ágnessel napjaink erdélyi prózájáról, ezzel is eleget téve annak a MAB-követelménynek, hogy a témavezető kutatási területe és a disszertáció témája összhangban legyen. Mert úgy hallottuk, hogy ennek hiánya miatt bukott meg tavasszal Baranyai Katalin és Riskó Enikő . Mészáros Márton esetében kifogásolta a MAB a befejezett képzés utáni váltást. Ebből Önök tanultak. Ön és Kulcsár-Szabó Ágnes már 2 évvel ezelőtt beledolgozták magukat a mi témáinkba, azaz a mai osztrák és a mai erdélyi prózába. Csak az a baj, hogy ebben nem Önök vezetnek bennünket, hanem fordítva, minthogy saját területünknek mi vagyunk a specialistái – legalábbis Önökhöz képest. Ez az mi törzstagságunkhoz jön majd egyszer jól, de Önökön ez most nem nagyon segít. Akkor meg minek? Vagy ennyire előrelátók és önzetlenek? És majd le is doktorálnak ebből a kedvünkért, hogy feltüntethessük Önöket a nevünk mellett – mint tanítványokat?
Mint minden mesének, ennek is vannak valós elemei. Igaz az, hogy a MAB nagyvonalúsága előnyösebb helyzetbe hozta ezzel a büntetéssel a KRE Irodalomtudományi Doktori Iskoláját, amely a teljesítéshez fél évvel hosszabb időt kapott, mint a többi DI, ami miatt lázadoznak is a becsületesen elbukók. És az is igaz, hogy a „megújult” doktori iskola „töretlenül”, mi több következetesen folytatja a fél évvel ezelőtt megkezdett utat (szabályellenes témavezető-váltási akció, évekkel visszadátumozva).
Mit ért tanár úr a DI megújulásán? Ugyanazok maradtak benne tagként, akik fél (vagy inkább háromnegyed) ezelőtt elkövették a csalásokat, csak az egyetlen aggályoskodó tűnt el. Ez új, de ez a MAB-határozat szerint határozottan veszteség, nem pedig nyereség.
Az adminisztrációra oly büszke Hermann tanár úr figyelmét végül felhívnánk arra, hogy a www.kre.hu és a www.doktori.hu adatai ellentmondanak, pl. Mészáros Márton témavezetője az egyiken Kulcsár-Szabó, a másikon ugyanez Kulcsár nélkül (szegény srác, nehogy még egyszer megbukjék ezen csekély adminisztratív hiba miatt!), de rengeteg hasonló ellentmondás van. Továbbá azt írják, hogy Hima professzor asszony már nem törzstag, csak témavezető és oktató. Ennek ellenére sem a témakiírók, sem az oktatók között nem látjuk a nevét. Valahogy elfeledkeztek Nyilasy Balázs habilitált docensről, és Szász Lászlóról is, akiknek munkássága messze megelőzi az „Aktuális” középső részének szerzőjéét (remélem, ezt nem veszi rossz néven, de mi így látjuk), nem is beszélve az „ipszilonul” halandzsázó törzstagról. Szerintünk az ő munkásságuk inkább nemzetközi hírű (Szász tanár úré biztos, mert őt Romániában is ismerik), mint a hazánkban nemzetközi hírű Jákfalvi Magdolnáé, vagy a külföldön kifejezetten rosszhírű, mert elsősorban lejmolásairól ismert dékánházaspáré.
Sonntag, 13. Dezember 2009
András Szabó, der falsche Zeuge (Szabó András, a hamis tanú)
A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1998. szeptember 4-én kezdődtek meg a tisztogatások. Ezzel a dátummal kapta kézhez nyolc oktató felmondó levelét – jogszerűtlen módon – Barkó Endre BTK dékán aláírásával. (A munkáltató nevében Tenke Sándor rektor járhatott volna el jogosan.) A felmondások mindegyikében ez a fogalmazás olvasható: „az 1998. március 20-i egyetemi tanácsi határozattal összhangban…szüntetem meg, mivel a szak sikertelen akkreditációja és ezzel kapcsolatban az állami támogatás csökkenése miatt a Bölcsészettudományi Karon kialakult nehéz gazdasági és szakmai helyzetre való tekintettel a munkáltató átszervezésre kényszerült, amellyel kapcsolatban a vezetés – egyetértésben a fenntartóval – a szervezeti egység gazdaságosabb és hatékonyabb működése érdekében szükségesnek látja az Ön által betöltött munkakör megszüntetését.”
Más oktatók – így például az egyetemen már négy éve dolgozó, a hallgatók körében népszerű, felkészült irodalomtörténész, hívő református Beke Albert – szerződését nem hosszabbították meg. Helyükre az egyetemmel korábban semmiféle kapcsolatban nem álló, náluk felkészületlenebb, többségükben nem református oktatókat alkalmaztak.
Az elbocsátottak közül öten bírósághoz fordultak: Biernaczky Szilárd kandidátus, kulturantropológus, Czeglédi Katalin nyelvész, egyetemi doktor, Erdélyi István történész, akadémiai doktor, Huszár Ágnes nyelvészkandidátus, a Pápai Református Kollégium alapítójának, Huszár Gálnak, és a Heidelbergi Káté fordítójának, Huszár Dávidnak a leszármazottja. Rajtuk kívül bírósághoz fordult még Püspöki Nagy Péter nemzetközi hírű középkortörténész, akinek óraadói járandóságával akkoriban az egyetem már másfél évre visszamenőleg tartozott.
Az 1998-ban megindított munkaügyi pereket a Fővárosi Munkaügyi Bíróság tárgyalta. Az egyetemet két fiatal ügyvéd rövid szereplését követően végig dr. Takács János László képviselte, akinek munkadíja, ahogy számos alkalommal közölte a felperesekkel, óránként „tizenötezer forint plusz áfa”. Dr. Takács a perekben rendszeresen megalázta az elbocsátott oktatókat. Biernaczky Szilárdot például „állítólagos kandidátusnak” nevezte, Püspöki Nagy Péter esetében pedig kétségbe vonta, hogy jogosan nevezi magát egyetemi docensnek. Ők okmányokkal bizonyították, hogy jogosan teszik ezt. Takács a tisztességben megőszült Erdélyi professzort megfenyegette, hogy a munkáltató nevében olyan kártérítési pert akaszt a nyakába, hogy elveszti egész vagyonát.
Dr. Huszár Ágnes perének befejeződése után, 2000 januárjában feljelentette dr. Takácsot a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, mivel az a tárgyalások folyamán rendszeresen gúny tárgyává tette a felperesek szakmai kompetenciáját és emberi integritását. Dr. Takács a Budapesti Ügyvédi Kamaránál tartott fegyelmi tárgyaláson arra hivatkozott, hogy megbízója – név szerint Szabó András dékánhelyettes – utasításai és a tőle kapott információk alapján járt el.
A Bíróság nyilatkozatot kért a munkáltatótól a felmondás okainak megalapozottságáról. Tény: az addig intézeteknek nevezett szervezeti egységeket tanszékeknek nevezték át, a felmondottak helyét másokkal töltötték be, sőt: bár a felmondásokban gazdasági megszorításra hivatkoznak, több személyt vettek fel pl. a magyar és történelem tanszékre, mint amennyit elbocsátottak. A BTK tevékenysége tehát nem változott: akárcsak korábban, az elbocsátások után is magyar, angol és történelem szakos bölcsészeket és tanárokat képzett. Az elbocsátott oktatók ennek alapján vitatták a felmondás jogszerűségét.
A nyilatkozatokat a munkáltató részéről a Szabó András, mint mb. intézetvezető és a KRE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese tette meg. Szabó András mindeme perekben írásos tanúvallomást tett. Az egyszerűség kedvéért most részletesen csak Huszár Ágnes perében tett tanúvallomását elemezzük.
