András Szabó, der falsche Zeuge (Szabó András, a hamis tanú)

A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1998. szeptember 4-én kezdődtek meg a tisztogatások. Ezzel a dátummal kapta kézhez nyolc oktató felmondó levelét – jogszerűtlen módon – Barkó Endre BTK dékán aláírásával. (A munkáltató nevében Tenke Sándor rektor járhatott volna el jogosan.) A felmondások mindegyikében ez a fogalmazás olvasható: „az 1998. március 20-i egyetemi tanácsi határozattal összhangban…szüntetem meg, mivel a szak sikertelen akkreditációja és ezzel kapcsolatban az állami támogatás csökkenése miatt a Bölcsészettudományi Karon kialakult nehéz gazdasági és szakmai helyzetre való tekintettel a munkáltató átszervezésre kényszerült, amellyel kapcsolatban a vezetés – egyetértésben a fenntartóval – a szervezeti egység gazdaságosabb és hatékonyabb működése érdekében szükségesnek látja az Ön által betöltött munkakör megszüntetését.”

Más oktatók – így például az egyetemen már négy éve dolgozó, a hallgatók körében népszerű, felkészült irodalomtörténész, hívő református Beke Albert – szerződését nem hosszabbították meg. Helyükre az egyetemmel korábban semmiféle kapcsolatban nem álló, náluk felkészületlenebb, többségükben nem református oktatókat alkalmaztak.

Az elbocsátottak közül öten bírósághoz fordultak: Biernaczky Szilárd kandidátus, kulturantropológus, Czeglédi Katalin nyelvész, egyetemi doktor, Erdélyi István történész, akadémiai doktor, Huszár Ágnes nyelvészkandidátus, a Pápai Református Kollégium alapítójának, Huszár Gálnak, és a Heidelbergi Káté fordítójának, Huszár Dávidnak a leszármazottja. Rajtuk kívül bírósághoz fordult még Püspöki Nagy Péter nemzetközi hírű középkortörténész, akinek óraadói járandóságával akkoriban az egyetem már másfél évre visszamenőleg tartozott.

Az 1998-ban megindított munkaügyi pereket a Fővárosi Munkaügyi Bíróság tárgyalta. Az egyetemet két fiatal ügyvéd rövid szereplését követően végig dr. Takács János László képviselte, akinek munkadíja, ahogy számos alkalommal közölte a felperesekkel, óránként „tizenötezer forint plusz áfa”. Dr. Takács a perekben rendszeresen megalázta az elbocsátott oktatókat. Biernaczky Szilárdot például „állítólagos kandidátusnak” nevezte, Püspöki Nagy Péter esetében pedig kétségbe vonta, hogy jogosan nevezi magát egyetemi docensnek. Ők okmányokkal bizonyították, hogy jogosan teszik ezt. Takács a tisztességben megőszült Erdélyi professzort megfenyegette, hogy a munkáltató nevében olyan kártérítési pert akaszt a nyakába, hogy elveszti egész vagyonát.

Dr. Huszár Ágnes perének befejeződése után, 2000 januárjában feljelentette dr. Takácsot a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, mivel az a tárgyalások folyamán rendszeresen gúny tárgyává tette a felperesek szakmai kompetenciáját és emberi integritását. Dr. Takács a Budapesti Ügyvédi Kamaránál tartott fegyelmi tárgyaláson arra hivatkozott, hogy megbízója – név szerint Szabó András dékánhelyettes – utasításai és a tőle kapott információk alapján járt el.

A Bíróság nyilatkozatot kért a munkáltatótól a felmondás okainak megalapozottságáról. Tény: az addig intézeteknek nevezett szervezeti egységeket tanszékeknek nevezték át, a felmondottak helyét másokkal töltötték be, sőt: bár a felmondásokban gazdasági megszorításra hivatkoznak, több személyt vettek fel pl. a magyar és történelem tanszékre, mint amennyit elbocsátottak. A BTK tevékenysége tehát nem változott: akárcsak korábban, az elbocsátások után is magyar, angol és történelem szakos bölcsészeket és tanárokat képzett. Az elbocsátott oktatók ennek alapján vitatták a felmondás jogszerűségét.

