Bischöfliches Schachspiel 3. (Püspöki sakkjátszma 3.)

Hozzá hű leszek, | vele megelégszem, | vele szentül élek … egész életemben | hűséges gondviselője leszek. | Isten engem úgy segéljen. | Ámen.

Bölcskei Gusztáv is letette gyülekezete előtt ezt a házassági esküt, amikor feleségül vette élete párját, annak kezét fogva, és ő is megkapta a lelkésztől az intelmet:

Kérünk és intünk benneteket, tartsátok meg ezt az esküvést, hogy Isten áldása veletek maradjon…

Nos, annyira van Isten áldása Bölcskei cselekedetein, amennyire esküjét betartotta.

Nemcsak a Főpásztorhoz közelállók, hanem az egyszerű nép fiai és lányai is tudják, hogy a debreceni pápa nem veszi véresen komolyan az esküjét. Idézek az egyik kommentből, amely a mikepércsi lelkipásztorral idén februárban készült népszabadságbeli interjúra (http://www.nol.hu/archivum/20100217-a_mikepercsilelkipasztor) reflektál:

„Aki nem alkoholista, nem nőcsábász, hanem gondolkodó, jobbítani, a népet a Bibliával megismertetni akaró lelkipásztor, annak meggyűlik a baja “szolgatársaival”, a vezetőséggel.” (Tante | 2010. február 17. | 16:37:17)

A Főpásztort olyan “pásztorhaverok” veszik körül, akik megfelelnek ennek az eszménynek, amit vezetőjük életvitelével példáz. Akik nem, azok kegyvesztettek, mint pl. a meginterjúolt mikepércsi lelkipásztor…

Tavalyelőtt télen történt, hogy az egyik pasaréti társasház lakóit éjszaka lárma, hangoskodás, verekedéssé fajuló veszekedés verte fel álmukból. A zajok az egyik lakásból származtak, amelyben egy harmincas hölgy tartózkodott. A lakást nem ő bérelte, hanem a Református Egyház zsinata, hogy Főtiszteletű püspök úrnak budapesti tartózkodásai alatt legyen hol aludnia. Az ágy rendszerint ki volt bélelve és elő volt melegítve egy ifjú hölgy által. Azon az éjszakán azonban a hölgy mással osztotta meg ezt az ágyat. Az érkező bérlőt nem is akarták jogos bérleményébe beengedni. Az excellenciás úr kénytelen volt rájuk törni az ajtót. És amit odabent tapasztalt, azon annyira felizgatta magát, hogy tovább tört zúzott, kiabált, és összeverte a hívatlan ágylátogatót. A pofonokból még a szomszédok által kihívott, intézkedő rendőrnek is kijutott, ami már hatóság elleni támadásnak is minősülhetett volna.

Erre a másnap kijózanodó egyházi főméltóság is ráébredt, és beküldte az embereit a II. kerületi kapitányságra, hogy simítsák el az ügyet. Ez úgy ahogy sikerült, feljelentés nem lett belőle, holott a garázdaságra és a hatósági közeg bántalmazására az éjszakai óra ellenére számos tanú volt.

Az ügy azonban itt nem ért véget, hiszen a rajtakapott hölgy az incidens után nem érezte magát biztonságban. Mint háborúk idején a hatalom üldözöttei, ő is az ellenség táborába menekült át.

A püspöki sakkjátszmában talán ez a lépés a legbizarrabb és legárulkodóbb mozzanat. A sötét futó a sötét király elől átmenekül a világos király oldalára. (A színek a két tábor értékelésétől függően felcserélhetők.) Vagyis, fehéren és feketén, de a sakkmetafora nélkül, az egyik püspök testi-lelki bizalmasa annak ágyából egyenesen az ellenséges püspök hivatalába menekül, és ott belső munkatárs lesz. Mikor a kommentekben először célzás történt az ügyre, átalakították a Dunamelléki Egyházkerület honlapját: eltűntek róla a Püspöki Hivatal munkatárasainak nevei, elérhetőségei. Így a hölgy neve is eltűnt. Elsősorban az övé, hiszen miatta kellett átalakítani a honlapot. (Hányszor alakították már át miattunk a Károli Egyetem honlapját is! Igazán sokat teszünk a református honlapok fejlesztéséért…)

De még itt sem ér véget ez a kalandos történet. Hiszen a mikepércsi lelkipásztor tragédiájába ez az ügy erősen belejátszott. A mikepércsi lelkipásztor, aki korábban debreceni lelkipásztor volt, sőt, Bölcskei legközvetlenebb munkatársa – titkára –, ennek az üldözött hölgynek az édestestvére. Így ő maga is üldözötté vált. Beült a szolgálati kocsijába, összeszedte a személyes holmiját és ami még a keze ügyébe akadt, és meg sem állt Mikepércsig. Elmenekült ő is. A Népszabadságbeli interjúban erről a családi okról lovagiasan nem beszél. Csak annyi vehető ki a szavaiból, hogy az egyházi vezetés üldözi, rágalmazza, és ő a pletykákkal szemben tehetetlen: okirathamisítás, sikkasztás. Szerinte ez a rágalmazás a rágalom. A Püspöki Hivatal a Népszabadságnak nem nyilatkozott. Más helyről úgy tudjuk, hogy szolgálati kocsival való visszaéléseket lepleztek le és tártak fel az esetében.

Nevetséges vád. A Tiszántúlon minden valamirevaló lekésznek van szolgálati kocsija. Ahol a feleség is lelkész, esetleg még a szülő vagy valamelyik gyerek is, ott több szolgálati kocsi is áll az udvaron. És mindenki „visszaél” vele. Senki nem megy a privát útjaira a saját kocsijával, mert nem tartanak fent saját kocsit ott, ahol hemzsegnek a szolgálati autók.

Vagyis mit követett el a mikepércsi lelkész? Semmit. Önállóan gondolkodott, szókimondó volt, és van egy nővére, aki egy magához illő fiatalembert választott magának az ajánlkozó, öregedő és nős egyházi főméltóság helyett. A hölgy nyilván jobban tisztelte a házasság szentségét, mint az, aki benne élt.

Ez is izgalmas sakkjátszma volt a két püspök között, de ezt most nem egyetemi, hanem egyházi figurákkal játszották. Persze, ezúttal is elevenekkel.

A történet hőse, a nőcsábász és alkoholista főpásztor valahogy nem emlékeztet püspökre. Inkább egy keleti despotára: egy ázsiai maharadzsára, sőt, török szultánra – háremmel maga körül…

A posztot Tesók, Pasaréti szomszéd és Torockó utcai nicknevű olvasóink e-mailben küldött információi alapján állítottuk össze. A Bp. II. kerületi Rómer Flóris utcai kapitányságon állítólag van egy példány a jegyzőkönyvből. – A szerk.

Bischöfliches Schachspiel 2. (Püspöki sakkjátszma 2.)

Az alábbi cikket Shadow küldte be válaszul és folytatásként az előző posztra. Ez tovább árnyalja a püspöki sakkjátszmát, amelyben minden egyes húzásnál fejek hullanak a református egyetemen.

Szerző: Shadow

A püspökválasztási folyamatról itt van egy beszámoló:

http://www.youtube.com/watch?v=nsvjNz7iaCs

Papírforma szerint Bölcskei nevezte ki a Szabó Andrást a BTK élére, mert ott az ő szava volt a mérvadó, de adott körülmények közt nem nagyon volt más választása, mert Szabó István megzsarolta. Ha nem akarta, hogy a pletyka igaznak tűnjön, hogy ő személyes vérbosszút végez az egyetemi vezetéssel a püspökválasztási kampány kedvéért, a rektorhelyettes Szabó Andrást fel kellett menteni a vádak alól, helyette beáldozták Szűcs Ferenc rektort. A döntésnél ott volt mind a két püspök.
Inkább az a kérdés, hogy kinek állhatott útjában Szűcs Ferenc? A válasz ismét a BTK-n keresendő, méghozzá Szűcs Ferenc egy másik funkciójában: akkoriban ő volt a Doktorok Kollégiumának elnöke.

http://www.tirek.hu/srl/cikk/45/

A Doktorok Kollégiuma egyfajta ugródeszka a Református Egyházon belül. Ha valaki nem református közegből kerül a KRE BTK oktatói gárdájába, nincs számottevő tudományos háttere, és mégis hosszabb karriert akar befutni a “református” egyetemen, esetleg docensi rangra vágyik, akkor az megpróbál helyet szerezni benne, ahogy tette azt pl. a katolikus Kőszeghy Miklós is a karrierje kezdetén. Így próbáltak helyet kapni a Doktorok Kollégiumában a jobbikos tanársegédek is, akik – minő véletlen – HÖK-vezető korukban aktívan részt vettek a Szabó András által megtervezett sikkasztásokban, ezért ott volt náluk az összes korábbi dokumentum másolata, és így hozzáfértek a további elsikkasztott összegekhez is, illetve, az ezekhez kapcsolható dokumentumokhoz.
Szűcs Ferenc azonban kiváló emberismerő volt, ezért nem akarta beengedni őket a Doktorok Kollégiumába, nem akarta, hogy ez a fertő tovább terjedjen az egyetemen és az egyházban. Vajon tehát ki jelenthette fel hitelt érdemlően az egyetemi vezetést a Zsinat elnökségénél sikkasztásért, és ki lobbizhatta ki, hogy egy Jobbik-szimpatizáns rektorhelyettes, Balla kerüljön az egyetem élére?
Kik is tehát az igazi szürke eminenciások az egyetemen?

Bischöfliches Schachspiel 1. (Püspöki sakkjátszma 1.)

Az alábbi cikket htk-illetékes hozzászólásként küldte, de mondanivalója olyan fontos, hogy önálló poszttá emeltük ki. Ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértenénk a szerzővel. A Károlinak szerintünk csak egy Fenntartója van, mégpedig Bölcskei. A Dunamelléki püspöknek van bizonyos befolyása az egyetemre, kiváltképp a teológiára, de ezt nem kell túlbecsülni: fontos kérdésekben nem ő dönt, hanem Bölcskei. Így nem hisszük, hogy Szabó Andrást a sógora, Szabó István neveztette volna ki. Csakis Bölcskei tehette, miután Szabó András letette előtte a hűségesküt, és mellesleg bemártotta előtte a sógorát, Szabó Pistát. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a két püspök sakkjátszmát játszik eleven figurákkal, és ebben a sakkjátszmában szürke eminenciások súgják nekik a lépéseket. Olyanok pl. mint Kovács Barnabás stratégiai igazgató, vagy mint a semmiből felbukkant Sepsi Enikő. (Hm, ő is Enikő! Úgy látszik, Bölcskei püspök különleges vonzalmat érez az Enikő nevű nők iránt.) – A szerk.
Szerző: htk-illetékes

A hiba ott van, hogy a blog írói feltételezik, hogy Szabó Andrást és Balla Pétert ugyanaz a Fenntartó nevezte ki. Ez azonban nem igaz. A Károlin kialakult helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy az anarchia és a törvénytelenségek úgy alakultak ki, hogy a két “furcsa szívű” (értsd, megalomán, a saját hatalmukhoz a nihilizmusig ragaszkodó) püspök egyfajta élő sakkjátszmát játszik az egyetemmel. Én leütök a tábláról egy rektort, docenssé teszek egy adjunktust, cserébe jön az ellenlépés: benyomunk ide egy dékánt, vagy kiütünk egy tanszékvezetőt. A püspökök gyakran jelen sincsenek az ilyen döntéseknél, de még a képviselőik is csak levelek útján kommunikálnak a Szenátussal, e leveleket azonban gyakran nem a püspökök írják, hanem olyan az egyetem hierarchiájában megbújó szürke eminenciások, az akolban megbúvó farkasok, akik valamilyen aktuális kérdésnél elnyerik a Fenntartó bizalmát – vagy félelmét!!! -, és “jó tanácsot” súgnak nekik. A püspökök kézhez kapják e terveket, aláírják (gyakran úgy, hogy előtte meg sem nézik, mit írnak alá), és már mehet is a döntés. Az eredmény itt látható.

Amikor Szabó András lett a dékán, az emberi sakkjátszmában épp Szabó István kerekedett felül. Lépéselőnyben volt, mert elhitette mindenkivel, hogy az egyetemen nem sikkasztások zajlottak (holott úgy megdézsmálták az EU támogatást, hogy ha az EU kijött volna büntetni, akkor csődbe ment volna az egész Református Egyház, ami anyagi kezességet vállalt a BTK épületén zajló felújításokért, és ami a fellépő hiány következtében nem készülhetett volna el a kijelölt határidőre), hanem a Bölcskei csak a püspökválasztás kapcsán kialakult kampány kedvéért akarja lejáratni azt a Szenátust, amiben az ő rokonai ülnek. Hát gyorsan megtetette dékánná Szabó Andrást, akit ezzel mintegy felfelé buktattak (dékánnak lenni előnyösebb, mint holmi üres, a pénzhez alig hozzáférő rektorhelyettesnek). Amikor Szabó András csoportja ismét elsikkasztott 200 milliót, és ezzel elbuktatta a csak bábként használt Varghát, hirtelen ismét a Bölcskei került lépéselőnybe, ő ütött: így került a rektori székbe az ősellenség, Balla. Az ötlet az volt, hogy mivel Ballának úgy sincs elég tömegbázisa, egyfajta zsinati helytartóként fog eljárni, teljesen a debreceni vezetéstől függve, szolgaian kiszolgálva az ottani igényeket. Nem számítottak azonban arra, hogy Szabó István csupán a választási törvények manipulálásával és a Théma-konferencia keltette botránnyal szerezte a hegemóniáját, a gyakorlatban a Balla-frakciónak sokkal több titkos támogatója van a Dunamelléken (egyfajta kripto-hegedűspártiak, mint a Mészáros gyerek), mint ahogyan azt a választási eredményekből sejteni lehetett. (A választáson Balla és Fónagy alig egy pár tucat szavazatot kapott, szemben Szabóval, aki több százat, és azt a pár tucat Fónagy-szavazót is eltávolították az egyházból a választásokat követő hetekben).

