Mittwoch, 23. Dezember 2009

Fröhliche und gesegnete Weihnachten (Áldott, boldog Karácsonyt!)

Karácsonyi posztunkat azokból a hozzászólásokból válogattuk, amelyek a Karácsony, a béke és a tolerancia szellemében keresik a megoldást a károlis válságra. Mindhárman új szerzőink, egyikük vadonatúj, ma Karácsonykor debütál. Az ő szavaikkal szeretnénk boldog, békés, áldott Karácsonyt kívánni olvasóinknak – a szerkesztőség.


Mary Potter (vadonatúj szerzőnk)

Tömegek várják, hogy a felső vezetés – egyetemi, egyházi – eltávolítsa a Károliról a dékánt és csapatát, s ennek mielőbb meg is kell történnie. Még egyszerűbb és tisztább megoldás lenne azonban az, ha az érintettek önként távoznának. Mindkét esetben nagy erőre lesz szükségük a résztvevőknek, s ehhez töltekezhetnek most, az újjászületés ünnepén.

Szenteste mindenki átgondolhatja a fény, a gyermek újjászületésének misztériumát, s saját helyét a világban. Hiszen mindenki valakinek a gyermeke (konkrétan és kozmikus értelemben is), és valaha tiszta lappal indult. Akinek volt már dolga kisgyerekkel, tudja, hogy nem szabad neki hazudni, becsapni, háta mögött kijátszani. Nem azért, mert rájöhet a csalásra – erre adott esetben tán nincs is esélye. Hanem azért, mert ez sokszorosan visszaüt, aki ilyet tesz, az a saját arcába tapos. Ugyanígy nem hazudhatunk Isten 20, 50 vagy 70 éves gyermekeinek, s így önmagunknak sem. Szükség van egészséges önbecsülésre, s ez valószínűleg úgy alakul ki, ha az ember – igyekezve megőrizni magában a kezdőlap tisztaságát – öntudatos felnőtté válik. Már nincs benne megfelelési kényszer, nem akar az apáknak, nagyapáknak, apósoknak stb. bizonyítani. Hanem igyekszik önmagát megismerni, meglévő tehetségét kiteljesíteni – legyen az az élet bármely területe. (Számos példa bizonyítja, hogy pl. Tesco-pénztárosként, analfabéta földművesként stb. is lehet emberhez méltó, teljes életet élni.) Ezeknek az összefüggéseknek a felismeréséhez egyetemi diploma sem kell.

Ha a fent említett csapat tagjai távoznak az egyetemről, az első látásra nagy veszteséget jelenthet a számukra (pénz, presztízs, pozíció stb.) Valójában azonban ennél sokkal nagyobbat nyerhetnek: valós önmagukat, s ezáltal az élet egészen más aspektusait ismerhetik meg. Minden tapasztalat hasznos tapasztalat, és lehetőség a fejlődésre. Ehhez ad most erőt az ünnep, hiszen a Fény az egyetlen, ami legyőzhetetlen: nincs más út.

Boldog karácsonyt Mindenkinek!

Dabledzson (új szerzőnk)

Az egyetemet valóban emberek képviselik, az egyház meg Isten népe volna.
A kérdés az : ilyen állapotában az egyháznak, mi a búbánatnak egyetem? Ha a küldetését nem tölti be, csak egy pénzmosoda, akkor minek? Persze-persze az egyház iskolarendszerére is ráférne,húsz év után a kérdés: be tölti e hivatását, szerepét és szolgálatát? Felteszek egy egyszerű kérdést: hány új egyháztagunk( választói névjegyzékben szereplő!) lett azok közül akik az elmúlt húsz évben érettségi bizonyítványt, vagy diplomát szereztek református oktatási intézményben? Ahol én mozgok a statisztika, kb ilyen: 100-ból egy!!!!
Szóval a kérdés nem álkérdés, hanem inkább néven nevezés. ha emberek csinálták az egészet akkor olyan is lesz. (Olyan is lett…) Ha meg másvalaki-akarja,akarta- Isten, akkor talán nem ártana őt is valamilyen módon megnyilatkoztatni. Én örülnék a legjobban ha a Károli kitakarítása, valami más következménnyel is járna!
Boldog Karácsony Neked is L.!

Lucianus (szintén új szerzőnk)

Isten munkája nem minden esetben – sőt a legtöbb esetben nem – könnyen értékelhető statisztikai adatként érik be. Nem dobnám ki az egyházi iskolákat csak azért, mert az ember nyomorúságából adódóan az intézményes életben naponta tetten érhető a hűtlenség, a hazugság stb. Ezen az alapon a gyülekezeteket is meg kellene szüntetni, mert azon a területen is találkozhatunk bűneink következményeivel. Az tény, hogy a Károli nem a Lélek egységében született, ezért még több nyomorúságot hordoz. Ennek a blognak a szerzőjét (szerzőit) mélyen megbánthatták egyesek ott az egyetemen. A megoldás minden bizonnyal azzal kezdődhetne el, ha tőle (tőlük) őszintén bocsánatot kérnének, és igaz szeretettel kiengesztelnék őt (őket). Ez a “karácsonyi megoldás”. Ezzel állna elő az a helyzet, amelyben a visszásságokat is helyesen lehetne kezelni.
Boldog Karácsonyt!

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen