Kriegszeit (A háború ideje)

Nyílt válasz Crocusnak, aki attól tart, hogy a Károli egyetem szakmai és erkölcsi lezüllésének egyoldalú bírálata – a pozitívumok említése nélkül – a konkurencia malmára hajtja a vizet, és a Károli sikeres szakjai is elvesztik hallgatóikat. Hiszen blogunk azt a benyomást kelti a kommentelő szerint, hogy a református egyetem oktatói közül senki sem normális. Az én kérdésem Crocushoz, amit nyílt levelembe nem írtam bele: vajon a “normális” oktatók örülnének-e, ha ezen a blogon együtt szerepelnének a “nem normálisokkal”? (Crocus hozzászólását ld. az előző poszt, “Status report 2″ alatt.)

Crocus!

Nem igaz, hogy a becsülettel végzett munkát nyeglén vesszük. Nem vettük eddig sehogy. Nem foglalkoztunk vele, mert csak a problémákra koncentráltunk. Ha azt veted a szemünkre, hogy a pozitív jelenségekről nem írunk, egyoldalúak vagyunk, akkor igazad van. De azt kell mondanom, sajnos, hogy még nem tartunk ott. Ahhoz, hogy ennek a blognak a tartalma megváltozzék, arra van szükség, hogy a felelősöket felelősségre vonják, és eltüntessék erről az egyetemről.

Nem pürrhoszi győzelem a célunk, és nincs szó eszement őrjöngésről. Hogy a kommunikációnak ez a fajtája létrejött, arról sem mi tehetünk. Nem mi akartunk blogolni, eszünkbe sem jutott ez a lehetőség. Csak miután órákon, értekezleteken, egyetemi honlapon és mindenféle informális csatornákon hazugság- és rágalomáradatot terjesztettek azok, akik ezért a mostani állapotért felelősek, nekünk is meg kellett keresni a kommunikációs csatornát. Még a blogolást sem mi kezdtük, egyszer ennek a történetét is megírjuk. Belekényszerültünk. Mindent megpróbáltunk, hogy szóba álljon velünk az egyházi és egyetemi vezetés. A blogháború előtt és alatt is. Minden hiába volt. Ők azt gondolták: miénk a hatalom – miénk a szó. Mentek tovább eltökélten a hazugságok, rágalmazások, hamisítások és csalások útján, mígnem a fejükre omlott az egész. Közben ártatlan áldozatokból csináltak bűnbakokat, hogy saját bűneiket leplezzék. És nagyon sok ártatlan áldozat gyűlt már össze, nagyon sok felgyülemlett indulattal.

Az ostoba és rágalmazó híresztelésekkel ellentétben ezt a blogot nagyon sokan írják. Csak mi, szerkesztők tudjuk, hogy hány IP-számon jönnek a kommentek. Ez a szám ma már négyjegyű.

Mi is tudjuk, hogy az indulat néha elragadja a blogolókat, ezért létrehoztunk két másik blogot is, ahol nincsenek kommentek, az egyiken megvan az összes poszt, a másikon egy válogatás a dokumentumokból, az egyetemi vezetés által elkövetett bűnök dokumentációjából. A három blog közül mégis messze ez a legnépszerűbb. Vajon miért? Azért, mert az ellenünk elkövetett bűnök sokakban visszhangra találnak. Másokkal is megcsinálták ugyanezt, másoknak is vannak sérelmeik, amiket beleírnak ebbe a blogba.

Ha pszichológus vagy – lehetsz az is, hiszen a japán mellett a pszichológiát említed pozitív példaként – akkor tudnod kell, hogy az indulatokat valahol le kell vezetni. És még mindig jobb verbálisan, mint – ahogy az egyik kommentelő fogalmazott – “Molotov-koktélt” dobni az épületre. A kommentek túlnyomó részét nem mi írjuk, mindet nem is olvassuk, de beengedjük a blogra, mert a kommentelőknek sincs más kommunikációs csatornájuk, és ez a jelenlegi vezetés bűne. Csak ők beszélhetnek, mint a diktatúrákban.

A blog olvasottsága nagyon nagy. Láthatod a számokat magad is, már régóta nyilvánossá tettük.

Ebből az is következik, hogy egy megtisztult egyetemnek nagy szolgálatot tehetünk akkor, ha a blog tartalmát megváltoztatjuk.

Ez szándékunkban áll.

Ehhez azonban meg kell változnia, meg kell tisztulnia az egyetemi vezetésnek. Ehhez pedig az kell, hogy a valódi felelősöket – Szabó Andrást és Kulcsár-Szabó Ágnest – felelősségre vonja és kivesse magából egy ép erkölcsi érzékű közösség.

Ez most még a háború ideje.

Majd ha eltűnik innen ez a két rágalmazó és intrikus minőséggyilkos, aki azt a benyomást kelti, hogy a református egyetemen senki sem normális, vagyis akik lejáratták ezt az egyetemet, lejáratták annak szakmailag legjobb, emberileg legtisztességesebb oktatóit, kiszorították, elüldözték őket innen, akik reménytelenné tették a legtehetségesebb doktoranduszok helyzetét, akkor eljön az építés ideje is. És akkor a blog olvasóinak az eredményekről is be tudunk számolni. Akkor mindnyájunk szolgálatába állítjuk ezt a fórumot.

De – magad is láthatod – még nem tartunk ott.

Johannes