Balla kinevezésekor a BTK vezetői közt kitört a pánik, a Szabó család tiszteletreméltó rokonai a Hold utcai gyülekezetben tartottak istentiszteletet, ezzel a sajtóhirdetéssel: politikusok, gyertek,
hallgassuk együtt az igét! Értsd: itt már felsőbb hatalom közbelépésére van szükség, gyere hozzán Orbán testvér! Szabó István még azt is fejébe vette, hogy kiütteti a HTK dékánját, a jámbor művészlélek Békési Sándort, és a helyébe keres valakit, aki elég erélyes ahhoz, hogy szembeszálljon az új megbízott rektorral, és lépten-nyomon borsot tör az orra alá. A kiszemelt eszközember Zsengellér József lett volna, aki Szabó István régi oktatótársa és barátja volt Pápán. Zsengellér viszont kevésbé volt “furcsa szívű”, mint a püspökök: közölte, hogy ő csak azért nem fogja hátbatámadni egy megbecsült, köztiszteletben álló teológustársát, hogy elmondhassa, öt percre ővé lett a hatalom. Elég teher neki a doktori iskola vezetése is, és a hosszútávú szakmai hírnév a szerény, türelmes, szorgos embereknek kedvez, nem a gátlás nélkül törtetőknek. Szabó István következő sakklépése ezzel elbukott.

Amire senki nem számított, hogy Balla és Szabó András az első héten le fog paktálni egymással. Innentől kezdve pedig Debrecen csapdába esett: mivel Balla kinevezése törvénytelen volt, és ezt a Szenátus összes tagja bizonyítani tudta, nem tehették meg, hogy csak úgy eltávolítják a hatalomból, mint az előző rektorokat. Így hát Bölcskei következő sakklépése is kútba esett, az egyetemi oligarchia önálló ámokfutásba kezdett.

Így kezdődött a Károli lassú haláltusája, az egész országot megrázó botrányos agónia, ami mostanáig tart. Van a teológiában egy régi alapkérdés: vajon tud-e Isten olyan sziklát teremteni, amit aztán nem
tud felemelni? Nos, Isten esetében erről a kérdésről hosszan elvitázhatnánk, a Református Egyház esetében viszont egyértelmű a válasz: tud. A Károli Gáspár Református egyetem az a kő, ami sírköve lesz az egész magyar reformátusságnak.

Heidelbeermarmelade (Áfonyalekvár)

Két elemzést kaptunk Petrőczi Éva “Áfonyahegyi jegyzeteiről”. Az elsőt Prudens küldte be, a másodikat Lakat. Mindketten a http://senkikasenkifoldjen.blog.hu népszerű szerzői.

1. olvasat

Szerző: PRUDENS

Petrőczi Éva Áfonyahegyi jegyzetek

A Sas Kiadó az idei Könyvhétre megjelentette Petrőczi napló-önéletrajzát. A mindössze 134 lapos, kisalakú, nagy betűkkel szedett szöveg fő üzenete (message) nekünk, a „blogsárkányoknak” szól. Ezt a hátoldalról tudhatjuk meg, ahol a szerző felpanaszolja, hogy „minden szavam és lélegzetvételem napról napra ’elektronikus pellengéren’ csúfoltatik meg”. Erre kíván Petrőczi „méltó […] módon válaszolni”.

Ha már imígyen megszólíttattunk, s blogunkat (fűzfa)poetessza ilyen kedvesen reklámozza könyvében, magunk is filológusi „sűrű olvasásnak” vetettük alá az említett opust, hogy kihüvelyezzük ­ a legkevésbé sem tiszteletreméltó női szerzőhöz illő szófordulattal élve ­ a benne rejlő szubsztanciát.

A könyvet szerzője „maga mentségének” szánja, azt kívánja bizonyítani, hogy milyen nemtelenek, becstelenek, megalapozatlanok azok a megállapítások, amelyek őt érik „tanári-tudósi-költői” mivoltában. Azt kívánja továbbá a szöveggel bizonyítani, milyen nagyszerű tanár, tudós, költő is ő, s milyen szépséges, vonzó nő (60. évében), melegszívű édesanya, nagyszerű feleség, kiváló szakácsnő. Ennek a célnak az érdekében suvickolja „filléres emlékeit” családi ezüstté, sőt, ómama briliáns ékszereivé.

Megjegyzéseinket tematikus csoportosításban közöljük, a végén pedig levonjuk megalapozott következtetéseinket.

Családi háttér

Petrőczi mindent megtesz azért, hogy tiszteletreméltó családot kanyarítson saját maga hátterébe. Az angol királynővel való rokonságáról, melyet egy rádiós Névjegyben pendített meg, most egy szót sem szól. A Ludwig ősök dicsőülnek meg e szűkösen mért lapokon: dzsentroid életvitelű „katonatiszt” nagyapa, gimnáziumigazgató, álértelmiségi anyuka, költői lelkű körorvos apuka. A család életvitelét „Ludwig házak”, hatalmas családi sírboltok jelzik.

Nyelvtudás

Petrőczi igazi poliglott, ahogy írja. Nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem németül is „szép kiejtéssel, leleményesen, folyékonyan beszélek” (67. l.), bár Halász Előd Rilke-szemináriumán még „inkább a zsigereimben éreztem, mintsem értettem a szövegeket”. (Uo.)

Nem ragadunk le annál a képzavarnál, hogy P. hasaszalonnája és hátszalonnája közti orbitális emésztőcsatornájában forgatja a Duinói elégiák költőjének verseit, csak annyit jegyzünk meg, hogy maga is bevallotta: nem tud németül.

P. annyira fogékony a nyelvekre, hogy Norvégiában már „egy hét után” érteni kezdi a helyieket. „Cvetajevát és Brodszkijt, két nem éppen könnyű nyelvezetű szerzőt mindmáig különösebb akadály nélkül olvasom,” (91. l.) Csak halkan jegyezzük meg, hogy Ref. Lapiban közölt irományában Brodszkijnak egy két szóból álló verscímét két (!) hibával „fordítja” magyarra: Zvezda rozsgyesztva”-t „a születés csillagá”-nak „fordítja” a helyes „Betlehemi csillag” helyett. Ezt a fordítási trouvaille-t: minden szóra esik egy hiba – meg sem próbáljuk kommentálni.

Csak csodálkozunk, hogy P. ilyen magas szintű nyelvtudással helytelenül írja – két n-nel – a „Lebegyinoje ozero”-t. Azt pedig végképp nem értjük, hogyhogy nem tud petrezselymet kérni az orosz fiatalembertől. Ezt a zöldséget ugyanis oroszul „petruská”-nak hívják, csakúgy, mint Petrőcziék kedvenc kifőzdéjét a Ráday utcában. (91. l.)

Szépség

A szerző beavatja olvasóját a titokba, hogy sokáig „csúfságnak” tartotta magát. Szépségének felismerését csak a második házassága váltotta ki belőle(!!!!) „Belőlem – akármilyen szemérmetes és szűkszavú ember – András „dícsérgette ki” ezt a megrögzött csúfság-érzetet.” Most már tudja, hogy szép, sőt, „sokat javít a külsőmön, hogy arcom.. sokat megőrzött kislánykori vonásaiból.” ( 75. l.) „A közvélekedés szerint ’jól tartom magam’” ( 32. l.) Szépsége megőrzésének titkát sem hallgatja el hű olvasói elől: elárulja samponjának nevét, s azt is, honnan lopta tusgéljét. Megtudjuk, hogy olívaolajjal kenegeti „testének legsivatagosabb vidékeit”. Ezt a mondatot, finnyás gyomrunkra való tekintettel, már vizualizálni sem merjük.

Pályatársak

Csak már rég elhalt költőkről-írókról olvashatunk, ők, ugye, nem tudják helyreigazítani P. szelektív memóriáját. Jékely, Kormos, Rab Zsuzsa, Karig Sára, Lázár Ervin udvariasan elviselték P. tolakodását, s nem cáfolhatják P. hajmeresztő emlékezéseit arról, hogy milyen kivételesen tehetségesnek tartották őt, pótanyaként, pótapaként viselkedtek vele.

Olvasmányai

P. a férjét kísérte el Heidelbergbe, de ő is bőszen kutat. Mindenekelőtt az interneten, ahol „valóságos tudományos kincseket” talál. Halkan jegyezzük meg: ezért kár volt a Neckar parti várost mocskos jelenlétével elcsúfítani. Az Internet elérhető a Mátyás utcában is. Közben pedig olvas: puritán szerzőket, hiszen ő a „Puritanizmuskutató Intézet” vezetője! No meg közben olyat is, ami tetszik is neki. Rosamunda Pilcher undorító giccsei állnak hozzá a legközelebb, éppúgy, mint „tudós” férjéhez a primitív sci-fik.

Összegzés

A sok primitív hazugság és dicsekvés között akad néhány igazságmorzsa is: „Sokszor az az érzésem, hogy az emberek többsége nem szeret és nem tud elfogadni” (55. l.) Hát igen, ezzel kéne szembenézni, és megkérdezni, vajon miért.

Nem azért, mert őt a „nagy professzor kis feleségé”-nek tartják. (74. l.), két okból sem. Egyrészt mert Szabót minden hozzáértő ember simlis bunkónak tartja, aki csalással jutott akadémiai doktori címhez. Másrészt ki nevezne „kis feleség”-nek egy 120 kilós tehenet?

A könyvvel kapcsolatban a legfőbb kérdés mégis az, hogy miért támogatta a könyv kiadását többek között a Dunántúli Református Egyházkerület és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, Pápáról. Fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach József püspöknek és Köntös László gyűjteményigazgatónak is.

Milyen spirituális és szellemi értéke van egy olyan könyvecskének, amelynek túlnyomó részében a szerző saját magát dicsérgeti, arról ír, mit főzöget, hogyan tartják a vércsoport szerinti diétát, valamint arról, hogy a férjének akkora a feje, hogy nem kapni rá sapkát.

Viszont a kötet támogatóit végignézve nem henye gondolat feltenni azt a kérdést, hogy vajon mi köze van Petrőczinek a pápai reformátussághoz, illetve fordítva, ami érdekesebb?

Nem tudjuk, mert ez nem derül ki, de támogatta a Dunántúli Református Egyházkerület és annak Gyűjteménye ezt a fércművet! Ám a tisztánlátás érdekében fel fogjuk tenni ezt a kérdést Steinbach püspöknek és helyettesének is.

2. olvasat

Szerző: LAKAT

2. olvasat

PETRŐCZI ÁFONYAHEGYI ÖKLENDEZÉSEI

(134 oldal kisalakú könyvben)

Ezt a kötetet miért támogatták – a belső oldal támogatói listája alapján – ennyien? Például a Kálvin Kiadó, a Németajkú Református Gyülekezet, a Dunántúli Református Egyházkerület meg a pápai Tudományos Gyűjtemény? Pécs városának a Közgyűlése? Normális ez a világ? Hol élünk? Senki sem nézte meg, hogy mire ad pénzt?

Ez a könyv nem szól másról, mint arról, hogy lelkileg mennyire beteg ez a nő. Látlelet ez a ”napló”, arról, hogy mennyire nem tudja feldolgozni a blogban leírt elemzéseket, mert firkálmányában mindig visszatér a blogra (ami lakmuszpapírrá vált ezáltal): 24, 42, 45, 74, 76, 80, 81, 83, 86-87, 89, 92, 98, 114-115, 127, 128 oldalakon. Nem tud szabadulni a témától. Ha Freud lennék, tanulmányt írnék a tudatalatti hatalmáról.

De tényleg! – Steinbach püspök úr és helyettese Köntös úr miért támogatta ezt a pongyola stílusban megírt lelki büfögést? Persze ez a kérdés vonatkozik Balog Zoltánra is a németajkú gyülekezet és a fideszes Polgári Magyarországért Alapítványra is. Olyan fontosak ennek a nőnek a lelki problémái? – Hogy nem tudja feldolgozni azokat a véleményeket, amelyek az ő és férje megalapozatlan ”szakmaiságát” és züllött emberi mivoltát mutatja be, nem beszélve a primitív verseiről (www.senkikasenkifoldjen.bog.hu), melyeket „Farkastorok” elemzett?

P. É. KARAKTERE

Tényleg igaz az előttem is megfogalmazott megállapítás: ahogy politúrozza a svábszerű Ludwigok nem létező mitológiáját, hogy a román nagyapja milyen világ- és nagypolgár volt. Iszonyú ez a jelenség, ahogy egy proli az ezredforduló után öntudatra ébred és hazudozik magának mindenféle múltat (ez is végigkíséri ezt a kis írást – talán a polgári alapítvány miatt szeretne ennyire ”polgári” lenni): szánalmas és beteges, ahogy megfogalmazza „díszsírhelyes díszpolgár-őseim” mítoszát (10). Mintha ezek a svábféle kispolgár Ludwigok ”valakik” lettek volna.

