Akkreditation 2. (Akkreditációs prioritások 2. Tantárgyfelelősség és lomtalanítás)

Idézzünk tovább Györgyiné Koncz Judit akkreditációs előkészületi körleveléből (Akkreditációs feladatok 2010.01.30.):

1. „A Dékáni Hivatalokban és a Tanszékeken minden szak tekintetében legyen elérhető annak a dokumentációja, hogy a szak az akkreditációs minimumfeltételeknek megfelel

– a friss, aktuális kreditterhelés / tantárgyfelelősi táblázatok, a tantárgyfelelősök publikációs tevékenysége feleljen meg a gondozni kívánt tárgyaknak

– mintatantervek

– tantárgyleírások”

MAB-követelmény tehát, hogy „a tantárgyfelelősök publikációs tevékenysége feleljen meg a gondozni kívánt tárgyaknak”. De ugyan minek, ha a tárgyakat úgy sem ők oktatják? A tárgyfelelősök anyagait több esetben csak kirakatba teszik, ám az órák nagy részét olyan minősítés, sőt, alapszakos diploma nélküli oktatók, doktoranduszok, hallgatók tartják, akiket az egyetemi vezetés el akar látni órákkal, hogy nélkülözhetetlenségüket nyilvánvalóvá tegye.

A Kar legnagyobb formátumú, legtekintélyesebb oktatói egyáltalán nem, vagy alig találkoznak a hallgatókkal. És nem azért, mert nem szeretnének…

A történelem szakot Gergely András professzorral és Kőszeghy Miklós habilitált docenssel akkreditálták. Gergely Andrást Bíró Mária csaknem teljesen kiszorította az oktatásból. A professzornak valósággal harconia kell azért, hogy minimális órához jusson, és azokból a tárgyakból, amelyeknek ő a felelőse, legalább morzsákat kapjon. Ezeket a feje fölött osztja szét Bíró Mária nevenincs tanítványainak, vazallusainak, valamint nevevan szeretőjének, aki meredek karrierjét a kétszer annyi idős, jócskán nyugdíjkorú, de még tanszék- és intézetvezető valamint dékánhelyettes matrónának köszönheti (http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=hirek&id=39 , a szakállas, szemüveges úr). Tragikus, ami Kőszeghy Miklós tanár úrral, a szak és az egész Kar egyik legjobb oktatójával, a BTK-s Doktori Iskola alapítójával történt: Bíró Mária átfúrta őt a Pázmányra, a pápistákhoz. A Gergellyel és Kőszeghyvel akkreditált történelem szak Bíró Máriával, Hidán Csabával, Kállay Horváth Eszterrel stb. működik. A MAB-követelmény és a károlis gyakorlat diszkrepanciája ordító.

A másik problémás szak a magyar. A magyar nyelvtudományi tanszék vezetőjének, Honti Lászlónak nincs magyar szakos munkássága, és az akkreditációnál vagy őt, vagy a feleségét nem szabad figyelembe venni, hiszen a törvény értelmében nem dolgozhatnak együtt egy tanszéken, ezt a jogsértést meg kell szüntetni. Amellett azt is, hogy ez Hontinak csak a másodállása – dupla fizetésért -, hiszen a főállása Udinében van. Hontiné barátnőjének, Fóris Ágotának, nincs magyar szakos diplomája, Nádor Orsolyának van, de csak esti és levelező tagozatos, mert az alapvégzettsége óvónőképző, ezt toldozgatta-foldozgatta az idők folyamán kiegészítő szakokon. Nehéz elképzelni, mit oktat a finnugrista Honti, a spanyol-olasz szakos Fóris és az óvónő Nádor a magyar nyelvtudományi taszéken. És ők a három vezető oktató! Nem véletlen, hogy egyiküknek a profilja sem felel meg a gondozott tárgynak. A MAB elvárása itt sem teljesül.

Még problémásabb a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet működése. A négy tanszék vezetésére csak két hű e(m)be(r)t talált Szabó, a harmadik ő maga. A boszorkányüldözés itt, házon belül a leghevesebb. A szak akkreditációjában fontos szerepet játszó Szigeti Lajos Sándort Szabóék valósággal halálba üldözték: nem innen halt ki, előbb kirúgták az egyetemről, és csak utána halt meg, 58 évesen. Az akkreditációban fajsúlyos, habilitált Nyilasy Balázsnak a tanszéket tőle elorozó fapados docens, Hermann Zoltán alig ad órát, demonstrálva a vetélytárs feleslegességét egy jövendőbeli felmondás, vagy egy korai nyugdíjazás ábrándját szövögetve. Ez az ábránd egy másik docens esetében majdnem valóra vált. Szász Lászlót Szabó már néhány éve nyugdíjazással fenyegeti, holott a kolléga alig idősebb nála, annyi, mint Petrőczi. Az állandó zaklatásba Szász László belebetegedett. Ami szerencsétlenség az egyiknek, szerencse a másiknak. Hima Gabriella, a szak felelőse, az MTA doktora, habilitált, magyar-orosz-német szakos professzor csak Szász kolléga betegségének köszönheti, hogy kapott egyáltalán egy darab 45 perces órát: szabad helyettesítenie a kollégáját. Hima neve már egy éve nem szerepel az órarendben, pletykaszinten terjed róla, hogy kirúgták. Mintha kísértet üzent volna a neptunon keresztül a hallgatóknak, hogy szívesen oktatná azt a jó tucat tárgyt, aminek ő a felelőse. A hallgatók erre Szabó András dékántól kaptak a neptunon keresztül egy ellenüzenetet, Hima Gabriella pedig egy fegyelmit. Még a szakmai életrajzát és publikációs jegyzékét is levették a honlapról: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=personal&id=84 . Jellemző a Duplaszabó diktatúra terrorisztikus légkörére, amely legerősebben a Magyar Irodalmi stb. Intézetben érezhető, hogy Bertha Zoltán habilitált docens félelmében tikkelni kezdett. A magyar irodalom tanszéken minden hatékony erő ki van lőve. Akkor kik oktatnak? Szabó, a csak angolszakos feleség Petrőczi, Hansági (Kulcsár-Szabó), Hermann, a csak orosz szakos nyugdíjas, az ELTÉ-n az öreg Kulcsár-Szabó tanszékén főállású Kovács Árpád, Török Lajos, a csaló és közokirathamisító, minősít(het)etlen Mészáros Márton, a szintén fokozat nélküli Pénzes Tiborc Szabolcs, a kopaszodó fokozat nélküli költőcske Kisgéher, a tehetségtelen író és még jelentéktelenebb tudós Bánki. „Kvázi”-egyetem.

