Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek … egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segéljen. | Ámen.
Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:
Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…
Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.
Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:
„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)
A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…
Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.
Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.
Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.
A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)
De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.
Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.
Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.
Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.
A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…
A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.
Sonntag, 27. Juni 2010
Bischöfliches Schachspiel 2. (Püspöki sakkjátszma 2.)
Az alábbi cikket Shadow küldte be válaszul és folytatásként az előző posztra. Ez tovább árnyalja a püspöki sakkjátszmát, amelyben minden egyes húzásnál fejek hullanak a református egyetemen.
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Szerző: Shadow
A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:
http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs
Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.
http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/
A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?
Bischöfliches Schachspiel 1. (Püspöki sakkjátszma 1.)
Az alábbi cikket htk-illetékes hozzászólásként küldte, de mondanivalója olyan fontos, hogy önálló poszttá emeltük ki. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenénk a szerzővel. A Károlinak szerintünk csak egy Fenntartója van, mégpedig Bölcskei. A Dunamelléki püspöknek van bizonyos befolyása az egyetemre, kiváltképp a teológiára, de ezt nem kell túlbecsülni: fontos kérdésekben nem ő dönt, hanem Bölcskei. Így nem hisszük, hogy Szabó Andrást a sógora, Szabó István neveztette volna ki. Csakis Bölcskei tehette, miután Szabó András letette előtte a hűségesküt, és mellesleg bemártotta előtte a sógorát, Szabó Pistát. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a két püspök sakkjátszmát játszik eleven figurákkal, és ebben a sakkjátszmában szürke eminenciások súgják nekik a lépéseket. Olyanok pl. mint Kovács Barnabás stratégiai igazgató, vagy mint a semmiből felbukkant Sepsi Enikő. (Hm, ő is Enikő! Úgy látszik, Bölcskei püspök különleges vonzalmat érez az Enikő nevű nők iránt.) – A szerk.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Szerző: htk-illetékes
A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.
Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).
Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.
Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.
Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.
Abonnieren
Posts (Atom)
