Hermann, der Lüger (Hermann, a Hazug)

Újabb hallgatói levél.

Ezt a Hermann tanár úrnak szóló nyílt levelet egy hallgató küldte be látszólag azért, mert nem akar okirathamisításban a cinkosa lenni. Valójában mondanivalója összetettebb. A címet a szerkesztőség adta, a tartalom egyik irányát igyekezve megragadni, mert a hallgató, levelének másik irányát érezve fontosabbnak, más címet javasolt.

Tisztelt Tanár úr (csak pro forma, valójában sokadmagammal nem tudom tisztelni, láti fogja, miért)!

Hogy Tanár úr hazudik, azt mindenki tudja, legkésőbb a MAB-határozatról való tájékotatója óta. Az ismert magyar közmondás – mely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát – Önön is beteljesült. Pár nap múlva megjelent a MAB honlapján, amiről tanár úr azt állította, hogy nem nyilvános, mert titkos levélben érkezett, kizárólag rektor úrnak. Hogy miért akarta annyira eltitkolni, azt csak akkor értettük meg, amikor elolvastuk az eredetit.

Nem az első lebukása Tanár úrnak, de olyan, ami mindnyájunk szemét felnyitotta. A mostani kör-emailjeivel sikerült a hazugsághálójába annyira belebonyolódnia, hogy már bozótvágó késsel sem lehet Önt onnan kiszabadítani. Lássuk sorjában!

11.28-i e-mailjében Ön azt állítja, nincsenek rögzítve a témavezetések, mert az IDI irattára, amelynek átadását az IDI-vezető megtagadta, hiányos volt. Ez úgy hazugság, ahogy van. A témavezetéseket Kriszta, akinek most mindent a nyakába akar varrni, a felvételi jegyzőkönyvekben ill. digitálisan is rögzítette, többen lementettük, kinyomtattuk, szívesen átadjuk Önnek ha az Ön által korábban is maximálisan kontrollált irattárban nem találja. Mert ez a második hazugsága, de erről később. Szívesebben megvárnánk azonban, hogy Ön milyen listát „rekonstruál”, hogy aztán összehasonlíhassuk az eredetivel, amit valószínűleg a MAB is többször lementett, ezért az egyszerű és sima lopást Ön nem meri megkockáztatni. Mert az eredeti, internetről korábban lementett állapot szerint Önnek az idei felvételiig, amikor újsütetű hatalmával visszaélve, alaposan felszerelkezett új hallgatókkal, egyetlen témavezetettje sem volt. Kulcsár-Szabó Ágnesnek is csak az az egy, Mészáros Márton, aki csúfosan megbukott és lebukott, viszont azóta megtanult nekünk nemcsak vissza- hanem előre is köszönni. Az augusztusi körlevél nyilvánvaló célja egy megszervezett témavezetés-rablás legalizálása volt. 3 teljes évet elvégzett, disszertációjuk megírásával előrehaladott állapotban lévő hallgatók lenyúlásáról más egyetemeken tanuló barátaimtól nem hallottam. De már országszerte közismert, hogy a Károlin minden csalás megengedett, sőt felülről támogatott. Ami Szabó Andrásnak, Petrőczi Évának és elsőre Kulcsár-Szabó Ágnesnek nem sikerült, azt Ön megcsinálja profi módon, és Kulcsár-Szabó Ágnes is ismételhet. Ha hiányos az irattár, akkor nem lehet tudni, hogy az adott dokumentum eltűnt vagy sohasem létezett, így egy antedatálással operáló okirathamisítást rekonstrukcióként is el lehet adni.

Explicite hazudik Hermann tanár úr, amikor a MAB-határozatra hivatkozva antedatált nyilatkozatok írására bújt bennünket fel. Tanár úr! Olvastuk mi is a határozatot. Önnek nincs fantáziája. Ugyanazt akarja megcsinálni nagyban, amin Szabó András dékán úr kicsiben lebukott. Reméli, hogy nem jön vissza olyan gyorsan a MAB, másodszor is be lehet próbálkozni. Nem fog menni, mert ha hamis tanúkat felbérel is, a dokumentumok lebuktatják. Az indexeink, amikbe aláírásával talán már bele is rondított, nem fog a lementett listával egyezni, és Önt okirahamisításért felelősségre vonják, és ha mi emiatt elveszítjük a félévünket, kártérítésért bepereljük Önt. Vagy ezért rejtegetteti előlünk az indexeket? Mit tervez, tűzvészt, árvizet,esetleg robbantást, hogy lecseréltethesse őket?

Majd meglátjuk hogy mászik ki abból a veremből, amit másnak ásott. Most térjünk rá inkább a másik hazugságára.

Ön azt állítja, hogy nem adták át Önnek az irattárat. Mikorról beszél? Mikor mit kellett volna Önnek átadni? Ön évek óta állandóan az irattárban volt, majdhogynem ott is lakott, már komolyan aggódtunk a családi életéért, hiszen senki nem töltött annyi időt a Doktori Iskola irodájában, Krisztát leszámítva, mint Ön. Azt hiszi, mi nem tudjuk, nem láttuk, amit mindenki tud?

Mivel ilyen aljas módon bemártotta Krisztát, kénytelenek vagyunk védelmünkbe venni őt, mert Ön – ez legutóbbi e-mailjeiből is látszik, nagyon mocsok módon – mindent az ő nyakába akar varrni. Mintha ő nem dolgozott volna rendesen. Mintha nem is lennének iratok. Mintha minden hiányozna, mintha mindent elölről kellene kezdeni. Ha olyan büszke rá, hogy megcsinálta a szabályzatot, mért nem csnálta meg akkor, hogy Krisztának segítsen. Ideje volt rá. Vagy nem volt elég keze? (Ezt elhisszük, mert mindkét keze tele volt – csak nem munkával.) Nemcsak azért csinálja ezt, hogy a bőrét mentse, hanem azért, hogy Kriszta kárára még emelkedjék is. Azt hiszi, most elérkezett a bosszú ideje? Nem, a leleplezések ideje jött el. Most konkréten az Ön leleplezéséé:

Tanár úr, mindnyájan tudjuk, hogy Ön évekig szerelmes volt Krisztába, áradozott a „szúrós kék szeméről”, csorgott a nyála utána. Még hogy Ön nem volt birtokában az irattárnak? Hát ha valaki, akkor Ön abban volt. Csak Krisztána nemsikerült a birtokába jutnia. Ez a Maga baja. Kriszta kérésére, hogy az Ön szexuális zaklatásai elől megvédjük, felváltva őriztük őt. És többet láttunk, mit akartunk. De Kriszta is panaszkodott eleget. Ha Önnek vannak tanúi, hát nekünk is vannak. Meg dokumentumaink is. Az Ön szerelmes levelei hozzá, amit Kriszta gépéből, amikor ránk bízta a szobát, mert PhD-tanulmányai alatt többször helyettesítettük, lementettünk. Akarja őket újraolvasni a neten? Ha nem, akkor szálljon le róla, és mondja meg az igazat. Miért hiányos az irattár, ha hiányos? Az csakis azért fordulhat elő, mert Ön kilopott belőle iratokat, hogy Krisztát bajba keverje. Látjuk az e-mailekből, hogy ezt meg a volt IDI-vezetőre akarja fogni. Hát ő biztos nem lopott ki onnan semmit, mert azt se tudta, mi van ott. Az iratokkal sajnos keveset (vagy inkább semmit sem) törődött, legfeljebb másodpercekre nyitott be, míg Ön állandóan ott volt. Teljes kontrollban az iroda fölött. Mondhatni, egyik keze az iratokon nyugodott (meg az előlünk elzárt indexeinken), a másik meg Kriszta fenekén, aki félt és – mondjuk ki, őszintén – undorodott Öntől.

Piszkos célzásai az e-mailekben az Ön „korrekt” iratkezelésére és mások rágalmazására végtelenül aljasak. Ezért most azt kapja tőlünk, amire rászolgált. Tudjuk, hogy Ön és Kulcsár-Szabó Ágnes a hamisítások és csalások értelmi szerzője (Önök adták a szerencsétlen még-dékánnak, Szabó Andrásnak is a utasításokat, nyilván, hogyha nem jönnek be a tanácsaik, lebuktassák, és még előbb beüljenek a helyére, mint tervezték és remélni merték). Kettejük céljaiban nagy az átfedés: témavezetés-rablás és az IDI volt vezetőjének kicsinálása, és most már a dékáné is. De van egy különbség, amiben Ön még a dékánhelyettes Asszonynál is rosszabb. A bosszúvágy szerencsétlen Kriszta iránt, mert szexuális zaklatása nem ért célba. Szegény Krisztának most ezért kell szívnia.

Tanár úr, mondjuk ki őszintén, Ön egy mocskos, bosszúálló szatír!

(Ha megpróbálja letiltatni ezt a blogot az őszinte véleményünkért, nyitunk egy másikat, amire felrakjuk a Krisztához írt szerelmes leveleit.)