Stinkende Kohle und Wissenschaft (Szabó András dohánya és tudománya)

Kitűnő tanulmány érkezett Gadamer nevű munkatársunktól Szabó András "dohányáról" és "tudományáról", melyet 2 részben közlünk - a szerkesztőség.

I. Stinky Chink (Szabó András dohánya)


„Nagy volt a tudósnak az ő tudománya, de mi haszna, ha kevés volt a vágott dohánya.”

(Arany János: A tudós macskája)

Először is helyezzük el Szabó Andrást, az irodalomtudomány akadémiai doktorát, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánját a magyar kálvinista tudományosság világában! Hívjuk segítségül a nagy kálvinista költő, Arany János „A tudós macskája” című versét. Ebben olvashatjuk: „Nagy volt a tudósnak az ő tudománya, de mi haszna, ha kevés volt a vágott dohánya.”

Nos, Szabó András egy olyan tudós (?), akinek a költemény szereplőjével szemben rengeteg a dohánya és nagyon kevés a tudománya. Beszéljünk akkor a dohányról, illetve arról, hogyan szerzi azt Szabó András, az ember (?).

Úgy tűnik, Szabónak az a latin közmondás az életelve: Pecunia non olet (a pénznek nincs szaga). A mondás a római nyilvános vizeldék fizetőssé tételekor keletkezett. A latin szakos Szabó sokat tanult a régi rómaiaktól: az ő pénze még ennél is büdösebb forrásokból származik. Kapott ő már nyolcmillió forintot ajándékba fő szponzorától, Princz Gábortól. Persze nem az azóta jogerősen elítélt bankár privátszámlájáról, hanem a magyar történelem legcsúfosabban csődbe ment bankjától, a rossz emlékű Postabanktól.

Dolgozott (?) ő pénzért a Veszprémi Egyetemen. Itt kötött örök barátságot az orosz szakos Kovács Árpáddal, annyira összemelegedtek, hogy magával hozta Kovácsot, aki igazi fregoli a KRE Bölcsészettudományi Karán: nem ért semmihez, ezért mindenhol bevethető. Pillanatnyilag a MAB által felfüggesztett Irodalomtudományi Doktori Iskolát vezeti. Mivel Kovácsnak csak orosz szakja van, a KRE BTK-n pedig az alapképzésben ez nem szerepel: igazi trouvaille Kovács alkalmazása. NEM ÉRT SEMMIHEZ. Fő tevékenysége mostanában az, hogy helyesírási és stilisztikai hibáktól hemzsegő körleveleket küld, amelyekben elhatárolja magát előző körleveleitől.

Ebből is látható, hogy Szabó hűséges a barátaihoz, mindenhova hurcolja magával őket. Hurcolja feleségét, Petrőczi/Ludvig Évát is. Veszprémben tartott a nagyságos asszony egy kis horror show-t, versírókurzus címen: képzeljük csak el, az osztályelső úgy írt, mint Petrőczi! Utána Rév-Komáromba vezetett az útjuk, ahol euróban kapják a fizetésüket azért, hogy az ottani magyarokban az elviselhetetlenségig fokozzák az anyaországiak iránt érzett utálatot és megvetést.

De a dékánházaspár legszívesebben nem keresi, hanem kapja a pénzt meg minden mást. Amikor 50 négyzetméteres paneljükből a főváros legrosszabb hírű lakótelepéről beköltöztek belvárosi 140 négyzetméteres luxuslakásukba, a KRE fizette a lakás árának egy részét (Princz Gábor is besegített, tudjuk), valamint a teljes, luxus színvonalú felújítást is. Hiányzott a berendezés: de erre is volt testvéri megoldás. Az örökös nélkül elhunyt református emberek hagyatékából szolgálták ki magukat: antik bútorokat, kincseket érő csillárokat, szőnyegeket, festményeket szállítottak az egyetem által fizetett kamionok a Mátyás utcába. Ezek között fényképezteti magát Szabó és Petrőczi, ezeket mutogatják „családi örökségként”, beleértve a falakon függő olajportrékat, az ezeken ábrázolt embereket azóta „őseik”-ként adoptálva.

De nincs olyan kicsi fillér, amiért nem szégyellnének meggörnyedni. Az egyetemi fogadásokon kibővített családjukkal együtt vetik rá magukat az ennivalóra. Kalandozó utakat folytatnak német, holland, angol, sőt skót testvéreinkhez: az utolsó piculát is kirázzák a zsebükből éppúgy, mint a külföldön élő kálvinista magyarokéból. Gömöri György, Kabdebó Tamás sokat tudna erről mesélni!

Gyerekeik rájuk ütöttek: Évike lányuk egyszerre 16 (!!!) bundát zsákmányolt a holland szeretetszolgálattól. Efféle gazdálkodás mellett nem csoda, hogy mindkét gyermekük, András és Évike is tekintélyes budapesti öröklakásokat mondhatnak magukénak! S mindez a gazdagodás Szabó professzorságának illetve helyettes és rendes dékánságának (olykor helyettes rektorságának) tizenkét éve alatt. 1998 tavaszán a lerobbant panelban laktak, még bútoruk se volt, Petrőczi pedig turkálókból öltözött. Most is ezt teszi egyébként, csak a fizetésről szokott le. Helyesebben versekkel „fizet” a rongyokért. Ez Szabónak és családjának „emberi” arca.