Der zerbrochene Krug (Az eltört korsó)

Szabó András és Kulcsár-Szabó Ágnes jellemét és cselekedeteit sok híres irodalmi mű anticipálta. Arany János több műve, balladája írja le az ő viselt dolgaikat: A tudós macskája , A hamis tanú, Ágnes asszony, A walesi bárdok, Tetemrehívás, Vörös rébék …

De külföldi írók is „megjósolták“ már a károlis botrányt. Így pl. Heinrich von Kleist népszerű, nálunk is színpadra vitt vígjátéka, Az eltört korsó (avagy A póruljárt bíró) teljesen a Duplaszabó-banda és Balla Péter rektor jelenlegi helyzetének felel meg. Erre Germanista nevű hozzászólónk hívta fel a figyelmet. Hozzászólását azonnal poszttá dolgoztuk át.

Szerző: Germanista

Akár csak Heinrich von Kleistnél, a református egyetemen is adott egy (de inkább sok) bűncselekmény, és egy bíró (=dékán, rektor, rektori megbízott stb.), akinek azt fel kellene tárnia. Ám, mivel ő maga az elkövető, igyekszik úgy irányítani a nyomozást, hogy kibújjon a hurokból – ami egyre inkább szorul a nyaka körül – , és egy ártalan fejet dugjon bele a magáé helyett. Ez a fej adott: olyan valaki, akitől sürgősen meg kell szabadulni.

Szabó András és sleppje, továbbá Balla rektor ugyanúgy jár el, mint Heirich von Kleist Adam bírója, aki hivatali hatalmával visszaélve inkább egy ártatlant próbál megvádolni, mintsem hogy lefolytassanak egy korrekt vizsgálatot, amely rájuk nézve terhelő. Kleist falusi bírója, Adam, a fiatal Ruprechtet vádolja a korsó eltörésével, amit ő maga vert le, éjszaka belopózva Ruprecht menyasszonyához. Szeretné a fiatalembert minél gyorsabban elítélni, hogy a pert befejezhesse, és elkerülje a felelősségrevonást, sőt, még a menyasszonyt is megkaphassa. Ámde egyre csak gyűlnek az indíciumok, amelyek Ruprechtet mind jobban tisztázzák, de Adam bírót egyre jobban bemártják. Adam bíró folyton folyvást hazudik, ad absurdum facsarja ki a tényeket, ám azok makacsul ellene szólnak. Többször is hatalmi szóval próbál véget vetni a vizsgálatnak, hogy elítélhesse és száműzhesse Ruprechtet, nehogy kiderüljön, hogy ő maga a húnyó. Végül azonban megérkezik az udvari tanácsos, és Adam bíró praktikáinak véget vet: leleplezi, bebizonyítja hogy ő a bűnös.

Pontosan ilyen helyzetben van a Duplaszabó BTK-s vezetés és Balla Péter. 2009. szeptember 30-án Balla rektor és a Szenátus 3 tagú vizsgálóbizottságot állított fel, hogy kivizsgálja az irodalomtudományi doktori iskolában történteket:

253./2009. (IX.30.) Szenátusi Határozat

A Szenátus elfogadja, hogy az Irodalomtudományi Doktori Iskola korábbi működésével kapcsolatos hiányosságok, szabálytalanságok kivizsgálására 3 tagú vizsgálóbizottság jöjjön létre Dr. Tanka Endre, Dr. Zsengellér József és Dr. Madarász Imréné tagságával.

254./2009. (IX.30.) Szenátusi Határozat

A Szenátus felhatalmazza Dr. Balla Pétert, hogy amennyiben Dr. Tanka Endre, Dr. Zsengellér József és Dr. Madarász Imréné nem fogadnák el a vizsgálóbizottsági tagságot, más személyeket kérhessen fel erre.

255./2009. (IX.30.) sz. Szenátusi Határozat

A Szenátus elfogadja, hogy a fenti vizsgálóbizottság jelentését az EDHT-nak terjessze elő, és azt az EDHT saját véleményével, javaslataival kiegészítve terjessze a Szenátus elé.

http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/Szenatusi_hatarozatok_090930.pdf

Ennek már fél éve, ám a jelentést még mindig nem olvashatjuk a szenátusi határozatok között. Ellenben találunk itt egy rövid hírt, ami arra enged következtetni, hogy az eredeti projekt gellert kapott:

307/2009. (XII. 09.) sz. Szenátusi határozat

A Szenátus az Irodalomtudományi Doktori Iskolát vizsgáló bizottság munkáját lezártnak tekinti. A jelentések kiértékelésére és a Szenátus számára javaslattételre felkéri a Rektori Tanácsot.

http://www.kre.hu/portal/doc/szenatus/szenatusihatarozat20091209.pdf

Vagyis az, amit a vizsgálóbizottság feltárt, nem kerülhet közvetleül az EDHT-hoz, ill. onnan a Szenátushoz, hanem közbe kell iktatni a Rektori Tanácsot, azaz a Rektort, hogy csomagolja be azt valamilye fogyasztható formába.

Nyilvánvaló, hogy a vizsgálat – Kleist Adam bírójához hasonlóan – nem azt a „bűnöst” találta meg, akit el akart ítélni, különben az eredeti terve szerint járt volna el. Ha sikerült volna a Doktori Iskola vezetőjére, Hima Gabriellára ráhúzni a szabálytalanságokat, akkor az ügyet seperc alatt lezárták volna, és Hima Gabriellát seperc alatt „száműzték” volna, miként Adam bíró akarta Ruprechtet. A vizsgálat azonban a BTK és az egyetem vezetőit találhatta bűnösnek, azért a kínos csend, és a hosszas értékelés. Akárcsak Kleist drámájában az udvari tanácsos, itt is látogató érkezik: a MAB.

És szeretné látni a fenti vizsgálat eredményét.

És azt fogja látni, hogy semmit sem lát. Mert amit látnia kellene, azt nem mutatják meg neki. És bíznak benne, hogy a MAB nem nagyon szívóskodik: azaz, nem akar többet látni, mint amennyit megmutatnak neki …