Einsamer Attentaeter (Magányos merénylő)

Amikor egy diktatúra már minden ízében recseg-ropog, a diktátor és kegyencei elkezdenek reszketni. Érzékelik az ellenállás erősödését, érzékelik a szemvillanásokat, a gúnyos mosolyokat a hátuk mögött. De nem akarják hinni. Épp ellenkezőleg, azt akarják hinni, hogy népszerűek. Már tömegek kívánják a bukásukat, és azért fohászkodnak, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. A diktátor és környezete érzi a veszélyt, de nem akarja hinni, hogy tömeges ellenállás van kibontakozóban. Ilyenkor szokták elővenni a magányos merénylő elméletét. Ez azt jelenti, hogy amúgy minden a legnagyobb rendben, csak egyetlen ember tör a hatalmukra. Ez az ember a magányos merénylő. Nincsenek barátai, szövetségesei, egyesegyedül akarja megdönteni a fennálló hatalmat. Ez az elmélet fölöttébb megnyugató. A duplaszabó vezetés ezzel az elmélettel nemcsak magát nyugtatja, hanem a környezetét is ámítja. Casillas nevű szerzőnk épp ezt az elméletet teszi mérlegre. – A szerk.

Szerző: Casillas
Duplaszabók azt terjesztik a karon, hogy ezt az egész blogot egyetlen személy írja. Ezzel
kapcsolatban többféle lehetőség létezik:
1 . Ők ugyan nem hiszik, de terjesztik ezt az infót/rágalmat, ezáltal totál hülyére véve a
kedves kollégáikat, akiket megpróbálnak beetetni és agymosni ekkora képtelenséggel.
2 . Maguk is elhiszik, és igazuk van. Azaz létezik egy személy, akinek már több mint
egy éve teljes rálátása van a legkülönbözőbb karok legkülönbözőbb belügyeire és
egyáltalán mindenre, ami az egyetemmel kapcsolatos. Ez csak dékánhelyettesi szinttől
felfelé képzelhető el. (Milyen pozícióban is vannak a hír terjesztői??) Ha nevesíteni
akarnák a blogszerzőt, csak az egyetem vezetőjére vagy a fenntartójára gondolhatnak,
vagyis azzal vádolják valamelyiküket, hogy egyfajta torz kamikáze-taktikával teljesíti
titkos romboló küldetését: miközben működteti ezt a szakmai és erkölcsi csődtömeget
(ún. egyetem), semmi mást nem tesz, mint éjt nappallá téve blogolva dokumentál.
3 . Elhiszik, de nincs igazuk. És ebből nagyon súlyos következtetéseket kell levonni rájuk
nézve:
-
Irodalmárként szakmailag teljesen alkalmatlanok. Pl. nem ismerik a detektívirodalmat
(sem a klasszikusat, sem a triviálisat), nem érzékelik, hogy egy történet (az általuk
koholt és megélt) mekkora fordulatot bír ki anélkül, hogy elmenne a groteszk, az
abszurd v. a sci-fi világába. Valamint lehet, hogy ronggyá olvasták a különböző
recepció- és narratíva-elméleteket, de ezeket nem sikerült megérteniük: egyrészt
nem fedezik fel a különböző tematikák és stílusok mögött rejlő számos szerzőt
(ez a szerepjátékokat figyelembe véve sem lehet egyetlen ember), másrészt nem
tudatosult bennük, hogy a szöveg interpretációja mindig az olvasótól függ. Vagyis
saját hátterüktől, fizikai, szellemi, lelki állapotuktól…
-
Matematikai gondolkodásra, alapvető szillogizmusok alkotására (tér, idő, logikai
kapcs.) képtelenek.
-
Emberismeretük (és önismeretük, de ezt most hagyjuk) nulla. Hogyan foglalkozhatnak
így irodalommal és fiatalok oktatásával, nevelésével, fejlesztésével(!)?
-
Pszichiátert kellene megkérdezni, hogy milyen néven diagnosztizálható (paranoia v.
más mániákus betegség?) ez a lelki torzulat, amelynek ismérvei: fiktív ellenségkép,
üldözési mánia, az ellenségkép kozmikussá növelése és kivetítése a valóság minden
elemére stb. Hiszen ha egyetlen valaki képes lenne a blog működtetésére, az
csakis egy hallatlan munkabírású, nulla alvásigényű, hatalmas műveltségű és agyi
kapacitású, rendkívül szellemes, játékos és kreatív lény lehet. – Duplaszabóék
kezdenek hinni Istenben?!