Who was Mata Hari? 1. (Ki volt Mata Hari? 1.)
Szerző jhnnsclvn @ április 2, 2011
Szerző: Rector
Fabiny közel egy éve írta ezt a levelét. Akkor azzal kezdte, hogy rendőrségi feljelentést szándékozik tenni.
A rendőrségi feljelentésből – tudomásunk szerint – a nagy fogadkozások ellenére nem lett semmi. A gmailes fiók IP-számait az informatikusok házon belül csekkolták, és ez után egyértelművé vált, hogy a MAB-levelet nem idegen szerverről továbbították, hanem Fabiny saját károlis gépéről.
De ki, ha abban az időben Fabiny épp az Evangélikus Egyetemen tanított ikszedik állásában? Esetleg egy cinkosa, akinek elárulta a jelszavát? Tökéletes alibi lett volna. Csak épp a motiváció hiányzik. Mi oka lett volna Fabinynak egy ilyen fontos dokumentumot kiszivárogtatni? Az, hogy utálja Szabó Andrást, nem elég, tekintettel Fabiny veleszületett gyávaságára.
Szerettük volna azt hinni, hogy Fabinyban feltámadt a lelkiismeret, ezért segít nekünk. De sajnos csak ámítottuk magunkat. Fabinynak valószínűleg nem volt semmi köze a kiszivárogtatásokhoz.
Több olyan információ jutott el a blogra, ami magasabb és bizalmasabb helyről származott, mint Fabiny postaládája: Balla Péter vagy Szabó András gépéről. Minden esetben kitörölték a forrást.
Ha Balla Péter postaládájából szedték volna le az infót, akkor az csak Horváth Tímea lehetett volna. Kozma Fruzsina semmiképpen. Ő olyan áhítattal csüng Ballán még ma is, hogy szinte azonosul vele. Amikor Horváth Tímeát közvetlenül a MAB-levél kiszivárgása után kirúgták, azt hittük, ő az emberünk, és lebukott. Horváth Tímeának ugyan az égvilágon semmi motivációja nem volt, de őt a Kovácsok rángatták dróton. Arra gondoltunk, hogy Kovács Barnabás puccsal akarja megbuktatni Ballát, és Horváth Tímea neki dolgozik.
De aztán egyre több Szabót kompromittáló titkos infó érkezett, így mégis inkább Szabó András postaládájára terelődött a gyanú. Az informátor valószínűleg Szabó András bizalmasa volt, aki Szabó András megbízásából figyelte Fabinyt, és amikor egyszer egy ilyen megbízást teljesítve járt Fabiny szobájában, kihasználta az alkalmat, és továbbította magának ezt a levelet, hogy alkalomadtán felhasználja Fabiny bemártására és saját bőre mentésére. De a nagy sietségben, vagy mert megzavarták, elfelejtette kitörölni a saját (ál)nevét, és Fabiny észrevette a betörést. CsL ugyanis nemcsak főnökének dolgozott, hanem más(ok)nak is. Közel volt a tűzhöz, mindenhez hozzáfért, mindenki bízott benne.
Eleinte mi is. Nagyon. Már belső, titkos munkatársunknak tekintettük. Amíg minket is el nem árult.
Egyszer majdnem elmentünk egy találkára, hogy átadjuk neki a honoráriumot, amikor észrevettük a csapdát: CsL, vagy legalábbis, akiről úgy véljük, hogy CsL, ott volt a közelben: úgy tett, mintha a kirakatokat nézné, talán nemcsak úgy tett, talán nézte is, hiszen tudjuk, imád vásárolni (egy plázában lett volna a találkozó). Lehet, hogy véletlenül volt ott? Időnként körbenézett, és mintha nonverbális jeleket váltott volna – de nem tudjuk, kivel. Mást nem ismertünk fel. Mindenesetre az volt az érzésünk, hogy Johannesnek állítottak csapdát: amint a pontos helyszínre érünk, ránk rontanak az odaszervezett rendőrök.
Gyanakodni kezdtünk, hogy CsL nem két-, hanem sokkulacsos játékot űz. Megbízóit kijátssza és földobja egymásnak, és közben – feltehetően – mindegyiket kihasználja.
Lehet, hogy rémeket láttunk, de nem mentünk közelebb. CsL (?) nézegette egy darabig a kirakatokat, aztán ő se ment oda. Tett két-három tiszteletkört a megbeszélt hely körül, de csak lazán, feltűnés nélkül, mintha a kirakatokat nézegetné, anélkül, hogy lassított vagy megállt volna. Figyeltük egy darabig, aztán gyorsan leléptünk. Úgy éreztük, mintha az utolsó pillanatban a halál torkából menekültünk volna meg.
Es war knapp…
- folytatjuk -
Kategória: Károli University of the Reformed Church | Címke:: Balla Péter, Csathó Lilla, Fabiny Tibor, Horváth Tímea, Kovács Barnabás, Szabó András | 37 Hozzászólások »
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen