Tagebuch-Auszüge (Napló-szemelvények)

Extracts from a Diary (Napló-szemelvények)

Posted by jhnnsclvn on Szeptember 5, 2010

Közreadók: Klára és Poppét

Aki szeretne megismerkedni azzal a tudományos teljesítménnyel, amellyel Szabó András megszerezte az MTA doktora címet, könnyen megteheti. Vegye kezébe az Universitas Könyvkiadó 2003-as kiadványát, Szenci Molnár Albert Naplóját. Ennek a bevezetése (5-50 old.) az az értekezés, amellyel Szabó bejutott az akadémiai doktorok sorába. A könyvben ezek után, az 51. oldaltól kezdődik a napló latin eredetije. A latin szöveg közlése nem eredeti teljesítmény: Dézsi Lajos már megjelentette 1898-ban(!), ezt javítgatta Szabó az autográf kézirattal összehasonlítva. A latin szöveg közlése – lábjegyzetekkel – az 53-tól a 103. oldalig tart. A 104. oldaltól kezdődik Mindennapi dolgoknak följegyző könyvecskéje címmel a magyar fordítás, ez a 188. oldalon végződik. Hogy fogalmat alkothassunk a szöveg terjedelméről, meg kell állapítanunk, hogy Szenci Molnár bejegyzési gyakran csak egy bővített mondatot tesznek ki. Idézünk a 187. oldalról, ahol a 1617-es év naplóbejegyzését találhatjuk:

„Március 10. Kislányunk, Marie Magdalene meghalt.

Április 30., a hónap utolsó napja, szerda. Heidelbergben az egyháztanács kinevezett az oppenheimi iskola rektorának.

Május 8. A kollégiumba költöztem.

12. Ünnepélyesen beiktattak.”

Ez a példa érzékelteti, micsoda gigantikus szöveget fordított le Szabó igazi nyelvteremtő kreativitással és virtuozitással.

A könyv 189. oldalától a 252. oldalig tart a névmutató, ez szokatlanul nagy betűtípussal közöl a szakmában többé-kevésbé közismert tényeket a naplóban szereplő személyekről.

A 253. oldaltól a 278. oldalig tart a Földrajzi név- és helységnévmutató, ez a helységnevek után tartalmazza azt az időpontot vagy időtartamot, amelyen Szenci Molnár abban a helységben tartózkodott a napló tanúsága szerint.

A könyvet irodalomjegyzék egészíti ki a 279. oldaltól a 317. oldalig. (Ismét rendkívül nagy és vastagított betűtípussal szedve.)

Ez a tudományos teljesítmény, melynek alapján Szabó András az irodalomtudomány doktora lett.

A szerkezeti áttekintés után foglalkozzunk azzal a 44 oldalas bevezető szöveggel, amely a disszertáció önálló, ténylegesen csak Szabó András által írott része. Ez a rövid szöveg meglepően szószátyár, amikor Szabó a megírás körülményeit világítja meg: „Meg szeretném magyarázni, miért fordítottam le huszonöt év után másodszor is ugyanazt a művet. Szenci Molnár Albert munkásságával már gyermekkoromban találkoztam, zsoltárait énekeltem, később orgonán és harmóniumon is kísértem a templomban.” Majd bőbeszédűen ír a napló első fordításának körülményeiről, mely Tolnai Gábor tanszékén, annak speciális kollégiumán készült, Szabó egyetemista évei alatt. Ezt nem egyedül csinálta, hanem Uray Piroska segítségével, akiről éppen csak – egy félmondat erejéig – emlékezik meg a szövegben. Eldicsekszik vele, hogy az azóta többször is megjelent naplót „kollégáim még most is dicsérik, azt az archaizáló nyelvet, melyet használtam benne.”

Ezután Szabó, mint ”termékeny” és hűséges Tolnai-tanítvány az egykori fordítás újrahasznosítására készül: „Feleségem, Petrőczi Éva biztatott, hogy jelentessem meg újra a naplót, amelyet ő is nagyon kedvel”. (Az idézett mondatok jellemzőek a tudományos diskurzus Szabó-féle értelmezésére és alkalmazására: a mindennapi csevely szintjén közli, hogy kollégái őt valamiért dícsérgetik, hogy mit kedvel a disszerens felesége, és mire ösztökéli férjurát.)

Szabó 7 évig, azaz hét kemény esztendeig munkálkodott a szöveg ”újrafordításán”, valamint a latin eredeti kiadásán. A hét éves gigászi munka ideje alatt „egy egész elsüllyedt világot találtam…, amelyhez maga a Napló is elsőrendű forrás.” Szabó miután elhelyezte a fordítását és az „elsüllyedt világát” saját életében, nagy önbizalommal fordult elméleti kérdések tisztázása felé. Meg kellett találni a napló műfajelméleti kritériumait, de ehhez Szabó kandidátusi felkészültsége nem bizonyult elégségesnek, segítségre szorult. És ehhez megtalálta a két legalkalmasabb személyt, akik egy lépésnyire ültek tőle: „Kérdéseimre fiatal egyetemi kollégáim, Hansági Ágnes és Szitár Katalin adtak választ.” Miután a két hölgy szállított néhány dekányi Lotmant és Bahtyint, Szabó így summázza a frissen tanultakat: „a napló műfaja változékony, nehezen megfogható, esetenként számos egyedi jellegzetességet és átmeneti formát mutat. Más szóval: minden napló más.” Ezen mély értelmű műfajelméleti alapvetés fényében Szabó a 18. oldaltól kezdve rátér Szenci Molnár külföldi barangolására, melynek főbb eseményeit a jeles szerző oly feltűnő semmitmondó szűkszavúsággal jegyezte fel naplójában. Szabó nem mulasztja el, hogy saját – szabad szemmel alig látható – tudományos problémáját fölstilizálja és túldimenzionálja: „a magyar filológia idáig nem volt annak a tudatában, hogy amit Szenci Molnár Albert naplója a strassburgi konfliktusról leírt, az nem csak egy magyar diák magántörténelme, hanem valóban nagyobb port vert föl…” A további oldalakon részletesen beszámol Szenci Molnár mindennapi életéről, mikor kapott sárgaságot, mikor vett úrvacsorát, és hogyan érintette őt egy paranormális jelenség, egy gömbvillám megjelenése. Pontosan megtudjuk, mennyit fizet Szenczi a szállásért és a kosztért, és kinek mennyivel marad adósa. Szabó közben kitér arra is, hogy ki mindenki barangolt Szenczin kívül Európában, mennyire koszosok a zarándok szállásai, milyen drágák a kegytárgyboltok, és milyenek a csodatévő szentábrázolások feliratai.

Mindeme regényes fordulatokra azért van szükség, mert Szenci Molnár szinte betegesen szófukar. Loretóbeli tartózkodásáról is csak egy lódarázs csípése kapcsán emlékezik meg. Így Szabó kénytelen sok más (pl. Pietro Paolo Vergilio) részletes és szemléletes leírásaival feldúsítani választott hőse vérszegény naplóbejegyzéseit.

Ami Szabó igazi ”tudományos” érdeklődésének középpontjában áll, az mindenek előtt Szenci Molnár szexuális élete, illetve annak hiánya. Láthatóan itt tud teljesen azonosulni hősével és az általa kutatottakkal. Bő lére eresztve írja le Szenci három sikertelen és egy sikeres leánykérésének történetét. A sikertelen leánykérések (pl. egy üvegesmester lánya iránti viszonzatlan vonzalom) általában heves maszturbációs rohamot és azt követően a bűntudat valóságos paroxizmusát váltotta ki Szenciből. Szabó nagy átéléssel képes azonosulni vele: „a nyilvánvaló kudarc hatására a vőlegényjelölt éjszaka egész testében átizzadva ébredt egy rossz álomból és szobatársát felébresztve együtt a 91. zsoltárát énekelték”.

Szabó ”tudományos munkája” nem áll másból, mint vérszegény közlések felturbózásából, innen-onnan összeollózott tényállítások kompilációjából. Új tudományos felismerések helyett beteges testi és szellemi maszturbációt bontakoztat ki előttünk, a bevezető mind a 44 lapján.

Kérdéseink:
1. Hogyan fogadhatta el három opponens ezt a szöveget tudományos újdonságot felmutató disszertációként?

2. Hogyan tekinthetett el az MTA illetékes szakbizottsága Szabó esetében a Szabályzat által előírt – belföldön és külföldön egyaránt elismert – tudományos életműtől?

3. Hogyan szavazhatott a Bizottság ennek a kompilációnak az elolvasása után és a jelölt tudományos súlytalansága tudatában úgy, hogy Szabó András megérdemli az irodalomtudomány doktora fokozatot?

Ezzel az az akadémiai színvonalúnak nem nevezhető teljesítménnyel lett Szabó egy bölcsészettudományi kar dékánja, és úgy tűnik, megkerülhetetlen ágense a tudományos közéletnek.

Ki(k)nek állt érdekében Szabó András felturbózása? Mivel fizet(ett) Szabó András jótevőinek?

A kérdésre tudományszociológiai módszerekkel keressük a választ. Módszereink: résztvevő megfigyelés, forráselemzés, interjúkészítés.

Eredményeinkről beszámolunk.

Szabó András MTA doktori disszertációjának szkennelése jelenleg még folyik. Az elkészült oldalakat folyamatosan illesztjük be a poszt végére. – A szerk.

A Ravasz-blogra sikerült olvashatóan feltölteni! Kattints ide:

http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2010/09/06/extracts-from-a-diary-naplo-szemelvenyek/ - A szerk.

És itt olvashatod a folytatást:

http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=26162:megnyitotta-kapuit-a-reformatus-egyetem&catid=101:kozlemenyekhirek&Itemid=269&lang=hu

A két poszton együtt fent van a teljes szöveg: ennyi és ilyen Szabó András nagydoktorija!