Hallgatóink, megfogadva a “Szívás” szerzőjének tanácsát, máris több dokumentummal láttak el bennünket. Kezdjük a legfontosabbakkal, a témevezetés-váltási “nyilatkozat” szövegével, amelyet augusztus végén körlevélben kapott minden doktorandusz, a végzettek is, és az idevonatkozó Doktori Szabályzattal. Blogger Jogászunk is gyorsan reagált.
A hallgató neve:
Doktori tanulmányainak kezdete:
Témavezető(k) a doktori tanulmányok kezdetén:
A tervezett doktori téma címe:
NYILATKOZAT
Nyilatkozom, hogy a bejelentett doktori témámat
……………………………………………………………………………………………………………………………………….vezeti.
A bejelentett témavezető(k) személyének megváltoztatását kérem: igen / nem.
Az új témavezető: ……………………………………………………………………………………………………….
Új társtémavezető: ………………………………………………………………………………………………………
Dátum:
…………………………………
hallgató
A témavezetést vállalom:
Dátum:
…………………………………
témavezető
A Doktori Iskolai Szabályzat a témavezetésről (http://www.kre.hu/irtudphd/docs/text/KRE_IDI_MSZ.pdf) ezt tartalmazza:
V/7.
49.§ (1) A képzés megkezdésétől számított három féléven túl, szakmailag indokolt esetben
kérheti a doktorandusz, hogy a doktori oktatási alprogramon belül más témával vagy
témavezetővel folytathassa tanulmányait
a téma kutathatóságának objektív nehézségei,
a témavezető tartós akadályoztatása vagy halála,
a kutatás során felmerült szakmai okok esetén.
A téma- és a témavezető váltás iránti kérelmet a doktori oktatási alprogram vezetőjének
kell benyújtani, a kérelemhez mellékelve a lemondó és befogadó nyilatkozatot. A témaváltás
kérdésében az oktatási alprogram vezetője dönt, a témavezető-váltás iránti kérelmet pedig
továbbítja a KDHT elnökének.
Fenti dokumentumokat BloggerJogász kommenteli.
A szabályzat szerint indoklás nélküli témaváltás csak az első 3 félévben lehetséges. A “Nyilatkozatot” mindenki megkapta, a végzettek is, azaz ezt az opciót még a 6. (!) félév után is felkínálják. Az indoklás helye hiányzik. Az indoklás szükséges, szakmainak kell lennie, sarkalatos pontja pedig a téma. A témavezető csak akkor lehet a témavezetés-váltás oka, ha meghal vagy tartósan akadályozott.
Fenti nyilatkozat ennélfogva formailag és tartalmilag többszörösen törvénysértő. Formailag: szó sincs benne a témáról, mint ahogy indoklásról sem. Csak az ajánlkozó témavezetők aláírásának van fenntartva hely, jelezve, hogy az eredeti témavezető feje fölött lebonyolítandó ügyletről van szó. Vagyis egyértelműen szabályzatellenes: kifejezetten személycserére való felszólítás, ráadásul hatalmi pozícióból kínálja magát többszörösen függő viszonyban álló személyeknek két témavezető: Kulcsár-Szabó Ágnes tanszékvezető és dékánhelyettes, ill. Hermann Zoltán két tanszék vezetője, továbbá az IDI titkára.
Eleve törvény-, sőt, alkotmányellenes ez a körlevélben egyidejűleg, kampányszerűen kiküldött felhívás tartalmilag is, hiszen a változtatásra csak egészen rendkívüli esetben kerülhet sor – a szabályzat szövege szerint – tehát egy témavezetés-váltás először is egyéni, másodszor fordított irányú, a hallgatótól kell kiindulnia, de őt ilyenre felszólítani, az a szabadságjogának a megsértését, illetéktelen befoyásolását, kényszerhelyzetbe hozását jelenti.
Az eredeti témavezető jogait és érdekeit súlyosan sérti, mert az egyidejű témaváltásra való felszólítás hiányában ez annyit jelent, hogy témástul és az addig elvégzett munkával együtt tulajdonítják el tőle a doktoranduszt.
Végül szakmailag nonszensz, hiszen a kutatási témának és a témavezető kutatási területének összhangban kell lennie. Ha témástul veszik át a hallgatót, akkor az a MAB követelményrendszerével is ellentétes.
