Verarschte Studenten (Átvert hallgatók)

Az egyetemi „üzem” legfontosabb szereplői a hallgatók. Elvégre az egyetem értük van, és nem fordítva. Az OTDK-n sérelmet szenvedett hallgatók ügyét ezért kiemelt fontosságúnak érezzük. Akárcsak azokét a becsapott hallgatókét, akik 2009-ben a Károli Doktori Iskolájába irodalomtudományi ösztöndíjra pályáztak. Ez a poszt a Ravasz László Baráti Kör kollektív válasza Anderle professzor naiv levelére, aki, úgy látszik, őszintén hiszi, hogy a 2009. évi szegedi OTDK becsületes verseny volt. Az alábbi írás talán meggyőzi őt arról, hogy ahol Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán fellépnek, becsület nincs, csak manipuláció van – előre kiszemelt győztesekkel, s melléjük toborzott gyanútlan vesztesekkel. A legnagyobb bűn, amit Kulcsár-Szabó Ágnes (és cinkosai) elkövetnek, a hallgatók manipulálása és korrumpálása. OTDK-n olyanok győznek és a Károlin is csak olyanok kaphatnak doktori ösztöndíjat, akik hozzájuk hasonulnak, Duplaszabó-erkölcsűvé válnak, elmészárosodnak (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/).

A 2009. június 18-i Károlis BTK-s doktori felvételin ugyanaz zajlott, mint 2 hónappal korábban az OTDK-n. Ugyanazokkal a szervezőkkel, Hansági (Kulcsár-Szabó) Ágnessel és Hermann Zoltánnal, akiknek a Károlin semmilyen jogcímük nem volt még a felvételi lebonyolítására sem, nemhogy az ösztöndíjas helyek elosztására. 2009. június 18-án, a felvételi napján, Hima Gabriella volt a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetője, és még jó sokáig, hónapokig az volt hivatalosan, mert az ő vezetői funkciójának megszűnése törzstagságról való lemondásának napja (vagyis valamikor szeptember) – olvasható a MAB-határozat 11. pontjában: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&id=70 . Hima Gabriellának, az IDI hivatalban lévő vezetőjének azonban tudomása sem volt arról, hogy Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes és Hermann Zoltán , Petrőczi Éva és Kovács Árpád asszisztenciájával az ő háta mögött, az ő tudta nélkül IDI-felvételit rendez.

A 2009. június 18-i Irodalomtudományi Doktori Iskolai felvételijén harminc jelentkező közül huszonhétnek esélye sem volt ösztöndíjas helyre. A hallgatók már akkor érezték, hogy a bolondját járatják velük: a szakszerűtlenül összeállított bizottságok, a Modern Magyar Irodalmi tanszék komplett mellőzése (miközben a pályázók többségének ez volt a témája), a besorolás véletlenszerűsége, a komolytalan kérdések, a kérdezők feltűnő hozzá nem értése azt bizonyítja, amit a később írásban panaszt tevők meg is fogalmaztak – itt felvételi helyett színjáték folyt, az ösztöndíjas helyek már korábban le lettek osztva. A felvételi két szervezője, Kulcsár-Szabó-Hansági és Hermann, olyan magabiztosak voltak, hogy még a látszatra sem ügyeltek: két olyan „öreg” tekintélyt vettek maguk mellé saját külön-külön bizottságaikba, akiknek magyarból diplomájuk sincs, a medievista és csak angol szakos Petrőczit (angol középkorból egy pályázó sem volt) és a 19. századi orosz irodalomban utazó Kovácsot (abból sem pályázott senki). Hermann Zoltán szakterülete a 18-19. századi magyar irodalom, Kulcsár-Szabó H. Ágnesé pedig a 19. századi. A pályázók többségének témája modern magyar (és német) irodalom. Már a felvételi bizottság összetételéből látszott, hogy a szakmai rátermettség nem fog számítani, csak a Kulcsár-Szabó Ágnes és Hermann Zoltán iránti elkötelezettség. A Hansági ill. a Hermann-féle bizottságok meghívott külső tagjainak egyike a régi magyaros Jankovich József volt (régi magyarból sem volt pályázó). A másik kilétére később sem derült fény (talán valamelyik Kulcsár-Szabó Ágnes által dróton rángatott APÓS-szolga lehetett, mondjuk, a károli BTK doktori habilitációs bizottságába külső tagként beültett valamelyik díszpinty, a hírhedt ELTÉ-s Eisemann, vagy a debreceni Dobos). Végül is mindegy ki volt, mert egész idő alatt meg sem szólalt. Bólogatni jött, nem beleszólni – erre szól a pauschal-szerződése.

A két bizottságba külön-külön helyezték be saját favoritjaikat, a Kulcsár-Szabó (Hansági)-félébe a MENY favoritját, a „mindenes”, de kétségkívül szorgalmas Borbély Andrást (ő is régóta állandó szereplője a családi konferenciáknak), Hermannéba, vagyis a Szilágyi-VŐébe pedig Borbély haverját, a nagyon buta Vadas Jánost. Hozzájuk sorolták be – vagy inkább sorsolták ki – a 10-10 eleve vesztest. Nem csoda, hogy a felvételizők nem jöttek rá, ki miért került egyik vagy másik bizottságba. Az elv nem szakmai, hanem prózai: hogy a kiszemelt győztesek ne üssék ki, hanem elkerüljék egymást, mint a nagy futballtornákon.

A harmadik bizottságot a három újonnan Veszprémből átigazolt oktató szervezte a saját veszprémi hallgatóinak – a károlis ösztöndíjak kontójára. Hogy milyen jogcímen? Akkreditált színháztudományi doktori program nincs a Károlin, csak irodalomtudományi. A 3 oktatónak Veszprémben vagy egy évtized alatt sem sikerült színháztudományi doktori iskolát alapítania. Ezért lenyúlták a Károliét, kirúgva onnan Hima Gabriellát, hogy helyet csináljanak a Veszprémben lapátra tett nyugdíjas rendőrkollégájuknak, Kovács Árpádnak – támogatva ezzel a Duplaszabó-vezetés bölcsészkari puccsát. Ezzel érdemelték ki a 3. ösztöndíjas helyet.

Ezzel a veszprémi különalkuval a 29 fennmaradt hallgató már eleve csak 2 helyre pályázhatott – volna. De a másik 2 hely is előre ki volt osztva Borbély és Vadas között. A túlnyomó többségben lévő, modern magyar irodalomból pályázó Hima- és Bertha-tanítványokat megalázták, meghallgatni sem akarták, a pályázati anyagukat tartalmazó borítékot fel sem bontották. A nagy átverésért a hallgatókat még fizettették is, fejenként tízezer forintot – azaz 300 ezres kaszálás. Duplaszabóéknak duplahaszon.

A „felvételi” szakszerűtlensége és tisztességtelensége miatt néhányan hivatalosan is panaszt tettek. A hallgatói panaszokat olyan felülvizsgálati bizottság bírálta el, amelynek semmi köze nem volt a szakmához. Egyetlen irodalmár tag sem került bele, holott a modern magyar irodalomból felvételizők pont azért tettek panaszt, hogy senki sem értett a témájukhoz, sőt, egyetlen bölcsész sem. A felülvizsgálati bizottság tagjai: Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes (az egyetlen bölcsészkari oktató, aki, tanítóképzőt és 3 éves zenepedagógiát végzett, de semmilyen bölcsészszakot), Gál László kari igazgató (hogy mit igazgat, nem tudni, jogi végzettsége nincs, minden eljárás törvénysértő, amelyben közreműködik, a Duplaszabó diktatúra talpnyalása a feladata), Ravasz Levente (azóta kirúgott) egyetemi főtitkár, László Márton HÖK-elnök (az a konditermes „izmi” a luxus sportkocsival, akit a Kari Tanácsban a dékánnak folyamatosan biztosított 15 HÖKös szavazatért a 2009. évi szeptemberi évnyitón a Kálvin téri templomban kitüntettek), Cziczka Katalin PhD-hallgató (Szabó András kedvence, ösztöndíjat kapott pusztán azért, mert Szabó Andrást választotta témavezetőnek – nulla tudományos előélettel) és egy jogász: Domokos Andrea!

És itt megáll bennünk az ütő. Hogy Duplaszabóék emberei korruptak, azt az egész ország tudja. De hogy minősíthet egy jogász jogszerűnek olyan eljárást, amely a jog többszörös megcsúfolása – mind a hallgatók, mind az oktatók jogaié, nemcsak a Doktori Iskola hivatalban lévő vezetőjéé, akit mind az eljárásból, mind a döntésből kihagytak, hanem az egész Modern Magyar tanszék oktatóié, amely témából a legtöbben pályáztak? Ki ez a Domokos Andrea, akit a kompetens és tisztességes Kapa Mátyás helyett neveztek ki a Jogi kar élére? Ha jogász, akkor a jogász-szakma szégyene, ha tanár, akkor a pedagógus társadalomé is. Szakmailag és erkölcsileg is leszerepelt. Az ÁJK Domokos Andrea személyében a BTK-s Duplaszabóékkal ekvivalens vezetőt kapott. Kapa Mátyás tényleg nem illett ebbe a sorba … amelynek Balla Péter a csúcsa. Így lett az egyetemi vezetés homogén.

- folytatjuk a hallgatók s.k. panaszaival -