Wanderzirkus (Vándorcirkusz a tudomány)

Friss hír 2010. Karácsony

Itt keress bennünket:

http://jhnnsclvn.wordpress.com

(Újabb cenzúra! A jhnnsclvn.wordpress.com blogot letiltották a magyarországi keresőgépekből, ezért csak közvetlenül érhető el a fenti linken.)



Travelling Circus (Vándorcirkusz a tudomány)

Posted by jhnnsclvn on november 21, 2010
http://jhnnsclvn.wordpress.com

A PhD-védések lassan már jobban hasonlítanak egy országos vándorcirkuszra, mint tudományos happeningre. A Károli Gáspár Református Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának tavaly megbukott két jelöltje, Mészáros Márton és Baranyai Katalin, szinte vándorcirkuszosként járják az országot ugyanazzal a produkcióval (Károli, Szeged ill. ELTE, Károli, Miskolc). Remélik, hogy valahol tapsot aratnak, bár eddig csak füttyben volt részük. A vándorcirkusz törvénye a haknizás, fokozatszerzésre azonban ezt a módszert törvény tiltja.

Hogy Mészáros Márton hogy viszonyul a törvényekhez, azt megtudhatjuk röviddel bukása után a Hansági-Mercenaries elektronikus folyóiratában, az Újnautilusban megjelent posztjából. (Ugyanott, ahol a Bölcskei elleni csasztuskát, a Besúgó-dalt is publikálta, majd amikor idéztük, gyorsan eltüntette.) Mészáros szerint a törvények arra valók, hogy kijátsszák őket, és ebben nem átall Deák Ferencre hivatkozni. Deáknál az „adócsalásra” való bátorítás köztudottan a Habsburgok hatalmát volt hivatva szubvertálni, míg manapság a csalás saját gazdaságunk destabilizálásának eszköze, és a becsületes polgártársak megrövidítéséé. (Nagyon hasonlóan érvel Pethő Sándor a hanganyag nem publikált részében, mikor a csalók nevében felháborodik a feljelentéseken.) Mészáros is ezt teszi az alábbi posztban – stílszerűen, Friedre hivatkozva:

“Kafka utódállamaiban (© Fried István) az agyonbürokratizáltság valamint az urambátyámvilág groteszk elegyéből egyenesen adódó káosznak, úgy a működőképesség határa fölött néhány ezrelékkel, van egy bizonyos nyugalmi állapota. Ez a nyugalmi állapot idővel minden intézményben és rendszerben beáll, lényegében ez teszi lehetővé, hogy járjanak a villamosok, tanítsanak a tanárok, gyógyítsanak az orvosok, legyen nyugdíj. … Ez a stabilitás azonban csak látszólagos. Egy olyan helyen, ahol a haza bölcse nyíltan szólította fel híveit, hogy ne fizessenek jövedéki adót, és ahol az adócsalás máig kurucos hazafiságként tűnik fel, nevezhetjük ezt akár afféle történelmi szokásjognak is: vannak törvények, rendeletek, lennének szabályok, melyekről … általában az derült ki, hogy a) betarthatatlan b) életszerűtlen … Következésképp, aki itt bármit is működtetni akar, annak trükköznie kell, el kell tekintenie, máskor meg úgy kell csinálnia, mintha. … valahol mélyen mindenki sejti, hogy itt kb. ez az, ami még belefér, ha megbolygatjuk, még talán ez se lesz. Az így működő rendszer persze a számonkérhetetlenség bölcsője, óvodája, egyeteme. Belédverik, kussolj, ez így működik, ez ilyen, tanulj meg lavírozni benne.” (Mészáros megtanult lavírozni, patrónusától, Hanságitól, pedig megtanulta, hogy nekik „minden belefér” – a szerk.) http://ujnautilus.info/node/861

A továbbiakban Mészáros elítéli Jászberényi Sándort, aki a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj szerinte törvénytelen odaítélése miatt feljelentést tett. Mészáros szerint ugyanis testületek mégoly törvénytelen döntéseit vitatni „gittrágás”: ha túlnyeretnek minket és a másikat földbe döngölik miattunk, vagy mi magunk tesszük ezt másokkal, kerítsünk gyorsan egy lelkészt vagy egy barátot, hogy szabaduljunk rossz lelkiismeretünktől, aztán folytassuk ugyanúgy.

