Peter Balla in Heidelberg (Balla Péter az Áfonyahegyen)

Friss hír 2010. Karácsony

Itt keress bennünket:

http://jhnnsclvn.wordpress.com

(Újabb cenzúra! A jhnnsclvn.wordpress.com blogot letiltották a magyarországi keresőgépekből, ezért csak közvetlenül érhető el a fenti linken.)



Blueberry mountain (Balla Péter az Áfonyahegyen)

Posted by jhnnsclvn on október 26, 2010

Szerző: Pszichiáter

Áfonyahegy nemcsak Szabóné Petrőczi-Ludwig Évát ihlette meg, hanem Balla Pétert is, de ő más műfajban keresi az önkifejezést. Neki nem kenyere a szó. Az Igét lelkész létére rosszul forgatja, ezért ő inkább fényképez.

Balla Péter nem fotogén, de szívesen pózol a kamera előtt. Ebből arra következtetünk, hogy félreismeri magát, és híjával van minden önkritikának. Egyetlen képen sem felszabadult, egyetlen képen sem természetes. Úgy néz ki, mint ükapáink a fényképezés feltalálásának idején. Mereven és görcsösen bámul a gépbe. Még a mosolya is torz. Tulajdonképpen szakmai szempontból nagyon jók ezek a felvételek. Mármint az én szakmám szempontjából. Bennük van Balla Péter egész jelleme, személyisége, személyiségének története, amely alig mutat változást, fejlődést. Balla Péter güzü kis stréber volt gyerekkorában és buzgómócsing hivatalnok lett felnőttkorára. Meg is maradt volna annak, ha a Gondviselés – Bölcskei Gusztáv végzetes tévedésének formájában – nem veti őt a rektorhelyettesi székbe. A szürke hivatalnokból véreslábú hóhér lett, egy praszthaynau.

Balla pszichéje voltaképpen unalmas, és a kamera által megörökített személyiséglenyomatról korábban már eleget írtunk. Sokkal érdekesebb az a szenvedéstörténet, amit felesége fotói közvetítenek.

Az első, ami feltűnik Hegedűs Gyöngyi portréja láttán, hogy ez a kedves, jóságos, szimpatikus, szép arc szomorú. Még a mosolya is fájdalmas, olyan, mint akinek sok visszanyelt könny fojtogatja a torkát. Megható, ahogy gyerekeit öleli, szinte kapaszkodik beléjük: kislányába és a ballagó Balla-fiúba. Mind a négy gyermek arca szomorú. Talán csak a második (fiú)gyermek mosolyában van egy kis kópéság. Jólétben él ez a család – de boldogságban is …?

A legmegrázóbb kép Hegedűs Gyöngyiről az, amelyik Heidelberg környékén – vagyis Petrőczi szavával: az Áfonyahegyen, idei nyaralásuk alkalmából – a schwetzingeni kastélymúzeumban készült. Gyöngyi egy szárnyas kőkútnak támaszkodva, egyedül, kék sállal a vállán, a harmadik fiúgyermek, messze a háttérben, nem jelent most kapaszkodót. Gyöngyi megpróbál „boldog családanya”-arcot ölteni. De ez nem sikerül. Az, amit látunk ezen az arcon: „reine Disziplin”. Azaz, nagy önuralommal viselt, visszafogott fájdalom:

http://www.peterballa.eoldal.hu/fotoalbum/in-heidelberg/hd10/206

Igen, pontosan ilyennek képzeljük annak a nőnek a fegyelmezett, magára erőltetett mosolyát, akinek esténként ezzel a véreslábú halálfejjel kell ágyba bújnia – stílszerűen, háromemeletnyi kolumbárium fölött.