Riot at the Károli University of the Reformed Church (Lázadás a Károli Református Egyetemen)
Szerző jhnnsclvn @ január 25, 2011
Az utóbbi két-három napban kb. egyharmadával megugrott a kattintások száma, újra a napi 1000 közelébe került, ami a blognak a magyar keresőgépekből való kitiltása óta alig fordult elő. A “Szív küldi” és a “Mester és gyilkosai” cikk mellett az ÁJK-s 2011. évi helyzetjelentés volt a legolvasottabb, a “Status Report” – tegnap estére már ez utóbbi vette át a vezetést. Nem véletlenül. Úgy tűnik, az ÁJK-s hallgatók bátrabbak, mint a bölcsészek, akiknek Hidán Csaba tanár úr olyan jól megtanította a hátrafelé nyilazás művészetét, hogy hátrafelé célozva eddig saját bajtársaikat lőtték ki, azok közül is a legjobbakat. A selejtet (Mészáros, Hansági, Petrőczi, Szabó András, Kovács Árpád) még véletlenül se találták el. A jogászok ellenben tudják, merre van a cél. Felvonultak a Rektori Hivatal elé, hogy kicsalják üregéből a gyáva, képmutató nyulat, a szellemileg retardált Ballát, és puskavégre kapják. És hogy lepuffantsák vele együtt, amúgy mellesleg, még a két Kovácsot is: Barnabást és Zsolt Csabát, a csapnivaló stratégákat és ostoba tanácsadókat, akik párosával vezetik a szakadékba a jogi kart.
Ha több bölcsész csatlakozott volna a tüntetéshez, ki lehetett volna söpörni az ostoba Sepsit, aki alaptalanul dicsekedett a Reformátusok Lapjában Karácsonykor azzal, hogy rendbetette a BTK-t. Dehogyis tette rendbe. Seprűjével csak felkavarta a koszt, úgyhogy most még szarosabb és bűzösebb a BTK, mint volt. A bűnözöket, akik ellen már hónapok óta folyik a büntetőeljárás, hagyta tovább garázdálkodni, a Doktori Iskola volt vezetőjét, Himát kirúgatta, mert – a szakma becsületét védve – egy nemlétező disszertációra nem adta áldását, Király Gyulát pedig segített kebelbarátnőjének, Hansági Ágnesnek a halálba kergetni. A BTK-s hallgatók példát vehetnének a jogászokról. A banda halálos áldozatait: Királyt, Szilágyit és a szintén halálba kergetett Szigeti Lajos Sándor professzort, aki ráadásul fiatal volt és jó református, már nem támaszthatják fel. De segíthetnének a jogászoknak Ballát végleg kifüstölni az odújából, és vele együtt a Kovácsokat, ilyen-olyan Szabókat és a rossz helyen söprögető Sepsit is.
Bölcskei annyira telítve van már alkohollal, hogy ezek után dőlne magától is, mint a dominósor utolsó darabja. – Johannes és a szerkesztők
Itt közöljük a hálón most megjelent írást:
http://mosaictv.hu/hirek/816/itt_valoban_a_let_a_tet
Még ma este közzétesszük az ÁJK oktatóinak közös felhívását a hallgatókhoz – minden kar hallgatójához!
Szerző: Rosta N. Napsugár
Megszüntetett doktori iskola, folyamatos tanári elbocsátások, hallgatók, akik nem azt kapják a pénzükért, ami elvárható. Az elmúlt 18-20 hónapban egyre botrányosabb események tarkították a jogi kar életét. Rengeteg tanárt elbocsátottak, köztük rangidős, nagy tudással és szakmai múlttal rendelkező embereket, akik közmegbecsülésnek is örvendtek. Az okok egyelőre tisztázatlanok, válaszok sehonnan sem jönnek, vagy pedig egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. A diákság teljes bizonytalanságban van, nem tudják, mi tévők legyenek, hiszen a létük, a diplomájuk, a jövőjük forog kockán. Egy összefogásnak köszönhetően a diákok 2011. január 24-ére a Kálvin téri rektori hivatalhoz fognak ellátogatni, remélve azt, hogy talán ott korrekt és kielégítő válaszokat fognak a kérdéseikre kapni. Január 23-án azonban napvilágot látott az egyik frissen elbocsátott tanár levele, melyet diákjainak írt. A benne lévő információk csak tovább borzolták a kedélyeket.
A levelet az alábbiakban kisebb változtatásokkal közlöm:
„Kedves Hallgatók!