Tanács: Jogorvoslat. (Első fokon egyetemen belül célszerű megkísérelni, szükség esetén tovább lehet lépni.)
Sonntag, 6. Dezember 2009
Suck (Szívás)
Ez az olvasói levél hozzászólásként érzkezett, de a beküldő hozzájárulásával poszttá dolgoztuk át (e-mail-cím a szerkesztőségben). Többen érdeklődnek, mi lett az “Aptitude test for secretaries” c. poszttal. Hosszas írás volt, több rövidített változat született, végül egy egészen rövid hozzászólást csináltunk belőle a szerző kérésére és védelmében, nehogy felismerhető legyen. Az eredeti posztra érkezett kommentet egy másik passzoló poszthoz irányítottuk át. Ismételten türelmet kérünk, a sok hozzászólás és levél feldolgozása folyamatban van.
“Tulajdonképpen az internet váratlan és egyelőre tök kezelhetetlen szívást” jelent magas beosztású jogsértőknek és bűnözőknek, akiket kívülről már nem igazán ellenőriznek – idézem kedvenc blogom egyik klasszikusát, aki így folytatja: „azért az elvárható, hogy ha ez az illető csinál egy ordas baromságot/elkövet egy kapitális hibát … akkor normális esetben kellene, hogy legyen benne annyi tartás és becsület, hogy bevallja hibáját és levonja a megfelelő konzekvenciát (azaz önként felálljon a székéből).”
Ezt, úgy látom, hogy az utóbb törvénytelennek talált esetek után a ti érintett vezetőitek sem tették meg. „Szóval, ha az önkontroll (ami pedig ilyen posztokon kívánatos lenne) láthatóan nem működik, akkor muszáj a “társadalmi kontrollnak” előtérbe lépni” – írja klasszikusunk.
Ezért tetszett annyira az „Országos panaszkönyv” című posztotok, mert pontosan ezt kell tennetek: az ügy teljes dokumentációját felvinni a netre (ennek technikailag nincs semmi különösebb nehézsége), és ekkor mindenki láthatja, hogy mit is csinált az az érintett vezető. A teljes iratanyagnak nyilvánosnak kell lennie, mert – idézem klasszikusunkat – „a sunyiság és a hülyeség egyaránt rosszul viseli a nyilvánosságot”. El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez a blog az érintetteknek. Mint amikor a hóhért akasztják.
A Supervisor-vitából kiderül, hogy a tanáraitok reménytelenek, aki „délig eb volt”, ahogy írjátok, az déltől kutya lett. Én még nem hallottam visszadátumozott témavezetésekről, pláne, hogy azt se tudni, ki írta ki azt a témát, amit egy sunyi kolléga már évekkel korábban hallgatóstul elhappolt, nem is értve hozzá, és csak most hadonászik a nyilvánosság előtt, hogy a hallgató az övé, de a téma nem, vagy mifene. Persze, a hallgató is megéri a pénzét, mert ő se szólt eddig. Nyilván azért, mert eddig nem is dolgoztak. Ugyan, min dolgoztak volna, ha meg se tudják nevezni a témát. Csalás az egész. Bár ezek már nem is hallgatók, mert átváltoztak kollégává időközben. Na hát ez is sokatmondó… A ti intézményeketek a balkáni viszonyokon is túltesz. A posztból kiderül, hogy a kutatási terület lényegtelen, a bevállalásnál nem is szempont, annyira nem számít. Persze, ha témavezetés egyeseknek tapizást, másoknak meg bratyizást jelent, akkor tényleg mindegy.
Mivel több blog foglalkozik veletek, és egy ország drukkol nektek, idézem egy fiatal jogász blogger tanácsát, amit blogotok betiltásával kapcsolatos lehetséges fenyegetésre adott nektek, egy harmadik blogról:
„…a kritikát a közfeladatot ellátó személyeknek magasabb szinten kell tűrniük… Viszont ha csak a fele is igaz annak, amit leírtok, az is rengeteg Btk. tényállást kimerít.
Végig kell gondolnotok, hogy mit akartok, csak szabad teret a véleményeteknek, vagy felszámolni az egész rendszert. Utóbbi esetben viszont nem fenyegetni kell, hanem cselekedni, de ésszel… de ezt nem is értem: volt egy MAB határozat? az azt jelenti, hogy az oktatási minisztérium irányítása alá tartozó szerv lefolytatott egy eljárást, feltárta a jogsértéseket és meg sem tette hivatalból a feljelentéseket vagy hogy?”
Ha a felelősök megúsznák az ügyet, tegyetek feljelentést ti! Okvetlenül juttassátok el a témavezetés-váltásra felszólító körlevelet is, mert az zsarolás, ilyet ők nem kezdeményezhetnek, ráadásul a lebukás után folytatják ugyanazt. Mint a visszaeső bűnözők. Az antedatálásra való felszólítást is csatoljátok. Ismeretlen tettes ellen tegyétek, még akkor is, ha kezetekben van ennek a több ügyben sáros tanárotoknak az e-mailje. Ha szerencsétek van, nemcsak az okirathamisítást húzzák rá, hanem a szexuális zaklatást is. Azt pedig nem ússza meg börtön nélkül.
“Tulajdonképpen az internet váratlan és egyelőre tök kezelhetetlen szívást” jelent magas beosztású jogsértőknek és bűnözőknek, akiket kívülről már nem igazán ellenőriznek – idézem kedvenc blogom egyik klasszikusát, aki így folytatja: „azért az elvárható, hogy ha ez az illető csinál egy ordas baromságot/elkövet egy kapitális hibát … akkor normális esetben kellene, hogy legyen benne annyi tartás és becsület, hogy bevallja hibáját és levonja a megfelelő konzekvenciát (azaz önként felálljon a székéből).”
Ezt, úgy látom, hogy az utóbb törvénytelennek talált esetek után a ti érintett vezetőitek sem tették meg. „Szóval, ha az önkontroll (ami pedig ilyen posztokon kívánatos lenne) láthatóan nem működik, akkor muszáj a “társadalmi kontrollnak” előtérbe lépni” – írja klasszikusunk.
Ezért tetszett annyira az „Országos panaszkönyv” című posztotok, mert pontosan ezt kell tennetek: az ügy teljes dokumentációját felvinni a netre (ennek technikailag nincs semmi különösebb nehézsége), és ekkor mindenki láthatja, hogy mit is csinált az az érintett vezető. A teljes iratanyagnak nyilvánosnak kell lennie, mert – idézem klasszikusunkat – „a sunyiság és a hülyeség egyaránt rosszul viseli a nyilvánosságot”. El tudom képzelni, milyen érzés lehet ez a blog az érintetteknek. Mint amikor a hóhért akasztják.
A Supervisor-vitából kiderül, hogy a tanáraitok reménytelenek, aki „délig eb volt”, ahogy írjátok, az déltől kutya lett. Én még nem hallottam visszadátumozott témavezetésekről, pláne, hogy azt se tudni, ki írta ki azt a témát, amit egy sunyi kolléga már évekkel korábban hallgatóstul elhappolt, nem is értve hozzá, és csak most hadonászik a nyilvánosság előtt, hogy a hallgató az övé, de a téma nem, vagy mifene. Persze, a hallgató is megéri a pénzét, mert ő se szólt eddig. Nyilván azért, mert eddig nem is dolgoztak. Ugyan, min dolgoztak volna, ha meg se tudják nevezni a témát. Csalás az egész. Bár ezek már nem is hallgatók, mert átváltoztak kollégává időközben. Na hát ez is sokatmondó… A ti intézményeketek a balkáni viszonyokon is túltesz. A posztból kiderül, hogy a kutatási terület lényegtelen, a bevállalásnál nem is szempont, annyira nem számít. Persze, ha témavezetés egyeseknek tapizást, másoknak meg bratyizást jelent, akkor tényleg mindegy.
Mivel több blog foglalkozik veletek, és egy ország drukkol nektek, idézem egy fiatal jogász blogger tanácsát, amit blogotok betiltásával kapcsolatos lehetséges fenyegetésre adott nektek, egy harmadik blogról:
„…a kritikát a közfeladatot ellátó személyeknek magasabb szinten kell tűrniük… Viszont ha csak a fele is igaz annak, amit leírtok, az is rengeteg Btk. tényállást kimerít.
Végig kell gondolnotok, hogy mit akartok, csak szabad teret a véleményeteknek, vagy felszámolni az egész rendszert. Utóbbi esetben viszont nem fenyegetni kell, hanem cselekedni, de ésszel… de ezt nem is értem: volt egy MAB határozat? az azt jelenti, hogy az oktatási minisztérium irányítása alá tartozó szerv lefolytatott egy eljárást, feltárta a jogsértéseket és meg sem tette hivatalból a feljelentéseket vagy hogy?”
