A két kitérő (MENY feltöltés alatt ill. A lesből hátbatámadó Szabó) után folytatjuk a Mészáros-féle bűnügy dokumentációját. Eddig közreadtuk Mészáros Márton 2 db 2009. március 9-i nyilatkozatát, melyek feketén-fehéren bizonyítják a közokirathamisítás elkövetését, továbbá a Doktori Iskola vezetője távollétében történt leváltásának valódi okát (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-nyilvanos-nyomozas-2/, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/) . A “Veto and Revenge”-ben publikált jegyzőkönyv 2. pontja bizonyítja, hogy a törzstagok tudatában voltak a csalásoknak, hamisításoknak és egyéb szabálytalanságoknak, megvolt a lehetőségük, hogy javítsanak, de nem tették. Nemcsak nem tették, hanem kollektíve megbüntették azt, aki ezt kérte tőlük. Mészáros Márton, Szabó András és Kulcsár-Szabó Ágnes bűnössége a dokumentumok alapján egyértelmű. Mindhárman gazdasági-társadalmi előnyt akartak elérni csalással és hamisított közokirattal: MM teljesítmény nélkül fokozatot, a dékánpáros teljesítmény nélkül törzstagságot. A bűncselekménynek tevékeny részese volt Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő, amit a két MM nyilatkozat bizonyít. Mindezt nem az egyetem érdekében követték el, hanem saját egyéni érdekükben. Az akkreditációt szabályosan is el lehetett volna érni – becsületes munkával. Ezt bizonyítja Váradi Ferenc védése, valamint Hima Gabriella témavezetése, amit nem kifogásolt a MAB. De az összes többit igen…
Most a MAB szerepét szeretnénk közelebből megvizsgálni. Ugyanis a MAB 2 tagja, Kovács Árpád és Simon Attila aktívan részt vettek a Mészáros-féle csalásban.
Kovács Árpád és Simon Attila a MAB Irodalomtudományi Képzési Ági Bizottságának tagjai. Egyikük sem volt eredetileg MAB-tag, mindketten a ciklus közepén váltak azzá. Kulcsár-Szabó Ernő, az adott bizottság vezetője hívta meg őket 2008 szeptemberében Hima Gabriella és Korompay János helyére, akiket a nyári ülésszünet alatt – nem tudni, miért, talán, hogy helyet csináljon két bizalmi emberének – kitett a bizottságból. Erre az ügyre vonatkozhat Szabó András előterjesztésében az egyik Hima Gabriella elleni vád: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/ DIT-jegyzőkönyv, 3. pont. Erről az ügyről közelebbit nem tudunk, csak annyit, hogy mind Korompay, mind Hima MAB-mandátuma a Kulcsár-Szabó-féle bizottságban 2007. januárjától 2010. januárjáig szólt. Hogy nem békés megegyezéssel szűnt meg, az kiolvasható Szabó András szavaiból. Korompay János és Hima Gabriella lecserélése Kovács Árpádra és Simon Attilára talán a Károli szabálytalan doktori akkreditációját volt hivatva előkészíteni. Ezt nem tudjuk pontosan, ez csak feltételezés. Ezt a feltételezést mindenesetre alátámasztja, hogy Kulcsár-Szabó Ernőnek ez a két bizalmi embere alig tette be a lábát az általa vezetett bizottságba, néhány hónap múlva mindketten állásért jelentkeztek a Károli Bölcsészkarán, amelynek dékánhelyettese véletlenül ugyanazt a családnevet viseli, mint a MAB KÁB elnöke: Kulcsár-Szabó Ágnes. Úgy tűnik, mintha a Kulcsár-Szabó Ernő vezette KÁB ugródeszka lett volna a Károlira. Kovács Árpád váratlan és rendkívüli MAB-tagságát követően 4 hónappal, 2009. január 21-én került állásba a Károlin: http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/Szenatusi_hatarozatok_20090121_m.pdf, 25./2009. Ráadásul nyugdíjasként és csak orosz szakosként, holott a Károlin nincs orosz szak. Ebből is látszik, hogy más küldetése volt, mint az oktatás. Simon Attila márciusban pályázott, és simán végigment mind a Kari Tanácsi, mind a szenátusi szavazáson, docensként és tanszékvezetőként is, csak a Zsinat mondott nemet az utolsó pillanatban (hogy miért, ez külön poszt tárgya). A kommunikációra beáramoltatott tömeges felvételnek nincs nyoma a honlapra felvitt Szenátusi határozatokban: http://www.kre.hu/portal/index.php?option=com_content&view=category&id=38&Itemid=127 ! Ez újabb közokirathamisítás és az SzMSz megsértése.
A Kulcsár-Szabó Ernő-féle MAB-bizottsági karrierjüket követően mindketten részt vettek Mészáros Márton nem létező doktori disszertációjának megvédésében. Simon Attila valahogy bekerült a Mészáros-féle bizottságba tagként, és mint ismeretes, maximális pontszámot adott a csalásra (mint mindenki: 100%). Tudomásunk szerint DIT-határozat nélkül ült be, ugyanis a DIT más összetételű bizottságot javasolt. Szakmailag nem volt ott semmi keresnivalója. Nem Luther-szakértő, még csak nem is irodalmár, a Debreceni Egyetem Jogi Karán dolgozik. Ez azonban nem jogtudományi védés volt. Vajon ki hívta meg a bizottságba, ha nem a DIT?
A MAB-tag Kovács Árpád pedig, amint az a 2009. április 9-i DIT-jegyzőkönyvből kiderül, a Mészáros-féle védést megvétózó felülvizsgálati kérelem ellen szavazott, a meg sem írt dolgozat 100%-os minősítését szabályosnak fogadta el, leváltotta a felülvizsgálatot kérő DI-elnököt, hogy saját maga ülhessen a helyébe: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/, DIT-jkv. 2., 3. és 4. pont.
Fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a MAB Kulcsár-Szabó Ernő által vezetett szakbizottságának két tagja részt vett a bűncselekményben, bűnpártolást követett el, ezen kívül korrupcióban is vétkesek. Mindketten MAB-tagságukat értékesítették egy csalás és közokirathamisítás legalizálására, és mellesleg a szakma elárulására, vagyis az ellenkezőjét tették annak, amire MAB-tagként felesküdtek – magyarán áruba bocsátottak egy társadalmi és szakmai mandátumot. Kovács Árpád konkréten professzori állásra váltotta át MAB-tagságát. Simon Attila is megpróbálta, nem rajta és nem a BTK vezetésén múlt, hogy ez most nem jött be. Ő csak aprópénzt kapott – bizottsági tagként. Ezen kívül viszontszívességet tettek az őket meghívó KÁB-elnök családtagjának, Kulcsár-Szabó Ágnesnek (nepotizmus).
Hogyan fér össze saját etikájukkal és a MAB etikájával az a szerep, amit a Mészáros-féle csalás legitimálásával játszottak?
A kérdés első felére egyszerűnek tűnik a válasz: ebből az esetből világos, hogy erkölcsi értelemben gátlástalan, amorális lényekről van szó.
A kérdés második felére azonban a MAB-tól várnánk választ.
Ezeket a kérdéseket ideje volna feltenni a MAB KÁB elnökének, Kulcsár-Szabó Ernőnek, tekintettel arra a további körülményre, hogy a Mészáros-féle bizottság majdnem kizárólag az ő embereiből állt össze (az egyetlen kivétel a dékánfeleség, Petrőczi Éva volt, de Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettessége óta már ő is tiszteletbeli családtag): Simon mellett KSzE doktorandusza, Bednanics Gábor, KSzE jobbkeze és egyik helyettese, a ”Mädchen für alles” Eisemann György, de Hermann Zoltán is ide sorolható – mint KSzE doktorandusza és mint KSzE másik helyettesének, Szilágyi Mártonnak a sógora. A témavezető MENYről, Kulcsár Szabó Ágnesről nem is beszélve… – a szerk.
Freitag, 22. Januar 2010
Der hinterfotzige András Szabó (A lesből hátbatámadó Szabó András)
Az alábbi írás Eötvös kollégistától hozzászólásként érkezett a Public enquiry 2-ra (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/) – a szerk.
Szerző: Eötvös kollégista
Elöljáróban mindjárt megmondom, hogy nem én vagyok az Eötvös kollégista,hanem még a szüleim voltak anno. Ennek majd a későbbiekben lesz jelentősége.
Megdöbbentőnek találom azt a módszert, amit ebben az áprili 6-i jkv-ben olvasunk, és amit Szabó András – ahogy olvasom a Református Életben – már vagy 15 éve meglehetős sikerrel újra meg újra alkalmaz. A gyanútlan távollévőt távollétében megfúrja. Elhíreszteli róla, hogy ilyen meg olyan, az illető azt sem tudja, mivel vádolják, és már el is ítélik. Ez a jegyzőkönyv számomra megvilágosodás volt. Mindig is tudtam, hogy a “Csöndes tisztogatás”, ahogy megjelent a Református Életben, aztán a betiltott blogon, igaz (újra olvasható itt: http://karolisbotrany.blogspot.com/2009/10/csondes-tisztogatasok.html - a szerk.), de ez az április 6-i jegyzőkönyv a kézzelfogható bizonyíték. Szabó előterjeszt. Aki ellen, az természetesen nincs ott. A jelenlétében aligha merne. Feláll és elsorolja a vádjait. És senkit nem zavar, hogy a megvádolt nem válaszolhat. Rábólintanak a vádakra. Különösen, ha az előterjesztő a dékán. Mernének is tiltakozni. És a puszta rágalmakra kimondják a halálos ítéletet. Ezért olvashatjuk a MAB-határozatban a MAB-honlapon és ezen a blogon, hogy így ne. Soha, sehol, semmikor. Ha már kivégzés, ne ilyen szabósan. Legalább a stílusra ügyeljetek. Biztos sok rosszat el lehet mondani arról, akit ti Menynek neveztek, de az, ami ebben a jegyzőkönyvben van, nem az ő műve. Ez a hamisítatlan Szabó András. A kis paplanaláfingó.
