Vom Herz zu Herz (Szív küldi szívnek szívesen)

Heart to Heart (Szív küldi szívnek szívesen)

Szerző jhnnsclvn @ január 20, 2011

MP monogrammal kaptunk egy „szívküldit”, ami nemcsak nekünk szól, hanem blogunk két fontos szereplőjének, akiknek – bár látszólag háttérben állnak – döntő szerepük van a „károlisbotrány” néven elhíresült jelenség kirobbantásában. Nagy Gáspár jól ismerte Kulcsár-Szabó Ernőt, hiszen fényképezkedtek is együtt. Anélkül, hogy megérte volna ennek a gellert kapott pályának a teljes kibontakozását (mármint a károlis vadhajtását), alábbi versében zseniálisan anticipálta azt, miként az általa egyáltalán nem ismert Balla Péterét is, aki azt képzeli, hogy angyalokkal társalkodik, holott a sátán sugallatait hajtja végre. De Nagy Gáspár bennünket is látott, ennek a blognak az íróit, kommentelőit és olvasóit, akik nem ijedünk meg tőlük, és azt is látta, hogy egyre többen lesznek azok, akik nem hajlandók félni… – a szerk.



Szerző: MP

Küldök egy verset Kulcsár Szabó Ernőnek, aki ifjúkorában Nagy Gáspárral fényképezkedett, Balla Péternek, aki “elhatárolódott” a sajnálatos eseményektől, és küldöm mindenkinek, aki a betiltások és üldözések ellenére rendületlenül küzd az igazságért. (A kiemelések Nagy Gáspártól.)





(Mi, kommunista ifjak, esküszünk, hogy a hatalmat nem engedjük át… Az egyetlen túlélő – minden értelemben – Kulcsár Szabó Ernő)

Nagy Gáspár: “Ne féljetek”

Pedig félhettek volna bőven!
Ahogy mondani szokás:
lehetett volna félnivalójuk,
hiszen a király Heródes
reggeltől estig elhatárolódott.



És holmi angyalokkal

dehogyis volt sugallatos viszonyban!

Ezért fenemód bölcsnek hitték demagógjai:

modern, előrelátó Napnyugati bölcsnek,

aki csecsemőgyilkolászati jegyzeteiben

már élezi a pengét…

„Előtanulmányaiból“ látszottak a látnivaló,

riasztó jelzések: fölényből ­– nyelv-gyilok,

ostorszíj-rémhírek, sűrű nyálturmix

meg nyegle sziszegések.

És lehazudott tények, betiltott

JÖVENDÖLÉSEK.

„Ne féljetek…!“ – hallották-e?

Vagy csak akarták?

De pusztákhoz szokott jó szemükkel

a Hebronnál fehérebb, suhanó alakot

nagyon látták.

Az egyikük mondta: fénylő csillagot tart,

másikuk vélte: kormos viharlámpát.

„Ne féljetek…!“ – lángolt a szózat

az éjféli félelmes éjben.

Mentek már, mi mást tehettek volna,

sodorván magukkal az álomból ébredőket.

Így mennek egyre többen, kétezer éve,

„ s az Úr dicsősége beragyogja őket“.

Posted in HungarianCalvinistUniversity | Tagged: Balla Péter és a rettenthetetlen bloggerek, Kulcsár-Szabó Ernő, Nagy Gáspár | Szerkesztés | 48 Hozzászólások »