Sorozatunk, a Csalók egyeteme talán minden olvasni tudót meggyőz arról, hogy ezen a blogon nem “gyalázkodásról” és nem “mocskolódásról” van szó, hanem valódi gyalázat és mocsok feltárásáról.
A sorozat első darabjában Pethő Sándornak, a HTK dékánjának csalását mutattuk be: egyetemi tanári pályázatához mind publikációs jegyzékét, mind önéletrajzát manipulálta. Erre nyilvánvaló bizonyíték, hogy mai publikációs jegyzéke és önéletrajza már nem tartalmazza azokat a fiktív tételeket, amelyekre a professzori címet megkapta. Mai önéletrajza és publikációs jegyzéke alapján ugyanakkor nem lett volna kinevezésre felterjesztve, mert még ma sem felel meg az egyetemi tanári kinevezés feltételeinek. A címet 8 éve bitorolja, és az egyetemi tanári fizetést 8 éve veszi fel. Ebből 3 éven át duplán is: a Miskolci Egyetemen ill. a Károlin. A Károli Református Egyetem megbízott rektora, Balla Péter, kétségtelenül tud a csalásról, erre kollégái folyamatosan hívják fel a fgyelmét. De nem tett büntető feljelentést, és a munkaviszonyt sem bontotta fel Pethő Sándorral.
A sorozat második darabjában Szabó András MTA doktori fokozatának történetét foglaljuk össze még egyszer, illetve egyetemi tanári kinevezésének szabálytalanságát itt mutatjuk be először.
Szabó Andrásnak nem kellett manipulálnia a pályázati anyagát sem a nagydoktori címhez, sem az egyetemi tanári kinevezéshez. Ő a karrier kevésbé kockázatos, de nem kevésbé becstelen útját járta: a fokozatszerzést „levajazta”, azaz csereszívesség-üzletet kötött a színfalak mögött. Ehhez persze cinkosokra volt szüksége. Szabó MTA doktori “teljesítményének” egyes dokumentumai olvashatók a http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/ poszt alatt. Érdemes visszakattintani ezekre a dokumentumokra. Szabó nagydoktori tézisei összesen két és fél oldalt tesznek ki, melyek a tudományos diskurzus egyetlen ismérvét sem tartalmazzák: sem (hipo)téziseket, sem elméleti, sem módszertani alapvetést. Az ún tézisek végén összesen 3 (!) db publikáció van feltüntetve a disszertáció témaköréből – a 4. és 5. publikáció felsorolása optikai trükk, hiszen a negyedik nem jelent meg, az ötödik pedig a három között már említett magyar nyelvű cikk német fordítása. Ez a 3 sovány cikkecske egyenként 4, 7 ill. 11 oldalas.
A disszertáció szövege alig több mint negyven oldal, de még ezt is tudománytalan fecsegéssel tölti ki a disszerens saját gyerekkoráról, debreceni kántálásairól, és mellesleg Szenci Molnár onanizálásairól németországi tanulmányútja alatt, amelyek láthatóan mélyen megérintették a szerzőt, sorstársat érezve kutatásai alanyában. A törzsanyag idegen szöveg, nem Szabó András, hanem Szenci Molnár Albert műve, és amúgy sem tartozik a magyar irodalom élvonalába: egy napló, de nem meditatív, vagy reflexív- elemző típusú vallomás, inkább amolyan határidőnapló-féle, a naplóíró külföldi utazásainak időpontját és helyszíneit említi a hozzájuk tartozó, többnyire hétköznapi eseményekkel. Ez a napló nem Szabó András kiadásában jelent meg először, hanem Dézsy Lajoséban. Dézsy a rövidítéseket már száz évvel korábban feloldotta, a helyneveket stb. megfejtette. Bár a nagydoktorival szembeni követelmények forráskiadást önmagában nem fogadnak el nagydoktriként, itt még csak forráskiadásról sincs szó, csupán egy már kiadott mű aktualizált újrakiadásáról. AZ MTA I. Osztályának követelményeit egy irodalomtudományi akadémiai doktorival szemben korábban már felsoroltuk: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/13/andras-szabos-degree-2-demands-and-performance-szabo-andras-nagydoktorija-2-kovetelmeny-es-teljesitmeny/. Ebből Szabó András esetében semmi sem teljesült: 1. nincs disszertáció, 2. nincs forráskiadás, 3. nincs azt megelőző magas szintű szakirodalmi teljesítmény: a/ nincs 30 db nagyobb tanulmány (csak 3! egészen apró és jelentéktelen), b/ nincs 15 db idegen nyelvű, pláne külföldön megjelent tanulmány, 4. nincs nemzetközi konferenciákon üléselnöki, szekcióvezetői felkérés, rangos külföldi egyetemeken tartott előadás vagy vendégprofesszori tevékenység dokumentálva, 5. nincs se hazai, se nemzetközi folyóiratszerkesztőségben való részvétel említve. Szabó András MTA doktori pályázata az MTA I. Osztálya egyetlen követelményének sem felelt meg. Mégis átment. (Megjegyzés: az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöki posztján a korábbi Kenyeres Zoltánt akkor már az a Kulcsár-Szabó Ernő váltotta fel, akinek leendő menyét, Hansági Ágnest, Szabó András – dékánhelyettesként –hozta be az egyetemre egy ipari szakiskolából. Hansági Ágnes belépésétől kezdve élet-halál ura volt a Károlin, főleg a magyar szakon, már tanársegédként is: javaslatai alapján vették fel és rúgták ki az oktatókat, később pedig ezek alapján osztották a doktori ösztöndíjakat.) Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöke mellett felelősség terheli a három opponenst: Balázs Mihályt, Kulcsár Pétert és Havas Lászlót; továbbá a bíráló bizottság tagjait: olyan „teljesítményt” engedtek át MTA doktori disszertációként, ami egy PhD-val szemben elvárható igényeket sem elégített ki. Mindezt két korábbi posztunkban, a Szabó András nagydoktorija 1. és 2. címűben már részletesen dokumentáltuk a fent hivatkozott linkeken. Az asszisztenciával elkövetett csalás tény – a bizonyítékokat az olvasók elé tártuk, ezek újra és újra megtekinthetők.
