Verspaeteter Lohn für das Maedchen für alles (Mammon-szerzetes megkésett bére)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
tisztelettel meghívja Önt

Eisemann György
habilitációs előadására.

Az előadás címe: Írás és beszéd viszonyításának poétikája Kemény Zsigmond, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán néhány művében
Az előadás időpontja: 2010. május 10. 16 óra
Az előadás helye: ELTE Bölcsészettudományi Kar Kari Tanácsterem (Bp. VIII., Múzeum körút 4/A)


Végre, végre, végre! Erre is sor kerülhet. Kivárta, kiérdemelte.

„Mammon-szerzetes” megkapja hétfőn jutalmát a „Nagy Pénztárnoktól”. Pontosan úgy, ahogy Ady Endre vagy 100 évvel ezelőtt megírta.

Eisemann György, a Maedchen für alles habilitálhat. Nem veszett kárba az a sok nyál, nem volt hiába az a sok nyelvcsapás, az 59. évében járó docens, Kulcsár-Szabó Ernő beosztottja, mindenese, igazgatóhelyettese eljutott a professzorság előszobájáig. Ha szerencséje lesz, talán még 1 perccel a 60. születésnapja előtt beljebb is juthat. Talán még sikerül a nála 15 évvel fiatalabb másik igazgatóhelyettes, a Hermann-sógor Szilágyi Márton előtt befutnia.

Eisemann György ezért a professzori címért, amellyel majd – reményei szerint – nyugdíjba mehet, mindent feláldozott. Az ifjúságát, az élet örömeit, lemondott a szexről, házasságról, szűzies, önmegtartóztató életet élt, mindent egy lapra téve fel. Szülei lábujjhegyen szolgálták ki érdi családi házukban, hogy fiuk készülhessen a nagy szakmai karrierre. Ez a készülődés egy életen át tartott és még mindig tart. 2008 decemberében aztán sor került az első nagyobb lépésre: nagyfőnöke, Kulcsár-Szabó Ernő megengedte neki, hogy megvédje akadémiai doktori értekezését egy átfogó, azaz semmitmondó témáról, „A későromantikus magyar líráról”. Az értekezés hosszú volt, és ezzel arányosan hosszú a hibák lajstroma. S. Varga Pál debreceni professzor opponensi véleményében másfél órán keresztül sorolta a szakmailag gyatra, hibás, tarthatatlan állításokat. A másik két opponens, H. Korompay János és Zentai Mária rövidebben, de nem kevésbé kíméletlenül bírálta a védésre benyújtott disszertációt. A Mester, KszE elégedetten nyugtázta ezt, elvégre kis szerzetese örüljön a kegynek, de ne galoppírozza el magát, legyen tudatában, hol a helye. A Mester, persze, gondoskodott megfelelő védelemről is. Ki mást is ültetett volna a bizottságba, mint a magyar irodalomhoz mit sem konyító Kovács Árpádot, aki csak orosz szakos diplomával rendelkezik, de még gimnáziumi szinten sem ismeri a magyar irodalmat, hiszen “orosz érettségivel” keveredett át Kárpátaljáról magyar földre, és ezen a gyanús papíron a magyar irodalom ismeretét nem tanúsítja semmi.

2009-ben aztán Eisemann átlépte az utolsó határt is: a becsületét áldozta fel karrierjéért. 100%-kal átvitt doktori értekezésként egy 24 oldalas kiollózott töredéket, ami ki volt egészítve egy mások által írt, másról szóló további 30 oldallal. Ez volt az emlékezetes Mészáros-Eisemann csalás a Károlin. De úgy látszik, hogy egy habilitációnál az etikai alkalmasságot senki sem vizsgálja. Holott ez a belépő az egyetemi előadástartásra, az ifjúság oktatására és nevelésére. Vajon mire oktatja majd a magyar ifjúságot az az Eisemann, aki közel 60 évesen bizonyította talpnyalásban és csalásban való jártasságát is, egyéb erényein kívül? Mert legfőbb erénye a feltétel nélküli parancsteljesítés. Ebben Pál József ikertestvére. Nem véletlen, hogy a károlis csaló Mészáros Márton Eisemann kezéből egyenesen Pál József kezébe került. Meg sem érzi majd a különbséget. (Pál József már április 9-én kiállította az okiratot Mészáros Márton tíz nappal későbbi, április 19-i sikeres, szegedi doktori szigorlatáról. Aki nem hiszi, keresse meg a MAB-nak írt Balla-féle levélben a vonatkozó utalást.)

Ez után a botrányos ügye után Eisemannt nem zárták ki a köztestületből, egyetemen oktathat, sőt, habilitálhat, és a 60. születésnapja körül majd professzor lehet. 20 évvel idősebben, mint ahogy főnöke menye, Kulcsár-Szabó Ágnes lehetett volna ennek a Maedchen für allesnek a jóvoltából – a semmire, monográfia nélkül, értelmetlen, zavaros, csokorba kötött írásai alapán, amelyek annak a családnak az erkölcs-szellemi tőkéjével kerültek kiadásra, amelybe Ágnes asszony beházasodott. Maedchen für alles egy évvel ezelőtt kilógó nyelvvel és ebi alázattal loholt át az ELTÉ-ről a Károlira, hogy seperc alatt nyélbe üsse főnök úr menyének habilitáltatását. Akkor az arcukra estek mind a ketten. Eisemann már kiheverni látszik az arc-sebét. (Ideje, hogy újat kapjon.) Ágnes asszony még nem. (A lelki sebét sem.)

Mi viszont már látjuk lelki szemeinkkel Eisemannt, mint Mammon kiöregedett szerzetesét, szűz papját, aki „Babylon sötét vizeinél” Mammon talpát nyalogatja, és nyálcsorgatásban versenyt váladékozva a habokkal, fohászkodik e megkésett kegyért, mármint a professzori belépőért bálványának, Kulcsár-Mammonnak:

Zúgd, hogy ez így jó s rongyságom nem átok, /Dervised vagyok, boncod, szent barátod, /Arany elkerül s elkerül az Élet / S örömödből van kincsekből kitudott / Bús, szűz életű, szegény kis cseléded.

Most már az „Arany” sem fogja elkerülni, dőlni fog a lé, de minek? Túl késő. Most már lével együtt is elkerülik az élet örömei. Nem marad más háta, mint tovább fohászkodni Mammon-Kulcsárhoz, hogy részesítse őt továbbra is azokban a „kegyekben”, amelyekben eddig:

Engedd, hogy legyek szűz, szerzetes, árva, /Engedd, hgy fagyjak boldog jégszoborrá, / S boldogan zengjen téged ez a hárfa.

Aki még nem látta élőben ezt a Maedchen für allesbe oltott Mammon-szerzetest, az feltétlenül nézze meg őt hétfőn, és hallgassa meg térden állva zengendő szerenádját Mammon-Kulcsárhoz. Legyen szemtanúja, hogyan fogadja ez az ifjúságából kitúrt kis szerzetes Mammontól, más nevén a Nagy Pénztárnoktól a késői alamizsnát, a habilitációt.

Ha szerencsénk van, talán még a Nagy Mammon-Pénztárnok jutalmazó gesztusának is tanúi lehetünk, amint ezt mondja majd szegény, kifacsart, kiöregedett kis dervisének:

„Elpoklosodtál: itt a bére… Eredj… Ki vagy fizetve, béna koldus, / S most meg fogsz halni.”