A kisstílű, sunyi, büdös alattomos gazember.
Szabó Andrásról már előbb hallottam, mint ahogy ti itt blogolni kezdtetek róla. A szüleim kb. abban az időben voltak kollégisták, amikor ő. Teljesen meg voltak döbbenve, amikor megtudták, hogy dékán lett. Mindig jelentéktelennek látták, de nem olyannak, aki meghúzza magát jelentéktelensége tudatában, hanem betegesen irigynek, féltékenynek, rosszindulatúnak és főleg sunyinak, aki folyton azon töri a fejét, hogy tegye el láb alól a riválisait. Mert hogy a többiek okosabbak és tehetségesek nála, azt mindig is tudta, ette őt a sárga irigység. Általában erre indult be mint fúrógép. Ezt az egyet már akkor is ügyesen csinálta. Már a koleszban is sok áldozata volt. Kirúgták őket, koholt vádak alapján, és sose tudták meg, ki vádolta be őket. Elkullogtak, mint a megvert kutyák, még ők szégyellték magukat. Nem azért, mert elkövettek valami súlyosat, hanem hogy így elbántak velük. Személytelenül. Nem volt megfogható ellenség. Felszívódott. És nem értették, honnan jött ez a csapás. Mint derült égből a villám.
A szüleim szerencsére már akkor jó barátságban voltak egymással, összetartottak, voltak barátaik, meg tudták védeni magukat. Mert őket is megrágalmazta Szabó. De nem ám nyíltan, hanem folyosói suttogással kezdte róluk terjeszteni, hogy nem is jár nekik a kolesz, hogy nem is abba a szociális kategóriába tartoznak. Hogy a szüleik kulákok, burzsujok stb. Nem jár nekik szociális segély, az olyan igazi szegények elől csalják el az állami támogatást, mint ő, el kellene mondani a kisztitkárnak, meg a kolesz vezetőinek, hogy rúgják ki őket. Szüleim szerencsére utána tudtak járni, honnan jön a pletyka. Elkapták a kis sunyi Szabót, a dióira léptek, hogy mért terjeszt róluk hazugságokat. (Nem attól lett impotens, már azelőtt is az volt.) És mi volt a válasza? Olyan igazi szabós: „Neménvótam”, „fogalmam sincs, én is úgy hallottam” stb. De a barátaik egyértelműen beazonosították a forrást. A szüleim otthon csak úgy emlegették, hogy a paplanaláfingó. Aki alattomban ügyködik.
A módszer már akkor is ugyanaz volt, mint amivel megfúrta itt a dékánokat, rektorokat, rektorjelülteket ahogy olvasom, és egyáltalán mindenkit, aki egy fejjel magasabb nála és ezért az útjában volt. Amikor a szüleim olvasták a Református Életet, úgy érezték, ütött az igazság órája. Végre megkapja ez a gyáva, sunyi kis rágalmazó, amit érdemel. De korai volt az öröm. Szabó András még mindig dékán, és az áldozatok még mindig áldozatok. És a módszer még mindig ugyanaz: az áldozat rágalmazása a távollétében, hogy ne tudjon védekezni, ne tudjon válaszolni.
Mire várnak még az illetékesek? Hogy megszólaljon a lelkiismerete?
Lelkiismerete csak embernek van, nem ilyen aljas kis patkánynak.
Szerző: Eötvös kollégista
Elöljáróban mindjárt megmondom, hogy nem én vagyok az Eötvös kollégista,hanem még a szüleim voltak anno. Ennek majd a későbbiekben lesz jelentősége.