Huszár Ágnes perében Szabó András 1998. november 24-én keltezett írásos tanúvallomásában ezt írja: „Igazolom, hogy dr. Huszár Ágnes Intézetünkben 1994-től 1998-ig szociolingvisztikát, leíró nyelvészetet, bevezetést a filológiába tanított… Az intézet 1998-as átszervezése során… egy új szakmai program készült új oktatókkal…ez vezetett dr. Huszár Ágnes munkaviszonyának megszűnéséhez. Dr. Huszár Ágnes helyére nem vettünk fel senkit, megváltozott programú és tartalmú egykori tárgyait … Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó (leíró nyelvészet) és dr. Spannraft Marcellina (tanári beszéd) tanítja.” (Az írásos tanúvallomás hiteles másolata a birtokunkban van.)
Szabó András írásos tanúvallomásában a következő megállapítások nem felelnek meg a tényeknek (köznapi szóval: hazugságok):
„nem vettünk fel senkit”: a felsoroltak közül sem dr. Nádor Orsolya, sem dr. Spannraft Marcellina nem tanított az intézetben Huszár Ágnessel egy időben: csak az ő eltávolítása után alkalmazták őket.
„egy új szakmai program készült”, „megváltozott programú … egykori tárgyai”. Ebben az összefüggésben a KRE ügyvédje, dr. Takács János László bemutatott egy intézeti órarendet, amelyben Huszár Ágnes neve mellett Szófajtan és alaktan szerepelt, Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó neve mellett pedig A magyar nyelv szófajtana és alaktana tárgy szerepelt. Lám, érvelt dr. Takács: megváltozott a tantárgy neve és tartalma. Huszár Ágnes a per során bizonyította, hogy mivel a KRE Magyar Intézete mind az ő idejében, mind az ő eltávolítása után magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képzett, ebből okszerűen következik, hogy ezen a szakon a szófajtan és alaktan nem jelenthet mást, mint a magyar nyelv szófajtanát és alaktanát.
„megváltozott … tartalmú egykori tárgyai”. Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy Huszár Ágnes tárgyai: Leíró magyar nyelvtan (szófajtan, alaktan szintaxis), Bevezetés a filológiába tartalmilag tökéletesen megváltoztak.
Huszár Ágnes a bírósági tárgyaláson tételesen bebizonyította, hogy a szófajtan, alaktan tartalma lényegében az első fennmaradt grammatika (Dionüsziosz Thrax műve a Kr. e. 2. századból) létrejötte óta nem változott. Ez a 2200 éve keletkezett grammatika felosztása éppúgy igéről és névszóról, névmásról, számról, személyről, időről és módról beszél, mint a tegnap írottak. Apolloniosz Düszkolosznak a Kr. e. 2. évszázadban keletkezett szintaxisa épp azokra az alapvető kategóriákra épül, amelyekre egy napjainkban keletkezett.
Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy ezeknek a tárgyaknak a tartalma tökéletesen megváltozott a Károli Egyetem Magyar Intézetében 1998 tavasza – mikor Huszár Ágnes oktatta őket Dionüsziosz Thrax és Apolloniosz Düszkolosz eredeti kategóriái alapján – valamint 1998 ősze között – mikor ezek oktatását mások vették át.
Ebből a megállapításból az következik, hogy a KRE BTK Magyar Intézete 1998 nyarán gyökeresebben reformálta meg a grammatikát, mint az azt megelőző 2200 évben megjelenő irányzatok tették: beleértve a Chomsky-féle generatív irányzatot is.
Miért állhatnak Szabó András írásos tanúvallomásában ezek a tényellenes megállapítások? Erre elméletileg két lehetőség van: tudatlanságból vagy szándékosságból. Nézzük meg ezek fennállásának valószínűségeit:
1. tudatlanság
Feltételezhető-e a latin szakos és az ókortudományból nyilván nagyszerűen felkészült Szabó Andrásról az, hogy egyetemi tanulmányai során ne hallott volna Dionüsziosz Thraxról és Apolloniosz Düszkoloszról, valamint az ő nyelvleírásaik tartalmáról? Ne tudná, hogy ezeknek a nyelvleírásoknak a tartalma már az ókorban kijegecesedett és lényegében azóta sem változott? Feltételezhető-e, hogy ne tudná, mi az a szintén ókori eredetű tevékenység, a filológia, melyről szintén tartott kurzust Huszár Ágnes? Mi ezt nem tételezzük fel. Mi sokkal okosabbnak és műveltebbnek gondoljuk Szabó Andrást, mint amilyennek ő feltételezte a Munkaügyi Bíróság bíróit, valamint a saját korábbi, elbocsátott kollégáit.
2. a félrevezetés szándéka
Mivel a sokoldalúan művelt és mély erudícióval rendelkező Szabó Andrásról ezt a sötét tudatlanságot el sem tudjuk képzelni: logikailag csak a másik lehetőség adódik: tertium non datur. Szabó András a Munkaügyi Bíróság félrevezetése céljából fogalmazta meg – írta le, aláírta, dékáni pecséttel ellátta – fenti tényellenes állításait.
Márpedig a Büntető Törvénykönyv 233–241 §§ büntetni rendelik a hamis tanúzást, ez minden bírósági idézésen olvasható is. Szabó András tehát megsértette a Magyar Köztársaság törvényeit, amikor – tudatosan – valótlant állított.
A tízparancsolat ide vonatkozó passzusát stílusosan az egyetem névadójának, Károli Gáspárnak a fordításában idézzük: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (5. Móz. 19, 16, 21.)
Szabó András tehát mind a világi, mind pedig az isteni törvények fölé helyezi magát. Hazudott a Munkaügyi Bíróság számára tett írásos tanúvallomásában. Tette ezt tudatosan és ártó szándékkal.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság (Erdélyiné dr. Szőke Gyöngyi tanácsa) megállapította a hamis tanúzás tényét. 1999. november 15-i elsőfokú ítéletében – melyet a másodfokú és a Legfelső Bíróság is jóváhagyott – így fogalmazott: „Az összehasonlításból megállapítható, hogy az átszervezés a felperes munkaköri feladatait nem érintette. A felmondás azon indoka, hogy a felperes munkaköre megszűnt, valótlan, mert az alperes több új munkavállalót vett alkalmazásba a felperes által ellátott oktatási feladatok átvételére. Az órarendből az is megállapítható, hogy a felperes által oktatott tárgyak nem szűntek meg, azok gyakorlatilag változatlan elnevezés alatt szerepelnek az 1998/99-es óranyilvántartásban is.” (A bíróság ítéletének hiteles másolata a birtokunkban van.)
A per – mivel a KRE még kétszer fellebbezett – csak 2000-ban ért véget. A bíróság 61.Mf.20387/2000/7. ítéletében kimondta a felmondás jogszerűtlenségét. Huszár Ágnesnek megítélte a kiesett jövedelem pótlását kamatokkal együtt.
A KRE számára két és fél millió forintot, valamint dr. Takács János László tekintélyes ügyvédi munkadíját érte meg az, hogy megszabadult egyetlen habilitált magyar nyelvész oktatójától. Huszár Ágnes ugyanis a per ideje alatt befejezte a felmondás előtt elkezdett habilitációs folyamatát, s a Pécsi Janus Pannonius Egyetem 1999-ben habilitált doktorrá avatta. A magyarországi habilitációs folyamatok történetében elsőként egy munkanélküli segélyen levő személy nyerte el ezt a címet, „köszönhetően” Szabó András akkori dékánhelyettes, mint a bíróság megállapította: valótlan állításainak.
Így bánt el Szabó András dékánhelyettes a reformáció erkölcsi hagyományainak ápolását célul kitűző egyetemen becsületes, komoly szakmai presztízzsel rendelkező, hívő református kollégáival.
Más oktatók – így például az egyetemen már négy éve dolgozó, a hallgatók körében népszerű, felkészült irodalomtörténész, hívő református Beke Albert – szerződését nem hosszabbították meg. Helyükre az egyetemmel korábban semmiféle kapcsolatban nem álló, náluk felkészületlenebb, többségükben nem református oktatókat alkalmaztak.
Az elbocsátottak közül öten bírósághoz fordultak: Biernaczky Szilárd kandidátus, kulturantropológus, Czeglédi Katalin nyelvész, egyetemi doktor, Erdélyi István történész, akadémiai doktor, Huszár Ágnes nyelvészkandidátus, a Pápai Református Kollégium alapítójának, Huszár Gálnak, és a Heidelbergi Káté fordítójának, Huszár Dávidnak a leszármazottja. Rajtuk kívül bírósághoz fordult még Püspöki Nagy Péter nemzetközi hírű középkortörténész, akinek óraadói járandóságával akkoriban az egyetem már másfél évre visszamenőleg tartozott.
Az 1998-ban megindított munkaügyi pereket a Fővárosi Munkaügyi Bíróság tárgyalta. Az egyetemet két fiatal ügyvéd rövid szereplését követően végig dr. Takács János László képviselte, akinek munkadíja, ahogy számos alkalommal közölte a felperesekkel, óránként „tizenötezer forint plusz áfa”. Dr. Takács a perekben rendszeresen megalázta az elbocsátott oktatókat. Biernaczky Szilárdot például „állítólagos kandidátusnak” nevezte, Püspöki Nagy Péter esetében pedig kétségbe vonta, hogy jogosan nevezi magát egyetemi docensnek. Ők okmányokkal bizonyították, hogy jogosan teszik ezt. Takács a tisztességben megőszült Erdélyi professzort megfenyegette, hogy a munkáltató nevében olyan kártérítési pert akaszt a nyakába, hogy elveszti egész vagyonát.
Dr. Huszár Ágnes perének befejeződése után, 2000 januárjában feljelentette dr. Takácsot a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, mivel az a tárgyalások folyamán rendszeresen gúny tárgyává tette a felperesek szakmai kompetenciáját és emberi integritását. Dr. Takács a Budapesti Ügyvédi Kamaránál tartott fegyelmi tárgyaláson arra hivatkozott, hogy megbízója – név szerint Szabó András dékánhelyettes – utasításai és a tőle kapott információk alapján járt el.
A Bíróság nyilatkozatot kért a munkáltatótól a felmondás okainak megalapozottságáról. Tény: az addig intézeteknek nevezett szervezeti egységeket tanszékeknek nevezték át, a felmondottak helyét másokkal töltötték be, sőt: bár a felmondásokban gazdasági megszorításra hivatkoznak, több személyt vettek fel pl. a magyar és történelem tanszékre, mint amennyit elbocsátottak. A BTK tevékenysége tehát nem változott: akárcsak korábban, az elbocsátások után is magyar, angol és történelem szakos bölcsészeket és tanárokat képzett. Az elbocsátott oktatók ennek alapján vitatták a felmondás jogszerűségét.
A nyilatkozatokat a munkáltató részéről a Szabó András, mint mb. intézetvezető és a KRE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese tette meg. Szabó András mindeme perekben írásos tanúvallomást tett. Az egyszerűség kedvéért most részletesen csak Huszár Ágnes perében tett tanúvallomását elemezzük.
Huszár Ágnes perében Szabó András 1998. november 24-én keltezett írásos tanúvallomásában ezt írja: „Igazolom, hogy dr. Huszár Ágnes Intézetünkben 1994-től 1998-ig szociolingvisztikát, leíró nyelvészetet, bevezetést a filológiába tanított… Az intézet 1998-as átszervezése során… egy új szakmai program készült új oktatókkal…ez vezetett dr. Huszár Ágnes munkaviszonyának megszűnéséhez. Dr. Huszár Ágnes helyére nem vettünk fel senkit, megváltozott programú és tartalmú egykori tárgyait … Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó (leíró nyelvészet) és dr. Spannraft Marcellina (tanári beszéd) tanítja.” (Az írásos tanúvallomás hiteles másolata a birtokunkban van.)
Szabó András írásos tanúvallomásában a következő megállapítások nem felelnek meg a tényeknek (köznapi szóval: hazugságok):
„nem vettünk fel senkit”: a felsoroltak közül sem dr. Nádor Orsolya, sem dr. Spannraft Marcellina nem tanított az intézetben Huszár Ágnessel egy időben: csak az ő eltávolítása után alkalmazták őket.
„egy új szakmai program készült”, „megváltozott programú … egykori tárgyai”. Ebben az összefüggésben a KRE ügyvédje, dr. Takács János László bemutatott egy intézeti órarendet, amelyben Huszár Ágnes neve mellett Szófajtan és alaktan szerepelt, Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó neve mellett pedig A magyar nyelv szófajtana és alaktana tárgy szerepelt. Lám, érvelt dr. Takács: megváltozott a tantárgy neve és tartalma. Huszár Ágnes a per során bizonyította, hogy mivel a KRE Magyar Intézete mind az ő idejében, mind az ő eltávolítása után magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képzett, ebből okszerűen következik, hogy ezen a szakon a szófajtan és alaktan nem jelenthet mást, mint a magyar nyelv szófajtanát és alaktanát.
„megváltozott … tartalmú egykori tárgyai”. Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy Huszár Ágnes tárgyai: Leíró magyar nyelvtan (szófajtan, alaktan szintaxis), Bevezetés a filológiába tartalmilag tökéletesen megváltoztak.
Huszár Ágnes a bírósági tárgyaláson tételesen bebizonyította, hogy a szófajtan, alaktan tartalma lényegében az első fennmaradt grammatika (Dionüsziosz Thrax műve a Kr. e. 2. századból) létrejötte óta nem változott. Ez a 2200 éve keletkezett grammatika felosztása éppúgy igéről és névszóról, névmásról, számról, személyről, időről és módról beszél, mint a tegnap írottak. Apolloniosz Düszkolosznak a Kr. e. 2. évszázadban keletkezett szintaxisa épp azokra az alapvető kategóriákra épül, amelyekre egy napjainkban keletkezett.
Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy ezeknek a tárgyaknak a tartalma tökéletesen megváltozott a Károli Egyetem Magyar Intézetében 1998 tavasza – mikor Huszár Ágnes oktatta őket Dionüsziosz Thrax és Apolloniosz Düszkolosz eredeti kategóriái alapján – valamint 1998 ősze között – mikor ezek oktatását mások vették át.
Ebből a megállapításból az következik, hogy a KRE BTK Magyar Intézete 1998 nyarán gyökeresebben reformálta meg a grammatikát, mint az azt megelőző 2200 évben megjelenő irányzatok tették: beleértve a Chomsky-féle generatív irányzatot is.
Miért állhatnak Szabó András írásos tanúvallomásában ezek a tényellenes megállapítások? Erre elméletileg két lehetőség van: tudatlanságból vagy szándékosságból. Nézzük meg ezek fennállásának valószínűségeit:
1. tudatlanság
Feltételezhető-e a latin szakos és az ókortudományból nyilván nagyszerűen felkészült Szabó Andrásról az, hogy egyetemi tanulmányai során ne hallott volna Dionüsziosz Thraxról és Apolloniosz Düszkoloszról, valamint az ő nyelvleírásaik tartalmáról? Ne tudná, hogy ezeknek a nyelvleírásoknak a tartalma már az ókorban kijegecesedett és lényegében azóta sem változott? Feltételezhető-e, hogy ne tudná, mi az a szintén ókori eredetű tevékenység, a filológia, melyről szintén tartott kurzust Huszár Ágnes? Mi ezt nem tételezzük fel. Mi sokkal okosabbnak és műveltebbnek gondoljuk Szabó Andrást, mint amilyennek ő feltételezte a Munkaügyi Bíróság bíróit, valamint a saját korábbi, elbocsátott kollégáit.
2. a félrevezetés szándéka
Mivel a sokoldalúan művelt és mély erudícióval rendelkező Szabó Andrásról ezt a sötét tudatlanságot el sem tudjuk képzelni: logikailag csak a másik lehetőség adódik: tertium non datur. Szabó András a Munkaügyi Bíróság félrevezetése céljából fogalmazta meg – írta le, aláírta, dékáni pecséttel ellátta – fenti tényellenes állításait.
Márpedig a Büntető Törvénykönyv 233–241 §§ büntetni rendelik a hamis tanúzást, ez minden bírósági idézésen olvasható is. Szabó András tehát megsértette a Magyar Köztársaság törvényeit, amikor – tudatosan – valótlant állított.
A tízparancsolat ide vonatkozó passzusát stílusosan az egyetem névadójának, Károli Gáspárnak a fordításában idézzük: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (5. Móz. 19, 16, 21.)
Szabó András tehát mind a világi, mind pedig az isteni törvények fölé helyezi magát. Hazudott a Munkaügyi Bíróság számára tett írásos tanúvallomásában. Tette ezt tudatosan és ártó szándékkal.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság (Erdélyiné dr. Szőke Gyöngyi tanácsa) megállapította a hamis tanúzás tényét. 1999. november 15-i elsőfokú ítéletében – melyet a másodfokú és a Legfelső Bíróság is jóváhagyott – így fogalmazott: „Az összehasonlításból megállapítható, hogy az átszervezés a felperes munkaköri feladatait nem érintette. A felmondás azon indoka, hogy a felperes munkaköre megszűnt, valótlan, mert az alperes több új munkavállalót vett alkalmazásba a felperes által ellátott oktatási feladatok átvételére. Az órarendből az is megállapítható, hogy a felperes által oktatott tárgyak nem szűntek meg, azok gyakorlatilag változatlan elnevezés alatt szerepelnek az 1998/99-es óranyilvántartásban is.” (A bíróság ítéletének hiteles másolata a birtokunkban van.)
A per – mivel a KRE még kétszer fellebbezett – csak 2000-ban ért véget. A bíróság 61.Mf.20387/2000/7. ítéletében kimondta a felmondás jogszerűtlenségét. Huszár Ágnesnek megítélte a kiesett jövedelem pótlását kamatokkal együtt.
A KRE számára két és fél millió forintot, valamint dr. Takács János László tekintélyes ügyvédi munkadíját érte meg az, hogy megszabadult egyetlen habilitált magyar nyelvész oktatójától. Huszár Ágnes ugyanis a per ideje alatt befejezte a felmondás előtt elkezdett habilitációs folyamatát, s a Pécsi Janus Pannonius Egyetem 1999-ben habilitált doktorrá avatta. A magyarországi habilitációs folyamatok történetében elsőként egy munkanélküli segélyen levő személy nyerte el ezt a címet, „köszönhetően” Szabó András akkori dékánhelyettes, mint a bíróság megállapította: valótlan állításainak.
Így bánt el Szabó András dékánhelyettes a reformáció erkölcsi hagyományainak ápolását célul kitűző egyetemen becsületes, komoly szakmai presztízzsel rendelkező, hívő református kollégáival.
Samstag, 12. Dezember 2009
Das Y-Kauderwelsch (Az IPSZILON-halandzsa)
Két rövid szakmai írás foglalkozik Kulcsár-Szabó Ágnes (ál)tudományos teljesítményével, ha azt a sáfárkodást, amit MENY folytat APÓSa nevével, bármilyen összefüggésbe lehet hozni a tudománnyal. Szerintünk még az áltudománnyal se.
Az egyik írás kommentként érkezett hozzánk Hutmacher Évától:
Én Kulcsár-Szabó-Hanságira nem alkalmaznám a “racionalitás” szót. Elolvastam a nevezett személy néhány tudományosnak nevezett/szánt írását: én az ‘ész’ jelentésű szavakat az ő írásaival nem hoznám összefüggésbe. Mit tesz ő? Kiemel néhány jól hangzó szakszót egy tudományos összefüggésrendszerből és alkalmazza azt az eredeti definíciótól eltérően egy másikban. Ahogy az Alice Tükörországban egyik szereplője, Humpty-Dumpty mondja: “a szavak ezt jelentik, amit én akarok.”
Van egy nagyon súlyos genetikai ártalom: Williams-szindrómának nevezik. Akik ebben szenvednek, nagyon alacsony IQ-val rendelkeznek, nincs számfogalmuk, időfogalmuk stb. De összefüggően, látszólag értelmesen beszélnek. De nem tudnak összefüggést teremteni a szavak hangalakja és jelentése között: szemantikai vakságban szenvednek.
(Hansági) Kulcsár-Szabó szövegei ilyenek. Hogy miért? Vagy csakugyan Williams-szindrómás, csak senki nem vette észre. Vagy pedig egy szélhámos, aki referenciaellenesen előállított szósalátáit “kognitív teljesítmény”-ként (ez az egyik kedvenc szava!!!) tudja eladni apósa árnyékában.
Szerkesztői megjegyzés: a “szósaláta” annyira találó szó ezekre a nyelvi förmedvényekre, hogy láthatóan terjed, Bonaventura jr. máris beépítette pályázati írásába, amelyet eredetileg a Senkiföldjére küldött be, ahonnan mi ide átvesszük. Ez második írásunk e tárgykörben:
Elolvastam MENY INTERNETEN hozzáférhető irományát, mely Márai A gyertyák csonkig égnek c. regényének elemzését ígéri.
A szöveg német nyelvű, címe: Identitaet und Identitaetspraesentation… Az első, ami egy gyakorlott szemnek feltűnik, a bibliográfia. Mindössze 3 tételt tartalmaz, ebből egy H. G. Mead egy minimum 70 éve keletkezett szövegének német fordítása, a másik kettő: H. Lübbe, ill. Otto Marquard szövegei is több évtizede keletkeztek. A szövegben utal pl. Plessnerre, ennek viszont nem adja meg a forrását. Ami az első pillanatban egyszerű tudatlanságnak, slamposságnak tűnik (no de egy tudományos dékánhelyettestől?!), az nagyonis megfontolt döntésnek bizonyul a szöveg alapos tanulmányozása alapján.
MENY ugyanis a beszédaktuselmélet kategóriáit alkalmazza, de nem azoknak a tudományos közéletben megszokott definíciója alapján, hanem tökéletesen esetlegesen. Logikus, hogy nem idézi Austint, Searle-t és a tudományterület más klasszikusait.
MENY – az előbbi szerzők definícióit nem ismerve v. figyelmen kívül hagyva beszél pl. AZ ILLOKÚCIÓ BESZÉDAKTUSÁról. Ilyen nincsen: ugyanis minden beszédaktusnak van Austin szerint ILLOKÚCIÓS EREJE. Amit MENY ír, az még nem is pleonazmus: annál rosszabb. A RÉSZnek tulajdonítja az EGÉSZet. Mintha a csutka almájáról beszélne.
Másik példa: az írás elején arról beszél, hogy az identitáskonstrukció a verbalitás performációs aktusa alapján következik be. Minden BESZÉDAKTUSnak van performációja: az az a hatás, amelyet másokra fejt ki (pl. megijeszti őket, cselekvésre készteti őket) MENY viszont azt állítja, hogy a szereplő beszéde az értelmezhetetlen “performatív aktuson” keresztül saját identitását konstruálja meg. Folytathatnám, de nem teszem. MENY ELJÁRÁSA a következő: eltulajdonít néhány jól hangzó szakszót egy másik tudományterületről (pragmalingvisztika), majd ezeket tetszés szerinti, ad hoc jelentésben használja. A végeredmény: referencia nélküli “szósaláta” (H.É.), köznapi szóval: halandzsa.
MENY sokszor említi írásában a “kognitív teljesítmény”-t. Az ő kognitív teljesítménye ennek az írásnak az alapján: 00.
Az egyik írás kommentként érkezett hozzánk Hutmacher Évától:
Én Kulcsár-Szabó-Hanságira nem alkalmaznám a “racionalitás” szót. Elolvastam a nevezett személy néhány tudományosnak nevezett/szánt írását: én az ‘ész’ jelentésű szavakat az ő írásaival nem hoznám összefüggésbe. Mit tesz ő? Kiemel néhány jól hangzó szakszót egy tudományos összefüggésrendszerből és alkalmazza azt az eredeti definíciótól eltérően egy másikban. Ahogy az Alice Tükörországban egyik szereplője, Humpty-Dumpty mondja: “a szavak ezt jelentik, amit én akarok.”
Van egy nagyon súlyos genetikai ártalom: Williams-szindrómának nevezik. Akik ebben szenvednek, nagyon alacsony IQ-val rendelkeznek, nincs számfogalmuk, időfogalmuk stb. De összefüggően, látszólag értelmesen beszélnek. De nem tudnak összefüggést teremteni a szavak hangalakja és jelentése között: szemantikai vakságban szenvednek.
(Hansági) Kulcsár-Szabó szövegei ilyenek. Hogy miért? Vagy csakugyan Williams-szindrómás, csak senki nem vette észre. Vagy pedig egy szélhámos, aki referenciaellenesen előállított szósalátáit “kognitív teljesítmény”-ként (ez az egyik kedvenc szava!!!) tudja eladni apósa árnyékában.
Szerkesztői megjegyzés: a “szósaláta” annyira találó szó ezekre a nyelvi förmedvényekre, hogy láthatóan terjed, Bonaventura jr. máris beépítette pályázati írásába, amelyet eredetileg a Senkiföldjére küldött be, ahonnan mi ide átvesszük. Ez második írásunk e tárgykörben:
Elolvastam MENY INTERNETEN hozzáférhető irományát, mely Márai A gyertyák csonkig égnek c. regényének elemzését ígéri.
A szöveg német nyelvű, címe: Identitaet und Identitaetspraesentation… Az első, ami egy gyakorlott szemnek feltűnik, a bibliográfia. Mindössze 3 tételt tartalmaz, ebből egy H. G. Mead egy minimum 70 éve keletkezett szövegének német fordítása, a másik kettő: H. Lübbe, ill. Otto Marquard szövegei is több évtizede keletkeztek. A szövegben utal pl. Plessnerre, ennek viszont nem adja meg a forrását. Ami az első pillanatban egyszerű tudatlanságnak, slamposságnak tűnik (no de egy tudományos dékánhelyettestől?!), az nagyonis megfontolt döntésnek bizonyul a szöveg alapos tanulmányozása alapján.
MENY ugyanis a beszédaktuselmélet kategóriáit alkalmazza, de nem azoknak a tudományos közéletben megszokott definíciója alapján, hanem tökéletesen esetlegesen. Logikus, hogy nem idézi Austint, Searle-t és a tudományterület más klasszikusait.
MENY – az előbbi szerzők definícióit nem ismerve v. figyelmen kívül hagyva beszél pl. AZ ILLOKÚCIÓ BESZÉDAKTUSÁról. Ilyen nincsen: ugyanis minden beszédaktusnak van Austin szerint ILLOKÚCIÓS EREJE. Amit MENY ír, az még nem is pleonazmus: annál rosszabb. A RÉSZnek tulajdonítja az EGÉSZet. Mintha a csutka almájáról beszélne.
Másik példa: az írás elején arról beszél, hogy az identitáskonstrukció a verbalitás performációs aktusa alapján következik be. Minden BESZÉDAKTUSnak van performációja: az az a hatás, amelyet másokra fejt ki (pl. megijeszti őket, cselekvésre készteti őket) MENY viszont azt állítja, hogy a szereplő beszéde az értelmezhetetlen “performatív aktuson” keresztül saját identitását konstruálja meg. Folytathatnám, de nem teszem. MENY ELJÁRÁSA a következő: eltulajdonít néhány jól hangzó szakszót egy másik tudományterületről (pragmalingvisztika), majd ezeket tetszés szerinti, ad hoc jelentésben használja. A végeredmény: referencia nélküli “szósaláta” (H.É.), köznapi szóval: halandzsa.
MENY sokszor említi írásában a “kognitív teljesítmény”-t. Az ő kognitív teljesítménye ennek az írásnak az alapján: 00.
Donnerstag, 10. Dezember 2009
Neu! Református Élet (Református Élet új száma)
Megjelent a Református Élet novemberi száma, benne a Károlis botrány új folytatásával, melynek címe: A hamis tanú. Megrendelhető az ujsag@exodus.hu címen, illetve hamarosan kapható lesz a “Goloka” könyvesboltban, Krúdy Gy. u. 7. (Darsham udvar, pár lépésre a Reviczky utcától).
Montag, 7. Dezember 2009
Notorische Betrüger (Notórius csalók)
A jövőben lehetőleg dokumentálni fogjuk írásainkat, mert úgy halljuk, hogy a leleplezettek rágalmazókként rágalmaznak bennünket. A témavezetés-váltáshoz további dokumentumokat kaptunk, így a Hermann – Hima – Bónáné levelezést, mely széles körben hozzáférhető, de a Kulcsár-Szabó – Maszárovics ügylet is ismert a kör-e-mailekből.
Hermann Zoltán 2009. december 1-én e-mailben olyan nemleges és visszamenőleges nyilatkozatot kér a volt DI-vezetőtől,
“ amely megerősíti, hogy 2007 ill. 2008 óta nem Ön vezette a témákat”.
1. Bónáné Sárai-Szabó Linda 2009.november 24-i e-mailjében kéri először a témavezetés-váltást, kapásból mindjárt másfél évre visszamenőleg:
Elküldve: 2009. 11. 24. 9:44
Tisztelt Professzorasszony!
Kérem megerősítését az ügyben, miszerint 2008 tavaszától Dr. Hermann Zoltán a témavezetőm.
Köszönettel:
Bónáné Sárai-Szabó Linda
Szakmai indoklás hiányzik a kérvényből.
Blogger Jogász véleménye.
Hermann Zoltán kör-e-mailjében jogellenes cselekvésre bujt fel, amikor állítólagos, nem dokumentált nem-cselekvés visszamenőleges írásbeli igazolására szólít fel. Bónáné Sárai-Szabó Linda doktorandusz fenti e-mailjében úgyszintén. Ha a felszólított eleget tenne a parancsnak, bűncselekményt követne el: létrehozna utólag egy hamisított dokumentációt hamis tényállásról. (Amely mellesleg ellentmondana két másik hivatalos dokumentumnak, melyben az érintettek kijelentik, hogy a témavezetés az eredeti témavezetővel legalább 2009 augusztusáig, a másik szerint 2009. októberéig még folyamatban volt.) Alapos gyanú csalás és okirathamisítás kísérletére. Ilyenkor kötelező a parancs megtagadása.
MAB-követelménynek való megfelelés :
Hermann Zoltán kutatási területe a www.doktori.hu alapján:
a XVIII-XIX. század magyar irodalma, irodalomelmélet (anagramma-elméletek, mesemorfológia), az orosz romantika irodalma, irodalom és szóbeliség a XVIII-XIX. században (népmese)
Bónáné témája: mai osztrák irodalom
(Hima professzor témái: 20.sz. magyar irodalom, osztrák-német irodalom, orosz irodalom, irodalomelmélet)
A témavezetés-váltás szakmailag indokolatlan. A MAB pont ilyen fiktív témavezetésért vont vissza két fokozatot az idén a Károlin.
2. Témavezetés-váltás:
Ugyanaznap, 2009. 11. 24-én kelt, hírek szerint iktatott, levélben Maszárovics Ágnes témavezetéséről kellett volna Hima Gabriella professzornak visszamenőleg, 2007/2008 tanévtől Kulcsár-Szabó Ágnes javára lemondania. Ez a kérvény sem tartalmaz sem témaváltást, sem szakmai indoklást, csak a személy lecserélése a fontos, akárcsak a másikban.
MAB-követelménynek való megfelelés :
Kulcsár-Szabó Ágnes kutatási területe a www.doktori.hu alapján:
irodalom-és kultúraelmélet, a romantika irodalma, a kanonizációs folyamatok és ezek mediális feltételei, a folytatásos regény, Jókai Mór folytatásos regényei
Maszárovics Ágnes témája 20. századi magyar irodalom.
Blogger Jogász tanácsa: rendőrségi feljelentés okirathamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.
Szerkesztőség megjegyzése: A két ügy igazolja Student írását és a “Szívás” szerzőjét: a Károlin a téma irreleváns, ezért témavezetésről nem is lehet igazából szó, csak “Holt lelkek” vásáráról.
Hermann Zoltán 2009. december 1-én e-mailben olyan nemleges és visszamenőleges nyilatkozatot kér a volt DI-vezetőtől,
“ amely megerősíti, hogy 2007 ill. 2008 óta nem Ön vezette a témákat”.
1. Bónáné Sárai-Szabó Linda 2009.november 24-i e-mailjében kéri először a témavezetés-váltást, kapásból mindjárt másfél évre visszamenőleg:
Elküldve: 2009. 11. 24. 9:44
Tisztelt Professzorasszony!
Kérem megerősítését az ügyben, miszerint 2008 tavaszától Dr. Hermann Zoltán a témavezetőm.
Köszönettel:
Bónáné Sárai-Szabó Linda
Szakmai indoklás hiányzik a kérvényből.
Blogger Jogász véleménye.
Hermann Zoltán kör-e-mailjében jogellenes cselekvésre bujt fel, amikor állítólagos, nem dokumentált nem-cselekvés visszamenőleges írásbeli igazolására szólít fel. Bónáné Sárai-Szabó Linda doktorandusz fenti e-mailjében úgyszintén. Ha a felszólított eleget tenne a parancsnak, bűncselekményt követne el: létrehozna utólag egy hamisított dokumentációt hamis tényállásról. (Amely mellesleg ellentmondana két másik hivatalos dokumentumnak, melyben az érintettek kijelentik, hogy a témavezetés az eredeti témavezetővel legalább 2009 augusztusáig, a másik szerint 2009. októberéig még folyamatban volt.) Alapos gyanú csalás és okirathamisítás kísérletére. Ilyenkor kötelező a parancs megtagadása.
MAB-követelménynek való megfelelés :
Hermann Zoltán kutatási területe a www.doktori.hu alapján:
a XVIII-XIX. század magyar irodalma, irodalomelmélet (anagramma-elméletek, mesemorfológia), az orosz romantika irodalma, irodalom és szóbeliség a XVIII-XIX. században (népmese)
Bónáné témája: mai osztrák irodalom
(Hima professzor témái: 20.sz. magyar irodalom, osztrák-német irodalom, orosz irodalom, irodalomelmélet)
A témavezetés-váltás szakmailag indokolatlan. A MAB pont ilyen fiktív témavezetésért vont vissza két fokozatot az idén a Károlin.
2. Témavezetés-váltás:
Ugyanaznap, 2009. 11. 24-én kelt, hírek szerint iktatott, levélben Maszárovics Ágnes témavezetéséről kellett volna Hima Gabriella professzornak visszamenőleg, 2007/2008 tanévtől Kulcsár-Szabó Ágnes javára lemondania. Ez a kérvény sem tartalmaz sem témaváltást, sem szakmai indoklást, csak a személy lecserélése a fontos, akárcsak a másikban.
MAB-követelménynek való megfelelés :
Kulcsár-Szabó Ágnes kutatási területe a www.doktori.hu alapján:
irodalom-és kultúraelmélet, a romantika irodalma, a kanonizációs folyamatok és ezek mediális feltételei, a folytatásos regény, Jókai Mór folytatásos regényei
Maszárovics Ágnes témája 20. századi magyar irodalom.
Blogger Jogász tanácsa: rendőrségi feljelentés okirathamisítás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.
Szerkesztőség megjegyzése: A két ügy igazolja Student írását és a “Szívás” szerzőjét: a Károlin a téma irreleváns, ezért témavezetésről nem is lehet igazából szó, csak “Holt lelkek” vásáráról.
Sonntag, 6. Dezember 2009
Diebstahl legalisiert (Legalizált lopás)
Hallgatóink, megfogadva a “Szívás” szerzőjének tanácsát, máris több dokumentummal láttak el bennünket. Kezdjük a legfontosabbakkal, a témevezetés-váltási “nyilatkozat” szövegével, amelyet augusztus végén körlevélben kapott minden doktorandusz, a végzettek is, és az idevonatkozó Doktori Szabályzattal. Blogger Jogászunk is gyorsan reagált.
A hallgató neve:
Doktori tanulmányainak kezdete:
Témavezető(k) a doktori tanulmányok kezdetén:
A tervezett doktori téma címe:
NYILATKOZAT
Nyilatkozom, hogy a bejelentett doktori témámat
……………………………………………………………………………………………………………………………………….vezeti.
A bejelentett témavezető(k) személyének megváltoztatását kérem: igen / nem.
Az új témavezető: ……………………………………………………………………………………………………….
Új társtémavezető: ………………………………………………………………………………………………………
Dátum:
…………………………………
hallgató
A témavezetést vállalom:
Dátum:
…………………………………
témavezető
A Doktori Iskolai Szabályzat a témavezetésről (http://www.kre.hu/irtudphd/docs/text/KRE_IDI_MSZ.pdf) ezt tartalmazza:
V/7.
49.§ (1) A képzés megkezdésétől számított három féléven túl, szakmailag indokolt esetben
kérheti a doktorandusz, hogy a doktori oktatási alprogramon belül más témával vagy
témavezetővel folytathassa tanulmányait
a téma kutathatóságának objektív nehézségei,
a témavezető tartós akadályoztatása vagy halála,
a kutatás során felmerült szakmai okok esetén.
A téma- és a témavezető váltás iránti kérelmet a doktori oktatási alprogram vezetőjének
kell benyújtani, a kérelemhez mellékelve a lemondó és befogadó nyilatkozatot. A témaváltás
kérdésében az oktatási alprogram vezetője dönt, a témavezető-váltás iránti kérelmet pedig
továbbítja a KDHT elnökének.
Fenti dokumentumokat BloggerJogász kommenteli.
A szabályzat szerint indoklás nélküli témaváltás csak az első 3 félévben lehetséges. A “Nyilatkozatot” mindenki megkapta, a végzettek is, azaz ezt az opciót még a 6. (!) félév után is felkínálják. Az indoklás helye hiányzik. Az indoklás szükséges, szakmainak kell lennie, sarkalatos pontja pedig a téma. A témavezető csak akkor lehet a témavezetés-váltás oka, ha meghal vagy tartósan akadályozott.
