Ezúton kíván boldog új évet olvasóinak a jnnsclvn blog szerkesztősége.
Örömmel tájékoztatjuk barátainkat és vitapartnereinket, hogy blogunk olvasóinak száma épp Újév napján érte el a 10.000 főt. (Már meg is haladta.) Minden nap ott vagyunk blogunkkal a toplistán, és posztjaink is ott vannak a nap legolvasottabb írásai között.
Az új évben is folytatni kívánjuk tevékenységünket, mindaddig, míg a protestáns szellem és erkölcs meggyalázóit végre eltávolítják a református egyetemről, és elérjük célunkat, a református egyetem működésének az alapító okirat szellemében való helyreállítását, és ezáltal a református egyetem jóhírének visszaszerzését.
BUÉK minden olvasónknak!
Freitag, 1. Januar 2010
Mittwoch, 30. Dezember 2009
Wie heisst Du, Ágnes? (A MENY identitászavara)
A “Kutató” nicknevű kommentelő karácsonyi posztunkra beküldött hozzászólását Pszichiáter kollégánk továbbgondolta. Elemzéséhez felhasználta Kutató kommentjét, amelyhez a szerzőtől rajtunk keresztül kért és kapott engedélyt. Így az alábbi poszt voltaképpen kettejük közös szerzeménye – a szerk.
A Károli honlapján (www.kre.hu) lapozgatva az Összehasonlító és Irodalom…Tanszék vezetőjének nevén akadt meg a szemem: Kulcsár-Szabó Ágnesnek hívják(http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&task=category§ionid=161&id=293&Itemid=797)! Ugyanez a név szerepel a Dékáni Hivatal munkatársai között mint tudományos és fejlesztési dékánhelyettes. Ugyanezen intézmény (Károli BTK) Doktori Iskolájának honlapján viszont a törzstagok között a Hansági Ágnes nevet olvashatjuk, mint ahogy a MAB honlapján is (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=189&tip=TT&diID=70), és ez a név díszeleg az Iskolakultúrában meg más hasonló nívós tudományos orgánumokban megjelent írások szerzőjeként. A két név két személyt sejtet, a kép (a hölgy megjelenésének esztétikai minőségét ne firtassuk!) viszont egyet: ugyanaz a fej tartozik ugyanazon egyetem két különböző szervezeti egységének honlapján két különböző névhez: a dékánhelyettesi-tanszékvezetői fej mellé Kulcsár-Szabó Ágnes (http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&task=category§ionid=161&id=281&Itemid=858), a DI törzstag-fej mellé pedig Hansági Ágnes van írva (http://www.kre.hu/irtudphd/tagok.html), mind a Károli, mind a MAB honlapján (utóbbin csak név van, kép nincs).
A tulajdonnév szemantikailag furcsa jószág; a nyelvfilozófus Saul Kripke “szemantikai rigiditásról” beszél. Ami azt jelenti, hogy míg a köznévnek gazdag denotatív és konnotatív jelentése van, a tulajdonnév csak referál: kijelöli azt az egyedet, akire vonatkozik. Ebben az esetben két név referál – a kép alapján egynek tekinthető személyre.
Mit árul el a tulajdonnév? A családnév a családhoz mint csoporthoz való tartozást; a keresztnév a nemhez tartozást.
Ez az Ágnes (mert csak ennyi biztos) a Hansági család tagjaként publikálja cikkeit az Iskolakultúrában és más tudományos orgánumokban, ezen a néven szerepel “nem felel meg” minősítéssel a MAB honlapján, viszont az Összehasonlító stb. Tanszéket Kulcsár-Szabó néven vezeti. Mint ahogy dékánhelyettesként Kulcsár-Szabó néven vezeti a bölcsészkart is, talán azért ezen, hogy nevében is harmonizáljon a dékánnal (sima Szabó), akivel amúgy is egy húron pendül (értsd: cinkosok olyan bűncselekményekben, mint a csalás és közokirathamisítás).
Tény és való, hogy (fényképe alapján) sikerült neki szinte hihetetlen szerencsével (hogy tényleg szerencse volt és tényleg hihetetlen, arra épp fényképe a bizonyíték) bekerülni a jogosan nagyhírű akadémikus családjába, de eddig a tudományos életben megszokott módon saját (lánykori) néven publikálta azokat az írásait, amelyeket bizonyos doktori iskolákban vicclap helyett olvastatnak a hallgatókkal; a feladat: ki tud több hibát találni bennük. Mit mondjak: nem nehéz munka.
A kesze-kusza névhasználat két alapkérdést vet fel:
1. Mit akar közölni velünk Ágnes, amikor tanszékvezetőként és dékánhelyettesként férje – jogosan kitűnő hírű – apjának nevét íratja a honlapra? Ezt: igen, én ANNAK A HÍRES AKADÉMIKUSNAK A ROKONAvagyok, úgy vigyázzatok! Én az apósomtól mindent tudok arról, mit beszélnek az ELTÉ-n, mit akar a MAB. Akinek ez nem tetszik, azt kirúgatom. Én NYUSZI LEGÁLIS ROKONA vagyok, azért is hívnak NYUSZINÉNAK, PARDON, Nyuszi Ágnesnek, mert én egy modern nő(stény) vagyok.
2. És mit akar közölni velünk a Kulcsár-Szabó-család, amikor letiltatja saját nevét a „nem felel meg” minősítésű meny neve mellől a MAB és a Károli DI honlapjáról? Nyilván ezt: ez a nő tiszta blama, nincs elég bajunk nélküle is, és most ez itt tovább rontja a hitelünket. Tegyünk úgy, mintha nem tartozna közénk. Járassa le csak a saját apja nevét, ne pedig a mi fényes és híres nemzetségünket.
És most térjünk vissza a tulajdonnév kripkei definíciójára: “szemantiai rigiditás”. És a fényképre, amely alapján sejthető a diagnózis: “szexuális frigiditás”. És ebből már levezethetjük a MENY identitászavarának kórelőzményét: egyszerűen rossz helyre plántálták – két számmal nagyobb munkahelyre és három számmal nagyobb családba. A kis identitászavaros menyen úgy lehetne segíteni, hogy megkeressük számára a saját helyét a világban. Megvan! Ez a hely valamelyik TESCO áruház pénztára, ahol ez a szemantikailag rigid, szexuálisan frigid, identitászavaros személyiség rátalál önmagára, és két, más-más címkékkel ellátott, de egymáshoz a megtévesztésig hasonlító feje, a dékánhelyettesi-tanszékvezetői és DI törzstagsági összeolvad egyetlen harmonikus TESCO-pénztáros-fejben.
Amelyhez tökéletesen illeszkedik a torkából előpattogó-kattogó (író-/pénztár-)gép-hang.
(Hogy a férj családja hogyan segíthetne neki megtalálni a saját helyét a magánéletben, arra nem adunk tippeket.)
A Károli honlapján (www.kre.hu) lapozgatva az Összehasonlító és Irodalom…Tanszék vezetőjének nevén akadt meg a szemem: Kulcsár-Szabó Ágnesnek hívják(http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&task=category§ionid=161&id=293&Itemid=797)! Ugyanez a név szerepel a Dékáni Hivatal munkatársai között mint tudományos és fejlesztési dékánhelyettes. Ugyanezen intézmény (Károli BTK) Doktori Iskolájának honlapján viszont a törzstagok között a Hansági Ágnes nevet olvashatjuk, mint ahogy a MAB honlapján is (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=189&tip=TT&diID=70), és ez a név díszeleg az Iskolakultúrában meg más hasonló nívós tudományos orgánumokban megjelent írások szerzőjeként. A két név két személyt sejtet, a kép (a hölgy megjelenésének esztétikai minőségét ne firtassuk!) viszont egyet: ugyanaz a fej tartozik ugyanazon egyetem két különböző szervezeti egységének honlapján két különböző névhez: a dékánhelyettesi-tanszékvezetői fej mellé Kulcsár-Szabó Ágnes (http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&task=category§ionid=161&id=281&Itemid=858), a DI törzstag-fej mellé pedig Hansági Ágnes van írva (http://www.kre.hu/irtudphd/tagok.html), mind a Károli, mind a MAB honlapján (utóbbin csak név van, kép nincs).
A tulajdonnév szemantikailag furcsa jószág; a nyelvfilozófus Saul Kripke “szemantikai rigiditásról” beszél. Ami azt jelenti, hogy míg a köznévnek gazdag denotatív és konnotatív jelentése van, a tulajdonnév csak referál: kijelöli azt az egyedet, akire vonatkozik. Ebben az esetben két név referál – a kép alapján egynek tekinthető személyre.
Mit árul el a tulajdonnév? A családnév a családhoz mint csoporthoz való tartozást; a keresztnév a nemhez tartozást.
Ez az Ágnes (mert csak ennyi biztos) a Hansági család tagjaként publikálja cikkeit az Iskolakultúrában és más tudományos orgánumokban, ezen a néven szerepel “nem felel meg” minősítéssel a MAB honlapján, viszont az Összehasonlító stb. Tanszéket Kulcsár-Szabó néven vezeti. Mint ahogy dékánhelyettesként Kulcsár-Szabó néven vezeti a bölcsészkart is, talán azért ezen, hogy nevében is harmonizáljon a dékánnal (sima Szabó), akivel amúgy is egy húron pendül (értsd: cinkosok olyan bűncselekményekben, mint a csalás és közokirathamisítás).
Tény és való, hogy (fényképe alapján) sikerült neki szinte hihetetlen szerencsével (hogy tényleg szerencse volt és tényleg hihetetlen, arra épp fényképe a bizonyíték) bekerülni a jogosan nagyhírű akadémikus családjába, de eddig a tudományos életben megszokott módon saját (lánykori) néven publikálta azokat az írásait, amelyeket bizonyos doktori iskolákban vicclap helyett olvastatnak a hallgatókkal; a feladat: ki tud több hibát találni bennük. Mit mondjak: nem nehéz munka.
A kesze-kusza névhasználat két alapkérdést vet fel:
1. Mit akar közölni velünk Ágnes, amikor tanszékvezetőként és dékánhelyettesként férje – jogosan kitűnő hírű – apjának nevét íratja a honlapra? Ezt: igen, én ANNAK A HÍRES AKADÉMIKUSNAK A ROKONAvagyok, úgy vigyázzatok! Én az apósomtól mindent tudok arról, mit beszélnek az ELTÉ-n, mit akar a MAB. Akinek ez nem tetszik, azt kirúgatom. Én NYUSZI LEGÁLIS ROKONA vagyok, azért is hívnak NYUSZINÉNAK, PARDON, Nyuszi Ágnesnek, mert én egy modern nő(stény) vagyok.
2. És mit akar közölni velünk a Kulcsár-Szabó-család, amikor letiltatja saját nevét a „nem felel meg” minősítésű meny neve mellől a MAB és a Károli DI honlapjáról? Nyilván ezt: ez a nő tiszta blama, nincs elég bajunk nélküle is, és most ez itt tovább rontja a hitelünket. Tegyünk úgy, mintha nem tartozna közénk. Járassa le csak a saját apja nevét, ne pedig a mi fényes és híres nemzetségünket.
És most térjünk vissza a tulajdonnév kripkei definíciójára: “szemantiai rigiditás”. És a fényképre, amely alapján sejthető a diagnózis: “szexuális frigiditás”. És ebből már levezethetjük a MENY identitászavarának kórelőzményét: egyszerűen rossz helyre plántálták – két számmal nagyobb munkahelyre és három számmal nagyobb családba. A kis identitászavaros menyen úgy lehetne segíteni, hogy megkeressük számára a saját helyét a világban. Megvan! Ez a hely valamelyik TESCO áruház pénztára, ahol ez a szemantikailag rigid, szexuálisan frigid, identitászavaros személyiség rátalál önmagára, és két, más-más címkékkel ellátott, de egymáshoz a megtévesztésig hasonlító feje, a dékánhelyettesi-tanszékvezetői és DI törzstagsági összeolvad egyetlen harmonikus TESCO-pénztáros-fejben.
Amelyhez tökéletesen illeszkedik a torkából előpattogó-kattogó (író-/pénztár-)gép-hang.
(Hogy a férj családja hogyan segíthetne neki megtalálni a saját helyét a magánéletben, arra nem adunk tippeket.)
Samstag, 26. Dezember 2009
György Eisemann, ein Mädchen für alles
Az egyik hozzászóló szerint a blogunkból az derül ki, hogy a Károli „maga a pokol”, míg az ELTE tisztán kerül ki a botrányból. A kommentelőnek igaza van. Most ezt a hiányosságot pótoljuk (a szerk.).
A 17. század táján jött divatba a factotum (latin: fac totum = csinálj meg mindent) szó olyan személy jellemzésére, akire minden feladat rábízható. Később német nyelvterületen a “Mädchen für alles” kiszorította ezt. A “Mädchen für alles” magyarán a mindenes, a cselédlány, de az ilyen bevállalósokra nálunk is inkább a német eredetit használják. Az angol “maid-of-all-work” ennek tükörfordítása.
Eisemann György, az ELTE professzora, ilyen “Mädchen für alles”. A Mészáros-féle csalás csakis azért volt lehetséges, mert vannak Eisemannok, akik minden piszkos munkát bevállalnak – pénzért, karrierért, veleszületett csúszásmászásból, gyógyíthatatlan talpnyalásból (hogy finoman fogalmazzak).
A szálak az APÓS, Kulcsár-Szabó Ernő tanszékére vezetnek. Az ő beosztottja Eisemann György, akinek fő kutatási területe a 19.századi magyar próza. Se Mészáros Márton eredeti témájához (20. századi magyar protestáns media), sem annak védés előtt két héttel módosított változatáshoz (Luther) Eisemann Györgynek nincs köze. A bizottság többi tagjának sem. Az egyik opponens, Bednanics Gábor, Kulcsár-Szabó Ernő 2007-ben védett doktorandusza, a 19. századi magyar líra szakembere. Hermann Zoltán bizottsági tag (KSzE másik volt doktorandusza és a MENY, KSzÁ csicskása a Károlin) fő kutatási területe a magyar felvilágosodás; Simon Attilának, a Kulcsár-Szabó-féle MAB-bizottság új tagjának meg annyira nincs köze Lutherhez, hogy ő egyenesen a Debreceni Egyetem Jogi Karáról került ebbe fura bizottságba. Egyetlen germanista, egyetlen mediavista sem volt ott „Luther”-ügyben, hacsak a dékánfeleséget, a kizárólag angol szakos Petrőczi Évát nem tekintjük középkorkutatónak, de ő legfeljebb főfoglalkozású bohócként ülhetett ott (hogy csak a legvállalhatóbb funkcióját említsem a sok vállalhatatlan közül), tőle tehát senki nem is várt igazi szakvéleményt. Az ő feladata egyrészt a Kulcsár-Szabó Ágnesnek Baranyai-ügyben nyújtott szívesség viszonzása volt, a másik pedig inkább költői, mintsem tudományos: panegyricus írása az újsütetű, mindössze a védés előtt két héttel felkért férj-témavezető védencének nemlétező disszertációjáról. Vagyis fikció gyártása, semmint valódi elemzésé. (Hogy is lehetne elemezni a nem-létezőt?)
A bizottság elnökét sem a saját, sem a bizottság többi tagjának inkompetenciája nem zavarta. De még az az aprócska hiányosság sem, hogy nincs disszertáció. Átsiklott afölött, hogy mindössze egy kb. 30 oldalnyi „recenzió” van csak Luther német szakirodalmáról, szellősen, nagy margókkal gépelve, duplányi terjedelemnek látszatva, mint ahogy afölött is, hogy a második rész teljesen más tárgyról szól, mint az első, továbbá, hogy azt bevallottan nem a jelölt írta, hanem az csapatmunka. Megszavazta és megszavaztatta a bizottsággal a maximális 100%-ot. Nem mintha a bizottság tagjait emiatt meg kellett volna erőszakolnia. A szakértelem nem volt szempont, csak az, hogy mindnyájan a Kulcsár-Szabó-család lekötelezettjei legyenek.
Itt azonban még nem ért véget Eisemann György “Mädchen für alles”-szerepe. Még ugyanaznap, azaz Mészáros Márton védésének napján, 2009. március 26-án, alighogy 100%-kal átvitte a meg nem írt disszertációt, a csalást ünneplő koccintgatások közepette, azon nyomban elvállalt egy másik „átvitelt” is: Kulcsár-Szabó Ágnes meg nem írt monográfiájának habilitációjáét.
Egy héttel később pedig már újból megjelent a Károlin, hogy elkezdje KszÁ habilitációjának konkrét szervezését.
Nem egészen 2 hónappal később egy puccshoz adta a nevét: egy májusi Kari Tanácson vállalta jelölését a Károli aznap megalapítandó Kari Doktori és Habilitációs Tanácsába, amelyet a célból hoztak létre, hogy a Kari Tanácson a Doktori Iskola alapítóját és vezetőjét, Hima Gabriellát a HÖK-kel kiszavaztassák a megalakítandó testületből.
Eisemann Györgynek erre sikerült két héttel később még személyesen is ráerősítenie. Leküzdötte azt a 200 métert, ami az ELTÉ-t a Károlitól térben elválasztja, hogy a puccsal létrehozott testület alapító ülésén most egy másik puccs tevékeny részese lehessen, azaz, leválthassa Hima Gabriellát a Doktori Iskola vezetéséről is, és másodszor is Kovács Árpádot, a Kulcsár-Szabó féle MAB-bizottság tagját válassza meg helyette. Hogy a Doktori Iskola vezetője miért nem volt meghíva arra az ülésre, amelyen őt Eisemann György - Szabó Andrással és Kovács Árpáddal közösen - leváltotta, azt Eisemann Györgynek eszébe sem jutott megkérdezni. Természetesnek vette, hogy teljesítse a Szabó András által kért szívességet, a Doktori Iskola vezetőjének leszavazását – a körülmények ismerete és a távollétében megvádolt vezető meghallgatása nélkül.
Ugyanúgy, mint ahogy a Kulcsár-Szabó Ágnes által kért szívességeket is skrupulus nélkül teljesítette: Mészáros Márton 100%-os doktori fokozatának megszavaztatását – megírt dolgozat nélkül, és, persze Kulcsár-Szabó Ágnes gyors habilitáltatásának ügyét is, amelynek szervezését azonnal megkezdte.
Ha nincs károlisbotrány, a 42.életévében járó MENY – nulla vagy inkább neatív szakmai teljesítményével – ma már egyetemre kinevezett professzor lenne, ami mindössze 2 gyors lépést igényelt: az Eisemann általi habilitáltatást még a 2008/2009.tanév tavaszi félévében, magától értetőden 100%-kal, majd a jelenlegi MAB-os szakbizottság igenlő szavazatát a MENY professzori felterjesztéséről, még az APÓS elnöki mandátumának lejárta, azaz 2009.december 31. előtt. Ez nem lett volna 100%, elkerülhetetlen lett volna néhány NEM szavazat, de APÓS valahogy ezt is keresztülboxolta volna.
Fentiekből látható, hogy míg a “Mädchen für alles”-ek az élet sok területén hasznosak, egyetemi terepen kimondottan kártékonyak. Parancsot teljesítenek, vagy szívességet viszonoznak, egyremegy. Szakmailag és társadalmilag is felelőtlenül, hatalmat adnak buta, tehetségtelen, becstelen személyeknek, mint ahogy Eisemann György tette volna Mészáros Mártonnal, a Dunapatajon és Gödöllőn is sikertelen gimnazistával, aki egyetemi karriert Kulcsár-Szabó Ágnes jóvoltából csinált, és ma már megírt dolgozat nélkül 100%-os doktor lenne, ha a MAB azt nem mondja, hogy mindennek van határa.
És az ostoba, rosszindulatú, sötét rágalmazó, emberek fölött seperc alatt pálcát törő kis diktátor-MENY, Kulcsár-Szabó Ágnes pedig professzorként köszöntené az Újévet – szintén Eisemann Györy, a felelőtlen, gyáva, urai kívánságait leső és túllihegve teljesítő “Mädchen für alles” jóvoltából.
A 17. század táján jött divatba a factotum (latin: fac totum = csinálj meg mindent) szó olyan személy jellemzésére, akire minden feladat rábízható. Később német nyelvterületen a “Mädchen für alles” kiszorította ezt. A “Mädchen für alles” magyarán a mindenes, a cselédlány, de az ilyen bevállalósokra nálunk is inkább a német eredetit használják. Az angol “maid-of-all-work” ennek tükörfordítása.
Eisemann György, az ELTE professzora, ilyen “Mädchen für alles”. A Mészáros-féle csalás csakis azért volt lehetséges, mert vannak Eisemannok, akik minden piszkos munkát bevállalnak – pénzért, karrierért, veleszületett csúszásmászásból, gyógyíthatatlan talpnyalásból (hogy finoman fogalmazzak).
A szálak az APÓS, Kulcsár-Szabó Ernő tanszékére vezetnek. Az ő beosztottja Eisemann György, akinek fő kutatási területe a 19.századi magyar próza. Se Mészáros Márton eredeti témájához (20. századi magyar protestáns media), sem annak védés előtt két héttel módosított változatáshoz (Luther) Eisemann Györgynek nincs köze. A bizottság többi tagjának sem. Az egyik opponens, Bednanics Gábor, Kulcsár-Szabó Ernő 2007-ben védett doktorandusza, a 19. századi magyar líra szakembere. Hermann Zoltán bizottsági tag (KSzE másik volt doktorandusza és a MENY, KSzÁ csicskása a Károlin) fő kutatási területe a magyar felvilágosodás; Simon Attilának, a Kulcsár-Szabó-féle MAB-bizottság új tagjának meg annyira nincs köze Lutherhez, hogy ő egyenesen a Debreceni Egyetem Jogi Karáról került ebbe fura bizottságba. Egyetlen germanista, egyetlen mediavista sem volt ott „Luther”-ügyben, hacsak a dékánfeleséget, a kizárólag angol szakos Petrőczi Évát nem tekintjük középkorkutatónak, de ő legfeljebb főfoglalkozású bohócként ülhetett ott (hogy csak a legvállalhatóbb funkcióját említsem a sok vállalhatatlan közül), tőle tehát senki nem is várt igazi szakvéleményt. Az ő feladata egyrészt a Kulcsár-Szabó Ágnesnek Baranyai-ügyben nyújtott szívesség viszonzása volt, a másik pedig inkább költői, mintsem tudományos: panegyricus írása az újsütetű, mindössze a védés előtt két héttel felkért férj-témavezető védencének nemlétező disszertációjáról. Vagyis fikció gyártása, semmint valódi elemzésé. (Hogy is lehetne elemezni a nem-létezőt?)
A bizottság elnökét sem a saját, sem a bizottság többi tagjának inkompetenciája nem zavarta. De még az az aprócska hiányosság sem, hogy nincs disszertáció. Átsiklott afölött, hogy mindössze egy kb. 30 oldalnyi „recenzió” van csak Luther német szakirodalmáról, szellősen, nagy margókkal gépelve, duplányi terjedelemnek látszatva, mint ahogy afölött is, hogy a második rész teljesen más tárgyról szól, mint az első, továbbá, hogy azt bevallottan nem a jelölt írta, hanem az csapatmunka. Megszavazta és megszavaztatta a bizottsággal a maximális 100%-ot. Nem mintha a bizottság tagjait emiatt meg kellett volna erőszakolnia. A szakértelem nem volt szempont, csak az, hogy mindnyájan a Kulcsár-Szabó-család lekötelezettjei legyenek.
Itt azonban még nem ért véget Eisemann György “Mädchen für alles”-szerepe. Még ugyanaznap, azaz Mészáros Márton védésének napján, 2009. március 26-án, alighogy 100%-kal átvitte a meg nem írt disszertációt, a csalást ünneplő koccintgatások közepette, azon nyomban elvállalt egy másik „átvitelt” is: Kulcsár-Szabó Ágnes meg nem írt monográfiájának habilitációjáét.
Egy héttel később pedig már újból megjelent a Károlin, hogy elkezdje KszÁ habilitációjának konkrét szervezését.
Nem egészen 2 hónappal később egy puccshoz adta a nevét: egy májusi Kari Tanácson vállalta jelölését a Károli aznap megalapítandó Kari Doktori és Habilitációs Tanácsába, amelyet a célból hoztak létre, hogy a Kari Tanácson a Doktori Iskola alapítóját és vezetőjét, Hima Gabriellát a HÖK-kel kiszavaztassák a megalakítandó testületből.
Eisemann Györgynek erre sikerült két héttel később még személyesen is ráerősítenie. Leküzdötte azt a 200 métert, ami az ELTÉ-t a Károlitól térben elválasztja, hogy a puccsal létrehozott testület alapító ülésén most egy másik puccs tevékeny részese lehessen, azaz, leválthassa Hima Gabriellát a Doktori Iskola vezetéséről is, és másodszor is Kovács Árpádot, a Kulcsár-Szabó féle MAB-bizottság tagját válassza meg helyette. Hogy a Doktori Iskola vezetője miért nem volt meghíva arra az ülésre, amelyen őt Eisemann György - Szabó Andrással és Kovács Árpáddal közösen - leváltotta, azt Eisemann Györgynek eszébe sem jutott megkérdezni. Természetesnek vette, hogy teljesítse a Szabó András által kért szívességet, a Doktori Iskola vezetőjének leszavazását – a körülmények ismerete és a távollétében megvádolt vezető meghallgatása nélkül.
Ugyanúgy, mint ahogy a Kulcsár-Szabó Ágnes által kért szívességeket is skrupulus nélkül teljesítette: Mészáros Márton 100%-os doktori fokozatának megszavaztatását – megírt dolgozat nélkül, és, persze Kulcsár-Szabó Ágnes gyors habilitáltatásának ügyét is, amelynek szervezését azonnal megkezdte.
Ha nincs károlisbotrány, a 42.életévében járó MENY – nulla vagy inkább neatív szakmai teljesítményével – ma már egyetemre kinevezett professzor lenne, ami mindössze 2 gyors lépést igényelt: az Eisemann általi habilitáltatást még a 2008/2009.tanév tavaszi félévében, magától értetőden 100%-kal, majd a jelenlegi MAB-os szakbizottság igenlő szavazatát a MENY professzori felterjesztéséről, még az APÓS elnöki mandátumának lejárta, azaz 2009.december 31. előtt. Ez nem lett volna 100%, elkerülhetetlen lett volna néhány NEM szavazat, de APÓS valahogy ezt is keresztülboxolta volna.
Fentiekből látható, hogy míg a “Mädchen für alles”-ek az élet sok területén hasznosak, egyetemi terepen kimondottan kártékonyak. Parancsot teljesítenek, vagy szívességet viszonoznak, egyremegy. Szakmailag és társadalmilag is felelőtlenül, hatalmat adnak buta, tehetségtelen, becstelen személyeknek, mint ahogy Eisemann György tette volna Mészáros Mártonnal, a Dunapatajon és Gödöllőn is sikertelen gimnazistával, aki egyetemi karriert Kulcsár-Szabó Ágnes jóvoltából csinált, és ma már megírt dolgozat nélkül 100%-os doktor lenne, ha a MAB azt nem mondja, hogy mindennek van határa.
És az ostoba, rosszindulatú, sötét rágalmazó, emberek fölött seperc alatt pálcát törő kis diktátor-MENY, Kulcsár-Szabó Ágnes pedig professzorként köszöntené az Újévet – szintén Eisemann Györy, a felelőtlen, gyáva, urai kívánságait leső és túllihegve teljesítő “Mädchen für alles” jóvoltából.
Mittwoch, 23. Dezember 2009
Fröhliche und gesegnete Weihnachten (Áldott, boldog Karácsonyt!)