Ha a felelősök megúsznák az ügyet, tegyetek feljelentést ti! Okvetlenül juttassátok el a témavezetés-váltásra felszólító körlevelet is, mert az zsarolás, ilyet ők nem kezdeményezhetnek, ráadásul a lebukás után folytatják ugyanazt. Mint a visszaeső bűnözők. Az antedatálásra való felszólítást is csatoljátok. Ismeretlen tettes ellen tegyétek, még akkor is, ha kezetekben van ennek a több ügyben sáros tanárotoknak az e-mailje. Ha szerencsétek van, nemcsak az okirathamisítást húzzák rá, hanem a szexuális zaklatást is. Azt pedig nem ússza meg börtön nélkül.
Lös deinen Betreuer ab! (Témavezetés-váltás a Károlin)
Ezt az írást Student nevű kommentelőnk küldte be.
Mit jelenthet vajon ebben a szappan-operába illő képződményben, mint a Károli, a doktori témavezetés? Kinek mit. Három olyan határozott témavezetői koncepció látszik kibontakozni a Károli oktatóinak kör-e-mailjaiből illetve az itt olvasható Rabszolgavásár valamint a Hermann, a hazug posztokból, amelyek valóban nehezen egyeztethetők össze.
Egy igazi egyetem igazi doktori iskolájának hallgatójaként olvasgatom a hozzánk is eljutott Hermann-Hima e-mail-vitát. És nem hiszek a szememnek. Hermann docens arra szólítja fel Hima professzort, hogy 2 évre visszamenőleg adja át neki saját, már végzett doktoranduszait ill. dokumentumokkal igazolja visszamenőleg, hogy már 2 éve nem vezeti őket. Ugyanakkor ő csak tanúkkal tudná igazolni, hogy ő már két éve vezeti ugyanezeket. Mi ez a sületlenség? – ámuldozom: túl az egyenlőtlen feltételeken (dokumentum versus tanúk), kizárólag a pozitív állítás dokumentálható, míg a dokumentum hiánya épp a váltás meg nem történtére bizonyíték. Még inkább furcsállom, hogy az átvevő kolléga nem tudja megmondani, valójában milyen témát vezet ő már két éve. A kollégájáét vagy a sajátját. A www.doktori.hu oldalon lévő MAB-határozatban azt olvashatjuk, hogy a témának és a témavezető kutatási területének összhangban kell lennie, a 168 óra december 3-i számában pedig azt, hogy ennek hiánya miatt vontak vissza két fokozatot. Jelen esetben Hermann Zoltán kutatási területe 17-18. századi magyar irodalom – ehhez képest mai német irodalmi tárgyú dolgozatot menedzsel visszamenőleg. Honnan hova vezeti Hermann másnak a doktoranduszát állítólag már két éve? Úgy látszik, Hermann tényleg hazug.
A posztokat és a kommenteket is végigolvasva azonban már kezd derengeni, hogy itt egymással összeegyeztethetetlen témavezetési koncepciókról van szó. Hima Gabriella megvárja, hogy hallgatói keressék őt fel, lehetőleg a készülő opusz valamely darabjával. Konzervatív, elavult, szigorúan szűk szakmai témavezetés. A másik két témavezető, Hermann Zoltán és Kulcsár-Szabó Ágnes nem a sült galambra vár, hanem a hallgatók elébe megy: körüludvarolják, körülhízelgik őket, a csábítás és vesztegetés minden eszközét (állások, erasmusos órák, a kolléga-férjnek plusz pénz) bevetik. De ezen túl is, az ő tanításuk sokkal életszerűbb. Ők nem a szakmára, hanem a nagybetűs életre készítenek fel. Hermann Zoltán nem posztmodern irodalmat, hanem aftermodern kommunikációt oktat, azaz a testi érintés kommunikatív értékét, különös tekintettel az „after”-re mint testrészre. Ehhez képest tényleg mellékes, hogy a doktorandusz Elfriede Jelinek, Anna Mitgutsch vagy Kazinczy, Csokonai nevét írja disszertációjára, csak legyen afterje. Kulcsár-Szabó Ágnes is a nagybetűs életbe vezeti be hallgatóit: arra, hogy ki kivel hogyan, miért és miért nem, stb. Az irodalmi tény az élet tényeihez képest ebben a szemléletben is elsikkad.
Világos, hogy az anyagi csábításon túl, mi vonzza a doktoranduszokat ebben a két oktatóban. Egyrészt a test- és életközelség, másrészt az egyenrangúság illúziója – az, hogy partnereknek érezhetik magukat ezekben az együttlétekben: az egyikben ténylegesen praktizálják, a másikban diszkurzíve elemzik az afterkommunikációt.
Mit jelenthet vajon ebben a szappan-operába illő képződményben, mint a Károli, a doktori témavezetés? Kinek mit. Három olyan határozott témavezetői koncepció látszik kibontakozni a Károli oktatóinak kör-e-mailjaiből illetve az itt olvasható Rabszolgavásár valamint a Hermann, a hazug posztokból, amelyek valóban nehezen egyeztethetők össze.
Egy igazi egyetem igazi doktori iskolájának hallgatójaként olvasgatom a hozzánk is eljutott Hermann-Hima e-mail-vitát. És nem hiszek a szememnek. Hermann docens arra szólítja fel Hima professzort, hogy 2 évre visszamenőleg adja át neki saját, már végzett doktoranduszait ill. dokumentumokkal igazolja visszamenőleg, hogy már 2 éve nem vezeti őket. Ugyanakkor ő csak tanúkkal tudná igazolni, hogy ő már két éve vezeti ugyanezeket. Mi ez a sületlenség? – ámuldozom: túl az egyenlőtlen feltételeken (dokumentum versus tanúk), kizárólag a pozitív állítás dokumentálható, míg a dokumentum hiánya épp a váltás meg nem történtére bizonyíték. Még inkább furcsállom, hogy az átvevő kolléga nem tudja megmondani, valójában milyen témát vezet ő már két éve. A kollégájáét vagy a sajátját. A www.doktori.hu oldalon lévő MAB-határozatban azt olvashatjuk, hogy a témának és a témavezető kutatási területének összhangban kell lennie, a 168 óra december 3-i számában pedig azt, hogy ennek hiánya miatt vontak vissza két fokozatot. Jelen esetben Hermann Zoltán kutatási területe 17-18. századi magyar irodalom – ehhez képest mai német irodalmi tárgyú dolgozatot menedzsel visszamenőleg. Honnan hova vezeti Hermann másnak a doktoranduszát állítólag már két éve? Úgy látszik, Hermann tényleg hazug.
A posztokat és a kommenteket is végigolvasva azonban már kezd derengeni, hogy itt egymással összeegyeztethetetlen témavezetési koncepciókról van szó. Hima Gabriella megvárja, hogy hallgatói keressék őt fel, lehetőleg a készülő opusz valamely darabjával. Konzervatív, elavult, szigorúan szűk szakmai témavezetés. A másik két témavezető, Hermann Zoltán és Kulcsár-Szabó Ágnes nem a sült galambra vár, hanem a hallgatók elébe megy: körüludvarolják, körülhízelgik őket, a csábítás és vesztegetés minden eszközét (állások, erasmusos órák, a kolléga-férjnek plusz pénz) bevetik. De ezen túl is, az ő tanításuk sokkal életszerűbb. Ők nem a szakmára, hanem a nagybetűs életre készítenek fel. Hermann Zoltán nem posztmodern irodalmat, hanem aftermodern kommunikációt oktat, azaz a testi érintés kommunikatív értékét, különös tekintettel az „after”-re mint testrészre. Ehhez képest tényleg mellékes, hogy a doktorandusz Elfriede Jelinek, Anna Mitgutsch vagy Kazinczy, Csokonai nevét írja disszertációjára, csak legyen afterje. Kulcsár-Szabó Ágnes is a nagybetűs életbe vezeti be hallgatóit: arra, hogy ki kivel hogyan, miért és miért nem, stb. Az irodalmi tény az élet tényeihez képest ebben a szemléletben is elsikkad.
Világos, hogy az anyagi csábításon túl, mi vonzza a doktoranduszokat ebben a két oktatóban. Egyrészt a test- és életközelség, másrészt az egyenrangúság illúziója – az, hogy partnereknek érezhetik magukat ezekben az együttlétekben: az egyikben ténylegesen praktizálják, a másikban diszkurzíve elemzik az afterkommunikációt.
Abonnieren
Posts (Atom)