Fenti nyilatkozat ennélfogva formailag és tartalmilag többszörösen törvénysértő. Formailag: szó sincs benne a témáról, mint ahogy indoklásról sem. Csak az ajánlkozó témavezetők aláírásának van fenntartva hely, jelezve, hogy az eredeti témavezető feje fölött lebonyolítandó ügyletről van szó. Vagyis egyértelműen szabályzatellenes: kifejezetten személycserére való felszólítás, ráadásul hatalmi pozícióból kínálja magát többszörösen függő viszonyban álló személyeknek két témavezető: Kulcsár-Szabó Ágnes tanszékvezető és dékánhelyettes, ill. Hermann Zoltán két tanszék vezetője, továbbá az IDI titkára.
Eleve törvény-, sőt, alkotmányellenes ez a körlevélben egyidejűleg, kampányszerűen kiküldött felhívás tartalmilag is, hiszen a változtatásra csak egészen rendkívüli esetben kerülhet sor – a szabályzat szövege szerint – tehát egy témavezetés-váltás először is egyéni, másodszor fordított irányú, a hallgatótól kell kiindulnia, de őt ilyenre felszólítani, az a szabadságjogának a megsértését, illetéktelen befoyásolását, kényszerhelyzetbe hozását jelenti.
Az eredeti témavezető jogait és érdekeit súlyosan sérti, mert az egyidejű témaváltásra való felszólítás hiányában ez annyit jelent, hogy témástul és az addig elvégzett munkával együtt tulajdonítják el tőle a doktoranduszt.
Végül szakmailag nonszensz, hiszen a kutatási témának és a témavezető kutatási területének összhangban kell lennie. Ha témástul veszik át a hallgatót, akkor az a MAB követelményrendszerével is ellentétes.
Tanács: Jogorvoslat. (Első fokon egyetemen belül célszerű megkísérelni, szükség esetén tovább lehet lépni.)
A hallgató neve:
Doktori tanulmányainak kezdete:
Témavezető(k) a doktori tanulmányok kezdetén:
A tervezett doktori téma címe:
NYILATKOZAT
Nyilatkozom, hogy a bejelentett doktori témámat
……………………………………………………………………………………………………………………………………….vezeti.
A bejelentett témavezető(k) személyének megváltoztatását kérem: igen / nem.
Az új témavezető: ……………………………………………………………………………………………………….
Új társtémavezető: ………………………………………………………………………………………………………
Dátum:
…………………………………
hallgató
A témavezetést vállalom:
Dátum:
…………………………………
témavezető
A Doktori Iskolai Szabályzat a témavezetésről (http://www.kre.hu/irtudphd/docs/text/KRE_IDI_MSZ.pdf) ezt tartalmazza:
V/7.
49.§ (1) A képzés megkezdésétől számított három féléven túl, szakmailag indokolt esetben
kérheti a doktorandusz, hogy a doktori oktatási alprogramon belül más témával vagy
témavezetővel folytathassa tanulmányait
a téma kutathatóságának objektív nehézségei,
a témavezető tartós akadályoztatása vagy halála,
a kutatás során felmerült szakmai okok esetén.
A téma- és a témavezető váltás iránti kérelmet a doktori oktatási alprogram vezetőjének
kell benyújtani, a kérelemhez mellékelve a lemondó és befogadó nyilatkozatot. A témaváltás
kérdésében az oktatási alprogram vezetője dönt, a témavezető-váltás iránti kérelmet pedig
továbbítja a KDHT elnökének.
Fenti dokumentumokat BloggerJogász kommenteli.
A szabályzat szerint indoklás nélküli témaváltás csak az első 3 félévben lehetséges. A “Nyilatkozatot” mindenki megkapta, a végzettek is, azaz ezt az opciót még a 6. (!) félév után is felkínálják. Az indoklás helye hiányzik. Az indoklás szükséges, szakmainak kell lennie, sarkalatos pontja pedig a téma. A témavezető csak akkor lehet a témavezetés-váltás oka, ha meghal vagy tartósan akadályozott.
Fenti nyilatkozat ennélfogva formailag és tartalmilag többszörösen törvénysértő. Formailag: szó sincs benne a témáról, mint ahogy indoklásról sem. Csak az ajánlkozó témavezetők aláírásának van fenntartva hely, jelezve, hogy az eredeti témavezető feje fölött lebonyolítandó ügyletről van szó. Vagyis egyértelműen szabályzatellenes: kifejezetten személycserére való felszólítás, ráadásul hatalmi pozícióból kínálja magát többszörösen függő viszonyban álló személyeknek két témavezető: Kulcsár-Szabó Ágnes tanszékvezető és dékánhelyettes, ill. Hermann Zoltán két tanszék vezetője, továbbá az IDI titkára.
Eleve törvény-, sőt, alkotmányellenes ez a körlevélben egyidejűleg, kampányszerűen kiküldött felhívás tartalmilag is, hiszen a változtatásra csak egészen rendkívüli esetben kerülhet sor – a szabályzat szövege szerint – tehát egy témavezetés-váltás először is egyéni, másodszor fordított irányú, a hallgatótól kell kiindulnia, de őt ilyenre felszólítani, az a szabadságjogának a megsértését, illetéktelen befoyásolását, kényszerhelyzetbe hozását jelenti.
Az eredeti témavezető jogait és érdekeit súlyosan sérti, mert az egyidejű témaváltásra való felszólítás hiányában ez annyit jelent, hogy témástul és az addig elvégzett munkával együtt tulajdonítják el tőle a doktoranduszt.
Végül szakmailag nonszensz, hiszen a kutatási témának és a témavezető kutatási területének összhangban kell lennie. Ha témástul veszik át a hallgatót, akkor az a MAB követelményrendszerével is ellentétes.
Tanács: Jogorvoslat. (Első fokon egyetemen belül célszerű megkísérelni, szükség esetén tovább lehet lépni.)
Suck (Szívás)
Ez az olvasói levél hozzászólásként érzkezett, de a beküldő hozzájárulásával poszttá dolgoztuk át (e-mail-cím a szerkesztőségben). Többen érdeklődnek, mi lett az “Aptitude test for secretaries” c. poszttal. Hosszas írás volt, több rövidített változat született, végül egy egészen rövid hozzászólást csináltunk belőle a szerző kérésére és védelmében, nehogy felismerhető legyen. Az eredeti posztra érkezett kommentet egy másik passzoló poszthoz irányítottuk át. Ismételten türelmet kérünk, a sok hozzászólás és levél feldolgozása folyamatban van.
“Tulajdonképpen az internet váratlan és egyelőre tök kezelhetetlen szívást” jelent magas beosztású jogsértőknek és bűnözőknek, akiket kívülről már nem igazán ellenőriznek – idézem kedvenc blogom egyik klasszikusát, aki így folytatja: „azért az elvárható, hogy ha ez az illető csinál egy ordas baromságot/elkövet egy kapitális hibát … akkor normális esetben kellene, hogy legyen benne annyi tartás és becsület, hogy bevallja hibáját és levonja a megfelelő konzekvenciát (azaz önként felálljon a székéből).”
Ezt, úgy látom, hogy az utóbb törvénytelennek talált esetek után a ti érintett vezetőitek sem tették meg. „Szóval, ha az önkontroll (ami pedig ilyen posztokon kívánatos lenne) láthatóan nem működik, akkor muszáj a “társadalmi kontrollnak” előtérbe lépni” – írja klasszikusunk.