A történet röviden: December végén én kértem időpontot Kovács Barnabás stratégiai igazgató, megbízott dékántól, mivel kidolgoztam két olyan projektet, melyekkel a karunk egy év alatt legalább 100 milliót kereshetne (polgármesterek katasztrófa-polgári védelmi oktatásával, ill. hallgatók nyelvvizsgára történő felkészítésével, amely képzés jelentősen olcsóbb lenne az érintetteknek, de még így is hasznot hajtó). Január 21-re kaptam időpontot, a találkozón ott volt a másik Kovács is. Meghallgatták ötleteimet, normálisan beszélgettünk a tárgyról. Majd miután kitárgyaltuk, K.B. elővette óraterhelésemet és közösen konstatáltuk, hogy az egyetemeden nálam több órát kevesen tartanak, pontosabban 160-170 %-on teljesítek. Ezután érdeklődött egy tanszéki kolléga munkamoráljáról, röviden kikérte véleményemet. Ezt követően hirtelen elém rakta a közös megegyezéssel történő munkaszerződésem felbontásáról szóló okiratot azzal, hogy én B. helyes vagyok (az Á. helyem valóban egy másik főiskola és így ott számolják el a tud. fokozataimat), ez a MAB szerint nem jó és gazdasági megfontolások is vezérlik a bontást. Tételesen megcáfoltam állításait: a MAB-nak nincs olyan elvárása, hogy a magyar felsőoktatásban elfogadott és jellemző 35-75%os A.-B. helyesek arányán – amit mi sem lépünk túl, sőt. . . – a KRE AJK-N változtatni kellene (a MAB múlt évi karunkról szóló jelentését ismerem, az olvasható a hálón is), de a gazdasági ok is valótlan, mivel Rixer tanár úrral ketten három (és “fél”) tanár helyett dolgozunk, azaz havonta több százezer forintos bért spórolnak rajtunk, továbbá éppen most hoztam 100 milliót. Nem érdekelte őket. Kérdeztem, van-e személyemet érintő felróhatóság. Nem volt. Abban maradtunk, hogy hétfőn délben ismét találkozunk. Akkor egyébként várhatóan aláírom akaratukat. Alá, mert ez már nem az én egyetemem. Ebben az intézményben életem aktív részének mintegy harmadát töltöttem, 13 évet. Nem akarom nevemet a kar “jobbik” arcához adni, én Tóth, Lőrincz, Máthé professzorok hívó szavára jöttem, azonosulva Kapa Mátyás törekvéseivel. Ami azután jött és a Kovács éra számomra kompromittáló. De itt az én személyem nem számít. Önök számítanak. Többször felemeltem szavam, a hálóra írtam: az egyetemünk az Önök 200.000.-Ft-os hibátlan tandíj-szolgáltatásaiért egyre hibásabb ellenszolgáltatást ad. Pl.: Balla kirúgása okán megüresedett helyre nem egy képzettebb tanárt, professzort vesznek fel, hanem egy a közigazgatási jogot eddig nem, vagy szerényebben művelőt. Így volt eddig minden esetben. Így pedig az Önök diplomája devalválódik. Továbbmegyek: tudja Ön, hogy mi a kar stratégiája? Mit akar a “fenntartó” ? Hogy akar a kar a hét másik jogot oktató felsőfokú intézményhez képest megmaradni? Vagy nem is akar megmaradni? Lehet, hogy a háttérben csendben folyik a társadalomtudományi kari átalakítás ? Lehet, hogy a politikai erőviszonyokat leképezve a kar lesz az a bázis, ahol hamarosan egy olyan koncentrátum szerveződik, amelynek eddig még nem volt bázisa ? Lehet, hogy előfordulhat egy olyan helyzet, melynek során, mondjuk júliusban, kap minden hallgató egy olyan kari üzenetet, hogy már ne fizesse be a következő tandíjat, ne aktivizálja hallgatói jogviszonyát ? Lehet, hogy kérdéseimnek semmi alapja. De az biztos, hogy a kar még megmaradt meghatározó vezető tanárai, az oktatók közül nem kevesen, erről beszélnek. Tény, hogy az elmúlt szűk két év kirúgásai nem cáfolják a fenti logikát. Nézze meg, kik mentek, kik jöttek. . . A tanév végén már biztos távozik három, arculatot és elismertséget garantáló tanár (Révész T. Mihály, Máthé Gábor, Tamás András professzorok). Jönnek helyükbe ilyen elismert tudósok? Eddig nem volt erre példa. Ez nem is csoda, mivel az elmúlt 18-20 hónap eseményei leképeződtek a magyar tudományos társadalomban, és rólunk mostanság elismeréssel sehol nem beszélnek. De ez tételesen számos aktusban ki is fejeződik, elég ha csak a Doktori Iskola megszűntére utalok. Mit lehet tenni? Felkeresni minden törvényes fórumot, azonnal összefogni nappalisnak, levelezősnek, és pénzükért korrekt és nem leértékelt diplomát követelni. A nyilvánosság még mindig hatásos. A zsinati elnök urat egy hallgatói delegáció felkereshetné, előtte kérdéseiket, szándékaikat korrekten megfogalmazva alá lehetne íratni mindenkivel és átadni. Meg lehetne kérdezni, hogy milyen érvek mentén tették lehetetlenné Vörös, Tóth professzorokat, másokat. De attól tartok, hogy ez a tiltakozás elenyésződik az egyébként érthető problémáik között (család, megélhetés, stb.) ill. sokan kényelmesebbek ennél. És ez is elfogadható. Szóval, vélhetően a folyamatok folytatódnak és befejeződnek. Végtelenül szégyellem magamat az egyetem nevében. Önök nem ezt érdemelnék.
Minden jót: egy tanáruk (felhatalmazom, hogy jelen levelemet hallgató társai elé tárja)
A levél teljes mértékben magáért beszél. A diákok igyekeznek megfogni minden lehetőséget, és felvenni a legtöbb sajtóorgánummal a kapcsolatot. Ki tudja? Talán elkezdődik egy olyasfajta összefogás, ami alapjaiban sokat változtathat az egyetemi oktatási hozzáálláson, s nem azon kell mindenkinek aggódnia, vajon megkapja-e egyáltalán a diplomáját, és az érni fog-e valamit?
Rosta N. Napsugár
joghallgató, újságíró-gyakornok
Posted in HungarianCalvinistChurch, HungarianCalvinistUniversity | Tagged: a hallgatók átverése és kifosztása, értéktelen diploma, Balla és a kovácsok arrogáns diktatúrája, gyáva bölcsészek, Jogászok lázadása a Károlin, jogellenes indokolatlan kirúgások
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen