Kann ein Strohmann Persönlichkeitsrechte haben? (Lehetnek-e egy strómannak személyiségi jogai?)

Aki eladja a nevét, az hozzájárul ahhoz, hogy azt használják. Jó vagy rossz célra, az mindegy. Akár vissza is élhetnek vele. Az alkuban ez nincs leszabályozva, és aki elfogadja a pénzt, annak nem lehetnek feltételei.

Aki lemond a nevéről, az a személyiségi jogairól is lemond.

Ha valaki megkérdez ma egy károlis btk-s doktoranduszt, ki a doktori iskolájuk vezetője, akkor a kérdezett zavarba jön. Ki is?

A Károli btk doktori iskolájának nyolc hónapja nincs vezetője. Az állítólagos vezető egy stróman. A stróman német szó (Strohmann), azt jelenti, hogy szalmabáb. Egy puszta funkció – mögöttes személyiség nélkül. Aki vállalja, hogy a nevében bármit írhatnak és cselekedhetnek, annak nincsenek morális gátlásai, semmilyen erkölcse sincs. Ezért nem is apellálhat erkölcsre.

Kovács Árpád ilyen stróman. Előbb elvállalt egy funkciót, a doktori iskola vezetését, olyan helyzetben, amikor a védések körüli csalások gyanúja felmerült. Majd nevét adta az összes csaláshoz és jogsértéshez. Most pedig nevét adja a Hermann Zoltán által kör-emailekben, honlapon és minden egyéb formában terjesztett hazugságokhoz. És mindezt MAB-tagként teszi, holott a MAB-nak nemcsak tudományos minőséget kellene képviselnie, hanem etikát is. Eddig még senkinek sem jutott eszébe, sem a KÁB-elnöknek, sem a MAB etikai bizottságának, hogy felelősségre vonja Kovács Árpádot azért, amiért az események teljes körű ismeretében mind a négy károlis védést törvényesnek ismerte el, holott abból három csalás volt.

Lehet, persze, hogy azt sem tudta, mi történik körülötte. A doktoranduszok szerint, még most sem tudja. Ha kérdezik, homályos, ködös, zagyva válaszokat ad, szemmel láthatóan azt sem tudja, hol van, Veszprémben-e vagy Budapesten. Ignorantia non est argumentum – vallották már a rómaial is, azaz a tudatlanság nem érv, és nem mentség. Legkésőbb a MAB-vizsgálat után azonban Kovács Árpádnak már tudnia kellett, hogy mihez adta a nevét. De neki ez teljesen mindegy volt, mint ahogy az is mindegy, mit ír és mire szólítja fel Hermann Zoltán a nevében a doktoranduszokat. A tudatlansága Kovács Árpádot nem zavarja. Csak az zavarná, ha ezen rajtakapnák. Ezért Hermann Zoltán nélkül Kovács Árpád nem megy sehová. Még talán oda sem, ahová a király is gyalog jár. Mert mi van, ha a vizeldében a mellette dolgát végző egyetemi polgár feltesz neki egy kérdést. Tehát még oda ismagával viszi „magyar hangját”, HZ-t, mint ahogy a püspökkel való audienciára is. Kovács Árpádot kérdezik, és Hermann válaszol. Hazugságokat és hülyeségeket – neki is egyre megy, felelőssége neki végképp nincs, mert ő mindig álnéven ír és álnéven cselekszik.

A doktori iskolának ezért nincs is vezetője. A stróman nem rendelkezik tudással, magyar hangja pedig felelősséggel.

És mi a helyzet Kovács Árpáddal mint valós személlyel? Ő nem létezik. A Kovács Árpád hangsor nem egy konkrét embert jelöl, hanem egy álnevet, amit bármivel ki lehet tölteni.

Ha valaki szívességet akar tenni annak az embernek, aki valaha Kovács Árpád volt, mielőtt szalmabáb lett, annak csak azt tanácsolhatjuk, hogy használja ezt a nevet igaz információk terjesztésére is. Talán valamelyest kompenzálni lehet vele a gyalázat egy töredékét, amit ennek a névnek néhai viselője önként vett magára, amikor eladta a nevét.