Der gescheiterte Putsch (A meghiúsult puccs) Volltext (A teljes cikk)

Református Élet, 2009. okt. 15-i szám, IV. (XI.) évf., 10. szám, 7. oldal
Kérdések a Károlin
(3. rész)
Csöndes tisztogatasok
A meghiúsult puccs

A csöndes tisztogatásokkal egyre magasabbra araszoló Szabó András áldozatai úgy tűntek el a süllyesztőben, hogy mukkanni sem volt idejük. A református egyetem bölcsészkarának első dékánja, Szilágyi Ferenc, hazatérve egy mindössze néhány napos külföldi konferenciáról, már csak azt vette észre, hogy nem dékán. Kulin Ferenc sem volt jelen a leváltásakor, amikor a Szenátus 2008. októberében valahol a 13. napirendi pontnál, vagy az egyebek között, megszavazta felmentését, amit nem ott tárgyaltak meg, hanem a bölcsészkari rektorhelyettes, Szabó András ”háttérmunkával” készített elő. Ez a háttér-, azaz aknamunka Szabó dékán erőssége! Áldozatait távollétükben távolítja el, s mondja ki rájuk a halálos ítéletet, amihez megteremti a ”jogi” hátteret is, minta legális volna. Így távolíttatta el 11 évvel ezelőtt az akkor még egységes Magyar Tanszék éléről is a korábbi dékánt, Szilágyi Ferencet, majd annak utódját, a helyettes vezetőt, Huszár Ágnest. Utóbbi az 1998 nyarán tömegével végrehajtott csöndes tisztogatások áldozatául esett, többedmagával, teljesen gyanútlanul. A tömegesen kirúgott egyetemi előadók, tanárok szabadságukról visszatérve tudták meg, hogy szeptembertől megszűnt a munkahelyük. Öten bírósághoz fordultak, de a hosszú procedúrát nem mindegyikük bírta idegekkel. Aki kitartott, megnyerte a pert, hiszen az elbocsátások jogellenesek voltak, de állásukat nem kapták vissza. Ezekre a perekre majd a következő cikkben részletesebben visszatérünk, mert ezek Szabó Andrást új, eddig még ismeretlen oldaláról mutatják be (A hamis tanú). Dékánhelyettesként ő volt az egyetem koronatanúja. Előadta, hogy a KRE magyar szakos képzése 1998 szeptemberétől 90%-ban átalakult: magyar nyelv és irodalom szakos tanárok helyett most magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képeznek... (Ez szó szerint így hangzott el!) Akkori tanúvallomásainak hiteles dokumentumait a következő számban tárjuk az olvasók elé.
De térjünk vissza a fél évvel ezelőtti eseményekhez, amelyek a bölcsészkar egyetlen doktori iskolájának szétveréséhez vezettek, amit már az első részben az olvasók elé tártunk. A jól bevált mechanizmus folytatódik, most is úgy működik a háttérben, mint egy zajtalan fúrógép. Ebben az esetben nem könnyű elfogadni a Lukács evangéliumában olvasottakat „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (23:34).
