Eine völlig unbedeutende calvinistische Konferenz (Egy teljesen jelentéktelen kálvinista konferencia)

Kedves Olvasóink!Beszámoló helyett álljon itt néhány hozzászólás a Magyar Református Egyház hivatalos honlapjának fórumáról (www.református.hu), amelyekben a jelenlévők reflektálnak a Senkiföldje szervezésében a Senkik által megtartott előadásokra.2009.11.11. 09:37 - gergely:

Hogy sikerült a Kálvin-konferencia? Nem tudok elmenni, innen a végekről nehéz figyelemmel követni a dolgokat. De az nagy büszkeséggel töltött el, hogy maga Pálinkás professzor, a MTA elnöke nyitja meg a konferenciát. Aki ott volt, írja meg, mit mondott! És milyenek voltak az előadások? Remélem, méltóak a magyar reformátusság kulturális hagyományaihoz! Várom a híreket!!!!
Áldás, békesség!

Válasz:
2009.11.11. 22:15 - Marci:Áldás, békesség Gergely barátom!
Ne sajnáld, hogy nem tudtál eljönni, ennél jelentéktelenebb konferenciát nehéz elképzelni. Az Akadémia elnöke – mint várható volt – kimentette magát, nyilvávalóan nem akart egy bűnbandával kompromittálódni. A dékán előadása ugyanolyan dögunalmas, mint az egyetemi órái. Ha lexikont olvas fel, legalább ne kezdő kisiskolás hangon, intonációs és lélegzéstechnikai hibákkal tegye, mint aki most tanul olvasni. Akkor már a feleségéé érdekesebb volt. Abba legalább az őrület eredetisége színt vitt. Érdemleges közönség nem jött el. A dékánon és sleppjén kívül más nem volt. A hallgatóságot a diákok érdektelen tömege tette ki, akiket odakényszerítették “vattának”. Vatta-szerepüket látványosan demonstrálták. Ültek a földön, sms-eztek, olvastak, dumáltak, malmoztak. Csak testben voltak jelen, lélekben nem. De igazuk volt. Nem volt egyetlen érdemleges új gondolat ezen a két napon. Monoton, lélektelen statisztikai előadások, minden spiritusz nélkül. Az igazi mélypont dékánhelyettes asszony fellépése, akinek nemcsak kattogó írógéphangja monoton, hanem szikkadt tapló agyának sablonos szüleményei is. Mellesleg illettek természetellenes hajszínéhez, amely azonban méltó volt ehhez a TESCO-pénztáros fejhez. Ez a fej sokkal érdekesebb volt, amikor hallgatott. Akkor már nem is TESCO-pénztároshoz hasonlított, hanem egy ELEMES JÁTÉKKUTYÁhoz. A közönség soraiban ülve feszült figyelemmel csüngött a hierarchiában fölötte álló dékán, és főleg a püspök szavain, akit megjátszott odaadással próbált hipnotizálni. Fejébe mintha duracell elem lett volna építve, eközben egyfolytában le-föl járt, olyan intenzíven bólogatott, hogy teljesen elterelte a figyelmet a beszélőről. A hallgatóság szeme jojóként járt le-föl, ennek a fejnek a mozgását követve. A szónokról közben mindenki elfeledkezett. A hipnózis sikerült, csak nem a célszemély esett transzba, hanem a közönség. Ahogy véget ért a beszéd, a fej is hirtelen megállt valahol mozgása közben. Az előadások végén mindenkit jobban foglalkoztatott dékánhelyettes-asszony ide-oda billegő feje, mint az érdektelen előadás esetleges – nehezen fellelhető – tartalma. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi mozgatja ezt a borzalmas Gorgó-fejet: tartós-elem vagy esetleg egy kezdődő Parkinson-kór? Szegény, öregedő kreatúra. Egyre neurotikusabb lesz, hangja egyre rikácsolóbb, hajszíne egyre rikítóbb. (A mostani festés határozottan még kevésbé sikerült, mint az eddigiek, talán jobb lenne szürkén hagyni, mint ahogy poetessza teszi, az legalább természetes.) És még mindg kaparnia kell. Még mindig nem érezheti magát biztonságban. Sőt: egyre kevésbé.Az egész borzalmas volt. Az egyetlen tanulság, hogy mindkét dékánhelyettes asszony (a cserépkutyafejű, vakondszőrű MENYen kívül az erősen nyugdíjkorú, hollófeketére mázolt, fejtetőn hófehérhajú, amit mindenki lát, mert nettó magassága 140 cm, gonosz törpe dékánhelyettes) mechanikus tömegeket tud mozgósítani a semmire is. Ám csak testben mozgolódtak az odaparancsoltak. Amint a bűnbanda megbukik egyszer, eltűnnek mögülük ezek a lélektelen tömegek is. Nemcsak kiállnak mögülük, hanem átállnak.

Gergely barátom! Ne sajnáld, hogy nem voltál ott: időpocsékolás lett volna részedről. Részükről viszont ez az egész a reformáció eszméjének megcsúfolása volt. Egy felsült, elbukott bűnszövetkezet szájára merte venni a nagy reformátorok nevét. És nem omlottak rájuk a falak, nem szakadt rájuk az ég. Még nem…
2009.11.11. 22:40 - Mr. Andrew Tailor:
Nekem az jutott eszembe a Kálvin konferenciáról és annak előadóinak egy részéről (akik a dékán morálisan lezüllött és erkölcstelen szűk köréhez tartoznak), ami Ézsaiás Próéfa könyvében olvasható (5:20): “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak”. Nagyon igaza volt az MTA Főtitkár urának, aki pedig azt mondta: „Az erkölcsi válság lényegesen nagyobb, mint a gazdasági válság”. És a megállapítás nagyon ráillik a KGRE BTK dékánjának és helyetteseinek, főleg az idegbeteg MENYnek az egész eddigi jellemtelen és amorális tevékenységére.2009.11.11. 23:29 - neme h :

Gergely, megírom, hogy milyen volt, nem fogod sajnálni a távolmaradásodat…

A téma iránti elkötelezettségem miatt részt vettem a kétnapos rendezvényen. Megosztom a tapasztalataimat, mert abszolút abszurd, amit láttam és hallottam.

A Protestantizmus és medialitás, a Reformáció mediális forradalma címeket kapott konferencia megdöbbentő tanulságokkal szolgált. Már a címben szereplő alapkifejezés is hibás, a mediális szó félreértelmezésének eredménye, ami elég durva szaknyelvi problémát is jelent az illető részéről, aki erre építette egész tudományos légvárát. De ki lehet ez a légvárépítő malteros(véres)kezű asszonyka? Ez a nem semleges szerepet vállaló és vivő kis teremtés, aki egy hírös ember menye, aki teljes (kis)mell szélességével támogatja elbukott és csaló exdoktoranduszát, aki tanársegédje is egyben, hogy nyíltan tagadja Luther téziseinek a vártemplom kapujára való kiszögelési tényét, és ezáltal magát, a reformáció tényét. Hát kérdem, mint egy földi halandó, hogy honnan veszi magának a bátorságot a református egyetemen (és egyáltalán!) ez a rokonán keresztül bereptetett szarka, hogy ilyeneket csipogjon tanítványai fülébe? Még ha ateista is!

Elnök úr távol maradása, nagyon stílusos és üzenetértékű volt (ezek előtt és ezek után szemlélve is). A Főtitkár úr megnyitó beszéde, s annak semlegessége is illik a jelen helyzet edészéhez, ami jelenleg a Károli Egyetem Btk-ján kialakult az utóbbi időben. Az akadémia főtitkára annyit hangsúlyozott, ami e helyzetben útmutató is lehetne, mely szerint az erkölcsi válság sokkal hatalmasabb, mint a gazdasági válság. Ezt ugyan országosan gondolta és általánosan fogalmazta meg Főtitkár úr, de ”kicsiben”, egy egyetem karának az életében is kísértetiesen hasonló a helyzet.

A balsikerű és korrupt dékán, szinte kisiskolás stílusban felolvasta szerény előadását, amire senki sem volt kíváncsi. A mesterséges módon, körlevélben tudatosan kivezényelt (szemináriumokról és előadásokról igazoltan jelen lévő) hallgatók sms-ezgettek, olvasgattak, laptopon e-maileztek az álmosító felolvasáson, ami elég megalázó. De nem rá nézve, hanem az MTA sokat megélt falaira való tekintettel. Szegény hallgatók, akik nem önszántukból jöttek el, a hátuk közepébe kívánták a makogva olvasó dékán gépezet, aki semmi újat nem tudott mondani, de még gondolatokat összegezni sem volt képes.

A Kossuth Klubban se folytatódott méltóbban és érdekesebben a program. Becserkészték a debreceni püspök urat, akit felhasználtak a szervezők, hogy legalizálják egyházilag is önmagukat. Mindenki fölvonult a két napon: kicsik és nagyok, előadók, professzorok, tanársegédek, csaló doktorandusz, püspök, dékán, helyettesek, hormonzavaros és nőimitátor poetessza személyek is. Istenem, ez egy maskabál volt. Reformátusként szégyelltem magam, de a Kossuth Klubban már ezt nem kellett sok ember miatt éreznem, mert jó, ha 40-en voltak jelen. Hát így zajlott e nagy eseményen Pesten.