Samstag, 26. Dezember 2009

György Eisemann, ein Mädchen für alles

Az egyik hozzászóló szerint a blogunkból az derül ki, hogy a Károli „maga a pokol”, míg az ELTE tisztán kerül ki a botrányból. A kommentelőnek igaza van. Most ezt a hiányosságot pótoljuk (a szerk.).

A 17. század táján jött divatba a factotum (latin: fac totum = csinálj meg mindent) szó olyan személy jellemzésére, akire minden feladat rábízható. Később német nyelvterületen a “Mädchen für alles” kiszorította ezt. A “Mädchen für alles” magyarán a mindenes, a cselédlány, de az ilyen bevállalósokra nálunk is inkább a német eredetit használják. Az angol “maid-of-all-work” ennek tükörfordítása.

Eisemann György, az ELTE professzora, ilyen “Mädchen für alles”. A Mészáros-féle csalás csakis azért volt lehetséges, mert vannak Eisemannok, akik minden piszkos munkát bevállalnak – pénzért, karrierért, veleszületett csúszásmászásból, gyógyíthatatlan talpnyalásból (hogy finoman fogalmazzak).

A szálak az APÓS, Kulcsár-Szabó Ernő tanszékére vezetnek. Az ő beosztottja Eisemann György, akinek fő kutatási területe a 19.századi magyar próza. Se Mészáros Márton eredeti témájához (20. századi magyar protestáns media), sem annak védés előtt két héttel módosított változatáshoz (Luther) Eisemann Györgynek nincs köze. A bizottság többi tagjának sem. Az egyik opponens, Bednanics Gábor, Kulcsár-Szabó Ernő 2007-ben védett doktorandusza, a 19. századi magyar líra szakembere. Hermann Zoltán bizottsági tag (KSzE másik volt doktorandusza és a MENY, KSzÁ csicskása a Károlin) fő kutatási területe a magyar felvilágosodás; Simon Attilának, a Kulcsár-Szabó-féle MAB-bizottság új tagjának meg annyira nincs köze Lutherhez, hogy ő egyenesen a Debreceni Egyetem Jogi Karáról került ebbe fura bizottságba. Egyetlen germanista, egyetlen mediavista sem volt ott „Luther”-ügyben, hacsak a dékánfeleséget, a kizárólag angol szakos Petrőczi Évát nem tekintjük középkorkutatónak, de ő legfeljebb főfoglalkozású bohócként ülhetett ott (hogy csak a legvállalhatóbb funkcióját említsem a sok vállalhatatlan közül), tőle tehát senki nem is várt igazi szakvéleményt. Az ő feladata egyrészt a Kulcsár-Szabó Ágnesnek Baranyai-ügyben nyújtott szívesség viszonzása volt, a másik pedig inkább költői, mintsem tudományos: panegyricus írása az újsütetű, mindössze a védés előtt két héttel felkért férj-témavezető védencének nemlétező disszertációjáról. Vagyis fikció gyártása, semmint valódi elemzésé. (Hogy is lehetne elemezni a nem-létezőt?)

A bizottság elnökét sem a saját, sem a bizottság többi tagjának inkompetenciája nem zavarta. De még az az aprócska hiányosság sem, hogy nincs disszertáció. Átsiklott afölött, hogy mindössze egy kb. 30 oldalnyi „recenzió” van csak Luther német szakirodalmáról, szellősen, nagy margókkal gépelve, duplányi terjedelemnek látszatva, mint ahogy afölött is, hogy a második rész teljesen más tárgyról szól, mint az első, továbbá, hogy azt bevallottan nem a jelölt írta, hanem az csapatmunka. Megszavazta és megszavaztatta a bizottsággal a maximális 100%-ot. Nem mintha a bizottság tagjait emiatt meg kellett volna erőszakolnia. A szakértelem nem volt szempont, csak az, hogy mindnyájan a Kulcsár-Szabó-család lekötelezettjei legyenek.

Itt azonban még nem ért véget Eisemann György “Mädchen für alles”-szerepe. Még ugyanaznap, azaz Mészáros Márton védésének napján, 2009. március 26-án, alighogy 100%-kal átvitte a meg nem írt disszertációt, a csalást ünneplő koccintgatások közepette, azon nyomban elvállalt egy másik „átvitelt” is: Kulcsár-Szabó Ágnes meg nem írt monográfiájának habilitációjáét.

Egy héttel később pedig már újból megjelent a Károlin, hogy elkezdje KszÁ habilitációjának konkrét szervezését.

Nem egészen 2 hónappal később egy puccshoz adta a nevét: egy májusi Kari Tanácson vállalta jelölését a Károli aznap megalapítandó Kari Doktori és Habilitációs Tanácsába, amelyet a célból hoztak létre, hogy a Kari Tanácson a Doktori Iskola alapítóját és vezetőjét, Hima Gabriellát a HÖK-kel kiszavaztassák a megalakítandó testületből.

Eisemann Györgynek erre sikerült két héttel később még személyesen is ráerősítenie. Leküzdötte azt a 200 métert, ami az ELTÉ-t a Károlitól térben elválasztja, hogy a puccsal létrehozott testület alapító ülésén most egy másik puccs tevékeny részese lehessen, azaz, leválthassa Hima Gabriellát a Doktori Iskola vezetéséről is, és másodszor is Kovács Árpádot, a Kulcsár-Szabó féle MAB-bizottság tagját válassza meg helyette. Hogy a Doktori Iskola vezetője miért nem volt meghíva arra az ülésre, amelyen őt Eisemann György - Szabó Andrással és Kovács Árpáddal közösen - leváltotta, azt Eisemann Györgynek eszébe sem jutott megkérdezni. Természetesnek vette, hogy teljesítse a Szabó András által kért szívességet, a Doktori Iskola vezetőjének leszavazását – a körülmények ismerete és a távollétében megvádolt vezető meghallgatása nélkül.

Ugyanúgy, mint ahogy a Kulcsár-Szabó Ágnes által kért szívességeket is skrupulus nélkül teljesítette: Mészáros Márton 100%-os doktori fokozatának megszavaztatását – megírt dolgozat nélkül, és, persze Kulcsár-Szabó Ágnes gyors habilitáltatásának ügyét is, amelynek szervezését azonnal megkezdte.

Ha nincs károlisbotrány, a 42.életévében járó MENY – nulla vagy inkább neatív szakmai teljesítményével – ma már egyetemre kinevezett professzor lenne, ami mindössze 2 gyors lépést igényelt: az Eisemann általi habilitáltatást még a 2008/2009.tanév tavaszi félévében, magától értetőden 100%-kal, majd a jelenlegi MAB-os szakbizottság igenlő szavazatát a MENY professzori felterjesztéséről, még az APÓS elnöki mandátumának lejárta, azaz 2009.december 31. előtt. Ez nem lett volna 100%, elkerülhetetlen lett volna néhány NEM szavazat, de APÓS valahogy ezt is keresztülboxolta volna.

Fentiekből látható, hogy míg a “Mädchen für alles”-ek az élet sok területén hasznosak, egyetemi terepen kimondottan kártékonyak. Parancsot teljesítenek, vagy szívességet viszonoznak, egyremegy. Szakmailag és társadalmilag is felelőtlenül, hatalmat adnak buta, tehetségtelen, becstelen személyeknek, mint ahogy Eisemann György tette volna Mészáros Mártonnal, a Dunapatajon és Gödöllőn is sikertelen gimnazistával, aki egyetemi karriert Kulcsár-Szabó Ágnes jóvoltából csinált, és ma már megírt dolgozat nélkül 100%-os doktor lenne, ha a MAB azt nem mondja, hogy mindennek van határa.

És az ostoba, rosszindulatú, sötét rágalmazó, emberek fölött seperc alatt pálcát törő kis diktátor-MENY, Kulcsár-Szabó Ágnes pedig professzorként köszöntené az Újévet – szintén Eisemann Györy, a felelőtlen, gyáva, urai kívánságait leső és túllihegve teljesítő “Mädchen für alles” jóvoltából.