Petrőczi nagyon mély nagyapa-komplexussal küszködik, ami szintén végig követhető: 5, 9 (2x), 11, 14, 15, 23 (2x), 29, 35, 71 (2x), 78, 81, 100, 101, 108 (2x), 122, 132 oldalakon – ezek mind a román nagyapjáról írt beteges hablatyolások. Köszöni a nagyanyjának (róla nem ír!) a „tartást adó holmikat”. – PÉ csak szeretné, ha rendelkezne tartással, de sem fizikai tartása nincs (pacal Mári és mosónői prolisága miatt), sem lelki tartása (lásd ezt a ”naplót” és az egyetemi erkölcstelenséget támogató tevékenységeit, meg az önkritikátlan verseit).

Ez a cselédek ivadéka leírja a 22. oldalon, hogy az észak-walesi Bangorban – nyáron! – mindig direkt blézerben ment reggelizni, mert annak a zsebeit tele tudta tömni főtt tojásokkal, ugyanúgy, mint az akadémiai 2 hónapos hollandiai ösztöndíján: felvágottat, minivajakat, minilekvárokat, gyümölcsöt stb. vágott zsebre. Ennyire proli ez a buta lúd (és még le is írja ezt)!

MÁSOK MÖGÉ ÁLLÁS ÉS DÖRGÖLŐZÉS

Nem adja fel, ebben a szemétben (könyvében?) ismét kitér a Jékelyhez való viszonyára, elmagyarázva, hogy „nem-lobbista nem-helyezkedő barátságban voltam” (24). Annyira magyarázza ezt, hogy Freud bácsi is örülne ennek. Nem is beszélve arról, hogy Heidelberg mesés hatással volt Évánkra, mert ”káté” jelleggel válaszolgat a blogban írtakra, de kérdés nélkül elszántan felelget és nagyon izzadtságosan igazolgatja magát. Ám ezt az utólagos bratyizást tovább fejlesztette PÉ: Hervay Gizellát nyalja a 35. oldalon. Lázár Ervin barátságáért teper utólag a 40. oldalon. Kormost és Rab Zsuzsát is bevonja ez a szerencsétlen a köreibe a 44. oldalon, ugyanitt Benyhe Jánost is jó barátjának nevezi, lentebb Kormos Pista utódjának nevezi magát. Iszonyú ízléstelen ez a bennfenteskedés, ami tipikusan a középszerű emberek dörgölőző viselkedése a hozzá nem mérhető nagyokhoz. A 49. oldalon arra vetemedik PÉ, hogy azt a mítoszt építi a saját mitológiájába, mely szerint Jékely „azért nem kapott meg egy jelentős kitüntetést, mert annak összegét meg akarta osztani velem”. Valószínű, hogy ezt a történetet csak PÉ ismeri… Szegény Jékely úgy halt meg, hogy nem is hallott erről! Ez a történet még logikailag is biceg!

EGYETEMESDI – KARRIER— PÉNZ

A 29. oldalon írta le PÉ a lényeget: „Olykor úgy érzem, ezzel az egész egyetemesdivel-tudományosdival csak bajt hoztunk szegény fejünkre; Andrásnak talán jobb lett volna megmaradnia a Ráday Gyűjtemény marginális békéjében”. Ez így van, csak azzal a különbséggel, hogy ez az ún. „egyetemesdi” stb. eleve nem Szabó szellemi méretére volt szabva, mert ő képességei, erkölcsisége és teljesítménye alapján tényleg marginális (ezt önmaga is tudja), ezért a Ráday Gyűjteménybe való. Kár volt kaparnia Barátossy Jenőnél, hogy bejátssza magát 1994-ben a Károlira (pedig előtte az egyetem ellen cikkezett!). Szegény Szilágyi, dékánként nagyon utálta Szabó személyét és jellemét. Mindent megtett, hogy ne kerüljön helyzetbe, de pár hónap múlva behozta a teljesen képzetlen nejét is. PÉ ”napló”-féléjéből kiderül, hogy a férj=dékán úr jelenleg „Szenci Molnár Albert-levélkiadáson dolgozik” (38) – ugyanis nem volt elég számára, hogy a jelentéktelen naplóját (mit evett, kivel találkozott stb.) megjelentette, most a levelezést masszírozza. Ez a Szabó egy teljesen jelentéktelen, filológusnak sem nevezhető szánalmas álkutató, aki nyílván a levelezés jegyzetapparátusához gyűjt anyagokat. De PÉ is egy tökalsó, mert azt írja a 90. oldalon, hogy mennyire jó Heidelbergben lenni, ahol közel lehet az egyetemi könyvtárhoz, de ő inkább otthon ül és a interneten keresgél: „rövid idő alatt kincsek garmadáját találtam most készülő Basirius Izsák-dolgozatomhoz”. Ezt PÉ „tudományos internethalászat”-nak nevezi! Ennyit ér ez az önmagát tudós-költőnek aposztrofáló egyetemi oktató. Döbbenetes ez a nyíltan hirdetett ostobaság.

Egyébként ez a termesz-nő a Polgári Körökbe (62.) és a Művészetek Házába hivattatta meg magát az elmúlt évek során és ott ünnepeltette magát és a sz@r verseit.

Ez a lejmoló luvnya még a heidelbergi ösztöndíjból (amit a férje kapott Szenci levelezésének a masszírozása miatt – efölött itthon is lehet masztizni, kár állami pénzen utaztatnia magát!) is SPÓROL: (66. oldal) „a kettőnk által feléldegélt egy személyes ösztöndíjból megmenthető valamicske”. – Miért kéne megmenteni egy eurót is? Nem elég a dékáni és tanszékvezetői, meg az intézetvezetői (puritán) és az oktatói stb., stb. fizetésük. Ez kettőjüknek (családilag) együtt több mint 1 millió forint, és ehhez jön még a komáromi zsebpénz. Nem elég?

VÉGKIFEJLET

Végül is miről szól ez a kisalakú, 134 oldalas beteges írás? Arról, hogy ez az öntömjénező nő, aki okosnak és műveltnek (miket olvas?!) tartja magát, mennyire szánalmas és velejéig ostoba csaló, ráadásául leplezetlen személyiségzavara a freudi nagyapa-komplexusban csúcsosodik ki. A pedigréjét folyamatosan fényezi, mintha középpolgárok és értelmiségiek lettek volna a Ludwigok (apja angolul olvas – 21. oldal, Ludwig-házakat vallja a családjának 22-23. oldal). Beteg szegény! Össze-vissza hazudozik és utalgat mindenfélére. Komolytalan! De a legfőbb baja mégiscsak a blog, ez itt, amitől nem tud szabadulni a saját 134 oldalán keresztül sem! Ezt nem tudja megemészteni. Pedig szegény András „inaszakadtáid” (127) menti az egyetemet a bajból. De hát mindenki elfelejti – rajtunk kívül –hogy éppen a férje, Szabó (és helyettese!) sodorta a tehetségtelensége, teljes amoralitása és sorozatos csalásai miatt az egyetemet ebbe a katasztrofális helyzetbe azzal, hogy Bölcskeit mint fenntartóját és kenyéradó gazdáját rideg karrierizmusból és jó fizetésért kiszolgálja?! A beteges kisebbrendűségi érzés és karriervágy ide vezet! Ugye Éva? Ezért nem hagy nyugodni a blog, mert tudod, hogy a férjeddel sok mocskot követtetek és lepleztek el: nagyon nem tiszta a lelkiismeretetek! Pedig a nagy hályogkovács adott konkrét jelet: a hályogot le is operálták, de úgy látszik hiába, mert az optika nem változott ezután sem – a csalás, az erkölcstelen hamisítás és színvonaltalanság meg a hazudozás folytatódik. Pedig a ”jeleket” komolyan kellene venni. Ez a könyv is egy jel (számunkra!) arról, hogy jó úton vagyunk, még ha sok mindent nem is értetek abból, ami egy ideje történik, és az olvasatotok is (az erkölcsi különbségből fakadóan) teljesen más. Köszönet ezért a nagyon informatív 134 oldalért!

Katreiblatt (Bűnügyi nyilvántartás)

Fotó helye

Név: MÉSZÁROS MÁRTON

Születési hely, idő: Bud....., 197...........

Anyja neve: Ber..........

Lakcíme: 210.............

Szem. ig. sz. 497.....

Adóazonosító jele/adószáma: 840.......

TB azonosító jele: 035......

Munkahely neve: Károli Gáspár Református Egyetem (KRE)

Bölcsészettudományi Kar

Munkahely címe: 1091 Budapest, Kálvin tér 9.

2010. február 27-től a Szegedi Tudományegyetem doktori eljárásra beiratkozott hallgatója.

Jelenleg büntetőeljárás van ellene folyamatban csalás és okirathamisítás miatt.



TÉNYEK

Mészáros Márton disszertációja nem felelt meg a KRE Doktori Szabályzatban foglalt terjedelmi követelményeknek: a minimális 400.000 karakter helyett bruttó 237.000 karakter, alig több mint a fele az előírtnak. Ennek az 50%-os dolgozatnak a nagyobbik fele, amely összesen 21 oldal, Korner Veronika egykori doktorandusz hallgatóval felesben készült: Korner Veronika Júlia – Mészáros Márton: Az új média a harmincas évek Magyarországának három protestáns lapjában címmel. Publikálva először: Tizennégy tanítvány, Bp. KRE BTK IDI 2006. Edit.: Hima Gabriella, 79-98, címlap ill. a tanulmány első és utolsó oldala a poszt végén. Másodközlés: Confessio, 2007/2. sz., http://www.reformatus.hu/confessio/2007/2/5figyel1.htm. (A másodközlés ténye a cikkben sehol sincs feltüntetve.) Ez a fenti linken teljes terjedelmében olvasható, félig más által írt cikk a voltaképpeni értekezés, amelyet Mészáros még eredeti témavezetőjével írt. Ehhez 3 évvel később már csak egy rövid bevezetőt fűzött (lényegesen rövidebbet, mint ez az írás), amit egy újabb német szakirodalomból magyarított, és amely Lutherről szól. Ebből a két részből tevődött össze a disszertáció (plusz képek, függelék, szakirodalom), melyek sem tematikailag, sem koncepcionálisan, sem stilisztikailag nem függtek össze, és nem képeztek semmilyen koherens egységet. A lutheres bevezetőt a jelölt a nyílt védés (2009. március 26.) előtt17 nappal (2009. március 9.) új “témavezetővel” kezdte el írni, de téma-és témavezetőváltásra engedélyt soha nem kért, ezért nem is kaphatott. Az állítólagos kérvény a témavezetésben érdekelt Szabó András dékántól került elő a védés után 2 hónappal. Feltehetően akkor íródott, “visszamenőleges hatállyal”.

Erre a két eltérő, rövid szövegre 100%-os eredményt ítélt meg az Eisemann György által vezetett PhD védési bizottság, amely sem azt nem vette észre, hogy a dolgozat túl rövid, sem azt, hogy tartalmilag heterogén, sem azt, hogy a nagyobbik felének a felét nem a jelölt írta.

A visszavont fokozat után a dolgozatot az egyetem levetette a www.doktori.hu honlapról, de számos tárolt változatban hozzáférhető.

A védéssel Mészáros Márton most a Szegedi Irodalomtudományi Doktori Iskolában próbálkozik, Pál József és Fried István védőszárnyai alatt. Azt a nem lényegtelen körülményt, hogy büntetőeljárás folyik ellene, valószínűleg elhallgatta a Szegedi Tudományegyetem illetékesei elől, amikor fokozatszerzésre jelentkezett.

Mészáros csalásának és okirathamisításának bizonyítékait és részeteit ld. többek között itt:

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/15/evidence-for-forgery-6/

http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/12/15/some-petty-errors-apro-szabalytalansagok/

A Confessióbeli cikk elsődleges közlését pedig itt:

MM.PhD

Itt pedig a teljes ún. “értekezés”, amelyet nem véletlenül távolítottak el a www.doktori.hu oldalról:

MeszMartonPhDteljes

Unsere kleine intime Gemeinschaft. Fortsetzung (Egyetemünk közössége. Folytatás)

Legal Scream hozzászólásként elküldte nekünk Balla Péter februári körlevelét is, amelyben a rektorhelyettes negédes, szirupos, cukrosbácsis hangján számol be mindennapos vérengzéseiről. Mintha csak esti mesét mondana, gügyögve, szinte “szelypítve” meséli el az egyik dékán leváltását és menesztését, és amúgy mellesleg még 6 emberét ugyanarról a Karról. Van 2 áldozat a Bölcsészkarról és 4 a Rektori Hivatalból. Azóta már az akkor felvett új emberek közül is többet menesztettek. Az egyik titkárnő alkalmazása és kirúgása belefér ebbe az egyetlen hírlevélbe. Azt is megtudjuk, hogy a dékánt ezen az egyetemen nem demokratikusan választják, hanem felülről ültetik be.

Így kovácsolódik össze a református egyetem kis, intim közössége az eldurvult kovács, Balla Péter pörölycsapásai alatt.

Szerző: Balla Péter

Tisztelt Kollégák!

Felhívjuk figyelmüket arra, hogy Egyetemünkön a hivatali levelezésben javasolt az egyetemi e-mail cím használata. Aki nem rendelkezik hivatali e-mail címmel, kérjük, forduljon Hoffner László rendszergazdához (hoffner.laszlo@kre.hu), és igényeljen mielőbb egyetemi elektronikus elérhetőséget.

A hivatali e-mail címhez tartozó, webes felületről elérhető (https://mail.kre.hu) postafiók tartalmát a tárolókapacitás véges volta miatt célszerű folyamatosan karbantartani, időnként tehermentesíteni.

Hírlevelünkben beszámolunk továbbá azokról a személyi változásokról, melyek 2009. december és 2010. február között történtek Egyetemünk közösségében.

Az Állam és Jogtudományi Karon 2009. december 15-i hatállyal megszűnt Dr. Kapa Mátyás dékáni vezetői megbízása és munkaköre. A megszűnés napjától a dékáni pályázat elbírálásáig, de legkésőbb 2010. augusztus 31-ig Prof. Dr. Balla Péter Dr. Domokos Andrea habilitált docens tanárnőt bízta meg a dékáni teendők ellátására ügyvivő dékánként.

Az Állam és Jogtudományi Karon további személyi változások történtek az érintett időszakban. Az ÁJK Dékáni Hivatalában 2010. januárban megszűnt Baranyi Ildikó, Barta Marianna, Dr. Jakabfy Gyöngyi, Juraszik Ágnes, Kuthán Gabriella munkaviszonya. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalában 2010. február 24-ével megszűnik Dr. Ács Katalin munkaviszonya. Az ÁJK Dékáni Hivatalának új munkatársai: Hódosi Gabriella dékáni hivatalvezető, Bach Katalin nemzetközi és tudományos ügyekért felelős referens, valamint Patyi Tímea titkárnő. Az ÁJK Tanulmányi Hivatalának új belépője Inzselné Kovács Éva tanulmányi ügyintéző. Továbbá az ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszéken 2010. január 31-én megszűnt Dr. Kapa Mátyás oktatói munkaviszonya. A tanszék új oktatója 2010. február 1-jével Dr. Osztovits András Mihály egyetemi docens.

A Bölcsészettudományi Kart szintén érintették a személyi változások. Az Új- és Jelenkori Egyetemes Történet Tanszékről 2010. január 17-i hatállyal távozott Dr. Kovács Emőke. Az Ókortudományi Tanszéken 2010. február 12-ével megszűnt Dr. Kőszeghy Miklós oktatói munkaviszonya. A BTK Dékáni Hivatalának új munkatársa 2010. január 1-jével Hoffner László rendszergazda. A Bölcsészettudományi Kar 2010. február 1-jétől új oktatókkal bővült. A Tanárképzési Tanszéken Dr. Sanda István Dániel egyetemi adjunktus, az Általános Lélektani és Módszertani Tanszéken Surányi Zsuzsanna egyetemi tanársegéd, a Pszichológiai Továbbképző Központban Szombathyné Dr. Nemes Andrea egyetemi tanársegéd, a Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszéken Dr. Szondy Máté Bence egyetemi adjunktus, valamint a Német Nyelv és Irodalom Tanszéken Zakariás Emese egyetemi tanársegéd kezdte meg munkáját Egyetemünk közösségében.

2009. december és 2010. január között a Rektori Hivatal a következő tisztségviselőkkel bővült: Dr. Sepsi Enikő főtitkár, Dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató, Dr. Horváth Tímea jogi referens, Kovács Krisztina oktatási referens, rektori hivatalvezető. Dr. Vanó Renáta minőségbiztosítási referens munkaviszonya 2010. január 24-i hatállyal megszűnt.

A Gazdasági Igazgatóságon 2009. decemberében megszűnt Somlyó Piroska titkárnő munkaviszonya. A titkársági feladatokat 2009. december 8-ától 2010. február 4-ig Sturovics Éva látta el. 2010. február 8-ától Stefanics Tímea az új titkárságvezető. Továbbá 2010. február 15-étől Bakos Krisztina pénzügyi előadó, 2010. február 16-ától Dancsné Veres Mária főkönyvelő a Gazdasági Igazgatóság új munkatársai.

Budapest, február 22. Prof. Dr. Balla Péter

Rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettes

Die intime Gemeinschaft unserer Universitaet (Egyetemünk közössége)

A 9 akadémikus és Bölcskei Gusztáv levelei után (http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/06/04/bolcskei-contra-bolcskei-bolcskei-ongolja/, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/06/05/bolcskei-contra-bolcskei-2-bolcskei-ongolja-2/) újra toplistánk vezető szerzőjéé, Balla Péter rektorhelyettesé a szó. Alábbi hírlevelében újabb kirúgásokról számol be – eufemisztikusan szólva: mértékletesen, őszintén szólva: hiányosan. A lista ugyanis sokkal hosszabb: hozzáírhatjuk, többek között, a rektori titkárság vezetőjét, Stefanics Tímeát, akiről a márciusi hírlevél még mint új alkalmazásról írt, vagy Pongrácz Márta pályázati referenst, aki viszont még az őskorból maradt vissza, véletlenül, legrégibb bútordarabként – de mára ő is eltűnt. Rektorhelyettes úr kedveli az „egyetemünk közössége” kenetteljes, csak retorikailag létező, farizeusi fogalmát, hiszen milyen közösségtudatról lehet szó olyan csoport esetében, amelynek tagjai folyton cserélődnek, és amelynek tagjai fölött folyton ott lóg – Damoklész kardjának álcázva – Balla. Egyik hírlevél mint új szerzeményekről számol be róluk, egy-két hónappal később pedig már búcsújukról értesülünk. Dr. Horváth Tímea jogi referenst Balla Péter januárban szerezte be, mint új seprűt az ÁJK-s söprésekre, de áprilisra már őt is kisöpörte. Említhetjük Ravasz Levente tiszavirágéletű egyetemi főtitkárt is, aki 2009 szeptemberében jelent meg a váratlanul kirúgott másik ősi bútordarab, Prekker Judit helyén, és novemberben már távozott is, annyira, hogy református körökben éppoly tabunak számít a neve, mint Czapp József mikepércsi lelkészé. (Vagy még olyanabbé, hiszen őt még Mikepércsre se engednék be.)

Feltűnő az identitászavaros pszichopata Ágnes asszony ismételt átalakulása Kulcsár- Szabóból (1.bek.) Hanságivá (utolsó előtti bek.) a dokumentum végére. Azt gondolná az ember, hogy annyi poszt (hogy csak a legnépszerűbbeket említsük: Ágnes, what is your name? http://jhnnsclvn.wordpress.com/2009/12/30/identity-complex-of-the-daughter-in-law-a-meny-identitaszavara/, Wanted! http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/08/wanted-who-is-this-person-korozes-ki-ez-a-no/) valamint Balla Péter rektorhelyettes feljelentése után (ami azért született, mert Ágnes asszony Kulcsár-Szabóként adott fel a Magyar Nemzetbe egy hirdetést, amit aztán Hanságiként fizetett ki az egyetem pénzéből, http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/03/15/accusations-feljelentesek/), ez a szánalmas kreatúra meg tudja végre mondani a nevét. De nem, sőt, Balla rektorpótlékot is annyira összezavarta a szkizofrén névhasználat, hogy a dokumentum végére már ő sem tudta, hogy hívták beosztottját a dokumentum elején. Sebaj, majd a rendőrségi idézések, amelyeket Balla feljelentése nyomán hivatalos nevén kap Ágnes asszony a Magyar-Nemzet-ügy miatt, móresre tanítják.

Azt a nem létező közösséget, amelyet a sűrű kirúgások és egyéb botrányos ügyek morálisan már teljesen szétziláltak, az utolsó bekezdés szerint a balatonszárszói három napnak kellene újra összekovácsolnia. Erre elméletileg meg is lenne az esély, ha addigra a bajok fő okozóit, Ballát, Konczot, Szabót és Névzavart végleg elkergetnék.

Szerző: Balla Péter

A KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM 2010. ÁPRILISI (BELSŐ) HÍRLEVELE

Tisztelt Kollégák!

2010. március óta a következő személyi változások történtek Egyetemünk közösségében:

Alkalmazások

A Bölcsészettudományi Karon 2010. április 1-jével 2010. augusztus 31-ig meghosszabbították Dr. Kulcsár-Szabó Ágnes tanszékvezetői megbízatását az Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszéken. A BTK Tanulmányi Osztályán 2010. április 12-én megszűnt Győr-Katona Rita munkaviszonya.

A Tanítóképző Főiskolai Karon a Szociális Munka és Diakónia Intézet új intézetvezetője 2010. április 1-jétől Udvari Kerstin.

A Rektori Hivatalban 2010. április 1-ével kezdte meg munkáját Székely Gábor minőségbiztosítási, valamint hazai és nemzetközi PR referens. Dr. Horváth Tímea jogi referens munkaviszonya 2010. április 30-ával megszűnik.

A Gazdasági Igazgatóságon 2010. március 31-ével megszűnt Oláh Edina munkaviszonya. Az Igazgatóság új munkatársa 2010. április 7-étől Domoszlai Judit könyvelő.

***

Szenátusi hírek

Tájékoztatjuk Egyetemünk közösségét, hogy a 2010. márciusban tartott Szenátus nem oktató tagjának választása eredményesen zárult. A legtöbb érvényes szavazatot a Tanítóképző Főiskolai Kar munkatársa, Birinyi Márk kapta, így a 2010. április 28-i Szenátuson már ő képviselte az Egyetem nem oktató munkavállalóit a Szenátus választott szavazati jogú tagjaként.

A Szenátus további két új taggal bővült az Állam- és Jogtudományi Kar képviseletében. Dr. Deres Petronellát és Dr. Ernszt Ildikót az ÁJK összoktatói értekezlete választotta meg a szenátusi tagokká 2010. április 7-én.

Felhívjuk figyelmüket arra, hogy a 2010. április 28-i Szenátus módosította a Foglalkoztatási követelményrendszert (SzMSz II. sz. melléklete), valamint a Hallgatói Követelményrendszer tanulmányi és vizsgaszabályzatát (SzMSz III. sz. melléklete) a kötelező óraszám, tanításra fordított idő, az órakedvezmények, a túlmunka, valamint a kurzuslétszámok vonatkozásában. Az új szabályozás előreláthatólag május közepétől tekinthető meg a honlapon és szeptember 1-jétől lép hatályba.

***

Ösztöndíjak, pályázatok

A 2010/2011-es tanévre meghirdetett Erasmus hallgatói mobilitási ösztöndíj lehetőségekre beadott pályázatok elbírálása megtörtént. 44 hallgató nyerte el az ösztöndíjat, amely az Európai Unió felsőoktatási intézményeiben átlagosan 4 hónap részképzéses áthallgatásra jogosítja fel a nyertes pályázókat.

A Bölcsészettudományi Karról összesen 34, az Állam- és Jogtudományi Karról 9, valamint a Hittudományi Karról 1 hallgatónak nyílik lehetősége Erasmus ösztöndíjjal külföldi tanulmányok folytatására. A Tanítóképző Főiskoláról az idén nem volt jelentkező.

Az elmúlt hónapban az Oktatásért Közalapítvány részéről a felsőoktatási, továbbképzési és pályakezdési tehetségműhelyek támogatására kiírt pályázaton Dr. Hansági Ágnes docens (BTK magyar szak) tehetséggondozó műhelye, továbbá Fülöp József tanársegéd (német szak) Hüperión Fordítói Műhelye nyert el pályázati támogatást. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, a pályázat megvalósításához sok sikert kívánunk!

***

Tájékoztatjuk Egyetemünk közösségét, hogy 2010. szeptember 3-5. között megrendezzük az „Egyetemi Napok” elnevezésű hétvégi programot Balatonszárszón, mely a közösségi, egyetemi munka és az egyetemről való beszéd társadalmasítását szolgálja. A program létrejöttéhez Egyetemünk jelentős támogatással hozzá tud járulni, ezen kívül szükség lesz némi vállalható anyagi hozzájárulásra a résztvevők részéről is. Előzetes jelentkezésüket Székely Gábor PR referens részére küldjék a szekely.gabor@kre.hu e-mailcímre 2010. május 12-ig.

Budapest, 2010. április 30. Prof. Dr. Balla Péter

Rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettes

A belső hírlevél ugyanabból a forrásból származik, mint Balla Péter MAB-nak írt levele. Köszönjük informátorunk újabb értékes hozzájárulását a bloghoz. – A szerk.

Bölcskei contra Bölcskei 2. (Eigentor von Bölcskei 2.)

"Olyan gyökeres változásokat kell elérni az egyetem irányításában, felügyeletében, amelyek biztosít­ják fennmaradását, nyugodt, színvonalas munkáját, fejlődését, református szellemiséget. Korrekt és alapos tényfeltárásra, Ige melletti, őszinte lelkiismeret­vizsgálatra, körültekintő mérlegelésre s hatékony döntésekre van szükség” – ezek Bölcskei Gusztáv saját szavai 2000-ből. Eljött az idő, hogy püspök úr bebizonyítsa, nem vizet prédikál, és bort iszik.

Olvassuk el együtt az általa (is) szignált két jelentést:


1. Bölcskei-Jelentés

Tények, adalékok, észrevételek a KRE vezetésével kapcsolatban

1. Magyar Akkreditációs Bizottság (a továbbiakban: MAB) 2000 nyarán hozott határozata után a Károli Gáspár Református Egyetem (a további­akban: KRE) fenntartója: a Dunamelléki Református Egyházkerület el­nöksége (a továbbiakban: Fenntartó) több Ízben nyilvánosan bejelentet­te, hogy a KRE Bölcsészettudomány karát és annak legtöbb szakját is akkreditálták (jó minőségére tekintettel államilag elismerték). Ezzel szemben a valóság az, hogy a Kart, mint intézményt csak ideiglenesen akkreditálták határozott időre: 2002. Június 30-ig. A bölcsészszakok akkreditációja is ideiglenes, egy kivételével szintén 2002. Június 30-ig érvényes, és hasonlóan ideiglenes a jogászképzés akkreditációja is.

A MAB 2000/6/11./1. Sz. határozatában ez olvasható:

„Az Egyetem vezetése által is elfogadott Intézkedési Tervnek” megfelelően a MAB kijelölt szakértői félévenként ellenőrzik az Intéz­kedési Tervben foglaltak végrehajtását. Ha az egyetem határidőre nem teljesítette a feltételeket, a MAB javaslatot tesz a Felsőoktatási törvény 81. § (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott jogkövet­kezmények érvényesítésére [66/1997. Korm. Rendelet 20 §. (3)]. Az idézett paragrafus így szól: „a MAB javaslatot tesz:

4/a) az adott szakon (szakokon) a záróvizsgáztatási és az oklevél­ kiadási jog gyakorlásának meghatározott időre történő felfüggesztésé­re vagy visszavonására, illetve nem állami intézmények esetében az állalmi elismerés visszavonására;

4/b) a felsőoktatási intézmény megszüntetésére vagy az állami el­ismerés visszavonására.)

(Megjegyzés: az állami elismerés visszavonása azt jelenti, hogy nincs állami támogatás és az adott intézményben szerzett oklevelet az állam nem ismeri el. A sikeres akkreditáció pedig azt jelentené, hogy a szakértőbizottság olyan jónak találta a színvonalat és a feltételeket, hogy 8 éven belül nem tartana újabb vizsgálatot.)”

2. Az Egyetemi Tanács (a továbbiakban: ET) összetétele, műkö­dése jogilag kifogásolható, nem alkalmas arra, hogy feladatát ma­radéktalanul ellássa.

a) Azáltal, hogy egyes személyek kétféle egyetemi vezetői tisztséget is vi­selnek (a rektor egyben a hittudományi kar dékánja, az egyik rek­torhelyettes egyben a tanítóképző főiskolai kar főigazgatója – mind­ két eset példa nélkül állt hazai és a nemzetközi gyakorlatban) az ál­taluk képviselt karok szavazattöbblethez jutnak. (akkor is, ha nekik 2 szavazatuk van, akkor is, ha helyettük a kar plusz személyt küldhet az ET-ba).

b) Az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz.) szerint az Alapítónak (MRE Zsinat) 2, Fönntartónak (Dunamellék) 3 szavazata van az ET-ben. Indokolatlan az a különb­ségtétel. Jogilag az is kifogásolható, hogy az ET működését fel­ügyelő két testület (Alapító és Fenntartó) képviselői szavaznak olyan döntésékben, amelyek szükség esetén nekik kell első, illetve másodfokon felülbírálni.

c) Az ET olykor nem tartja be a maga által elfogadott SzMSz-t. Az SzMSz. 50. § előírása szerint tanszékek alapítása és megszünte­tése az egyes karok Kari Tanácsának a hatásköre. Az ET. 1999. De­cember 20-i ülésén (a Bölcsészettudományi Kar Tanácsának határo­zata ellenére) megszüntetett két történelem tanszéket. (Ezeket ké­sőbb a MAB utasítására kénytelenek voltak visszaállítani). Az SzMSz 9. Számú melléklete szerint az ET-t legalább 5 nappal a tanácskozást megelőzően kell összehívni és a tanácskozás írásbeli anyagait egyúttal szétküldeni a tagoknak. Ezzel szemben sok eset­ben csak az ülésen kapják meg az aznap tárgyalandó anyagot, né­ hány percet kapva a vaskos paksaméták „elolvasására” is.

3. Az egyetem rektora Tenke Sándor több esetben túllépte a ha­táskörét.

- Két év alatt négy dékánjától vált meg (Barkó Endrétől, Kulin Fe­renctől és Bagdy Emőkétől a Bölcsész Karon, Tóth Károlytól a jogászképzésben).

- Barkó Endre esetében még mondhatta azt, hogy a lejárt szerződést nem hosszabbította meg.

- Kulin Ferenc szabályszerűen megválasztott, kinevezett dékán volt, az ő felmentése a Kari Tanács megkérdezése hozzájárulása nélkül súlyos jogsértés volt, mint ahogy az is, hogy (mivel a dékán megbí­zatásának megszűnésével a dékánhelyettesé is megszűnt) 1999. De­cember 17. És 31. Között (vizsgaidőszakban, amikor kü1önösen sok elintézendő ügy lenne) a Bölcsészettudományi Kar gyakorlatilag vezető nélkül volt.

- Bagdy Emőke 2000. Szeptember 1. És 12. Között abban a tudatban dolgozott, készítette elő az új tanévet, hogy az augusztus 31-én le­járt szerződését meg fogják hosszabbítani. A 2000. Szeptember 12-én történt, ugyancsak kellően meg nem indokolt felmentése nem csupán jogilag kifogásolható, hanem etikátlan is.

- Tóth Károly megbízott dékán megbízatásának visszavonására fel­tételezhetően azért került sor, mert tiltakozott az ellen, hogy a rek­tor – megsértve a kari szabályzatot – a lejárt határidő után is engedélyezte néhány hallgatónak az utóvizsgát.

- A rektor a Bölcsészettudományi Kar javaslata ellenére nem járult hozzá ahhoz, hogy az ET 1999. December 20-i ülésén igazgatót vá­lasszon a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete élére, kijelentvén, hogy ilyen intézet nincs, holott korábban ő maga hirdette meg az adott in­tézetre a vezetői pályázatot az Oktatási Közlönyben.

- A rektor túllépett az ET 1999 februári határozatán, amikor (az egye­temnek jelentős anyagi kárt is okozva) felbontotta a szerződést a Rigó utcai nyelvvizsga központtal (Idegen nyelvi Továbbképző Központ).

4. Jogilag kifogásolható, hogy még mindig nincs a KRE-nek olyan módosított alapító okirata, amely eleget tesz mind a módosított (állami) Felsőoktatási Törvénynek, mind a Zsinat határozatainak. A Fenntartó nem hajtotta végre a Zsinat 84/1999. Sz. határozatát. A rektor által féléves késéssel beküldött módosító okiratból az eredeti szöveg 17. § (5) pontja hiányzik, a 18. § (4) pontja mögött pedig nem áll zsinati határozat.

5. Kifogásolható, hogy bár az ET 2000 tavaszán öt egyetemi tanárt választott meg csaknem egyhangúlag, közülük a Fenntartó négy nem­zetközi hírű oktatót nem terjesztett tovább (Bod Péter Ákos, Kádár Béla, Lőrincz Lajos és Rácz Attila) az ötödiket (Bagdy Emőke) pe­dig a Zsinat elnökségének megkerülésével terjesztette fel kinevezésre, megsértve ezzel a Felsőoktatási törvényünk 8. §-át.

6. Az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: Ász) 2000 júniusában végzett ellenőrzést a KRE-n. Az a tény, hogy kirívó szabálytalansá­got nem találtak, dicséretes, de észrevételeik gondos tanulmányo­zást és cselekvéssorozatot igényelnek mind a Fenntartótói, mind az Alapítótól.

Néhány megszívlelendő mondat a jelentésükből:

a) A Fenntartó és a felügyeleti jogot gyakorló egyház felkészültsége­ – tapasztalatok és szakemberek hiányában – elmarad a követelmé­nyektől. Tőlük az egyetem kevés útmutatást kap, tevékenysége, gazdálkodásának felügyeleti ellenőrzése elmarad.

b) A Karok könyvelése, nyilvántartási rendszere; bérezési és jutalmazási elvei, és gyakorlata eltér egymástól, aminek következtében az egyetemi szintű tényadatok csak nagy nehézségekkel állapíthatók meg.

c) Gondoskodjanak arról, hogy bizonyos rendszerességgel szakszerű felügyeleti ellenőrzésre kerüljön sor.

d) A Bölcsészettudományi Karon a könyvvezetést nem a kettes könyv­vitel előírásai alapján végezték, a kialakított nyilvántartási rendszer nem felel meg a számviteli előírásoknak. Sem az 1998. Évi, sem az 1999. Évi mérleg nem alkalmas a kar hiteles vagyoni helyzetének megítélésére. A kialakított főkönyvi rendszer nem alkalmas az állami támogatások elszámolására, megfelelő analitikával sem rendel­keznek stb. (Ilyen feltételek mellett mennyiben tehető felelőssé egy nem közgazdász-szakember dékán néhány hónapos megbízatása esetén?)

e) Amennyiben a Fenntartó (és az Alapító) továbbra sem tud a KRE rekonstrukciójához és fejlesztéséhez jelentősebb mértékben hoz­zájárulni, komoly veszélybe kerül zavartalan működése, fejlődése, mert az intézmények saját erőből nem tudják megoldani ezeket a feladatokat.

Budapest, 2000. November 4.

Kálmán Attila Bölcskei Gusztáv

s. k. S. k.

Az Elnökség megbízásából: Merétey Sándor

2. Bölcskei-Jelentés

Tájékoztató a Magyar Református Egyház Zsinatának, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Alapítójának az egyetem helyzetéről

A 2000. május 4-5-i Zsinaton röviden beszámolt valamennyi magyar­országi református felsőoktatási intézmény az életéről, eredményeiről. Az ilyenkor szokásos módon mindenki elsősorban a sikerekről szólt, a gondokról, nehézségekről legfeljebb általánosságban tett említést. Csupán dr. Bod Péter Ákos professzor úr jelezte, hogy a KRE-en komoly gondok vannak. Elsősorban a Bölcsészkaron és a jogászkép­zésben. Ezek a gondok főleg anyagi természetűek, de nem csupán azok. Említette, hogy egy kiépülőben lévő egyetem legalább 15 évig rendszeres és igen jelentős anyagi támogatást igényel az Alapítótól, il­letve a Fenntartótól. A Hallgatói Önkormányzat képviselői pedig sú­lyos sérelmeket jeleztek, de azt mondták, hogy maguktól nem szólnak ezekről, csak ha rákérdeznek. Nem kérdezett Tőlük senki semmit, pe­dig a jelenlévők közül bizonyára többen hallottak már aggasztó híre­ket is.

A Zsinat elnöksége sem kívánt akkor érdemi kérdéseket föltenni. Részben azért, mert folyamatban volt az egyetem Állami Számvevő­ szék általi vizsgálata, valamint egyes szakok akkreditációja és ezekről nem volt kellő információja, részben pedig azért, mert akkor már a Zsinat tagjai nem voltak jelen határozatképes létszámban.

Az elnökség bejelentette, hogy vizsgálni fogja a KRE helyzetét. En­nek első lépéseként tájékoztatót kért az egyetem Fenntartójától, a Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségétől. Az elnökség a tájékoztatást gyakorlatilag megtagadta.

A Zsinat elnöksége levélben és mellékleteiben feltárja a Zsinat tagjai előtt azokat a tényeket, eseményeket, amelyek a valóban je­lentős eredmények mellett aggodalomra adnak okot a KRE-mel kapcsolatban, s amelyekért az elnökség egyedül nem tudja vállal­ni a felelősséget.

A Károli Gáspár Református Egyetem helyzete nem hasonlítható össze a másik három egyházkerület felsőoktatási intézményeivel. A debreceni, pápai, sárospataki egyetemet, illetve főiskolákat az adott egyházkerület alapította és a saját épületeikben, az állami támogatá­sok felhasználásával, önállóan működteti. (Ugyanezt tenné a Dunamellék is a teológiájával és a nagykőrösi főiskolájával, ha nem jött volna létre az egyetem.) A Bölcsészettudományi Kart azonban a Zsinat alapította és zsinati tulajdonú épületben működik, a Jogi Kart is a Zsinat alapítja és önkormányzattól bérelt épületben működik. Mindkét kar működéséhez a Zsinat a két utolsó évben jelentős összeggel járult hozzá. (Tudomásunk szerint az első öt évében az egye­tem sem az Alapítótól, sem a Fenntartótól nem kapott jelentős anyagi támogatást.)

Igen nagyra értékeljük a Dunamelléki Egyházkerület püspökének azt a küzdelmét, amelyet a Zsinat akkori elnökeként fejtett ki az egye­tem létrehozásáért, de ez a tény nem befolyásolhatja a Fenntartó és az Alapító jogait és kötelezettségeit.

Jelenleg az egyetem sorsát eldöntő fontos kérdésekbe az Alapító Zsinatnak alig van beleszólása a szabályzatok megkötései és a Fenntartó heves tiltakozásai miatt. Ugyanakkor a Fenntartó is és az egye­tem is folyamatosan elvárja, hogy a Zsinat jelentős összeggel támogassa az intézményt, és az is nyilvánvaló, hogy az egyetem esetleges csődje miatt is az egész Magyarországi Református Egyháznak kell vi­selnie a felelősséget.

