Aufbahrung (Tetemrehívás)

Elhunyt Szilágyi Ferenc.

2010-02-19 09:28:27

Elhunyt Dr. Szilágyi Ferenc (1928-2010), az irodalomtudományok doktora, nyelvész és költő, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékánja (1993-1997), a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet egykori vezetője. Két évvel ezelőtt, 80. születésnapján Pusztai Ferenc így méltatta őt: http://www.c3.hu/~magyarnyelv/09-1/szilagyif.pdf

Temetéséről később intézkednek. (http://www.kre.hu/kre_btk/)

Arany János nagy református költő és nagy látnok volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy előre látta Szabó András balladai szerepét a Református Egyetem megrontásában. A minap már idéztük Aranyt, Ágnes asszonnyal kapcsolatban, aki ateista és katolikus létére szintén felsejlik több Arany-műben (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/15/bishops-blessing-aldaskeres-a-karolira/: “Ágnes asszony”, “Cimbalom” kommentek). De az igazi aranyi balladahős a kálvinista Szabó András. Őhozzá nemcsak fragmentumok rendelhetők, hanem egész, kerek balladák. A hamis tanú Szabó Andrásra átírt változatát ezen a blogon már publikáltuk ( http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/12/12/andras-szabo-the-false-witness-szabo-andras-a-hamis-tanu/). A tudós macskájához való hasonlatosságát folytatásokban fejtettük ki (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/chink-and-art-of-andras-szabo-1-part-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-1-resz/ (Szabó András: A tudós macskája 1.), http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/stinky-chink-and-art-2-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-2/ (Szabó András: A tudós macskája 2.).

Néhány nap múlva, a Református Egyetem első dékánjának temetésén a kálvinista Szabó András egy másik Arany-ballada, a Tetemrehívás kulcsszerepében lép fel: ő lesz Kund Abigél.

És tömegek várják már, hogy a Vörös Rébék címszerepét is eljátssza.


Az alábbi írást Prudens küldte be hozzászólásként abból az alkalomból, hogy meghalt Szilágyi Ferenc, a Károli bölcsészkarának első dékánja, egyszersmind Szabó András első áldozata (Szilágyi Ferenc dékán és intézetigazgató kinyírásáról ld.: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/11/06/the-unseccessefull-takeover-a-meghiusult-puccs/, 1. bekezdés). Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy a kommentet önálló posztként közli.


Szabó András dékán már megint egy Arany-balladát juttatott eszünkbe. Volt már ő A hamis tanú is (vö. Szabó András, A hamis tanú c. posztot a fenti linken). Most a Tetemrehívást idézte eszünkbe, ahogy első áldozatának, Szilágyi Ferencnek, a KRE BTK első dékánjának halálhíre elért bennünket. (Ahhoz, hogy Szabó minden áldozatának helyet adjon, a Kerepesi munkásmozgalmi parcellája is kicsinek bizonyulna.)
Idézzük fel a legfontosabbakat! 1993. októberében létrejött a Károli Gáspár Református Egyetem: a százötven éves teológia a Bölcsészettudományi Kar megalapításával egyetemmé bővült. Első dékánjának Szilágyi Ferencet választotta a fenntartó Duna-melléki püspök, Hegedüs. Ekkor Szabó András még kártékony cikkeket írt a református egyetem ellen, de miután létrejött, ő is részt kért belőle. Szilágyi jogosan gyanakodott Szabóra, nem akarta odavenni (csak óraadóként), de Szabó Barátossy Jenő főtitkár segítségével a dékán háta mögött kötött szerződést az egyetemmel, így főállású oktató lett. Fél évvel később ugyanezzel a trükkel behozta feleségét, Petrőczi Évát is. Szilágyi utálta őket aljasságukért és mohóságukért, Petrőczit meg külön is giccses verseiért, lompos külsejéért, meg azért, mert őt, minden felhatalmazás nélkül bizalmaskodva “Ferinek” kezdte szólítani.
1998 tavaszán Szabó puccsal eltávolíttatta Szilágyit a kar éléről. Külföldi konferenciáról hazatérve Szilágyi csak azt vette észre, hogy már nem dékán. Szabó vele szemben is, mint későbbi áldozataival szemben a suttogó, rágalmazó propaganda módszerét alkalmazta.
Aztán átrendezte a magyar intézetet (felmondatott Huszár Ágnesnek, az intézetvezető-helyettesnek, nem köttetett szerződést Beke Alberttel, Hubert Gabriellával és Hubert Ildikóval), odahozta viszont Nádor Orsolyát, Szitár Katalint.
Szilágyi sose heverte ki ezt az alattomos támadást, mindig panaszkodott Szabó végtelen aljasságára. Családjában nem volt ritka a 100 éves életkor, ehhez képest ő korán halt meg: megalázva, megszégyenítve Szabó által.
Kíváncsiak vagyunk, lesz-e annyi arcátlanság Szabóban, hogy elmegy a temetésére. (Gyanítjuk, hogy lesz.) Tetemrehívás lesz ez Arany értelmében. Képes lesz arra, hogy hazug szavakkal búcsúzzon áldozatától. Ilyen balladai pillanatokban szokta kinyújtania a halott a koporsóból jéghideg kezét, hogy gyilkosát maga mellé rántsa a sírgödörbe. De, mint tudjuk, Szabó jó református (???), így, a Zsoltárossal mondja: “Nincsen szívem félelmére nézni sírom fenekére.”
Még egy Arany ballada címszereplőjeként szeretnénk látni Szabó Andrást. A Vörös Rébék címszereplője, miután sok “bajt és kárt” okozott (Hess, madár!), a vers végén ELREPÜL. Szeretnénk végre látni repülni Szabó András dékánt, s biztosak vagyunk benne, meg is látjuk.
Nem tűri MÁR SOKÁ A TEREMTŐ EZT A BLASZFÉMIÁT!