Szabó András 2008. októberi dékánná választása után az Irodalomtudományi Doktori Iskolában hirtelen mintha maguktól intéződtek volna az ügyek. Az IDI titkárnője, Kőfalusi Krisztina egyre önállóbbá vált. A doktori tanácsüléseket nemcsak egyedül hívta össze, hanem talán egyedül is „ülte meg”, de legfeljebb kettesben dékán úrral: a 2008. október 27-i ülés jegyzőkönyvéhez már se jelenléti ív, se melléklet nem tartozott. A jegyzőkönyv szerint ezen az ülésen határozták el az ismeretlen részvevők a 2009. márciusi védések témavezetéseinek újrafelosztását. A konkrét változtatásokat egy állítólagos melléklet tartalmazta, amely később (utólag!) sem került elő. Ennek a titkárnőnek az önállósága hamarosan odáig fokozódott (fajult), hogy nemcsak megszervezte, hanem le is vezette a házi vitákat; a benyújtott kérvényeket sehová sem továbbította, hanem saját hatáskörében elbírálta; az éles védés előtt két héttel látszatra könnyedén, minta ez természetes volna, önállóan engedélyezett egy téma és témavezető váltást, valamint a benyújtott értekezés védésre bocsátásáról is egyedül döntött. Legalábbis kívülről így tűnt. Mindaddig, mígnem két, március elején írt hallgatói kérvény a doktori iskolai vezető és a doktori iskolai tanács megkerülésével május végén Szabó András dékán kezéből nyilvánosságra került. Hogy hogyan jutott el hozzá Kőfalusi Krisztinától közvetlenül, minden fórumot megkerülve, arra sosem derült fény. Arra azonban igen, hogy Kőfalusi Krisztina látszat-önállósága mögött Szabó András utasításai álltak és állnak. A bűn elkövetői abban reménykednek, hogy tettük soha nem derül ki, mert nem forgatják a Bibliát: „mert nincs olyan titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs oly rejtett tett, mely ki ne tudódnék, és világra ne jőne”. (Lk 8:17).
Az EDHT elnöke, aki nem más, mint Szabó András dékán egy sebtében – az IDI elnök távollétében – összehívott ülésen elfogadtatta a gyanútlan jogászokkal és teológusokkal mind a négy, március végi bölcsészvédést. Majd az egyik doktorandusz neve mellé az IDI honlapjára az eredeti témavezető (Hima Gabriella IDI-elnök) neve helyére feltetette a sajátját. A meghívók a védésre két héttel korábban viszont még – nagy példányszámban – az eredeti témavezető nevével postázódtak. Az IDI vezetője április 3-án e-mailben magyarázatot kért az érintettektől, továbbá az adatok együttes felülvizsgálatáig azok átmeneti eltávolítását kérte a honlapról. (Ennek részleteiről első cikkünkben már tájékoztatást adtunk.) Ez a krimibe illő történet, amely a jelenlegi helyzethez vezetett, ezekkel az eseményekkel vette kezdetét április 6-án. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Tim 6:10) A pénz utáni vágyakozás tévútra viheti az embert. A témavezetés pénzzel és presztízzsel jár, ezért ez is lopásra csábító alkalomnak számít jelenleg a református egyetemen.
Az IDI vezetőjét csupán e-mailben küldött jegyzőkönyvben értesítették arról, hogy egy nem tudható ki által összehívott doktori tanácsülésen április 6-án le lett váltva az IDI vezetői posztjáról. A védésekkel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmét az őt leváltó IDI-tanácstagok: Szabó András dékán, felesége (Petrőczi Éva), helyettese (Kulcsár-Szabó Ágnes) és az újonnan alkalmazott, két egyetemről is elbocsátott nyugdíjas Kovács Árpád (ld. Kérdések a Károlin 2. rész a szeptemberi számban) – a távollétében elutasították, és valamennyi védést szabályosnak, valamint törvényesnek deklaráltak. Ezután pedig, az ezeket MAB-tagként is legitimáló Kovács Árpádot választották meg (új) vezetőnek. A távollévő Iskolavezetőt, Hima Gabriellát Szabó András dékán azzal vádolta, hogy hiányzott az állítólag általa összehívott aznapi ülésről, illetve, hogy az egyik Kari Tanács-ülésen ellenezte a veszprémi színházas szakemberek átvételét (a KT vonatkozó jegyzőkönyve ennek pont az ellenkezőjét tanúsítja, aminek a jelenlévők tudatában voltak).
A 2009. április 6-i puccskísérlet a jól bevált koreográfia alapján zajlott: hogy ne védekezhessen, az érintett meglepetésszerű leváltása a távollétében történt meg. Ez azonban most kissé másként sikerült, mint tervezték. Vargha András rektori teendőkkel akkor még megbízott rektorhelyettes a két fél – az Iskolavezető és a dékán – együttes meghallgatása során nem látott okot az IDI vezetőjének leváltására. Az IDI vezetője tett még egy kísérletet, hogy egy újabb tanácsülésen tisztázza az IDI körüli anomáliákat, valamint szervezeti-testületi kérdéseket (IDI tanácsa ill. Kari Doktori és Habilitációs Tanács funkciókörei), ezek ratifikálására azonban már nem került sor, mert Kőfalusi Krisztina, aki az ülés jegyzőkönyvét vezette, állítólagos betegségre hivatkozva, április 30-ig, Vargha András rektori megbízásának leteltéig, elérhetetlenné vált (betegállományt nem vett igénybe).
A sikeres puccsista páros, Szabó András dékán és Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes, azonban nem törődött bele a kudarcba. Személyesen keresték fel Bazsa György MAB-elnököt, hogy bejelentsék: az IDI vezetőjét leváltják, és vizsgálatot kérnek ellene. Ezt megerősítendő június 2-án Szabó András újból összehívott egy időközben felállított némileg más összetételű testületet, ugyanazt a módszert alkalmazva, mint április 6-án: a távollévő és az ülésről mit sem sejtő Iskolavezetőt ismételten megvádolta – ezúttal új hamis vádakkal –, és a neki egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott Kovács Árpádot választatta meg ismét új IDI-vezetőnek. A testület új külső tagjainak – Dobos István debreceni professzornak és az ELTE-s Eisemann Györgynek (ugyanaz, aki a csaló M. M.-et 100%-kal doktorrá avatta!) – sem tűnt fel, hogy az ülésre az érintett nincs meghívva, ezért a vádakra nem tud válaszolni: a távollétében minden skrupulus nélkül leváltották. Az IDI vezetőjének leváltását azonban ekkor még a 2009. május 1-től rektori teendőkkel megbízott Balla Péter nem hagyta jóvá.
Úgy tűnik, mintha a Károlin folyó hatalmi harcok a hallgatók feje fölött zajlanának, akik ennek mit sem tudó és ártatlan vesztesei. Ez nincs teljesen így. Az egyetemi élet legfontosabb szereplői, a hallgatók, jelentős mértékben befolyásolták az eseményeket. Elsősorban M.M., az a doktorandusz, aki a két visszadátumozott márciusi okirattal (ez az 1. részben olvasható) a doktori iskolai botrányt kiváltotta.
Azóta a szeptember 19-i diplomaosztó ünnepség utólag hitelesítette és igazolta augusztusi írásunkat, ugyanis valóban csak egy hallgató (Váradi Ferenc) vehette át azon a napon a doktori oklevelet a Kálvin téri templomban. Tudniillik a négy jelölt közül hárman nem kaphattak diplomát. B.K. és R.E. a kudarcért joggal okolhatják a dékánházaspárt. Nem B.K. kopogtatott a korábbi bukott dolgozatával az egyetem ajtaján, hogy doktor akar lenni, hanem fordítva, a Károli – egészen pontosan Szabó András dékán felesége: Petrőczi Éva – kopogtatott nála, kérve, hogy az ELTÉ-n korábban bukott disszertációját nyújtsa be a Károlin, őt tüntetve fel témavezetőként. Petrőczi Évának nagyobb szüksége volt a törzstagsági megfeleléshez témavezetettre, mint B.K-nak egy újabb kudarcra. A bukott dolgozat azonnali védésre bocsátását a dékán férj – az iskolavezető (Hima professzor-asszony) tiltakozása ellenére – keresztülvitte. A másik doktorandusz, R.E. pedig végképp nem tehetett arról, hogy megzsarolták, és Herman Hesséről szóló disszertációjába muszáj volt beírnia fiktív témavezetőként a Szenczi-Molnár-kutató dékán, Szabó András nevét, hogy dékán úr törzstagsága is biztosítva legyen. M.M. viszont elsősorban magát okolhatja. „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (2Tim 2:3) Pál láthatta a görög tornaversenyeket, ahol szabályszerűen kellett küzdeni az ifjaknak, másként kizárták őket a versenyből. M.M., vesztére, nem ismeri Pál Timótheushoz írt levelét. Igaz, küzdeni se küzdött túlságosan, és erkölcsi érzéke sem súgott neki semmit.