Kérjük a Zsinat tagjait, hogy szíveskedjenek gondosan áttanulmá­nyozni a dokumentumokat, további információkat beszerezni egymás­tól lényegesen különböző forrásokból, és felelősségteljes döntésre fel­készülni a Zsinat legközelebbi ülésére. Több mint ezer hallgató, több mint száz oktató sorsáról van szó. Az Alapító Okirat értelmében a Zsinatnak joga van egyetemet, egyetemi karokat alapítani, átszervezni, va­lamint az Alapító Okiratot módosítani. Olyan gyökeres változásokat kell elérni az egyetem irányításában, felügyeletben, amelyek biztosít­ják fennmaradását, nyugodt, színvonalas munkáját, fejlődését, református szellemiséget.

Korrekt és alapos tényfeltárásra, Ige melletti, őszinte lelkiismeret­vizsgálatra, körültekintő mérlegelésre s hatékony döntésekre van szükség.

Isten adjon ehhez mindnyájunknak bölcsességet!

Budapest, 2000. november 04.

dr. Kálmán Attila s. k. dr. Bölcskei Gusztáv s.k.

főgondnok püspök

a Zsinat világi elnöke a Zsinat lelkészi elnöke

Az Elnökség megbízásából: Merétey Sándor

Zsinati tanácsos

Bölcskei contra Bölcskei 1. (Eigentor von Bölcskei 1.)

10 évvel ezelőtt, 2000. november 6-án, Bölcskei Gusztáv zsinati elnök akkreditációs jelentést készíttetett a Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának akkori helyzetéről 9 református akadémikussal ill. professzorral, hogy bizonyítsa az akkori Fenntartó, a volt Dunamelléki püspök, id. Hegedűs Lóránt alkalmatlanságát. Bármilyen lehangoló az akkori helyzetkép, a mostaninál sokkal derűsebb. A Dunamellék élén időközben változás történt, és Bölcskei Gusztáv elődjétől, Szabó István dunamelléki püspöktől egy prosperáló egyetemet vett át, akkreditált Bölcsészkarral, azon belül egy akkreditált, ígéretes doktori iskolával. Ezt a Doktori Iskolát és ezt a Kart sikerült az általa választott vezetőkkel, Balla Péterrel, Györgyiné Koncz Judittal és Szabó Andrással rövid idő alatt csődbe vinnie. Az egyetem és a Kar most is akkreditációs értékelés előtt áll. Úgy tűnik, Bölcskei fegyvere visszafelé sül el: az ő fenntartói működése katasztrofálisabb, mint általa bírált elődjéé volt. Ideje, hogy egy kompetens püspök vegye át (vissza) tőle az egyetem fenntartását. Olvassuk el együtt ezt a 10 évvel ezelőtti jelentést:

Tájékoztató

a Magyarországi Református Egyház Zsinata részére

a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának helyzetéről


A Károli Gáspár Református Egyetem alapításával a magyar refor­mátusság sok évszázados vágya teljesült. A kegyelmi pillanat megraga­dásának örömében azonban nem jutott kellő figyelem a körültekintő tervezésnek és a szakszerűségnek. A Bölcsészettudományi Kar alapítá­sakor nem készült számítás arról, hogy mibe kerül egy kar létrehozá­sa, életben tartása, fejlesztése, akkreditációja. Az állami kvóták, a kül­földi támogatás, az egyházi hozzájárulás és a hallgatók költségtérítései együttesen sem voltak elégségesek. A kar az indulás indokolt nehéz­ségeit meghaladó mértékben eleve alulfinanszírozott volt.

A nehézségek tervszerű és gyors ütemű leküzdését az is akadá­lyozta, hogy az anyagi szűkösséghez kezdettől vezetési, szervezési, koncepcionális hiányosságok társultak. A feszítő ellentmondás okára az alapító Zsinat s a fenntartó Dunamelléki Egyházkerület sem fordított időben elegendő figyelmet. A gazdasági, szervezési, személyzeti, kon­cepcionális és a belőlük fakadó színvonalbeli gondok így olyan, nehe­zen megszakítható hibás körbe kényszerítették a kart, hogy ötévi fönn­állás után még minden szak csupán ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett. Az előírt föltételek – főleg kellő számú minősített oktató – hiányában a szakok akkreditációja, állami elismertetése többszöri nekifutásra sem sikerült.

Ebben a helyzetben Tenke Sándor rektor úr kezdő lendülete s Kulin Ferenc dékán úr ügybuzgalma adott okot némi reménykedésre. Az in­tézményi akkreditáció ideje úgy érkezett el l999-ben, hogy egy szak, a magyar szak akkreditációja már sikerült. (Ez az egy szak rendelke­zett tehát végleges szakindítási engedéllyel.) A gondterhes előzmé­nyekhez képest jól előkészített intézményi akkreditációs anyag jutott el a felsőoktatás minőségének őrzőjéhez, a Magyar Akkreditációs Bi­zottsághoz. A kiküldött látogató Bizottság Kulin dékán úr sokféle erőfeszítésének eredményeként 1999-ben olyan körülményeket talált, amelyek jó reménységet adtak arra, hogy az intézményi akkreditáció sikeres lesz.

A biztató eljárás kellős közepén azonban, amikor a látogatás már megtörtént, de a jelentést még nem hagyták jóvá, tragikusnak tekint­hető fordulat következett be. Az egyetem vezetése leváltotta Kulin Ferenc dékánt. A szabálysértő lépésnél felelőtlennek nevezett költe­kezésre hivatkoztak, jóllehet könnyen belátható, hogy a hiány alapve­tően az alulfinanszírozottság és az akkreditáció minőségi követel­ményeinek teljesítési kényszeréből szükségszerűn következett. (Mindez egyébként egybeesett azzal, hogy a rektori hivatalt luxuskivitelben újították fel.)

A rektor, illetve az egyetem vezetése azonban ezen méltánytalan­ságnál nagyobb hibát is elkövetett. Többek között pl. ugyanazon az ülésen megváltoztatta az akadályt már-már sikeresen vevő történeti tanszékek struktúráját, s más olyan átszervezéseket is végrehajtott, amelyek semmilyen szakmai-tudományos érvvel nem igazolhatóak, gazdasági racionalitásuk pedig legalábbis kétes.

A felelősség kérdését el lehet homályosítani a testületi döntésekre hivatkozva, de valaki vagy valakik mégiscsak felelősek azért a majd­nem végzetes fordulatért, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plé­numa példátlan módon visszaküldte a Látogató Bizottságot a bölcsészkarra, megvizsgálandó a megváltozott helyzetet. A sikeresen induló akkreditáció csaknem teljes hajótörést szenvedett. Csupán az új meg­bízott dékán, Bagdy Emőke energikus és szakszerű erőfeszítéseinek, kármentő igyekezetének és az újonnan alapított egyházi intézmények nehézségeire tekintettel lévő MAB méltányosságának köszönhetjük, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénuma 2000. június 30-i ülésén a KRE Bölcsészettudományi Karát mint intézményt ideiglenesen meghatározott időre 2002. június 30-ig akkreditálta. Az ideiglenes intézményi akkreditációnak azonban a MAB igen szigorú föltételeket szabott. A karnak két évre szóló Intézkedési Tervet keltett elfogadnia. Ez tartalmazza pl., hogy a magyar szakon meg kell teremteni a PhD iskola indításának föltételeit. Legalább egy doktori-iskola nélkül egyetlen kar sem akkreditálható véglegesen. Az újabb szabályozás szerint egy doktori iskolához szükséges legalább két, a megfelelő szakon alkalmazott főállású, 67 évnél fiatalabb okta­tó, aki a tudományok doktora fokozattal rendelkezik s legalább két to­vábbi főállású habilitált tanár.

Az Intézkedési Terv előírja továbbá, hogy minden szakon biztosíta­ni kell megfelelő számú minősített, főállású oktatót a szükséges nem­zetközi kapcsolatokkal s tudományos, publikációs teljesítményekkel. Fejleszteni kell a kar könyvtárát, az intézeti könyvtárakat, a pillanat­nyilag szegényes számítógép hálózatot, s meg kell oldani az oktatók jobb elhelyezését.

A Magyar Akkreditációs Bizottság határozata szerint: „Az Egyetem vezetése által is elfogadott Intézkedési Tervnek megfelelően a MAB kijelölt szakértői félévenként ellenőrzik az Intézkedési Tervben foglaltak végrehajtását. Ha az Egyetem határidőre nem teljesítette a feltételeket, a MAB javaslatot tesz az Ftv. 81. § (4) bekezdésének a)-b) pontjaiban meghatározott jogkövetkezmények érvényesítésére. 66/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet 20. § (3).”

Egy autonóm egyetemi kar félévenkénti szigorú ellenőrzése megle­hetősen páratlan dolog, ráadásul azzal a lehetséges következménnyel, hogy az Intézkedési Terv nem kellő teljesítése esetén a kar műkö­dését, vizsgáztatási, diplomaadási jogát felfüggesztik vagy vissza­vonják. Ez a rendkívül fenyegető tényező a Kar megszüntetéséhez vezethet.

A karra vonatkozó összefoglaló értékelésben egyébként az egyetem vezetői és fenntartói ezt olvashatták:

„A Bölcsészettudományi Kar a legkevesebb hagyománnyal rendel­kező egysége az intézménynek. Erről nem csupán a kevés számú szak tanúskodik, de az a légkör is, amely a Karon folyó oktatás évek óta tar­tó kísérője. Nagy szükség volna olyan állapot kialakítására, amely biz­tosítja a nyugodt szervezőmunkát, s amelyben a rendelkezésre álló erők – mind a vezetésben, mint a katedrákon – a karépítésre, a már működő szakokon a képzés, a kutatás és a továbbképzés föltételeinek megteremtésére tudnak összpontosítani, miközben arra is marad ere­jük, hogy a bölcsészettudományi karnál elengedhetetlen filozófia, pszichológia stb. szakok indítási feltételéit megteremtsék és egyetemi kartól elvárt tudományos tevékenységet folytassanak…A Plénum által megfogalmazott aggodalmak tükröződnek a 2002. június 30-ig java­solt akkreditációban.”

Mindezen aggodalmak ismeretében a kar felelős vezetője, a nem­zetközi tekintélyű Bagdy Emőke professzor asszony nagy hozzáértés­sel folytatta erőfeszítéseit a 2000. évben a kar konszolidációjáért. Folytatta Kulin Ferenc munkáját, hogy végre megteremtődjön a szervezetszerű rendezett működés. Ő is jól tudta, hogy kiemelkedő tanár és tudós egyéniségek nélkül nincs fejlődés. Fölismerte, hogy nagy nö­vekedési lehetőségek előtt álló új és speciális szakterületek bekapcso­lása kitörési pontot jelenthet egy kis méretei miatt gazdaságosan nehezen működtethető intézménynek.

Szeptemberben azonban Tenke Sándor rektor úr visszavonta Bagdy Emőke dékáni megbízatását is. Bár a rektor úr elismerte és megkö­szönte a professzor asszony erőfeszítéseit, s formailag a megbízás le­jártára hivatkozott, országszerte terjed a hírcsatornákba méltánytalanul elhelyezett vád, hogy Bagdy Emőkének is gazdasági okok, felelőtlen költekezés miatt kellett mennie, mint Kulin Ferencnek.

Amikor az Egyetem vezetése és a Fenntartó amellett döntöttek, hogy a nyilvánvaló egyensúlyi problémákat karcsúsítással, sőt rögtön­zött amputációval oldják meg, végiggondoltak-e mindent? Tudják-e, hogy a gazdasági krízisek, botrányok menetrendszerűen jönnek majd újra? A rossz légkör, amitől a MAB határozat óvott, állandósulni fog. Stagnálás, vegetálás, sőt reménytelen leépülési folyamat következ­het. Az elbocsátások, rögtönzött átszervezések riasztóan hatnak, s tovább nehezítik komoly tudósok, alkalmas tanárok, nagy egyéni­ségek megnyerését. Ki meri ezután egzisztenciáját kockára tenni egy ilyen kiszámíthatatlan intézményben? A kellő számú minősített oktató hiányában a Magyar Akkreditációs Bizottság valamelyik soron követ­kező félévi ellenőrzése megállapíthatja az Intézkedési Terv nem telje­sülését. Bekövetkezhet a kar kilátásba helyezett felfüggesztése a ma­ga beláthatatlan következményeivel. Ne áltassa magát senki! A 2001­-től felálló új összetételű MAB is a magyar felsőoktatás színvonala fölött őrködő, azért felelősséget hordozó testület lesz. Itt nem elég egy kis időt nyerni. A rövidtávú és rövidlátó taktikázások nem segítenek. Józanul, halogatás nélkül végig kell gondolnunk, hogy vannak-e lehe­tőségeink a be nem vallott leépítési stratégiának, a kar megszüntetésé­nek elkerülésére.

– Az ésszerű takarékosság szükséges, de nem elégséges.

– Az már bebizonyosodott, hogy a külföldi támogatás fontos kiegészítő forrás, de folyamatos, üzemszerű működést erre alapozni nem lehet.

– A felsőoktatási világbanki fejlesztési támogatás esélyét elvesztettük rossz teljesítményünk, s ebből következő gyenge besorolásunk miatt.

