Der zurückgeblasene Rückwind (A visszafújt hátszél)

The returned backwind (A visszafújt hátszél)

Szerző anonymanalyst @ július 25, 2011

Most egy poszt erejéig megszakítjuk a “magyar Zsdanov” sorozatot, mert Zsinati illetékestől fontos információt kaptunk a 200 milliós felajánlás visszautasításának okairól. De utána folytatjuk, mert a téma szorosan összefügg a Mészáros-üggyel és Zsdanov Károlin működő MENYe miatt a károlis botránnyal, illetve ez a kettő egymással. Ha ugyanis “Zsdanov” köre jutalmul, ajándékba, alanyi jogon kaphat PhD-t, mint Mészáros, akkor nincs értelme a minősítés rendszerének. Legalábbis azon a területen, amelyen Zsdanov működik, illetve amelyeket még befolyásolni tud. – A szerk.

Szerző: Zsinati illetékes

Bölcskei Gusztáv, azaz a hátszél, nem adta fel a vitorla, azaz a kormány látványos űzésének tervét: „Szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, de néha nem találjuk a vitorlát”. (Ld. erről Vári György interjúját Bölcskei Gusztávval: Dunán innen, Tiszán túl. Útkereső református egyház. MANCS 2011. május 12.) Bölcskei idén májusban olyat fújt a vitorla után, amit annak a távolból is érzékelnie és értékelnie kellett volna: ebbe a fújásba Bölcskei beleadott apait-anyait, összesen 200 millió forintot. A vitorla ezt érzékelte is, ám nem értékelte: a reménytelen szerelmes megint hoppon maradt. (Ld. erről bővebben: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/05/17/i-would-be-wind-if-you-were-a-sail-lennek-en-hatszel-ha-lennel-vitorla/ )

A vitorla megint visszautasította őt. Egymás után kétszer is.

A tatai Csillagpont református ifjúsági találkozón csütörtökön tartott kerekasztal-beszélgetésen szólt erről a fájdalmas ügyről a püspök, narancs-fehér mezben, holland futballistának öltözve, öltönyös beszélgetőpartnerei, Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Fedor Tibor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárságának főosztályvezetője, valamint Michl József, Tata város polgármestere, országgyűlési képviselő társaságában.

Pedig a Zsinat is jóváhagyta májusban azt a nagylelkű ajánlatot, hogy a református egyház kollektíve lemond a gyülekezetek által a kulturális örökség rekonstrukciójára (elsősorban templomfelújításra) kiírt pályázaton elnyert 200 milliós összegről. Ezzel Bölcskei be akarta előzni a kormányfőnél a katolikusokat, akikre amúgy is féltékeny a sűrűbb személyes meghallgatások miatt. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök ugyanis „csak” 100 milliót ajánlott fel, igaz, nem az állami költségvetésből, hanem a hívek közötti gyűjtésből, dehát ez mégiscsak a fele a reformátusok felajánlásának. Még ha ehhez hozzáadjuk Rédly Elemér győri katolikus kanonok saját megtakarított pénzéből adott egy millió forintját, a reformátusok akkor is lóhosszal verik a pápistákat.

Az alábbi fotón szemmel látható püspök urunk megrökönyödése, akárcsak a mellette ülő öltönyös minisztériumi főosztályvezetőé, Fedor Tiboré http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27676%3Anem-fogadta-el-a-kormany-az-allamadossag-csoekkentesre-tett-reformatus-felajanlast&catid=101%3Akozlemenyekhirek&Itemid=269&lang=hu , amikor játszóruhába bújt püspökünk arról panaszkodik, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levélben utasította vissza a reformátusok felajánlását, míg a pápistákét örömmel fogadta. A miniszterelnök-helyettes ugyanis különbséget lát a között, hogy valaki a sajátját ajánlja-e fel, vagy a másét. Bölcskei nagylelkűségén átlátott a kormány, akár a szitán: nem a sajátját ajánlja fel, hanem egy az állami büdzséből származó összeget, amelynek célja a kulturális örökség, például a roskadozó templomok renoválása. A más célú forrásfelhasználást egyrészt törvényeink tiltják, másrészt pedig a templomokat úgyis halaszthatatlanul helyre kell állítani, tehát ezt a pénzt az eredeti célra mégis ki kell majd adni. Bölcskei valójában nem ajánlott fel semmit, hanem az az állami büdzsén belüli törvénytelen forrásátcsoportosítással akarta a felajánlás látszatát kelteni. Ha a reformátusok lemondanak az összegről, akkor ez csak más műemlékek rekonstrukciójára fordítható, pl. katolikus temploméra vagy zsinagógáéra, de semmiképp sem az államadósságra. Az a körülmény, hogy az érintett gyülekezeteket meg sem kérdezték arról, lemondanának-e a pályázatokon általuk nyert pénzről, csak árnyalja ennek a nemes felajánlásnak a szépségét.

Magyarán mások más célra szánt pénzét kívánta felajánlani Bölcskei püspök, mintha az a sajátja volna. Ráadásul ezt úgy kommentálta, mint valami erkölcsi döntést, amelyre a kormány politikai választ adott. Püspökünk ezt a rideg „politikai” választ nem is hagyta annyiban: újabb levelet írt, megerősítve erkölcsi késztetései komolyságát. Erre Semjén Zsolttól tökéletes válasz érkezett: az lenne az erkölcsi döntés, ha a reformátusok is saját zsebből adakoznának, mint a katolikusok.

Most már kezdjük érteni, miért fogadja szívesebben miniszterelnökünk a pápistákat, mint a kálomistákat. Utóbbiak erkölcsi érzéke ugyanis még kívánni valót hagy maga után.

Kategória: HungarianCalvinistChurch | Címke:: a visszautasított 200 millió, Bölcskei Gusztáv, más pénzének felajánlása, mit jelent az önzetle adakozás?, Semjén Zsolt | Szerkesztés | 37 Hozzászólások »