A nyilatkozatokat a munkáltató részéről a Szabó András, mint mb. intézetvezető és a KRE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese tette meg. Szabó András mindeme perekben írásos tanúvallomást tett. Az egyszerűség kedvéért most részletesen csak Huszár Ágnes perében tett tanúvallomását elemezzük.

Huszár Ágnes perében Szabó András 1998. november 24-én keltezett írásos tanúvallomásában ezt írja: „Igazolom, hogy dr. Huszár Ágnes Intézetünkben 1994-től 1998-ig szociolingvisztikát, leíró nyelvészetet, bevezetést a filológiába tanított… Az intézet 1998-as átszervezése során… egy új szakmai program készült új oktatókkal…ez vezetett dr. Huszár Ágnes munkaviszonyának megszűnéséhez. Dr. Huszár Ágnes helyére nem vettünk fel senkit, megváltozott programú és tartalmú egykori tárgyait … Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó (leíró nyelvészet) és dr. Spannraft Marcellina (tanári beszéd) tanítja.” (Az írásos tanúvallomás hiteles másolata a birtokunkban van.)

Szabó András írásos tanúvallomásában a következő megállapítások nem felelnek meg a tényeknek (köznapi szóval: hazugságok):

„nem vettünk fel senkit”: a felsoroltak közül sem dr. Nádor Orsolya, sem dr. Spannraft Marcellina nem tanított az intézetben Huszár Ágnessel egy időben: csak az ő eltávolítása után alkalmazták őket.
„egy új szakmai program készült”, „megváltozott programú … egykori tárgyai”. Ebben az összefüggésben a KRE ügyvédje, dr. Takács János László bemutatott egy intézeti órarendet, amelyben Huszár Ágnes neve mellett Szófajtan és alaktan szerepelt, Szabó T. Ádámné dr. Posgay Ildikó neve mellett pedig A magyar nyelv szófajtana és alaktana tárgy szerepelt. Lám, érvelt dr. Takács: megváltozott a tantárgy neve és tartalma. Huszár Ágnes a per során bizonyította, hogy mivel a KRE Magyar Intézete mind az ő idejében, mind az ő eltávolítása után magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képzett, ebből okszerűen következik, hogy ezen a szakon a szófajtan és alaktan nem jelenthet mást, mint a magyar nyelv szófajtanát és alaktanát.
„megváltozott … tartalmú egykori tárgyai”. Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy Huszár Ágnes tárgyai: Leíró magyar nyelvtan (szófajtan, alaktan szintaxis), Bevezetés a filológiába tartalmilag tökéletesen megváltoztak.
Huszár Ágnes a bírósági tárgyaláson tételesen bebizonyította, hogy a szófajtan, alaktan tartalma lényegében az első fennmaradt grammatika (Dionüsziosz Thrax műve a Kr. e. 2. századból) létrejötte óta nem változott. Ez a 2200 éve keletkezett grammatika felosztása éppúgy igéről és névszóról, névmásról, számról, személyről, időről és módról beszél, mint a tegnap írottak. Apolloniosz Düszkolosznak a Kr. e. 2. évszázadban keletkezett szintaxisa épp azokra az alapvető kategóriákra épül, amelyekre egy napjainkban keletkezett.

Szabó András írásos tanúvallomásában azt állítja, hogy ezeknek a tárgyaknak a tartalma tökéletesen megváltozott a Károli Egyetem Magyar Intézetében 1998 tavasza – mikor Huszár Ágnes oktatta őket Dionüsziosz Thrax és Apolloniosz Düszkolosz eredeti kategóriái alapján – valamint 1998 ősze között – mikor ezek oktatását mások vették át.

Ebből a megállapításból az következik, hogy a KRE BTK Magyar Intézete 1998 nyarán gyökeresebben reformálta meg a grammatikát, mint az azt megelőző 2200 évben megjelenő irányzatok tették: beleértve a Chomsky-féle generatív irányzatot is.

