Der Vorzeigschüler Péter Balla (Felmutatás)

Péter Balla the eager beaver (Felmutatás)

Posted by jhnnsclvn on szeptember 26, 2010

Szerző: Pszichiáter

Nem az Úr felmutatása, hanem egy bérleté, amiről itt most szó lesz.

Szeptember 25-én 14:04 perckor Balla Péter a Kálvin téri metró mozgólépcsője előtt felmutatta bérletét az ellenőröknek. Ebben a felmutatásban benne volt Balla Péter egész karaktere. A stréber kisiskolás, amilyen Balla gyerekkorában volt, és amilyennek meg is maradt. Az infantilis, tekintélytisztelő, örök kisebbrendűségi érzésben szenvedő és örökös bizonyítási vágytól gyötört személyiség.

Már ahogy megközelítette a mozgólépcsőt. Fekete öltönyben fehér gallérral, a homlokán lévő kopasz foltra fésült, zselével rögzített hajjal, kis, feketére festett bajusszal, kezében egy fekete, kisméretű, gurulós börönddel, amelynek nyele felért a hónaljáig – valószínűleg nem a börönd méreteivel volt gond, hanem tulajdonosának méreteivel – a Kálvin téri aluljáróban feltűnt a református egyetem egyetlen állva maradt rektorhelyettese (a többi már bedőlt). Mikor átment a jegypecsételő automatákon, megtorpant. Zsebéhez kapott. Megtapogatta. Elővette. Sietős lépteit egyenesen az ellenőrök felé irányította, igyekezvén felhívni magára a figyelmet – hiába. Nyilvánvaló volt, mit akar: szembesülni velük és … felmutatni. S mikor az ellenőrök kettős sorfalához ért, valóban felmutatta. Jobbkezével a bal keze felől álló ellenőrnek.

Mit, felmutatta! Felemelte, vállmagasságnál is magasabbra. Irritálva érezve magát, hogy az ellenőrök nem kíváncsiak sem rá, sem a bérletére, szembefordult a bal oldalon álló ellenőrrel és majdnem a képébe tolta. Az ellenőr rá se hederített. (Az ellenőrök, tudvalevőleg, csak azokra hederítenek, akiknek NINCS bérletük. De Ballának VAN bérlete. Vastag fekete keretes tokban tartja, zakója belső zsebében. És olyan nyilvánvaló, hogy van neki. A stréber kis képére van írva. Az ellenőrök pedig kitűnő pszichológusok.)

Ballának láthatólag fontos lett volna a szemkontaktus, egy elismerő biccentés, hogy az ellenőr nyugtázza, látta a dokumentumot, és elégedett vele. Mint egy kisiskolás, aki a házi feladatát felmutatva a tanítóbácsinak, várja a dícséretet. Már a mozgólépcsőn állva is balra fordulva maradt, görcsbe rándulva, felemelt kézzel. Aztán alábukott. Sikerélmény nélkül kellett beszállnia a metróba, elrobognia a Nyugatihoz, és felszállnia a 14:23-kor induló Vércse InterCityre, hogy időben megjelenjen Debrecenben a zsinati elnök színe előtt.

A bérletfelmutatás fent megfigyelt és leírt módja tipikus Balla-gesztus. Aki a saját honlapjára kiteszi az átvilágítási dokumentumot és az egyetemi honlapra a megbízólevelét, az belül tele van bizonytalansággal. “Nekem van legitimációm”, harsogják ezek a dokumonetumok. Balla viszont ezt olvassa ki belőlük: “alkalmas vagyok arra a feladatra, amellyel megbíztak”.

A kirakatba tett dokmentumok, a családi fotóalbum (Balla Péter honlapján) és a tegnapi bérletfelmutatás mind azt bizonyítja, hogy a Károlit jelenleg irányító rektorhelyettes, Balla Péter személyiségfejlődésében nem jutott túl a stréber kisiskolás fokon. Lelke egy merő összerándult görcs, amely soha nem tud kioldódni, ellazulni. Állandóan meg kell felelnie – a családban, ahová beházasodott, és amely három számmal nagyobb, mint a saját mérete – a családfőnek és gyermekeinek, az egyetemen pedig Bölcskei Gusztávnak és két pesti helytartójának, Sepsi Enikőnek és Kovács Barnabásnak.

Szegény Balla Péter! Már csak lelki egyensúlya és egészsége érdekében is azonnal fel kellene hagynia a nem rá méretezett feladatokkal. Ő azonban, mint azt a reformatus.hu oldalon megjelent interjújából tudjuk, még sokáig maradni akar.

Most is azért ment Debrecenbe, hogy megbeszélést folytasson az alkoholizmus által már erősen lepusztított zsinati elnökkel. Azaz megbeszélje, hogy lehetne még elodázni a rektori pályázat kiírását.

A bérletét buzgón felmutató Balla Péter, akit az utóbbi időben oly sok kudarc ért, a tegnapi Kálvin téri BTK-s diplomaosztó után egy kis sikerélményre vágyott. Az egyetlen ember, akitől ezt még megkaphatta volna, a mozgólépcső tetején a Balla balján álló Kálvin téri BKV ellenőr, megtagadta tőle ezt az apró szívességet, amely legalább a Nyugati pályaudvarig melengethette volna Balla Péter jéghideg, éjsötét lelkét. Frusztrált hősünk nehezen törődött bele az újabb kudarcba. A mozgólépcsőn balra fordulva még sokáig fixálta vágyakozva az őt levegőnek néző BKV-ellenőrt. Leverő élmény lehetett letesztelnie, mennyit ér ő a világban – a talárja nélkül. Mert hogy nem a ruha teszi az embert, az Balla Péterre biztosan nem igaz. Ő annyira icipici pont, olyannyira jelentéktelen, hogy őt csak a talárja teszi láthatóvá. Különben levegő. A talárja nélkül senki és semmi.

Biztosan ezért ragaszkodik annyira hozzá…

Kezelési utasítás Ballához:
ld. itt, a poszt végén: "3 dolog"-ra kattintva
http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/09/26/peter-balla-the-eager-beaver-felmutatas/