Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten (A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya)

Unvaluable knowledge (“A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya”)

Szerző jhnnsclvn @ január 15, 2011

Amikor Hatvany Lajos vagy 100 évvel ezelőtt a római episztolográfiáról szóló PhD-értekezését írta, egyre szorongatóbban merült fel benne a kérdés: hogy lesz ebből a tudományból jövőt építő tevékeny élet? A kérdésből végül – először német nyelvű – monográfia lett: Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten (“A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya“). Míg Hatvanyt Nietzsche ihlette, az alábbi poszt szerzőjét valószínűleg Hatvany, amikor megpillantotta a Károli Református Egyetem honlapján az új mesterszakot, a „Terminológiát” (sic!) – a szerk.


Szerző: Szegedi Kiss István

Az utóbbi időben egyre világosabban kibontakozik a belvárosi palotanegyedben regnáló Károli Bölcsészettudományi Karának profilja, ez pedig: a tudni nem érdemes dolgok tudománya. Ez lett a magyar felsőoktatásban a Reviczky utca specialitása.

Amikor 1993-ban megalapították a Károli Gáspár Református Egyetemet., az egyetemet alapító rektor, Benda Kálmán és a BTK alapító dékánja Szilágyi Ferenc a protestáns kultúrörökség megőrzését, kutatását és ápolását nevezte meg az új felekezeti egyetem fő céljául. Az alapító okirat ma is olvasható a KRE honlapján, az egyetem vezetői azonban nemigen olvashatják, mivel döntéseikben nemhogy figyelembe nem veszik, hanem egyenesen ellene cselekszenek.

Már azt is nehéz volt belátni, mi köze a japán nyelv oktatásának a protestáns kultúrörökséghez. Ez még az alapító rektor, Benda Kálmán ötlete volt: nyíltan piaci érvekre hivatkozott: az ország egyre inkább nyit kereskedelmi tekintetben Japán felé, kellenek a nyelvet jól beszélő, a kultúrát jól ismerő szakemberek. Egyébként 18 év távlatából tekintve ez jó döntésnek bizonyult: a japán nyelv és kultúra az egyik vivőágazata a KRE BTK-nak.

Nehezebb megérteni, mi köze a protestáns, különösen pedig a református kulturális és spirituális hagyományokhoz a kremlinológiának és a gulágkutatásnak. Mindenesetre létrejött a karoktól független, a rektornak alárendelt intézet mindezen diszciplínák (?) kutatására. Ugyanilyen helyzetben van a Puritanizmuskutató Intézet. Nem állítjuk, hogy a puritanizmus kutatásának nincs helye egy református intézményben. Ami disszonáns, az az intézet alapítása, amellyel nyilvánvalóan Szabó András dékán feleségének, Petrőczi Évának kívántak jól fizető állást, beosztást kreálni, mivel a hölgy kutatóként, vezetőként és tanárként teljesen alkalmatlannak bizonyult az Angol Tanszéknek nemcsak a vezetésére, hanem még – kollégáinak egyértelmű véleménye szerint – az ott végzendő munkára is. Így kreált neki Szabó András, a dékán férj egy újabb szervezeti egységet. A rektori költségvetésében eldugott kiadások nem teszik transzparenssé az intézet működését.

Örömmel jelenthetjük, hogy a protestáns kultúrörökség fogalma kitágult: új diszciplína született: a református terminológiáé. Ez a tény azzal nyerte el végső elismerését, hogy a KRE meghirdette, 2011 február 15-ig jelentkezni lehet a Károli BTK-ra terminológia mesterképzésre. Nyílt napon ismerkedhetnek meg az érdeklődők a mesterképzés tartalmával, csalogatják a magyar, angol stb. szakosokat erre a kétségkívül egyedi képzésre, amely „doktori képzésre történő folytatását (sic!)” is beígéri a mesterképzésben részt vevőknek.

