Dekane und Kandidaten: von Kulin bis Sepsi (Dékánok és dékánjelöltek: Kulintól Sepsiig)

Az alábbi írást Genfi emlékmű hozzászólásként küldte be. Mondanivalóját azért érezzük annyira fontosnak, hogy posztként közöljük, mert bizonyítja, hogy azt az intézményt, amely a református értelmiség egyeteme kellene hogy legyen, a református eszményektől idegen, egyetemi oktatásra alkalmatlan banda tartja megszállva és védi éppen a református értelmiségtől. Amikor Sepsi Enikő főtitkár és bölcsész dékánjelölt úgy nyilatkozgat újságoknak és internetes fórumoknak, hogy „legyen a református elitnek egyeteme”, és hogy ide kellene vonzani a református értelmiséget, akkor vagy cinikusan és hidegvérűen arcul köpi a református értelmiséget, vagy annyira naiv és tájékozatlan, hogy maga sem tudja, mit beszél.

Kulin Ferenc megítéléséről megoszlanak a vélemények szerkesztőségünkben. Őt tartjuk az utolsó törvényes dékánnak, akit utódja, Szabó András, puccsal fosztott meg a hivatalától. Tény azonban, hogy a habilitációja miatt, amelyet abban a doktori iskolában valósított meg, amelynek elnöke egyik beosztottjának az APÓSa, zsarolhatóvá vált. Azért nem vetett gátat a MENY ámokfutásának, mert előbb a habilitációját féltette, utóbb pedig professzorsága álmát.

Az utolsó szuverén dékán tulajdonképpen Raffay Ernő volt. Ő – történész lévén – nem függött az APÓStól, és nyugodtan ignorálhatta annak a MENYe által közvetített ultimátumait. Nem engedett a zsarolásnak, és lám, igaza lett: a fenyegetések mégsem váltak valóra. A legtöbb szakot és a Doktori Iskolát az ő uralkodása alatt akkreditálták. Az APÓS omnipotenciája tehát eltúlzott legenda, amelyet a MENY nemcsak terjeszt, hanem fegyverként alkalmaz: „Felveszed állásba, akit mondok, vagy nem akkreditál a MAB”, vagy: „Ha nem rúgod ki, akit mondok, akkor nem akkreditál a MAB.” A Kulin személyére szabott zsarolás pedig így hangzott: „Azt csinálod, amit mondok, vagy nem leszel professzor”. Csoda-e ha Kulin, aki 67 évesen még csak docens, engedelmeskedett, és hagyta eluralkodni a MENYt és bandáját.

Most már nincs a MAB-ban Képzési Ági Bizottság, és a társadalomtudományi kollégiumnak sem APÓS úr az elnöke. Viszont ő az elnöke a professzorcsináló bizottságnak. Talán csak nem azért kaparintotta magához ezt a posztot, hogy hivatali ideje alatt FIÁból és MENYéből is professzort csináljon? És ő az elnöke az akadémiai doktorokat gyártó bizottságnak is. Nagyon nem volna szerencsés, ha azon az egyetemen, amelyen a MENYe regnál, a következő dékán irodalmár lenne, mert már eleve beleszületne egy függő pozícióba. Hacsak nem olyanvalaki az illető, akinek már minden rangja és címe megvan, így se félnivalója, se kívánnivalója nincs APÓStól.

Voltaképp akárki tudna fungálni önálló, szuverén dékánként, ha ezt az APÓSával zsaroló és fenyegető személyt eltávolítanák végre a református egyetemről. Lehetőleg mindenféle egyetemről. Mert szellemi képességei nem erre a pályára predesztinálják.

Az egyetlen tőkéje az APÓSa. Ezt azonban jól forgatja.

Szerző: Genfi emlékmű

Nem kell Kulin mellett egy jó szót se szólni. Gyáva volt minden kritikus helyzetben és egyáltalán. Nem fűződik a Károlin semmi lényeges a nevéhez, csak az, hogy nem tanult semmiből és másodszor is maga mellé vette Szabó Andrást, aki ismét hátbadöfte, hogy a dékáni székébe ülhessen. Szabó megvárta Kulin 65. születésnapját és arra a napra szerveztette a Kari Tanács ülését, ahol leváltották (a születése napján! – stílusos nem?). Persze az ilyen tehetetlen ember meg is érdemli!

Ezúttal nem rohant a sajtóhoz, mint az első kirúgása idején (a HVG-hez), hanem kivárt és cserébe habilitálhatott. A szerencsétlen 67 évesen azt hiszi, hogy professzor lehet a Károlin, ahol Hansági és Szabó nyírták ki, mert a Kulcsár-Szabó klán útjában állt (nem tartozott az érdekszférájukhoz)! Ennyire naívan hülye csak Eisemann volt, ám ő teheti, mert ő a klán abszolút támogatottja lett idős korára, közel 60 évesen. Kulin erkölcsileg nem züllött olyan mélyre, mint Eisemann vagy Hansági. Csak hallgat, pedig sokat tud. (És hát tudjuk, hogy “vétkesek közt cinkos, aki…”) – Betömték a száját a habilitációval és önként fogja be a száját a professzorságért.

Miért ennyire opportunista Kulin? Mert ő egy – a változást idejében nem értő és – betoji antallista, aki inkább kártékony, mint hasznos. Ezek az antallisták nagyobb károkat okoztak a gyávaságukkal, mint a kommunisták, akiket – személyes kapcsolatrendszerük miatt – tudatosan védtek. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb antallista (maga Antall is 1/4-ben anyai nagyapja révén) “érintett” és származásilag hiába áll közelebb a kereszténységhez, mentalitásban mégis a zsidósághoz tartozik; hasonlóan Kulinhoz, aki “feles”. Népiesnek állítódott be (állította be magát?), aztán “liberális nemzeti jelzőt” kapott az áruló Lengyel Lászlóékkal együtt. A szocilizmusban MSZMP-tagként ellenzéki volt a Mozgó Világnál (belső ellenzék), aztán az antallistákkal csak félig váltottak rendszert – éppen az “érintettségük” miatti megalkuvások okán, pl. direkt elmismásolták a Zétényi-Takács-féle kárpótlási törvényt is (amivel az egykor államosított keresztényeket reális kártérítéshez juttathatták volna). Kulin Antall külügyi felelőse volt. Ezek az antallisták aztán beszivárogtak az egyetemi katedrákra (Bod Péter Ákos, Katona Tamás, Jeszenszky, Andrásfalvy Bertalan, Für Lajos stb.) Ezek között elég sok református volt, mint pl. Bod Péter és Für is, akik nem kerültek a református egyetemre (pedig intellektuálisan toronyként magasodnak a törpe és szürke Szabó András fölé!). Nem került be a református egyetemre a református Szegedy-Maszák Mihály sem. Ez Kulin territóriuma lett (a barátját, a rőt Alexa Károlyt hozta magával az egyetemre, aki ugyanúgy komcsi volt a rendszerváltás előtt, és ő is antallistává lett azután az MTI vezetőjeként. Ilyenekkel vette körül magát Kulin (a hasonló a hasonlónak örül alapon), de nem volt képes karakteres dékán lenni: az Ő bűne és gyengesége, hogy Szabó Andrásék kinőtték magukat! És rajta keresztül rátelepedett az egyetemre a Hansági-féle identitászavaros egykori msz(m)p-s és szdsz-es horda (Hermann Zoltán – egyelőre még szólóban, de már készíti a helyet a feleségének – Kovács Árpád mindjárt fiastól, vagy Kun Miklós feleségestől stb. stb.), akik most már mint nagy demokraták és egyetemi oktatók – különféle címekkel, rangokkal – védik a református egyetemet. De kiktől is? Hát a keresztyénektől és a színvonaltól, mert ha nem védenék és nem csak a sajátjaikat engednék be maguk közé, akkor kiderülne, hogy sem nem keresztyének, sem nem színvonalasak, csak az egyetem cégérére és reklámanyagára (meg “küldetés-nyilatkozatába”) írnak mindenféle kötelező szöveget, “mintha egyetem” volna ez a kóceráj a keresztyénség égisze alatt. Na de ezekkel a személyekkel? És ezeknek a munkásságával?
Ez a bűne a gyáva és nem cselekvő Kulinnak és az antallista-féle “úriemberségnek”. Ezek nagyon nem azok – Sepsistől vagy nélküle.