Karácsonyi posztunkat azokból a hozzászólásokból válogattuk, amelyek a Karácsony, a béke és a tolerancia szellemében keresik a megoldást a károlis válságra. Mindhárman új szerzőink, egyikük vadonatúj, ma Karácsonykor debütál. Az ő szavaikkal szeretnénk boldog, békés, áldott Karácsonyt kívánni olvasóinknak – a szerkesztőség.
Mary Potter (vadonatúj szerzőnk)
Tömegek várják, hogy a felső vezetés – egyetemi, egyházi – eltávolítsa a Károliról a dékánt és csapatát, s ennek mielőbb meg is kell történnie. Még egyszerűbb és tisztább megoldás lenne azonban az, ha az érintettek önként távoznának. Mindkét esetben nagy erőre lesz szükségük a résztvevőknek, s ehhez töltekezhetnek most, az újjászületés ünnepén.
Szenteste mindenki átgondolhatja a fény, a gyermek újjászületésének misztériumát, s saját helyét a világban. Hiszen mindenki valakinek a gyermeke (konkrétan és kozmikus értelemben is), és valaha tiszta lappal indult. Akinek volt már dolga kisgyerekkel, tudja, hogy nem szabad neki hazudni, becsapni, háta mögött kijátszani. Nem azért, mert rájöhet a csalásra – erre adott esetben tán nincs is esélye. Hanem azért, mert ez sokszorosan visszaüt, aki ilyet tesz, az a saját arcába tapos. Ugyanígy nem hazudhatunk Isten 20, 50 vagy 70 éves gyermekeinek, s így önmagunknak sem. Szükség van egészséges önbecsülésre, s ez valószínűleg úgy alakul ki, ha az ember – igyekezve megőrizni magában a kezdőlap tisztaságát – öntudatos felnőtté válik. Már nincs benne megfelelési kényszer, nem akar az apáknak, nagyapáknak, apósoknak stb. bizonyítani. Hanem igyekszik önmagát megismerni, meglévő tehetségét kiteljesíteni – legyen az az élet bármely területe. (Számos példa bizonyítja, hogy pl. Tesco-pénztárosként, analfabéta földművesként stb. is lehet emberhez méltó, teljes életet élni.) Ezeknek az összefüggéseknek a felismeréséhez egyetemi diploma sem kell.
Ha a fent említett csapat tagjai távoznak az egyetemről, az első látásra nagy veszteséget jelenthet a számukra (pénz, presztízs, pozíció stb.) Valójában azonban ennél sokkal nagyobbat nyerhetnek: valós önmagukat, s ezáltal az élet egészen más aspektusait ismerhetik meg. Minden tapasztalat hasznos tapasztalat, és lehetőség a fejlődésre. Ehhez ad most erőt az ünnep, hiszen a Fény az egyetlen, ami legyőzhetetlen: nincs más út.
Boldog karácsonyt Mindenkinek!
Dabledzson (új szerzőnk)
Az egyetemet valóban emberek képviselik, az egyház meg Isten népe volna.
A kérdés az : ilyen állapotában az egyháznak, mi a búbánatnak egyetem? Ha a küldetését nem tölti be, csak egy pénzmosoda, akkor minek? Persze-persze az egyház iskolarendszerére is ráférne,húsz év után a kérdés: be tölti e hivatását, szerepét és szolgálatát? Felteszek egy egyszerű kérdést: hány új egyháztagunk( választói névjegyzékben szereplő!) lett azok közül akik az elmúlt húsz évben érettségi bizonyítványt, vagy diplomát szereztek református oktatási intézményben? Ahol én mozgok a statisztika, kb ilyen: 100-ból egy!!!!
Szóval a kérdés nem álkérdés, hanem inkább néven nevezés. ha emberek csinálták az egészet akkor olyan is lesz. (Olyan is lett…) Ha meg másvalaki-akarja,akarta- Isten, akkor talán nem ártana őt is valamilyen módon megnyilatkoztatni. Én örülnék a legjobban ha a Károli kitakarítása, valami más következménnyel is járna!
Boldog Karácsony Neked is L.!
Lucianus (szintén új szerzőnk)
Isten munkája nem minden esetben – sőt a legtöbb esetben nem – könnyen értékelhető statisztikai adatként érik be. Nem dobnám ki az egyházi iskolákat csak azért, mert az ember nyomorúságából adódóan az intézményes életben naponta tetten érhető a hűtlenség, a hazugság stb. Ezen az alapon a gyülekezeteket is meg kellene szüntetni, mert azon a területen is találkozhatunk bűneink következményeivel. Az tény, hogy a Károli nem a Lélek egységében született, ezért még több nyomorúságot hordoz. Ennek a blognak a szerzőjét (szerzőit) mélyen megbánthatták egyesek ott az egyetemen. A megoldás minden bizonnyal azzal kezdődhetne el, ha tőle (tőlük) őszintén bocsánatot kérnének, és igaz szeretettel kiengesztelnék őt (őket). Ez a “karácsonyi megoldás”. Ezzel állna elő az a helyzet, amelyben a visszásságokat is helyesen lehetne kezelni.
Boldog Karácsonyt!
Mary Potter (vadonatúj szerzőnk)
Tömegek várják, hogy a felső vezetés – egyetemi, egyházi – eltávolítsa a Károliról a dékánt és csapatát, s ennek mielőbb meg is kell történnie. Még egyszerűbb és tisztább megoldás lenne azonban az, ha az érintettek önként távoznának. Mindkét esetben nagy erőre lesz szükségük a résztvevőknek, s ehhez töltekezhetnek most, az újjászületés ünnepén.
Szenteste mindenki átgondolhatja a fény, a gyermek újjászületésének misztériumát, s saját helyét a világban. Hiszen mindenki valakinek a gyermeke (konkrétan és kozmikus értelemben is), és valaha tiszta lappal indult. Akinek volt már dolga kisgyerekkel, tudja, hogy nem szabad neki hazudni, becsapni, háta mögött kijátszani. Nem azért, mert rájöhet a csalásra – erre adott esetben tán nincs is esélye. Hanem azért, mert ez sokszorosan visszaüt, aki ilyet tesz, az a saját arcába tapos. Ugyanígy nem hazudhatunk Isten 20, 50 vagy 70 éves gyermekeinek, s így önmagunknak sem. Szükség van egészséges önbecsülésre, s ez valószínűleg úgy alakul ki, ha az ember – igyekezve megőrizni magában a kezdőlap tisztaságát – öntudatos felnőtté válik. Már nincs benne megfelelési kényszer, nem akar az apáknak, nagyapáknak, apósoknak stb. bizonyítani. Hanem igyekszik önmagát megismerni, meglévő tehetségét kiteljesíteni – legyen az az élet bármely területe. (Számos példa bizonyítja, hogy pl. Tesco-pénztárosként, analfabéta földművesként stb. is lehet emberhez méltó, teljes életet élni.) Ezeknek az összefüggéseknek a felismeréséhez egyetemi diploma sem kell.
Ha a fent említett csapat tagjai távoznak az egyetemről, az első látásra nagy veszteséget jelenthet a számukra (pénz, presztízs, pozíció stb.) Valójában azonban ennél sokkal nagyobbat nyerhetnek: valós önmagukat, s ezáltal az élet egészen más aspektusait ismerhetik meg. Minden tapasztalat hasznos tapasztalat, és lehetőség a fejlődésre. Ehhez ad most erőt az ünnep, hiszen a Fény az egyetlen, ami legyőzhetetlen: nincs más út.
Boldog karácsonyt Mindenkinek!
Dabledzson (új szerzőnk)
Az egyetemet valóban emberek képviselik, az egyház meg Isten népe volna.
A kérdés az : ilyen állapotában az egyháznak, mi a búbánatnak egyetem? Ha a küldetését nem tölti be, csak egy pénzmosoda, akkor minek? Persze-persze az egyház iskolarendszerére is ráférne,húsz év után a kérdés: be tölti e hivatását, szerepét és szolgálatát? Felteszek egy egyszerű kérdést: hány új egyháztagunk( választói névjegyzékben szereplő!) lett azok közül akik az elmúlt húsz évben érettségi bizonyítványt, vagy diplomát szereztek református oktatási intézményben? Ahol én mozgok a statisztika, kb ilyen: 100-ból egy!!!!
Szóval a kérdés nem álkérdés, hanem inkább néven nevezés. ha emberek csinálták az egészet akkor olyan is lesz. (Olyan is lett…) Ha meg másvalaki-akarja,akarta- Isten, akkor talán nem ártana őt is valamilyen módon megnyilatkoztatni. Én örülnék a legjobban ha a Károli kitakarítása, valami más következménnyel is járna!
Boldog Karácsony Neked is L.!
Lucianus (szintén új szerzőnk)
Isten munkája nem minden esetben – sőt a legtöbb esetben nem – könnyen értékelhető statisztikai adatként érik be. Nem dobnám ki az egyházi iskolákat csak azért, mert az ember nyomorúságából adódóan az intézményes életben naponta tetten érhető a hűtlenség, a hazugság stb. Ezen az alapon a gyülekezeteket is meg kellene szüntetni, mert azon a területen is találkozhatunk bűneink következményeivel. Az tény, hogy a Károli nem a Lélek egységében született, ezért még több nyomorúságot hordoz. Ennek a blognak a szerzőjét (szerzőit) mélyen megbánthatták egyesek ott az egyetemen. A megoldás minden bizonnyal azzal kezdődhetne el, ha tőle (tőlük) őszintén bocsánatot kérnének, és igaz szeretettel kiengesztelnék őt (őket). Ez a “karácsonyi megoldás”. Ezzel állna elő az a helyzet, amelyben a visszásságokat is helyesen lehetne kezelni.
Boldog Karácsonyt!
Montag, 21. Dezember 2009
Die dritte kleine Angelegenheit (A harmadik piti ügy)
A Riskó-ügy
Ez annyira piti, hogy ez nem is ügy. Riskó Enikő esete önmagában nem szúrt volna szemet senkinek, ha nincs mellette a Mészáros- és a Baranyai-ügy. Szerény kis ritéjével észrevétlenül átcsúszott volna.
Előzmény
Riskó Enikő Baranyai Katalinhoz hasonlóan sikertelenül próbálkozott egy másik doktori iskolában fokozatszerzéssel. Ő a Debreceni Egyetem germanisztikai doktori iskolájának volt a hallgatója, ám disszertációja védésre bocsátását témavezetője, Lichtmann Tamás a házi vita után nem javasolta.
Riskó Enikő ezt követően átjelentkezett a Károli Irodalomtudományi doktori iskolájába, ahol rendes beiratkozott hallgatóként még három évig dolgozott a szövegén, amit ott védésre újra benyújtott. A Károlin nemcsak örömmel fogadtak sikertelen dolgozatokat, hanem majdnem kezet csókoltak a bukottaknak. Van szöveg! Nem megíratni kell a jelölttel, netán megírni helyette, hanem csak elfogadtatni. Ez jóval kisebb munka, csak szervezés kérdése, amiben a károlisok profik.
Házi vita
A házi vita jól sikerült, különösen a külső opponens, Széles Klára találta jónak a dolgozatot, a belső opponenst, Komlósi Piroskát a disszerens pszichológiai felészültsége nem győzte meg, de hát végülis ez egy irodalomtudományi doktori iskola, mégha irodalompszichológiáról szól is a dolgozat. De a kérdés itt csak az volt, hogy cum laude vagy summa cum laude legyen majdan a végeredmény.
Védés
A házi vita után átdolgozott szövegtől a külső opponens lelkesedése is alábbhagyott, ugyanis az átalakítások rontottak a szövegen. A pszichológiai koncepció gyenge maradt, de a szöveg törzsrészét kitevő Hermann Hesse-regény-elemzések jók voltak. A bizottságban három külsős tag volt, a belsők egyike sem az irodalom tanszékről jött, hanem egy germanista és egy pszichológus képviselte a Károlit. A vita élesbe ment, a jelölt megfontolt, okos válasza billentette végül javára a mérleget. Az 5 tagú bizottság 25-ből 16 pontot adott, ami 64 %, rite, az elfogadhatóság határán mozgott. Végeredményben ez egy becsületes védés volt, ahol a jelölt minden tőle telhetőt megtett, és a bizottság is lelkiismerete szerint mérlegelt. Hogy a védés kimenetele végig nyitott volt, azt az eredmény is mutatja.
Védés utáni történések
A védés után néhány héttel Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő a jelöltet telefonon zaklatni kezdte, hogy cserélje ki korábban leadott nyilatkozatát a témavezetőjével való konzultációról. Ez ugyanis egy témavezetőre vonatkozott, Hima Gabriellára, aki 3 éven át vezette a jelölt germanisztiai tárgyú, 20. századi német irodalomról szóló dolgozatát. Ha Riskó Enikő nem ad egy új nyilatkozatot arról, hogy témavetőiivel, azaz Hima Gabriellával és a különben régi magyaros Szenci Molnár kutató dékánnal, Szabó Andrással is konzultált, és mindezt visszadátumozva a védés előtti időpontra, akkor nem adják ki neki az oklevelet. Riskó Enikő egy ideig habozott, majd eleget tett a kérésnek.
A sors iróniája, hogy most éppen ezért nem kapja meg az oklevelet.
A MAB nála két problémát talált. A határidő ellentmondásosságát, ami fenti antedatálás miatt keletkezett, a másikat pedig abban látta, hogy Szabó András „társtémavezető” kutatási területe nincs összhangban a jelölt témájával.
Riskó Enikő és Szabó András mindössze egyszer találkozott, a házi védésen, amikor Riskó Enikő a pulpituson ült, Szabó András pedig a közönség soraiban. Telefonon sohasem beszéltek, és e-mailt sem váltottak.
Riskó Enikő disszertációja leadásakor két választás előtt állt: vagy beírja Szabó András nevét Hima Gabrielláé mellé társtémavezetőnek, vagy nem megy át a védésen. A disszertáció február közepi leadásakor Szabó András dékánnak még nem volt témavezetettje. Ekkor még Riskó Enikő volt az egyetlen reménye a törzstagságot jelentő fél témavezetett megszerzésére. Mészáros Márton neve akor még fel sem merült. (Emlékeztetől: Mint a Some petty errors c. posztból tudjuk, a március 26-án védő Mészáros Mártonnak csak 17 nappal korábban, március 9-én jutott eszébe, hogy mégsem a 20. századi magyar protestáns médiáról akar értekezni Hima Gabriella vezetésével, hanem Lutherről, Szabó Andrással mint témavezetővel.)
Mennyi vethető ebből a két apró szabálytalanságból Riskó Enikő szemére? Annyi, hogy gyáva volt, nem mert nemet mondani a dékánnak, és hogy debreceniként nem ismerte ki magát a budapesti református egyetemi életben.
Másrészt, ha meggondoljuk, hogy a debreceni kudarc után összetört önbizalommal állt ilyen nehéz választás előtt, amiből eleve lehetett tudni, hogy a dékánnal szemben ő lesz a vesztes, és a dékán alá beosztott témavezetője sem biztos, hogy meg tudja őt védeni, úgy is felfoghatjuk, hogy Riskó Enikő zsarolás áldozata lett.
Ez annyira piti, hogy ez nem is ügy. Riskó Enikő esete önmagában nem szúrt volna szemet senkinek, ha nincs mellette a Mészáros- és a Baranyai-ügy. Szerény kis ritéjével észrevétlenül átcsúszott volna.
Előzmény
Riskó Enikő Baranyai Katalinhoz hasonlóan sikertelenül próbálkozott egy másik doktori iskolában fokozatszerzéssel. Ő a Debreceni Egyetem germanisztikai doktori iskolájának volt a hallgatója, ám disszertációja védésre bocsátását témavezetője, Lichtmann Tamás a házi vita után nem javasolta.
Riskó Enikő ezt követően átjelentkezett a Károli Irodalomtudományi doktori iskolájába, ahol rendes beiratkozott hallgatóként még három évig dolgozott a szövegén, amit ott védésre újra benyújtott. A Károlin nemcsak örömmel fogadtak sikertelen dolgozatokat, hanem majdnem kezet csókoltak a bukottaknak. Van szöveg! Nem megíratni kell a jelölttel, netán megírni helyette, hanem csak elfogadtatni. Ez jóval kisebb munka, csak szervezés kérdése, amiben a károlisok profik.
Házi vita
A házi vita jól sikerült, különösen a külső opponens, Széles Klára találta jónak a dolgozatot, a belső opponenst, Komlósi Piroskát a disszerens pszichológiai felészültsége nem győzte meg, de hát végülis ez egy irodalomtudományi doktori iskola, mégha irodalompszichológiáról szól is a dolgozat. De a kérdés itt csak az volt, hogy cum laude vagy summa cum laude legyen majdan a végeredmény.
Védés
A házi vita után átdolgozott szövegtől a külső opponens lelkesedése is alábbhagyott, ugyanis az átalakítások rontottak a szövegen. A pszichológiai koncepció gyenge maradt, de a szöveg törzsrészét kitevő Hermann Hesse-regény-elemzések jók voltak. A bizottságban három külsős tag volt, a belsők egyike sem az irodalom tanszékről jött, hanem egy germanista és egy pszichológus képviselte a Károlit. A vita élesbe ment, a jelölt megfontolt, okos válasza billentette végül javára a mérleget. Az 5 tagú bizottság 25-ből 16 pontot adott, ami 64 %, rite, az elfogadhatóság határán mozgott. Végeredményben ez egy becsületes védés volt, ahol a jelölt minden tőle telhetőt megtett, és a bizottság is lelkiismerete szerint mérlegelt. Hogy a védés kimenetele végig nyitott volt, azt az eredmény is mutatja.
Védés utáni történések
A védés után néhány héttel Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő a jelöltet telefonon zaklatni kezdte, hogy cserélje ki korábban leadott nyilatkozatát a témavezetőjével való konzultációról. Ez ugyanis egy témavezetőre vonatkozott, Hima Gabriellára, aki 3 éven át vezette a jelölt germanisztiai tárgyú, 20. századi német irodalomról szóló dolgozatát. Ha Riskó Enikő nem ad egy új nyilatkozatot arról, hogy témavetőiivel, azaz Hima Gabriellával és a különben régi magyaros Szenci Molnár kutató dékánnal, Szabó Andrással is konzultált, és mindezt visszadátumozva a védés előtti időpontra, akkor nem adják ki neki az oklevelet. Riskó Enikő egy ideig habozott, majd eleget tett a kérésnek.