Mikor a MAB előírja, hogy a tantárgyfelelős publikációs tevékenysége feleljen meg saját tárgyának, el sem tudja képzelni a károlis helyzetet, hogy az oktató azt a tárgyat, amelyért ő a felelős, nem oktathatja, sőt, szava se lehet a tantárgyelosztáskor, afrra meg se hívják. A szak- és tárgyfelelős arra való, hogy mutogassák a MAB-nak az anyagát. Nem pedig azért, hogy tanítson. Akkor mit jelent a felelőssége? Nyilván azt, hogy ő fog szívni, ha valam félresikerül. Kiszemelt bűnbak. A történelmi Intézetben Bíró Mária mondja meg, ki mit oktathat, a magyar irodalom szakon pedig Kulcsár-Szabó alias Hansági Ágnes.

Az akkreditációs előkészületeket szervező Györgyiné Koncz Judit, mintha fel sem érné ésszel, mik a MAB prioritásai: tantárgyfelelősség, publikációk, órarend, mintatantervek összhangja. Az ő körlevelében ezekről a továbbiakban nem esik szó. Azt a puszta említéssel letudta.

Györgyiné Koncz Judit saját prioritásai a következők:

1. A faliújságokat kérem, hogy aktualizálják, kizárólag csak érvényes hirdetmény maradhat fenn. Érvényes ez mind a folyosókra, mind a tanszéki, ill. tanári szobákra. Az ide-oda kiragasztgatott papírokat kérem tüntessék el, magán jellegű hirdetések nem lehetnek az épületekben.
2. Az oktatói szobákat kérem, hogy tegyék rendbe, csak aktuálisan használt dolgok legyenek bent. Ha szükséges hivatalos selejtezés, kérem, hogy február hónapban bonyolítsák le, elavult tárgyak ne rontsák az összképet.
3. A tantermeket igyekezzenek rendbe tenni, amelyik kifejezetten szaktanterem, ez küllemében is mutatkozzon meg.
4. A könyvtárakat kérem, hogy rendezzék, a kölcsönzés, a forgalom látható, dokumentálható legyen.
5. A számítógép termek legyenek rendben, minden gép működjön, ami bent van, romhalmazokat kérem leselejteztetni.
6. A kollégiumok rendbetétele is nagyon fontos, mivel az infrastruktúra ellenőrzésre kerül, kérhetik, hogy megnézhessenek néhány kollégiumi szobát. (Rend, fegyelem, tisztaság!)
7. Kérem, hogy vegyék nagyon komolyan, hogy oktatási intézményben nem lehet dohányozni, azok a munkatársak, akik rendszeresen a tanszéki-oktatói szobában dohányoznak, sürgősen hagyják abba, s csak a kijelölt helyen dohányozzanak.

Vagyis: mit fog föl Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes asszony a MAB-látogatásból? Azt, hogy lomtalanítani kell, rendet rakni, takarítani, inkább a külcsínre adni, mint holmi tartalomra. Ha a szakfelelős szakmai életrajza és publikációs jegyzéke nincs fenn a honlapon, és a neve is kimaradt az órarendből, azt a kutya sem veszi észre, de ha a meos-ként elképzelt MAB-látogató bekapcsol egy számítógépet, és az ne adj Isten nem találna azonnyomban működni, elbukhatjuk az akkreditációt.

Mik tehát az “akkreditciós minimumfeltételek” Györgyiné Koncz Judit bölcsészrektorhelyettes szerint?

Hogy a tantárgyfelelősöket kirúgják, halálba kergetik, leveszik a honlapról az anyagukat, kitörölik az órarendből a nevüket – nem számít. Nem ez a lényeg. Hanem:

Nosza, dobjuk ki már csak muzeális értéket képviselő gépeinket, nyomtatóinkat, szemrontó monitorainkat, töltsük ki a helyüket egy üdezöld cserepes virággal, alá pedig egy takaros kis, lehetőleg házi hímzésű, tulipánmintás terítőt, fehér alapon piros virággal, hogy a terítő színei a virág zöldjével együtt kiadják a nemzeti trikolort – és máris borítékolni lehet a sikeres akkreditációt!