Der hinterfotzige András Szabó (A lesből hátbatámadó Szabó András)

Az alábbi írás Eötvös kollégistától hozzászólásként érkezett a Public enquiry 2-ra (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/19/public-enquiry-2-veto-and-revenge-nyilvanos-nyomozas-2-veto-es-valasz/) – a szerk.

Szerző: Eötvös kollégista

Elöljáróban mindjárt megmondom, hogy nem én vagyok az Eötvös kollégista,hanem még a szüleim voltak anno. Ennek majd a későbbiekben lesz jelentősége.

Megdöbbentőnek találom azt a módszert, amit ebben az áprili 6-i jkv-ben olvasunk, és amit Szabó András – ahogy olvasom a Református Életben – már vagy 15 éve meglehetős sikerrel újra meg újra alkalmaz. A gyanútlan távollévőt távollétében megfúrja. Elhíreszteli róla, hogy ilyen meg olyan, az illető azt sem tudja, mivel vádolják, és már el is ítélik. Ez a jegyzőkönyv számomra megvilágosodás volt. Mindig is tudtam, hogy a “Csöndes tisztogatás”, ahogy megjelent a Református Életben, aztán a betiltott blogon, igaz (újra olvasható itt: http://karolisbotrany.blogspot.com/2009/10/csondes-tisztogatasok.html - a szerk.), de ez az április 6-i jegyzőkönyv a kézzelfogható bizonyíték. Szabó előterjeszt. Aki ellen, az természetesen nincs ott. A jelenlétében aligha merne. Feláll és elsorolja a vádjait. És senkit nem zavar, hogy a megvádolt nem válaszolhat. Rábólintanak a vádakra. Különösen, ha az előterjesztő a dékán. Mernének is tiltakozni. És a puszta rágalmakra kimondják a halálos ítéletet. Ezért olvashatjuk a MAB-határozatban a MAB-honlapon és ezen a blogon, hogy így ne. Soha, sehol, semmikor. Ha már kivégzés, ne ilyen szabósan. Legalább a stílusra ügyeljetek. Biztos sok rosszat el lehet mondani arról, akit ti Menynek neveztek, de az, ami ebben a jegyzőkönyvben van, nem az ő műve. Ez a hamisítatlan Szabó András. A kis paplanaláfingó.

A kisstílű, sunyi, büdös alattomos gazember.

Szabó Andrásról már előbb hallottam, mint ahogy ti itt blogolni kezdtetek róla. A szüleim kb. abban az időben voltak kollégisták, amikor ő. Teljesen meg voltak döbbenve, amikor megtudták, hogy dékán lett. Mindig jelentéktelennek látták, de nem olyannak, aki meghúzza magát jelentéktelensége tudatában, hanem betegesen irigynek, féltékenynek, rosszindulatúnak és főleg sunyinak, aki folyton azon töri a fejét, hogy tegye el láb alól a riválisait. Mert hogy a többiek okosabbak és tehetségesek nála, azt mindig is tudta, ette őt a sárga irigység. Általában erre indult be mint fúrógép. Ezt az egyet már akkor is ügyesen csinálta. Már a koleszban is sok áldozata volt. Kirúgták őket, koholt vádak alapján, és sose tudták meg, ki vádolta be őket. Elkullogtak, mint a megvert kutyák, még ők szégyellték magukat. Nem azért, mert elkövettek valami súlyosat, hanem hogy így elbántak velük. Személytelenül. Nem volt megfogható ellenség. Felszívódott. És nem értették, honnan jött ez a csapás. Mint derült égből a villám.

A szüleim szerencsére már akkor jó barátságban voltak egymással, összetartottak, voltak barátaik, meg tudták védeni magukat. Mert őket is megrágalmazta Szabó. De nem ám nyíltan, hanem folyosói suttogással kezdte róluk terjeszteni, hogy nem is jár nekik a kolesz, hogy nem is abba a szociális kategóriába tartoznak. Hogy a szüleik kulákok, burzsujok stb. Nem jár nekik szociális segély, az olyan igazi szegények elől csalják el az állami támogatást, mint ő, el kellene mondani a kisztitkárnak, meg a kolesz vezetőinek, hogy rúgják ki őket. Szüleim szerencsére utána tudtak járni, honnan jön a pletyka. Elkapták a kis sunyi Szabót, a dióira léptek, hogy mért terjeszt róluk hazugságokat. (Nem attól lett impotens, már azelőtt is az volt.) És mi volt a válasza? Olyan igazi szabós: „Neménvótam”, „fogalmam sincs, én is úgy hallottam” stb. De a barátaik egyértelműen beazonosították a forrást. A szüleim otthon csak úgy emlegették, hogy a paplanaláfingó. Aki alattomban ügyködik.

A módszer már akkor is ugyanaz volt, mint amivel megfúrta itt a dékánokat, rektorokat, rektorjelülteket ahogy olvasom, és egyáltalán mindenkit, aki egy fejjel magasabb nála és ezért az útjában volt. Amikor a szüleim olvasták a Református Életet, úgy érezték, ütött az igazság órája. Végre megkapja ez a gyáva, sunyi kis rágalmazó, amit érdemel. De korai volt az öröm. Szabó András még mindig dékán, és az áldozatok még mindig áldozatok. És a módszer még mindig ugyanaz: az áldozat rágalmazása a távollétében, hogy ne tudjon védekezni, ne tudjon válaszolni.

Mire várnak még az illetékesek? Hogy megszólaljon a lelkiismerete?

Lelkiismerete csak embernek van, nem ilyen aljas kis patkánynak.