Miért állhatnak Szabó András írásos tanúvallomásában ezek a tényellenes megállapítások? Erre elméletileg két lehetőség van: tudatlanságból vagy szándékosságból. Nézzük meg ezek fennállásának valószínűségeit:

1. tudatlanság
Feltételezhető-e a latin szakos és az ókortudományból nyilván nagyszerűen felkészült Szabó Andrásról az, hogy egyetemi tanulmányai során ne hallott volna Dionüsziosz Thraxról és Apolloniosz Düszkoloszról, valamint az ő nyelvleírásaik tartalmáról? Ne tudná, hogy ezeknek a nyelvleírásoknak a tartalma már az ókorban kijegecesedett és lényegében azóta sem változott? Feltételezhető-e, hogy ne tudná, mi az a szintén ókori eredetű tevékenység, a filológia, melyről szintén tartott kurzust Huszár Ágnes? Mi ezt nem tételezzük fel. Mi sokkal okosabbnak és műveltebbnek gondoljuk Szabó Andrást, mint amilyennek ő feltételezte a Munkaügyi Bíróság bíróit, valamint a saját korábbi, elbocsátott kollégáit.

2. a félrevezetés szándéka

Mivel a sokoldalúan művelt és mély erudícióval rendelkező Szabó Andrásról ezt a sötét tudatlanságot el sem tudjuk képzelni: logikailag csak a másik lehetőség adódik: tertium non datur. Szabó András a Munkaügyi Bíróság félrevezetése céljából fogalmazta meg – írta le, aláírta, dékáni pecséttel ellátta – fenti tényellenes állításait.

Márpedig a Büntető Törvénykönyv 233–241 §§ büntetni rendelik a hamis tanúzást, ez minden bírósági idézésen olvasható is. Szabó András tehát megsértette a Magyar Köztársaság törvényeit, amikor – tudatosan – valótlant állított.

A tízparancsolat ide vonatkozó passzusát stílusosan az egyetem névadójának, Károli Gáspárnak a fordításában idézzük: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” (5. Móz. 19, 16, 21.)

Szabó András tehát mind a világi, mind pedig az isteni törvények fölé helyezi magát. Hazudott a Munkaügyi Bíróság számára tett írásos tanúvallomásában. Tette ezt tudatosan és ártó szándékkal.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság (Erdélyiné dr. Szőke Gyöngyi tanácsa) megállapította a hamis tanúzás tényét. 1999. november 15-i elsőfokú ítéletében – melyet a másodfokú és a Legfelső Bíróság is jóváhagyott – így fogalmazott: „Az összehasonlításból megállapítható, hogy az átszervezés a felperes munkaköri feladatait nem érintette. A felmondás azon indoka, hogy a felperes munkaköre megszűnt, valótlan, mert az alperes több új munkavállalót vett alkalmazásba a felperes által ellátott oktatási feladatok átvételére. Az órarendből az is megállapítható, hogy a felperes által oktatott tárgyak nem szűntek meg, azok gyakorlatilag változatlan elnevezés alatt szerepelnek az 1998/99-es óranyilvántartásban is.” (A bíróság ítéletének hiteles másolata a birtokunkban van.)

A per – mivel a KRE még kétszer fellebbezett – csak 2000-ban ért véget. A bíróság 61.Mf.20387/2000/7. ítéletében kimondta a felmondás jogszerűtlenségét. Huszár Ágnesnek megítélte a kiesett jövedelem pótlását kamatokkal együtt.

A KRE számára két és fél millió forintot, valamint dr. Takács János László tekintélyes ügyvédi munkadíját érte meg az, hogy megszabadult egyetlen habilitált magyar nyelvész oktatójától. Huszár Ágnes ugyanis a per ideje alatt befejezte a felmondás előtt elkezdett habilitációs folyamatát, s a Pécsi Janus Pannonius Egyetem 1999-ben habilitált doktorrá avatta. A magyarországi habilitációs folyamatok történetében elsőként egy munkanélküli segélyen levő személy nyerte el ezt a címet, „köszönhetően” Szabó András akkori dékánhelyettes, mint a bíróság megállapította: valótlan állításainak.

Így bánt el Szabó András dékánhelyettes a reformáció erkölcsi hagyományainak ápolását célul kitűző egyetemen becsületes, komoly szakmai presztízzsel rendelkező, hívő református kollégáival.