– Mielőtt a közegyház nagyobb anyagi szerepvállalásáról szólnánk, meg kell fontolni, hogy a kar valóban alternatívát nyújt-e a magyar egyetemista ifjúságnak? Többségében nem egyszerűen a jobb karokról kiszorulók kerülnek-e ide? A kar betölti-e missziós küldetését? Mennyire gyarapítja a korszerű kálvinista életeszmény kiformálására, megélésére, továbbadására képes református értel­miséget? Nem erőforráspazarlás-e a misszió más ágainak rovására olyan, a református tanárképzést célul kitűző intézményre áldozni, ahol gyakran nem református egyetemi oktatók tanítanak többségében nem református hallgatókat? Bárhogyan válaszolunk azonban a fölvetett kérdésekre, nyilvánvaló, hogy a közegyház nem rendelke­zik olyan jelentős alapokkal, amelyek önmagukban elégségesek lennének az egyetem forrásainak olyan kiegészítésére, hogy a Böl­csészettudományi Kar minőségi pályára állítása biztosított legyen.

– Rendkívüli és jelentős célzott állami tőkeinjekcióra jelenleg kevés a remény. Ennek ígéretét a fönntartó egyházkerület 1999. végén el­szalasztotta. Az esélyt az újabb válságok, botrányok tovább rontot­ták. A Zsinatnak esetleg még lehetne hiteles alapja ilyen rendkívüli támogatás kieszközlésére. Ennek kivihetőségét is kétségessé teszi azonban, hogy a jelenlegi felépítés és működési szabályok mellett semmilyen biztosítékot nem tud adni az esetleges kiegészítő forrá­sok célszerű felhasználására.

Mindenkinek, akit presztízsszempontoktól függetlenül a református bölcsészkar megmentésének ügye izgat, azon érdemes gon­dolkoznia, hogy az alapító Zsinat miként vállalhatna szervezetileg is biztosított garanciát a megszerezhető kiegészítő források szakszerű hasznosítására. A Magyarországi Református Egyház Zsina­tának ugyanis tisztában kell lennie azzal, hogy olyan hatalmas problémahalmazt vállalna, aminek rendbetételéhez hathatós esz­közökre és valódi rendelkezési lehetőségre volna szüksége.

Azt is tudnia kell a Zsinatnak, hogy bár jelenleg az eszközök döntő módon a Fenntartó kezében vannak, a válságok és botrá­nyok az egész Magyarországi Református Egyházra vetnek árnyé­kot, s a fenyegető anyagi csőd vagy a lassú agónia, a kar esetleges megszűnésének felelőssége is egész egyházunké.

Ezért szükséges az alapproblémával minden fölösleges rabulisz­tikát és hisztériát kerülve higgadtan szembenézni. Az alapproblé­ma pedig az, hogy egyrészt a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara a nem csekély egyházi áldozat ellenére forráshiányos, másrészt a kart eddig működtető fenntartó egyházkerület hozzá nem értő, szakszerűtlen, botrányokat keltő válságkezelésével, rögtönzéseivel, átgondolatlan kapkodásával elvesztet­te a hitelességét arra nézve, hogy bármilyen eredetű és nagyságú kiegészítő, rendkívüli támogatást jól tudna felhasználni.

Budapest, 2000. november 6.

Zwei Berichte über die Theologische Fakultaet der Károli Universitaet (Két jelentés a Károli Egyetem Hittudományi Karáról)

A Balla-recenzió felkeltette végre a teológusok érdeklődését. Shaitana május 25-i bejegyzése figyelmeztetett, hogy a HTK-n is csalások és okirathamisítások folynak: Pethő Sándor HTK-s dékánhelyettes “meghamisította a pályázatát, nem létező publikációkat és külföldi tanulmányutakat írt be. Ez persze idővel kiderült, de sebaj. Lehet, hogy a Károlin bizonyos szint fölött alkalmazási feltétel az okirathamisítás?” Pellinore pedig megszerezte ezt a 2006. évi pályázatot, amivel Pethő egyetemi tanár lett. Közben HTK-illetékes is felhívta a figyelmet a HTK-s anomáliákra. Ezek a hozzászólások szétfeszítik az eredeti posztok kereteit, ezért új posztként tesszük fel őket, annál is inkább, mert HTK-s újabb infókat ígért. (Ezzel persze nem szeretnénk Predator és Kisjogász izgalmas vitáját, ami odaát folyik, berekeszteni, annál kevésbé, mert ez is erősen kapcsolódik egy HTK-s oktató, Balla Péter jogsértéseihez.) - A szerk.

1. Jelentés

Szerző: Pellinore

A birtokomban lévő 2006-ban még használt életrajz annotált változata az erdeklődőknek (azóta azt hiszem már nem meri használni, de a MAB-nál még biztosan ezt adta be a professzori kinevezéshez):

Pethő Sándor

Név: Pethő Sándor

Születési év: 1962.01.06.

Végzettség: Egyetem

Szakképzettség: Filozófia szakos középiskolai tanár, klasszika filológus bölcsész, református teológus

Jelenlegi munkahely: ME BTK Klasszika-Filológiai és Vallástudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár, KRE Hittudományi Kar, Filozófia Tanszék

Tudományos fokozat (a tudományág megjelölésével PhD, CSc DLA): Csc (phil.), MA (class. phil.), MA (theol.)

Oktatás kezdete: 1986. Oktatott tárgyak: vallásfilozófia, összehasonlító vallástörténet, vallástörténeti szakszöveg olvasás (német/angol/francia), klasszikus nyelvi vallási szövegolvasás (görög, latin, bibliai héber, 1998-tól perzsa és aveszta és szanszkrit bevezető kurzusok)

Hazai tudományos társasági tagság:

1989- Magyar Ókortudományi Társaság
1990- Magyar Filozófiai Társaság

Nemzetközi kapcsolatok:

1990 óta több külföldi egyetemen oktattam meghívott előadóként. Így pl. Graz (1994), Université de Paris X. (Paris-Nanterre) (1994), Evangelische Akademie Tutzing (1998), J.Guttenberg Univ. Mainz (1995), Université de Genéve (1995), Universitá degli Studi di Perugia (1997, 2000), American University of Cairo (2003), Univ.Salzburg (2001, 2004). ???????? ?????
Kommentar: PS 1997 és 2002 között az OM FPI-ben dolgozott, dr Borbély Gábor igazgató alatt, kitűnő, baráti kapcsolatban. Ilyen meghívásokat a szabadságolások illetve fizetésnélküli szabadságok miatt be kellett volna jelentenie. Ilyen engedélyekről dr Borbély Gábor nem tud, adminisztratív nyoma nincs. Az adott egyetemek elérhető honlapjai nem tartalmaznak PS neve alatt meghirdetett kurzusokat.

A kutatáshoz kapcsolódó fontosabb publikációk:

• Démosz vagy Deus? Osiris, Budapest 2001.
• „Iranian Roots of Mihraism”, in: Religious Studies,34, 2001, 24-32.o.” K: a cikk nem létezik
• 100 Jahre der Leben-Jesu Forschung.”in: Perspectives in the New Testament Theology, szerk.H.Hanson,Lundt,2002, 356-364.o. K: a kötet nem létezik – cf. a Karlsruhe egyesitett világkatalógusban http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html
• ”The Concept of the Righteousness in Yasna 1,” in: Tyche, 12,2002, 29-35.o. K: A cikk nem létezik.
• ”Álom, realizmus, s kiiktatott transzcendencia. A Fejes-mítosz.”in:Tekintet, 4, 2003,12-18.o.
• „Hermes orientalis. R. Pietschmann zum Geburtstag”, in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 24,1995,9-20.o K: Richard Pietschmann egyiptológus 1923-ban meghalt!!!. http://www.aegyptologie.uni-goettingen.de/goe/galerie.htm
• „Die Lichtmystik in den hermetischen Schriften”. in: Archiv für spätantike Religionsgeschichte, 25, 1996,33-45.o. K: Folyóirat sem létezik!
• „R.Otto, avagy az elrettentő titok filozófiája”,in:R.Otto, A szent (ford.Bendl Júlia), Osiris, Budapest,1997,221-258.o.
• „Asha. A Comparative Study in Indo-European Religion”,in:Publication of the Research Institute Groningen, 12,2000, 134-141.o. K: Periodika sem létezik!
• ”Az elrendezett világ. A kozmosz szakralizálása a kései hellenizmusban,”in: Ferenczi L. köszöntése. (szerk. Kovács V.), Miskolc,2003,163-179.o.

Kommentár: Miskolcon PS nem mutatta be külföldi publikációit. Tanszékvezetői pályázatat visszavonta, majd kilépett. Vele kapcsolatban álló kollégák különlenyomatokat nem kaptak.

Ad notam Pethő még egy megjegyzés: sajnos, nemcsak Bolyki professzor urat tévesztette meg, hanem egy msik, feddhetetlen embert és nagyszerű tudóst is, Ritoók Zsigmondot. Volt érzéke, hogy kiket csaljon lépre. Biztosra mehetett ugyanis, hogy ők majd az úri modor és a bizalom elve alapján hitelt adnak a szavának. Ez a bomlott lélek nem ismert határokat. Nem értettem én sem egy darabig, hogy mi történhetett, de rájöttem, hogy az ő (Bolyki és Ritoók) köreikben és az ő idejükben ilyesmi épeszű tudós részéről egyszerűen elképzelhetetlen volt. Tudósok publikációs listárol ép elmével nem hazudhatnak – gondolhatták. ( (Sajnos, múlt időben, mert azóta a helyzet megváltozott, lásd e listát, no meg Vörös Győzőt stb.) Még a plagizálás is öngyilkosság, nemhogy a publikációt hazudás. Ilyesmire egyszerűen nem lehet vetemedni – gondolhatták. Én ezért mentem fel Bolyki és Ritoók professzor urakat, és tiszteletem irántuk ezért maradt töretlen.

2. Jelentés

Szerző: HTK-illetékes

A HTK-sok nevében mondom, nem igaz, hogy mi nem kapunk herótot a KRE ügyeitől. Csak épp az van, hogy a HTK-t már csak a Szentlélek tartja össze, azt a Szentlelket pedig úgy hívják, hogy a Pápai Teológiai Akadémia (http://www.prta.hu/prta/index.php?site=oktatas_kutatas&page=3), akivel a KRE vadházasságban él: közös az akkreditációjuk.

A helyzet ugyanis az, hogy Pápára már a kutya sem akar jelentkezni, úgy fogdossák lasszóval az embereket, egy átlag felvételi beszélgetés kb. így néz ki:
-Ki volt Petőfi?
-Azt hiszem, valami kisgazda politikus…
-Határeset, elfogadom, fel vagy véve.
Az ott oktató teológusok azonban általánosságban sokkal magasabb színvonalat képviselnek, mint a KRE HTK oktatói, igaz, közülük csak egyetlen egy él lent Pápán, a Hanula gyerek, aki mellesleg a Déri Balázs protezsáltja és kutatótársa az ELTE-n, és Debrecenben doktorált. A többiek közül több is van, aki Pestről jár le, így nekik is kényelmesebb, ha van egy státuszuk itt is, a KRE HTK-n. Mondani sem kell, persze, hogy a pápai akadémia fenntartása komoly költség, így már többször is felmerült, hogy nem éri meg a befektetett energiát, de persze, amelyik egyházmegye nem képes önállóan intézni a lelkészképzését, az nem képes fennmaradni autonóm adminisztrációs egységként sem.
Szóval, miközben a KRE két doktori iskolája romokban hever, a harmadik csak úgy maradhat fenn, hogy egy szintén a szakadék szélén egyensúlyozó vidéki teológia támogatására szorul, mert a saját szakembereik nem elég kvalitásosak. Ha azonban tovább folytatódnak a botrányok, lassan ők is kilépnek a szövetségből, és inkább a Debrecen-Sárospatak tengelybe próbálnak majd beilleszkedni, s akkor a Károlinak befellegzett.
Folyt. köv.

*
*
ancilla said

június 2, 2010 at 7:26 am eHát ez nagyon érdekes infó! Persze, megértem, hogy sokan nem akarnak egy amúgy unalmas kisvárosba menni, amilyen Pápa. Pedig ott van a jelenlegi legszínvonalasabb püspök, Steinbach József. Tiszta erkölcsű, szeretettel teljes ember, nyelveket beszél és komoly tudományos munkásságot (homiletika) fejt ki.
Mellesleg Pápán van a Dunántúl második legnagyobb könyvtára (Pannonhalma után, az Egyházkerületi Gyűjtemény komoly kutatói bázissal és jelentős kiadványokkal. Nem rossz hely az!
Talán éppen a pápai szellem fogja megmenteni a magyar reformátusságot a teljes zülléstől?
Olvasgassátok a Heidelbergi Kátét!
* HTK-illetékes said
* június 2, 2010 at 3:40 pm
* Na, itt vagyok ismét, elnézést, sok a dolgom.
Úgy tűnik, a HTK-s leleplező cikkünk felkeltette az érdeklődést, mert máris megjelent a hírek rovatban pár doktori védés. Ezek közül érdemes kiemelni egyet, mert jól jellemzi a Károli BTK-t övező botrányokat:
http://www.kre.hu/portal/doc/Szabo_Elod.phd.meghivo.pdf
Szabó Előd évekig volt a KRE BTK egyik legszínvonalasabb oktatója. Lelkész, aki szerette a munkáját, tisztelte a hallgatóit, nyaranta együtt táborozott velük, de nem volt elfogult a történelmi igazság iránt sem: egyetemes egyháztörténetet tanított, és például a pápák névsorát, a különféle enciklikákat és szerzetesrendeket ugyanúgy be kellett magolni nála, mint a különféle protestáns irányzatok történetét.
http://kretortenelem.gportal.hu/gindex.php?pg=10231655&nid=1844174
Szóval, történt egyszer, hogy szóvá tette, hogy a tantárgyat 2 kredites óraként lehetne meghirdetni minden érdeklődő számára, ne csak 0 kredites történeti segédtárgy legyen, azaz amolyan fölösleges nyűg a hallgatók vállán. Még abban a félévben kivágták. A felmondólevele olyan képtelenség volt, hogy mindenki előtt felolvasta (Pálóczi és Bíró Mária közösen írták alá), híre is ment hamar: “Ön túl nagy hangsúlyt fektet a protestáns egyháztörténet megtanítására, lehetetlen feladat elé állítva ezzel a hallgatóit, akik nem bírják ezt a sok haszontalan és teljesen öncélú megterhelést.”
* Na, így néz ki az a BTK, ami elvileg a református szellemiség fellegvára.
Folyt. köv.