Megdöbbentőnek találom azt a módszert, amit ebben az áprili 6-i jkv-ben olvasunk, és amit Szabó András – ahogy olvasom a Református Életben – már vagy 15 éve meglehetős sikerrel újra meg újra alkalmaz. A gyanútlan távollévőt távollétében megfúrja. Elhíreszteli róla, hogy ilyen meg olyan, az illető azt sem tudja, mivel vádolják, és már el is ítélik. Ez a jegyzőkönyv számomra megvilágosodás volt. Mindig is tudtam, hogy a “Csöndes tisztogatás”, ahogy megjelent a Református Életben, aztán a betiltott blogon, igaz (újra olvasható itt: http://karolisbotrany.blogspot.com/2009/10/csondes-tisztogatasok.html - a szerk.), de ez az április 6-i jegyzőkönyv a kézzelfogható bizonyíték. Szabó előterjeszt. Aki ellen, az természetesen nincs ott. A jelenlétében aligha merne. Feláll és elsorolja a vádjait. És senkit nem zavar, hogy a megvádolt nem válaszolhat. Rábólintanak a vádakra. Különösen, ha az előterjesztő a dékán. Mernének is tiltakozni. És a puszta rágalmakra kimondják a halálos ítéletet. Ezért olvashatjuk a MAB-határozatban a MAB-honlapon és ezen a blogon, hogy így ne. Soha, sehol, semmikor. Ha már kivégzés, ne ilyen szabósan. Legalább a stílusra ügyeljetek. Biztos sok rosszat el lehet mondani arról, akit ti Menynek neveztek, de az, ami ebben a jegyzőkönyvben van, nem az ő műve. Ez a hamisítatlan Szabó András. A kis paplanaláfingó.
A kisstílű, sunyi, büdös alattomos gazember.
Szabó Andrásról már előbb hallottam, mint ahogy ti itt blogolni kezdtetek róla. A szüleim kb. abban az időben voltak kollégisták, amikor ő. Teljesen meg voltak döbbenve, amikor megtudták, hogy dékán lett. Mindig jelentéktelennek látták, de nem olyannak, aki meghúzza magát jelentéktelensége tudatában, hanem betegesen irigynek, féltékenynek, rosszindulatúnak és főleg sunyinak, aki folyton azon töri a fejét, hogy tegye el láb alól a riválisait. Mert hogy a többiek okosabbak és tehetségesek nála, azt mindig is tudta, ette őt a sárga irigység. Általában erre indult be mint fúrógép. Ezt az egyet már akkor is ügyesen csinálta. Már a koleszban is sok áldozata volt. Kirúgták őket, koholt vádak alapján, és sose tudták meg, ki vádolta be őket. Elkullogtak, mint a megvert kutyák, még ők szégyellték magukat. Nem azért, mert elkövettek valami súlyosat, hanem hogy így elbántak velük. Személytelenül. Nem volt megfogható ellenség. Felszívódott. És nem értették, honnan jött ez a csapás. Mint derült égből a villám.
A szüleim szerencsére már akkor jó barátságban voltak egymással, összetartottak, voltak barátaik, meg tudták védeni magukat. Mert őket is megrágalmazta Szabó. De nem ám nyíltan, hanem folyosói suttogással kezdte róluk terjeszteni, hogy nem is jár nekik a kolesz, hogy nem is abba a szociális kategóriába tartoznak. Hogy a szüleik kulákok, burzsujok stb. Nem jár nekik szociális segély, az olyan igazi szegények elől csalják el az állami támogatást, mint ő, el kellene mondani a kisztitkárnak, meg a kolesz vezetőinek, hogy rúgják ki őket. Szüleim szerencsére utána tudtak járni, honnan jön a pletyka. Elkapták a kis sunyi Szabót, a dióira léptek, hogy mért terjeszt róluk hazugságokat. (Nem attól lett impotens, már azelőtt is az volt.) És mi volt a válasza? Olyan igazi szabós: „Neménvótam”, „fogalmam sincs, én is úgy hallottam” stb. De a barátaik egyértelműen beazonosították a forrást. A szüleim otthon csak úgy emlegették, hogy a paplanaláfingó. Aki alattomban ügyködik.
A módszer már akkor is ugyanaz volt, mint amivel megfúrta itt a dékánokat, rektorokat, rektorjelülteket ahogy olvasom, és egyáltalán mindenkit, aki egy fejjel magasabb nála és ezért az útjában volt. Amikor a szüleim olvasták a Református Életet, úgy érezték, ütött az igazság órája. Végre megkapja ez a gyáva, sunyi kis rágalmazó, amit érdemel. De korai volt az öröm. Szabó András még mindig dékán, és az áldozatok még mindig áldozatok. És a módszer még mindig ugyanaz: az áldozat rágalmazása a távollétében, hogy ne tudjon védekezni, ne tudjon válaszolni.
Mire várnak még az illetékesek? Hogy megszólaljon a lelkiismerete?
Lelkiismerete csak embernek van, nem ilyen aljas kis patkánynak.
Abonnieren
Posts (Atom)