Nem szóltunk még Szabó András egyetemi tanári kinevezéséről, amelyhez már 4 évvel a 2003-ban kicsikart MTA doktori címe előtt, 1999-ben a minimális feltételek teljesítése nélkül jutott.
Az egyetemi tanári kinevezés feltételei olvashatók a Doktori Tanács honlapján: (http://www.doktori.hu/cikk_file/071220_ET_kovetelmenyek.doc). Ennek részleteire a Csalók egyeteme sorozat első darabja Pethő Sándor HTK-s dékánhelyettes csalása révén több helyütt hivatkozik. Szabó András ugyanúgy semmit sem teljesített a MAB által előírt követelményekből, mint Pethő, és még mai önéletrajza sem elégítené ki annak feltételeit, nemhogy az 1999. évi.
Szabó András önéletrajza olvasható az egyetemi honlapon:
http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=83
Ebből kiderül, hogy egyetemi oktatói pályáját 1996-ban kezdte, soha azelőtt egyetemen, sőt, máshol sem tanított: addig a Ráday Gyűjteményben porosodott könyvtárosként, és cikkezett a Református Egyetem létrehozása ellen. Aztán a Tetemrehívás című posztunkból ismert módon jutott be a Református egyetem Magyar Tanszékére, Szilágyi Ferenc akkori dékán ellenállása dacára, akire fél évvel később a feleségét is rákényszerítette. Az 1996-ban kezdődő egyetemi oktatói karrier és az 1999. évi egyetemi tanári kinevezés önmagában abszurd. Egy egyetemi tanári kinevezésnek minimum 8 év folyamatos egyetemi oktatói munka a feltétele, lehetőleg több egyetemen, köztük külföldi egyetemen szerzett oktatói és kutatói tapasztalat. Ahhoz, hogy 1999-ben kinevezzék őt egyetemi tanárnak, a felterjesztésre már egy évvel korábban, 1998-ban sor kellett hogy kerüljön, azaz mindössze 2 évi oktatói tapasztalat alapján, ha az akkor még csak alakulóban lévő, nem akkreditált Károlin való Szenczi Molnár órák ilyen tapasztalatként egyáltalán értékelhetők.
De nemcsak az oktatásai, hanem a többi feltétel sem teljesült: így például az idegen nyelven való előadókészség, amit az 1998-ban megszervezett habilitációval kellett volna bizonyítania. Ám habilitációs előadása állítólagos német nyelven ennek az ellenkezőjét bizonyította: anyanyelvűek számára érthetetlen volt. Hogy értelme sem volt, az már tartalmi hiányosság – a nyelvin túl. Ami publikációs tevékenységét illeti, az még négy évvel később, 2003. évi MTA doktori fokozatszerzésénél is olyan neveteségesen kevés volt, hogy még PhD-ra sem lett volna elég, legfeljebb egy Doktori iskolai felvételre. Külföldön megjelent taulmányai nem voltak, az egyetlen haza idegen nyelvűt (összesen 11 oldal) is mások fordították, hiszen németül sem szóban, sem írásban nem tud. Szabó Andrást 1999-ben nemcsak külföldön nem ismerte el a szakma, hanem itthon sem. Ez a megítélés az eltelt évtized alatt sem sokat változott.
1998-ban Szabó András volt a BTK dékánhelyettese. (Az akadémikus leendő menyét egy évvel korábban 1997-ben helyezte el a saját intézetében.) Kulin Ferenc dékánt rávéve vagy rákényszerítve egyetemi tanári felterjesztésére, egy joghézagot kihasználva, a MAB-ot megkerülve ezt a címet a feltételek teljesítése nékül megkapta. Az akcióban közreműködők Szabó András teljesítményéről előbb a fenntartó Hegedűs Loránt püspököt tévesztették meg, majd Göncz Árpád köztársasági elnököt.
Szabó András az egyetemi tanári kinevezés és az MTA doktori cím birtokában hamarosan újból dékánhelyettes majd rektorhelyettes, végül a BTK dékánja lett, sőt, rektori pályázatot is többször benyújtott. Legutoljára 2009-ben. A rektori címet azonban kitartó igyekezete ellenére sem sikerült eddig megkaparintania.
Bár a „Csalók egyetemének” legfelsőbb vezetői posztjához valóban már minden feltételt teljesített.
Abonnieren
Posts (Atom)