Egy másik HTK-s said

június 2, 2010 at 1:36 pm e

A miskolci festschriftek léteznek, de ezek nem sokat számítanak tudományosan. “Külföldit” ide nem mert feltenni. Azt hiszem, nagyon gáz lehet ez az ember, mert a Károli honlapjáról levették az anyagát:

http://www.kre.hu/htkcv/PethoSandor.CV.pdf

Error!

Úgy tűnik, az egész jelenlegi vezetés a Károlin egy hatalmas ERROR! – A szerk.

Chaos und Anarchie (Káosz és anarchia a Károlin)

Balla Péter rektorhelyettes kétségkívül a legnépszerűbb szerzője blogunknak. Már a MAB-nak írt levele is bebizonyította, hogy mennyire ide tudja vonzani az olvasókat http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/04/24/cynical-reply-to-the-accreditation-board-balla-peter-cinikus-valasza-bazsa-gyorgynek/, de a könyvéről ít recenzió még a levél sikerét is felülmúlta, hiszen ezt egy teljes héten át szűnni nem akaró érdeklődéssel olvasták és kommentelték tp://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. Nehezen válunk meg numero 1 sikerszerzőnktől, Balla Pétertől, de ígérjük, hogy ez a megválás csak ideiglenes, amint lehet, visszatérünk hozzá. De hogy addig is fenntartsuk a folytonosságot, az egy hét alatt feltorlódott anyagból először – stílszerűen – Rector nevű olvasónk írását közöljük.

Szerző: Rector

A Károli megint csak a honlapját újította meg a vezetése helyett. Az organogram (http://www.kre.hu/portal/doc/KRE_organogram2010/KRE_organogram2010.htm) szerint legfelül a Fenntartót, alatta a Rektort, az alatt pedig a három rektorhelyettest kellene találnunk. Rektor azonban már több mint egy éve nincs, így a rektort játszó rektorhelyettesnek összesen csak 1 helyettese van az ábrán feltüntetett 3 helyett. Szerepel viszont dr. Horváth Tímea jogi referens, akitől az egyetem az áprilisi hírlevél szerint április 30-án megvált. Vagy tévedésből hagyták fent, vagy visszavették, miután kiderült, hogy nem ő szivárogtatta ki a MAB-nak írt levelet, amelyért elbocsátották, hanem Fabiny.

A struktúra tehát eleve hiányos, és még hiányosabbá teszik a vezető funkciókat betöltő egyének deficitjei. Az alkoholizáló Fenntartónak már értelmi képességei is kívánnivalót hagynak maguk után, amellett, hogy konok. Nem tudja, mi az, hogy egyetem, nem is érdekli más az egész buliból csak a lenyúlható százegynéhány millió, amit skrupulus nélkül le is nyúl.

Így az egyetem irányítása két rektorhelyettesre marad. Na, de milyenekre?

Egyikük, a rektori szerepben tetszelgő Balla Péter, karrierjét kizárólag apósának, id. Hegedűs Lóránt püspök ex-fenntartónak köszönheti. Hegedűs püspök egykori fenntartósága alatt szolgalelkű és jelentéktelen kis vejéből még negyvenéves kora előtt professzort csinált – egyetlen ún. teológiai PhD-ra, amelynek tartalma kb. 150 – 200 évvel ezelőtt érvényes nézeteket tartalmazó idézetmontázs, ld. http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/21/stinky-art-of-peter-balla-balla-peter-tudomanya/. A professzori kinevezéshez elegendő volt anno após véleménye vejéről, amelynek jogosságát a kutya se firtatta. Kevesen kapják meg ilyen könnyen a professzori címet, mint ahogy az a kinevezése idején harmincegynéhány éves kis Hegedűs-epigonnak – tudományos teljesítmény nélkül – az ölébe hullt.

A másik rektorhelyettes, Györgyiné Koncz Judit gépírónőként kezdte karrierjét: http://www.kre.hu/kre_btk/index.php?page=keres&sub=cv&id=48. Aztán konzervgyári munkás lett Kecskeméten, ahol a gyári kórus jelentette számára a kitörést a proletárlétből. Innen egy vidéki általános iskolába került, ahol furulyaszakkört vezetett; ezt követően avanzsált a Károli nagykőrösi tanítóképző karának oktatójává, majd rektorhelyettesévé. Majd kinőve a tanítóképzőt, áttelepedett a bölcsészkarra – egyetemi végzettség nélkül, de a rektorhelyettesi székkel együtt. Így lett a tanítóképzői diplomájával és 3 éves zenepedagógiai végzettségével a lefizetett HÖK-elnök, László Márton segítségével, egy Kari Tanács-ülésen előbb bölcsészkari tanszékvezető, kiütve a szakmailag kompetens Kopp Erikát a Neveléstudományi Tanszék éléről, majd a Károli egyetem második embere, Balla Péter mögött. De már régóta szeretne első lenni.

Ez a két kiváló tudós irányítja az egész református egyetemet, azaz mind a négy Kart.

Közülük a legnagyobbnak, a Bölcsészkarnak az a Szabó András a dékánja, akinek mindössze 2 és fél oldalnyi nagydoktori téziseit és 3 – egyenként is csak recenziónyi méretű – tételből álló publikációs listáját ezen a blogon olvashatjuk, mint ahogy azt is, hogyan lett 2003-ban valójában az MTA doktora: Dézsi Lajos Szenci Molnár-kiadását a saját nevére átírva, a forráskiadót a sutba lökve és elavultnak nyilvánítva, azaz csalással, más munkájának eltulajdonításával: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/05/11/andras-szabos-degree-1-documents-szabo-andras-nagydoktorija-1-dokumentumok/. Habilitációját hízelgéssel és szívességcserével korábban már megszerezte (az akkor még leendő Kulcsár-Szabó menynek biztosított állást a Károlin), így – ugyancsak a MAB megkerülésével, mint Balla Péter – sebtében professzorrá neveztette ki magát, szintén tudományos teljesítmény nélkül: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/01/07/stinky-chink-and-art-2-szabo-andras-dohanya-es-tudomanya-2/. Az igazi tudósokat és egyetemi embereket apránként eltakarította – kit így, kit úgy: felmondással (pl. Huszár Ágnes és 9 társa), elüldözte (pl. Kőszeghy), halálba kergette (Györke Ildikó, Szigeti Lajos Sándor, Szilágyi Ferenc: http://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/02/22/the-first-victim-of-andras-szabo-tetemrehivas/), vagy épp most készül halálba kergetni (Szász L.) illetve kirúgatni (Hima), hogy a 4 gráciával – azaz feleségével , Petrőczi-Ludwig Évával valamint az imént bemutatott Koncz Judit rektorhelyettessel, az említett Kulcsár-Szabó-mennyel és a nem említett, de mindenki által ismert Bíró Máriával mint dékánhelyettesekkel – zavartalanul ámokfuthasson a bölcsészkaron.

És akkor még nem beszéltünk a Domokos Andrea (Györgyiné Koncz Judit kebelbarátnője) által vezetett Jogi Karról és arról a HTK-ról, ahol a Jakab-recenzió által alaposan bemutatott Balla a legnagyobb hittudós, és a szélhámos, csaló, szoci és strici Pethő a dékánhelyettes. De róluk is talál elég anyagot ezen a blogon az érdeklődő.

Az egyetem pont olyan, mint amilyen ez a dilettáns és inkompetens vezetés. Ennek megfelelően néz ki a honlap. Már a nyitóoldalon www.kre.hu helyesírási hiba, majd ugyanez a hiba még háromszor fordul elő a http://www.kre.hu/portal/ oldalon: álláshírdetés, így, hosszú „í”-vel.

Az egyetem elvileg oktatási intézmény volna, ám a Károli bölcsészkarának vezetését az oktatás érdekli a legkevésbé, amely így csak ímmel-ámmal folyik. A hallgatók a pinceklubban hajnalig buliznak. Másnap reggel konganak a termek az ürességtől, az oktatók legfeljebb 3-4 főnek tartanak órát. Már ha tartanak. Sok óra elmarad, azt vagy nem pótolják, vagy hallgatókkal tartatják meg. Így jutalmazzák a tanárok azokat a hallgatókat, akikkel órán kívül bratyiznak és buliznak, és így alázzák azokat, akikkel nem. Színvonalról ezek után nem lehet beszélni, persze akkor sem feltétlenül, ha az oktató s.k. végzi el a munkát. A BTK legminőségibb szintjének, a doktori isolának állítólag minden tudományos igényt kielégítő tanrendje van. Ebben az ideális és tökéletes tanrendben az eszement dékánfeleség, Petrőczi, „latin szövegolvasás” (sic!) címén tart órát, amire sem végzettség, sem tudás nem predesztinálja. Egyébként szerencsére nem is vetemedik latin szövegekre, inkább saját házaséletéről mesél a doktori órákon, amiben viszont kétségkívül kompetens, tehát erről jó bőven. Már mindnyájan tudjuk, mit csinál a házaspár olyankor, amikor jóban, és olyankor, amikor rosszban vannak egymással. Fabiny tanár úr nem tart órákat (hogy is tartana az 5 állása mellett? – a szerk.), azokat kiadta albérletbe no-name oktatónak, nevezetesen egy tavaly másjusban épp csak ledoktorált volt pázmányos hallgatójának (http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=8911), aki még vizsgáztat is a sok állása miatt agyonhajszolt Fabiny tanár úr helyett. A három színházas „szerzemény”, Jákfalvi, Kékesi, Kiss pedig egyenesen egy volt veszprémi hallgatójukat, Tímár Andrást lökik be az órákra maguk helyett, aki primus inter paresként oktatja saját társait. Mitől doktori és mitől egyetemi színvonal ez? (Az IDI honlapját még hosszasan lehetne elemezni, az inkább külön poszt témája lehetne.)

A Bölcsészkaron mindenki azt csinál, amit akar. A tanár, ha akar, tanít, ha nem akar, nem tanít. A hallgató, ha akar, bejár az órákra, ha nem, akkor csak este jön be a pinceklubba. A dékán intézkedései fejetlenek, de legalábbis következetlenek. Előbb kiad egy rendeletet, aztán – meggondolja magát, vagy lebeszélik róla, és – visszavonja. Előbb megtiltja az alkoholfogyasztást a campus területén, aztán 2 nap múlva kivételt tesz, 1 hét múlva generálisan megengedi. Előbb elrendeli, hogy este 9-ig mindenki hagyja el az épületet, majd kivételt tesz, végül eltűri, hogy hajnalig bulizzanak ott a hallgatók. Aztán gondol egyet, és ő is hajnalig bulizik a bandájával, igaz, nem a pinceklubban, hanem fent, a saját tanszékén. Előbb megtiltja, hogy kocsik parkoljanak az egyetem parányi belső udvarán, majd kivételt tesz, aztán már tele van az udvar kocsival, kiszorítva a hallgatókat.

Anarchia és káosz az egész karon, különösen a magyar és a történelem szakokon, a kari vezetők saját szűkebb háza táján. A hallgatókat becsapják: magas kvalitású oktatók legfeljebb csak papíron fordulnak elő, a gyakorlatban a kontraszelektáltak kontraszelektáltjai oktatnak, akik még a hallgatóknál is kevesebbet tudnak. A legjobb szakembereket már kiszorították, vagy kiszorított állapotban tartják, hogy anyagukat csak az akkredtációhoz használják fel. Ami mára maradt, az egy egykor ígéretes egyetem romja – a szemétdomb tetején kakasként a vezető „elit”: Balla, Koncz, Szabó és co., Pethő, azaz a szakmai selejt.

A bölcsészkar szakmailag és morálisan is szétesett. Ez Szabó András és bandája másfél évi tevékenységének mérlege.

Szabó András szakmailag nulla, erkölcsileg hulla. (Ajánljuk ezt a jól hangzó és egyben találó rímet Poetessza figyelmébe, ha legközelebb férjéről ír verset.)

Valóban jó nekünk, ha ezt a bandát egy akkreditációval megerősítik?

Ami csak törvénytelenül történhet – magyarán valakik valahol valakinél kibulizzák –, mert ez a sötét, korrupt képződmény semmiben sem felel meg az egyetem kritériumainak.