De nemcsak a botrány kirobbanását idézte elő hallgatói ügy (M.M. okirat hamisítása), hanem a doktori iskolai vezető azonnali hatályú felmentéséhez is hallgatói ügy vezetett.
A Doktori Iskola még hivatalban lévő vezetője csupán június 18-án este – hallgatóktól – értesült arról, hogy aznap zajlottak le a Doktori Iskolába a felvételik. A hallgatói panaszok alapján nyilvánvaló volt, hogy nem szakmai felvételi folyt, hanem színjáték. Az előre kiszemelt három ösztöndíjas-jelölthöz az ismeretlen szervezők felállítottak három-három bizottságot, és az eleve vesztésre ítélteket randomszerűen sorolták be ezekbe, legalábbis a szintén vaktában felállított ún. irodalomtörténeti és irodalomelméleti bizottságokba. (A 3. Bizottság, a veszprémi színházas csoport, viszonylag homogén volt.) Kimaradt például a felvételiztetésből az egész modern magyar tanszék, holott a hallgatók többsége modern magyar irodalomból felvételizett. Huszonhét hallgatónak esélyt sem adtak. Egyszerűen becsapták őket. Csakis erre következtethettek a hallgatók abból, hogy a témájuk semmilyen szakmai képviseletet nem kapott az adott bizottságokban. Ez az átverés a felvételizőknek fejenként sok ezer forintjába került.
A panaszok a felvételi estéjén, június 18-án tömegesen érkeztek be az akkor még hivatalban lévő IDI-vezetőhöz, aki vizsgálatot kérve azonnal továbbította azokat az illetékeseknek: IDI-oktatóknak, dékánnak, rektorhelyettesnek. Az „intézkedés” sem késlekedett. Vizsgálat helyett másnap azonnali hatályú, sőt, visszamenőleges felmentéséről értesítette a rektorhelyettes (e-mailben!) Hima professzort. E visszadátumozott, indoklás nélküli felmentés jogszerűsége enyhén szólva vitatható: a vita a szakma nyilvánossága előtt azóta is zajlik.
A hallgatók közül néhányan hivatalosan is panaszt tettek a szakszerűtlen és tisztességtelen felvételi eljárás ellen. A panasz felülvizsgálata azonban az eljárás megcsúfolása volt. Az ún. felülvizsgálati bizottságban a Bölcsészkar oktatóit egy tanítónő – amúgy a hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettes asszony, Györgyiné Koncz Judit – képviselte egyedül. A bizottság többi tagja az egyetem adminisztratív dolgozóiból – köztük Gál László bölcsészkari igazgatóból, a dékán és a kialakult rendszer kiszolgálójából, Ravasz Levente főtitkárból – továbbá a Kari Tanács szavazógépezetét alkotó HÖK-ből – köztük a dékán által frissen kitüntetett HÖK-elnökből, László Mártonból – tevődött ki. Nem világos a Jogi Kar képviselőjének, Domokos Andreának a szerepe az eljárásban. Feltehetően félretájékoztatták.
Az alábbiakban szeretnénk közreadni néhány részletet a hallgatói panaszokból – a panaszosok nevének elhallgatásával. (Nevek és címek a szerkesztőségben.)
Végezetül Ravasz Lászlót (csupán névrokona a jelenlegi főtitkárnak) idézzük arról, hogy az elkövetkezendő protestáns értelmiségi nemzedék képzéséhez egy erkölcsileg és színvonalában kikezdhetetlen református egyetemre van szükség. Ezért megkerülhetetlen egyházunk vezetőinek gyors és hathatós döntése és intézkedése az egyetemen sok éve dúló erkölcsi züllés és sorozatos visszaélések megszüntetésére, ami, úgy tűnik, a jelenlegi vezetéssel érte el mélypontját: Szabó András dékánnal, aki mögött a híres sógor, Szabó István püspök áll, mint fedezék és fedezet.
Ravasz püspök szerint: „A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell”. A Biblia szerint passzivitással is lehet vétkezni: Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4:17).
Melczer László
- Folytatjuk -