Über Stil und Inhalt (Stílusról és lényegről)

Az alábbiakban Templarius “Tűz és kéneső Szodomára” c. posztunkra érkezett nyílt levelét közöljük, majd Október harmincegyedike tavaly év végi, idevágó kommentjeit. Ez a válaszunk a Horváth János, Nem értem, Mesialiscaries, Predator, Sötét Lajos és még ki tudja milyen álneveken bujkáló egyetemi vezetők kommentjeire, akik felelős vezetőkként professzorok, kiemelkedő tudósok áldozatos, alázatos, hittel és bizalommal felépített munkáját tették tönkre egyetlen évnyi ámokfutásuk alatt, orvul és váratlanul támadva rájuk, hogy egy perccel a beérés előtt elragadják tőlük munkájuk gyümölcsét, és még meg is rágalmazzák, sárba is tiporják őket. Majd fenti álneveken blogolva a stílusra terelik a szót, hogy ne kelljen a tartalommal – eszelős, kártékony, hatalom- és pénzéhségből fakadó, mélységesen erkölcstelen cselekedeteikkel – szembenézniük.

Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, akárcsak Isten malmai, de már őrölnek: Balla Péter, Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes, Mészáros Márton előbb-utóbb remélhetőleg méltó helyükre kerülnek. És ha szerintük a bűncselekményekkel kapcsolatos vádjaink rágalmazóak, akkor pereljenek be bennünket. Ez esetben maguk gyorsíthatják meg Isten malmainak forgását – be fogjuk bizonyítani, hogy minden velük kapcsolatos vád igaz. – A szerk.

Templarius said

Szeptember 12, 2010 at 12:04 pm

Tiszteletem mindenkinek!
Bájos blog. Még bájosabb személyekkel. Mondhatni elragadó. Szinte már várom, mikor fog belépni az üzenetváltásokba az utolsó személy is a homogén vezetésből. Révén valamennyi itt van, mint látom, már csak egy hibádzik. Bár lehetséges, hogy Őt annyira nem izgatja a Jogi Kar, hogy nem méltóztatik véleményét kifejteni. Rettentően sajnálni fogom, ha ez így lesz. Pedig milyen szép kis társaság gyűlt itt össze: Predator, Horváth János és még néhányan… Kiváló.
Már csak azt tessék nekem elmagyarázni, hogy miért itt töltik ezek az emberek az idejüket? Miért nem tesznek inkább valamit a Karért, az egyetemért? Isteni csodára várnak? Vagy netán kecsegtetőbbnek tűnik a Jogi Kar és a Bölcsészkar bedöntése? Az már mindenki számára tiszta, hogy ki milyen álnéven “fut” itt, ezen a mesés virtuális tájon. Bár nem értem, miért nem merik felvállalni személyüket? Mélyen tisztelt “Predator”! Megfogan bennem egy kérdés az Ön vonatkozásában: vajon mit tenne, ha körbeállnák azok az emberek, akiket undorító szavakkal illet, rágalmaz? Akkor is ilyen mocskos lenne a “szája”? A posztokból úgy vettem le, Ön értelmiséginek vallja magát. Valóban így gondolja? Akkor miért nem viselkedik úgy? Miért nem viseltet alázattal a Fennvaló iránt, valamint tisztelettel embertársai iránt? Hogy eshet meg az, hogy ilyen trágár módon nyilatkoztatja ki véleményét? Kérem, gondolja át mennyire lejáratta magát egy komplett Egyetem előtt. És higgye el, nem azoknak árt, akiket mocskol. A lejtőn lefelé csúszó intézmény alatt tette még sikamlósabbá a talajt. Hamarosan az egész a mélybe ér. Természetesen nem Öné a teljes felelősség, viszont részben tehet arról,hogy az akkreditációs bizottság olyan véleményt alkotott amilyet. Mérhetetlenül sajnálom, hogy belevágta egy olyan fába a fejszéjét, amelybe nem kellett volna. Vannak emberek akik erre születnek, Ön nem tartozik közéjük.
Most lehet támadni és rágalmazni, lehet vagdalkozni, hogy milyen balga is vagyok.. Természetes, hogy mindenki tagadja személyét. Azonban akik jó emberismerők, tisztában vannak az emberek szófordulataival, beszédstílusaival, viselkedéseivel és reakcióival. Kiváltképpen azok, akikkel nem szimpatizálnak. Hajaj! Belőlük akad jó pár!

“Horváth Jánosról” nem is beszélve, akivel kapcsolatban csak annyi mondandóm lenne, hogy: ne bántsátok! Egy a szó szoros értelmében vett szerencsétlen ember.. És nem is rektor. Hisz nem az a pontos titulusa. És nem is lesz az.
Félretéve a személyeskedést! Kérem, ahelyett, hogy itt rontják a levegőt, szíveskedjenek inkább összeszedni a maradék emberi méltóságukat és tenni valamit annak érdekében, hogy az a sok szerencsétlen hallgató, aki a Jogi illetve a Bölcsész Karra jár ne feleslegesen dobjon ki az ablakon több százezer forintot. Elhiszem, hogy az Önök erkölcsi világát nem bolygatja meg az a tény, hogy a tandíjakért cserébe nem szolgáltatnak semmit – tisztelet pár kivételnek – ettől függetlenül rengeteg kötelezettséggel tartoznak, kéretik ezen dolgok legalább felének eleget tenni! Már akkor sokkal jobb helyzetben lenne mindkét Kar…

Valamint szégyelljék magukat! Az Önök helyében egy erkölcsileg tiszta, értelmiségi, fejet hajtva és önmarcangolva vonulna le a csatatérről s mérhetetlen alázattal viseltetne azon emberek iránt, akik létrehozták a Jogi Kart! Ugyanis eme nemes emberekbe rúgtak bele a leginkább. Amit művelnek az állandó belső átszervezésekkel, professzor emberekkel, tanárokkal és hallgatókkal… arrogáns és gerinctelen módon… Sárba taposták mindazt, amit három nagy ember megalkotott. Sok év munkáját egyetlen év alatt elsöpörték .. Önök! Ne merjék magukat értelmiségnek s embernek nevezni..

Október harmincegyedike írta:

2009/12/30 at 9:04 am

Hangnemről, stílusról és visszafogottságról beszélnek sokan, holott az őszinte felháborodásnak a legkevésbé sem ezek a jellemző vonásai. Kosztolányi Dezsőnek van egy idevágó novellája, a Paulina, ebben mondja Rufusz, a költő: “Minden indulat fönséges (…) Aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas.”
Az alakoskodás a maga kimért módján akár árnyaltabb…, de egyben kevésbé őszinte is. …. Mi lett volna 1517. október 31-én, ha azt mondta volna az egyik Ágoston-rendi Luthernek:”Hagyjad Márton a pontjaidat, akik a templomba érkeznek úgysem tudnak olvasni!”

… elszomorító, hogy a legfőbb vélemény sok embernél még mindig a stílusos-e, “szabad-e szombaton csodát tenni?” szintjén van. Durva személyeskedést olvastál a blogokban s felháborít? Igazad van… De a lényeg mégis csak az, hogy durva, nemtelen küzdelem folyik az egyház által fenntartott egyetemen!
Ha Te vélt sérelmeid miatt hátat fordítasz az eseményeknek, akkor nem történik más, minthogy a nap immár a szemedbe fog sütni s elkápráztat, de a dolgok a hátad mögött attól még ugyanúgy folynak tovább… s a Te árnyékod is immár rávetül az eseményekre, részévé válva azoknak, akárcsak az enyém, az övé meg amazoké, akik hagyták, akik hagytuk, hogy így legyen.
Ha azon az egyetemen, amelyet a református egyház fenntart, nincs más személy/személyek a személyi állományában, aki/akik a problémás kari intézményeket hitelesen vezetni tudná/tudnák, csak a jelenlegi, lelkiismeretlen gárda, akkor valóban felmerül a kérdés: mitől református az az egyetem?
Ha viszont vannak olyan személyek, akkor ne hátad fordítsunk/ ne hátat fordítsanak, hanem segíts/enek a helyzet mielőbbi orvoslásában.
Ami az … “érveket helyettesítő emberi indulatot” illeti (visszatérő retorikai fordulat a különböző álneveken itt blogoló egyetemi vezetők részéről): “emberi”, bocsássák ezért ezt meg nekik. Bocsássák meg annál is inkább, mert az aljasságra, a gonoszságra az ember eredendően nem tud, nem tudhat felkészülni, s amikor aljas, nemtelen cselekményekkel találkozik olyan körben, amelyhez szellemileg, lelkileg tartozónak érzi magát, akkor az indulat is magával ragadja, mert erre nem volt felkészülve. Az egyház bár választott testület által irányított közösség, de a “választott” voltát döntéshozóik közül néhányan olykor elfelejtik. S most a megválasztottak választói lélegzetvisszafojtva várnak egy válaszra.

(És tudom, hiszem, vallom: az a válasz nem lesz, mert nem lehet nemtelen. Bármi is lesz…)

Ezt az utolsó két mondatot csak zárójelesen közöljük, mert mi most, 2010 szeptemberében, nem vagyunk annyira optimisták az egyházi vezetést illetően, mint „Október harmincegyedike“ volt tavaly év végén.