Bischöfliches Schachspiel 3. (Püspöki sakkjátszma 3.)

Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek … egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segéljen. | Ámen.

Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:

Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…

Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.

Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:

„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)

A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…

Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.

Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.

Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.

A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)

De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.

Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.

Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.

Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.

A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…

A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.