Ezért tetszett annyira az „Országos panaszkönyv” című posztotok, mert pontosan ezt kell tennetek: az ügy teljes dokumentációját felvinni a netre (ennek technikailag nincs semmi különösebb nehézsége), és ekkor mindenki láthatja, hogy mit is csinált az az érintett vezető. A teljes iratanyagnak nyilvánosnak kell lennie, mert – idézem klasszikusunkat – „a sunyiság és a hülyeség egyaránt rosszul viseli a nyilvánosságot”. El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez a blog az érintetteknek. Mint amikor a hóhért akasztják.
A Supervisor-vitából kiderül, hogy a tanáraitok reménytelenek, aki „délig eb volt”, ahogy írjátok, az déltől kutya lett. Én még nem hallottam visszadátumozott témavezetésekről, pláne, hogy azt se tudni, ki írta ki azt a témát, amit egy sunyi kolléga már évekkel korábban hallgatóstul elhappolt, nem is értve hozzá, és csak most hadonászik a nyilvánosság előtt, hogy a hallgató az övé, de a téma nem, vagy mifene. Persze, a hallgató is megéri a pénzét, mert ő se szólt eddig. Nyilván azért, mert eddig nem is dolgoztak. Ugyan, min dolgoztak volna, ha meg se tudják nevezni a témát. Csalás az egész. Bár ezek már nem is hallgatók, mert átváltoztak kollégává időközben. Na hát ez is sokatmondó… A ti intézményeketek a balkáni viszonyokon is túltesz. A posztból kiderül, hogy a kutatási terület lényegtelen, a bevállalásnál nem is szempont, annyira nem számít. Persze, ha témavezetés egyeseknek tapizást, másoknak meg bratyizást jelent, akkor tényleg mindegy.
Mivel több blog foglalkozik veletek, és egy ország drukkol nektek, idézem egy fiatal jogász blogger tanácsát, amit blogotok betiltásával kapcsolatos lehetséges fenyegetésre adott nektek, egy harmadik blogról:
„…a kritikát a közfeladatot ellátó személyeknek magasabb szinten kell tűrniük… Viszont ha csak a fele is igaz annak, amit leírtok, az is rengeteg Btk. tényállást kimerít.
Végig kell gondolnotok, hogy mit akartok, csak szabad teret a véleményeteknek, vagy felszámolni az egész rendszert. Utóbbi esetben viszont nem fenyegetni kell, hanem cselekedni, de ésszel… de ezt nem is értem: volt egy MAB határozat? az azt jelenti, hogy az oktatási minisztérium irányítása alá tartozó szerv lefolytatott egy eljárást, feltárta a jogsértéseket és meg sem tette hivatalból a feljelentéseket vagy hogy?”
Ha a felelősök megúsznák az ügyet, tegyetek feljelentést ti! Okvetlenül juttassátok el a témavezetés-váltásra felszólító körlevelet is, mert az zsarolás, ilyet ők nem kezdeményezhetnek, ráadásul a lebukás után folytatják ugyanazt. Mint a visszaeső bűnözők. Az antedatálásra való felszólítást is csatoljátok. Ismeretlen tettes ellen tegyétek, még akkor is, ha kezetekben van ennek a több ügyben sáros tanárotoknak az e-mailje. Ha szerencsétek van, nemcsak az okirathamisítást húzzák rá, hanem a szexuális zaklatást is. Azt pedig nem ússza meg börtön nélkül.
“Tulajdonképpen az internet váratlan és egyelőre tök kezelhetetlen szívást” jelent magas beosztású jogsértőknek és bűnözőknek, akiket kívülről már nem igazán ellenőriznek – idézem kedvenc blogom egyik klasszikusát, aki így folytatja: „azért az elvárható, hogy ha ez az illető csinál egy ordas baromságot/elkövet egy kapitális hibát … akkor normális esetben kellene, hogy legyen benne annyi tartás és becsület, hogy bevallja hibáját és levonja a megfelelő konzekvenciát (azaz önként felálljon a székéből).”
Ezt, úgy látom, hogy az utóbb törvénytelennek talált esetek után a ti érintett vezetőitek sem tették meg. „Szóval, ha az önkontroll (ami pedig ilyen posztokon kívánatos lenne) láthatóan nem működik, akkor muszáj a “társadalmi kontrollnak” előtérbe lépni” – írja klasszikusunk.
Ezért tetszett annyira az „Országos panaszkönyv” című posztotok, mert pontosan ezt kell tennetek: az ügy teljes dokumentációját felvinni a netre (ennek technikailag nincs semmi különösebb nehézsége), és ekkor mindenki láthatja, hogy mit is csinált az az érintett vezető. A teljes iratanyagnak nyilvánosnak kell lennie, mert – idézem klasszikusunkat – „a sunyiság és a hülyeség egyaránt rosszul viseli a nyilvánosságot”. El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez a blog az érintetteknek. Mint amikor a hóhért akasztják.
A Supervisor-vitából kiderül, hogy a tanáraitok reménytelenek, aki „délig eb volt”, ahogy írjátok, az déltől kutya lett. Én még nem hallottam visszadátumozott témavezetésekről, pláne, hogy azt se tudni, ki írta ki azt a témát, amit egy sunyi kolléga már évekkel korábban hallgatóstul elhappolt, nem is értve hozzá, és csak most hadonászik a nyilvánosság előtt, hogy a hallgató az övé, de a téma nem, vagy mifene. Persze, a hallgató is megéri a pénzét, mert ő se szólt eddig. Nyilván azért, mert eddig nem is dolgoztak. Ugyan, min dolgoztak volna, ha meg se tudják nevezni a témát. Csalás az egész. Bár ezek már nem is hallgatók, mert átváltoztak kollégává időközben. Na hát ez is sokatmondó… A ti intézményeketek a balkáni viszonyokon is túltesz. A posztból kiderül, hogy a kutatási terület lényegtelen, a bevállalásnál nem is szempont, annyira nem számít. Persze, ha témavezetés egyeseknek tapizást, másoknak meg bratyizást jelent, akkor tényleg mindegy.
Mivel több blog foglalkozik veletek, és egy ország drukkol nektek, idézem egy fiatal jogász blogger tanácsát, amit blogotok betiltásával kapcsolatos lehetséges fenyegetésre adott nektek, egy harmadik blogról:
„…a kritikát a közfeladatot ellátó személyeknek magasabb szinten kell tűrniük… Viszont ha csak a fele is igaz annak, amit leírtok, az is rengeteg Btk. tényállást kimerít.
Végig kell gondolnotok, hogy mit akartok, csak szabad teret a véleményeteknek, vagy felszámolni az egész rendszert. Utóbbi esetben viszont nem fenyegetni kell, hanem cselekedni, de ésszel… de ezt nem is értem: volt egy MAB határozat? az azt jelenti, hogy az oktatási minisztérium irányítása alá tartozó szerv lefolytatott egy eljárást, feltárta a jogsértéseket és meg sem tette hivatalból a feljelentéseket vagy hogy?”
Ha a felelősök megúsznák az ügyet, tegyetek feljelentést ti! Okvetlenül juttassátok el a témavezetés-váltásra felszólító körlevelet is, mert az zsarolás, ilyet ők nem kezdeményezhetnek, ráadásul a lebukás után folytatják ugyanazt. Mint a visszaeső bűnözők. Az antedatálásra való felszólítást is csatoljátok. Ismeretlen tettes ellen tegyétek, még akkor is, ha kezetekben van ennek a több ügyben sáros tanárotoknak az e-mailje. Ha szerencsétek van, nemcsak az okirathamisítást húzzák rá, hanem a szexuális zaklatást is. Azt pedig nem ússza meg börtön nélkül.
Abonnieren
Posts (Atom)
