Voyeur in peep-show (Nyálcsorgató kukkoló)

„Éhes disznó makkal álmodik” – tartja a magyar közmondás, és ez a közös konzekvenciája annak a három elemzésnek, amely az utóbbi napokban a Senkiföldje pályázatára érkezett (új olvasóinknak ajánljuk figyelmébe: http://senkikasenkifoldjen.blog.hu), s melyek tárgya – mintha csak a pályázók összebeszéltek volna – a híres mesemondó és az ellenállhatatlan Don Juan filológiai munkássága.

Bonaventura jr. a retorika felől közelíti meg HZ (azaz HormonZavar vagy másképp HermannZoltán , ahogy tetszik) írásait, és ebből a szempontból semmi dicsérni valót nem talál rajtuk. Ezután áttér az informatív tartalomra, és megállapítja, hogy HZ tanulmányai ugyanolyan dezinformatívak és semmitmondók, mint egyéb tárgyú írásai, elsősorban Kovács Árpád álnéven írt körlevelei és internetes tacepaói. Előbbire példa, hogy a népmesét és műmesét összetéveszti (a gyűjtő Grimmék saját meséiről beszél), majd értékeli a publikációs fórum (Iskolakultúra) impaktfaktorát. Ez ugyanolyan alacsony, mint az információs hozadék (vö.: a szövegelemzésnek „magában a szövegben kell megkapaszkodnia”). Végül megtalálja a tanulmányokban HZ életproblémáját, a kasztrációs félelmet:

Úgy látom, nagyon elhanyagoltuk HZ munkásságát. Én belenéztem néhány írásába: csillogó retorikai tehetség ez az ember! Olyanokat ír: “A kellőképpen körül nem tekintő interpretátor” : ezen természetesen azt a hülyét érti, aki nem ő. Ő viszont mint kellőképpen körültekintő interpretátor nyakon csípi a kis huncut szöveget legrejtettebb titkait is! Pertuban van a legnagyobbakkal is: pl. “Grimmék meséjéről” ír, bár mi szerényen úgy gondoljuk, hogy a Grimm testvérek csak összegyűjtői voltak a német mondáknak és meséknek, s nem írói, mint Andersen a magáénak. N. B. Ha lesz egy kis időm, külön tanulmányt szentelek annak a kérdésnek, hogyan elemzi HZ a kasztrációs komplexust ennek a szegény embernek az írásaiban. S méghozzá a világhírű, patinás Iskolakultúra oldalain: Na, ha ez nem ér 10 impakt-faktort, Ivanuska Duracsok legyen a nevem! HZ belepancsolt Propp úr művébe is, de nekem a legjobban a következő megfogalmazása tetszik: “a regényszöveg nárcisztikus jellege miatt a szöveg értelmezésének magában az olvasott szövegben kell megkapaszkodnia, mivel másra nem támaszkodhat.”
Hát igen: a szöveg értelmezésének a szövegből kell kiindulnia – micsoda új perspektívák a kanonizációs-miskárolós kiindulásokhoz képest. Mi barátainkkal, Vaszilissza Prekrasznajával és Ivanuska Duracsokkal együtt gratulálunk Professzor Úrnak és csak abban reménykedünk, hogy egyszer bennünket is méltónak talál arra, hogy megemlékezzen rólunk életművében, s így egy doktori iskolában is szóba kerüljünk. Barátunk, Szolovej Razbojnyik más véleményen van, élesíti is a miskároló kését a kasztrációs komplexus perfektuálása végett, de (egyelőre még) lefogjuk.

Dear Sister a hermeneutika felől közelítve szintén HZ szexuális frusztrációjába és kasztrációs félelmébe botlik, bár a szerző ezeket – szemérmesen – hol Kármán „Fanni”-jára, hol Lutherre vetíti ki:

Én is olvastam a hermeneutika tudományába belekontárkodó professzor úr írásait (Dear Sister megelőlegezi HZ-nak a professzori címet – mi csak reméljük, hogy azt ilyen teljesítményre nem kapja meg – a szerk.). Nekem az a tanulság belőlük, hogy ő a hermeneutikát úgy érti, hogy ami eszébe jut erről a szövegről, azt mind le is írja. Ilyen módon egy “szabad ötletek jegyzéke” lesz az írása. Nincs kiinduló és végpontja, tetszés szerint abbahagyható és folytatható. Tudom, hogy érveket, szerkezetet stb. számon kérni egy posztsturkturalistától illetlenségnek számít, de azért az ötletek kiválogatásában lehetne egy kicsit óvatosabb is. Nálam ott telt be a pohár, mikor Kármán Fannijáról szólva nemcsak Hamupipőke jutott eszébe, hanem arról Luther maga. (Elképzelem a szitut: ül és gondolkodik, hogy honnan is kapom én a fizetésemet, megvan, valami protestáns izé, Zwingli, Melenchton, nem..megvan: Luther!) Szóval Luthert idézi, aki egyik prédikációjában idézi Hamupipőkét, azaz Aschenbrödlit. Így készül a posztstrukturalista BLŐDLI a hermeneutika professzorának keze alatt montázs-kollázs módszerével egymás mellé illesztve azt, aminek semmi köze nincsen egymáshoz.
Az egész PATCH-WORK szövegből (elemzésnek nem nevezném) egy-két motívum rajzolódik ki tisztán: a szexualitástól való megfosztottság, ill. lemondás (ezt vetíti ki szegény Fannira) és a kasztrációtól való félelem.
De miért kellett ehhez LUTHERT IS BELEKEVERNI?

A két vázlatból kirajzolódó patologikus diagnózist végül Hamupipőke állította fel:

Olvastam Bonaventura jr. és Dear Sister megállapításait és egyet is értek velük. Ez az ember egy tudatlan senki, aki úgynevezett tudományos szövegeiben éli ki nemi frusztráltságát. Ez addig még rendben is volna, aki nem kíváncsi rá, nem olvassa. Amit én igazi problémának látok, az az, hogy ezt az embert egy felekezeti fenntartású egyetem foglalkoztatja, doktori iskolájában alkalmazza, tehát legjobb oktatói egyikének tartja.

Vettem a fáradságot és elolvastam HZ 2002-ben Veszprémben megjelent könyvét (?), mely jól jellemzi egész habitusát. Egyszerűen szólva: mindenről AZ JUT ESZÉBE, mint a viccbeli Mórickának. Mocskos fantáziája nem kíméli a legnagyobbakat sem: benyálazza Puskint, Lermontovot, az orosz bilinahősöket is.

Amikor magyar kálvinista szerzőkről ír, a szennyes szexuális asszociációk valóságos vulkánként törnek ki belőle. Csak néhány momentumot idézek tőle. Arany Tengerihántásáról így ír könyvének 112-3. oldalán: „a ruhadarabok és a kopogó tánc kétértelmű” szimbolikája a nemi aktusra utal: a tuba jelentése ez esetben ’férfi nemiszerv’ volna. Tuba Ferkó furulyájáról sem feledkezhetünk meg: „mindig sí-rí” (5. Versszak), de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hangszer szexuális szimbolikáját sem: az obszcenitástól sincs messze az a kijelentés, hogy Eszti halálát végső soron a furulya sírása okozza….A harang – palástja és a benne kocogó nyelv képe okán – megintcsak erotikus szimbólum…A rézfaszú bagoly az ebanyja párja ebben az esetben az ebanyja maga Dalos Eszti. Az eb szavunk egyébként a szláv jebaty, jebati (’közösül’) szóból származik…”

Tehát Arany Jánosnak, aki közismerten szemérmes ember volt, HZ szerint még az ebről is AZ JUTOTT ESZÉBE. Nem igaz!!! Ez csak HZ inszinuációja. Nyálcsorgató peep-show látogató vénembereknek akarja láttatni a kálvinista kultúra nagyjait. Mocskos kezével összetapogatja, benyálazza hótiszta életművüket, nevetség tárgyává teszi a kálvinista morált, melynek alapeleme a SZEMÉRMESSÉG, ezt a szót HZ, gondolom, legfeljebb a szótárból ismeri.

Érdekes kérdés az, hogy ennek a könyvnek az ismeretében alkalmazták HZ-t az említett felekezeti egyetemen. Vajon miért? Van egy tippem: éppen ezért! Hogy dekonstruálja, tönkretegye, szétzúzza a nemzeti kultúra azon értékeit, melynek ápolására állítólag az említett egyetem alapult. A tönkretétel legjobb eszköze pedig ez az agyatlan GÓLEM, aki annyira képtelen szépet, jót, nemeset létrehozni, hogy FENEKETLEN GYŰLÖLETÉBEN ízzé-porrá zúzza azt, amit mások a nemzeti kultúra legfényesebb értékeiként tisztelnek