A sors iróniája, hogy most éppen ezért nem kapja meg az oklevelet.
A MAB nála két problémát talált. A határidő ellentmondásosságát, ami fenti antedatálás miatt keletkezett, a másikat pedig abban látta, hogy Szabó András „társtémavezető” kutatási területe nincs összhangban a jelölt témájával.
Riskó Enikő és Szabó András mindössze egyszer találkozott, a házi védésen, amikor Riskó Enikő a pulpituson ült, Szabó András pedig a közönség soraiban. Telefonon sohasem beszéltek, és e-mailt sem váltottak.
Riskó Enikő disszertációja leadásakor két választás előtt állt: vagy beírja Szabó András nevét Hima Gabrielláé mellé társtémavezetőnek, vagy nem megy át a védésen. A disszertáció február közepi leadásakor Szabó András dékánnak még nem volt témavezetettje. Ekkor még Riskó Enikő volt az egyetlen reménye a törzstagságot jelentő fél témavezetett megszerzésére. Mészáros Márton neve akor még fel sem merült. (Emlékeztetől: Mint a Some petty errors c. posztból tudjuk, a március 26-án védő Mészáros Mártonnak csak 17 nappal korábban, március 9-én jutott eszébe, hogy mégsem a 20. századi magyar protestáns médiáról akar értekezni Hima Gabriella vezetésével, hanem Lutherről, Szabó Andrással mint témavezetővel.)
Mennyi vethető ebből a két apró szabálytalanságból Riskó Enikő szemére? Annyi, hogy gyáva volt, nem mert nemet mondani a dékánnak, és hogy debreceniként nem ismerte ki magát a budapesti református egyetemi életben.
Másrészt, ha meggondoljuk, hogy a debreceni kudarc után összetört önbizalommal állt ilyen nehéz választás előtt, amiből eleve lehetett tudni, hogy a dékánnal szemben ő lesz a vesztes, és a dékán alá beosztott témavezetője sem biztos, hogy meg tudja őt védeni, úgy is felfoghatjuk, hogy Riskó Enikő zsarolás áldozata lett.
Ein anderer kleiner Fehler (Egy másik piti hiba)
A Baranyai-ügy
Mint korábbi posztunkban megírtuk, Hermann Zoltán, Kovács Árpád dublőre, szóbeli tájékoztatókon, körlevelekben és kiáltványokban azt ismételgeti, hogy a Doktori Iskolát a MAB néhány apró adminisztratív szabálytalanság miatt függesztette fel. Eközben rejtélyes célzásokat tesz iratátadási nehézségekre, meg hiányos iratokra. A Some petty errors (Apró szabálytalanságok) c. posztunk beszámolt néhány „apró kis hibáról” a Károli Doktori Iskolájában, a Mészáros-ügy kapcsán, amelyet a MAB-vizsgálat a legproblematikusabbnak tartott a három anullált védés közül. Most a Baranyai-ügy néhány piti szabálytalanságát tárjuk az olvasók elé.
Előzmények
Hogy Baranyai Katalin hogyan és mikor került a Károli oktatóinak látókörébe, azt nem sikerült pontosan rekonstruálnunk, mert a doktoranduszok semmit nem tudnak róla. Az ismeretlenségből jelent meg a 2008. december 18-i házivitán, mint Petrőczi Éva új szerzeménye, hogy a dékánfeleségnek a törzstagságot jelentő fél témavezetést biztosítsa. A témavezetés másik felét a dékánházaspár Bertha Zoltánnak szánta, szakmai kényszerből, mert Baranyai Katalin dolgozata egy 20. századi magyar íróról, Cs.Szabó Lászlóról szólt, és Petrőczinek köztudottan csak angol szakos diplomája van, és ezen belül is középkorra szakosodott. Bertha docens a dolgozat minősége és előtörténete okán nem lelkesedett a kudarcot vallott idősebb hölgyért, de a dékánházaspárnak nem mert nemet mondani. Baranyai Katalin nemcsak azzal keltett korábban feltűnést, hogy az ELTÉ-n nyílt vitán megbukott, hanem ezt sikerült fokoznia azzal, hogy bukott dolgozatával végigházalta az ország doktori iskoláit, így Bertha docens szűkebb pátriáját, Debrecent is, de mindenhonnan elhajtották. Hima Gabriella, a Doktori Iskola vezetője megpróbálta nem fogadni a bukott hölgyet, arra hivatkozva, hogy novembertől, amikor a neve először felbukkant, a márciusban tervezett védésig nincs elég idő a disszertáció átdolgozására. Arra is hivatkozott, hogy BK sosem volt a KRE IDI beiratkozott hallgatója, így a Doktori Iskola nem vállalhatja fel a másutt megbukott dolgozatot.
A Doktori Iskola vezetőjének vitáját Szabó András dékánnal egy 2008. novemberi e-mailváltás bizonyítja, melyből az erősebb, azaz a hatalom birtokosa, a dékán került ki győztesen. Baranyai Katalinnak, aki semmilyen képzésen nem vett részt, hogy hogy nem, ki lett állítva egy cum laude szigorlati bizonyítvány. A szigorlatot a doktori iskola vezetőjének távollétében tartották (ha tartották), a bizottság tagjai a dékánházaspár, Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes és a mindig mindenre mozgósítható Hermann Zoltán voltak.
(Stróman úrról, azaz Kovács Árpádról, akkor még szó sem volt, ugyanis még senki sem sejtette – ő maga sem – hogy nemsokára meneszteni fogják Veszprémből, minek következtében a Károlin fog landolni. Az eljárásban nem vett részt, arról semmit sem tudott, ez azonban nem gátolta abban, hogy fél évvel később ezt is törvényesnek ismerje el, hasonlóan a Mészáros-féle eljáráshoz. Ráadásul mindezt MAB-tagként! Hogy ez Kovács Árpád saját etikájából hogyan következik, azt értjük. De hogy a MAB etikájából hogyan következik, azt nem.)
Házi vita
Már a decemberi házivitán kiderült, hogy a dolgozat az ELTÉ-n méltán bukott meg. Ráadásul nem egy szigorú témavezetőnél, hanem a tolarenciájáról és jóindulatáról közismert Rónay Laci bácsinál. Kulcsár-Szabó Ágnes opponens azonban a gyatra szöveget egekig magasztalta, és az azonnali védést javasolta. Itt hívnánk fel a figyelmet egy olyan összefüggésre a Mészáros-üggyel, amit ott nem említettünk, hogy a dicsérő opponensi véleményért Kulcsár-Szabó Ágnes Petrőczi Évától csereszívességet várt és kapott, ugyanis az ő témavezetettjének, Mészáros Mártonnak, Petrőczi Éva lett majd az opponense, és a Baranyait dicsérő véleményért cserébe eltekintett attól az apróságtól, hogy nem volt kész a dolgozat. Mi az, hogy eltekintett! Maximális pontot adott rá.
(Közbevetőleg itt említenénk, hogy Baranyai Katalin valószínűleg Kulcsár-Szabó Ágnes és Petrőczi Éva „közös felfedezettje” lehetett. Petrőczi ismerhette őt nagykőrösi rövid vendégszereplése idejéből, amikoris BK egy szűk éven át a Tanítóképző Kar oktatója volt. Kulcsár-Szabó Ágnes, a károlis pletykafészek, aki hozza-viszi a MAB-os és ELTÉ-s híreket, tudhatott leginkább BK ELTÉ-s bukásának részleteiről, és mérhette fel a bevállalás szerinte csekély kockázatát.)
Védés
A 2009. március 23-i házi védésen, mely az első volt a károlis DI márciusi dicstelen menetelése sorában, a 4 tagú bizottság felét két károlis alkotta. Az egyik a dolgozattal nagyon elégedett Kulcsár-Szabó Ágnes, a másik a „Rabszolgavásár” posztunkból ismerős Török Lajos adjunktus, akiről ott megírtuk, hogy a szép családi érzéstől vezéreltetve feleségestől kaszál a fizetése mellett még egy fél fizetést, felesége pedig erasmusos pénzekből részesül, így nemigen van módja egyiküknek sem nemet mondani a Szabó-dékánházaspár és Kulcsár-Szabó dékánhelyettes asszony bármiféle kérésére. A két külső tag, Vasy Géza és Márkus Béla azonban korántsem volt elégedett sem a dolgozattal, sem az eljárással. Utóbbi kemény kritikát írt, amit a sértődött jelölt előbb ignorált, majd felhívta az opponens figyelmét, hogy Cs. Szabó ügyben még sokat kell tanulnia. A témavezető Petrőczi Éva, hogy oldja a hangulatot, Cs. Szabó nemi életére terelte a szót, de mindjárt fel is mentette a jelöltet a válaszadás alól, nevén nevezve az igazi illetékest ebben a kérdésben, a jelen nem lévő kvázi-özvegyet. A vita után Petrőczi nem hagyta el a termet, hanem addig beszélt a külső tagok lelkére, míg az eredmény 20-ból 15 pont, azaz 75% lett, azaz a cum laude alsó határa. A külső tagok furcsállták az eljárást, az eredménnyel sem voltak megelégedve, a Petrőczi Éva által rájuk gyakorolt nyomás miatt is kényelmetlenül érezték magukat, és ünneplés nélkül távoztak.
Védés után
3 nappal később Demes-Kőfalusi Krisztina e-mailben utasította Vanó Renáta minőségbiztosítási koordinátort, hogy készítse elő a másnapi, 2009. március 27-i EDHT-ülés számára a fokozatok odaítélését, az elért százalékokkal. Ebben a határozattervezetben azonban Baranyai Katalin eredménye már nem a cum laude alsó, hanem a felső határát súrolja: 88%. Az eredmény feljavulására egy rejtélyes jegyzőkönyv adott magyarázatot: BK védésén e szerint már nem 4 tagú, hanem 5 tagú bizottság vett részt, az elnök nem Vasy Géza volt, hanem a jelen sem lévő Széles Klára professzor asszony, akinek nagyon tetszhetett BK disszertációja, mert a maximális 5 pont helyett 7-et (!) adott. Baranyai Katalin az EDHT-határozat szerint már nem 20-ból 15 pontot, azaz 75%-ot, hanem 25-ből 22 pontot, azaz 88%-ot ért el. Hogy az EDHT utólag korrigálta-e a hibát, nem tudjuk.
Amúgy is bagatell adminisztratív hibáról volt szó: az eredmény így is, úgy is cum laude…
…lett volna, ha a MAB nem vétózza meg ezt is.
Nem is értjük, hogy miért. Hiszen a MAB-tag Kovács Árpád ezt a védést is törvényesnek találta.
Visszatérve Hermann övön aluli célzásaira a hiányos irattárról: aligha áll a csalások és okirathamisítások elrendelőinek és végrehajtóinak érdekében, hogy bűncselekményeik minden részletükben dokumentálhatók legyenek, hiszen ezekért rács mögé kerülhetnének. Vajon megvannak-e ezek az iratok hiánytalanul ma az IDI irattárában? Ha nincsenek, ki(k)nek állt érdekében eltüntetni ezeket? És azok, akiknek érdekükben állt, s.k. tették, vagy rábízták lakájukra, a mindenre kész eszközemberre HZ-ra?
Mint korábbi posztunkban megírtuk, Hermann Zoltán, Kovács Árpád dublőre, szóbeli tájékoztatókon, körlevelekben és kiáltványokban azt ismételgeti, hogy a Doktori Iskolát a MAB néhány apró adminisztratív szabálytalanság miatt függesztette fel. Eközben rejtélyes célzásokat tesz iratátadási nehézségekre, meg hiányos iratokra. A Some petty errors (Apró szabálytalanságok) c. posztunk beszámolt néhány „apró kis hibáról” a Károli Doktori Iskolájában, a Mészáros-ügy kapcsán, amelyet a MAB-vizsgálat a legproblematikusabbnak tartott a három anullált védés közül. Most a Baranyai-ügy néhány piti szabálytalanságát tárjuk az olvasók elé.
Előzmények
Hogy Baranyai Katalin hogyan és mikor került a Károli oktatóinak látókörébe, azt nem sikerült pontosan rekonstruálnunk, mert a doktoranduszok semmit nem tudnak róla. Az ismeretlenségből jelent meg a 2008. december 18-i házivitán, mint Petrőczi Éva új szerzeménye, hogy a dékánfeleségnek a törzstagságot jelentő fél témavezetést biztosítsa. A témavezetés másik felét a dékánházaspár Bertha Zoltánnak szánta, szakmai kényszerből, mert Baranyai Katalin dolgozata egy 20. századi magyar íróról, Cs.Szabó Lászlóról szólt, és Petrőczinek köztudottan csak angol szakos diplomája van, és ezen belül is középkorra szakosodott. Bertha docens a dolgozat minősége és előtörténete okán nem lelkesedett a kudarcot vallott idősebb hölgyért, de a dékánházaspárnak nem mert nemet mondani. Baranyai Katalin nemcsak azzal keltett korábban feltűnést, hogy az ELTÉ-n nyílt vitán megbukott, hanem ezt sikerült fokoznia azzal, hogy bukott dolgozatával végigházalta az ország doktori iskoláit, így Bertha docens szűkebb pátriáját, Debrecent is, de mindenhonnan elhajtották. Hima Gabriella, a Doktori Iskola vezetője megpróbálta nem fogadni a bukott hölgyet, arra hivatkozva, hogy novembertől, amikor a neve először felbukkant, a márciusban tervezett védésig nincs elég idő a disszertáció átdolgozására. Arra is hivatkozott, hogy BK sosem volt a KRE IDI beiratkozott hallgatója, így a Doktori Iskola nem vállalhatja fel a másutt megbukott dolgozatot.
A Doktori Iskola vezetőjének vitáját Szabó András dékánnal egy 2008. novemberi e-mailváltás bizonyítja, melyből az erősebb, azaz a hatalom birtokosa, a dékán került ki győztesen. Baranyai Katalinnak, aki semmilyen képzésen nem vett részt, hogy hogy nem, ki lett állítva egy cum laude szigorlati bizonyítvány. A szigorlatot a doktori iskola vezetőjének távollétében tartották (ha tartották), a bizottság tagjai a dékánházaspár, Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes és a mindig mindenre mozgósítható Hermann Zoltán voltak.
(Stróman úrról, azaz Kovács Árpádról, akkor még szó sem volt, ugyanis még senki sem sejtette – ő maga sem – hogy nemsokára meneszteni fogják Veszprémből, minek következtében a Károlin fog landolni. Az eljárásban nem vett részt, arról semmit sem tudott, ez azonban nem gátolta abban, hogy fél évvel később ezt is törvényesnek ismerje el, hasonlóan a Mészáros-féle eljáráshoz. Ráadásul mindezt MAB-tagként! Hogy ez Kovács Árpád saját etikájából hogyan következik, azt értjük. De hogy a MAB etikájából hogyan következik, azt nem.)
Házi vita
Már a decemberi házivitán kiderült, hogy a dolgozat az ELTÉ-n méltán bukott meg. Ráadásul nem egy szigorú témavezetőnél, hanem a tolarenciájáról és jóindulatáról közismert Rónay Laci bácsinál. Kulcsár-Szabó Ágnes opponens azonban a gyatra szöveget egekig magasztalta, és az azonnali védést javasolta. Itt hívnánk fel a figyelmet egy olyan összefüggésre a Mészáros-üggyel, amit ott nem említettünk, hogy a dicsérő opponensi véleményért Kulcsár-Szabó Ágnes Petrőczi Évától csereszívességet várt és kapott, ugyanis az ő témavezetettjének, Mészáros Mártonnak, Petrőczi Éva lett majd az opponense, és a Baranyait dicsérő véleményért cserébe eltekintett attól az apróságtól, hogy nem volt kész a dolgozat. Mi az, hogy eltekintett! Maximális pontot adott rá.
(Közbevetőleg itt említenénk, hogy Baranyai Katalin valószínűleg Kulcsár-Szabó Ágnes és Petrőczi Éva „közös felfedezettje” lehetett. Petrőczi ismerhette őt nagykőrösi rövid vendégszereplése idejéből, amikoris BK egy szűk éven át a Tanítóképző Kar oktatója volt. Kulcsár-Szabó Ágnes, a károlis pletykafészek, aki hozza-viszi a MAB-os és ELTÉ-s híreket, tudhatott leginkább BK ELTÉ-s bukásának részleteiről, és mérhette fel a bevállalás szerinte csekély kockázatát.)
Védés
A 2009. március 23-i házi védésen, mely az első volt a károlis DI márciusi dicstelen menetelése sorában, a 4 tagú bizottság felét két károlis alkotta. Az egyik a dolgozattal nagyon elégedett Kulcsár-Szabó Ágnes, a másik a „Rabszolgavásár” posztunkból ismerős Török Lajos adjunktus, akiről ott megírtuk, hogy a szép családi érzéstől vezéreltetve feleségestől kaszál a fizetése mellett még egy fél fizetést, felesége pedig erasmusos pénzekből részesül, így nemigen van módja egyiküknek sem nemet mondani a Szabó-dékánházaspár és Kulcsár-Szabó dékánhelyettes asszony bármiféle kérésére. A két külső tag, Vasy Géza és Márkus Béla azonban korántsem volt elégedett sem a dolgozattal, sem az eljárással. Utóbbi kemény kritikát írt, amit a sértődött jelölt előbb ignorált, majd felhívta az opponens figyelmét, hogy Cs. Szabó ügyben még sokat kell tanulnia. A témavezető Petrőczi Éva, hogy oldja a hangulatot, Cs. Szabó nemi életére terelte a szót, de mindjárt fel is mentette a jelöltet a válaszadás alól, nevén nevezve az igazi illetékest ebben a kérdésben, a jelen nem lévő kvázi-özvegyet. A vita után Petrőczi nem hagyta el a termet, hanem addig beszélt a külső tagok lelkére, míg az eredmény 20-ból 15 pont, azaz 75% lett, azaz a cum laude alsó határa. A külső tagok furcsállták az eljárást, az eredménnyel sem voltak megelégedve, a Petrőczi Éva által rájuk gyakorolt nyomás miatt is kényelmetlenül érezték magukat, és ünneplés nélkül távoztak.