A döntési mechanizmus a szerző szerint is „unalmas, vacak, cinikus”, de aki bízik benne, az még ciknikusabb (sic!). Dühöt vált ki belőle, ha valaki ebbe „szögesbakanccsal belegyalogol”, és felborítja a maffiózók status quo-ját, ami az urambátyámos világ kegyenceinek (mint ő maga) kényelmes. A kiszorítottaknak viszont (mint Jászberényi) elfogadhatatlan. Ezért előbbi vehemensen védi, utóbbi vehemensen támadja a mechanizmust. Nem elvekről van szó, hanem pozíciókról, előnyökről, azaz pénzről és hatalomról: a belül levők védik belterjes világukat a kívülről ostromlók ellen.

Milyen döntést vitat Jászberényi? A szerző szerint is teljesen törvénytelent: a bizottság ad hoc áll össze, a tagok nincsenek megfizetve, ezért a pályázati anyagokat úgyszólván meg se nézik, a pályázat egyébként sem jeligés (!), így a nyerteseket úgy választják, mintha nem is lenne pályázat, az ismerősök közül, urambátyámosan, sőt, az érintett kurátor a döntés idején ki sem megy a teremből… (Pontosan úgy, ahogy a Károlin doktori ösztöndíjakat, fokozatokat, állásokat osztogatnak, a pályázatok már el sem jutnak a grémiumok elé, csak a kész döntések, amiket illik egyhangúan megszavazni. Más véleményen levőknek kuss… – a szerk.)

Mészáros végkövetkeztetése, miután úgy tűnik, hogy a mechanizmus rohadtságát és a korrupciót átlátja, ezek után megdöbbentő. Kiderül, hogy ő a mechanizmus legkorruptabb, legcinikusabb láncszeme, mert ennek ellenére védi a rendszert, ezt teljesen normális működésnek találja: ilyen és kész, vegyék a veszetesek tudomásul, hogy vesztesek. Ezt írja ugyanis: „a 2010-es Móricz irodalmi ösztöndíjakat kivétel nélkül arra érdemes személyek kapták, a második körben a törvény betűjének is megfelelve… Mert rövidre zárva miről is folyik a vita? Hogy az érintett kurátor a szavazás idejére nem vonult ki a teremből?” Számára ez bagatell. Holott ez a döntő. Nagyon nem mindegy, hogy a mi érdekünk képviselője ül a zsüriben, vagy a vetélytársé. (Mészáros ügyében mindig sok „érintett kurátor” ül a testületekben: Hansági, Petrőczi Eisemann, Bednanics, Hermann, Simon – ők voltak a károlis PhD-bizottság tagjai. Szegeden ugyanez van: Fried, Pál, Balázs Mihály…)

Mi Mészáros „filozófiájának” lényege? A rendszer fenntartásának cinikus igenlése, lehetetlenségének feltárása mellett, mert a rendszer ellen lázadók szerinte rosszabbak magánál a rendszernél is. Hogy miért? Mert asztalt borítanak – beláthatatlan következményekkel. Kinek fáj ez? Akinek van vesztenivalója. Akinek nincs, miért ne borítana? Az beszél így, aki természetesnek tartja, hogy ő győztes, nem a saját érdemeinél fogva, hanem mert mások azt csinálnak belőle. Mélységesen amorális gondolkodás.

Egyszer már megbukott disszertációt törvényesen nem lehet újra benyújtani. De az urambátyámos világban lehet: ugyan már, ne vegyük olyan véresen komolyan a törvényeket, ha a mi kutyánk kölykéről van szó, hadd haknizza végig vándorcirkuszosként az országot ugyanazzal a számmal. Hátha legközelebb szerencséje lesz, és nem zuhan le a trapézról. Tudjuk, mit gondolnak Mészáros és „kurátorai”: a törvények arra valók, hogy ne tartsuk be őket, színleljünk, tegyünk úgy, mintha… Mintha ez lenne az első fellépése az országos vándorcirkuszban. Mészáros valóban azt is reméli, hogy nem olvassák el a bizottság tagjai az opuszt, mint ahogy a kurátorok sem a pályázatokat, amik fölött ítélkeznek (és ezen Mészáros egyáltalán nem ütközik meg, sőt!), pláne nem hasonlítják össze a bukott szöveggel. Íme a mészárosi kategoricus imperativus: hazudjunk, hunyjunk szemet, hagyjuk hogy belavírozzanak a csalók és szélhámosok a tudósok kikötőjébe, köztük ő maga, a kisstílű bűnöző: MÉSZÁROS MÁRTON.

Posted in HungarianCalvinistUniversity | Tagged: Cheating is a business as usual by Mészáros, Impostor's philosophy: Márton Mészáros, trickery and fraud is a normal practice