Missbrauch á la József Pál (A csaló és sikkasztó Mundus-duó)

Pál József korrupt voltát nemcsak a Károli akkreditációjában és Mészáros tervezett szegedi védetésében játszott szerepe bizonyítja. Az alábbi hozzászólást „Mundus” küldte be. Mivel kapcsolódik több előző írásunkhoz, legalábbis annyiban, hogy Pál József szegedi egyetemi tanár ebben is érintve van, önálló posztként közöljük. A szerk.

Szerző: Mundus

Ha az ember rákattint a google-ban a „Pál József Mundus” keresőkifejezésre, akkor 19.700 találat ugrik be, amelynek a fele Pál József és a Mundus Egyetemi Kiadó szoros kapcsolatára utal. Már az első oldalon 10 találatból 5.

Pál József felelős szekesztője, sorozatszerkesztője, első embere a Mundus Kiadó vezetőjének, Biernaczky Szilárdnak. Ennek a kiadónak sikerült az a trükk, hogy kétmillió forint pályázati támogatásból mindössze két (2 darab!) könyvet állított elő. Nyilván darabját 1-1 millióért. Egyet a kiadó részére mintának, ha kérik mutatóba, vagy elszámolásra, egyet pedig a szerzőnek, a nyolcvanéves Ivánfi Jenőnek, szemfényvesztésre, hátha nem veszi észre, hogy a könyvéből nem is létezik több példány. Elvégre 80 éves. Örüljön a szép könyvenk, lapozgassa, és ne futkosson könyvesboltokba. A szerzőnek – aki nyugdíjas vegyészmérnök – szívügye volt ez a honismereti könyv. Nemcsak fotózott, gyűjtött, írt, szerkesztett, digitalizált, mindent nyomdakészre csinált, hanem egymaga szedett össze 70 vásárlói nyilatkozatot, amivel a Mundus Egyetemi Kiadó pályázhatott. “Az NKA (Nemzeti Kulturális Alap – a szerk.) építőművészeti szakkollégiuma 2007-ben megítélte a kétmilliós támogatást. (Ez kiemelkedően magas összeg, más kollégiumoknál a támogatások az egymilliót sem érik el.)” – írja Varsányi Gyula, a Fantomkönyv, ne keresd! című cikk szerzője. A szerződés 1000 darabra szólt, amelyeknek 2008 júniusára kellett volna megjelenniük. A könyv csak egy évvel később jelent meg. Vajon mi indokol ekkora késést egy 80 éves szerző esetében, amikor már 2007-ben minden rendelkezésre állt: pénz, paripa, fegyver – digitalizált, nyomdakész kézirat, vásárlói előjegyzés, 2 milliós NKA-támogatás? Csak nem a remény, hogy a szerző esetleg közben meghal, és akkor egyetlen példányt sem kell, még mutatóba sem, kinyomtatni, és be lehet az egész támogatást zsebelni? De a szerző még egy év múlva sem halt meg. Meg kellett jelenteti a könyvet. A szerző megkapta a tiszteletpéldányát. Csakhogy Ivánfi bácsi azzal nem érte be, elkezdett érdeklődni a könyvesboltokban, amit Biernaczky és Páljóska nem várt egy 80 éves szerzőtől. A szerző kereste tehát a könyvét, amit a kezében tartott, a könyvesboltokban is. A terjesztők azonban még csak nem is hallottak róla. Kiderült, hogy nem is fognak. Páljóskáéknak ekkor, ezen a pontosn, le kellett volna bukni.

Csakhogy ebben a “szétzilált, értékválság és korrupció sújtotta országban” a Páljóska-féléknek csalásért és sikkasztásért nem lehet lebukniuk. Nem, mert minden pénzelosztó bizottságban Pájóska vagy a közös pénzelosztó brancs valamely más tagja ül. A hálózat nagyjából lefedi a kultúra intézményeit. Nincs tehát kockázat. A 2 millióból áldozni kellett valamennyit 2 db könyvre, de a maradékon szépen meg lehetett osztozni – és jót röhögni a markukba, Ivánfi Jenő bácsin, akinek nemcsak élete munkája fekszik a könyvben, hanem még a vásárlókat is ő hajtotta fel, és a pénzt is ő szerezte meg. Nem magának. Másoknak: Pálnak és Biernaczkynak. Egyébiránt pedig minden más munkát elvégzett egyedül.

A 80 éves szerző panaszt tett az NKA-nál. Szinte hihetetlen, hogy erre milyen választ kapott. A Mundus már elszámolt a könyvkiadásról az NKA-val, és az NKA az elszámolást a nemlétező könyvre kapott 2 millió forintról elfogadta! Idézem szó szerint Varsányi Gyula cikkét:

„A mecénás szervezetnél lapunk munkatársa megnézte a nyilvános pályázati dossziét. Kiderült, a könyv megjelentetéséről a Mundus már elszámolt. Mellékelt egy jó minőségű, habár digitális példányt is. Az NKA elfogadta az elszámolást. Nekünk viszont föltűnt, hogy a nyomás és kötés költségei nem szerepelnek a számlákban. Érdeklődésünkre Biernaczky Szilárd elismerte: a művet – a ’mutatványpéldányoktól’ eltekintve – nem nyomtatta ki.”

Működésbe lépett a pénzelosztó gépezet kockázatelhárítása. Az elszámolást egy ordító csalásról az NKA elfogadta – „a nyomás és kötés költségei” nélkül, az igen jó minőségű „digitális példányra”, ami a szerző érdeme. Nyomtatott példány pedig szó szerint csak „mutatóban” létezett. Vagyis az NKA meg sem kérdezte, mit csinált Biernaczky és Páljóska a kétmillióval.

Vajon miért?

Csak nem azért, mert az NKA-ban is „Nyuszi rokonai és üzletfelei ülnek”? Ugyanaz a brancs, amelyik ezt a szürke bürokratát, ezt a parancsot vakon teljesítő, tehetségtelen karrierista Páljóskát több turnuson át az OTKA, a MAB és az MTA bizottságaiban tartja. Biernaczkyval osztoztak a Mundusnak juttatott NKA-pénzen, és sajátos módon osztoztak a „felelősségen” is. Biernaczky tartotta a hátát ezért a köztörvényes bűncselekményért. Kockázat nélkül tehette, mert Páljóska mozgósította kapcsolatait, és „a hálózaton” keresztül gondoskodott arról, hogy elsimítsa ezt a sikkasztást. És ugyan, ki figyel oda, mit mond egy 80 éves öregember? Nyilván már szenilis.

A Mundusos sikkasztás fél évvel ezelőtt jelent meg a Népszabadságban. Varsányi Gyula cikke olvasható a neten:

http://www.nol.hu/archivum/20090905-fantomkonyv__ne_keresd