Védés után
3 nappal később Demes-Kőfalusi Krisztina e-mailben utasította Vanó Renáta minőségbiztosítási koordinátort, hogy készítse elő a másnapi, 2009. március 27-i EDHT-ülés számára a fokozatok odaítélését, az elért százalékokkal. Ebben a határozattervezetben azonban Baranyai Katalin eredménye már nem a cum laude alsó, hanem a felső határát súrolja: 88%. Az eredmény feljavulására egy rejtélyes jegyzőkönyv adott magyarázatot: BK védésén e szerint már nem 4 tagú, hanem 5 tagú bizottság vett részt, az elnök nem Vasy Géza volt, hanem a jelen sem lévő Széles Klára professzor asszony, akinek nagyon tetszhetett BK disszertációja, mert a maximális 5 pont helyett 7-et (!) adott. Baranyai Katalin az EDHT-határozat szerint már nem 20-ból 15 pontot, azaz 75%-ot, hanem 25-ből 22 pontot, azaz 88%-ot ért el. Hogy az EDHT utólag korrigálta-e a hibát, nem tudjuk.
Amúgy is bagatell adminisztratív hibáról volt szó: az eredmény így is, úgy is cum laude…
…lett volna, ha a MAB nem vétózza meg ezt is.
Nem is értjük, hogy miért. Hiszen a MAB-tag Kovács Árpád ezt a védést is törvényesnek találta.
Visszatérve Hermann övön aluli célzásaira a hiányos irattárról: aligha áll a csalások és okirathamisítások elrendelőinek és végrehajtóinak érdekében, hogy bűncselekményeik minden részletükben dokumentálhatók legyenek, hiszen ezekért rács mögé kerülhetnének. Vajon megvannak-e ezek az iratok hiánytalanul ma az IDI irattárában? Ha nincsenek, ki(k)nek állt érdekében eltüntetni ezeket? És azok, akiknek érdekükben állt, s.k. tették, vagy rábízták lakájukra, a mindenre kész eszközemberre HZ-ra?
Freitag, 18. Dezember 2009
Kann ein Strohmann Persönlichkeitsrechte haben? (Lehetnek-e egy strómannak személyiségi jogai?)
Aki eladja a nevét, az hozzájárul ahhoz, hogy azt használják. Jó vagy rossz célra, az mindegy. Akár vissza is élhetnek vele. Az alkuban ez nincs leszabályozva, és aki elfogadja a pénzt, annak nem lehetnek feltételei.
Aki lemond a nevéről, az a személyiségi jogairól is lemond.
Ha valaki megkérdez ma egy károlis btk-s doktoranduszt, ki a doktori iskolájuk vezetője, akkor a kérdezett zavarba jön. Ki is?
A Károli btk doktori iskolájának nyolc hónapja nincs vezetője. Az állítólagos vezető egy stróman. A stróman német szó (Strohmann), azt jelenti, hogy szalmabáb. Egy puszta funkció – mögöttes személyiség nélkül. Aki vállalja, hogy a nevében bármit írhatnak és cselekedhetnek, annak nincsenek morális gátlásai, semmilyen erkölcse sincs. Ezért nem is apellálhat erkölcsre.
Kovács Árpád ilyen stróman. Előbb elvállalt egy funkciót, a doktori iskola vezetését, olyan helyzetben, amikor a védések körüli csalások gyanúja felmerült. Majd nevét adta az összes csaláshoz és jogsértéshez. Most pedig nevét adja a Hermann Zoltán által kör-emailekben, honlapon és minden egyéb formában terjesztett hazugságokhoz. És mindezt MAB-tagként teszi, holott a MAB-nak nemcsak tudományos minőséget kellene képviselnie, hanem etikát is. Eddig még senkinek sem jutott eszébe, sem a KÁB-elnöknek, sem a MAB etikai bizottságának, hogy felelősségre vonja Kovács Árpádot azért, amiért az események teljes körű ismeretében mind a négy károlis védést törvényesnek ismerte el, holott abból három csalás volt.
Lehet, persze, hogy azt sem tudta, mi történik körülötte. A doktoranduszok szerint, még most sem tudja. Ha kérdezik, homályos, ködös, zagyva válaszokat ad, szemmel láthatóan azt sem tudja, hol van, Veszprémben-e vagy Budapesten. Ignorantia non est argumentum – vallották már a rómaial is, azaz a tudatlanság nem érv, és nem mentség. Legkésőbb a MAB-vizsgálat után azonban Kovács Árpádnak már tudnia kellett, hogy mihez adta a nevét. De neki ez teljesen mindegy volt, mint ahogy az is mindegy, mit ír és mire szólítja fel Hermann Zoltán a nevében a doktoranduszokat. A tudatlansága Kovács Árpádot nem zavarja. Csak az zavarná, ha ezen rajtakapnák. Ezért Hermann Zoltán nélkül Kovács Árpád nem megy sehová. Még talán oda sem, ahová a király is gyalog jár. Mert mi van, ha a vizeldében a mellette dolgát végző egyetemi polgár feltesz neki egy kérdést. Tehát még oda ismagával viszi „magyar hangját”, HZ-t, mint ahogy a püspökkel való audienciára is. Kovács Árpádot kérdezik, és Hermann válaszol. Hazugságokat és hülyeségeket – neki is egyre megy, felelőssége neki végképp nincs, mert ő mindig álnéven ír és álnéven cselekszik.
A doktori iskolának ezért nincs is vezetője. A stróman nem rendelkezik tudással, magyar hangja pedig felelősséggel.
És mi a helyzet Kovács Árpáddal mint valós személlyel? Ő nem létezik. A Kovács Árpád hangsor nem egy konkrét embert jelöl, hanem egy álnevet, amit bármivel ki lehet tölteni.
Ha valaki szívességet akar tenni annak az embernek, aki valaha Kovács Árpád volt, mielőtt szalmabáb lett, annak csak azt tanácsolhatjuk, hogy használja ezt a nevet igaz információk terjesztésére is. Talán valamelyest kompenzálni lehet vele a gyalázat egy töredékét, amit ennek a névnek néhai viselője önként vett magára, amikor eladta a nevét.
Aki lemond a nevéről, az a személyiségi jogairól is lemond.
Ha valaki megkérdez ma egy károlis btk-s doktoranduszt, ki a doktori iskolájuk vezetője, akkor a kérdezett zavarba jön. Ki is?
A Károli btk doktori iskolájának nyolc hónapja nincs vezetője. Az állítólagos vezető egy stróman. A stróman német szó (Strohmann), azt jelenti, hogy szalmabáb. Egy puszta funkció – mögöttes személyiség nélkül. Aki vállalja, hogy a nevében bármit írhatnak és cselekedhetnek, annak nincsenek morális gátlásai, semmilyen erkölcse sincs. Ezért nem is apellálhat erkölcsre.
Kovács Árpád ilyen stróman. Előbb elvállalt egy funkciót, a doktori iskola vezetését, olyan helyzetben, amikor a védések körüli csalások gyanúja felmerült. Majd nevét adta az összes csaláshoz és jogsértéshez. Most pedig nevét adja a Hermann Zoltán által kör-emailekben, honlapon és minden egyéb formában terjesztett hazugságokhoz. És mindezt MAB-tagként teszi, holott a MAB-nak nemcsak tudományos minőséget kellene képviselnie, hanem etikát is. Eddig még senkinek sem jutott eszébe, sem a KÁB-elnöknek, sem a MAB etikai bizottságának, hogy felelősségre vonja Kovács Árpádot azért, amiért az események teljes körű ismeretében mind a négy károlis védést törvényesnek ismerte el, holott abból három csalás volt.
Lehet, persze, hogy azt sem tudta, mi történik körülötte. A doktoranduszok szerint, még most sem tudja. Ha kérdezik, homályos, ködös, zagyva válaszokat ad, szemmel láthatóan azt sem tudja, hol van, Veszprémben-e vagy Budapesten. Ignorantia non est argumentum – vallották már a rómaial is, azaz a tudatlanság nem érv, és nem mentség. Legkésőbb a MAB-vizsgálat után azonban Kovács Árpádnak már tudnia kellett, hogy mihez adta a nevét. De neki ez teljesen mindegy volt, mint ahogy az is mindegy, mit ír és mire szólítja fel Hermann Zoltán a nevében a doktoranduszokat. A tudatlansága Kovács Árpádot nem zavarja. Csak az zavarná, ha ezen rajtakapnák. Ezért Hermann Zoltán nélkül Kovács Árpád nem megy sehová. Még talán oda sem, ahová a király is gyalog jár. Mert mi van, ha a vizeldében a mellette dolgát végző egyetemi polgár feltesz neki egy kérdést. Tehát még oda ismagával viszi „magyar hangját”, HZ-t, mint ahogy a püspökkel való audienciára is. Kovács Árpádot kérdezik, és Hermann válaszol. Hazugságokat és hülyeségeket – neki is egyre megy, felelőssége neki végképp nincs, mert ő mindig álnéven ír és álnéven cselekszik.
A doktori iskolának ezért nincs is vezetője. A stróman nem rendelkezik tudással, magyar hangja pedig felelősséggel.
És mi a helyzet Kovács Árpáddal mint valós személlyel? Ő nem létezik. A Kovács Árpád hangsor nem egy konkrét embert jelöl, hanem egy álnevet, amit bármivel ki lehet tölteni.
Ha valaki szívességet akar tenni annak az embernek, aki valaha Kovács Árpád volt, mielőtt szalmabáb lett, annak csak azt tanácsolhatjuk, hogy használja ezt a nevet igaz információk terjesztésére is. Talán valamelyest kompenzálni lehet vele a gyalázat egy töredékét, amit ennek a névnek néhai viselője önként vett magára, amikor eladta a nevét.
Abonnieren
Posts (Atom)