A református örökség eme páratlan gazdagodását Fóris Ágotának köszönhetjük, a magyar nyelvtudományi tanszék új tanszékvezető docensének. Már az Oktatási Közlönyben megjelent tanszékvezetői pályázati kiírásból világos volt, hogy a Károli, az aláíró Balla Péter mb. rektor rég túltette magát azon az ósdi előítéleten, hogy egy vezetői beosztáshoz szükséges lenne a szakmai előképzettség, na meg a református valláshoz való kötődés. Fóris Ágota üstökösszerű pályája a református felsőoktatásban azzal kezdődött, hogy barátnője volt az előző tanszékvezető, Honti László feleségének. Honti, a kitűnő uralista Udinéból vezette a tanszéket, élemedett kora miatt azonban kénytelen volt megválni tőle, így jött a képbe a feleség hű barátnője, az olasz-spanyol szakos Fóris Ágota.

Miután hűségét a Duplaszabó Diktatúrához – azaz Szabó Andráshoz és Kulcsár-Szabó Ágneshez – kielégítő módon bebizonyította, eleve olyan tanszékvezetői pályázat jelent meg az Oktatási Közlönyben Balla Péter mb. rektor aláírásával, amely nem jelölte meg követelményként a szakirányú képzettséget a magyar nyelvtudományi tanszék vezetőjének kinevezéséhez. Így nevezhették ki az olasz-spanyol szakos Fóris Ágotát a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre tanszékvezető docensnek. Ő rögtön tevékenykedni kezdett, akkreditáltatta másodjára, egy sikertelen próbálkozás után a terminológia mesterképzést, erre csábítják most a BA-s végzősöket.

Mi is az a terminológia? „Az egyes szakmákon belül használt, ugyanakkor általánosan ismert szavak összessége:” Hát ez tipikusan a tudni nem érdemes dolgok ismerete (talán az ország 10-20 szabványügyi szakembere a kivétel), de nem tudománya. Valamely szakma szakterminológiájával való foglalkozás a szakma ismerete nélkül: értelmetlen. Gondoljunk bele: a Károlin magyar, angol stb. BA szakon végzett hallgatók mondják majd meg a plazmafizikusoknak, csillagászoknak, mikrobiológusoknak, hogy milyen szakszavakat használjanak? Miközben fogalmuk sincs e tudományágak (mert ezek csakugyan azok!) valódi tartalmáról?

Hagymázas ötlet. Csak annak örülünk, hogy az alapító dékán és a magyar intézet vezetője, Szilágyi Ferenc nem érte meg, hogy ide silányuljon az általa oly nagy ambícióval megalapított magyar szakos képzés! N. B. az alapító dékán gyászistentiszteletén a Szabadság téren a Károli Egyetem egyetlen fővel képviseltette magát, ez pedig Balla Péter mb. rektor volt, aki kénytelen volt ott lenni, mivel a házban lakott és a szintén abban a házban lakó apósa tartotta a gyászistentiszteletet.

A terminológiai mesterképzés megindításával a Károli még egy – utolsó – lépést tett a nevetségessé válás, a közröhej irányába. Hasonlóvá vált a kitűnő humorista, Leacock által maró gúnnyal jellemzett Concordia College-hez: „.Az egyetem mindent tudott és mindent tanított. Voltak fent gépezetei, amelyek megállapították a szél sebességét, a pincében pedig szeizmográf segítségével mérték a földrengést. Kollégiumok hangzottak el az erdészisme, a gyógyfogászat és a kézjóslástan köréből. Tanulmányi csoportokat küldött ki a rosszhírű negyedekbe, hogy az életet, és a városi halottasházba, hogy a halált megismerjék. Hallgatóinak olyan bőséges választékban nyújtotta a tanulmányi anyagot, tárgyat és témát, hogy nem kellett egy dolog mellett megrögződniük, hanem egyszerre százféle dologgal is foglalkozhattak, aminek nagy pedagógiai jelentősége van. Ennek megfelelően az egyetem úgy ontotta magából éjjel-nappal a saját nyomdáján előállított jelentéseket, monográfiákat és disszertációkat, hogy öröm volt nézni.” (Stephen Leacock, A Mauzóleum Klub. Magvető, 1956.70–1)

SZEGEDI KISS ISTVÁN

Posted in HungarianCalvinistUniversity | Tagged: Balla Péter, Fóris Ágota, Kulcsár-Szabó-Hansági Ágnes, Szabó András | Szerkesztés | 61 Hozzászólások »